Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-18 / 141. szám

1959. június 18. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Dombóvár nyerte az általános iskolások labdarúgó döntőjét Vasárnap az Ifjúsági Béketa­lálkozó alkalmával Szekszárdon került lejátszásra az általános is­kolás labdarúgó-bajnokság me­gyei döntője. Az első és második helyezésért a bonyhádi és a dom­bóvári tanulók játszottak. A két csapát összeállítása: Dombóvár: Szettner — Békéi, Tombor, Talló- si — Nagy, Horváth — Németh, Farkas, Tóth, Öcsag, Gaál (Bog­dán, Völgyesi). Edző: Farkas Ist­ván. Bonyhád: Deér — Maros, Hoffmann, Balogh — Kabát, Lő­rinc — Kiss, Schwarcz, Plessz, Fricsi, Barnabás (Horváth). Edző: Tóth István, A mérkőzést vezet­te: Magyar; Nagy érdeklődés mellett a sa­lakpályán került lejátszásra a mérkőzés, ahol a bonyhádi csapat talált jobban magára. A 13. perc­ben a bonyhádiaknak sikerült is a vezetést megszerezni Plessz ré­vén. 0:1. Egy perc múlva még egy óriási helyzet a dombóvári kapu előtt, de a kapus — ha szerencsé­vel is —, de menteni tud. Lassan Dombóvár magára talál és szép akciókat láthat a nagyszámú kö­zönség. Ennek ellenére a dom- ' bóváriak az első félidőben még nem tudnak egyenlíteni; A má­sodik félidő elején újra többet kezdeményeznek a dombóváriak, mint a bonyhádiak és a fölényük az ötödik percben góllá érik, Tóth egyenlít. 1:1. Megindul a harc a győzelmet jelentő gólért, Dombóvár szebben, tetszetőseb­ben játszik, míg Bonyhádnak né­hány veszélyes lefutása jelent munkát a dombóvári védelem­nek. A második félidőben az ered­ményen már egyik csapat sem tud változtatni, így a vezetők 2x10 perces hosszabbításban egyeznek meg. A két csapat tag­jai a hosszabbítás alatt sem tud­tak gólt szerezni, s így újabb hosszabbítás következett. Közöl­ték a játékosokkal, hogy a mér­kőzés addig tart, amíg valame­lyik csapat gólt nem ér el. A fia­tal fiúkon már erősen kiütközött a fáradtság és ettől kezdve az eddigi tetszetős játék ellaposo­dott. A »megváltó« gól a máso­dik hosszabbítás 8. percében szü­letett, amikor sikerült^ a dombó­vári Farkasnak közelről a hálóba kotorni a labdát. Ez a gól a mér­kőzés végét és egyben a bajnok­ság megnyerését is jelentette a dombóváriaknak, A két csapatból kitűnt: Tallósi, Gaál, Farkas, illetve Balogh, Lő­rinc, Plessz; Fekete Mérkőzésenként 4,76 gól A megyei labdarúgó-bajnokság eddig lejátszott 25 fordulójának 175 mérkőzésén 835 gól született, a mérkőzésenkénti átlag tehát 4,76 gól. A mai gólszegény idők­ben, amikor a felsőbb osztályú küzdelmekben 2—3 gól esik egy- egy találkozóra, örömrajongással kellene fogadni ezt a tényt. Saj­nos azonban ez a magas gólátlag nem annyira a csatárok szemfü- lességének, gólképességének, mint inkább a gyenge védelmeknek tudható be. Megvizsgálva a leg­gyakrabban előforduló eredmé­nyeket, az élen a következő a helyzet: 2:1 tizenhétszer, 2:0 ti­zenháromszor, 4:0 és 4:1 tizenkét­szer, 1:1 és 3:1 tizenegyszer for­dult elő az 1958'59-es év 25 for­dulójában. Voltak azonban olyan gólzáporos eredmények — így pl. 10:0, 11:0, 12:0, 11:2 stb. —, ame­lyek egy kiegyensúlyozottabb me­zőnyben elképzelhetetlenek. Jel­lemző a csapatok közötti nagy különbségekre, hogy a 835 gólból 220 olyan mérkőzésen született, ahol a győztes csapat hat, vagy annál nagyobb gólkülönbséggel győzött! Egyáltalán nem meg­nyugtató, hogy a gólok több mint negyedrésze ilyen körülmények között esett. A bajnokság folya­mán eddig nyolc olyan mérkőzés volt, ahol tíz gólnál több esett, ezen a nyolc találkozón összesen 90 gól született. Gy. Felkészülés a szpartakiád röplabda mérkőzéseire Irta: Pálinkás István, a Megyei Röplabda Szövetség elnöke ín. A következő feladásokat ismer­jük: fej fölé, előre, hátrairányu­ló, vagy vak feladást. A feladá­sok értelemszerűen történnek. Ajánlatos először háló nélkül gya koroltatni. A nyitásnál minden játékos úgy nyisson, ahogy tud, és ahogy a legeredményesebb. A nyitás szabályosságára azonban ügyelnünk kell. Nem szabad kéz bői tartott labdával nyitni; A nyi tások különböző formái: alsó­nyitások, felsőnyitások, vala­mint gyertyanyitás és fonáknyi- ’tás. A lényeg az, hogy a labda erősen vágódjon az ellenfél tér­felére, hogy a fogadócsapat, mi­nél nehezebben tudja azt vissza­adni. A támadásnak legerőteljesebb és leglátványosabb formája a le­ütés. Két változata van: az egye­nesütés és a horogütés. Lényeg itt is az, hogy az ütés erőteljes, szabályos legyen. Az egyenesütés testmunkája 11 részből áll: neki­futás, nekilapulás, nekitámasz- tás, lendítés, elrugaszkodás, emel kedés és homorítás, lebegés, be- rántás (bicskázás), ütés, borítás, talaj érintés. A támadás során előfordul még a cselezés, gyenge ütés és az ejtés is. Általában akkor hasz náljuk, ha az ellenfél védelmé­ben gyengének mutatkozó helyre kívánjuk a labdát továbbítani. A leütéseket azonban sáncolással le hét a legeredményesebben elhá­rítani. Aszerint, hogy a sáncolás bán hány játékos vesz részt be­szélhetünk egyes, kettes, vagy A nemzetközi kosárlabda szö­vetség úgy határozott, hogy a ró­mai olimpián 16 csapat vesz részt a kosárlabda-versenyeken. Ebből nyolc a melbourne-i olimpia első nyolc helyezettje, egy a vendég­látó olasz csapat, három Európán kívüli csapat, melyek a mostani, 1959-es chilei versenyeken kerül­nek kijelölésre és négy európai csapat, melyeket az olimpia élőét hármas sáncról; A leggyakrabban a kettes sáncot alkalmazzuk. A sáncolás mindig helyből pá­ros lábbal történik. Guggoló hely zetből történik az elrugaszkodás, amit a karolt lendítése indít meg. A lendítés könyökben le­hajlított karral szorosan a test előtt történik. Sáncolásnál az uj- jakat zárjuk; A sáncolás oktatá­sát egyénenként a háló előtt gya koroltatjuk, labda nélkül. Ha a csapatnak csak egy le- ütöje van, akkor mindegy, hogy az a játékos a pálya melyik ré­szére áll, azonban célszerű, hogy a csapat mindjárt a kezdetben tá madóképes legyen, ezért a pálya balszögletébe állítjuk a leütőt. Ha két leütője van a csapatnak, akkor a kezdésnél átlós irányban helyezzük el a leütőket, az egyi­ket előre a balszögletbe, a má­sikat hátra a jobbsarokba. Ha három leütője van a csapatnak, akkor a játékosokat úgy állítjuk fel, hogy két leütő közé kerül­jön egy feladó. Természetesen az a legjobb, ha minden játékos egyformán ért a, leütéshez és a feladáshoz is. Ez azonban na- gyon-nagypn ritka. A védekezésnél a fő cél, hogy az eredményes legyen, az ellen­fél ne találjon üres helyet a tér­félen, amit ki tudna használni. A védekezés a röplabdában sok­kal nehezebb feladat mint a tá­madás. Ahhoz, hogy térfél vala­mennyi pontja védve legyen, ah­hoz elméletben minden játékos­ra 3x4,5 méter területet kell ki­jelölni, amennyiben ugyanis egy­közvetlenül a bolognai előmérkő- zések után jelölnek ki. Négy cso­portból az első két helyezett jut tovább, majd a két négyes cso­portból a két első helyezett jut a döntőbe, illetve az elődöntőbe. A kosárlabda világszövetség hato­dik kongresszusát is az olimpiá­val egyidejűleg Rómában tartják meg, egy ilyen terület közepe táján helyezkedik el a játékos, akkor a karok kinyújtásával és kismértékű mozgással minden labdát elér, amely az általa védett terülef fölé érezik. Reméljük azt, hogy segítséget adtunk megyénk falusi fiataljai nak a röplabda sportban való tervszerű felkészüléséhez. Kéré­sünk az, hogy becsületes, odaadó munkával készüljenek a szparta­kiád járási és megyei döntőjére, hogy megfelelő minőségi játékot mutassanak a szakembereknek és a nézőknek egyaránt. (Vége.) A nagy olasz kerékpárverseny A Giro és a Tour. E két név fogalom a kerékpáros körök­ben. Az első az olasz, a máso­dik a francia kerékpáros pro­fik több ezer kilométeres via­dalát jelenti. Az olasz kerék­páros körverseny, a Giro, má­jus 17-től június 7-ig tartott, de a nagy nyugati lapok már a »Tour de France« esélyeit la­tolgatják. Az olaszok legnagyobb via­dalát ismét az 1957. évi győz­tes luxemburgi Charly Gaul nyerte, a kb. 3600 kilométert 101 óra alatt karikázta be. A nagy verseny ezernyi színfolt­jából íme egy-két érdekesség: A milánói dóm előtt felsora­koztak az indulók, aztán meg­kezdődött az öldöklő küzdelem. Zuhogott az eső, de az első napi 135 kilométeres szakaszt mégis 45 km-en felüli átlaggal nyerte a belga Van Looy. A má sodik nap hasonló rossz időben 22 kilométert egyenként haj­tottak a versenyzők. A fran­ciák fiatal büszkesége Anquetil győzött 47 és fél kilométeres ra gyogó átlaggal. A következő napokban ha­ladt lefelé a mezőny a »csiz­ma szárán«. Megjavult az idő. a versenyzők egyre többször vették igénybe az út méntén el helyezett vizesvödröket. A 6. nap ért a mezőny Nápolyba. Az I960, évi olimpia kosárlabda versenyének tervezete NB. III. fiz Építi erdmcnyesebben, Szekszárd jobban játszott BAJAI ÉPÍTŐK—SZEKSZÁRD 2:0 (1:0) Baja, 2000 néző. Vezette: Ka­tona. Bajai Építők: Disztl — Vörös, Gyurkity, Rapity I. — Varga, Mi- kus — Kreisz, Czeglédi, Poszlan- csek, Bartulov, Teket. Szekszárd: Greilich — Kiss, Cser, Sloszár — Zörényi, Bosnyák — Szigeti, Si­mon, Benács, Majnai, Török. Szemerkélő esőben, csúszós ta­lajon játszottak a csapatok. Mindjárt a kezdés után kitűnik, hogy a vendégek jobban alkal­mazkodnak a nehéz talajhoz. Már a 2. percben a szekszárdi Török beadását a jó helyzetben levő Si­mon elhamarkodja. Továbbra is a vendégek támadnak és a 9. perc­ben majdnem gólt érnek el. Disztl kiejtett labdáját csak a gólvonal­ról menti a hazai védelem. A szekszárdi támadások ellenére a 15. percben a bajaiak jutnak gól­hoz. Czeglédi ügyes csellel be­csapja a vendégek védelmét és hirtelen fordulással védhetetlenül NAGYKANIZSAI BÁNYÁSZ­Nagykanizsa, 400 néző, vezette: Bokor. Nagykanizsa: Bazsó — Ea- logh, Scheier, Fekete — Bodnár, Kerkai — Kovács, Bányai, Ben- cze, Lervencz, Németh. Dombó­vár: Egyed — Varga I., Kalmár, Ambrus — Forgács, Potó — Ojtó, Kulcsár, Simonfalvi, Fenyvesi, Varga II. Végig óriási mezőnyfö­‘ b .J „ ,, au; a bal sarokba vágja a labdát. Most a hazaiak jönnek fel és a 28. percben Kreisz jó helyzetben a kapusba lövi a labdát, majd a következő percben kapufát lő. Áz utolsó negyedóra változatos me­zőnyjátékkal telik el. Fordulás után az Építők már a 3. percben bebiztosította a győzel­met. Szögletrúgás után az előre­húzódó Gyurkity helyezett fejese a hálóban ül. A gól után a szek­szárdiak hatalmas lelkesedéssel fekszenek a küzdelembe. Ök irá­nyítják a játékot, de nem sok szerencsével. A hazaiak csak rit­kán támadnak, de akkor veszé­lyesebben. A vendégek szépítési kísérletei nem sikerülnek. A vendégek mindkét félidőben jól játszottak. Különösen a II. fél­időben, a gól után. Feltűnő az Építők rossz erőnléte. Jók: Vörös, Gyurkity, Teket, Mikus; illetve Cser (a mezőny legjobbja), Grei­lich és Benács,-DOMBÓVÁRI VSE 6:1 (1:0) lényben játszott a hazai csapat. A fiatal játékosokból álló dombó­váriak csak szórványos lefutások­kal kísérleteztek. Még ilyen arányban is megérdemelt a hazai győzelem. Jók: Balogh, Kerkai, Bodnár, Német; illetve Egyed, Potó, Kalmár; BONYHÁDI VASAS—BALINKAI BÁNYÁSZ 1:0 (1:0) Balinka, 600 néző. Vezette: Hé­ri ez. Bonyhád: Krómer — Hor­váth, Endrődi, Major — Pataki, Déder — Váradi, Pálos, Péter, Flading, Szabó. Balinka: Rada — Kőhidi, Monostori, Peresztényi — László, Kohán — Héberling, Gor- jácz, Gellér, Fogarasi, Kovács. A mély, csúszós talajon a1 bonyhá­diak irányították a játékot és ha nehezen is, de megérdemelten győztek az utolsó helyezett ellen; Góllövő: Pálos, PÉCSI BTC—SIMONTORNYAI BTC 1:0 (0:0) Pécs, Bőrgyár-pálya, 600 néző. Vezette: Kápolnás. Pécs: Sarbak — Bertha, Serdán, Keidl — Da- nyi, Horváth — Szigeti, Szalai Füleki, Hauschl, Hofecker. Simon- tornya: Ferenczi — Sebestyén II., Barócsai, Kovács — Pados, Sebes­tyén III. — Lukács, Smigura, Ga- hó, Pénzes, Baum IV. A mérkőzés egyenrangú ellenfelek küzdelmét hozta, Amíg azonban a pécsiek a javukra túl szigorúan megítélt tizenegyest berúgták, addig a simontornyai Barócsai a megadott jogos büntető rúgásukat nem használta ki. Sebestyén III.-at a mentők 15 perccel a befejezés előtt súlyos sérüléssel a klinikára szállították. Góllövő: Horváth (tizenegyesből). Jók: Horváth és Keidl; illetve Barócsai (a me­zőny legjobbja), Ferenci és Pénzes; Száz éves a svájci iskolai testnevelés A svájci iskolai testnevelés 1958 őszén ünnepelte 100 éves év­fordulóját. »Fürgeség, mozgé­konyság, bátorság« — e három szóval lehetne jellemezni a sváj­ci testnevelő tanárok munkájá­nak célját. A nagy francia peda­gógus, Georges Hébert célkitűzé­seit látszanak megvalósítani, aki fél évszázaddal ezelőtt tudomá­nyos alapokra helyezte az iskolás gyermekek testnevelését a »Ter­mészetes módszerének« megalko­tásával. Levegő, víz, napfény, ke­vés és legcélszerűbb öltözet, mely lehetővé teszi a szabad mozgást; Közben Gaul, a spanyol Poblet, és az olasz Pellegrini nyert egy-egy szakaszon. A 7. nap mindössze 8 kilométert kel­lett lepergetni az indulóknak. Ezt a nyolc kilométert azon­ban a leleményes rendezők a Vezuvon jelölték ki. Az öreg tűzhányó még nem sok ilyen versenyt láthatott. A rettenete­sen nehéz szakaszt a legendás hírű »hegyimenő«, Gaul nyer­te, de az átlag csak 21 kilomé­teres volt. Ez is mutatja a fel­adat nehézségét. A 9. nap után Gaulon virí­tott az összetett vezetésért já­ró büszke rózsaszín mez. A me zőny a Tirén tenger partjáról átszelte az országot és már az Adriai tenger partján peregtek a hajtókarok. A csodálatosan szép tengerpartot hamar ott­hagyták a versenyzők és a 15. nap a Dolomitekben_kínlódtak az indulók. A 200 kilométeres Trentó-Bolzanó szakasz után kiszámították az eredményeket és a rózsaszín trikó átkerült Anquetilre. A franciák örömét megkeserítették a távolban kéklő Alpesi hegyek. Aggodal­muk nem volt alaptalan. Most is akárcsak 2 éve, a 21. szaka­szon dőlt el a verseny. Charly Gaul a kimondhatatlanul ne­héz 206 kilométeres szakaszt 9 óra 32 perc 30 másodperc alatt teljesítette és az eddig vezétő Anquetilre 10 percet vert rá. A mezőny ebben az évben sem kerülte el a már hagyományos­nak számító alpesi hóvihart. Ilyen időben, ilyen terepen kö­zel 10 órát hajtani bizony nem gyerekjáték. A versenyzők fá­radtan, csapzottan érkeztek a célba és az utolsó nap már nem is tudtak változtatni az össze­tett verseny állásán; Az összetettben Gaul győ­zött 6 perc előnnyel Anquetil előtt. Gaul, aki egyébként ta­valy a Tour de France még értékesebb elsőségét is megsze­rezte, nyilatkozatában kijelen­tette, hogy részvétele az idei francia körversenyen még nem biztos. A rendezők, nem utolsó­sorban a kecsegtető anyagiak minden bizonnyal indulásra késztetik a kiváló, luxemburgi versenyzőt, hiszen jóhangzású neve és indulása minden ver­seny értékét erősen emeli. Gi­ro és Tour elsőség egy évben, ilyen még nem volt, ez a fiatal profi »értékét« sokszorosára emelné. A recept, a világhír egyszerű, akárki utána csinálhatja, csak rengeteg lemondás, szorgalom, akarat és a kerékpárosoknál egy kis szerencse is kell hozzá. GYÜSZÜ

Next

/
Thumbnails
Contents