Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-16 / 139. szám

\ 1959. június 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A tengelici Petőfi Tsz-ben tanácskozott a megyei képviselőcsoport Ä megyei képviselőcsoport jú nius havi ülését a tengelici Pe­tőfi Termelőszövetkezetben tar tóttá. A képviselőket, akik kö­zött ott volt Benke Valéria művelődésügyi miniszter is, Hosnyánszky János, a szövet­kezet Kossuth-díjas elnöke fo­gadta. A csoport júniusi ülésén a megye mezőgazdasági termelé­sének és a termékek értékesí­tésének kérdését vitatta meg, melyről Kovács György, a MÉSZÖV elnöke tartott beszá­molót. Bevezetőben utalt arra, hogy a mezőgazdaság szocialista át­szervezése nagy lépésekkel ha­ladt előre a tavasszal, amikor 52 új termelőszövetkezet ala­kult a megyében. A szövetke­zetek átlagos nagysága megkö­zelíti a 800 holdat, s egy tagra átlag 7,9 hold föld jut a megye tsz-eiben. A továbbiakban a szerződé­ses növények termeléséről be­szélt Kovács György s elmon­dotta, hogy az utolsó három évben ezen a téren is jelentős fejlődés mutatkozik a terme­lőszövetkezetek javára. Míg 1957-ben a tsz-ek a szerződéses növények 57 százalékét. 1958- ban már 60 százalékát, 1959- ben pedig 84 százalékát ter­melték. Beszélt az állatállo­mány emelkedéséről, a tsz-ek beruházásairól, majd a zöld­ség- és gyümölcstermelésről szólva kiemelte, hogy ez jóval gyengébb, mint a lehetőségek engednék. Fejlődés azonban itt is van, mert jelenleg három­szor annyi zöldségfélét termel­nek a megyében, mint tavaly. Az értékesítéssel kapcsolat­ban kitért az idén bevezetett védő-árrendszerre, mely a ter­melőknek, elsősorban a terme­lőszövetkezeteknek lehetővé te szí a pénzügyi tervezést s meg védi őket az áringadozástól. Is­mertette a felvásárlás eredmé­nyeit, foglalkozott a MÉK mun kájával s kiemelte, hogy a MEK-nek jelenleg 60 termelő- szövetkezet tagja van. Kovács György előadását szé leskörű vita követte. Császár János a Magtermeltető Válla­lat, Kozári József az Állat- forgalmi Vállalat, Farkas László pedig a Terményforgal­mi Vállalat munkájáról szá­molt be, majd Péti János kép­viselő, a tamási Vörös Szikra Tsz elnöke szólalt fel. Felhívta a figyelmet a Koppány-csator- na rendezésének fontosságára s javasolta, hogy az öntözéses gazdálkodással kapcsolatban ké szítsenek átfogó megyei tervet. Az értékesítésről szólva rámu­tatott az elharapózott spekulá-. cióra. Prantner József, az MSZMP megyei bizottságának első tit­kára hangsúlyozta, hogy soha ilyen fegyelmezetten, szorgal­masan nem dolgoztak a terme­lőszövetkezeti tagok és az egyé ni gazdák, mint az idén. A ter­melőszövetkezeti tagok és az egyéni gazdák között jó a kap­csolat, amit tovább kell erősí­teni, fejleszteni s ezt nagymér­tékben elősegíthetik a képvi­selők is. A megye zöldségtermelésé­ről szólva elmondotta, hogy a helyzet tavaly óta jelentősen javult, főleg a termelőszövet­kezeti községekben, mint Ten- gelicen is, ahol a megnöveke­dett taglétszám lehetővé tette a kertészet kibővítését. « A szőlő és gyümölcselepítés- sel kapcsolatban Prantner Jó­zsef elvtárs a tervszerűségre hívta fel a figyelmet s beszélt a szekszárdi történelmi bor­vidék rekonstrukciójának fon­tosságáról. Dr. Kurnik Ernő, az Ireg- szemcsei Kísérleti Gazdaság ve zetője arról beszélt, hogy a zöldségtermesztés kiterjesztése elsősorban az értékesítéstől függ, majd Kovács György vá­laszolt a vita során felmerült kérdésekre. Az ülés Kaszás Imrének, a csoport elnökének zárszavával ért véget, majd a képviselők megtekintették a vendéglátó termelőszövetkezet gazdaságát. Harminc községben készül el az idén a villanyhálózat rekonstrukciója SOK A PANASZ szerte a megyében amiatt, hogy esténként gyengén világítanak a villanyégők, nem szólnak kellően a rádiók, de szép számmal vannak olyanok, akik amiatt méltatlan­kodnak, hogy villanymeghajtású gépeiket, tűzhelyüket, rezsót stb. — nem kapcsolja be a DÉDÁSZ. Az illetékes szervek elmondot­ták, hogy ezek a panaszok álta­lában jogosak —, hiszen a feszült­ségesés 55 községben 20 százalék­nál nagyobb — de azok megszün­tetésére csak fokozatosan kerül­het sor. Első teendő az volt, hogy a megyében minél több helyet kapcsoljanak be a villanyháló­zatba. A megyében rövid idő alatt 52 községet villamosítottak s emellett csak kevés erő maradt arra, hogy a régi, vékony vezeté­keket vastagabbszálúra cseréljék ki. öt-hat évvel ezelőtt a megyé­ben még ilyen jó vezetéknek szá­mított a 25—30 kvadrátos, azon­ban a lakosság igénye hatalmas méretekben növekedett, s ezért az egykor legjobb vezeték is elavult már. A DÉDÁSZ dolgozói a községek villamosításával párhuzamosan megkezdték a régi vezetékek ki­cserélését. Az idén 30 községben végzik el a hálózat rekonstrukció­ját, a 25—30 kvadrátos vezetékek helyébe 50—70 kvadrátosat tesz­nek, de alkalmaznak 95-öset is, JÖVŐBE kerül sor Szekszárd, Dombóvár éS Dunaföldvár hálózatának rekonst­rukciójára, s a kétévi munka ered menyeként jelentős mértékben csökkeni fog a tanácsoktól és a fogyasztóktól érkező panaszok száma. A DÉDÁSZ a rekonstrukció so­rán nemcsak a vezetékeket, de a2 oszlopokat is kicseréli. A mintegy 40 kilométer hosszúságú kisfe­szültségű hálózat átépítése során mintegy 1200 oszlopot cserélnek ki, jórészt betonoszlopokat, rész­ben pedig betonlábas fenyőoszlo­pokat tesznek helyükbe. A villanygépek és a háztartási gépek bekapcsolása tehát — külö­nösen hogy az árammérő-hiány is megszűnt, és a vezetékek kapaci­tása is egyre nagyobb lesz — a rekonstrukcióval — meggyorsul. X Budapest! Műszaki Egyetem | »Szófcíalista Kultúráért« jelvény- j nyel kitüntetett ének- és zene- j kara szombaton este hangver­senyt adott Kölesden. Eddig az újsághír. Ez az együttes ilyen kis falu­ban, ilyen nagy létszámmal elő­ször szerepelt, de mégis nagyon nagy meglepetést jelentett ez a kölesdi eset. Hogy miért? Azért, mert a műsora elég magas zenei kultúrával rendelkező kö­zönség számára is megfelelő lett volna és itt Kölesden, ahol még ilyen hangverseny sohasem volt, nagyon nagy sikert aratott. Csak néhány számot a műsorból: Handel három tánca, Brahms V. magyar tánca, Kodály Kis ver- bunkarja szerepelt például a ze­nekar műsorában. Az énekkar Berton: Dob peregj című dalától Szoffrai: Viharban című néger spirituáléjáig egész sor komoly művet adott elő. És mégis egyre- másra kellett megújrázni a szá­mokat. A magánszámoknál szin­te tetőfokára hágott az ünneplés. A hangverseny első része után, amely több mint másfél órát tar­tott, a Műszaki Egyetem »Humo- reszk« együttese és jazz-zenekara adott műsort. Ez is nagyon tet­szett a közönségnek. De mégis meg kell jegyezni egy érdekes tanulságot. Azt, hogy a komoly zene sokkal jobban rabul ejtet­te a hallgatóságot, mint a szóra­koztató műsor. A zenekar művé­szeti vezetője, Cseh Gusztáv, az énekkaré Dobrai István, a jazz- együttesé Dómján Kálmán. S ír­juk még ide a sokat ünnepelt szólisták: Magó Annamária, Mis- kolczy Gabriella, Németh Zoltán nevét. A Műszaki Egyetem 90 tagú nagyegyüttese a sikeren fellelke­sülve, a jövő szezon folyamán több helyre tervez ehhez hasonló hangversenyt. E tervek kialaku­lásához hozzájárul az a felejthe­tetlen vendégszeretet is, amellyel Kölesd lakossága fogadta a csak­nem két napig ott tartózkodó együttes tagjait. Sz. J. A lisztes arcú és ruhájú em­bereket hiába keresem ebben az üzemben. Nincsenek a más mal­mokban sorakozó hengerszékek, fából készült csővezetékek, mint a másik, az »igazi« bonyhádi ma lomban. Talán csak a gépek zú­gása hasonló. — De az sem mindig — jegyzi meg a Bonyhádi Zománcgyár zo- máncörlő malmának fiatal veze­tője, Máté Gyula vegyészmér­nök. — Mert bizony, ha mind­egyik gépünk megy — az Övene- sektől az ezer literesekig —, nincs olyan malom, amelyik ver­senyezhetne ezzel a hangerővel. Mert itt a gabonánál sokkal keményebb anyagot őrölnek. Itt, ezekben a — porcelánnal bélelt és különböző nagyságú golyók­kal töltött — forgó dobokban vá­lik lisztfinomságúvá és kevere­dik össze tökéletesen a kvarc­ból, különböző fémoxidokból és egyéb anyagokból álló zománc- anyag, amit a zománcozócsarnok­ban ráégetnek az edényre. A zo­máncot nedvesen őrlik, azért nincs por az üzemben. Inkább víz. A dolgozók gumicsizmában végzik munkájukat. FANDÁK GERGELY, a zo- móncmalom egyik munkása nem­rég még a liszteszsákokat emel­gette a másik bonyhádi malom­ban. Mint mondja, azért jött ide, mert a »szakmában« akart ma­•• Ünnepeltek a tolnai építőmunkások Pattogó indulók, munkás­mozgalmi dalok hangjaira éb­redt vasárnap reggel Tolna la­kossága. Ebben a sok évtizedes, harcos építő munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező községben nagyszabású ünnep­séget rendeztek az építők nap­ja alkalmából, ami az _ idén egybeesik az állami építő- és építőanyagipar létrehozásának tizedik évfordulójával. Tolnán még az is különös jelentőséget adott ennek a napnak, hogy most leplezték le azoknak a mozgalmi munkásoknak, veze­tőknek a munkásotthon falán elhelyezett emléktábláját, akik 1919 és 1959 között — munká­ban, harcban eltöltött élet után — dőltek ki a sorból. Fél tízkor több százan vol­tak már együtt a munkásott­honnál, köztük azoknak a régi harcosoknak családtagjai is. akiknek neve ott szerepel az emléktáblán. A himnusz clhang zása után Müller József, a he­lyi csoport elnöke, aki öt évti­zedet töltött már el a munkás- mozgalom soraiban, nyitotta meg az ünnepséget, majd Szabópál Antal, a megyei párt­végrehajtóbizottság tagja em. lékezett meg a munkásmozga­lom tolnai harcosairól. — Örök hála azoknak, akik az elnyo­matás éveiben emelték magas­ra a munkásszolidaritás zászla­ját és életüket adták a munkás osztály nagy ügyéért. Mi, akik ma, a felszabadult hazában élünk, más körülmények kö­zött küzdünk a jobb életért, önékih is köszönhetjük mosta­ni, az övékénél sokkal szebb, szabad életünket — mondotta többek között, majd levette a leplet az emléktábláról. Ez­után Szentgyörgyi Kálmán, ti munkásotthon igazgatója Gel­iert Oszkár: A három hegy­csúcs című versét szavalta el, majd az internacionálé hangjai val ért véget az emléktábla­avató ünnepség. Közben Müller József a helyi szakszervezeti csoport koszorúját helyezte el az emléktáblára, a hozzátarto­zók pedig virágcsokorral emlé­keztek meg az emléktáblán szereplő tizenöt régi, az elmúlt években, évtizedekben el­hunyt építőmunkás-harcosról. Az emléktábla leleplezése után került sor a munkásott­hon udvarán az ünnepi gyű­lésre. Szoboszlai András, a szakszervezet országos elnök­ségének tagja tartott ünnepi be szédet, amelyben megemléke­zett az építőmunkások régi har cairól, beszélt megváltozott éle tűkről, az állami építőipar tíz esztendős munkájáról, a jelen­legi és a jövőbeni feladatokról. Az ünnepi beszéd után Kiss Ferenc, a szakszervezet megyei bizottságának elnöke emlék­lapokat adott át a kongresszusi munkaversenyben és a szak- szervezeti munkában jól dol­gozó építőmunkásoknak, szak- szervezeti aktíváknak. Délután és este táncmulat­sággal fejeződött be a tolnai építőmunkások ünnepsége, radni, amikor ott csökkentették a létszámot. — Itt jobb, mert nem kell annyit köhögni a sok portól — mondja —, csak az a baj, hogy nehéz a munka, a zo­máncanyaggal tele kosarakat, zsá kokat kézben kell felcipelni az emeletre. A felvonó, ami már na gyón kellene, még csak a terv­ben szerepel. A zománcmalom sokat fejlő­dött az elmúlt években. Az itteni dolgozók nem is emlékezhetnek az államosítás előtti időkre, mind a nyolcán később kerültek ide. Annál inkább Wugrik Valdemár- né, aki Máté elvtárs előtt volt a malom vezetője, régebben dol­gozója. Most a zománcozócsar­nokban az export gyártást irá­nyítja. —• Abban az időben védő- felszerelés nélkül dolgoztak a gé pék a túlzsúfolt malomban, en­gem is baleset ért. A latyak a mostaninál sokkal nagyobb volt, ette a lábbelit, mert még gumi­csizmát sem kaptunk. MÁTÉ GYULA a mostani mun káról, tervekről tájékoztat. — A kbngresszusi versenyben azt vál­laltuk, hogy megnöveljük az őr­lési kapacitást, gazdaságosabba tesszük az őrlést. A kísérleteket már hónapokkal ezelőtt megkezd tűk a pontos technológia kidol­gozására. Bár az egyes zománc­anyagok összeállításának receptu raját Budapestről kapjuk, az üze mi tapasztalatok alapján néha módosítunk rajta, az őrlés leg­jobb minőséget eredményező, leg gazdaságosabb módszereit itt kell kikísérletezni. Megkeresni, hogy mi az optimális őrlőkő-összetétel a dobban — különböző nagyságú kövekkel, golyókkal őriünk, a na gyobb golyók durvábbra, a ki­sebbek finomabbra őrlik az anya got — mi a legmegfelelőbb for­dulatszám, mekkora a legelőnyö­sebb vízmennyiség, amit az anyaghoz keverünk. E három té­nyező egymást is befolyásolja és anyagonként is változik. A kísér­letek alapján készült diagramm mutatja aztán meg, melyik a leggazdaságosabb eljárás. Nem­rég Pécsről a Zsolnay gyárból kaptunk egy tonna őrlőkövet, ez­zel sikerült az egyik őrlődobban a korábbi 28—30 órás őrlési időt 12—13 órára csökkenteni. EGY MÁSIK KÍSÉRLET az őrlődoboknak PVC-vel való béle­lésére irányul. Ehhez egy egyete­mi évfolyamtársával történt ta« lálkozás adta az ötletet Máté elv­társnak. A Gépipari Tudományos Egyesület szervezésében egyszer látogatók jöttek a bonyhádi gyár­ba. A vendégek egyike, Flachner Sándor — az egykori évfolyam- társ — meginvitálta Máté elv­társat gyárukba, ahol keramikus forgácsolólapkák gyártásával kí­sérleteznek. Ott PVC-vel bélelt vibrációs őrlőgéppel őrlik a kb- rundot. Lehetne-e ezzel a mű­anyaggal bélelni a dob-őrlőgépet I !s? — Ezt dönti majd el a zo­máncmalomban rövidesen elvég­zendő kísérlet. Ha igen, ha lehet PVC-vel helyettesíteni a költsé­ges porcelánbélést, akkor tízez­rekkel csökkenhet a gyárban évente az önköltség. A Bonyhádi Zománcgyár kong­resszusi versenyvállalásában igen jelentős helyet foglal el a gyár­tástechnológia fejlesztése, javí­tása. A zománcmalom dolgozói — amellett, hogy napról napra biz­tosítják az üzem zománcanyag­gal való ellátását — az új utak kereséséből is kiveszik részüket. J. J. Pályázat általános iskolai negyedik osztályos földrajzkönyv írására A Művelődésügyi Minisztérium és a Tankönyv Kiadó Vállalat pályázatot hirdet az általános is­kola negyedik osztályába, az 1860—1961-es tanévben beveze­tendő új földrajz tankönyv meg­írására. A pályázaton részt ve­hetnek gyakorló pedagógusok, vagy más beosztásban dolgozó pedagógusok, akik többéves álta­lános iskolai gyakorlattal ren­delkeznek. A tankönyvet a jelen­leg érvényes tanterv alapján kell elkészíteni. Terjedelme nyolc ív, ebből két ív illusztráció. A pá­lyamunkát jeligés levél kíséreté­ben szeptember 15-ig kell bekül­deni, három gépelt példányban a Tankönyv Kiadó Vállalathoz (Budapest, V. kér. Szalay utca 10—14.). Á pályadíjak a követ­kezők: Első díj háromezer, má­sodik díj kettőezer, harmadik díj ezer forint. Részletes felvilágosí­tást az érdeklődők a Tankönyv Kiadó Vállalat Szerkesztőségénél (Budapest, V. kér. Szalay utca 10—14. IV. e. 17, szoba) kaphat­nak. Látogatás egy különleges malomban Vendégek Kölesden

Next

/
Thumbnails
Contents