Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-12 / 136. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG W59. június 12. „CSENDES OTTHON” Nem azért mondom el, kérem szépen, hogy panaszkodjam. Nem, nem panasz ez. Inkább azért adom át a köznek, hogy másokat is részeltessek abban a gyönyörűségben, amely nekem naponta osztályrészemül jut. Elmondom a mi házunk egy napi programját, hadd örüljön más is. Reggel 5 óra — Emeld meg! Ne úgy fogjad... No, most. Jó! A tetejére dobjuk. Hó... rukk! — Iszonyú csörömpölés, egyik vasrúd hozzávágódik a másikhoz. Működésbe léptek a vasraktár emberei. Egymás után nyílnak az ablakok. Az emeletről lekiabál Slezák, a könyvelő: — Nem tudják csendesebben csinálni? — Az egyik inas visszaszól: — Nyugi, apus Reggel 6 óra. Éktelen zaj a földszintről. Vidáné »korholja« szépreményű csemetéjét. — Kelj már fel, ronda, lusta kölyök. Ha megint elkésel az is- kolából megnyúzlak! — A gye rek üvölt: — Még pihenni se hagyják az embert! — Egy hang az emeletről: — Hagyja már pihenni, vagy húzzon le neki egyet, de legyen végre csend! — Az ébresztő ezzel tö kéletesen megtörtént a házban, ahol békésen élünk egymás mellett. Délután 1 óra. — Hej mám. bó... — Aha megérkeztek a Zabulek gyerekek az iskolából. Most csörömpölés, valahol kitört egy ablak. Aha a Kugler gyerekek is megjöttek. Vaczu- lekné kiabál: Edd meg a sárga répaf özeléket, mert belédtö- möm. — A Vaczulek Ili két perc múlva megjelenik a folyosón és a sárgarépafőzelék maradékát felkeni Schullerék ajtajára. Schullerné elájul. Ez után egy órás műsorszünet következik. Majd: Délután 2 óra. Koncsek előveszi hegedűjét. A múlt hónapban vásárolta. Azóta minden délután két órakor elkezdi nyektetni és nem hagyja abba négyig. A többi lakók, ahogy megszólal a hegedű, szívükhöz kapnak és hanyatt-homlok me nekülnek el hazulról. S szól a hegedű, szól. A két Kugler gye rek megáll az ablak alatt és fogadást kötnek. Az egyik: — Ad hatsz két pofont, ha nem a cigánykórust játssza. — A másik: — Te tiszta dilis vagy. Ez neked a cigánykórus? Hát nem hallod, hogy a »Lehullott a réz gőnyárfa...« Ezen aztán vitatkoznak vagy félóráig, de ez már senkit se zavar, mert a lakók időközben elmenekültek s ki a vendéglőben, ki a cukrászdában keres némi felüdülést. Délután 3 óra. Koncsekné azt újságolja az udvaron, hogy férje eladja a hegedűjét. Már van is rá vevő. Boldog, felszabadult sóhajok a szuteréntól a második emeletig. — Igen eladja, nagyon gyenge a ham ja. Vesz helyette egy citerát. Schul lemé megint elájul... Délután 4 óra. Koncsek Piriké megérkezik a zeneiskolá- oól. Vgy látszik ez oltani gyakorlás kevésnek bizonyult, mert itthon folytatta. Meg kell mondani, hogy valami fülsértőén botrányos szoprán hangja van a Pirikének. Ebben a véleményben mindenki osztozik a házban, csak Piriké mamu-a nem. Most is lelkesülten magyaráz Slezáknak. — Figyelje csak Sezák úr! Micsoda hang! Valóságos Yma Sumac. De elnyomják, nem hagyják érvényesülni. Tudom, hogy ön igazi műértő, Slezák úr. Mondja, rjii a véleménye a Piriké hangjáról? — Slezák: — Micsoda hang?! Micsoda hang, az anyja... — majd elmenőben hozzáteszi — az anyja istenit. Délután 6 óra. Durrü! A Zabulek gyerekek, néhány szomszéd közreműködésével nekitolják a vasraktár kocsiját VI- dáék fáskamrájának. A kamra ajtaja betörik, egy krumplimelegítő kazán felborul s a kiszu- perált vájdling ráesik a sorba- rakott dunsztosüvegekre. A gye rekek menekülnek, Vidáné sikít, előrohan Zabulek és elkezdi ütlegelni kisebbik fiát. Ezután némi csönd következik. Kisebb-nagyobb csetepaté árán sikerül ágybadugni a gyerekeket, este kilencre elcsendesül a ház. A csend tart is addig, míg elkövetkezik. Éjjel 12 óra. »Ki tanyája ez a nyárfás...-« Részegen megjöttek Baloghék. Az ének befejezése után, a lépcsőházban még rendeznek egy ki1 varázs v't'.-:; amit a többi lakók közbekiabálása — ilyesmik hogy »legyen már csend végre« «pofa be, éjfél van« — fűszerez, aztán bezárkóznak, hogy két perc múlva felbódüljön a rádió, a lehető legnagyobb hangerővel. A lakók fejükre húzzák a dunyhát s megpróbálnak elaludni. Ezzel véget is ér egy napunk. Másnap. Reggel 5 óra. — Emeld meg! — ahogy az előbb elmondtam. Tessék ugyanazt mégegyszer, aztán mégegyszer elképzelni, napról napra, reméljük, hogy nem az idők végezetéig. PARASZT AI GYÖRGY Peches nászutasok Barátom és menyasszonya jövőben is igénybe veszi majd immár hosszú hónapok óta mát kaságuk boldog idejét élik s mi sem természetesebb, hogy tovább akarnak haladni, azaz elhatározták, hogy megtartják az esküvőt. Tulajdonképpen nem is vártak már egyébrr, mint hogy elérkezzék a fürdőidény, mivelhogy a mézeshetekből az első kettőt egy Balaton- melléki üdülőben kívánták tölteni, mert nemcsak a boldogságban, hanem a Balaton hűs hullámaiban is kívántak úszkálni. Kértek is beutalót. Meg ígérték nekik, hogy megkapják mindketten a beutalást. És a minap meg is kapták. Az egyik beutaló a Balaton mellé szólt, a másik pedig a Mátrába. A beutalás mellesleg egy igen kedves hangú levél ki séretében érkezett: »Kedves Dolgozó! Kellemes üdülést kívánunk. Reméljük, hogy megelégedett lesz az ellátással és a íratásig másodszor is lefejezik a kukorica kapálását — Látogatás a németkéri Ságvári Tsz-ben — HÍREK — A Megyei KISZ Bizottság felhívja a KISZ alapszervezeteket, hogy június 14-én 20 óra 20 perckor hallgassák meg a rádió ifjúsági fórumát, lehetőleg csoportosan. Utána pedig írják meg arról véleményüket a Magyar Rádiónak (Bródy Sándor utca 5—7.). — Már a 26 méteres magasságnál tartanak a Szekszárdi Kenyérgyár kéményének építkezésénél. Néhány nap múlva elérik a végleges, 30 méteres magasságot. — Kurd községben helyszíni tárgyalás után mondott ítéletet a dombóvári járásbíróság dr. Dom- bai tanácsa Tévald János kurdi lakos ügyében, aki a földműves- szövetkezetnél különböző visszaéléseket követett el. Az ügyet két napig, hétfőn és kedden tárgyalta a bíróság. A tárgyalás részleteire visszatérünk lapunk hasábjain. — A hét holló címmel műsort adnak június 18-án a járási ku- túrotthonban a bonyhádi általános iskolások. A több mint 1100 holdas Ságvári Tsz határában szorgalmasan dolgoznak a tagok. A férfi munkaerő a szőlőben a permetezést végzi, az asszonyok pedig a zöldséget kapálják. Velük beszélgettünk. KIVESSZÜK A MUNKÁBÓL A RÉSZÜNKET Gruber Zoltánná, a női munkacsapat vezetője már kilenc éve irányítja és vezeti munkacsapatát. Többek között arról beszélt, hogy az idén az asszonyok külön munkacsapatokat alkottak, maguk között a területet nem osztják fel, hanem valamennyien egy táblába állnak, amikor azt a munkát elvégezték, hozzákezdenek a másikhoz. — Tízen vagyunk a munkacsapatban — mondja Gruber Zoltánné. — És úgy határoztunk, hogy közösen végezzük el a munkát és azt a területet is, amit munkacsapatunk egyik tagja, Benke Pálné nem tud elvégezni. Ugyanis ő nem mindennap tűd a közös munkában részt venni, hat gyermek anyja, de az ő területe sem maradhat műveletlen. — Jelenleg ebben a több mint 10 holdas zöldség- és sárgarépatáblában végezzük a kapálást, utána az ubr-kát kapáljuk. Örömmel mo tóm, hogy nemcsak az én munkacsapatom, de a másik női munkacsapat is kiveszi a munkából a részét. Nagyobb részt mi dolgozunk a növényápolásban, ránk várt a paprika, a paradicsom, a dugványrépa kapálása, a burgonya töltö- getése és a kukorica kapálása is, amelyet a jövő hét elején be is fejezünk. — Nem könnyű még a munkánk — folytatta tovább —, területünk megnagyobbodott, az új belépők sok apró parcellát hoztak, és gondolni való, hogy nem könnyű a munkát úgy megszervezni és az embereket úgy elosztani, hogy a dunaföldvári határban lévő földjeinken is időben és jól végezzük el a munkát. A MUNKÁNAK MENNI KELL, SÜRGET AZ ARATÁS — Az a tervünk — mondotta Vaszkó Lajos, a németkéri Ságvári Termelőszövetkezet növény- termesztési brigádvezetője —, hogy a 215 holdon vetett kukoricaterületünkön aratásig másodszorra is befejezzük a növényápolást, amelyet meg tudunk oldani, hiszen 50 kézierőt mozgósítunk a •kapáláshoz. Annál is inkább merem ezt állítani, mert van erre példa: hatvan hold baltacimt és 74 hold lucernát kaszáltak le a tagok kézi erővel három nap alatt. A szénatermés olyan kiváló volt, hqgy erről a területről 1350 szénakereszt lett, 14 kévével számítva, de megfelelhetett 18 kévének is, olyan nagyok voltak a kévék, ötven kasza vágta a rendet, a munka nem volt köny- nyű, mert a jól fejlődő baltacím és lucerna egyes helyeken erősen megdőlt. Igyekeznek az emberek, a termelőszövetkezet asszonytagjai, akiket méltán illet dicséret azért a kiváló munkáért, amelyet a termelőszövetkezet megszilárdítása érdekében végeznek. Mintha most is magam előtt látnám apró feketén csillogó okos szemét, foltos nadrágját, vézna alakját és borzas haját, annyira belevésődött emlékezetembe gyermekkori pajtásom, Andris. Testi-lelki jóbarátok voltunk. Köztünk nem volt titok, sem harag, sem veszekedés. Együtt mentünk mindenhová, mintha az lett volna a feladatunk, hogy vigyázzunk egymásra. Alig hogy kijöttünk az iskolából, már jött hozzánk, azután összekóboroltuk az egész határt. Néha meg-meglop- tunk egy cseresznyefát, de olyan ügyesen, hogy soha nem értek tetten. Volt egy közös tulajdonságunk is: mindketten szerelmesei voltunk a természetnek. Gyakran órákig tudtuk bámulni az égen átúszó bárányfelhőket, amelyeket mi hajóknak tekintettük. Mindketten választottunk egy-egy felhőt, s azt mondogattuk, hogy mi vezetjük őket. Ahogy néztük a bárányfelhőket, megszólalt Andris: — Tudod, mi szeretnék lenni, ha felnövök? — Mi? — kérdeztem kíváncsiANDRIS an, mert erről még sohasem be- elhatároztam, hogy sürgősen beszéltünk. szélek vele. — Hajóskapitány — válaszolta Andris, s kezével alátámasztotta fejét, hogy tekintetével tovább kísérhesse az égen úszó »hajót«, amely már eltűnőben volt a dombok mögött. — Szeretném körülhajózni az egész Földet — folytatta tovább, s mélyet sóhajtott. Láttam, hogy szemme még jobban csillog a reménytől ... A következő évben szétvált az útunk. Én a gimnáziumba mentem, ő pedig a gyárba. Azok a szép nyárvégi napok, amelyeken együtt csatangoltunk, s tervezgettük a jövőnket, csak emlékek maradtak. Andrissal nagyon ritkán találkoztam. Édesanyja azonban mindig panaszkodott, hogy egy fillért sem küld haza. Kissé bántott a hír, de tudtam, hogy Andrist nem lehet okolni ezért. Biztosan rossz társaságba keveredett — gondoltam, s Másnap felkerestem a munkás- szálláson. Minden úgy ment, ahogy elgondoltam. Andris megígérte, hogy abbahagyja ezt az életet, s megváltozik. Ez a megváltozás olyan rövid volt, mint a tiszavirág élete. Az ellenforradalom, amely égnek tárta a nyugati határ sorompóit, Andrist is magával sodorta. Csak egy cél lebegett előtte, hogy hajóskapitány lehessen. — Most itt az alkalom. Beutazhatom az egész világot, hajóskapitány is lehetek — csillant fel előtte a remény, úgy, mint néhány évvel azelőtt, amikor a bárányfelhőket néztük, és egy csillagtalan, hideg éjszakán elhagyta Magyarországot..; Azóta többször írt levelet Ausztráliából. Nem lett belőle hajóskapitány. Minden sorából a keserűség a honvágy szól, de nem jöhet haza. Reményei és álmai úgy szóródtak szét, mint a meteoritok elégés után. Munka- nélküli. Éjszakáit legtöbbször a szabad ég alatt tölti... Ahányszor találkozom az édesanyjával, mindig eszembe jut, s a szívem elszorul, a szájam íze keserűvé válik. Sokszor megsiratom. Álmaimban megjelenik borzas fejével, s másnap aggódva gondolok rá, mintha egyet éreznék idős édesanyjával: — Mit csinálhat most azon a világrészen, ahol az emberek a kincs, a gazdagság, a jólét után törtetnek, s e célok aljassá teszik a tisztaszívű embereket is, mert élni azért csak kell valamilyen módon. ... Azért nem haragszom rá. Gyakran elnézegetem fényképét. Andris nagyon megváltozott: okos, fekete szeme, amely mindig csillogott a reménytől, hogy hajóskapitány lehet, híres utazó, most beesett, fénytelen. Arca soványabb és sápadtabb lett. Vágya nem teljesedett, mert sorsa, amelynek hajóskapitánya volt, eltévedt a kalandozásban, s a nyugati vilá(T zátonyára futott.. , Tamás Menyhért üdülőnket.« Barátom méltatlankodott, mi re én vigasztalni kezdtem: — Ebből igazán ne csinálj nagy problémát Elvégre is lehetséges, hogy csak egyszerű ad minisztratív tévedés az egész. Fogadd el a beutalókat, esküdjetek meg és a két hét alatt majd leveleztek egymással, esetleg minden nap feladtok egymásnak egy-egy táviratot. A két hét után végeredményben úgyis találkoztok... Nagyon makacs természetű a barátom. Azt hiszik, hogy meg fogadta a tanácsomat? Tévednek. Nem átallott még ilyen megjegyzéseket is tenni: — Mit gondolsz, én talán csak azért akarok üdülni menni az esküvöm után, hogy több spenótot és borsos tokányt ehes sek s a feleségem leveleit olvasgassam? És pont most, az esküvőnk után? (Barátomat tovább vigasztal- gattam, de azért az ő helyében én is hasonlóképpen vélekedtem volna erről a beutalásról.) B. F. — CSÖKOLÓZZUNK MINÉL TÖBBET! Egy amerikai orvos azt javasolja, hogy a nők — minden életkorban — minél többet csókolózzanak, mert ez egészség- ügyi szempontból igen hasznos. A csókolózás — szerinte — serken tőleg hat a vérkeringésre és a legjobb fiatalító eszköz. Apróhirdetések FELVÉTELRE keresünk erősáramú villamos mérnököt, technikust és szakképzett villanyszerelőt. Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat Üzletigazgatóságai Szekszárd. BIZTOSHATÁSÜ DROHKA tyúkszemtapasz 3,60 forintért kap ható. Horváth drogéria, Szombathely. AZONNALI belépésre kőműveseket, ácsokat és segédmunkásokat, kubikosokat keres Közlekedési Építő Vállalat, Bonyhád 24. Autóközlekedési Vállalat. Szállás, étkezés biztosítva. Azonnali belépésre keres műszaki vezetőt a Simontornyai Vegyes KTSZ. Szakmai képzettség és önéletrajzot kérünk levélben. Az Alsóleperdi Állami Gazdaság azonnali belépésre keres univerzális szerelőt 7—8 Ft órabérrel, -j- fejadag és illetményföld járandósággal. Üzemi konyha, munkásszállás, esetleg lakás biztosítva van. Értesítést az Alsóleperdi Állami Gazdaság Dalmand, címére kérünk. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20-10, 20-11 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21-21, 25-72 Felelős vezető: Széli István 1215
