Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-12 / 136. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG W59. június 12. „CSENDES OTTHON” Nem azért mondom el, ké­rem szépen, hogy panaszkod­jam. Nem, nem panasz ez. In­kább azért adom át a köznek, hogy másokat is részeltessek abban a gyönyörűségben, amely nekem naponta osztály­részemül jut. Elmondom a mi házunk egy napi programját, hadd örüljön más is. Reggel 5 óra — Emeld meg! Ne úgy fogjad... No, most. Jó! A tetejére dobjuk. Hó... rukk! — Iszonyú csörömpölés, egyik vasrúd hozzávágódik a másikhoz. Működésbe léptek a vasraktár emberei. Egymás után nyílnak az ablakok. Az emeletről lekiabál Slezák, a könyvelő: — Nem tudják csen­desebben csinálni? — Az egyik inas visszaszól: — Nyugi, apus Reggel 6 óra. Éktelen zaj a földszintről. Vidáné »korholja« szépreményű csemetéjét. — Kelj már fel, ronda, lusta kö­lyök. Ha megint elkésel az is- kolából megnyúzlak! — A gye rek üvölt: — Még pihenni se hagyják az embert! — Egy hang az emeletről: — Hagyja már pihenni, vagy húzzon le neki egyet, de legyen végre csend! — Az ébresztő ezzel tö kéletesen megtörtént a házban, ahol békésen élünk egymás mellett. Délután 1 óra. — Hej mám. bó... — Aha megérkeztek a Zabulek gyerekek az iskolából. Most csörömpölés, valahol ki­tört egy ablak. Aha a Kugler gyerekek is megjöttek. Vaczu- lekné kiabál: Edd meg a sárga répaf özeléket, mert belédtö- möm. — A Vaczulek Ili két perc múlva megjelenik a fo­lyosón és a sárgarépafőzelék maradékát felkeni Schullerék ajtajára. Schullerné elájul. Ez után egy órás műsorszünet kö­vetkezik. Majd: Délután 2 óra. Koncsek elő­veszi hegedűjét. A múlt hó­napban vásárolta. Azóta min­den délután két órakor elkezdi nyektetni és nem hagyja abba négyig. A többi lakók, ahogy megszólal a hegedű, szívükhöz kapnak és hanyatt-homlok me nekülnek el hazulról. S szól a hegedű, szól. A két Kugler gye rek megáll az ablak alatt és fo­gadást kötnek. Az egyik: — Ad hatsz két pofont, ha nem a ci­gánykórust játssza. — A má­sik: — Te tiszta dilis vagy. Ez neked a cigánykórus? Hát nem hallod, hogy a »Lehullott a réz gőnyárfa...« Ezen aztán vitat­koznak vagy félóráig, de ez már senkit se zavar, mert a la­kók időközben elmenekültek s ki a vendéglőben, ki a cuk­rászdában keres némi felüdü­lést. Délután 3 óra. Koncsekné azt újságolja az udvaron, hogy fér­je eladja a hegedűjét. Már van is rá vevő. Boldog, felszabadult sóhajok a szuteréntól a má­sodik emeletig. — Igen elad­ja, nagyon gyenge a ham ja. Vesz helyette egy citerát. Schul lemé megint elájul... Délután 4 óra. Koncsek Pi­riké megérkezik a zeneiskolá- oól. Vgy látszik ez oltani gya­korlás kevésnek bizonyult, mert itthon folytatta. Meg kell mondani, hogy valami fülsér­tőén botrányos szoprán hangja van a Pirikének. Ebben a vé­leményben mindenki osztozik a házban, csak Piriké mamu-a nem. Most is lelkesülten ma­gyaráz Slezáknak. — Figyelje csak Sezák úr! Micsoda hang! Valóságos Yma Sumac. De el­nyomják, nem hagyják érvé­nyesülni. Tudom, hogy ön iga­zi műértő, Slezák úr. Mondja, rjii a véleménye a Piriké hang­járól? — Slezák: — Micsoda hang?! Micsoda hang, az any­ja... — majd elmenőben hozzá­teszi — az anyja istenit. Délután 6 óra. Durrü! A Za­bulek gyerekek, néhány szom­széd közreműködésével neki­tolják a vasraktár kocsiját VI- dáék fáskamrájának. A kamra ajtaja betörik, egy krumplime­legítő kazán felborul s a kiszu- perált vájdling ráesik a sorba- rakott dunsztosüvegekre. A gye rekek menekülnek, Vidáné si­kít, előrohan Zabulek és elkez­di ütlegelni kisebbik fiát. Ez­után némi csönd következik. Kisebb-nagyobb csetepaté árán sikerül ágybadugni a gyereke­ket, este kilencre elcsendesül a ház. A csend tart is addig, míg elkövetkezik. Éjjel 12 óra. »Ki tanyája ez a nyárfás...-« Részegen megjöt­tek Baloghék. Az ének befeje­zése után, a lépcsőházban még rendeznek egy ki1 varázs v't'.-:; amit a többi lakók közbekia­bálása — ilyesmik hogy »le­gyen már csend végre« «pofa be, éjfél van« — fűszerez, az­tán bezárkóznak, hogy két perc múlva felbódüljön a rá­dió, a lehető legnagyobb hang­erővel. A lakók fejükre húz­zák a dunyhát s megpróbálnak elaludni. Ezzel véget is ér egy na­punk. Másnap. Reggel 5 óra. — Emeld meg! — ahogy az előbb elmondtam. Tessék ugyanazt mégegyszer, aztán mégegyszer elképzelni, napról napra, reméljük, hogy nem az idők végezetéig. PARASZT AI GYÖRGY Peches nászutasok Barátom és menyasszonya jövőben is igénybe veszi majd immár hosszú hónapok óta mát kaságuk boldog idejét élik s mi sem természetesebb, hogy to­vább akarnak haladni, azaz el­határozták, hogy megtartják az esküvőt. Tulajdonképpen nem is vártak már egyébrr, mint hogy elérkezzék a fürdőidény, mivelhogy a mézeshetekből az első kettőt egy Balaton- melléki üdülőben kívánták töl­teni, mert nemcsak a boldog­ságban, hanem a Balaton hűs hullámaiban is kívántak úsz­kálni. Kértek is beutalót. Meg ígérték nekik, hogy meg­kapják mindketten a beutalást. És a minap meg is kapták. Az egyik beutaló a Balaton mellé szólt, a másik pedig a Mátrába. A beutalás mellesleg egy igen kedves hangú levél ki séretében érkezett: »Kedves Dolgozó! Kellemes üdülést kí­vánunk. Reméljük, hogy meg­elégedett lesz az ellátással és a íratásig másodszor is lefejezik a kukorica kapálását — Látogatás a németkéri Ságvári Tsz-ben — HÍREK — A Megyei KISZ Bizottság felhívja a KISZ alapszervezeteket, hogy június 14-én 20 óra 20 perc­kor hallgassák meg a rádió ifjú­sági fórumát, lehetőleg csoporto­san. Utána pedig írják meg arról véleményüket a Magyar Rádió­nak (Bródy Sándor utca 5—7.). — Már a 26 méteres magasság­nál tartanak a Szekszárdi Ke­nyérgyár kéményének építkezésé­nél. Néhány nap múlva elérik a végleges, 30 méteres magasságot. — Kurd községben helyszíni tárgyalás után mondott ítéletet a dombóvári járásbíróság dr. Dom- bai tanácsa Tévald János kurdi lakos ügyében, aki a földműves- szövetkezetnél különböző vissza­éléseket követett el. Az ügyet két napig, hétfőn és kedden tárgyalta a bíróság. A tárgyalás részleteire visszatérünk lapunk hasábjain. — A hét holló címmel műsort adnak június 18-án a járási ku- túrotthonban a bonyhádi általá­nos iskolások. A több mint 1100 holdas Ság­vári Tsz határában szorgalmasan dolgoznak a tagok. A férfi mun­kaerő a szőlőben a permetezést végzi, az asszonyok pedig a zöld­séget kapálják. Velük beszélget­tünk. KIVESSZÜK A MUNKÁBÓL A RÉSZÜNKET Gruber Zoltánná, a női mun­kacsapat vezetője már kilenc éve irányítja és vezeti munkacsapa­tát. Többek között arról beszélt, hogy az idén az asszonyok külön munkacsapatokat alkottak, ma­guk között a területet nem oszt­ják fel, hanem valamennyien egy táblába állnak, amikor azt a munkát elvégezték, hozzákezde­nek a másikhoz. — Tízen vagyunk a munka­csapatban — mondja Gruber Zoltánné. — És úgy határoztunk, hogy közösen végezzük el a mun­kát és azt a területet is, amit munkacsapatunk egyik tagja, Benke Pálné nem tud elvégezni. Ugyanis ő nem mindennap tűd a közös munkában részt venni, hat gyermek anyja, de az ő terü­lete sem maradhat műveletlen. — Jelenleg ebben a több mint 10 holdas zöldség- és sárgarépa­táblában végezzük a kapálást, utána az ubr-kát kapáljuk. Örömmel mo tóm, hogy nemcsak az én munkacsapatom, de a másik női munkacsapat is kiveszi a munkából a részét. Na­gyobb részt mi dolgozunk a nö­vényápolásban, ránk várt a pap­rika, a paradicsom, a dugvány­répa kapálása, a burgonya töltö- getése és a kukorica kapálása is, amelyet a jövő hét elején be is fejezünk. — Nem könnyű még a mun­kánk — folytatta tovább —, te­rületünk megnagyobbodott, az új belépők sok apró parcellát hoz­tak, és gondolni való, hogy nem könnyű a munkát úgy megszer­vezni és az embereket úgy elosz­tani, hogy a dunaföldvári határ­ban lévő földjeinken is időben és jól végezzük el a munkát. A MUNKÁNAK MENNI KELL, SÜRGET AZ ARATÁS — Az a tervünk — mondotta Vaszkó Lajos, a németkéri Ság­vári Termelőszövetkezet növény- termesztési brigádvezetője —, hogy a 215 holdon vetett kukori­caterületünkön aratásig másod­szorra is befejezzük a növényápo­lást, amelyet meg tudunk oldani, hiszen 50 kézierőt mozgósítunk a •kapáláshoz. Annál is inkább me­rem ezt állítani, mert van erre példa: hatvan hold baltacimt és 74 hold lucernát kaszáltak le a tagok kézi erővel három nap alatt. A szénatermés olyan kivá­ló volt, hqgy erről a területről 1350 szénakereszt lett, 14 kévével számítva, de megfelelhetett 18 kévének is, olyan nagyok voltak a kévék, ötven kasza vágta a rendet, a munka nem volt köny- nyű, mert a jól fejlődő baltacím és lucerna egyes helyeken erősen megdőlt. Igyekeznek az emberek, a ter­melőszövetkezet asszonytagjai, akiket méltán illet dicséret azért a kiváló munkáért, amelyet a ter­melőszövetkezet megszilárdítása érdekében végeznek. Mintha most is magam előtt látnám apró feketén csillogó okos szemét, foltos nadrágját, vézna alakját és borzas haját, annyira belevésődött emlékezetembe gyermekkori pajtásom, Andris. Testi-lelki jóbarátok voltunk. Köztünk nem volt titok, sem ha­rag, sem veszekedés. Együtt men­tünk mindenhová, mintha az lett volna a feladatunk, hogy vigyáz­zunk egymásra. Alig hogy kijöt­tünk az iskolából, már jött hoz­zánk, azután összekóboroltuk az egész határt. Néha meg-meglop- tunk egy cseresznyefát, de olyan ügyesen, hogy soha nem értek tetten. Volt egy közös tulajdonságunk is: mindketten szerelmesei vol­tunk a természetnek. Gyakran órákig tudtuk bámulni az égen átúszó bárányfelhőket, amelye­ket mi hajóknak tekintettük. Mindketten választottunk egy-egy felhőt, s azt mondogattuk, hogy mi vezetjük őket. Ahogy néztük a bárányfelhőket, megszólalt Andris: — Tudod, mi szeretnék lenni, ha felnövök? — Mi? — kérdeztem kíváncsi­ANDRIS an, mert erről még sohasem be- elhatároztam, hogy sürgősen be­széltünk. szélek vele. — Hajóskapitány — válaszolta Andris, s kezével alátámasztotta fejét, hogy tekintetével tovább kí­sérhesse az égen úszó »hajót«, amely már eltűnőben volt a dom­bok mögött. — Szeretném körülhajózni az egész Földet — folytatta tovább, s mélyet sóhajtott. Láttam, hogy szemme még jobban csillog a re­ménytől ... A következő évben szétvált az útunk. Én a gimná­ziumba mentem, ő pedig a gyár­ba. Azok a szép nyárvégi napok, amelyeken együtt csatangoltunk, s tervezgettük a jövőnket, csak emlékek maradtak. Andrissal na­gyon ritkán találkoztam. Édes­anyja azonban mindig panaszko­dott, hogy egy fillért sem küld haza. Kissé bántott a hír, de tud­tam, hogy Andrist nem lehet okolni ezért. Biztosan rossz társa­ságba keveredett — gondoltam, s Másnap felkerestem a munkás- szálláson. Minden úgy ment, ahogy elgondoltam. Andris meg­ígérte, hogy abbahagyja ezt az életet, s megváltozik. Ez a meg­változás olyan rövid volt, mint a tiszavirág élete. Az ellenforrada­lom, amely égnek tárta a nyuga­ti határ sorompóit, Andrist is magával sodorta. Csak egy cél le­begett előtte, hogy hajóskapitány lehessen. — Most itt az alkalom. Beutazhatom az egész világot, hajóskapitány is lehetek — csil­lant fel előtte a remény, úgy, mint néhány évvel azelőtt, ami­kor a bárányfelhőket néztük, és egy csillagtalan, hideg éjszakán elhagyta Magyarországot..; Azóta többször írt levelet Ausztráliából. Nem lett belőle hajóskapitány. Minden sorából a keserűség a honvágy szól, de nem jöhet haza. Reményei és ál­mai úgy szóródtak szét, mint a meteoritok elégés után. Munka- nélküli. Éjszakáit legtöbbször a szabad ég alatt tölti... Ahányszor találkozom az édes­anyjával, mindig eszembe jut, s a szívem elszorul, a szájam íze keserűvé válik. Sokszor megsira­tom. Álmaimban megjelenik borzas fejével, s másnap aggód­va gondolok rá, mintha egyet éreznék idős édesanyjával: — Mit csinálhat most azon a világrészen, ahol az emberek a kincs, a gazdagság, a jólét után törtetnek, s e célok aljassá teszik a tisztaszívű embereket is, mert élni azért csak kell valamilyen módon. ... Azért nem haragszom rá. Gyakran elnézegetem fényképét. Andris nagyon megváltozott: okos, fekete szeme, amely mindig csillogott a reménytől, hogy ha­jóskapitány lehet, híres utazó, most beesett, fénytelen. Arca so­ványabb és sápadtabb lett. Vá­gya nem teljesedett, mert sorsa, amelynek hajóskapitánya volt, el­tévedt a kalandozásban, s a nyu­gati vilá(T zátonyára futott.. , Tamás Menyhért üdülőnket.« Barátom méltatlankodott, mi re én vigasztalni kezdtem: — Ebből igazán ne csinálj nagy problémát Elvégre is le­hetséges, hogy csak egyszerű ad minisztratív tévedés az egész. Fogadd el a beutalókat, esküd­jetek meg és a két hét alatt majd leveleztek egymással, esetleg minden nap feladtok egymásnak egy-egy táviratot. A két hét után végeredmény­ben úgyis találkoztok... Nagyon makacs természetű a barátom. Azt hiszik, hogy meg fogadta a tanácsomat? Téved­nek. Nem átallott még ilyen megjegyzéseket is tenni: — Mit gondolsz, én talán csak azért akarok üdülni men­ni az esküvöm után, hogy több spenótot és borsos tokányt ehes sek s a feleségem leveleit ol­vasgassam? És pont most, az esküvőnk után? (Barátomat tovább vigasztal- gattam, de azért az ő helyében én is hasonlóképpen véleked­tem volna erről a beutalásról.) B. F. — CSÖKOLÓZZUNK MINÉL TÖBBET! Egy amerikai orvos azt javasolja, hogy a nők — min­den életkorban — minél többet csókolózzanak, mert ez egészség- ügyi szempontból igen hasznos. A csókolózás — szerinte — serken tőleg hat a vérkeringésre és a legjobb fiatalító eszköz. Apróhirdetések FELVÉTELRE keresünk erős­áramú villamos mérnököt, tech­nikust és szakképzett villanysze­relőt. Déldunántúli Áramszolgál­tató Vállalat Üzletigazgatóságai Szekszárd. BIZTOSHATÁSÜ DROHKA tyúkszemtapasz 3,60 forintért kap ható. Horváth drogéria, Szombat­hely. AZONNALI belépésre kőműve­seket, ácsokat és segédmunkáso­kat, kubikosokat keres Közleke­dési Építő Vállalat, Bonyhád 24. Autóközlekedési Vállalat. Szál­lás, étkezés biztosítva. Azonnali belépésre keres műszaki vezetőt a Simontornyai Ve­gyes KTSZ. Szakmai képzettség és önélet­rajzot kérünk levélben. Az Alsóleperdi Állami Gaz­daság azonnali belépésre keres univerzális szerelőt 7—8 Ft órabérrel, -j- fejadag és illetményföld járandó­sággal. Üzemi konyha, mun­kásszállás, esetleg lakás biz­tosítva van. Értesítést az Al­sóleperdi Állami Gazdaság Dalmand, címére kérünk. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20-10, 20-11 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21-21, 25-72 Felelős vezető: Széli István 1215

Next

/
Thumbnails
Contents