Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-12 / 136. szám

1959. június 12. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG i 3 Hollandia, Abesszínia = hazugság, börtön Elítélték a „handabanda-klub“ tagját Klválé sredtiiésiyeli a teagelid szüvetkezet s@rfésie iiyssztéséb en A dombóvári járásbíróság dr. Raskoványi tanácsa előtt egy 31 éves férfi áll. Ez olyan embertípus, amelyikről a kö­vetkezőket szokták mondani: »Alkalomadtán, ha már min­den kötél szakad és nincs más kiút, még igazat is hajlandó mondani-«. Most is rabruhában áll a bí­róság előtt, mivel az egyik bűn tetését tölti, amelyet természet ellenes fajtalankodás bűntette miatt róttak ki rá. A neve Gál Imre József, csolyospáli lakos és az egyik szénbányászati trösztnél dolgozott. Láthatóan nagy »praxisa« van az ilyen bírósági ügyek­ben: pontosan sorolja, hogy mi kor milyen bűncselekmény miatt és melyik bíróság ítélte el. Szabatos, pontos válaszokat ad a tanácsvezető bíró közbe­vetett "mellékkérdéseire« is, amelyekkel a bíró mindenek­előtt azt igyekezett megtudni, hogy milyen a vádlott tájéko­zottsága. Pontosan ismeri az egyes földrajzi fogalmakat. Ez pedig azért érdekes, mert itt egy állítólagos »világjáróról« van szó. A holland királynő jóvoltá­ból került először külföldre, mivel a királynő a menhely gondozottjait — így többek, kö­zött Gál Imre Józsefet is — Hollandiába szállíttatta. Ké­sőbb Gált egy hajóskapitány vette magához, a tengereket járták, szakmát tanult, mérnö­ki oklevelet szerzett. Később Abesszíniába került, ott fele­ségül vette egy törzsfőnök leá­nyát, s az már ugyancsak természetes, hogy saját gépko­csija volt s azt egy majommal együtt haza akarta hozni Ma­gyarországra. Csakhogy nem volt elég pénze a vámhoz cs kénytelen volt külföldön hagy­ni. — Ugye milyen szép irigylés re méltó kaland, — ha úgy tet­szik, karrier? Dr. Raskoványi tanácsvezető bíró figyelmezteti: — A kihallgatások során nem volt két egybehangzó val­lomása. Ha tovább folytatja, még itt a bíróság előtt is a ha- zudozást, az csak súlyosbítja a bűnösségét. Volt maga már életében külföldön? — Még soha. — Beszél valamilyen külföl­di nyelvet? — Nem. — Akkor hogyan tudott any nyit összehazudni a munkahe­lyén? — Állítólag van egy olyan ké pességem, hogy nagyon tudok hatni az emberekre. A munka­ügyi osztályra is beállítottam. Először csak csillésnek jelent­keztem és végül mérnöki be­osztást akartak adni. Elkezd­tem tört magyarsággal, beszél­ni, meséltem ezekről a külföl­di trükkökről, kalandokról és »bevették«. Elhitték, hogy csak ugyan elveszett a diplomám és nagyfiú lettem előttük. Vé­gül is jó beosztást kaptam. — Hogy jutott eszébe, hogy ennyit hazudjon? — Volt egy handabanda- klub féle. A többiek hecceitek, hogy ilyen dolgokat nem mer­nék elmesélni, mert akkor biz tos fel sem vennének. Végül­kiderült, hogy éppen ezért is­tenítettek és tartottak nagy szakembernek. Egyébként nagyon elgondol­kodtatóak ezek az esetek. Egy idegen embernek minden át­látszó hazugságát komoly be­osztású emberek elhiszik, ala­poznak rá s még csak nem is igazoltatják. Hogy a következ­mény mi lett? A handabanda- klub jót derült ezeken a hiszé­keny embereken, Gál pedig az adandó alkalommal folytatta to vább a már korábban megkez­dett bűnözéseit. Amint a bíró­ság is megállapította, Gál Imre József a társadalmi tulajdon sé relmére elkövetett csalás, két­rendbeli közokirathamisítás, és személyi igazolvánnyal kapcso­latos bűntettét követte el- Két évi börtönbüntetésre és 5 évi jogvesztésre ítélték. Egy ilyen jellemű embernél mi sem természetesebb, mint hogy a hatóságokat is igyeke­zett félrevezetni. Jellemző, hogy például nem akarta át­venni a vádiratot, mert azt állította, hogy tévedésről van szó, a címzett nem ő, hanem az ikertestvére. A tárgyaláson is azt erősítgette vég:-j, hogy ne­ki van egy ikerbátyja is, aki három és fél perccel született korábban. Végül dr. Rasková­nyi tanácsvezető bíró előter­jesztette a hivatalos anyaköny­vi dokumentumot, amely sze- int Gálnak nincs ikerbátyja. Több dolognál is próbált, jel­leméhez híven hazudozni. Sőt, végül is elsírta magát a tárgya láson állítólagos bánatában. BODA FERENC A tengelici Petőfi Termelőszö­vetkezet tagjai méltán büszkék nagyüzemi sertésállományukra. Olyan kiváló továbbtenyésztésre alkalmas süldőket nevelnek, amit bármelyik nagymúltú állami gaz­daság megirigyelhet. A Fornádi Állami Gazdaság például a Petőfi Tsz-ből visz anyakocáknak való­kat, egy kiló élősúlyért, saját ne­veléséből, 2 kilót ígért az állami gazdaság vezetősége a szövetke­zetnek. De még így is kifizetődő a csere, hiszen a szövetkezetben olyan magas átlagsúllyal válasz­szák le a malacokat, ami a me­gyében egyedülálló. A legutóbbi ellés után 143 malacot 19,4 kiló, 149 malacot pedig 20,23 kiló da­rabonkénti átlagsúllyal választot­tak el az anyatejtől, A közép- york és berkshyre sertés keresz­tezés utáni anyakocáknál nem ritka a hárommázsás. Az sem ritka, hogy egy anyakoca 14—15 malacot ellik egyszerre. A dombóvári járás legnagyobb termelőszövetkezeti községében, Gyula jón dolgozik Pálinkás Jó­zsef traktoros brigádja. A 26 ta­got számláló kis kollektívára nagy feladat vár ebben az évben. A négy termelőszövetkezet közel öt és félezer hold földjén nagyobb részt a traktorosoknak kell elvé­gezni a szántást, vetést, kapálást és a gabonabetakarítást. Pálin­kás József brigádja ezt a nagy munkát vállalta. A tavaszi idény megkezdése előtt brigádértekezletet tar­! Megkérdeztem Fazekas József sertésgondozótól, hogyan érik el ' ezeket a kiváló eredményeket* Széles mosolyra húzta a száját és . hosszabb gondolkodás után így válaszolt: — Lelkiismeretesen gondozzuk a jószágokat, jól összeállított ta­karmányszabványunk van. Rend­szeresen etetünk fölözött tejet* árpa- és kukoricadarát, szecská­zott lucernaszénát, borsódarát* naponta főzünk babot, sőt ha el­hullik nálunk vagy a környéken egy négylábú állat, itt a szövet­kezetben megfőzzük, a húsát meg- ! etetjük. Ennyi az egész. A szövetkezet 700-as sertés- állományából egy falkát bemutat­nak majd a legközelebbi országos mezőgazdasági kiállításon is* Egész biztos, sok csodálója lesz itt is a tengelici Petőfi Tsz kiváló sertéseinek, tottak a traktorosok, ahol a pártkongresszus tiszteletére felajánlásokat tettek. Vállalásuk lényege az, hogy öt százalékos üzemanyagmegtakarí­tással a brigád mind a négy gyu­la ji tsz-ben idejében elvégzi a gépállomás által szerződésileg vállalt munkát. Ezt úgy kívánják elérni, hogy munkájukat jól szervezik meg, vigyáznak a gé­pekre, a legkisebb műszaki ki­esést is igyekeznek elkerülni. A vállalás óta több mint egy hónap telt el és beigazolódott* hogy a Pálinkás-brigád állja a szavát. A Pálinkás-brigád helytállása A kocsolai példa is igazolja Kevesebb gyűléssel, üléssel is lehet eredményesen dolgozni T ele vízió-raj ongók A% író és a halhatatlanság Kocsola azon kevés községek közé tartozik, ahol az úgynevezett hivatalos szervek sem szeretik a sok ülést, gyűlést és bizottságot. Erre jellemző a sok közül például a községfejelesztési állandó bi­zottság, amelyik az őszi választá­sok óta mindössze háromszor ülé­sezett. Kevesebb értekezletet több tettet — vallják a bizottság tag­jai. Ezt a nagyszerű elvet megva­lósítják a gyakorlatban is. Még a múlt évben, amikor a községben a járdák építését meg­kezdték (tavaly 90 ezer forintot, az idén 253 ezer forintot fordíta­nak a járdák építésére) , a tanács­ülés álásfoglalása alapján kidol­gozta a bizottság a tervet: mikor, hol kell kezdeni az építkezést, a háztulajdonosok és a lakók — ha ilyenek vannak — milyen mér­tékben vegyenek részt a társa­dalmi munkában* Azóta mind­össze egyszer foglalkoztak ezzel a kérdéssel: megvizsgálták, hogy milyen mértékben haladt előre a munka. A két tanácskozás között eltelt idő alatt mintegy hat kilo­méter hosszúságú részben beton, részben pedig betonlapokból meg­épült, illetve épül a járda, a tár­sadalmi munka hozzájárulás is a terveknek megfelelően alakult. A községben új iskola épül — négy tanteremmel. Az épülethez azonban jelenleg még nincsen út. A községfejlesztési bizottság ja­vaslatot tett útnyitásra és ezzel kapcsolatban épület- és telek­kisajátításra. Azóta mindez meg­történt, ugyanis a községi tanács 50 ezer forint kártalanítást fize­tett az épületért és a hozzá tar­tozó telekért, s már bontják is az épületet. Három ülés, három viszonylag rövid tanácskozás eredményeként mintegy két kilométer hosszúság­ban, 300 ezer forint költséggel bővülni fog a község villanyháló­zata is, a művelődési otthonnak is juttattak 10 ezer forintot — öt­ezer forint értékben a könyvállo­mányt bővítik az év második fe­lében, míg a rendelkezésre bocsá­tott összeg másik feléből televíziót vettek. Miért mondottuk mindezt el? Azért, ment sokaknak hihetetlen­nek tűnik az egész, s talán csak legyintenek, amikor arról az egészséges törekvésről hallanak, hogy csökkenteni kell a gyűlések, ülések, bizottságok számát. Pedig kár a hitetlenkedésért és a le­gyintésért, mert az élet, a gyakor­lat már régen igazolta, hogy lé­nyegesen kevesebb értekezlettel is jó eredmények érhetők el* K. B. J. Az író tehetségtelen volt. Ment­hetetlenül az. Ezt mindenki tud­ta róla, talán még saját maga is, de senki nem mondta, sőt az is­merősök között még olyan is akadt, aki időnként dicsérte. Ba­rátai, ha valaki verseit szidta előttük, esszéire hivatkoztak, hogy »azok igen«, abban nagy, ha az esszékre húzta el valaki a száját, a verseire hivatkoztak. Szóval rossz író volt. S bár min­denki tudta róla, valami rejté­lyes okok folytán mégis nevet, helyet könyökölt ki magának. Ké­sőbb már odáig vitte, hogy ha­talom lett, versszerkesztő egy ki­sebb folyóiratnál. Ekkor azt be­szélték róla, hogy azért esett a folyóirat színvonala, mert saját­jainál jobb verseket nem enged közölni. Naponta küzdenie kellett, ne­hogy kiderüljön, csalás, amit csinál, rossz, amit ír, modernsége értelmetlenség, életében egyetlen jó sort írt csak le, azt is Maja­kovszkijtól másolta. Aztán a sors valami kifürkész­hetetlen szeszélye folytán költőnk megszűnt hatalom lenni. Nem azért csúszott le, mert kiderült róla tehetségtelensége, valami vé­letlen folytán, amit pontosan sen­ki sem tudott. Annyi befolyása azonban még mindig maradt, hogy megakadályozza néhány va­lóságos tehetség megjelenését. Volt egy régi barátja, aki felke­reste, s segítséget kért tőle ver­sei elhelyezéséhez. A segítséget persze megígérte, mert ő jó, mert ő igaz barát. Némi felsőbb- séggel a hangjában, amolyán vállveregető modorban nyugtat­ta meg a barátot: — Nyugodtan rámbízhatod ma­gad. Majd gondoskodom rólad. Otthon belelapozott barátja verseibe. Az első versnél még nyugodt volt, a másodiknál már idegesség fogta el. Aztán elsá­padt és jeges rémület markolta össze mellét. A versek jók vol­tak. Egy igazi tehetség művei. Megrémült, ha ezek valaki kezé­be jutnak, a barátról kiderül, hogy tehetség. A versköteget fiókjába süllyesz­tette, s utána rémülten menekült az időnként jelentkező barát elől. Letagadta magát, elutazott, ha az érkezését jelezte. így ment hóna­pokig. S közben családi bajok is növelték idegességét. Felesége hol újabb ruhát, hol cipőt követelt tőle, s mindig több pénzt. Most egy ’ retikül tetszett meg neki, s már napok óta nem hagyott nyug­tot, a legbizalmasabb együttlét perceiben is a retikült emleget­te. Egy napon barátja halálhírét hozták az ismerősök, Barátját el­ütötte a vonat. Az író az első pillanatban nem tudta, hogyan viselkedjék az ismerősök előtt, aztán eszébe jutott a fiókjába süllyesztett tucatnyi vers. Egy pillanat alatt megfogamzott ben­ne a terv. Dicsérni kezdte a ha­lott barát tehetségét, / s rögtön megpendítette, helyes lenne kiad­ni műveiből egy kötetre valót. Otthon azonnal megírta a nek­rológot, amit sikerült elhelyeznie két hetilapban, másnap telefonált a kiadó vállalathoz, harmadnap már tárgyalt a lektorátus veze­tőjével, megegyeztek abban, hogy a kötetet az író fogja szerkeszte­ni, az előszót is ő írja hozzá. Amikor egy mozi előtt haladt el, még az is megfordult fejében, jó lenne a volt barát életéből film­forgatókönyvet írni. Felesége sértődött arccal fogad­ta, még mindig neheztelt a reti­kül miatt. Az író megpaskolta az asszony arcát és így szólt: — A jövő héten megveheted a retikült, s gondolkozz azon is, milyen autót vegyünk. — Aztán kihúzta magát és magabiztosan kérdezte: — Na, mit szólsz hoz­zám? Milyen vagyok? ..; Az a fiú, aki a múltkor verseket ho­zott, meghalt. De én gondosko­dom róla, hogy halhatatlan le­gyen; Fóty Sándor A tavaszi szántást és vetést mind a négy termelőszövet­kezetben a vállalt határidőig kifogástalan minőségben el­végezték. A traktoros brigád jó munkáját bizonyítja a többi között az is* hogy a tavaszi idényre először megállapított tavaszi tervet má­jus 1-re — két hónappal a határ­idő előtt — 123 százalékra telje­sítették és közel 20 mázsa üzem­anyagot takarítottak meg. Á tavaszi szántás-vetés után el­kezdődött a növényápolás, ami­vel egyidejűleg harcba indultak a traktorosok a brigád felemelt tavaszi tervének a teljesítéséért is (az először megállapított terv szerint 2400 normálholdnyi mun­kát, a felemelt terv szerint pe­dig 4850 normálholdat kitevő munkát kell elvégezni július 1-re a Pálinkás-brigádnak). A kapálás a Dalmandi Gépállomásnak erre a traktoros brigádjára nagyobb feladatokat ró, mint az év bár­mely munkája. A rendelkezésre álló nyolc géppel ugyanis 2000 holdon kell elvégezni a kapálást* ami több mint a Dalmandi Gép­állomás növényápolási terve ösz- szesítve. Máté Károly, Oláh József, Szörényi István és a többi univerzális traktorvezető dol­gozik is, mióta kapálni lehet* 13—14 órát egy nap, hétköz­nap, vasárnap. Fövényi István például a meg­állapított 15 hold napi norma he­lyett átlagban 25 holdat kapált meg eddig naponta. Ezek alapján olyanok jelenleg a kilátások, hogy az »ratás meg­kezdéséig sikerül a brigádnak be­fejezni a növényápolást. Persze* csak akkor, ha’az elkövetkezendő napokban minden jó időt kihasz­nálnak, kapálnak. — Brigádunk úgy határozott* hogy ezt tesszük. Mi június 14-én* a traktoros napon is dolgozunk* amennyiben az idő ezt megenge­di. A mi gépállomásunkon ugyanis a traktoros nap alkalmá­val nem lesz ünnepség. Gyászol­juk volt igazgatónkat — mert na­gyon szerettük őt —, aki tragikus körülmények között fiatalon* ezen a héten meghalt — mondot­ta Pálinkás József, a brigád veze­tője.

Next

/
Thumbnails
Contents