Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-09 / 133. szám
i TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. június 9. Befejeződtek a Jeieatkezések az 185S. évi Kiállítás és kásásra A mezőgazdasági kiállítás területén már néhány hete mozgalmas az élet. A múlt évi 30 hektárról 33 hektárra bővült területen már megjelentek az építőmunkások, új épületek alapjait ássák, kövezik a főbejárat előtti teret, salakozzák az utakat. A kertészek a parkokat szépítgetik s az épületektől nem messze, a 3400 négyzetméter területen folyik a palántázás, a nagy szabadtéri kertészeti bemutató kialakítás, Az irodákban is lázas a munka üteme, összegezik a beérkezett jelentkezéseket, készítik a kiállítás témaanyagát. A készülő kimutatások rovatai bizonyítják, hogy minden eddiginél nagyobb az érdeklődés falvainkban az idei kiállítás iránt, amelyen mint új jelenségek vesznek részt a tavaly ősszel s az idei tavaszon alakult termelőszövetkezetek, mint kiállítók. A jelentkezési ívek összesítéséből az is kitűnik, hogy például a növénytermesztés területén mintegy 50 százalékkal magasabb az előző évinél az 1959. évi kiállításra jelentkezett gazdaságok száma. Az elmúlt évben 959 gazdaság jelentette be kiállítási szándékát, míg az idén 1357 állami gazdaság, termelőszövetkezet, egyénileg termelő kívánja bemutatni a növénytermesztésben elért eredményeit. Az ez évi kiállításra a növénytermesztési eredményekkel jelentkezett gazdaságoknak közel 70 százaléka termelő- szövetkezet, szemben az előző évi 30 százalékkal. Különösen nagyarányú a kertészeti eredményekkel jelentkezett szövetkezetek száma, pontosan 306, a múlt évivel összehasonlítva megháromszorozódott. Állarfti gazdaságaink közül 217 vesz részt a növénytermesztési bemutatón, egyéni termelők is szép számmal, összesen 187-en jelentkeztek. Az állattenyésztési bemutatóra érkezett jelentkezések méltón dokumentálják mezőgazdaságunk e téren is elért fejlődését. Állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink, egyéni tenyésztőink az őszi seregszemlére 5207 db szarvas marha, ló, sertés, juh és baromfi részvételét jelentették be. A jelentkezések összesítése arról számol be, hogy a legtöbb szarvas- marhával — a tavalyi 258 helyett az idén 431-el — a termelőszövetA talajlaboratóriumhan kezetek neveztek be. E jelentkezések között nem egy új termelőszövetkezetet is találunk. Egyéni termelők 248 szarvasmarha részvételét jelentették. Egyéb állatfajokból: sertésből 632-őt az állami gazdaságok, 827-et a termelőszövetkezetek, 238-at egyéni gazdálkodók szeretnének kiállítani. Az állatok I. fokú bírálatai az ország minden részén megtörténtek már. Jelenleg a II. fokú bírálatokat végzik a megyei törzskönyvi felügyelőségek. A megyék által javaslatba hozott állatokat — még a kiállítás előtt — kiváló szakemberekből álló Központi Bíráló Bizottság fogja felülvizsgálni. Ez a bizottság hozza meg július 12-ig a végleges döntést, a legszebb, kiváló tulajdonságokkal rendelkező állatoknak az őszi seregszemlén való részvételre. A jelentkezések feldolgozását, a témák kidolgozását még nem fejezték be a kiállítás rendezői. Az elkövetkező hónapok szorgos munkája szükséges még, hogy szeptember 4-én, a kiállítás megnyitásának napján, mezőgazdaságunk helyzetét méltón dokumentáló nagy „szabad egyetem” fogadja a látogatókat. A kicsiny kis szoba levegőjében kénsav, nátriumhidroxid és fenolftalein szagának furcsa keveréke terjeng amikor belépek. Vincze Józsefnét, a bölcskei gépállomás laboratóriumának vezetőjét az asztal mellett találom. Előtte fekszik a sárszent lőrinci termelőszövetkezetek térképe. — Térkép is kell a talajvizsgálathoz? — De még mennyire! — válaszolja a fehérköpenyes fiatal asszony s egy egész kötegre való térképet rak elém az íróasztal fiókjából. A térképeken a környező tér melőszövetkezetek földterületei láthatók. A táblákban apró kis számok és betűk jelzik a talaj PH értékét és összetételének pontos adatait. Kiderül, hogy a paksi járás termelőszövetkezeteinek legtöbbjében már elvégezték a talajtani vizsgálatokat. — Csak termelőszövetkezetek keresik fel a laboratóriumot. — Nemcsak termelőszövetkezetek. Egyéni gazdák is gyakran felkeresnek. A múltkor Kajdacsról jött be egy gazda, Oláh Bélának hívják. Talajmintát hozott. Arra volt kíván. esi, hogy alkalmas-e földjének talaja a fekete ribizke termelésére. Amikor a vizsgálat során bebizonyosodott, hogy alkalmas, azon nyomban nekikezdett a telepítésnek. De sajnos ma még ott tartunk, hogy a szőlő- és gyümölcstelepítéssel kapcsolatban keresik csak fel a laboratóriumot. — A szántóföldi növények termesztésénél nem tartják fon tosnak a talajvizsgálatot? — Sajnos nem. Pedig fontos lenne. Mert ha valaki olyan növényt, amely mondjuk a kötött, agyagos talajt szereti, lazább szerkezetű homokos talajba vet, akkor el lehet rá készülve, hogy néhány mázsával kevesebb termése lesz, mintha a talajt ismerve a neki legjobban megfelelő növényt vetette volna. Ha majd az egész járás területén nagyüzemi gazdálkodás folyik, akkor aztán persze majd megoldódik ez a probléma is. A termelés mindenhol tudományos alapokon nyugszik majd, ,s a laboratórium munkája legalább ötszörösére nő. Van távlati terve a laboratóriumnak? Vincze Józsefné megint a tér képhez fordul.. •— Nézze csak itt a bölcskei, madocsai és »szigeti« rész a Duna felől téli almával lesz majd beültetve, öt év múlva, ha minden jól megy, hatalmas téli almaerdők húzódnak ezen a tájon. A talaj kiválóan alkalmas e gyümölcsfajtának ezen a vidéken. A beljebb lévő dunaföldvári, paksi és duna- kömlődi területek pedig csonthéjasok ültetésére alkalmasak. Bőséges barack, meggy és cseresznye »szüreteket« ígér ez a föld, amely szinte felkínálja magát összetételénél fogva a telepítésre. (-H-) — Egy angol veteránt megöltek az emlékek. Frederick Williams a második világháborúban a japánok fogságába esett és kényszer- munkára vitték a bányába. A súlyos nélkülözések miatt súlyának kétharmadát elveszítette és olyan megpróbáltatásokon esett át, hogy 1946-ban hazatérése után még feleségének sem akart soha beszélni róla. Az elmúlt héten — közel tizennégy évvel kiszabadulása után a televízióban filmet nézett végig, amely a burmai hadjáratról szólt. Williamst annyira felizgatta a film, hogy rosszul lett és másnap reggel a kórházban meghalt. Teljesítik a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlást a Húsipari Vállalat dolgozói A Tolna megyei Húsipari Vállalat dolgozói a pártkongresszus tiszteletére indított versenyben ígéretet tettek arra, hogy a dolgozók növekvő igényeit figyelembe véve az előző évihez képest tízféleséggel növelik a választékot. Adott szavukat teljesítik, míg 1958 áprilisában mindösz- sze 29 áruféleséggel járultak hozzá a közellátáshoz, addig ez év áprilisában 42 féleséget gyártottak és juttattak el az üzletekbe. Májusban pedig 11 féleséggel gyártottak többet, mint az előző év hasonló időszakában. A kongresszusi verseny más területen is jó eredményeket hozott. így például a zsírolvasztásnál elfekvő anyagokból készített elszívóberendezés segítségével a . szóródást, csöpögést szinte telje- ' sen megszüntették, s ezzel a vál- \ lalat több mint 7000 forintot takarít meg havonta. Azért, hogy a vállalt kö'ele- ! zettséget rendszeresen ellenőriz- j hessék, a felajánlást — 437 003 I forint értékű megtakarítás, termelékenységemelés stb. — hónapokra bontották. A vállalásnak áprilisra eső részét 110 százalékra teljesítették. A most folyó értékelés szerint májusban ugyancsak eleget tettek a vállalt kötelezettségnek. Genye István újításai A Gcrjeni Állami Gazdaság az idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. A gazdasággal együtt jubilál id. Genye István gépszerelő is. Ott volt ő a születő szocialista nagyüzem bölcsőjénél, ott van ma is. Az elmúlt évtized alatt mindig azon fáradozott, hogy emelkedjenek a terméseredmények és az önköltség csökkenjen. Ezt bizonyítja az is, hogy a tíz év alatt neki volt a legtöbb pontosan hat — újítása a gazdaságban. A hat közül hármat eb ben az évben adott be a gazdaság vezetőségének. Ez a következőképpen történt: Mául János, a gazdaság főagró- nomusa kora tavasszal megszól! tóttá őt: — Pista bácsi, ki kellene találni valami okosat, hogy használni lehessen ezeket a kultivátorokat. — Majd kiokoskodunk valamit, — válaszolta szűkszavúan id. Ge nye István. Maga mellé vette a Mauwulf traktor kezelőjét, Lazányi Eleket és előbb szemügyre vették a függesztett kultivátort amit a traktorral együtt kaptak a Német Demokratikus Köztársaságtól és több estén át számoltak rajzoltak, hogy kiokoskódjanak valamit. Sikerült. A műszaki rajz után az átalakítást is elvégezték, így ma már használni tudják azt a függesztett kultivátort, amit a Mauwulf traktorral együtt kapott a gazdaság. Használják, mégpedig nem is sikertelenül, mert a 220 hold cukorrépát ezzel az ekével kapálta meg kétszer Lazányi Elek. Id. Genye Istvánnak az említetten kívül másik két újítása is volt az idén. Olyan tár- csás műtrágyaszórót szerkesztett, A jó hajósnak mindent kell tudni: sütni, főzni, varrni, no meg húrolni is — mondja nevetve Rácz Pali bácsi, a paksi „öreg” hajós.A tavaszi hajózás megindulása óta most kapott szabadságot, Pakson tölt néhány napot. Mint Kácz néni mondja, a legjobbkor jött a segítség, mert nagyon összetorlódott a munka a szőlőben. Sürget a gyomlálás, a kötözés és a húrolás. — Bizonyára Pali bácsi szívesen dolgozgat a szőlőben. A bort meg kell termelni és a hajósok közismerten nem vetik meg a jó Bort — viccelődünk. — Valamikor nemcsak hogy nem vetettem meg, hanem a kelleténél is többet ittam. Idestova harminc éve lesz annak, amikor utoljára ittam szeszesitalt — mondotta, s hitetlcnkedésem láttán felesége és apósa is megerősítette állítását. — Ennek története van, ha érdekli, elmesélem. — Valóban igaz az, hogy a hajósok általában nem vetik meg a szeszes italt és mivel csak olyankor jutnak hozzá, amikor szárazföldre lépnek, akkor aztán nemigen szokták számolgatni, hány íéldeci csúszik le a torkukon. Én is így voltam. Amikor hozzájuthattam, addig ittam, ameddig csak bírtam. 193ü-ban aztán majdHajósélet nem ráfizettem. Ittas állapotban beleestem a Dunába, s majdnem bent is fulladtam. Akkor fogadtam meg, hogy többé nem iszom. Azóta be is tartottam ígéreteméi olyannyira, hogy 1955-ben, amikor az Országházban munkaérdemrenddel tüntettek ki, illendőség ide, illendőség oda, szódavízzel koccintgattam Dobi István elvtárssal, az Elnöki Tanács elnökével. Kácz Pali bácsi harmincnégy éve hajózik a Dunán, mint vontatókormányos sok szép és szomorú emléket őriz. A legszomorúbb emlékei a II. világháború idejéből vannak, amikor körülöttük aknák robbantak, felettük pedig bombázók húztak. — Még ma is csodálattal emlékezem vissza Ivánra, a fiatal Kom szomol-tagra, akit a németek elhurcoltak hazájából. A fiatal, 16 éves fiú menekülve a lágerélettől, munkára jelentkezett, hajófűtőnek. — Hogy mit csodáltam az alig 16 éves fiún? — A bátorságát, azt, hogy amikor el voltunk keseredve, mi idősek, ő vidított fel bennünket, — Nicsevo... Eljönnek a mieink, s szabadok leszünk valamennyien — szokta mondani. — És ha szomorú emlékekről van szó, itt volt az ellenforradalom. Az is a vizen ért. Hozzánk is eljutottak a hírek, hogy gyilkolják a kommunistákat Magyar- országon. Az életünket nem féltettük, különösképpen nem forogtunk életveszélyben. Néhányan, akik a hajón, párttagok voltunk, a kabátunk bélésébe varrtuk párttagsági könyvünket. Legjobban az itthonmaradt családtagjaink sorsáért aggódtunk. A német hajósok hozták a híreket arról, hogy a magyar fiatalok tömegesen szök- dösnek át a határon, disszidálnak. Én is ettől féltettem gyermekeimet, arra gondolva, hogy fiatalos meggondolatlanságukban esetleg elhagyják otthonukat. Amikor hazaértem, megnyugodtam. Idősebb fiam, aki gyerek kora óta hajósnak készült és azóta már hajón dolgozik, mint gépkezelő, azt mondta: — Rosszul tette, édesapám, hogy ilyen aggodalmak miatt emésztette magát. Hát nem azt mondta mindig, hogy ilyen jó ízű kenyér és gömböc sehol a világon nem készül, mint itt nálunk, Pakson. — Aztán ne gondolják ám azt, hogy csak szomorú emlékeim vannak. Vannak szép emlékeim is és ezek közül is legszebb, amikor néhány héttel ezelőtt a Ruszija nevű szovjet hajón vendégeskedtünk. Megnéztük Odesszát, ahol teljesen ingyenesen szórakoztunk, moziba, színházba mentünk, sőt aki akart, még sétarepülésre is elmehetett. Szép és felejthetetlen napokat töltöttünk szovjet barátaink között. A beszélgetés óta már jó néhány nap eltelt és Rácz Pál elvtárs már újból a Duna hátán hajózik. Mint a vontatóhajó első kormányosa, ott áll a kormány mellett. Biztos kézzel kormányozza a hajót Orsóvá és Izmail között, gondosan kikerülve a zátonyokat, akadályokat. A németek a második világháború idején hajókat süllyesztettek el a zuhatagi részen, hogy mesterséges zátonyokat emeljenek a szovjet hajók elé. Ezekből a hajókból néhány még mindig lené van a Duna fenekén. Pali bácsi, az „öreg” hajós erős kézzel fogja a kormányt. Nézi a békésen hömpölygő Dunát, s közben azokra a hajósokra gondol, akik a Duna hullámsírjában alusszák örök álmukat. P.-né amivel a növénytől 10 centire műtrágyát juttatnak a földbe. Az egyik gép répa műtrágyázására, a másik pedig kukorica műtrágyázására alkalmas. Ezt a két újítást is alkalmazták az idén Gerjenben. Az újító erkölcsi megbecsülésével nincs baj. A gazdaság vezetősége az elmúlt hetekben előléptette őt. Eddig a központi üzemegységben volt szerelő, ma a Táncsics üzemegységben műhelyvezető. Az újításokért törvényesen megjáró pénzt azonban még nem kapta meg id. Genye István. A gazdaság igazgatója, Porubszky Dezső szerint egyszerűen „csak” azért nem, mert az újítási felelős, Mező István három hónap alatt nem ért rá elvégezni a szükséges adminisztrációt. — Én már szóltam többször is Mező Istvánnak, hogy intézkedjen az újításaim ügyében. Hova forduljak hát? — adta elő a panaszt id. Genye István. Keresse fel az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságát, a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének Megyei Bizottságát és kérje, hogy újításának gyakorlati hasznosságát állapítsák meg. Egész biztos, hogy ilymódon az újításaiért járó pénzösszeget meg fogja kapni. „A néger bevándorlás a zsidók műve“ London egyik külvárosában, a többségében színesek által lakott Notting Hűiben ismét fellángolt a faji gyűlölet. A napokban hat részeg huligán leszúrt egy 38 éves négert, mivel nem tetszett nekik bőrének a színe. London négerek által lakott területein a falakat feliratok borítják: »Ne engedjétek a négereket az országba«, »Eredj haza néger". Sir Oswald Mosley fasiszta moz galma úgy óhajtja megoldani az ún. »faji problémát«, hogy a négerek Angliából mind menjenek vissza szülőhazájukba és ne adjanak nekik többé beutazási engedélyt. Az elmúlt hetekben egy vasárnapon két négerellenes szer vezet, — a Fehérek Védelmére Alakult Liga és ún. Nemzeti Mun káspárt London egyik központi terén gyűlésezett és a faji gyűlő, let jelszavait hirdette. Colin Jordan, az egyik felszólaló kijelentette, hogy a négerek bevándorlása »zsidó befolyásra történik«, továbbá azzal uszított, hogy a színesbőrüek »fertőző betegsége- két, leprát terjesztenek«. Az efféle beszéd meghallgatásra talál olyan vidékeken, mint Notting Hill, ahol nyolcvanezer fehér és ötezer színesbőrű él a legszömyűbb összezsúfolt nyomo rúságban. Jordan, aki négerellenes magazint ad ki Londonban, nemrégiben a BBC televíziós hálózatán szabadon kifejthette felháborító nézeteit.
