Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-27 / 149. szám

19S9. íűnTtttt ti. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Vasárnapi történetek a szpartakiááról, a fiatalokról és a labdarúgásról Az idei időjárás mintha csak a szpartakiád versenyek ellen lett volna: úgyszólván minden va­sárnap esett az eső. Talán azért is volt olyan élénk vasárnap a szekszárdi sporttelepen a fiatal­ság; élvezte az első, igazi szép nyári napsütéses vasárnapod. Kétszáz fiatal. Mennyi re ménnyel, győzniakarással jöttek el ezek a fiatalok erre a járási döntőre. Titkon mind jó helye­zést remélt és azt, hogy az itteni eredményeik alapján majd a me­gyei és az országos döntőn is részt vehessenek. Nem minden fiatal álma vált valóra. Akiknek ezúttal nem sikerült, majd meg­kísérlik a legközelebbi verse­nyen; A tengelici fiatalokkal már a téli szpartakiádon is találkoztam és beszélgettem velük. így jogo­san kérdezte meg tőlem az egyik „cserfes” kislány: „Mi vártuk ám, hogy ír rólunk a téli szpar­takiád után, miért nem írt?” Amit akkor elmulasztottam, most igyekeztem pótolni. Rövid bemutatkozás után megtudom, hogy Dömötör Eta, Pámer Erzsé­bet, Harsányi Matild, Galambos Magda és Őri Anna a termelő- szövetkezetben, míg a legfiata­labb, Patai Ágnes az erdészetben dolgozik. Valamennyien lelkesed nek a sportért, de legfőképpen az atlétikáért; Bár munkájuk nem mindig engedi meg — de amikor erre lehetőség van — Temes Mátyás pedagógus irányí­tása mellett edzéseket tartanak.' Eredményeik az erős mezőny mellett jók voltak; Az említett hat kislány közül három részt vehet a megyei döntőn. Sok sikert, tengelici lányok..; * Mennyi látnivaló — mennyi téma. Atlétikai verseny, női és férfi röplabda-mérkőzések, kis­pályás kézilabda-mérkőzések, kerékpár, teke — lehet válogat­ni. Az öltöző bejáratánál a bo­gyiszlói röplabda-csapat vezető­je, Csörgő Istvánná vigasztalja magát: „Ez volt az első verse­nyük a bogyiszlói röplabdások­nak. így nem szégyen kikapni, különben is csak két pontkülönb séggel szenvedtek vereséget”. Igaza van. Kezdetnek jó, leg­közelebb majd jobban megy... * A medinaiak az idén is kitet­tek magukért. Rittmann László tanító vezetésével 24-en jöttek el a járási versenyre. Amikor He tesi Rozáliát, Perjési Annát és Balogh Máriát kérdezem a me­dinai sportéletről, kiderül, hogy tanítójuknak milyen sokat kö­szönhet a medinai fiatalság. Úgyszólván minden sportmeg­mozdulás az ő érdeme. „Sokat dolgozik a tanító bácsi értünk, hogy mi sportolhassunk”. Ez a lányok egyöntetű véleménye. A női röplabda-csapatuk vereséget szenvedett és ez Balogh Máriá­nak nagyon fájt. „Nem volt jó á bíró, azért vesztettünk” — mondja ő, de a többiek egy ki­csit a csapat játékában is lát­ják a vereség okát. Bizony röplabdában is általá­ban a jobbik csapat győz. — Többet nem megyek sehova, nem érdekel semmi. — De két perc múlva már az előbb még minden sportról lemondott He- tesi Rozália már azon alkudozik, hogy vasárnap menjenek el visz- szavágó mérkőzésre Kistormásra. Hiába, aki a sportot szereti, an­nak egy vereség nem veheti el a kedvét. * Az öltözőben a szedresi kézi- labdások panaszkodnak a tolnai mérkőzés után: „Minek meghív­ni a falusi csapatokat, ha már előre eldöntötték, hogy melyik csapat vesz részt az országos döntőn. Különben is ilyen bírás­kodás mellett nem lehetne a mérkőzést lejátszani, még gól- bírák sincsenek”. Lehet, hogy a játékvezető is követett el hibát, az is lehet, hogy gólbírók nélkül nem kellett volna a mérkőzést lejátszani, de a mérkőzés végeredménye 14:6 VOlt; Úgy látszik, hogy nemcsak a játékvezető, hanem a szedresi csapat is gyenge napot foghatott ki. Délután a Szekszárdi Dózsa— Ozora osztályozó labdarúgó-mér­kőzésen a közönség fölényes ha­zai győzelmet várt. Hiába. A közönség az utóbbi hetekben megszokta, hogy a Dózsa csatár­sora ontja a gólokat. Ezúttal nem így történt. Az ozorai csa­pat hatalmas lelkesedéssel küz­dött, hogy elkerülje a kétszám­jegyű vereséget. Végül csak bal- szerencsével maradt alul. A tech nikai fölény a Dózsáé volt, de a dicséretet ezúttal a vesztes csa­pat tagjai érdemelték ki. Mellet­tem ült a lelátón az Ozorai Sportkör gazdaság vezető je, aki sírt örömében, amikor Csuhaj 2:l-es állásnál egyenlített. Este közös vacsorán vettek részt a vasúti vendéglőben. Igen, ilyen csapatnál is van vacsora egy jól sikerült mérkőzés után. Csak­hogy itt a játékosok, épp úgy, mint a vezetők, a zsebükbe nyúl­tak és onnan fizették vacsoráju­kat. í A vezetőktől megtudtam, hogy három játékos kivételével mind földműves, vagy hasonló nehéz fizikai munkát végez. CSUHAJ Csuhaj, a mérkőzés egyik leg­jobb játékosa (jobbszélső), 10 éve játszik az ozorai csapatban. Figyelmeztetve, vagy kiállítva nem lett. A játéktudását viszont bemutatta vasárnap a szekszárdi közönségnek. Sok-sok ilyen játékos kellene a megyének! Ny. A kis „Pösti" B-válogatoit lett! Az egész országhoz hason­lóan Szekszárdon is nyilván­tartják a szurkolók, a sport- kedvelők azokat a sportolókat, akik pályafutásukat itt kezd­ték a városban, s ma már sport águkban Magyarország legjobb jai közé számítanak. így még jól emlékszünk a röplabdás Papp öcsire, a kosárlabdád Ko vács Katira, az ejtőernyős Cyu lai GyurKara, az ökölvívó Do­rogira és Füzesire, hogy csak a legismertebbeket említsük. Ebbe a nemhivataios »-nyilván­tartásba« lassan felkerülhet Gyulai II Géza, a kisebbik Pösti is. Gyulai Géza már évek óta a Budapesti Vasutas NB I-es kosárlabda-csapatában ját­szik, egyike a legtehetségesebb fiatal játékosoknak. A napok­ban Magyarország »B« kosár­labda válogatottja a Német De­mokratikus Köztársaságban sze repelt, s ezen a találkozó-soro­zaton a kis Pösti is részt vett. Kívánjuk a csendes, szorgal­mas, komoly játékosnak, hogy mielőbb a magyar »A« válo­gatottba1 is bekerüljön. Vasárnapi labdarúgóműsor NB III Simontornyai BTC—Kaposvári MTE, Szekszárdi Petőfi — Báza- kercttyei Bányász, Bonyhádi Va­sas — Pécsi Bányász, Dombóvári Vasút — Balinkai Bányász, Bajai Bácska — Pécsi Vasas, Nagykani­zsai Bányász—Bajai Építők, Nagy­atádi Petőfi — Bácsalmási Petőfi, Pécsi BTC — Székesfehérvár. OSZTÄLYOZÖ MÉRKŐZÉSEK Ozora — Cikó, Szekszárdi Dó­zsa — Dalmand, Dunaszentgyörgy — Gyönk. A mérkőzések 17.30 órakor kez­dődnek. Profi less-e Mc. Taggart ? 1956. december. A Nagy-Bri- tannia és Eszak-Irország Egye­sült Királyság örömmámorban úszott. Az újságok vastag, óriá si betűkkel szedték a hírt: A könnyűsúlyú Mc. Taggart olim piai bajnokságot nyert. Az edinburghi herceg kegyeske­dett magának annyi fáradtsá­got venni, hogy ellátogatott a táborba és saját hercegi kezé­vel gratulált a 20 éves fiúnak. A kedves mosolygósképű, szűk szavú, szőkehajú Dick azonban Fülöp herceg gratulációja köz­ben is valami egészen egysze­rűre, valami egészen prózaira gondolt. Mikor megkérdezték tőle, mihez kezd az olimpiai győzelem után a legnagyobb természetességgel megjegyezte: Végre, egyszer, igazán jóllakok. Megfelelő számú bifsztek, tü­körtojás stb. elfogyasztása után vidámabb, boldogabb, gondtala nabb fiatalt nem lehetett ta­lálni egész Melbourne-ben. 1959. június. Az a hír terjedt el, hogy a népszerű Dick pro-» finak csap fel. Az érdekes »storyra« lecsapó újságíróknak Mc. Taggart a következőket mondta: — Nagyon nehezen tudtam a kísértésnek ellentáll- ni. Annák ellenére, hogy ed­dig 250 mérkőzésem volt és csak 11 esetben hagytam el ve reséggel a küzdőteret, megélhe tésemet sem tudtam biztosíta­ni. Eddig bátyám révén, mint segédmunkás dolgoztam egy bú torgyárban, de a napi három túlórám mellett sem tudtam megfelelő keresetre szert tenni. Több ügynök keresett fel, hogy csapjak fel profinak, 500 font előleget kínáltak. Ez igen nagy pénz. Már-már aláírtam a szer­ződést, amikor meggondoltam a dolgot. A profi boncolás nem sport, hanem üzlet. Én és má­sok csak azért kellünk, hogy az üzletemberek számára pénzt keressünk. Na meg azután, amíg győzünk, addig még jó, de ha vesztünk, csökken a fize­tés és a végén ott lennék, ahol ma vagyok. Ha mégis amatőr marad Mc. Taggart és ha mégis biztosítani tudnák számára a megfelelő nyugodt felkészülést, egy újabb olimpiai. bajnokság után újból megkaphatná a leereszkedő, hercegi parolát. Hogy inkább a két olimpia között kellene segítem neki? Nem könnyebb egy kézfogás? Villámriport — Miért nem emelik fel a megyebajnokság számát tizen­hatra? — tette fel a kérdést Mosonyi Mihály, a Faddi Sport kör vezetője. Amikor tudtára adtuk, hogy nem rajtunk mú­lik és tudomásunk szerint a Megyei Labdarúgó Szövetség hozott már egy elvi döntést ebben a kérdésben, a faddi sportvezető további érvekkel jött: — A többi megyében tizen­hatos a létszám, csak Tolna megye az, ahol tizennégyes. Tu lajdonképpen én nem is a ta­mási felnőtt csapatot sajná­lom, mert ők is hibásak abban, hogy a kiesés sorsára jutottak, de az ifjúsági csapatot kell nézni. — Nem rajtunk múlik, hogy a megyebajnokság tizennégyes, vagy tizenhatos. Mi a magunk részéről a faddiak javaslatát továbbítjuk az illetékesek felé. — Mi újság a sportkörnél? — Egyelőre szünetet tar­tunk, hogy két hét után ké­szüljünk az újabb bajnoki évadra. A csapaton belül van egy-két játékos, aki nem a leg­sportszerűbben gondolkodik és a jövőben a vezetőségnek itt nevelőmunkát kell végezni. Az elkövetkező napokban a sport­pályát tesszük rendbe, hogy a különböző tanfolyamokra ér­kező hallgatók, (játékvezető, edzőképző, sportköri vezetőkép ző stb.) jótalajú pályán gyako­rolhassanak, sportolhassanak. — Tehát a faddiak kérik a Megyei Labdarugó Szövetséget, hogy tizenhatos legyen a lét­szám — kiabál utánunk bú­csúzásnál még Mosonyi Mi­hály. Negyedszer is a Real Madrid Múlnak az évek, új nevek tűn­nek fel a labdarúgás égboltján, kiöregedett csillagok halványul­nak cl, minden változik, csak az Európa Kupa elsősége nem. Már negyedik éve, 1956 óta a Real Madrid valamelyik játékosa veszi át a hatalmas, értékes serleget. 195C. június. Az első döntő a párizsi Parc des Princes stadion­ban. Villanyfényes mérkőzés, 40 000 lelkes és párszáz őrjöngő spanyol néző. Az ellenfél a Reims csapata ragyogóan kezdett, mór a 12. percben 2:0 volt az ered­mény a franciák javára. A mad­ridiak azonban a fáradhatatlan irányító Di Stefanoval az élen lassan feljöttek és nagy küzde­lemben 4:3-ra győztek. Egyik francia újság a következő címet adta beszámolójának: — A Reims elmulasztotta a kiütéses győzel­met, majd megérdemelt pontozá­sos vereséget szenvedett. 1957. június. Másodszor is a Real Madrid. A párizsi 40 000 né zőhöz viszonyítva a madridi 135 000 néző úgy aránylóit, mint a gyenge szellő, a félemeletes tor nádóhoz. Az »áldozat« ezúttal az olasz Fiorentina volt. A mérkő­zés érdekessége volt, hogy a fran cia Kopa, aki 1956-ban még a madridiak ellen játszott, most 1. Real Madrid 2. Reims 3. Manchester United 4. Milán 5. Belgrádi Vörös Csillag 6. Atletico Madrid 7. Wismut Karl Marx Stadt 8. Youngs Boys Bern 9. Budapesti Vasas 10. Borussia Dortmund Ha pedig országonként következő a helyzet: 1. Spanyolország 2. Franciaország 3. Olaszország 4. Jugoszlávia 5. Anglia 6. Magyarország 7. NSZK 8. Svájc 9. NDK 10. Ausztria már Di Stefano oldalán harcolt a győzelemért; 1958. május. A közelgő világ- bajnokság miatt egy kicsit a kö­zönség és a szakemberek elhanya golták az ez évi Európa Kupát. Azért Madridban megjelent a szó kásos 135 000 ember, ezúttal egy másik olasz a Milán együttese próbálta megakadályozni a 3. spanyol győzelmet. Nem sike­rült. 1959. június. Újból találkozott az 1956. évi döntő két résztvevő­je. Stuttgartban nagy érdeklődés mellett rendezték meg a találko­zót, ezúttal először játszottak semleges pályán a döntő résztve­vői. A spanyolokat a Reims nem tudta megállítani a győzelmi so­rozatban, annak ellenére, hogy Kopa, a volt francia játékos már a mérkőzés elején megsérült s et­től kezdve csak statisztált a pá­lyán. A spanyol csapat 2:0-ra győ zött, Zarraga, aki már négyszeres kupagyőztesnek számít, boldogan emelhette a magasba a gyönyörű trófeát. A négy év összesített eredmé­nyeit figyelembevéve a követke­ző 10 csapat szerezte a legtöbb pontot az Európa Kupa küzdel­mei során: 48 pont 81:32 gólarány 22 „ 41:20 „ 21 „ 43:24 „ 20 „ 47:29 17 „ 32:16 „ 13 „ 25: 9 „ 12 „ 24:20 „ 11 „ 13:11 10 „ 18:11 10 * 24:19 ,. csoportosítjuk a csapatokat, akkor a 76 pont 131:68 góla: 31 „ 58:36 31 „ 58:43 » 23 „ 46:29 }> 22 „ 46:28 20 „ 47:35' . 19 „ 37:28 14 „ 18:24 ’’ 12 „ 24:20 12 „ 34:39 A lista annyiban torz, hogy előnyben részesíti azokat a csa­patokat, illetve azokat az orszá­gokat, amelyek a továbbjutást csak a harmadik mérkőzésen tud ták kivívni. Érdekes, hogy az élen 3 profi ország labdarúgói áll nak. Spanyolország, Franciaor­szág és Olaszország egyaránt mér sékelt eredményt ér el a váloga­tott találkozókon. Ugyanakkor a kupa-mérkőzéseken a nagy pén­zekért vásárolt külföldi sztárok játszhatnak, s ez meg is látszik a fenti országok eredményein. Ta­lán jövőre megint csak ezzel vi­gasztalhatják magukat Európa leg jobb klubcsapatai. Talán jövőre sikerül megszakítani a Real soro­zatát. GYÜSZÜ

Next

/
Thumbnails
Contents