Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-27 / 149. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Munkásőrök a gáton s— Riadó! A bonyhádi munkásőrök ami kor tudomásul veszik a riadót, egy percig sem tétováznak. Délután öt óra... Ebben a, ria­dóban azonban van valami kü­lönös. Fegyver helyett ásóval, lapáttal kell gyülekezni a mun­kásöröknek a pártház udva­rán. \ Az udvaron a pártbizottság munkatársai várják őket. Az ő kezükben is szerszám. Noteisz elvtárs, az első titkár szavai nyomán mindenki előtt vilá­gossá válik a feladat: — A hirtelen megduzzadt Völgységi patakot kell megfé­kezni. A munkásőrök a legne­hezebb szakaszt kapják. Ami­kor ezen a szakaszon ötvenöt­ben a Völgységi patak kiön­tött, elöntötte még a házakat is... Most is veszélyezteti az Ezüstkalász Termelőszövetke­zet több mint egymillió forin­tot érő kertészetét, az ÁFORT telepet, a TÜZÉP-telepet és a vasútállomást. Alig fejeződik be a néhány- szavas eligazítás, traktorokon »befutnak« a gépállomás mun kásőrei is. Aztán megindul a menet. Fel csendül a nóta. Az emberek, akik az utcán látják az ásó­val, lapáttal »felfegyverkezett« munkásőröket, megkönnyebbül ten sóhajtanak fel. Erő árad a fegyelmezett sorokból... —Ezek bizonyára gátat vetnek a víz­nek, — nyugtázza egy anyóka, aki az önkiszolgáló bolt előtt ácsorog és akiről azt beszélik, egész éjszakán át nem aludt a .félelemtől... Közel lakik a sze­szélyes patakhoz. A munka, ahogy mondani szokták: ég az emberek keze alatt. A gát szemmel láthatóan egyre emelkedik. A vízveszély miatt mozgósított tűzoltók pa­rancsnoka csak álmélkodik, "amikor megpillantja este fél tíz óra körül a széles, nagy gá­tat, amely lezárja az utat a víz elől. Éjszaka négy munkásőr cir­kál a gáton. Készültség van. Ha véletlenül további áradás kö­vetkezne be, pillanatok alatt talpraállnának megint az Alpá- ] ri Gyula munkásőrszázad tag- , jai. \ Hajnal felé az őrségbe állí- j tott emberek megnyugodva ta- 1 pasztalják, hogy az áradás már ! nem jelent veszélyt. Amikor ki j virrad, hazatérnek. Várja őket 1 a termelőmunka. Bonyhádon megnövekedett a 1 század tekintélye. ] — Ezek legények a gáton — ( mondja róluk egy nyugdíjas j bácsi, akivel beszélek. — Amíg J munkásörök lesznek, addig nyu i godtan hajtom álomra o feje- i met. Ezek tűz ellen, víz ellen, 3 ellenség ellen, minden ellen \ megvédenék bennünket. séges tartásának rovására is kö­teles megosztani kiskorú gyerme­kével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésükre áll: ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek tar­tása vagyonának állagából kite­lik, vagy a gyermeknek tartásra szorítható más egyenesági roko­na van. Ha az, aki a tartásra egyéb­ként köteles volna, ez alól az előbbi rendelkezés értelmében mentesül, az őreá eső tartás kö­telezettsége a vele egysorban álló többi kötelezettre, ilyenek hid­rában pedig a sorban utána kö­vetkező kötelezettekre hárul. Hat hónapnál régebbi időre tartási követelést csak akkor le­het visszamenőleg érvényesíteni, ha a jogosultat a követelés érvé­nyesítésében mulasztás nem ter­heli. Ha a közös egyetértéssel, vagy bírói ítélettel megállapított roko­ni tartás megállapításának alap­jául szolgáló körülményekben lé­nyeges változás álott be, a tartás mértékének megváltoztatását le­het kérni. A tartás felemelését lehet kérni akkor is, ha a tartást közös egyetértéssel már eredeti­leg is számbavehetően kisebb összegben állapították meg, mint amennyi a ^törvény szerint jár­na.« (Családjogi Törvény 64—69; §■) »A gyermektartásdíj összegének a megállapításánál a 7/1953 (II; 8.) M. T. sz. rendelet 1. §-a sze­rint százalékok nem tekinthetők olyan legalacsonyabb és egyben legmagasabb mértéknek, amely­től semmiféle körülmények közt sem lehetne valamelyik irányban eltérni. A 7/1953 (II. 8.) M. T. sz. ren­delet 1. §-át a Családjogi Tör­vény 67. §-ában foglalt rendelke­zések figyelembe vételével kell alkalmazni. Ezért, ha a rendelet 1. §-a szerinti mértékű tartásdíj fizetése a kötelezett szülőnek szükséges tartását veszélyeztetné, a bíróság ezzel a szülővel szem­ben a rendelet 1. §-a szerintinél kisebb összegű gyermektartásdí­jat állapíthat meg — feltéve, hogy a másik szülő kereseti vi­szonyai és egyéb körülményei szembeszökően, minden kétséget kizáró módon megállapíthatólag olyanok, hogy ezek mellett saját szükséges tartásának számottevő sérelme nélkül tud olyan pótlást nyújtani, amellyel a gyermek (gyermekek) megfelelő ellátása teljesen biztosítva van. Képek a MÉSZÖV divatbemutatójáról A Pravda Erkel Bánk bánjának moszkvai bemutatójáról A Pravda pénteki számában közli Nyesztyev bírálatát Erkel Bánk bánjának moszkvai bemuta­tójáról. A lap kritikusa a Bánk bán jelentőségét a magyar opera- irodalomban Glinka Ivan Szusza- nyin című operájának az orosz operaszínpadon betöltött szerepé­hez hasonlítja. Erkel zenéjéről Nyeszéyev meg­állapítja: ez a zene két hagyo­mányból táplálkozik: a XIX. szá­zad közepe nyugat-európai opera- irodalmának hősi-romantikus ha­gyományaiból és a magyar ver­bunkos muzsikából. Ez a népi ze­ne adja meg az opera jellegét, s a szép magyar dallamok maguk­kal ragadják a nézőket. Nyesztyev meleg szavakkal szól a Nagy Színház kitűnő előadásá­ról s megállapítja: A. Melik-Pasa- jev, a bemutató karmestere mély­ségesen átérezte a magyar zene tartalmát, feltárta a közönség előtt Erkel muzsikájának lénye­gét. A Pravda kritikusa méltatja a Bánk bán előadásának szereplőit, majd rámutat: a magyar opera bemutatója — a legutóbb bemu­tatott Janácek-operával együtt — nemcsak kibővíti a szovjet fővá­ros operaházának repertoárját, hanem hozzájárul a kulturális kapcsolatok kiszélesítéséhez a Szovjetunió és Csehszlovákia, il­letve Magyarország népe között. OSI KÍNAI ÉRMEK INDONÉZIÁBAN Az Antara hírügynökség jelen­ti, hogy Indonéziában Dzsokdzsa- kartától délre ősi kínai bronzér­mékre bukkantak; az érmék össze­sen kb. 15 kg súlyúak. A rajtuk látható kínai jelek ar­ra utalnak, hogy különböző kínai dinasztiák idején használták őket, így pl. a Tang-, Szung- és a Jün- dinasztiák korában. Ki volt az, aki utoljára hagyta abba a harcot, amikor már min­den romokban hevert a környé­ken? Sulyánszki! És ki az, aki alighogy . Auszt­riába érkezett, mindjárt kapcso­latot keresett a mieinkkel, hogy újabb akciókba kapcsolódjék be? Sulyánszki! Hát kérlek alássan ne félj, a Rádió következő ostrománál már mindketten ott leszünk... Bár... ki tudja, hogy lesz-e kö­vetkező ostrom. Tudod, néha bo­rúlátó vagyok. Mondtam már, néha úgy érzem, hogy a marxiz­mus egy kicsit engem is megfer­tőzött. ök folyton azt hajtogat­ják, hogy mi élj átszőttük a ma­gunkét, s mégegyszer nem jön el a mi időnk. De mindenesetre még nem lö­vöm fejbe magam. Egyelőre megteszem, ami tőlem telik. Az­tán majd meglátjuk. A „HŐS” Útközben beszélgettek, halkra fogva szavukat, nehogy valaki meghallja. Gyulai vitte a szót: — Majd meglátjátok milyen jó dolgunk lesz... Olvastam valahol, hogy Rocke­feller is rikkancsként kezdte. Budai, az erős Budai, aki fia­tal korában kevés sikerrel próbál kozott az ökölvívással, és az a szokása megmaradt, hogy okkal, ok nélkül szívesen verekedett, most is kontrázott: — Te marha! Az Ford volt! Majdnem ölre mentek, még szerencse, hogy Zengő közbelé­pett: — Ne hülyéskedjetek, srácok. Még csak az kell, hogy ugrálja­tok, s valaki igazoltasson ben­nünket! Lebukunk, aztán meg­nézhetjük magunkat! Gyulai nagyon biztos volt a dolgában: — Ugyan, ne sírj nekem, apus- kgm. Aki mer, az nyer! Tuti tipp volt ez a lelépési trükk, mi? Zelgovits, az álmodozásra haj­lamos Zelgovits csak úgy maga elé mormolta: — Holnap ilyenkor már Bécs- ber, leszünk! — Vagy sitten! — ellenkezett Zengő, akiben úgy látszik felül­kerekedett a kétkedés szelleme. Budai, mint mindenben, a bör- tönviszonyokbnn is szakértőnek képzelte magát, »vigasztalta« a többieket: — Na és aztán! Van egy pár haverom, akik már ültek! Csuda kasa ürgék! Azok hadováltak, hogy a sitten nem is olyan bor­zalmas. Jégen van az ember, any nyi az egész. Alma csaj, alma pia! De egyébként... Nem is va­gány, aki úgy éli az életét, hogy ne lett volna sitten. Zengő közbeszólt: — Azért Bécsben mégis csak jobb, mint Vácott! Elhallgattak. Egy határőrtiszt jött szembe. Feszesen tiszteleg­tek, a tiszt visszatisztelgett, nem talált semmi kivetnivalót a tisz­teletadásban. Ahogy tisztes távolba értek, Zengő felsóhajtott: — Csakhogy túl vagyunk raj­ta... Ilyen piti dolgon nem lenne jó lebukni... A négy fiatalember határőr egyenruhában igyekezett a hatál felé. Az egyenruhákat Zengő La­jos szerezte, aki a határőröknél teljesített szolgálatot. Fegyvert ;s szerzett. Zengőnél géppisztoly, Budai Gáspárnál, Zelgovits Ti­bornál és Gyulai Lajosnál egy- egy puska volt. Csak Zengő volt közülük határőr, ez adta meg a disszidálási ötletet: egyenruhá­ban közelítik meg a határt, így nem lesz olyan nehéz. December 10-én indultak Bu­dapestről. December 13-án éjjel két órakor már át is jutottak a határon. Nagy volt az örömük: eljutot­tak az ígéret földjére. — No, jövőre 1955-ben már biz tos nem kell melóznod! •— mond­ta Budai. —. Meglátod, milyen fejes le­szek — ficánkolt Gyulai. — Én januárra már kocsit aka rok venni! — jelentette ki spár­tai egyszerűséggel Zengő. Még Zelgovits volt a legreáli­sabb: — Négy-öt év, és már prímán megy minden! Addig ábrándoztak, amíg — a fogdában találták magukat. Az angol zónában fekvő Fürtstenfeld ben az osztrák hatóságok igazol­tatták, majd lefegyverezték és röviden kihallgatták őket. Utána felfegyverzett csendőrök vették körül a társaságot, s lekísérték a csendőrség fogdájába. Azaz csak hármukat, Gyulait, Budait és ' Zelgovitsot, Zengőt, mint katonai személyt azonnal Grazba szállították. (Folytatjuk.) Á dolgozó nő frizurája Ahhoz, hogy naponta ne igé­nyeljen hosszabb időt a haj fé­sülése, rendbentartása, nagy je­lentősége van a jó és előnyös fri­zura kialakításának. A legfontosabb, hogy a fodrász ne »uniformizáljon«, hanem min­denkor a vendég egyéniségének, hajszínének és minőségének megfelelően alakítsa ki a legcél­szerűbb és könnyen kezelhető frizurát. A haj színe, sűrűsége, kemény vagy lágy volta más és más kö­vetelményeket támaszt. De min­denkor figyelembe kell venni a fej formáját, ovális vagy gömbö­lyű, esetleg azt, hogy keskeny* vagy széles arcúról van-e szó. Mindenekelőtt a könnyen ke­zelhető és célszerű viselethez a hajat előbb megfelelően le kell vágatni, úgy, hogy hátul a haj szélénél legfeljebb öt-hat centi­méter legyen, de a fejtetőn se haladja meg a tíz centimétert. Az így levágott és a hajvégek felé kellően vékonyított hajból azután a fodrász olyan egyéni frizurát tud készíteni, amely mindenkor könnyen kezelhető, ízléses és nem okoz különösebb gondot, i »Ha valaki több jogosult eltar­tására köteles és mindegyiket >nem képes eltartani, a rokon a 'mostohagyermeket és a mostoha- Iszülőt, a leszármazó és felmenő Irokont, a közelebbi rokon a tá­volabbit a jogosultságban meg­előzi. 1 i A tartásra jogosultság sorrend­iében a gyermek a házastársat -és az elvált házastársat, a házas- itárs és az elvált házastárs pedig |— egymással egysorban — a töb­bi rokont megelőzi. A kötelezett a tartás teljesítése­iképpen köteles anyagi viszonyai­hoz képest a jogosultat mindazzal ellátni, ami annak a megélhetésé­hez szükséges. A leszármazó és a testvér eltartása a nevelés és a szükséges taníttatás költségének viselésére is kiterjed. A tartást a kötelezett — válasz­tása szerint — saját háztartásá­ban természetben vagy havon­ként előre pénzben szolgáltathat­ja. A jogosult alapos okból köve­telheti, hogy a kötelezett a tartást pénzben szolgáltassa. A bíróság a telek viszonyainak figyelembevé­telével a tartás más módját is meghatározhatja. Nem köteles mást eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását veszélyeztet­né. A szülő azonban a saját szűk­iStlSapaiflÉ — lányoknak MIT MOND A §? A rokonok eltartásáról Válaszol: dr. Stein bach Jánosné ügyvéd

Next

/
Thumbnails
Contents