Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-26 / 148. szám
1 t 1959. június 26. tolna megyei népújság A zoBótei^láfti műhelyéit an N égyzetalakú zománctáblák sorakoznak az egyik asztalon. Házszámok. Ipolyiárás u.„ Leiningen K. utca,,., Jószív utca... mindegyikből annyi, ahány ház van az utcában. Vajon hová kerülnek ezek a táblák? — Bene Ferenc, a Bonyhádi Zománcgyár táblaüzemének művezetője hirtelen nem is tudja megmondani, hisz az ország minden részébe "szállítanak ilyen házszám-táblákat. Hogy nem Tolna megyébe, az bizonyos, mert ilyen nevű utcákkal a megye községeiben talán nem is lehet találkozni. A megrendelő- levélből aztán kiderül, hogy most Balassagyarmaton kapnak új táblákat a házak. Mert nemcsak zománcedényeket gyártanak ebben a bonyhádi üzemben. Sőt, itt táblák előbb is készültek, mint edények. Közel ötven éve már, hogy bevezették a zorpánctábla-gyártást, az itt készített táblákból — főleg a reklámtáblákból — sok került külföldre is annak idején. Az asztal mellett három la ver, tele apró táblácskákkal. Hosszuk 3 centiméter, szélességük alig haladja meg a fél centit. Kaj- tuk egy-egy kék szám. A nagyob baknál dérül ki, hova kerülnek. Az egyik felirata: „Liszt Ferenc utca felé, utolsó járat...” Az üresen hagyott helyre illesztik majd a kicsi táblácskákat és a pestiek majd itt olvashatják le a buszmegállóknál az autóbusz- járatok irányát. Az elmúlt hónapokban néha olvashattunk a fővárosi lapokban arról, hogy az autóbusz- és villamos megállóknál már alig van ezekből a táblákból. A reklamációkra tehát itt a válasz: Rövidesen táblák lesznek minden megállónál. Bonyhádon nyolcvanezer darab készül belőlük. E zek egyébként az üzem legkisebb méretű gyártmányai. A legnagyobb a két méter hosszú, zománcozott szén- csúzda. A pécsi és a komlói, bányákban használják ezeket már így kell patronálni A bölcskei gépállomás kombájnja, kedden délután ott vesz tegel a negyven holdas árpatáb la szélén: törötten, munkaképtelenül. Az érett árpa nehéz, telt kalászát ringatta a dunai szél. Házi József, a gerjeni Rákóczi Tsz elnöke idegesen tekerte a biciklit az árpaábla és a szövetkezet központja között. —. Mi lesz ezzel az árpával? Tűzi a érlelő napfény, minden óra késés veszteség; ha nem aratjuk le, kipereg a drága árpaszem. A Gerjeni Állami Gazdaság négy kombájnja ott aratott a szövetkezet árpatáblája mellett. Mául János, a gazdaság fű jtgronómusa éppen azt mérlegelte: nem lenne-e jobb egy napot várni az egyik árpatábla aratásával? Ha késhetne egy napot ennek a táblának a le- aratása, a négy kombájnt a sző vetkezet földjére lehetne irányítani. S így is történt! Szerdán reg gél a négy kombájn az állami gazdaság árpaföldjéről rákanyarodott a szövetkezetére. Horváth Márkus, Szabó György V. Mező István és K. Szűcs Ábel kombájnvezetők felmérték a terepet, megállapították a menetirányt és beálltak a 40 holdas árpatáblába. Dél felé ott beszélgetünk az árpatábla közepén, a rekkenő melegben Porubszky Rezső elv társsal, a gazdaság igazgatójával, Lubostyik László elvtárssal, a gazdaság párttitkárával, Mául János elvtárssal, a főág- ronómussal, a szövetkezet elnökével és a kombájnvezetőkkel. Nézzük a 40 holdas árpatáblát, melynek több mint felét learatták már. Rövid ebédszünetet tartanak a kombájno- sok, ebéd után újra megindulnak a gépek. A learatott területről az állami gazdaság vontatói hordják a telt zsákokat a szövetkezet magtárai felé. — Ezt sem gondoltam még tegnap! Mire befejezik a gépállomásiak a kombájnjavítást, addigra mi már le is aratjuk az árpát, — mondja felszabadult nevetéssel a termelőszövetkezet elnöke. — Hát segítünk, ha tudunk, hisz jó szomszédok, jó barátok vagyunk, mosolyog a gazdaság igazgatója. — Ez természetes — hagyja helyben a párttitkár és a főág- ronómus. Jó dolog a patronálás, gondolom éti. És jó dolog az ilyen patronálás, amikor az erősebb, idősebb testvér odaáll a szövetkezet mellé és nemcsak jótanácsokkal, hanem komoly, hatékony tettekkel is segíti a szövetkezetiek gazdaságát és életét jobbá, szebbé tenni. —is—os— harmadik éve. Nem rozsdásodik a lemez, így tovább tart, a szén is könnyebben csúszik a zománcozott felületen. Készülnek itt népköztársasági címerek — most már kevesebb, de 1957-ben még ezerszámra gyártották —, névtáblák nz ajtóra, vagy az ajtó fölé, jelzőtáblák a tűzcsapokhoz, különálló betűk, amikből cégtáblát, vagy a nagy bérházakba emelet-jelző feliratot lehet összeállítani, kis köralakú táblácskák a Wilhelm Pieck-gyár által készített export vasúti kocsikra, cirlllbetűs skálatáblák a személy-gépkocsik bán levő szamovárokhoz és talán felsorolni sem lehetne az Itt gyártott táblák választékát. Legutóbb például a külkereskedelem rendelt MOGÜRT-tégláknt és Tungsram reklámtáblákat. r ■p*vdekes a táblagyártás •E« technikája. — A nagyobb feliratokat — mondja Bene elv- társ — sablonnal készítjük. De megtalálhatók az üzemben a nyomdaipar különböző ágai is. így a litográfia, a könyvnyomás, a mélynyomás. Maga a művezető is litográfiái gépmester volt már, amikor 1926-ban a gyárba került. A szövegeket, mintákat selyempapírra nyomják, arról matricázzák át a táblára, majd a nyomdafesték által megkötött zománcanyagot beégetik a kemencében. A buszmegálló apró táblácskáit — egy újítás segítségével — sorozatban „nyomják”. Egyszerre húsz darabot fognak be és kopirozzák rájuk a számot a selyempapírról. A vízóra számlapok — mivel ezek rajza nagyon finom — mélynyomással készülnek. Péter Dániel, az üzem egyik nyomdásztanulója érettségi után került a tábla- üzembe és ma már nem Is gondol arra, amire két évvel ezelőtt. Akkor ugyanis minden vágya egy íróasztal volt a gyárban. — Ez a szakma — mondja — sokkal komolyabb, szebb. A további tervek? — Mindenekelőtt azt szeretnénk, ha megcsinálnák az üzemrész tetőzetét. Amikor az új zománcozócsarnok elkészült, akkor mi kaptuk meg a régi zománcozót, így sokkal több a helyünk, de az esőzés bizony kárt okoz néha. Aztán bővíteni akarjuk a választékot. Talán sikerül újra megkezdeni a zománcozott falvédőgyártást, készíteni több reklámtáblát exportra is. Igaz, hogy most majd ismét „exportálunk”, persze nem valutáért. Itt készültek ugyanis azok a szép, színes táblák, amelyeket a Tolna megyei VIT-kül- döttség visz majd Becsbe a Világifjúsági Találkozóra. J. J. Védekezzünk a peronoszpóra és a pajzstetvek ellen! A Tolna megyei Növényvédő Állomás felhívása A melegre fordult éjszakák, a párás, csapadékos Idő ismét kedvező feltételeket adnak a szőlő- peronoszpóra fertőzéshez. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy az újabb esőzések előtt maradéktalanul elvégezzük a szükséges védekezéseket. A lombozatot 1——1,5 százalékos bordóileves permetezéssel, a fürtöt pedig rézmészpo- ros, vagy rézkénporos porozással védhetjük meg a károsodástól. A védekezés sikere a permetezés, illetve porozás idejének helyes megválasztásán kívül azok szakszerű végrehajtásától is függ. Mivel a peronoszpóra a levél lélegző nyílásán át fertőz, ezek pedig 98 százalékban a levél fonákján vannak, úgy kell permeteznünk, hogy a permetlé a tőke minden részét, de főleg a levél fonákját védje. Porozásra a kora reggeli, illetve a késő esti órák a legalkalmasabbak, mert a harmatos fürtön a por jobban tapad. A megye négy különböző községében, Dombóváron, Gyönkön, Dunaszentgyörgyön és Tolnán végzett vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a kaliforniai pajzstetű első rajzása június 16— 17-én megkezdődött. Gyümölcsfáink ezen veszedelmes kártevője ellen most mészkénlével, káliszappanos nikotinoldattal vagy parathionos permetezéssel védekezhetünk. A mészkénlénak nagy előnye, hogy a kipermetezés után mintegy két hétig megtartja ölő hatását, tehát a később kelő lárvákat is elpusztítja. A nikotlnos permetlé, mely hektoliterenként 15— 20 deka nyers nikotin és egy kiló káliszappan keverékéből áll, szintén hatásos, de hatását rövid idő alatt elveszti és csak a mászkáló, tehát a pajzsnélküli tetveket pusztítja el. A parathionos szerek igen erős mérgek, használatuk szigorú egészségügyi követelményekkel jár és csak ott lehetséges, ahol az óvórendszabályok betartása biztosítva van. Ezek közül a Wofa- tox 0,4—0,7 százalékos, az Eketox 20 pedig 0,3 százalékos töménységben használható. Fonóitok versenye A fonóteremben csak asszonyok dolgoznak. Férfi csak egy van itt, Steinbach Ferenc, az üzemvezető. A hosszú munkateremben egymás mellett asszonyok ülnek a surrogó fonógépek mellett. Nagy a hőség, s ehhez alkalmazkodnak az öltözködéssel. A 'gyúr egyik vezetője, mielőtt feljöttem Ide a fonóte- rembe, azt mondta, hogy itt érnek el legjobb eredményt a munkásnők a kongresszusi versenyben. S bizonyításképpen megmutatták azokat a kimutatásokat is, melyek kel szavukat igazolják, és persze a bérjegyzék is fontos e bizonyító eljárásban, mert az ebben szereplő tételek emelkedése is azt mutatja, hogy itt verseny van. S ha az ember a fonónőkkel beszél a munkáról, a versenyről, akkor megtudja, hogy elsősorban nemcsak a pénz, az anyagi többlet miatt versenyeznek, hanem másért is... A versenynek ezt az oldalát, helyesen bemutatni nem lehet, mert ahány munkásnő, annyiféle az ok és indok. Ketterer Erzsébet Paszler Józsefné — egymás mellett dolgoznak már hosszú évek óta — az anyaggal takarékoskodik. Kevés a gubótermés, és ha naponta egy-két dekát megtakarítanak — mondják ők —, több fonalat fonnak le a gubóról, az több lett volna erre különösen szükség, ha'kitör a háború, és mi rejtett helyre vonulunk, hogy ott várjuk be a nyugati katonai csapatokat... Közben Dósaknál Lórándot Is gyakran meglátogattuk. Rövidesen közölték velünk, hogy figyeljük a Szabad Európa Rádiót. Es ml figyeltük is. Attól kezdve a Szabad Európa Rádió szervezete minden bizonnyal már szá mított ránk is, mert több üzene- ,et kaptunk az adásokon keresztül. A két Désaknai útján tartottuk a kapcsolatot Münchennel. Feladatunkká tették, hogy adjunk nekik olyan adatokat különböző kommunistákról és vezetőkről, amelyeket majd ők kijuttatnak a Szabad Európa Rádió szerkesztőihez. Azt mondta Lóránd, hogy a »Fekete Hang« című adás részére kellenek ezek az anyagok. S nem lódított, mert a saját fülünkkel győződhettünk meg arról, hogy azok az adatok, amelyeket én, Mikófalvy és Bánáthy szolgáltattunk, alapját képezik egy-egy ilyen adásnak. Képzelheted az örömünket, amikor nz éterből, a Szabad Euró pa hulli rnhessián viszonthallottuk m>3as\ r.m'n-k — legalább is úg> éreztem, ezt szerénytelenség nélkül állíthatom — értelmi szerzői mi voltunk. Ettől kezdve még lelkesebben dolgoztunk. Hallgattuk a Szabad Európát, s először nem értettük, hogy miért van műsorában hangváltozás. Egy idő óta nem általában szid ták a népi demokráciát, hanem a népi demokrácia egyes hibáit, egyes vezetőit. Aztán eltaláltuk, hogy miről van szó. Nem buta emberek dolgoznak ott, Münchenben. Rájöttek arra, amire mi utóbb magunk ig rájöttünk. Ha egyszeriben nekimegyünk az egész rendszernek, aligha érünk el sikert... Ezért inkább »lazítottak«, vagyis részletekben támadták a népi demokráciát... Éreztük, hogy valami készül, valami van a levegőben. Valaminek történnie kell... Az egész világon... Vagy csak Magyarországon, el lenforradalom formájában. Vagy ki kell robbannia a harmadik világháborúnak, amelyben a nyugatiak győznek, és altkor nyert ügyünk van. Időről időre újabb hírek keltek szárnyra, hogy már nincs messze a harmadik világháború... Mi mindeneseire felkészültünk er re az eshetőségre is. Pontos tervet dolgoztunk ki. A terv úgy szólt, hogy egy harmadik világháború kitörése esetén, hámig papírokkal bújkálva megvárjuk az alkalmas pillanatot és akkor a nyugati csapatokhoz szökünk. Velük együtt harcolva készültünk visszajönni az országba. És voltak más elképzeléseink is... Ezeknek csak egy része volt a szegedi terv. Ezt a tervet akkor hajtottuk volna végre, ha győz a »fellazítás« politikája, s a szovjet csapatok kivonulnak Magyarországról Akkor jöttünk volna mi! Fogtuk volna azokat a fegyvereket, amelyeket Budapesten már megszereztünk és elrejtettünk. Hozzávettük volna azokat a fegy vereket is, amelyek megszerzésére már jóelőre felkészültünk, s alkalmas pillanatban kaptuk volna meg ezeket. Lementünk volna Szegedre, hogy ott a város főterén kitűzzük az amerikai lobogót. Arra számítottunk, hogy erre kitör a pánik, s lehetetlenné tettünk vol na minden ellenállást. Hát ezeket terveztük. Sajnos terveinket nem válthattuk valóra. Désaknaiék lebuktak. Először Désaknai Lóránd és húga, Gizella, Lórándot halálra, a húgát tizenöt évre ítélte a bíróság hűtlenség és kémkedés miatt. Ezután letartóztatták Désaknai Györgyöt.., Ekkor már tudtuk, hogy mi is rajtavesztettünk. Megpróbáltunk elbújni, de nem sikerült. Sorra letartóztattak bennünket. Most valamit őszintén meg keil mondanom. Barátom vagy, úgy érzem, teljes őszinteséggel tartozom neked. Nem kertelek sokat. Arról vap szó, hogy amikor letartóztatták bennünket, én is, meg a többiek is teljes beismerő vallomást tettünk. Hogy miért? Hát 'kérlek alássan, ez nem valami egyszerű dolog... Nem mondom, az elején még féltünk a veréstől, a kínzásoktól, hiszen olyan sok mindent hall ez ember. De egy ujjal sem nyúltak hozzánk, sőt nem is fenyegetőztek vele. Azt nem állítom, hegy kesztyűs kézzel bántak velünk. Nem volt öröm kihallgatásra menni, pedig még cigarettát is kaptunk a nyomozó tiszttől. De hát nagyon rámenős volt, nagyon kellemetleneket kérdezett. Egy-egy kihallgatás után úgy éreztem, mintha megvertek volna. Nem fizikailag. Szellemileg. Egy-egy kihallgatás nagy párharc a letartóztatott s a nyomozótiszt között. És én ebben rendre alul maradtam. És gondolom, hogy a társaim is. Hiszen mindegyik vallott, mint a parancsolat... (Folytatjuk.) ruhát, selymet jelent az üzletekben, szebben és jobbár, tudnak öltözködni. És ez a mostani verseny, mely a pártkongresszus tiszteletére indult, azt is jelenti — ezt teszik —, hogy a munltások, a nők megbecsüléséért, állandó javuló életükért jobb munkát végeznek, mint eddig. S ennek eredményeként már most előrevetíti fényét az újabb kitüntetés, a munka jutalmazása. Guld Józsefné ugyanezen a gépsoron dolgozik. Ö szintén régi fonónő. „Megmutatjuk, hogy n.it tudnak a tolnaiak” mondja, és később elmondja azt is, hogy a gyár testvérüzemei között versenyt indítottak, és az első helyezetteket megjutalmazzák, ha a versenyben előirt feltételeket teljesítik. „Néhányszor már megmutattuk, mit tudunk, most sem maradunk el. Amikor- a gyűlésen beszéltünk a versenyről, mindenki azt mondta, hogy most úgy fogunk dolgozni, mint még eddig soha. Megmutatjuk a pártnak, hogy ha hozzánk fordul, nem csa- lakozik bennünk: teljesítjük az idén a felhívásból ránk vonatkozó rész feladatait...” És abban nem is lehet kételkedni, hogy ez így lesz. Igaz viszont az is, hogy a gyárban most olyan átalakulás van, műszaki vonalon, hogy ez és még más tényezők megnehezítik a munkát. Steinbach Ferenc panaszkodik a gubóra, kevés is, meg gyenge minőségű is akad a készlet között, de a munkásnők tudják ezt, és ez is megsokszorozza a kedvet és akaratot, mely a kongresszusi verseny rugója, itt a Tolnai Selyemfonógyárban'. — I* — „Mm sivárok fehér érvérként élni“ A dólafrikai Capetownban Cecil Bruce 20 éves fiatalember levelet intézett Verwoerd miniszterelnökhöz. Azzal a különös kéréssel fordult hozzá, engedjék meg neki, hogy ezentúl lemondjon »jogairól«, melyek mint fehér embert a Délafrikai Unióban megilletik. Dél-Afrikában, a faji gyűlölet egyik leghevesebb tűzfészkében ugyanis tilos a fajok közötti házasság, a fiatalember pedig színes lányba szeretett bele; Amennyiben engedélyt kap, hogy »színesbőrűnek minősüljön«, elveheti ugyan szerelmét, de másodrendű állampolgárrá válik: elveszíti szavazati jogát, alacsonyabb bérért kénytelen dolgo m, csak kijelölt, elkülönített strandokon fürdőzhet, az autóbuszokon pedig csak a színesek számára fenntartott részben foglalhat helyet,
