Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-24 / 146. szám

T TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. Június 24. Alpári Gyula úttörőház © © 1 f" HÍREK r A Himnusz hangjai mellett felkúszik az árbocra a piros- fehér-zöld zászló, megkezdődött az ünnepség, a bonyhádi úttörőház névadó, zászlóavató ünnepsége, és az úttörőavatás. A bonyhádi Vörösmarty Mihály Általános Iskola felsorakozott út­törőivel szemben a zászló mellett és mögött a meghívott vendégek, szülők. Az úttörők mellett mun- kásőr-szakasz áll, a járás munkás- . őr-századának ajándékával, gyö­nyörű, selyem nemzetiszínű zász­lóval. Ez az ünnepség, amelyen az út­törőház felveszi Alpári Gyula ne­vét, amelyet a járás munkásőr- százada is visel, amelyen új út­törőket avatunk, jelentős ese­mény lesz az úttörőcsapat és az úttörőház életében — mondja megnyitó beszédében Berghoffer László, az úttörőház igazgatója. Majd, néhány szóval beszél az ifjúság1 előtt álló lehetőségekről, amelyeket a párt teremtett meg, a fiatalok — főleg a falusi fiatalok múltbeli helyzetéről. — Nekünk nem adatott meg az a lehetőség, hogy a Balaton mellett táboroz­zunk, nem járhattunk Csillebér­cen, nem baragolhattuk be az or­szág legszebb tájait, nem gyönyör ködhettünk fővárosunk szépsé­geiben, mint ahogyan ti most mindezt megtehetitek. Ezért sze­ressétek a pártot, szeressétek a vi­lág úttörőinek hatalmas táborát. — Gondoljatok arra, hányán szenvedtek börtönökben, hányán áldozták életüket hogy a ti éle­tetek boldogabb, gondtalanabb legyen — mondja beszédében Blé- nesi Kálmán, a községi pártbizott­ság titkára. — De örökké él azok­nak a hazafiaknak neve, akik népükért áldozták életüket. Ilyen hazafi nevét viseli a mai naptól Megkezdődik a szórakozás, a céllövölde, a célbadobás, a: „erőmérő”, a szögbeverés; a telő nemcsak szórakozást nyújt, hanen nyerési lehetőségeket is. Ak ügyes, egy forint ellenében kü lönböző használati tárgyakat nyer hét. Ceruzahegyezőt, nyloi uzsonnatasakot, fogmosópoharat zsebkést, még könyvet is. Nagj sikere van az „erőmérőnek”. Há rom kalapácsütéssel kell beverni a fába a szöget, a kísérlet csak egy úttörőnek sikerül. A tekénél annál többen nyernek. Még a ven­dégek, a felnőttek is kedvet kap­nak a szórakozáshoz. Néhány út­törőlány Noteisz Nándort, a já­rási pártbizottság titkárát fogja közre, invitálja a tekézésre. Két fehér blúzos, piros nyakken- dős kislány nagy titokzatosan hív félre egy nyúlánk, fiatal lányt. — Ibolykám — mondják — a raj nevében adjuk át ezt a kis ajándékot. — Nahát! Igazán... olyan ked­vesek vagytok. Kibontja a csomagot, hát egy könyv és egy tábla tej csokoládé. — A „Különös házasság?’1 Hát az nagyszerű. Fel is tudom hasz­nálni, most, hogy készülök a vizs­gára. A megajándékozott, Várnai Ibo- ya az úttörőcsapat egyik rajveze- ;ője. Középiskolás, most érettsé­gizik, az úttörőcsapat egyik leg- obb rajvezetője volt. Évekkel ez- :lőtt maga is úttörő, és miután középiskolába került, az úttörő- nunkát akkor sem hanyagolta el. Vlost, hogy végleg megválik a csa­jaitól — egyetemre készül —, ízért kedveskedtek neki az úttö- ■ők szerény ajándékukkal. Közben a szórakozás folyik to­pább, vidáman ünnepelnek az út- örők. B. I. . A jóindulatú Hozzánk is így kopogott be ‘ a tavasz: halkan, -diszkréten és mégis türelmetlenül. Telefonüze­net alakjában lopózott be a vén Alma Mater ódon falai közé a dombóvári leánygimnáziumba. Szokás szerint és 16 éves lányok hoz illően zsibongtunk osztá­lyunkban a II. a-ban. Nyolc óra volt. Magyar órára vártuk Mar­git nénit, az osztályfőnökünket. Csengetés után rögtön jött is. El­hangzott a hetes jelentése. Mind annyiunknak feltűnt Margit néni mosolygó arca és az a vonás, ame lyet mind a harminchármán oly jól ismerünk. Tudtuk, hogy vala­mi jó hírt hozott számunkra. Egy pillanatig gondolkodott, majd halkan, titokzatosan megsúgta az üzenetet. Óriási zűrzavar támadt az' osztályban. Nevettünk, ujong- tunk és — ami a legborzasztóbb volt — mindenki egyszerre akart beszélni. Hogy mi volt az a nagy titok? A pécsi Széchenyi gimná­zium III. b. osztálya szerdán reg gél Dombóvárra érkezik, tanul­mányi kirándulás céljából és ez alkalommal megrendezhetjük a már régen tervezett két osztály közötti teát. Talán furcsa, hogy mi egy osztályteának ennyire megörültünk, de ha valaki ki­csit mélyebbre néz, rögtön meg­érti és átérzi örömünket. A mi osztályunk az intézet egyetlen dsztálya, amely nem szereti a nyilvánosságot, így érthető, hogy alig vártuk a megfelelő alkal­mat, hogy végre diákokhoz il­lően, kedvesen és vidáman táncol hassunk és beszélgethessünk. Oh, nagyon sokat jelentett ez ne­künk. Végre mi is megmutathat­juk, hogy van jó ízlésünk, van- t nak ötleteink és jó vendéglátók vagyunk! A délelőttöt rettenetes izgu- lással töltöttük el — mi lesz, ha valami közbejön és nem jö­hetnek el? ■ Vajon elindultak-e mái', hány órakor érkeznek? Jól ' fogják magukat érezni nálunk? Tele voltunk kérdésekkel. Végre valahogy elmúlt az első óra. Már becsengettek a második órára, de Margit néni nem jött. Végre megtudtuk, hogy megérkeztek a pécsiek és őket fogadja. Egyszeri­ben mindenki felszabadult az őt gyötrő kellemetlen gondolatok alól. Hisz ha már itt vannak, akkor minden rendben van, ez a fő. Most már nem kell izgulni. Lassankint lecsillapodtunk és megnyugodtunk. Mária néni, igaz gató bácsink felesége hozta a hí­reket. Mi nem hagytuk békében, egyre újabb és újabb dolgokra voltunk kíváncsiak: elsősorban arra, hogy nem túlságosan ala­csonyak-e? Megnyugtató választ kaptunk, többen azt kérdezték, hogy van-e köztük szőke és kék­szemű, mások azt, hogy van-e köztük feketehajú és fekete­szemű? Minden kíváncsi kérdé­sünkre megjött a válasz, végül Margit néni is megérkezett. Most aztán mindent megtudtunk, ami­re kíváncsiak voltunk. Ebéd után a fiúk sétálni men­tek, mi pedig öltözködni kezd-, tünk. Négy órakor Margit néni jött értünk és együtt mentünk fel a kultúrterembe. A fiúk már vártak bennünket. Mindnyájunk­nak nagyon jól esett a fiúk ked­ves figyelm.e: minden kislányt megleptek egy szál tűzpiros, vagy fehér rózsával. Hamar megjött a jo hangulat is. Az ötórai tea után kialakultak a kedves asztaltársa­ságok. Az egyik helyen bősz iro­dalmárok akadtak egymásra és cserélték ki fennkölt gondolataikat fűszerezve absztrakt költemé­nyekkel és prózai művekkel, a másik helyen lelkes fizikusok, vi tatkoztak a technika legújabb vív mányairól. A zene közben hol halkan, hol erősen szólt, aszerint, hogy tangó, vagy a legújabb rock and roll szám volt a műso­ron. Táncoló párok halkan su­hantak, arcuk kipirult, szemük csillogott, vidáman repültek a zene ritmusain. A vidám körcsár dás közben sok gondolat fordult meg a hullámoshajú lányfejek­ben: Vajon lesz-e valaha alkal­munk ugyanígy diákosan, vidá­man és derűsen szórakozni? Az óra mutatója veszedelmesen közeledett a nyolchoz. Most mind annyiunknak réme volt ez a szám. Vendégeinknek nyolc óra­kor indulniuk kellett, hogy ide­jében érkezzenek haza Pécsre, de a nyolcból negyed kilenc, a negyed kilencből fél és a félből három­negyed kilenc lett. Sajnos, akkor tényleg ütött a búcsú órája, pe­dig a hangulat ekkor érte el a te­tőfokát. Hiába, az autóbusz már rekedten tülkölt az- utcán és ne­kik búcsúzni kellett... És mi harminchármán emléke­zünk. Boldogok és vidámak vol­tunk azon a felejthetetlen szer­dai délutánon, mert fiatalok kö­zött, vidám diákok között tud­tunk először igazán örülni fiatal­ságunknak, 16 évünknek. Halasi Adrienné Il/a. Valamelyik nap, deltáiban egy unatkozó, cigarettázó fiatal ember álldogál a Garay-tér sarkán. Lehet, hogy az autó­buszt várja, de az is lehet, hogy ebédutáni cigarettáját szívja csak, miközben az utca forgalmát figyeli, amely — piaci nap lévén — elég élénk. Gépkocsik, motorkerékpárok, s a környező falvak, piacról haza igyekvő parasztjainak szekerei berregnek, dudálnak és zörög­nek. Hősünk éppen egy motorost figyel, aki a Széchenyi utcából — bizony nem 15 kilométeres sebességgel — kanyarodik a piactér felé. Éppen a fiatalember előtt ha lad el, amikor a motorról — bi zonyára lecsavarodott a felerő­sítő anyacsavar — leesik az egyik hátsó lábtartó. A fiatalember egyszerre meg élénkül. Előbb hangosan kiált — Műsoros tábortűzzel, halász­vacsorával egybekötött júniálist rendez a Városi Művelődési Ház kerthelyiségében június 28-án es­te 8 órakor a Szekszárdi Városi KISZ Bizottság és a Városi Mű­velődési Ház. — Üzemi balesetek Belgium­ban. Belgiumban az utóbbi évek­ben ijesztően emelkedett az üze­mi balesetek száma. A hivatalos belga hírügynökség jelentése sze­rint évente 450 dolgozót ér halá­los, kimenetelű baleset. Az elmúlt évben összesen 450 000 üzemi baleset történt, ebből 30 000 kife­jezetten munka közben. Kártérí­tésképpen 2800 millió belga fran­kot fizettek ki, időleges munka- képtelenség miatt 3 millió mun­kanap kiesés történt, végleges munkaképtelenség következtében pedig 6 millió munkanap veszte­séget szenvedett a belga ipar. — Július l-től Irakban vendég­szerepei a Magyar Állami Népi Együttes. A külföldi vendégsze­a motoros után, majd — mi­után a motoros a kiáltást bizo nyára nem hallotta meg és gyorsan eltűnt fürge masiná­ján — felveszi a lábtartót. Előbb tanácstalanul körülnéz, majd felcsillan a szeme. Elin­dul, átvág a téren, bemegy a mű szaki boltba. Az egyik kiszol­gáló elé leteszi az árva lábtar-i tót. Az csodálkozva néz rá. — Az előbb kanyarodott be egy motoros a Széchenyi utcá­ból a térre és elszáguldott a piactér felé. A sarkon ezt el­vesztette. Csak azt tudom róla, hogy piros sapka volt a fején. Ha lábtartót akar venni, adják ezt oda neki és figyelmeztes­sék, hogy ezután lassabban szedje a kanyarokat, mert az előbb nézni is rossz volt — mondja. És választ sem várva távo-t zik... replés miatt az együttes magyar- országi — többek között július 7-i szekszárdi — előadásai elma­radnak. A Városi Művelődési Ház vezetősége hasonló műsort igyekszik biztosítani erre a nap­ra. — Növekszik az öngyilkossá­gok száma Japánban. Világvi­szonylatban is Japánban legma­gasabb az öngyilkosságok száma: Átlagban napi 60 ember veszti életét öngyilkosság következté­ben, de ennél sokkal nagyobb az öngyilkossági kísérletek száma: 1953-tól napjainkig mintegy 20 ezer japán vetett önkezével vé­get az életének. Az utóbbi hóna­pokban az öngyilkossági kísérle­tek száma ijesztően növekszik, különösen Tokióban; — 350 000 forintos költséggel fúrnak artézi kutat a tervek sze­rint Gyönkön a község lakossá­gának jó ivóvízzel való ellátása érdekében. A tárgyalóteremből A fiatalkorúak bírósága a kö­zelmúltban tárgyalta Á. Júlia és F. Júlia tolnanémedi fiatalkorú­ak bűnügyét. Az ügyészség mind­kettőjüket a KRESZ-szabályok tudatos megszegésével ás a bal­eset áldozatának cserbenhagyá- sával vádolta. A két fiatalkorú este 9 óra tájban az utcán ke­rékpározott. Az utca nem volt mindenütt kivilágítva, azonban ezzel nem törődve tovább kerék­pároztak lámpa nélkül. A sötét­ségben nem vették észre, hogy velük szemben valaki közleke­dik. Á. Júlia összeütközött a vele szemben haladó kerékpárossal, akinek ennek következtében el­törött a válla. A vádlottak áldo­zatukat cserbenhagyva tovább­hajtottak. A sebesült férfit egy ar ra haladó vasutas kísérte haza, majd pedig a pincehelyi kórház­ba szállították. A sértett 20 na­pon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A bíróság Á. Júliát a közleke­dési szabályok tudatos megsér­tése és baleset áldozatának cser- benhagyása miatt, F. Júliát pedig baleset áldozatának cserbenha- gyása miatt mondotta ki bűnös­nek és ezért mindkettőjüket bírói megrovásban részesítette, vala­mint egyetemlegesen kötelezte őket a bűnügyi költségek megté­rítésére. Dr. Nemes Andor Figyelmeztető tábla Apróhirdetések ELCSERÉLNÉM Szekszárd, Mátyás király u. 8. szám alatti kétszoba, konyhás lakásomat a város külterületén lévő két-há- rom szobásért. 43 ÉVES hő házvezetőnői ál. lást keres, idősebb nyugdíjas fér finél, vagy gyermektelen házas­párnál. Cím: a Szekszárdi Hir­detőben. VAUXHALL 14 jóállapotban sürgősen eladó. Markovits, Fűzfő- gyártelep. GYÖNGYHÁZAS teljes jazz dob-felszerelés eladó. Dombóvár, Vörös Csillag vendéglő. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadót Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd,^Mártírok tere 15-17. Telefon: 20—10, 20—11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21-21, 25-72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető ^a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft * a ti otthonotok is, fypári Gyuláét, az ő neve lesz a ti zászlótokon és az ő éle’e legyen példakép előtte­tek mindig. Ä megye szülötte volt, tevékeny szerepet vállalt a nem­zetközi ifjúsági mozgalomban, majd a nemzetközi munkásmoz­galomban, addig, amíg Himmler 1944-ben ki végeztette. ' Beszélt az úttörőknek Alpári Gyula tevékenységéről, küzdelmes életéről s ezalatt a munkásőrök kezében meghajlik a zászló, a ke­gyelet jeléül. Az ünnepi beszéd után következik a nagy pillanat; a zászlóátadás. Három munkásőr elindul a zászlóval, szemben ve­lük három úttörő. Középen össze­találkoznak, az úttörők átveszik a zászlót, visszaindulnak vele az úttörő-sorfal végére. Az első sza­lagot — az Országos Úttörő El­nökség szalagját — Tímár István, az úttörőházak országos főelő­adója köti a zászlóra. Majd a já­rási pártbizottság, a járási tanács, a községi pártbizottság, a községi tanács, a megyei elnökség, az üze-. mek, iskolák KISZ-szervezeteinek, a társadalmi szervezetek, kisipari szövetkezetek, a járási kiegészítő parancsnokság képviselői kötnek szalagot a zászlóra. Ezt követi az új úttörők eskü­tétele. „Én ... a Magyar Népköz- társaság úttörője, fogadom ...” hangzik az eskü szövege harminc­hat úttörő ajkáról. Elhangzik az eskü, a kiegészítő parancsnokság tisztjei a gyerekek nyakára kötik a vörös nyakkendőket. — A zászlóval elvonulni! — A három úttörő társaik sorfala előtt elvonul a zászlóval, s ezzel az ünnepség befejeződik. Pécsi diákok Dombóváron Egy felejthetetlen teadélután margójára

Next

/
Thumbnails
Contents