Tolna Megyei Népújság, 1959. június (4. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-21 / 144. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. június 21. Káilár János eiwíárs beszéde a Hazafias népfront Orszáps Tanácsának ülésén A termelőszövetkezeti mozgalom kérdései (Folytatás az 1. oldalról.) — Itt van például a termelőszövetkezeti mozgalom, amely szintén nemcsak a parasztságot érinti — a munkásosztály, az értelmiség, az egész nép életébe vágó kérdés, s- ezzel olyan felelősséggel foglalkozunk, mint nemzeti életünk egyik legdöntőbb ügyével, hiszen a társadalmi fejlődést, a nemzet jövőjéé is érinti. Központi Bizottságunk teljes felelősséggel tárgyalta meg két ízben is a mezőgazdaság fejlődését. Elhatároztuk a tennivalókat, végre is hajtottuk azokat. Az eredményeket illetően elmondhatjuk, hogy a várakozást felülmúlta. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését tulajdonképpen két okból tartjuk szükségesnek. Az egyik: meggyőződésünk, hogy ez a nép felemelkedésének útja. tehát az a feladat, hogy a politikai feltételeknek megfelelően hajtsuk végre a mezőgazdaság szó cialista átszervezését és lehetőleg ne veszítsünk se időt, se tempót. Van egy másik ok is: egész népgazdaságunk érdeke. A fejlett agrotechnika, a gépek korszakában egyedül a nagyüzemi gazdálkodás biztosítja a magasabb terméseredményeket. Hogy menjünk hát előre? Állítsuk visz- sza a nagybirtokot, hívjuk vissza a grófokat, földbirtokosokat? Az az érzésem, hogy még a kulákok egy része is azt mondaná erre: nem kell! Hát még a dolgozó parasztok! Nekünk tehát a másik utat kell járnunk. Azt az utat, amelyen a parasztság nem a koldusa lesz a világnak, amikor megszületik a nagyüzemi mezőgazdaság, hanem ura életének és földjének, amikor kialakítjuk a modern, szocialista mezőgazdaságot. Mi ezt az utat járjuk, úgy ahogyan a többi szocialista ország is. Itt nem szabad félreértést hagyni senkiben, de meg kell mondani, hogy kötelező gondossággal, lelkiismeretességgel fogjuk időről időre megszabni, hogyan, miképp haladunk tovább, mi a tennivalónk. — A döntő természetesen az előrehaladás politikai feltétele. Az elmúlt év decemberében ez adva volt — ezt bizonyítják az eredmények. És a gazdasági feltételeit? Voltak olyan nézetek, hogy előbb meg kell teremteni a termelőszövetkezetek gazdasági feltételeit és csak azután szabad megalakítani a szövetkezetét. Elég jól hangzik ez, azonban a termelőszövetkezeti mozgalomban, az életben ilyen nem létezik. Hogy lehetne odamenni a nép egy részéhez és kérni: adjatok nekünk néhány milliárdot, hogy megteremtsük a tsz-ek valamiféle gazdasági alapját, mert reméljük, ha az már meglesz, utána paraszttestvéreink belépnek a szövetkezetekbe. Az életben semmi sem történik így, nem helyes gondolkodás ez. Mi volt hajdan a paraszti álom? A parasztember szeretett volna a maga kis birtokán élni, az egyik hat holdról álmodott, a másik nyolcról, legyen két lova, vagy ökre, tehene, hízzon egy pár disznaja, stb. Megvalósult ebből valami? Valami, igen, hiszen a nagybirtokok mellett, a nincstelen szegényparasztok milliói mellett volt néhány tízezer parasztember, aki valóra váltotta álmát. Először ment a rokonsághoz hitelért, kölcsönért, uzsoráért, a bankhoz, elkezdett felesben dolgozni: bérelt is valamit és, amikor végre meg volt az a néhány nyomorúságos hold, akkor az ő egész élete, sőt néha még a fia egész élete munkájával is, megszületett a kisparaszti álom. S ha egyszer nem ment a szezon, valamilyen nagy mezőgazdasági, vagy piaci krach következett, akkor egy év el is vitte azt az »álmot«, amit talán 70 esztendő alatt apa és fia vérrel, verejtékkel, hozott össze magának. — El kell tehát kezdenünk. Ha Ugyanis előbb mindent megálmodtunk és csak akkor csináljuk, ha már minden együtt van, akkor úgy járunk, mint az a paraszt, akinek egy nadrágon kívül soha nem volt semmije. Meg kell teremteni a szocialista formát, mert a parasztok is tudják már: ha az állam egy görbe sarlót nem adna, akkor is 50—100 százalékkal nagyobb erő a közösség ereje! Az értelmes közös döntés, az egy akarat, az együttes erőfeszítés megsokszorozta azt az erőt, ami a kezetekben van! Ez az élet útja, az állam is segít nektek. Ti is segítselek magatokon és mindent meg fogunk teremteni egy év alatt, két év alatt, öt év alatt... Hát ezt az utat kell járnunk! Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a gazdasági feltétel mellőzhető, természetesen fontos, de nem lehet előfeltétele a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének. Nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy csak akkor lépjünk élőre, ha minden gazdasági feltétel kézben van. Viszont, amikor előreléptünk, rögtön jelentkezik a kötelesség: anyagilag gyorsan megszilárdítani és megerősíteni, — olyan tempóban, ahogyan csak lehet! A gazdasági feltételeket tehát nem szabad a mozgalom fejlődésének útjába állítani, viszont utólag bűn lenne megfeledkezni róluk. Vigyük a gépeket, adjunk meg minden támogatást, ami elősegíti a termelőszövetkezetek megszilár dítását, erősödését. Mi ezt az utat járjuk. Ebben kifejezésre jut Köz ponti Bizottságunk politikája és a módszer, ahogyan ezt a. politikát megvalósítjuk. A termelőszövetkezetek fejlesz tése — az ellenséges rágalmakkal ellentétben — nem megy az élet- színvonal rovására. Mi természetesen nem dobálózhatunk milliókkal, még ezrekkel sem nagyon, de a termelőszövetkezetek erősítésére fordított összeg nem csökkenti, hanem ellenkezőleg, évről évre növeli majd az életszínvonalat. A fiatal ‘ termelőszövetkezetek megerősítésére fordított milliók népgazdaságunk egészséges vonásait erősítik és nem az életszínvonalat csökkentik. Politikánk egyenes, világos, a mezőgazdaság fejlesztését, az egész nép érdekeit szolgálja. Kádár János beszéde íovábbi részében kitért arra a kérdésre is, amely a termelőszövetkezeti mozgalommal kapcsolatban úgy hangzik, hogy „mikor megyünk tovább, mikor lesz befejezve?” Mindig_ teljes őszinteséggel mondom a' kérdezőknek, — legyenek jóindulatú parasztok, vagy itt járó nyugatiak — miért kellene nekünk jósolgatnunk? Nem vagyunk jósok, kommunisták vagyunk, elhatározásunk alapja a helyes politikánk. Az egyik ilyen nyugati érdeklődőnek azt mondottam: „Nem tesszük meg maguknak azt a szívességet, hogy a széles dolgozó rétegekkel elrontsuk a párt viszonyát azzal, hogy gyorsabban megyünk előre, mint a, tényleges helyzet azt lehetővé teszi. De azt a szívességet sem tesszük meg, hogy egy helyben topogjunk, ha előre tudunk menni. A tényeket most úgy vizsgáljuk, amilyenek. Egy időben volt nálunk egy olyasfajta betegség, hogy a tényeket nem olyannak láttuk, amilyenek a valóságban, hanem amilyeneknek szerettük volna látni. Ebből kigyógyultunk. Legjobb volna, ha már senki sem szenvedne ilyen betegségben, de ha már valakinek szenvednie kell, még mindig jobb, ha egyes amerikai közírók szenvednek ebben a betegségben, mintha mi, kommunisták.” Most maguk nem képesek úgy nézni a tényeket — mondtam a látogatónak —, ahogy vannak, hanem megpróbálják olyannak látni, amilyennek szeretnék. Látszik ez kritikájukból, szitkozódásukból is. Nincs azonban befolyásuk a magyar népre, Korábban, sajnos volt egy részér re, de csak akkor, amikor a nálunk tényleg meglevő bajokat piszkálták és mi hallgattunk azokról. Mi most nem hallgatunk saját hibáinkról, maguk meg olyan bödületcs ostobaságokat írnak, mondanak, hogy teljesen elvesztették hitelüket. Ha nem akarják a pénzt hiába kidobni, akkor mondják meg „dicső” munkatársaiknak, hogy okosabban hazudjanak”. (Derültség.) Ami a dolog lényegét illeti: teljes felelősséggé!, elvi szi- l'.rdsiiggal és egy ország vezetésére hivatott párt körültekintésével vizsgáljuk a termelőszövetkezeti mozgalom további fejlődésének kérdéseit. Erősítjük és mélyítjük közéletünk egészséges vonásait Politikánk más, jellemző vonásairól szólva hangsúlyozta: Tovább erősítjük és mélyítjük közéletünk egészséges vonásait. Azt szeretnénk, hogy amikor valahol — például a népfront-tanácskozásokon — összeülnek, megtárgyalnak fontos közügyeket, a tanácskozás hasznos, tartalmas és eredményes legyen. Halljanak a résztvevők állásfoglalásokat, vitatkozzanak, beszélgessenek, fejtsék ki álláspontjukat, s ha olyan megegyezésre jutottak, amely a közösség javára van, akkor egységesen dolgozzanak. Általában szüntelenül mélyíteni akarjuk rendszerünk demokratizmusát. Ehhez hozzátartozik a parlamenti élet színvonalának emelése is. Rendszerünk demokratizmusa ma sokkal magasabb színvonalon áll, mint bármely kapitalista országé, s ezt igen is tovább fejlesztjük, de ha ezzel kapcsolatban olyan gondolata támadna valakinek, hogy vajon jövőre vagy azután, nagyobb szabadságot élvezhetnek-e a rendszer elleségei, akkor azt megnyugtathatom, hogy semmivel sem fognak nagyobb szabadságot élvezni, sem jövőre sem azután, mert amennyire kötelességünk rend szerünk demokratizmusát állandóan erősíteni a nép javára, ugyanúgy érezzük felelősségünket a népért, az ország sorsáért, kötelességünket a rendszer ellenségeivel szemben. Van politikánknak néhány egyéb jelemzője is. amit csak azért említek meg, hogy megerősödjenek abban a meggyőződésben, hogy ezek meg fognak maradni, sőt némelyiket igyekszünk még erősebbé tenni. Önök ismerik például bűnügyi politikánkat. Az elviselhetőség határán túlment embereket börtönbe csukták, s akik olyan bűnt követtek el, amit egy nép ellen nem lehet elkövetni, — történelmi bűnt —, azok a legszigorúbb büntetést kapták. Amire azt mondottuk népiesen, hogy hő- bürgés, azt eltűrtük, mondván, térj észre, dolgozz. Helyes politika volt, az eredmények is bizonyítják ezt, mert hőbörgő nem kevés volt, de állítom, hogy azoknak a hőbörgőknek a nyolcvan százaléka az elmúlt két esztendőben becsületesen, tisztességesen dolgozott. Itt volt az amnesztia. Megmondottuk az amnesztiával kapcsolatban hivatalosan is egynéhányszor, meg nem hivatalosan is, hogy egy teremtett lélek sem kaphat kegyelmet ebben az országban, mindaddig, amíg kívülről, vagy ellenséges körökből minket erre kényszeríteni próbálnak. És ha azt akarják, hogy ne legyen amnesztia Magyarországon, akkor csak próbáljanak nyomást gyakorolni ránk. Majd ha ez megszűnik és mi úgy ítéljük, hogy elérkezett az ideje, akkor lesz majd bizonyos amnesztia. Az idén is volt és nem is olyan jelentéktelen, a megbüntetteknek igen jelentős része került ki a börtönből, mert ott is az a szabály, hogy az egekig mászó gazember a kevesebb és a kisebb gazember a több. Mitől függ az amnesztia? Az ország általános helyzetétől, a hatalom erejétől. A népfront győzelmet aratott a választáson és a magyar nép nagyszerűen vizsgázott. Ez egy olyan dolog, ami maga után vonja, hogy a nép meg- tévedt fiaival szemben ilyenkor illik és helyes is elnéző- nek lenni. Ez a tavaszi amnesztia magyarázata. A Hazafias Népfront szerepe Beszéde végén a Hazafias Népfront szerepével foglalkozott s többek között kijelentette: nagyon komolyan vesszük a Hazafias Népfront munkáját, számítunk rá és támogatjuk. A kommunisták és a párton- kívüliek politikai szövetsége hasznosan szolgálja a szocializmus ügyét. Meggyorsítja előrehaladásunkat. A kommunisták és a nártonkívüliek együttműködése, a népfrontmunka, a népfront-politika komoly sikereket hozott. Ezt a politikát folytatjuk továbbra is. Aztán nekünk, kommunistáknak megvan a magunk gondja is. Mi sokat foglalkoztunk a személyi kultusz kérdésével. Nemcsak azt tudjuk, ami volt, hanem azt is, ami lehet. Nehéz helyzetben elkezdenek becsületes szándékú emberek dolgozni. Lassacskán egyetmást jól csinálnak, sikerek, eredmények születnek, elkezdenek erről beszélni, becsülik is őket, hogy jól dolgoznak, s lassan azt kezdik hinni magukról, hogy mindent tudnak, nem veszik figyelembe az emberek szavát. A kongresszusi előkészületek időszakában azt kérjük saját embereinktől: vizsgálják meg újra munkamódszereiket, az emberekhez való viszonyt, mélyítsék tovább kapcsolataikat a tömegekkel, hogy vissza ne térhessenek a régi hibák. Növelni a szocializmus vonzóerejét, hatásosabban szítani a szocialista lelkesedést, — fontos dolog és sikerülni fog. A mi politikai és gazdasági vezetőink mindennap lássák: milyen lelkesedéssel dolgoznak az egyszerű emberek a munkapadoknál, a falun a termelőszövetkezetekben! Nekünk az a kötelességünk, hogy legyünk méltóak nem különbek, csak méltóak — népünkhöz, ahhoz a harchoz, amit a magj'ar dolgozó tömegek az utolsó negyven esztendőben megvívtak. Ha a néphez méltók leszünk, — ak : a pártról, akár a népfrontról van szó — biztos, hogy jól szolgáljuk a haladás ügyét. — (Hosszantartó nagy taps.) Kádár János elvtárs beszéde után felszólaltak többek között Barcs Sándor az Elnöki Tanács tagja, Darvas JózSef, Nagy Dániel az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Erdei Ferenc a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. A vitában elhangzottakra Kállai Gyula válaszolt. TASZSZ-jelentés a csütörtöki spanyolországi sztrájkról Párizs: (MTI) Mint a TASZSZ jelenti Párizsból, a spanyol hatóságok a legszigorúbb cenzúrával igyekeztek megakadályozni, hogy a külföld tudomást szerezzen a csütörtökre tervezett Franco-ellenes sztrájkról. A francia polgári lapok — spanyolországi tudósítóik jelentéseire hivatkozva — azt állítják, hogy a sztrájk sikertelen volt. Hírt adnak arról is, hogy csütörtökön Madrid és több más nagyváros utcáin és az üzemek bejáratánál katonai és rendőri őrjáratok cirkáltak; Közös közlemény közzétételével napolták el a genfi külügyminiszteri értekezletet Genf: (MTI) A genfi külügyminiszteri értekezleten résztvevő de legációk vezetőinek helyettesei szombaton délelőtt tíz órakor összeültek, hogy közös közleményt fogalmazzanak meg. Nem sokkal később sor került a Nemzetek Palotájában a külügyminiszterek hivatalos ülésére. A külügyminiszterek néhány perces tanácskozás után elfogadták a helyetteseik által kidolgozott közleményt, amely a következőképpen hangzik: — A május 11-én kezdődött genfi külügyminiszteri értekezleten széleskörű eszmecsere folyt az értekezlet résztvevői között a napirendben szereplő kérdésekről. A külügyminiszterek úgy vélik, hogy még további megbeszélések és tárgyalások szükségesek. Éppen ezért megállapodtak abban, hogy az üléseket elnapolják és 1959. július 13-án folytatják a konferencia munkáját Genfben. K egy elet & taféta a munkásmozgalmi emlékmű avatására A Tolna megyei KISZ Bizottság és a Sportbizottság a munkás- mozgalom mártírjai emlékművének avatására kegyeletstafétát indít június 27-én. A kegyeletstaféta Dombóvárról, Bonyhádról, Paksról, Iregszem- cséről és Simontornyáról indul. Munkás- diák- és parasztfiatalok vesznek részt a stafétában, hálájuk és kegyeletük kifejezéséül. Dombóvárról június 27-én 15.45 órakor indul a staféta, s a közbeeső községek érintésével Hőgyész- re 18,15 órakor érkezik, A tamási járás stafétája Iregszemcséről indul 16.45 órakor s a tamási— szakályi útvonalon Hőgyészre ugyancsak 18.15 órakor érkezik. Simontornyáról 15 óra 15 perckor indul a staféta, Tolnanémedi és a közbeeső községek érintésével Gyönkre 1" órakor érkezik. Innét Szakadat és Biósberényen keresztül a tamási és dombóvári járásokból induló stafétákkal együtt 18 óra 15 perckor érkezik Hőgyészre. A három járásból induló kegyeletstaféta Hőgyésztől együtt folytatja útját Kéty és Zomba községeken keresztül, Szekszárdra. A bonyhádi staféta 18.50 órakor, Paksról pedig 15.45 órakor indul, s a tamási, dombóvári és gyönki járások fiataljaival a szek- szárd-újvárosi temetőnél találkozik, ahonnét a megyei pártbizottság épülete elé június 27-én 20 órakor érkeznek meg. A megye és a járások KISZ- fiataljai készülnek a kegyeletstafétára. Azokban a községekben, ahol a staféta áthalad, a fiatalok szalagot kötnek a stafétabotra,
