Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-20 / 116. szám
1959. május 20. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG S „Kimsimetet mondunk a segítségért, &■% odaadó munkáért . • •“ Fiatalok egy bécsi bárban és amiből nem kérünk Megyénk sok segítséget kap a termelőszövetkezeteket patronáló üzemektől, mindenekelőtt a budapesti munkásság nyújt sokat a me tógazdaság szocialista szektorainak megerősítéséhez. Lapunkban már több alkalommal adtunk hírt arról, hogy milyen elképzelésekkel, tervekkel jöttek a munkások megyénkbe. Most a cikói Uj Élet Termelőszövetkezet levelét közöljük, amit a közelmúltban küldöttek el az őket patronáló üzemnek, amelyben köszönetét mondtak a már eddig is nyújtott segítségért. íme a levél: »A cikói termelőszövetkezet 1959. tavaszán alakult meg. 1956- ban az ellenforradalom szétzüllesz tette az akkor meglévő termelőszö vetkezetet. Most ez év tavaszán 110 családdal, pártunk iránymutatása alapján újra a szövetkezés út jára léptünk 1030 hold földterületen. Ezzel községünk termelőszövetkezeti község lett. A lakatosok abbahagyták a műn kát. A műhelyben jöttek össze, a szombat délutáni programot beszélték meg. Józsi bácsi, a műhely főnöke maga köré hívta az embereket és így beszélt hozzájuk... — Tegnap beszéltem az elnökkel, — kezdte — azt mondta, hogy ma nem sok munkánk lesz, csak a gépkocsit, meg a kapáló ekéket kell ellenőrizni. Ki ér rá délután eljönni velünk. Az emberek összenéztek, halkan beszélgetni kezdtek egymás között. Horváth Béla ipari tanuló — néhány hét múlva kapja meg segédlevelét — jelentkezett elsőnek: — Én ráérek Józsi bácsi, de csak két óra után, meg jön a barátom is velem. Még hatan jelentkeztek. S ebéd után nyolcán indultak a vállalat tehergépkocsijával a termelőszövetkezetbe. Két hónappal ezelőtt ígérte meg a vállalat pártszervezete, meg munkásai a segítést, azóta szombatonként munkásbrigádok mennek segíteni a szövetkezetbe. A szövetkezet portáján az elnököt, egy traktorost meg a gépkocsi vezetőt találták. A traktoros a munkagépeket javította a gépkocsi vezető meg olajcserét végzett. A kis brigádot szívélyesen fogadták, azok nem sokat beszéltek, hanem fogták szerszámjaikat és dolgozni kezdtek. Értettek a mezőgazdasági gépekhez is, de az elnököt megkérdezték, jó lesz-e a munkagép beállítása, nem kell-e szélesebbre állítani a sorokhoz a kapákat... Amíg Józsi bácsi az elnökkel megtárgyalta a beállítás módját, a munkások elkészültek a munkával. — Azt kellene kitalálni emberek, hogy több kapát kapcsoljunk egybe. A traktor után elmegy, de nincs összekötő szár, szerkesszenek egyet, ha tudnak — kérte az elnök. Örömmel vettük, hogy termelő- szövetkezetünket a Budapesti Építőipari Autójavító Vállalat patronálja. Amikor a vállalat vezetője, Oláh József elvtárs, valamint a vállalat párttitkára és KISZ titká ra először jártak községünkben, elmondták, hogy miben fognak bennünket segíteni, támogatni. A fontosabb problémáinkat elmondtuk az elvtársaknak, akik mindazt feljegyezték, majd széjjelnéztek a portánkon is. Megnézték istállóinkat, lovainkat, irodánkat és azt is megígérték, hogy már a legközelebbi szövetkezeti közgyűlésünkre eljönnek. Az elvtársak ígéretét egy héten belül tett követte. Elmondhatjuk, hogy már az ismeretség rövid ideje alatt is a vártnál nagyobb segítséget adtak szövetkezetünknek. Az első látogatástól számított egy hétre az elvtársak szerelőkkel együtt lejöttek és a legnagyobb meglepetésünkre kovácsműheA munkások egymás mellé állították a négy lóvontatásra készített kapáló ekét és méregetni kezd ték a távolságot, az ekék és a traktor között... — Valami rossz használt vascső, vagy T vas kellene, azzal meg tudnánk csinálni — szólt a tsz elnökéhez Horváth Béla. — Hol találunk itt ilyent elnök elvtárs? — Hát fiam, itt nincs ilyen vas, itt csak fa van, amit a múlt héten termeltek ki, de az meg az istálló építéshez kell majd... A munkások rajzot készítettek az ekevontatóról. Józsi bácsinak eszébe jutott azután, hogy most szerelték át az üzemben a fürdőt, a használt régi csöveket kidobták talán 'azok megfelelnének. Amíg a gépkocsihoz ment, már biztos volt a dologban: azok a csövek jók lesz nek! A kocsivezetőnek szólt: — Balogh szaki, menjen vissza az üzembe, rakják fel azokat a használt csöveket, melyeket a fürdőből szedtünk ki, aztán hozzák ki ide... A sofőr elindult, Józsi bácsi meg az elnökkel megbeszélte, hogy a csövek árát majd fizessék be a vállalatnak, így jobban járnak, mintha a MÉH-nek adnák el. Fél óra múlva jöttek vissza a csövekkel, a rajz szerint összerakták azokat és a magukkal hozott villanyhegesztővel olyan formás eke-vontatót készítettek, hogy a gyári sem különb ennél. Ott a hely színen mindjárt ki is próbálták. A traktoros az ekék elé állt gépével, a munkások meg az ekék után és az udvaron próbálták ki. A siker nek örültek az emberek, közben az elnök eltűnt s egy demizsonnal tért vissza. Megkínálta a munkásokat egy-egy pohár borral. Azok szabadkoztak, hogy nem ezért csinálták meg a gépet, nem ezért jöttek ki, de a nagy kínálatnak ellent nem lehetett állni, s áldomást ittak a további együttműködésre, a további sikerekre. lyünkbe egy villanyfúrógépet és egy villanyfújtatót szereltek be, valamint tehénistállónkba beszereltek egy villanyerővel hajtott víz szivattyút, mely a tsz tehénállományának vízszükségletét fogja biztosítani. Ez nagyban megköny- nyíti állatgondozóink munkáját. Ezenkívül a helyszínen több szerszámot megjavítottak. Szép példáját mutatták az Építőipari Autójavító Vállalat dolgozói a munkás - paraszt szövetségnek, valamint an nak, hogy a patronáló mozgalom hogyan segíti erkölcsileg, politikai lag és anyagilag a termelőszövetkezetek fejlődését. Mi, a termelőszövetkezet vezetősége, pártszervezete és tagsága köszönetét mondunk a vállalat vezetőségének, pártszervezetének és dolgozóinak ezért a segítségért és odaadó munkáért. Mindezt jó munkánkkal, terméseredményeink emelésével fogjuk viszonozni. A CIKÓI TSZ TAGSÁGA« Jelentkezés a palánki mezőgazdasági technikumba Ha megyénk képét valamilyen kis műholdról folyamatosan vennék filmre, ezekben az években gyorsabb változásokat örökíthetnénk meg, mint az elmúlt évszázadokban. Fogynak a nadrágszíj parcellák, egyöntetűbbek a vetések, új épületek, új gépek jelennek meg a színen. Eltűnnek a gyomok, többet teremnek a növények, gyorsabban fejlődnek az állatok. Évről évre új gépek veszik át az ember válláról a munka nehezét. Nemrég csak szántott, kapált, ma már palántát ültet, zöldborsót csépel az ember gépeivel. Itt betonoszlopok erdeje tart komlósátrat a Nap felé, hogy energiáját megkötve pénzt kapjunk érte külföldről, ott új szőlő- és gyümölcstelepítések erednek meg. Községeink esténként villanyfénypártát rajzolnak az égre és a szövetkezeti irodákban sok fő hajol a tervek fölé. Többezres baromfitelepekről, olcsó istállókról, jól fizető sertésnevelésről tárgyalnak. Mindenki látja a fejlődést, a haladás útját. A belterjes gazdálkodáshoz művelt mezőgazdászokra van szükség! A szekszárd-palánki technikum a folyó évben két levelezőosztályt indít azok számára, akik 18 évesek elmúltak, legalább nyolc általános iskolai végzettséggel és kétéves mezőgazdasági gyakorlattal rendelkeznek. Egyéni gazdák, termelőszövetkezeti fiatalok! Jelentkezzetek a palánki mezőgazdasági technikum levelező tagozatára! Kiss László mérnöktanár tagozatvezető PÁRTHÍR A szekszárdi belvárosi pártszervezet ma este 7 órakor a belvárosi pártszervezet helyiségében (Széchenyi u. 38.) pártnapot tart. Az előadó a Szovjetunióról tart élményszerű beszámolót. I Szombat délutáni munka FÉSZEKRAKÓK Szikár és vékony, csontos szőke ember Kelemen István, 35 éves. Tíz éve dolgozik már téglagyárban. Felesége téglás volt, s az ő kívánságára cserélte fel a földműves szakmát. A téglakészítés is közel áll a földművességhez, de ez már mégsem az, mert ennek már bizonyos tekintetben ipari jellege van, jobban, mint amikor még szülei földjén a néhány hold juttatott földön egykét jószággal kereste a család részére a kenyeret. Két éve találkoztam először Kelemen Istvánnal. Akkor tervekkel volt tele az egész ember. Házat, kis családi fészket akartak építeni. Rakosgatták, gyűjtögették már akkor a pénzt... Most kinyitja előttem a kis takaros családi ház ajtaját, nézzem meg, mit alkotott, ő meg a felesége... A gyerekek nem tudnak segíteni, a nagyobbik is alig tíz éves, a harmadik, a legkisebb meg csak hathónapos... — Keszőhidegkút, Zomba és Sió- agárd, ezek voltak az állomások, s most Máza a végállomás >— mondja Kelemen István. Megállunk a tornácon — még nincs beüvegezve — és onnan mutat szét, sorolja, hogy a mellette lévő házak mind munkás embereké, a két szomszéd bányász, szemben vele is bányász épít, lejjebb a gyáriak építettek házat, az ősszel hárman ismét kiköltöznek majd... És mutatja a szobát, az egyik, ez a kisebb, de világosabb, ez lesz a gyerekeké, a másik az a nagy szoba az övéké, ajtó a két helyiség között nem lesz, bársonyfüggöny lesz az ajtó helyén. A cserépkályha mindkét szobát fűti... A konyha tágas, megfér benne az új bútor, a fürdőszoba is kész, de vízvezeték még az új telepen nincs, így annak teljes beszerelésére majd később kerül sor. — Sokat dolgoztam ezen a házon, s csak 44 ezer forint kölcsönt kértem. A múltkor kiszámoltuk feleségemmel, hogy 78 ezer forintba van eddig a ház. A gyártól selejt, harmad- és másodosztályú téglát vásároltam, könnyebb volt így az építés. Egyébként nehéz volt — mondja —, tavaly feleségem beteg volt, egye dűl dolgoztam a házon, amikor a gyárban végeztem, siettem ide, még a szabadságomat is itt töltöttem el. De most már minden jó, a nyáron kijövünk ide lakni, az a lakás sem rossz, de az ember a sajátjában mégis jobban érzi magát... Két év alatt elkészült a kis családi fészek, két ember alkotása, mun kája díszük most a mázai új lakótelepen, egy családé, amely most na gyón boldog és senkivel nem cserélne... — ács — A kép, amelyet a Magyar Ifjúság legutóbbi számában láthatunk, egy bécsi bárhelyiséget ábrázol. A bárpult mellett csupa fiatal, egy züllött külsejű lány, egy határozottan vízfejű 15 év körüli suhanc, s egy másik, huligánkinézésű fickó. A többi arc elmosódott, de minden jel szerint a bárhelyiség tele van, hozzájuk hasonló fiatallal. A fiatalok előtt vizespoharak, mellettük bütykösök, az egyiken felirat: Martini, amiről a gyengébben tájékozottak is jól tudják, hogy pálinkaszerű szeszesitalt jelent. A bécsi fiatalok természetesen úgy szórakoznak, ahogy akarnak. A cikkíró szerint fegyelmezettek, «-méltón-« az itt hallható jazzhez, bár igaz, ami igaz — ezt a cikk is elismeri — tavaly hasonló alkalmakkor a rendőrségnek kellett beavatkoznia. Úgy látszik, azóta megenyhült a rendőrség, mert a képen látható fiatalokról nem sok jót tételezhetünk fel. De adjuk át a szót a cikk Breit- r.er János nevű szerzőjének: «■A képen, amelyet alant találnak, bécsi fiatalok láthatók. Előttük ugyan pohár, de az nem érdekes és nem is fontos. Itt nem érdekes az ital, az ismerkedés, a nő. Csak a zene az érdekes... Amikor beléptem a bárba, kédves kép fogadott. Olyan a berendezése, mint egy régi-régi hajóé. A falakon fest mények, amelyeken a jazz történetének legfontosabb állomásait örökítették meg. Szólt a zene. Szólt a jazz. A hallgatóság figyelt. Az arcokon nem a mámort, hanem a művészi élvezet nyomait láttam.« Tekintsünk el attól az őszinte csodálkozástól, amely először azért fogott el bennünket, hogy ilyen lompos, csiszolatlan mondatokat egyáltalán közölnek. Ennél is meglepőbb, hogy — épp a közölt kép alapján — a cikkíró szentté magasztosítja a bárban dőzsölő, pálinkázó, züllött külsejű fiatalokat s akarva, akaratlan, mint követendő példát mutatja a magyar fiatalok elé. A könnyebb ellenállás mindig vonzó: egyszerre három fiatal is elém tárta az újságot, mondván, nálunk gyakran huligánkodással vádolják őket, Bécsben pedig Martini mellett ülhetnének a bárokban. Félreértés ne essék: a jazznek is van bizonyos funkciója, sőt a bároknak is. De szükséges, sőt megengedhető-e, hogy züllött bécsi fiatalokat állítsanak a magyar fiatalok lapjában «eszményképül« azok elé a fiatalok elé, akikből becsületes, munkaszerető embereket akar nevelni társadalmunk? A bécsi társadalom talán belenyugodott abba, hogy az ifjúság egy része — s valószínűleg ott is a kisebbik része — bárokba jár, Martinit iszik, egyre mélyebbre züllik. De mi, — s ezzel legfeljebb - Breitner János kivételével valamennyien egyet értünk — nem ilyenfajta szórakozást s főleg nem ilyen eszményképet állítunk fiataljaink elé. Cs. L. Szakmunkás vizsgát tett A fiatal agronómus, mint tanfolyamvezető beszélt a növénytermelésről, a baktériumokról, a hibridizáció folyamatáról, s a diákok a fiatal és idős emberek pedig érdeklődéssel hallgatták. Közöttük volt Tóth István foga- tos, aki ötvenhét éves létére a három hónap alatt egyetlenegyszer sem hiányzott. Vele beszélgettünk. — Nem volt könnyű az ígéretet be tartani — mondotta Pista bácsi. — Én ugyanis azzal kezdtem el ezt a három hónapot, hogy becsülettel helytállók és így is történt. Azt már nem Pista bácsitól, hanem Nagy Lászlótól, a tanfolyam vezető j agronómusától hallottuk, hogy a Ju- hé-pusztai Állami Gazdaságban töb ben jelentkeztek a szakmunkás vizs ga letételére. Időközben többen kimaradtak, de Pista bácsi változatlan szorgalommal hallgatta az előadásokat és munka után, majd vasárnaponként tanulmányozta is a szakkönyveket. Kissé nehéz a beszélgetés Pista bácsival, nagyothall, de azért megtudtuk: — Iskolás koromban a VI. osztályt már nem tudtam elvégezni, — mond ja — nyolcán voltunk testvérek, apám iparos ember volt és nem keresett annyit, hogy a családot kielégítse. Jómagam béres gyerek voltam az egyik uradalomban. — Több mint negyvenöt év után nem volt nehéz ismét elkezdeni? —■ Nehéz volt kicsit, mert mióta kikerültem az iskolapadból, rendsze résén nem tanultam. Az pedig régen volt. De sokat jelentett az az akarat, amellyel hozzákezdtem és aminek köszönhetem, hogy szakmunkás vizsgát tettem. Ez a tény nemcsak azt jelenti, hogy fizetésem 10 száAz elhunyt ár. Tóth Sándort az orvostnáranyek kandidátusává nyilvánították A Tudományos Minősítő Bizottság az 1955. március 26-án elhunyt dr. Tóth Sándort, a Magyar Népköztársaság kiváló orvosát, a Szekszárdi Balassa János Kórház szülészeti osztályának osztályvezető főorvosát 1959. május 1-i hatállyal az orvostudományok kandidátusává nyilvánította. A Tudományos Minősítő Bizottság egyúttal intézkedett, hogy a hírneves orvos özvegyének az özvegyi nyugdíj megállapításánál a kandidátusi illetmény kiegészítés összegét vegyék figyelembe. • •• zalékkal több, hanem azt is, hogy jobban megértem, jobban el tudom végezni azt a munkát, amelyet rámbíznak. — Miről szeretett leginkább hallani? — A tanfolyamvezető szerint a leg nehezebb, legbonyolultabb anyaggal a talajbaktériumokkal szerettem leg jobban foglalkozni. Különös előszere tettel tanulmányoztam és hallgattam a silótakarmányban a tejsavas és a vajsavas erjedés szerepét. Egyedül talán az a rész volt nehezebb, ahol és amikor többet kellett számolgatni. S a három hónap után elérkezett a vizsga napja, amely éppen úgy tör- tént, mint ahogyan ilyen esetekben történni szokott. Pista bácsi is «kihúzta tételét« és a kérdés: «Talajelőkészítés korán bekerülő gabona után, tavaszi alá«. Ez esetben cukorrépa, a tavaszi. Pista bácsi vagy háromszor átolvasta a kérdést, s a maga módján a tanultak és a több mint negyven év gyakorlati tapasztalataiból merítve elkezdte: «Először a tarlóhántást végzem el, ügyelve arra, hogy az aratás hogyan, milyen géppel történik. Kihordom a trágyát, elvégzem a keverőszántást és...« peregtek a szavak húsz percen keresztül. Pista bácsi kitűnőre vizsgázott, nemcsak a három hónap anyagából, hanem szorgalomból és akaratból is. P. R.
