Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-17 / 114. szám
« (TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. május 17. A toronydaru mestere Segíteni j Unnék Az egész országot foglalkoztatja a : más vállalattal és intézménnyel egye- falu helyzete. Ez persze nem új senki ; temben megyénk patronálási mozgal- számára sem. De ha a gondolkodást I mában vesz rpszt. Az egyetem kikül- tett követi, akkor érdemes újra és új- i döttei másodízben jártak a megye- ra beszélni a falu megsegítésének ' székhelyen, ahol most már konkréten, kérdéséről. A Budapesti Építőipari j a megyei tanács építési osztályával és Közlekedési Műszaki Egyetem sok ! megbeszélték a tennivalókat. MILYEN SEGÍTSÉGET HOZHATNAK AZ EGYETEM TAN ARAI Már a helyén állt a toronydaru a község központjában, az épülő víztorony mellett, amikor hirtelen meg szaporodott a »nézőközönség«. — Aki csak arra jár a helybeliek, vagy a vidékiem közül, mind megáll egy negyed vagy fél órára nézni, hogy szerelik a toronydarut, hogyan működik —, de most nem mindennapi látványban volt részük. Egy pepita- inges fiatalember mászott fel a daru tetejére, majd amikor a gémhez ért, gyorsan — mint egy akrobata — végigkúszott a húsz méteres vasszerkezeten és a gém végére erősítette a magával hozott vörös zászlót. Alig pár perc telt el és máris teljesen készen volt a víztorony-építkezés má jus elsejei dekorációja, felkerült a darura is a zászló. — Nem olyan nagy dolog ez — mondja Hajnal József darukezelő, amikor most, ebédidőben beszélgetünk munkájáról. Aki ezt a szakmát választja, nem félhet a nagy magasságtól, mélységtől, jó idegei kell, hogy legyenek. — Mióta folytatja ezt a mesterséget? — Tíz évvel ezelőtt kerültem a vállalathoz segédmunkásként. Hamarosan daruszerelő lettem, 1956- ban pedig, amikor elvégeztem az Építésügyi Minisztérium hathónapos darukezelői tanfolyamát, megkaptam a toronydarut. Azóta dolgoztam már vele Pécsett, Oroszlányban, a dombóvári trafóállomás építkezésén, most pedig ide kerültem, a víztorony hoz. — Nehéz ez a munka? — Hát nehéznek éppen nem mond ható, hiszen fizikai erőkifejtés nem nagyon kell hozzá. A villanymotorok dolgoznak. Annál fontosabb az, hogy az embernek állandóan helyén legyen az esze, a figyelme. Elég egy vigyázatlan mozdulat és máris kész a baj. A rossz emelés, süllyesztés, fordulat a falat, pillért döntheti le, vagy pedig súlyos sérülést okozhat az ott dolgozó munkásoknak. De én büszkén mondhatom, hogy amióta a daruval dolgozom, még egy kar- colásnyi baleset sem fordult elő a munkahelyemen. Persze, figyelni kell állandóan a daru helyzetét is, ha valahol megsüllyed a pálya — előfordulhat, hiszen több, mint hetven tonna súly nehezedik a négy ke réken keresztül a sínekre — aláverni, emelni kell. Ezt én már a daru mozgásából észreveszem. De befejezzük a beszélgetést, lejárt az ebédidő. Pár pillanat és Hajnal József már a magasban, a kezelő fülkében van. A betonnal telt ja- páner a magasba emelkedik, hogy a következő percben a víztorony egyik pillérébe töltsék tartalmát. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, mint ahogy a neve is mutatja, főleg építkezések tervezésével, illetőleg a tervezés tanításával, építészmérnökök, mérnökök és közlekedési mérnökök képzésével foglalkozik. Tehát ez megszabja, hogy milyen segítséget tud nyújtani a megye, főleg termelőszövetkezeti problémáinak megoldásához. Vegyük hát sorra a feladatokat. Sokat panaszkodunk útjainkra. Nem valami kifogástalan útjaink minősége. De nemcsak ez jelent feladatot, hiszen sok-sok major megépítése kezdődött el, vagy kezdődik el még ebben az évben. Ezek a majorok nagyrészt még a gyenge minőségű utaktól is távol esnek. Az építőipari egyetem mérnökei, a megyei tanács építési osztályának segítségével megvizsgálják ezeknek a major bekötőntaknak egy részét és megpróbálnak majd olyan javaslatokat tenni, amelyek végrehajtásával az utakat költségmentesen, vagy kis költséggel, aránylag minden időben használható állapotban lehet tartani. Igen sok épület készül szövetkezeteinkben saját erőből. Itt sok-sok építési problémával találkoznak a szövetkezeti építő brigádok. Ezeknek is segítséget kívánnak nyújtani, főleg tanácsadással az egyetem fiatal építész oktatói. Az egyetem és a megyei tanács valószínű pályázatot hirdet majd tájjellegű, saját ház építési tervek megalkotására. A pályázatban az egyetem hallgatói vesznek majd részt, mégpedig előzetesen megismerkednek a megye hagyományos építkezési módjaival, stílusával és ezeket felhasználva elkészítik majd terveiket, melyeknek elfogadása, illetve közzététele bővíteni fogja a saját ház építési tervek választékát. Tehát kisebb lesz a gondja majd az építtetőknek, hiszen sokkal több tervből választhatják ki a nekik és családjuknak legalkalmasabbat. Nem kell fél és férc megoldásokkal megelégedniük, mint sajnos eddig igen sok esetben. • A termelőszövetkezeteken túl az egyetem tanárai, neves professzorai igyekeznek majd tanácsaikkal segíteni a szennyvíz, ipari szennyvíz elvezetés, derítés problémáiban is. Tehát nem messzi már az idő, hogy az ipari szennyvíz ne közvetlenül a folyóvizekbe vegyüljön és fertőzze a halállományt, ezzel kárt okozzon az egész népgazdaságnak. Az egyetem segítségére siet a helyi és megyei műszaki értelmiségnek is abban, hogy a Hidrológiai Társasággal, az Építőipari Tudományos Egyesülettel karöltve segít létrehozni .a METESZ (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) fiókszervezetét, amely hivatva lesz majd biztosítani a műszaki értelmiség továbbképzését is. Az egyetem KISZ-szervezete megállapodott abban a megyei KISZ-bi- zottsággal, hogy részt vállal a kulturális élet kiszélesítésében is. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem tanári kara és hallgatói nagy lelkesedéssel vállalták ezt a munkát. Remélik, hogy tevékenységükkel sikerül legalább egykét lépéssel elősegíteni a megyei termelőszövetkezetek és a megye fejlődését. Szabó József Egy volt nyugdíjas véleménye Petőfiről, meg a szövetkezetről BÍRÓSÁGI HÍREK A sárszentlőrinci Petőfi-ház szobája, amelyben ülünk, most a Petőfi nevét viselő termelőszövetkezet irodája. A nagy költő e kis szoba falai között töltött el zaklatott diákéletéből két esztendőt. A tervem az, hogy a szövetkezet idős könyvelőjéről, Fodor Károlyról írjak, de a nagytermetű ősz ember mielőtt magáról beszélne, a költőt hozza szóba. — Látja azt a bemélyedést a sarokban? Ott állt Petőfi ágya ... Szerencséje, hogy keskenyvállú legényke volt, mert különben el sem fért volna olyan szűk helyen ... Ott álmodozott az új, igazságosabb világról, amelyet csak mi, a kései unokák tudunk valóraváltani. A sárszentlőrinci nép mindig Petőfi szellemében élt, s ma már, hogy a falu közösségbe tömörült, Petőfi szellemében is cselekszik. A bölcs, mélyzengésű szavak úgy hatnak az idős ember ajkáról, mint megcáfolhatatlan kinyilatkoztatás. Szinte nehezemre esik ezek után feltenni a prózai kérdést. — Mielőtt a szövetkezetbe jött volna, mivel foglalkozott? Károly bácsi nevet a kérdésen. — Nyugdíjas voltam. Furcsa, ugye? Mások azt mondják hatvankét éves korukban, hogy nyugdíjas lettem. — És mi késztette arra, hogy feladja a »békés« nyugdíjas életet? — A nép, amelyet nagyon szeretek és a munka. Mert munka nélkül tartalmatlannak tűnt előttem az élet... Két és fél hónappal ezKétezer külföldi diák tanul Csehszlovákiában Csehszlovák főiskolákon és ipari szakiskolákon 2000 külföldi tanul. Legtöbbjük a kulturális egyezmények alapján végzi tanulmányait Csehszlovákiában. A gazdaságilag elmaradott államoknak 90 ösztöndíjat, a gyarmati országoknak — az ENSZ közvetítésével — 20 ösztöndíjat nyújt Csehszlovákia. A legtöbb külföldi diák ázsiai országokból való. Több mint 300 koreai, 140 kínai, 70 mongol, 70 indonéz, ugyanannyi arab, továbbá vietnami, jemeni, bur- mai, iraki, pakisztáni, ceyloni és japán diák tanul csehszlovák iskolákban. Az utóbbi években többen jöttek latin-amerikai és afrikai országokból is. Az 1959—60-as tanévben előreláthatólag mintegy ötszázzal növekszik majd a külföldi diákok száma, mert a nyugat-európai országokban tanuló ázsiai és afrikai diákok egyrésze Prágában szeretné folytatni tanulmányait. előtt száz parasztember elhatározta, hogy szövetkezetbe tömörül Petőfi »égisze« alatt, s a száz parasztemberhez kellett egy értelmiségi is, aki az irodai munkát végezze ... Az emberek megkértek és én egy percig sem vonakodtam. Itt mindenki jól ismeri a családomat. Bíznak bennem. A feleségem pedagógus, én pedig a tanács, végrehajtó bizottságának voltam huzamosabb ideig a titkára. — Nem furcsa most az új munkakör? — Nem. — Hasznosítani tudja régi tapasztalatait? — De még mennyire! Én kérem negyvenhárom évet dolgoztam a közigazgatásban. A jogügyi kérdések, a gazdasági mérlegkészítés és általában a parasztemberek számára járatlan területek előttem ismertek, s képességeimhez mérten mindent megteszek a közösség érdekében, hogy gyümöl- csöztessem tudásomat. — Nem fárasztó a munka? — Nem. Higgye el kérem, fárasztóbb volt a nyugdíjas élet tétlensége ... Hatvankét évet éltem, és még nem voltam beteg sohasem. Az egészséges ember pedig nem élhet munka nélkül. Károly bácsi a szekrényhez lép A világ — mondjam azt: az élet? — legnagyobb dolgait arról is meg lehet ismerni, hogy apróságokban is nyilvánvalókká válnak. Egyetlen kéz fogás jelenthet sírig tartó barátságot és egy nemzeti katasztrófát két sorban is el lehet mondani. Már nagyon megszoktuk azt, hogy érdemtelen dolgokról is felsőfokban beszéljünk, s így lehetséges az, hogy az igazi nagy kérdésekre már nem marad fokozás. A valóság azonban mindig több, mint a fogalmazás és ahol már a nagy szavak is szorossá és szűkké válnak, kis semmiségek jönnek segítségül. Például egy pohár sör és egy tányéron öt sósperec. • Úgy hullott körülöttünk a gránát és az akna, mint a jégeső. Kopogott, csattogott, rengett és morgott minden körülöttünk, és nem adtunk vol na az életünkért egy lyukas garast. Olyan esetleges volt minden. Nem emlékeztünk semmire, nem reménykedtünk semmiben, csak feküdtünk, és minél kisebbre szerettünk volna összehúzódni. Olyan égzengés dör- gött az árokban, hogy beleszakadt a dobhártya, amikor a mellettem fekvő Bodorkos Matyi szakaszvezető (legigázibb tanítóm, mesterem és éleés kitárja az ajtaját. — Nézze csak, a pesti munkások is segítettek nekem. _ ?? — Hogy miben? Ugye, erre gondol? Nos, hát nézze csak ezeket a nyomtatványokat — folytatja tovább Károly bácsi. — Ezeket a pamutfonóbeliek küldték... Nem kaptunk sehol nyomtatványt. Kértünk a járástól, a megyétől, mindenhonnan, de mindenkitől csak ígéretet kaptunk. Kénytelen voltam »fecnikre« feljegyezni az állatnyilvántartást, a könyvviteli bejegyzéseket, meg a többi fontos gazdasági nyilvántartást. Aztán egyszercsak megjelentek a pesti munkások ... Patronálni jöttek. Amikor elpanaszoltam nekik a problémámat, ígéretet tettek, s valóra is váltották. Egy héten belül már itt is voltak a nyomtatványok. Károly bácsi nagyot sóhajt és kissé elérzékenyül, amikor mondja: — Hej, ha a mi Petőfi Sándorunk látná, hogy a nép egymást támogatva valóraváltja, amiről ő csak álmodozott, bizonyára ujjon- gana nagy örömében, s a versei ma még szebbek lennének, mint egykoron voltak. (Haypál) tem sokszoros megmentője) megszólalt mellettem: Megszólalt? Ordított, ahogy kifért a száján, hogy megérthessem mit akar? — Hadnagy úr, mikor lesz béke, tudja-e? Volt valami fantasztikusan hihetetlen, valami elképesztően groteszk ebben a kérdésben, és éppen ilyenkor, amikor a háború pontosan a fülünkbe húzta a lakodalmasát. Kettőnk között egy kisebb fajta szeretetcsomag rettenetes port kavart, de megnyugodva láttam, hogy Matyinak semmi baja, csak nevet rám az a két meleg barna szeme, mintha mi sem történt volna. Annak örült, hogy még én is egyben vagyok. — Nem tudja, ugye? — ordítja tovább és hirtelen lekapjuk a fejünket, mert szaporodnak a »csomagok«. Nem Matyikám, azokban a létet- veszejtő pillanatokban én nem tudtam ilyen álmokat kergetni, ilyen kérdéseket megválaszolni. Tudom, most már tudom, hogy megszántad a tudatlanságom és nemcsak te nevettél, de nevetett a nyakadon a szakaszvezetői három »krumpli-virág«, ahogy odakiabáltad a keserűen-füs- tös, poros, halálos levegőn át: » VILÁG J ÁRT A« SZÉLHÁMOS ÜGYE A BÍRÓSÁG ELŐTT Gál Imre Csolyospáli lakos ügyét június 10-én tárgyalja a dombóvári járásbíróság dr. Raskoványi tanácsa. Az ügyészség Gál Imrét társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett csalással, kétrendbeli közokirathami- sítással és személyi igazolvánnyal elkövetett bűntettel vádolja. Vádlott a Pécsi Szénbányászati • Tröszt egyik bányájánál dolgozott. Az SZTK igazolásból az orvosi bejegyzést kikaparta és újat írt be, hogy meghosz- szabbítsa betegállományát. Birtokába került Hegedűs József kiskun- majsai lakos munkakönyvé, amelyből kikaparta a nevet és saját nevét írta be, ezenkívül egyéb adatokat is kijavított Senne. Ezt azért tette, mert a vállalattól fegyelmileg elbocsátották és hogy annak a hátrányait elkerülje, külföldi kalandjainak mesélésével és a külföldön »szerzett« magas szakképzettségével igyekezett félrevezetni a különféle szerveket s dolgozó társait. Szélhámosságán azonban rajta vesztett, mert a bíróság előtt kell majd felelnie bűncselekményeiért. — Majd ha sört iszunk pohárból. Hozzá sósperec... Bumm! Rettenetes reccsenés és mindkettőnket elvittek. És mégis megúsztak, te is, én is. Csoda, de élünk. És nem akárhogyan. * Előttem a pohár. Egy pohár világos és csinos, virágos tányéron öt (már csak négy) sósperec. Mennyit olvastam, beszéltem, írtam már a békéről, de mennyit — és látod Matyikám, másfél évtized távlatából most a nagy szavak helyett ez az egyszerű és mégis maradandóan belém rögződött igazság fénylik fel. Pedig csak egy pohár sör és hozzá sósperec... Mondd, ott a tsz-ben valahol So- mogyország és Vas megye határán eszedbe jut néha, hogy amikor még nem álmodtad azt, hogy elnöke leszel és a vezetője és a gazdája is másfélezer holdnak, eszedbe jut, mi is az a béke? Nagy dolog. Az élet legnagyobb dolga, s mert ilyen nagyon nagy, nem szégyelli a kis örömeit sem. Az ilyet sem, mint itt ez a pohár sör. És hozzá a — perec... JÁNOSSY ZOLTÁN CSALÁS, OKIRATHAMISITÁS — BÖRTÖN A járásbíróság dr. Dombai tanácsa Kőműves Gyula döbröközi lakost magánszemély sérelmére elkövetett csalás és egyrendbeli magánokirathamisítás bűntette miatt 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte. Kőműves, mint büntetett előéletű került a bíróság elé. Egy alkalommal találkozott Dom- bóvárott a koszorúkészítővel, aki kérte tőle azt a 100 forintot, amely- lyel neki tartozott. Ugyanis a terhelt nála készíttetett koszorút és az árát nem fizette meg Kőművesnek nem volt pénze s hogy pénzt szerezzen, felkereste Dombóvárott a2 egyik állatfelvásárlót a munkahelyén. Száz forintot kért tőle kölcsön, aki nem adott neki, mivel ismerte, hogy nehéz tőle visszaszerezni azt. Azt tanácsolta, hogy kérjen Turóczi Jánostól, aki ugyancsak az Állatforgalmi Vállalatnál dolgozik; Kőműves nem ment az irodába Tu- róczihoz, hanem elhatározta, hogy felmegy a lakására, noha tudta, hogy az nem tartózkodik otthon. A2 utcán érdeklődte meg Turóczi lakását. Azt mondta Turóczi 83 éves nagymamájának, özvegy Varga Jánosáénak, hogy az unokája neki tar tozik 110 forinttal és Turóczi azzal küldte őt oda, hogy adják meg neki azt a pénzt. Vargáné nem akarta átadni neki a pénzt, mire Kőműves fenyegetőzni kezdett, majd kijelentette, hogy annál a vállalatnál dolgozik ő is, mint ellenőr, amelyiknél az unokája. Végül is Vargáné átadta a 110 forintot Kőművesnek egy elismervény ellenében. Az elismer- vényre azonban Kőműves nem saját maga nevét, hanem hamis, Tóth György nevet írt alá. AZ ÜGYÉSZSÉG BENYÚJTOTTA A VÁDIRATOT Krebsz Géza és Lévai Dezső ko- csolai lakosok ügyében. Krebsz Gézát — aki a földművesszövetkezet felvásárlója volt i— társadalmi «tulajdon sérelmére elkövetett sikkasz tással és 14 rendbeli magánokiratba misítással, Lévai Dezső földművest pedig társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett csalással, magánokirathamisítással és hamis tanúzásra való rábírással vádolja az ügyészség. Krebsz tilolt kendert vásárolt fel az Alsóleperdi Állami Gazdaság számára és ezzel kapcsolatban követték el a bűncselekményüket. A közeljövőben sor kerül Krebsz és társa 'ügyének tárgyalására is. Sör és sósperec
