Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-15 / 112. szám
1959. május 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Máza a fejlődés útján Garay György és a Pécsi Szimfonikus Zenekar Nincs olyan szeglete az országnak, benne a mi megyénknek sem, ahol ne épülne valami, ahol ne azon gondolkodnának az emberek, mivel tehetnék szebbé, kulturáltabbá községüket. Ehhez a tevékenységhez az állami támogatás mellett jelentős segítséget, mozgósító erőt ad a községfejlesztési terv, a hozzájárulás. Ezt példázza a mázai helyzet is. * A községfejlesztési alapból mintegy 788 méter hosszúságú betonjárda épül az idén. A munkák már any- nyira előre haladottak, hogy úgy számítják, május végére készen is lesznek vele. Van azonban ennek egy titka is. A községi tanácsnak nagyon jó a kapcsolata a helyi bányaüzemmel. Ez a gyümölcsöző kapcsolat azt jelenti, hogy a járdaépítés rövidesen kész lesz és mintegy 30 százalékos megtakarítást eredményez, lényegében ennyivel több járdát tudnak elkészíteni a községben. Ha ez a kapcsolat nem volna meg, a járdaépítés az ősz folyamán fejeződhetett volna csak be. Az üzletházat az új bányatelepen építik, ahol az elmúlt egy-két év alatt nyolcvan új bányászlakást építettek fel. * Nemcsak az áruellátás szempontjából fejlesztik a községben a szolgáltató vállalatokat. A lakosság szórakozására is gondolnak, ennek keretében új cukrászda építését vet- | ték tervbe, ahol már a süteményeket j is elő tudják állítani. Eddig ugyanis j Nagymányokról kellett hozni, s ez nemcsak a választék, a helyi ízlés j szempontjából volt nehézkes, hanem I a készítmények frisseségében is volt hiányosság Az egyre fejlődő falu korszerűsítését szolgálja az is, hogy a falun átvezető makadám utat portalanítják. Ez nemcsak azért fontos, mert a nagy forgalom, amely lebonyolódik a községben, nagyon rongálja az utat, hanem azért is, mert a nagy por i egészségügyi szempontból is kifogá- j solható. A tanácstagok, beszélgetve a község lakóival, ezt a panaszt a tanácsülés elé vitték, s a terv a portalanításra ennek következtében született meg. építkezés költségeire, amely összeg már összegyűjtve rendelkezésre is áll. * Aki ezelőtt tíz egynéhány esztendővel járt Mázán, most rá sem ismerne a falu képére. A falu egyik és másik szélén is új falurész épült fel. Mint már fent is említettük, az új bányatelep nyolcvan házába már a lakók is beköltöztek. A falu másik részén, a vasútállomás mellett téglagyári munkások, vasutasok, bányászok mintegy 25 ház építésébe fogtak bele, egyrészt saját erejükből, másrészt az állam által biztosított kölcsönökkel. Ahogy így elnéztük a falut, tíz évvel ezelőtt mindössze 200 házból állt Ma ez a szám több mint százzal gyarapodott, amelyekben körülbelül 130 család kapott új, korszerű lakást. Úgy gondoljuk, ehhez nem kell külön kommentár. ma este 8 órai kezdettel a volt megyeháza nagytermében vendégszerepei Szekszárdan. A hangverseny idő pontja kissé váratlanul érte a szekszárdi zenekedvelőket s minden bizonnyal sokan még nem is tudják az örvendetes hírt, de a rendezőség az időpont megválasztásában kénytelen volt alkalmazkodni Garay Györgyhöz, aki a jövő hétfőn már ismét külföldi szereplésre utazik. A hangversenyig rendelkezésre állt kevés idő miatt a nyomda már sem plakát, sem meghívó nyomását nem vállalta, ezért sokszorosított meghívókon értesítetté^ a hangversenylátogatókat. A rendezőség csak a napokban kiadott meghívók ellenére is reméli, hogy telt ház várja majd a nagyhírű vendégeket. A műsorban két hegedűversenyre (Bach: Kettősverseny és Mozart: A- dur hegedűverseny) kerül sor és Mozart Színigazgató nyitánya, valamint Haydn: G-dur oxfordi szimfóniája egészíti ki a műsort. A rendezőség meghívta a hangversenyre az aznap Szekszárdon tartózkodó Ben- ke Valéria művelődésügyi miniszter elvtársnőt is és reméli, hogy a megye képviselője eleget is tesz majd a meghívásnak. Értesülésünk szerint a pártszervek és tanácsszervek is képviseltetik magukat a nagyszabásúnak ígérkező zeneesten. Husek Rezső elmondotta munkatársunknak azt is, hogy a hangversenyt pontosan negyed 9 órakor megkezdik és kezdés után az ajtókat lezárják. Kéri a rendezőség, hogy a hangversenylátogatók 8 óra körül érkezzenek és helyét mindenki negyed 9-re foglalja el, mert késés esetén a Bach: Kettősverseny, amelyet Garay György és Gráf Tildi együttes előadásában hallhatunk majd, csak az előcsarnokból hallgatható meg. A hírek szerint többen jönnek majd vi dékröl is a ritka művészi alkalomra. Szakács Erzsi, meg a többiek . . . Máza jellege bányászközség. Hogy mennyire törődik államunk a bányászokkal, s mennyire megváltozott az életük, ezt az is bizonyítja, hogy a megnövekedett vásárlóerő szükségessé teszi egy új üzletház építését. Egy hónapja indult meg az építkezés, a falak már állnak, s úgy számítják, hogy a bányásznapra át is tudják adni, hogy biztosíthassák a lakosság, e bányászok jobb áruellátását. * Régi, jó néhány éves problémája a községnek a művelődési, szórakozási lehetőség korlátozottsága. Eddig húzódott egy korszerű kultúrház építése, most már remény van rá, hogy tető alá lehet hozni a falu lakóinak ezt a vágyát is. A bányaüzem dolgozói ennek érdekében jelentős áldozatot is hoztak. Eddig már mintegy százezer forintot ajánlottak fel az Eszmecsere bányász módon — Tessék, fogják kézbe ezt a brikettet, nézzék meg, ezt maguk készítették. Három darabot adtam, ha mindenki megnézte, adják vissza... így kezdődött a nagymányoki brikettüzemben az a röpgyűlés- féle, amelyen megbeszélték a munka hibáit. Az üzem vezetője Asszmann Géza mondta az előbb idézett két mondatot. Lényegében azonban ebből megtudják a munkások, hogy délelőtt rosszul dolgoztak, néhány tonna selejtet, rossz minőségű brikettet készítettek. Amikor a selejt brikettet mindenki megnézte, visszaadják az üzemvezetőnek. — Megnézték, ugye rossz a brikett! Hát tessék, mondják el, mi az oka. Néhány percig hallgat mindenki, egymásra néznek a munkások, mondják-e a hiba okát, jól gondolják-e, hogy miért keletkezett a selejt? — Sok volt a barnaszén — szól halkan valaki a hátsó sorból. — Az nem lehet, hisz első osztályú a brikett, abban meg nincs barnaszén. —> Válaszol egy másik munkás. És kezdik találgatni, mi lehet az oka. Többen elmondják véleményüket, de a hibát senki nem találja el. — Emberek, hát nem jönnek rá, hogy mi a hiba? Megnézték, láthatták, hogy a bitumen nincs elelolvadva, nincs ami összetartsa'a brikettet, az eső kimossa, porrá veri ezt a terméket. — Igaz, a bitumen nincs megolvadva, de hát az meg annak a hibája, aki a gőzt kezeli, — szól egyik munkásnő. — ügy van, látják, csak azért, hogy gyorsabban és többet csináljanak, rossz terméket gyártottak. Eltömődik a düzni, nem veszik észre, rossz a keverés, későn jönnek rá! Hát lehet így dolgozni? Az üzemvezető szavait néma csendben hallgatják a munkások. Csak itt-ott hallani helyeslő és ellentmondó véleményt, kit hogyan érint a bírálat aszerint reagál rá. Asszmann Géza be is fejezné már a »fejmosást«, amikor a tech nikus még elébe tesz egy marék »iker-brikettet«... — Tessék, itt van ez is, a prés közé vas keveredett, a matricát szétroncsolta, és ilyen formátlan brikett lett. Ki a préskezelő. Két munkás nyújtja a kezét. — Maguk nagyon rendes emberek, eddig soha nem volt baj, most hogy-hogy nem vették észre a prés megsérülését... — Mi nem láttuk, lehet, hogy tegnap készült ez a brikett. — Memtegetőznek. — Nincs mese, ma készült a bri kett, ezt ellenőriztük, maguk a hibásak, nemcsak a munkások, hanem a művezetők is. Vegyék tudomásul, hogy ez nem a mi jó hírünket, nevünket dicséri. Tegnap is kaptam egy reklamáló levelet... Ha így dolgozunk, jövőre egy fillér nyereségünk nem lesz... — Mennyi nyereséget kapott maga — fordul az egyik munkáshoz. — Több mint ezer forintot — válaszol a munkás. — Na, látják, ugye jó volt a pénz, most meg ha ezt, meg a múltkori selejtet számítjuk, majd nem egy napi keresetnek megfelelő nyereségtől estek el. —> Pótoljuk mi azt, ezután nem lesz hiba a munkában, jobban vigyázunk a technológiára — mondják többen is. — Tehát bízhatunk abban, hogy többet nem lesz hiba? — kérdezi Asszmann Géza... Szinte egyszerre mondják az igent: ez volt az utolsó eset, ezentúl jobban vigyáznak a termék mi ■nőségére, hogy egy mázsa selejtet se termeljenek. Csehszlovák fiatalok segítik a lakásépítkezést A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség tagjai gyűléseken vitatták meg a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának néhány hónappal ezelőtt megjelent határozatát a lakásprobléma megoldására. A fiatalok között egyre inkább kibontakozik az a mozgalom, hogy az ifjúsági brigádok és egyéb kollektívák járjanak élen a lakásépítkezés meggyorsításáért, az építkezés önköltségének csökkentéséért vívott harcban. A szavakat tettek követték. A prágai terület építkezésein dolgozó datálok például vállalták, hogy a megye 25 úgynevezett idény-téglagyárát az eddiginél jobban kihasználják. Rendkívüli műszakokat szerveztek és vállalták, hogy terven felül több millió téglát gyártanak. A gyárak ifjúmunkásai a vállalati építkezéseknél nyújtanak nagy segítséget. A gottwaldovói „Vörös Október” gyár ifjúmunkásai az építkezési vállalat fiataljaival együtt vállalták, hogy terven felül 15 lakást építenek. Mennyi pufók, rózsás arcú csöppség! Szinte elcsodálkozik az ember, hogy ennyi van belőlük ebben a kis faluban, Kisdorogon. Szőke, barna, szalagos svájci sapkás fejek, kék, barna, fekete szemek, némelyik tág- ranyitva a nagy csodálkozástól, miért is ez a nagy skandalum? Mert a legtöbb sír, ahogyan a torkán kifér. Egy kerek arcú kislány, barna hajában kis piros szalag, kétségbeesetten kapaszkodik az anyjába, úgy sír, ahogyan csak a torkán kifér. — Anyuu... nee... nee... haza.,, hazaa... Láthatóan irányítja a közhangulatot, mert azok a csöppségek is bekapcsolódnak a kórusba, akik eddig csendben voltak. A létszámuk közben egyre szaporodik. Kit az anyuka, kit a nagymama hoz. Egy ifjú hölgy — alig egyéves — piros-fehér csíkos pulóverben, csöpp kis divatbaba, bosszúsan dörzsöli orrocskáját a kezével. Mintha csak bosszús lenne, miért ez a nagy felfordulás. Egy fehér svájcis, másfél éves fiatalember, élesre vasalt szürke hosszúnadrágban, nagy, világoskék szemeivel angyali nyugalommal nézelődik. Csak akkor húzódik félre a szája, amikor a mamája kezdi vetkőztetni. Mert az a fehér ajtó olyan bal- jóslatúan nyílik időnként és az a néni, aki világrasegítette őket, a nevüket kiáltja. És azok a felnőttek nem értik meg, hogy a fehér ajtó mögött a barzalmak borzalma leselkedik rájuk. Odateszik őket arra a fehér székre, jön az a fehér köpenyes bácsi azzal a hatalmas csillogó valamivel és beléjük szúrja. Ráadásul mosolyog és azt mondja: „Na látod, semmiség volt az egész.” „Nem, nem, ebből nem kérünk, ez ellen tiltakozunk. És mindent felhasználunk, minden fondorlatot, ami tőlünk telik.” Egy fiatalember nagymamája meséli: — „Egész úton azt mondogatta: «-Ugye mamám, viszünk a doktor bácsinak csokoládét, és akkor nem szúr meg?« — No lám. Ilyen fiatal, és máris rájött, hogy a »lekenyerezéssel« mennyi mindent el lehet érni.” És mi van ott, a baljós fehér ajtó mögött? Éppen a „csokoládés” fiatalember kerül sorra. Csak a barátságos arcú nénit látja, aki segít a mamának. A fiatalember tekintete riadtan jár körbe a szobán, vájjon honnan jön a veszedelem. Vájjon hol lehet az a fehér köpenyeges bácsi, aki mindig olyan kellemetlenségeket tud okozni? A mamája még bátorítja is: — Na látod, nincs is itt a doktor bácsi. Pedig már itt is van, most lép be az ajtón, csupán újabb csomag gyógyszerért ment. És a megjelenése elég ahhoz, hogy a fiatalember megfeledkezzen „lekenyerezési” szándékáról — máris eltörik a mécses. De hiába. Egy szúrás a combján azzal a hatalmas valamivel és a fehér köpenyes máris mosolyog. — Nahát. Már meg is van. Szakács Erzsi, a kis „előénekes” kerül sorra. Amikor az ajtón belül kerül, minden eddigi teljesítményén túltesz. De mindhiába. Nem segít a kétségbeesett rúgkapálás sem. De csak egy szempillantás az egész. No, de végre, egy csöppség, aki hősiesen szembenéz a „veszedelemmel”. Paus Misi csak éppen egy kissé félrehúzza a száját. Miután talpraállítják és öltöztetni kezdik, már csodálkozva néz körül: „Hát érdemes volt ilyen semmiségért annyit handabandázni”. A várószobában pityergő, hosszúnadrágos fiatalember — Szabó Gyuszi — is rájön, hogy nagyobb a jaj, mint a baj. — Elfogytak a diftériások? Akkor jöhetnek a himlősök — mondja a doktor bácsi. És folyik tovább a „tortúra” azzal a különbséggel, hogy amíg az előbbiek a combjukba kapták az injekciót, addig az utóbbiaknak a karját karcolják fel. A sírás-rívás viszont ugyanakkorra, mint az előbb. Hiába, nem tudják méltányolni, hogy a felnőttek ezzel a kis kellemetlenséggel éppen a javukat akarják, azt, hogy egészségesek legyenek. Végül elfogynak a síró-rívó páciensek, s az orvos is rágyújthat egy cigarettára, — A mai napon ötven fél-másfél éves részesült első-, második difté- ria, illetve himlőoltásban — mondja. — Csak végig kellett nézni rajtuk, olyan egészségesek ezek a mai gyerekek, hogy csuda. Olyan erős, pufók valamennyi. Az angolkór, amely még tizenöt évvel ezelőtt is a falusi gyerekek gyakori betegsége voit, szinte teljesen ismeretlen — hála az anya- és csecsemővédelemnek. De hozzá vannak szokva, hogy a legkisebb bajjal is rohannak ide a gyerekkel. De így is van ez rendjén. B. I. Faekétől a vasekéig Két kombájn haladt a napokban keresztül Szakadát községen, végig a főutcán. Délután lévén, kevesen voltak a kapukban, de az idősebbek közül, akik a mezőn már ilyen nagy dologidőben nem sokat tudnak dolgozni, néhányan kijöttek, áthajoltak a kerítésen és nézték az egyre távolodó gépeket, melyek alatt meg-meg- rezdült a föld. Az egyik öreg meg is jegyezte csendben, szálkás bajusza alatt: „Hát a mi időnkben...” Hogyan is volt abban az időben és milyen változáson mentek keresztül a mezőgazdasági termelőeszközök nap jainkig? Staub Péter bácsi erről igen sokat tudna bszélni. Az ő gyerekkorában még faekével szántottak. Emlékszik, hogy amikor már a maga gazdája volt, arról szoktak vitatkozni, hogy nem jó a mélyszántás, mert sok trágya kell... Éppen csak felkarcolták egy kicsit a földet. Persze, a termés is kevés volt. Hengert abban az időben keveset használtak, vagy ha igen, csak ősszel. A falu mintegy kilencven gazdasága közül csak ötben volt henger... A vetés kézzel történt, vetőgépet csak a második világháborút megelőző években vásárolt néhány jobbmódú gazda. — A mélyszántás előnyét már ismerjük, de akkor még azt hittük, hogy takarékoskodunk, ha csak egy vékony rétegét mozgatjuk meg a föld nek — mondja Péter bácsi. — Nekem 1938-ban 1100 négyszögölnyi területen csak annyi kukoricám termett, hogy egy tehenes szekérrel nyugodtan hazahozhattam volna. Csak azért fordultam kettőt, hogy többnek lásson. A búzatermés is duplája már a községben az 1930-as évekének. Abban az időben a 8 mázsás termés nagyon jó volt, most meg 15—16 mázsás termés nem is olyan ritka, őszi árpát, régen nem termeltek a szakadásiak, csak tavaszit. Most, az elmúlt évben pedig 16 mázsás termést több gazda is betakarított. A címben fa és vas ekéről beszélünk, de nemcsak e két termelőeszköz fejlődése idézte elő a termésnövekedést. Vele párhuzamosan fejlődött a többi mezőgazdasági munkaeszköz is. Modern vetőgépek, fogasok stb. állnak ma már a mezőgazdaság szolgálatában, s a felvilágosító munka, a falvakban rendezett ezüstkalászos iskolák, esti tanfolyamok eredményeként a legtöbb gazda azt is tudja, hogy minél mélyebben szánt, annál jobb terméseredményre számíthat. És egyre több gazda döbben rá arra is, hogy a termésnövelés feltételeit legjobban a minél szélesebb körben alkalmazott gépi munka biztosítja. A községben 1950-ben alakult egy I. típusú tszcs. Az első évben négymázsás búzatermést takarítottak be a szövetkezet tagjai. Négy év múlva már 12 mázsás terméssel dicsekedhettek, 1956-ban pedig egyes parcellákon 16 mázsás termést is értek el. A szövetkezet tagjai szerint a felfelé ívelő terméseredmények tükrében megállapítható, hogy milyen arányban alkalmaztak gépi munkát. Míg az első évben a gépállomás sem tudott elegendő gépet biztosítani (per sze a tagok is idegenkedtek a géptől), négy év múlva már több gép állt a termelőszövetkezet rendelkezésére, hat év múlva pedig még több. Vörösherét nem termeltek még talán soha a községben. Ha próbálkoztak is vele, nem termett meg. Most pedig szépen virít a határban. Úgy mondják, hogy ez is a mélyszántás eredménye. Igazán mélyen szántani csak gépi vontatású ekével lehet. A szövetkezetben pedig mindez biztosítva van. A gépállomás a legtöbb munkát elvégzi géppel; alaposabban, rövidebb idő alatt, mint fogattal, vagy kézzel végezték néhány évvel ezelőtt a falubeliek. — Amíg egyénileg gazdálkodtunk, soha nem álltunk ilyen jól a munkákkal, mint most — mondja Péter bácsi, aztán sodor egy cigarettát és elsiet, mert őt is várja a munka.... B. G.
