Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-01 / 101. szám
Összességében teljesítették tavaszi tervüket a megye gépállomásai KETTEN Az év eleje óta, mikor arra alkalmas volt az idő, a gépállomások traktorosai váltott műszakban, legtöbbször éjjel-nappal dolgoztak a termelőszövetkezetek és az egyéni parasztok földjein. Ezt tették elsősorban azért, hogy emelkedjen keresetük, de azért is, hogy a régi és az új tse-ekben idejében földbe kerüljön a mag, hogy tőlük telhetőén minden segítséget megadhassanak az egyéni parasztok termeléséhez, hogy minél több elismerést szerezzenek a gépállomásoknak. A traktorosok munkáját az év eltelt szakaszában sok siker koronázta. Ezt legjobban az a tény igazolja, hogy a mai napon a megye gépállomásai összességükben jóval a határidő előtt teljesítették tavaszi tervüket. Az eredmény értékét növeli, hogy a termelőszövetkezetek földjein a kukorica kivételével mindent elvetettek, idejében elvégezték az őszi kalászosok tavaszi ápolását és fejtrágyázását. Az élenjáró gépállomások között is legjobb eredményeket a várdombi traktorosok érték el, akik ebben az évben, még ez ideig minden dekádban megtartották megyei első helyüket. Elismerést érdemel a dalmandi és az iregszemcsei gépállomás kollektívája is, akik ebben az évben sorakoztak fel a tavaly élenjáró várdombi, szedresi és nagydorogi gépállomások mellé. Ma, május 1-én a falu népével együtt ünnepelnek a mezőgazdaság élharcosai, a traktorosok is. De míg az esztergályos, a géplakatos, a szövőnő kétnapos ünnepet ül, addig a traktorosok csak egy napig teszik le szerszámukat, a gépeket. Holnap, május 2-án már minden termelő- szövetkezetben vetik a kukoricát, vasárnap estig végezni akarnak az összes tavaszi vetéssel, beleértve a kukoricát is. Úgyszintén vasárnap is dolgoznak a traktorosok, mert a munka sürget. A jövő héten már minden tsz-ben megkezdik a lucernák kaszálását, rövidesen pedig a növényápolást. Versenyeznek a téglagyáriak Csütörtök: 56 400, péntek: 55 100, 3zombat: 11 400, hétfő: 50 600, kedd: 54 100... A gyár irodájában nézegetjük a napi nyersgyártási eredményeket. Egy hét óta nincs olyan nap — ■eltekintve a szombattól, amikor csak két és félórát ment a gép —, hogy ötvenezernél kevesebb téglát gyártót ták volna a gépi nyersgyártók a Szekszárd-palánki Téglagyárban. A négyszázötvenes préstől »hivatalosan« napi 30—35 ezer darabot lehet követelni. Ahhoz, hogy a gyár teljesítse évi tervét, napi 35 ezret kell megcsinálni. Ha a terven felül vállalt 330 ezret is számítjuk, akkor napi 38 ezer a követelmény. Itt pedig már túl tartanak az ötvenezren, sőt már beszélnek arról is, hogy nem elérhetetlen a hatvanezer sem. — Semmi különös titka nincs ennek — mondja Tornyai elvtárs, a gyár vezetője. — A múltkor az Egye sülés tapasztalatcserére vitte a gyárak vezetőit Baranyába. Ott megnéztük a legjobb gyárakat és azt láttuk, hogy ugyanolyan, sőt a miénknél gyengébb műszaki felkészültséggel túlhaladják a napi ötvenezret. Csak a munkaszervezés volt ott jobb. Itthon aztán mi is megpróbáltuk és sikerült másnap 56 ezret »-kihozni«. A présnél gyorsan futnak a szíjak, forognak a kerekek. A vágó- >automata halk, ütemes koppanásai jelzik egy-egy tégla elkészülését. Semmi nyoma a kapkodásnak, mindenki a helyén van. »Szerencsém« van, elszakad . az automata vágódrótja, gondolom, míg megcsinálják, pár perces üzemszünet alatt tudok néhány szót váltani az elszedőkkel, a fiatal Kutasi Lajossal és az idősebb Kapuvári Mátyásnéval. De alig telik el tizenöt másodperc, már feszül az új drót, megy a gép. Menet közben pedig nem lehet zavarni az elszedőket, hiszen elsősorban rajtuk múlik, mennyi lesz a mai eredmény. Tornyai elvtárs jegyzi meg: — Máskor ez egy-két percet vett igénybe, most pillanatok alatt megcsinálják. — Mert valóban ezeken a perceken múlik minden. Vaszkó Lajosné, a lerakó brigád vezetője — egyben a gyár párttitkára — a következőket mondja az ötven, meg az ötvenötezer darabos eredmény »titkairól«: — Műszak végén összejövünk, elő szőr is megnézzük, mennyit csináltunk ma. Utána pedig megbeszéljük, milyen hibák fordultak elő a nap folyamán, hogyan lehet holnap többet elérni. A múltkor megállapodtunk abban, hogy rendet csinálunk a reggeli kezdéseknél. Volt negyedhét is mindig, amikor az első, nyerstéglával rakott kocsi kijött a présházból. Megegyeztünk, hogy hat előtt tíz perccel mindenki itt lesz, pontosan hatkor pedig mi már téglákat akarunk lerakni a kocsikról. — Aztán nem megerőltető ez a munka? — Mert négy lerakónak bizony sok a napi ötvenhatezer. — Hát bizony nem könnyű, mond ja nevetve. — De hát nekem semmi különösebb bajosa nem lett belőle. Csak néhány fogam hullott már ki, az pedig nem ettől van. Vaszkó elvtársnő ugyanis már régi téglás. Téglagyárban látta meg először a napvilágot, harmincnégy évvel ezelőtt. Húsz éve váltott munkakönyvét, azelőtt munkakönyv nélkül dolgozott, segített téglavető szüleinek. — De én megmondom ám a vezetőségnek is a magamét, ha kell — teszi hozzá. — Ha csak egy pár percre is le kell állni valami miatt, itt igyekeznek gyorsan kijavítani a hibát. A múltkor is, amikor elvették a csilléket a regálozók, hamar visz- szaadták, amikor mi, asszonyok, lányok kinyitottuk a szánkat. Közben, míg jönnek gyors egymásutánban a kocsik, serényen dolgozik a két lerakó Vaszkóné és a 16 éves Till Klára, beszélgetünk. A tervről, a vállalásról, a keresetről. Tudják például azt, hogy ma, meg holnap ötvennyolcezret kell gyártani, hogy május 1-ig meg legyen az egymillió nyerstégla. Azt is, hogy tegnapig egyenként 1830 forintot ke restek, de ha ebben a két napban is jól megy a munka, hó végére meglesz a kétezer. — És bent azt is megmondták — tájékoztat Vaszkóné —■, hogy a televízió antennája bizony erre, Palánk felé mutat. (A gyárak közt folyó verseny győztese építők napján egy televíziókészüléket fog kapni.) — Úgy csináljuk, hogy ne is forduljon az az antenna a másik gyárak felé — teszi hozzá Klári. J. J. Szekszárd zöldségellátásában segít a termelőszövetkezet is a legjobbak kosul A Tolnai Selyemfonógyárban most nyerte meg harmad szór Keresztes Katalin a „legjobb főző” címért folyó versenyt.. Először múlt év november 7-én, másodszor április 4-én, harmadízben pedig most, május 1-én kapja meg a verseny legjobbjának járó jutalmat. Kővágó Jánosné, aki 25 éve dolgozik a gyárban, évek óta ér el kiváló eredményeket. Múlt évi munkájáért márciusban kapta meg a „Kiváló dolgozó” jelvényt és a velejáró — kétheti fizetésnek megfelelő — pénzjutalmat. A kongresszusi verseny május 1-ével záruló szakaszában különösen az anyagtakarékosságnál és a minőségnél ért el szép eredményeket. Közvetlen a Sió mellett létesítette kertészetét a szekszárdi Béke Termelőszövetkezet. A 16 holdas üzemágban korszerű esőztető berendezéssel, — ha kell — öntözik a növényeket, hogy minél korábban sok zöldségféleséget szállíthassanak a piacra. Ebben az évben pedig újabb létesítménnyel, korszerű hajtató házzal növekedett a kertészet. A több mint 100 000 forintos költséggel épült 64 négyzetméternyi üveg házban szépen fejlődnek a növények. így az idén elsőnek a megyéből a Béke Termelőszövetkezet adhat és ad is holnap az ünneplő szekszárdiaknak frissen szedett zöldpaprikát és zöld uborkát. Egy hét múlva pedig már pirosparadicsommal is szolgálhatnak a Béke Tsz-beliek. Nemcsak az üvegházban, a szántóföldön is rohamosan fejlődnek a már kiültetett növények. Két héttel ezelőtt például kikelt a spárgátok, amit féltő gonddal óvtak a hajnali fagyoktól. Egyenként betakargattak minden növényt. Úgy szintén óvták a már kiültetett palántákat is. A fagy idején állandóan öntöztek, sikerült is elérni, hogy a kertészetben legcsekélyebb terméskiesést sem okozott a fagy. Máskülönbén a Béke Tsz kertészetének hasznosságáról a szekszárdi háziasszonyok minden héten meggyőződhetnek. A piacon ugyanis állandó jellegű elárusító helye van a szövetkezetnek, ahol mindig friss zöldségféléket kínálnak az udvarias kiszolgálók. Az idén ezen a piaci standon közel 10 000 fej salátát, nagymennyiségű spenótot adott el a termelőszövetkezet. E képünkön éppen azt a pillanatot örökítettük meg, mikor egy munSzocialista fejlődés — műveltebb nép kába induló fiatalember zöldségfélét vásárol a szekszárdi piacon a szövetkezetttől. Mikor legutóbb a kexiészetben jártunk, Márton József, az üzemág vezetője elmondotta, hogy a közgyűlés által jóváhagyott terv szerint a kertészetnek 350 000 forinttal kell hozzájárulni a közösség jövedelméhez. De a kongresz- szusi munkaverseny keretén belül a kertészek vállalták, hogy félmillió forint értékű árut termelnek és adnak el. — Ha csak valamilyen katasztrofális elemi csapás nem lesz, mi a vállalt félmilliót kihozzuk a kertészetből. Hi szén a primőráru után nemsokára új karalábét, kelkáposztát és karfiolt szállíthatunk a piacra — mondotta Márton József főkertész. A népi demokratikus állam évről évre nagyobb összegeket költ a dolgozók kulturális szükségleteinek kielégítésére. 1955-ben erre a célra 28 millió 260 ezer koronát, 1956-ban 28 millió 779 ezer koronát, 1957-ben 31 millió 932 ezer koronát és 1958-ban már 36 millió 927 ezer koronát fordítottak. A csehszlovák oktatásügy és kultúra fejlődésére különösen jellemző, hogy a főiskolák száma 1937-hez viszonyítva csaknem megkétszereződött. A főiskolai hallgatók 65 százaléka ösztöndíjban részesül. Csehszlovákiában jelenleg 107 főiskolai internátus működik, amelyekben 31 237 főiskolai hallgató, vagyis az ország összes főiskolásai nak 58 százaléka kap teljes ellátást. Szlovákiában 15 főiskolai internátusbán összesen 10 919 főiskolás teljes ellátásáról gondoskodnak. 1957-ben a csehszlovák színházak csaknem 13 millió néző előtt 27 ezer előadást tartottak. Az ország területén lévő 3500 filmszín ház előadásait ugyanazon idő alatt 187 millió ember tekintette meg. Csehszlovákiában jelenleg csaknem 15 ezer népi könyvtár működik, könyvállományuk 17 millió kötet. Együtt van a női brigád... Együtt vidámabban megy a munka. Ez a véleményük a faddi Kossuth Tsz tagjainak is. Képünkön harmincöt asszony és leány „acatolja” a gabonát a Harisi-dűlőben vidám nóta mellett. Az „acatolók” jelentős része új termelőszövetkezeti tag
