Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-09 / 107. szám
1959. május 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Egyéni vélemények esti beszélgetés közben Utravaló — Ha Berta Józseffel szeretnél beszélni, akkor csak este menj el hozzá, mert az világosodástól sötétedésig a határban van! — Ezt a tanácsot régi barátom, Nyirati Bá Unt, a tamási községi tanács mezőgazdásza adta. Megfogadtam a tanácsát. Este nyolc óra felé közeledett az idő, amikor Bertáéi: Rákóczi utcai portájára léptem. Józsi bácsi az állatok körül foglalatoskodott, a felesége a vacsorát főzte, idős édesanyja pedig éppen akkor jött haza a mákegyelésbcl. A vadonatúj német bútorokkal berendezett konyhában, ahova betessékeltek, néhány pohár bor mel lett sok mindenről beszélgettünk. Kiderült, hogy Bertáék a szőlővel együtt tizennégy hold földön gazdálkodnak. Évenként átlagosan há rom-négy növendékmarhát adnak el az államnak és a borversenyekre is gyakran küldenek egy-egy üveggel kiváló borukból. —* Keveset írnak maguk rólunk, egyéniekről, pedig lenne ám írri- való — jegyzi meg Józsi bácsi beszélgetés közben, aztán kisvártatva még hozzáteszi. — Sok mindent szeretnénk tudtára adni a kormánynak. — Mit? — Hát először is azt, hogy bízunk benne, mert jól rendezi a dolgainkat. Nem úgy, mint a régebbi... — Mire gondol? — Nem lesz baj, ha kimondom? — Nem. Miért lenne baj? — Na, jó. Hát tudja, hét évvel ezelőtt csak káromkodtam egy nagyot, amikor afelől érdeklődtek, hogy meg vagyok-e elégedve. Az apám meg szegény, az isten nyugosztalja, nem engedte az újságírónak lefényképezni a portát, miért attól félt, hogy a maradék szénát is le kell adni a beszolgáltatásba... És tudja mikor ijedtem meg igazán? — Mikor? — ötvenhatban, amikor az urak akartak felülkerekedni. Az én apámék tizenegyen voltak testvérek, s nekem nagyon sokat mesélt a régi nyomorúságról. Ha vissza- gyütt volna az a nagyon rossz világ, biztos előbb-utóbb koldusbotra jutok, mert ezer holddal a tizennégy hold nem tud versenyt futni. Engem különböző félreértések folytán sokat zaklattak a szek- táns világban, de azért ötvenhatban mégis a munkáshatalomért dobogott a szívem, mert én mindig »munkás« ember voltam. Amikor Józsi bácsi ideér a beszéddel, a tenyerét mutatja, amelyet vastag kéreg borít. i— Hát a szövetkezettel folytatott versenytől nem fél? — Nem én — válaszol nevetve —, mert az csak jól végződhet. — Ha bízik a szövetkezésben, miért nem lépett be a szövetkezetbe? Hosszasan gondolkodik és csak azután válaszol. s— Úgy vagyok tudja az egyéni élettel, mint amikor a kukac a tor mába szorul és csak rágja-rágja ahelyett, hogy arra gondolna, hogy valami ízletesebb eledel után nézzen... Na meg a szőlő is megakaszt. — Miért? — Hm. Az asszonytól előbb megválnék, mint a szőlőtől... De ezt azért meg ne írja ám! — Azt tudja a Józsi bácsi, hogy a szőlejében továbbra is maga dől gozhatna, ha a termelőszövetkezetbe lépne? r— Hogyhogy? — Úgy hogy hatszáz négyszög-'| ölet meghagynak a háztájiban, a;1 többit meg szintén maga művelhe-1! ti munkaegységre. j J Itt megakad néhány percre a be-' j szélgetés, s csak nagysokára szó-; * lal meg Józsi bácsi. — Ezt nem tudtam. Pedig lényeges dolog. Ha döntésre kerül a sor, majd ragaszkodom is ehhez... De hát addig alszunk még egynéhányat. H. T. K K Aki a virágot szereti... Közvetlenül a város mellett, mindössze két holdon terül el a Szekszárdi Városi Kertészet, ahol a gondos kezek 80—100 fajta virágot ültetnek, gondoznak, amelyek cserepes, vagy vágott virág formájában díszítik és teszik majd barátságossá az otthont. A kertészet mintegy hétéves múltra tekint vissza, és lehet azt mondani, ez évben kezdi csak betölteni hivatását, mivel üvegházaiban az idén már bőven áll a virágkedvelő vásárlók rendelkezésére hortenzia, fikusz, továbbá ciklámen, primula stb. Kedvelt virág a ciklámen — Már három éve vagyok a kertészet vezetője — mondja Isgum Ferenc —, s örömmel mondhatom, hogy a szekszárdiak nagyon megszerették a virágot, különösen a tél és a kora tavasz cserepes virágát, a cikláment. 1 raktárépítés ideién is teljesitik feladataikat a dombóvári vasutasok Hat hónap óta építik már a dombóvári vasútállomáson az átmenesz- tő, átrakó raktárt. Hosszabbítják, nagyobb befogadóképességűre építik át, a mostani áruforgalomnak szűk helyiségeket,. vagonkirakó helyeket. Az építkezés — egymilliókétszáz- ezer forintba kerül — első részét már átadták rendeltetésének, hétfőn pedig átadják a szociális létesíményeket: fürdőt, öltözőt, ebédlőt. Jelenleg a vasúti magasépítő vállalat munkásai a raktárbővítés tetőzetén dolgoznak. Előreláthatólag két hónap múlva adják át a létesítményt rendeltetésének. Az építkezés bizonyos mértékig akadályozza a munkát. A villany- világítást például teljesen meg kellett szüntetni, csak a kézi lámpák segítségével rakják ki és be éjjel a vagonokat. Szűkebb a hely is, s ezek a tények — no meg a nagy áruforgalom is — különös helyzet elé állította a raktár vezetőit, dolgozóit. A mostani áruforgalom például nagyobb mint az ősszel a csúcsforgalom idején volt. Naponta nem kevesebb, mint 30 vagon árut raknak ki, és ugyanennyit be. Egy-egy vagonban átlagosan 80—100 darab árut kell megmozgatni. A raktár vezetőjétől kérdeztük, hogyan tudják teljesíteni feladataikat ilyen nehéz körülmények között. A válaszból azt tudtuk meg, hogy a munkaverseny segíti a munka előrehaladását, a feladatok megvalósítását. A raktári munkásokat három brigádba osztották be. S naponta* értékelik teljesítményüket, s a legjobbakat időnként jutalmazzák is. Márciusban és áprilisban például az élüzem szint felett teljesítették a termelési mutatók által előirányzottakat. A legjobb eredményt Poldesz József brigádja, érte el. Legutóbb például egy éjszaka személyenként 15 tonna árut mozgattak meg. Orbán Antal brigádja sem marad el a munkaversenyben, fej-fej mellett állnak a naponta történő értékelésben. A ciklámen-szezon novembertő’j I márciusig tart, s ez idő alatt 150Í * j cserép virág került új gazdához, Eg:; 1 év múlva már több lesz a készletünk I! mintegy 2500 cserép ciklámenről gon doskodunk. Tiszafa — pálma Nem a legszerencsésebb körülmények között működött eddig a kertészet és így nem egyszer előfordult hogy többfajta virágot, cserepes növényt más vidéki kertészetből kellet! hozatniuk. Az idei évben már lerakták az alapot és kezdik megterem teni biztosítékát annak, hogy saját erejükből lássák el virággal a városi és környékét. Egy hónappal ezelőtt elültették már a tiszafa magját, az üvegházban apró virágcserepekben pedig már fejlődésnek indult a pálma is. Ismert és kedvelt dísze a pálma a lakásnak amelyet eddig a kertészet Pécsről tudott beszerezni. Az idén sikerült magot vetniük és három-négy év múlva mintegy 300 cserép pálma öregbíti a kertészet jóhírét. Hortenzia — kardvirág — tízezer palántaszegfű A ciklámen és a primula után kedvenc virág még a hortenzia. Az üvegházakban 1200 cserép, nagyobbrészt rózsaszín és fehér hortenzia pompázik, melyekből már sokat vásároltak . Melegágyba került az ismert piros- rózsaszín-fehér virágú kardvirág, amelyekből június elején már négyötszáz szál a virágüzletbe jut. Egy hónap múlva pedig értékesítésre kerül a szabadban nevelt kardvirág, körülbelül ötezer szál. Még alig arasznyi a nyár másik kedvelt virága: a szegfű, belőlük tízezer palántát ültettek ki a kertészet dolgozói. Teljes méltóságukban pompáznak a hortenziák. Egyre magasabbra törekszik a kardvirág, erőteljes fejlődésnek indult a szegfű, az üvegházban pedig életnek indult az ősz virága, a krizantém. Háromezer tő törpe krizantém között válogathat a virágkedvelő vásárló. P. R. 'ét pólusa van az ember-élet lelki struktúrájának, és ez a két pólus ma különös fénnyel izzik fel Bennetek, Ti ma ballagó, kedves »öreg-diák«-ok. Az egyik: az emlékezés, a másik: a várakozás. Ma eggyé ölelkezik ez a kettő, ma ennek a fénye világít a szemetekben, s ma ennek a könnye csordul édesanyátok szívéből. Emlékezés. Hány éve is már, hogy először léptetek be az iskola kapuján? Kicsik voltatok és féltetek, új volt minden körülöttetek és odakint az élet is nagy ájulásban volt. Édesapátok arcán még kevesebb volt a ránc, és Édesanya tok szíve a tiétekkel együtt verte az elsőosztályosok illetődött-dob- banású ritmusát. Ügyetlen vonásokkal huzgáltátok az első betűk engedetlen görbéit és birkóztatok, az egyszeregy rejtelmeivel. Megtanultatok egyszerre lépni, egy.itt énekelni, együtt örülni és együtt küzdeni az új tudásának új szépségeiért. Sikerek és kudarcok, nagy örömök és nehéz percek mén tek veletek utitársul és ezen az úton hű kezek fogták — néha látatlanul is — egyre izmosodó gyér mekkezeieket. Az iskolába az otthon csókjának melegével indultatok nap-nap után, és az iskolában tanítóitok, tanáraitok és ez az egész mi életünk szeretete várt Benneteket, hogy tanítson, óvjon, vezéreljen és az élet útjára elké- sítsen Benneteket. Ma utoljára szólal meg a csengő Nektek. TJtrakészek vagytok, indulnotok kell. Fiatalok vagytok, erősek és szépek, műveltek és a legnagyobb fegyver és a legigazibb hatalom van erős kezetekben: a tudás. Becsüljétek meg minden morzsáját és szaporítsátok, halmozzátok, gyűjtsétek és adjátok tovább, mert az emlékeiből nemcsak él az ember, hanem épít is, másokat is: az egész életet... Tovább, tovább... Merre mentek és hova tartotok? Az emlékezés és tudás örökké sokasodó súlyával milyen egyensúlyt tart a szép reménységek nagy összessége: rakozás? vaMit vártok az élettől, mit hisztek róla és mit akartok tőle? Várjatok sokat. Higyjétek a legjobbat és akarjátok tőle az egész teljességét, de — kezdjétek magatokon. Olyan lehetőségekkel indultok, me lyekről mi még — 20 évvel ezelőtt ballagott öreg-diákok — még álmodni sem mertünk. Nekünk csak a holnapi nap volt a távlatunk, nektek nyitott az egész jövendő. Annyit kaptok belőle, amennyit megérdemeltek, hát érdemeljétek ki az egészet! Éhezés és fagylódás nem pusztítja az erőtöket, rongyoskodás és nélkülözés nem bomlasztja az önbizalmatokat, aláza* tos hajbókolás és a kenyérkoldulás kínja nem őröl fel Benneteket. Boldog mai diákok, ballagó lányok, fiúk — de nagyszerű, de gazdag, de ígéretes is a Ti várakozásotok! Váljék mind valósággá, ami szép, nemes és gazdag álmo- dás van a szivetekben Hódítsátok meg az életet, és a győzelem ösztönözzön új győzelmek felé Benneteket. Harcoljatok ott, ahová helyt állani állít az élet Benneteket, és az esztergapad vagy a sebész-szike, a könyv és a szerszám legyen jó fegyveretek és Ti legyetek hű katonái. Az emlékezés és várakozás ténye soha ki ne hunyjon a szívetek bői. Szeressétek a kézen-fogva segítőket, boruljatok rá az édesanyátok, édesapátok kezére, búcsúzzatok a régi falaktól — és ha holnap találkozunk az életben, hadd ismerjek Rátok arról, hogy a homlokotokon ott ragyog és felragyog a tudás és az építés szép szándéka. V alamennyiőtöket magamhoz ölellek most — a múlt a jelent — ballagok Veletek és gyönyörködöm Ti bennetek, és kívánok Nektek, régen volt öreg-diák lássatok sok sikert, szép reménységet és gazdag teljesülést — szerény, de jószívű útravalóként a ballagó tarisznyába. JANOSSY ZOLTÁN C zemben ülünk egymással. Gazsi meg én. Gazsi elsőosztályos diák és éppen azon gondolkodik, hogy milyen ajándékot vegyen anyunak anyák napjára. E mély és komoly gondolatok azonban csak az arcán tükröződnek, s belőlük nem hajlandó semmit elárulni, most különösen nem, mert ott ül mellette az anyu is, akire gyanakodva pislant néha. Aztán az anyu kimegy, mert Ga zsi nem hajlandó nyilatkozni, mindössze annyit árul el, hogy kö zel 100 forint megtakarított pénze van... Most hárman vagyunk csak — mert az egyik tanító néni is ott van — és Gazsi tovább töpreng. —- Nos, milyen ajándékkal leped meg az anyukát? — kérdezi tőle a tanító néni, de úgy látszik Gazsi vele szemben is bizalmatlan. Egyelőre csak annyit mond, hogy Meglepetés kap az anyu egy piros szívet, amit az iskolában közösen csinálnak... ... Gazsi még csak elsőosztályos, s gondolkozása híján van a következetességnek, s titkolódzása megtörik a felnőttek ravaszságán. Ami kor azt kérdezzük tőle, hogy milyen virágot szeret az anyu, szépen elsorolja. S felvillanó szemmel azt is elárulja, hogy a faluban hol található ilyen virág. Az egyik nél egy kicsit elgondolkodik, aztán lehangoltan kiböki, hogy ezért a virágért, innét Nakról át kellene menni Szakcsra, mert csak ott van... A gyöngyvirág meg sajnos elnyílott már, de egy helyen még található néhány szál. Úgy teszünk, mintha számunkra teljesen közömbös dolgot hallottunk volna, pedig lám megtudtuk, hogy Gazsi nagy virágcsokrot szán dékozik adni anyunak. Aztán némi unszolásra elszaval egy versét, amit magánszorgalomból tanult meg, hogy köszöntse vele édesanyját. Amolyan elsőosztályos vers, de az ő ajkán nagyon szépen hangzik majd, különösen ha akkor is ilyen zavarral küszködve adja elő. S amikor már éppen az interjú végén tartunk, Gazsi azt is elárulja, hogy tulajdonképpen az apuval tárgyalják majd meg, hogy mit kap az anyu, mert az ajándékozás hoz az apu pénzére is szükség van. Halkan súgja, hogy csak azért, mert szeretné, ha az övéből maradna aktatáskára is, amit az őszszel akar venni... Persze mindebből az anyunak egy szót sem szabad tudni, mert oda a meglepetés. (b.) HÍREK 99 Na es A Szluha György utcának az a »megtiszteltetés« jutott, hogy ott s x- játítják el az autóvezetés tudományát a leendő gépkocsitulajdonosok. Ez rendben is volna, hiszen nincs nagy forgalom ebben az utcában. Az viszont már semmiképpen sem helyeselhető,, hogy egyik-másik tanuló gépkocsivezető egyáltalán nincs tekintettel az utcabeliek, fáradságos munkájára. Nemrégiben panaszkodott az egyik Szluha György utcai háziasszony, de többen is panaszkodtak hozzá hasonlóan. És joggal. Mert a házak előtt szépen rendbehozták a virágos- kerteket, és azt kell látniok, hogy a ■gépkocsik itt-ott bizony, kárt tettek bennük. A panaszkodó háziasszony egy esetben rászólt az egyik jelöltre, aki a virágágyon gyakorolta a gépkocsi- vezetést: — Az angol vakok zeneiskoláját nyolcvanöt évvel ezelőtt alapították. Ebben az intézetben tanítják kb. negyven éve a gépírást, s 30 éve a gyorsírást. 1925 óta vizsgáztatják a gépírókat ugyanolyan feltételek mellett, mint a rendes gyorsíróiskolákban. — Az időjárás érdekességei. Még éppen csak megindult a vegetáció, a szőlőtőkéken még alig indultak meg a szemek, amikor arról értesültünk, hogy Tolna megyében két helyen, Sióagárdon és Tamásiban jégeső volt. Ilyesmire még a legöregebb emberek sem emlékeznek. Az Állami Biztosító felkészülhet a jégidényre, ha az időjárás ilyen korán kimutatja fogafehérjét. — Miért nem vigyáz egy kicsit jobban? Miért gázolja össze a virágokat? — Na és? Ha rámegyek? — hangzott a nyers válasz. — Na és? — Kérdezhetjük az ilyen vélemények után mi is, és mindjárt válaszolunk mi is. Az illető gépkocsivezető és a hozzá hasonlók miatt kell évről évre a városi tanácsnak tekintélyes összegeket fordítani az utcák, terek parkosításán ra, gondozására. »-Na és?« Ezzel a kérdéssel tördelik ki a facsemetékéi, az ágyásokat védő karókat, tépde- sik le a virágokat, teszik tönkre más emberek kezemunkáját. — »-Na és? Ha rámegyek?*> Ha rámegy, kedves flegma gépkocsivezető, akkor ön is, és a többi hozzá hasonló is, enyhén szólva faragatlan. Vagy erre is azt mondja: »Na és?« — Havi hatezer hektoliter szeszgyári moslékot juttat a Fácánkerti Szeszgyár takarmányozási célokra a környező állami gazdaságok és termelőszövetkezetek részére. Uj női fodrászrészleg kezdte meg működését Szekszárdon az Újvárosban, a férfifodrász-részleg mellett. Az üzletben három fiatal dolgozik: egy segéd és két tanuló. A KTSZ az új üzlet megnyitásával csökkenti a másik két üzlet forgalmát. — A tavaly megkezdett raktárépítkezésre végleges tervet dolgozott ki a tengelici földművesszövetkezet. A raktár — mivel Tengelic szocialista községgé alakult — szükségtelenné vált, így némi átalakítással modern italbolttá alakítják.
