Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-08 / 106. szám

195.9. május 8, TOLNA MEG SEI NÉPÚJSÁG 5 Amíg a kazségfejlesztési tervből valóság lesz A tanácsok »elérkeztek« a köz­ségpolitikai munka legnehezebb szakaszához, a megvalósításhoz. So kan hajlamosak arra, hogy a köz- ségpohtikai munkának csak a fé­nyesebb, vonzóbb részét lássák: a terveket és a távlatokat, amely sze rint a községben megoldódik a víz probléma, új járdák lesznek, bő­vítik a villanyhálózatot stb. és hogy ezek mennyivel javítják, könnyítik a lakosság életkörülmé­nyeit. Ahhoz, hogy mindezt kel­lően tudjuk értékelni, becsülni, fi­gyelemmel kell k’sémi azt az utat is, amíg egy-egy tervből valóság tesz. A tamási községi tanácsnál pró­báltam egy kis ízelítőt nyerni eb­ből az útból. Mindenekelőtt el kell mondani, hogy terveik szépek s közismertek, Bővíteni kívánják a vízvezetékhálózatot, Ráezvölgyet bekapcsolják a telefon- és villany hálózatba, a sportpályát bekerítik, Gonoszd-pusztgra a kövesút mellé várótermet építenek. Igaz, a terv elkészítése sem ment egyszerűen. Széleskörű szer­vező és meggyőző munkával sike­rült megszavaztatni a tanáccsal a 20 százalékos községfejlesztési hoz zájárulást, ami több, mint 600 000 forintos községfejlesztési alapot jelent, s jelentős mennyiségű tár­sadalmi munka végzésére is tet­tek felajánlást. Mindebből azon- • bán még közel sem valósítható meg minden közérdekű feladat: nem jut minden lakott területre, utcába vízvezeték —, hogy csak egyet említsünk a sok közül. így aztán elkezdődött a vita, versen­gés a lakosság körében: minden­ki a maga utcájába akarta a víz­vezetéket, mindenki a saját utcá­ját tartotta a legfontosabbnak. De mindez »elenyésző« a vég­rehajtás nagy feladatához viszo­nyítva. Kardos Ferenc, a v. b. el­nöke és Pelch Mihály, a v. b. tit­kára egyaránt azt mondják, hogy a legnehezebb tanácsi feladat ez idő szerint a községfejlesztési ter­vek végrehajtása. Természetesen csak ott, ahol a tanács a lehető legsürgősebben igyekszik megol­dani a különféle közérdekű prob­lémákat. Lassan már kilóra kell Válasz egy panaszra A Tolna megyei Népújságban 1959. május 6-án »Autóbusznál-autóbu- szón« cím alatt (b.) aláírással cikk jelent meg. A cikk írója, aki a pa­naszt az újsághoz eljuttatta nehez­ményezi, hogy szakadó esőben az utasokat egy »szúrósszemű« kalauz a szakály-hőgyészi vonalon közle­kedő autóbusz indulásakor Bony- hádon a beszálláskor alaposan meg­áztatta. Ez nem felel meg a valóságnak: 1. Ezen a kérdéses napon a busz indulásakor Bonyhádon nem esett az eső. 2. Az utasok felszállásánál a sor­rend betartása szabályos és nem elítélendő dolog. 3. A panaszost saját érdekében ültette a kalauz, ugyanis az autó­busz, ha hirtelen fékez az álló utast könnyen sérülés érheti. mérni azokat a leveleket, amelye­ket a tervek végrehajtása érdeké­ben váltottak. A kivitelezéshez anyag kell, építtető kell, de ez az ország ja­vuló körülményei ellenére is ezer­nyi gondot jelent. Pelch Mihály v. b. titkár nagyon találóan mon­dotta: — Mi a község érdekeiből in­dulunk ki, ezért ha kérünk va­lamit egy vállalattól, gyakran meg esik, hogy az ellenkezik a válla­lati utasításokkal. Ilyenkor aztán levelezgetünk, kilincselünk, kö- nyörgünk s ha kell erélyesen be­szélünk, hogy valami úton talál­hassunk egy »kiskaput« a vállalati utasításon... Többnyire sikerül is... Az egyik munka elvégzésére már megkötötték a szerződést, s néhány nap múlva kapnak egy ér­tesítést: a kivitelező egy fontos anyagot nem kap meg határidőre az egyik vállalattól, így a vállalat kötelezettségét sem tudja időre tel jesíteni. A tamásiak erre a »társ- vállalathoz« fordultak, hogy szál­lítsa időben az anyagot. A vil­lanyhálózat bővítéshez biztosított oszlopok nem voltak megfelelőek, az illetékes szakemberek nem fo­gadták el. Ismét egymást követ­tél;; a kérvények és a viták, míg végül kijavították és használható­vá tették az oszlopokat. Tavaly H1HEK majdnem a transzformátorhiányon bukott meg a villanyhálózat bőví­tési tervük: kérvényeztek, levelez tek, kilincseltek, míg végül a transzformátorgyár munkásai vál­lalták, hogy terven felül készíte­nek a tamásiak számára transzfor­mátorokat. A vállalást teljesítet­ték, a transzformátorokat üzem­be helyezték Tamásiban. Az egyik fő cél természetesen az, hogy a rendelkezésre álló pénzből lehetőleg minél több fel­adatot valósítsanak meg. A sza­bott állami árak ellenére is sok­féleképpen lehet a pénzzel gaz­dálkodni. Egy példa: a sportpálya bekerítése, összehívták a sport­vezetőket, szakembereket tárgya­lásra, s egyéb úton is érdeklődtek ez ügyben, míg végül rájöttek ar­ra, hogyan lehet a sodronyt fele áron előállítani. Csak drótot vásá­rolnak és a sodronyt helyileg ké­szítik el belőle — társadalmi mun kával. Vascsöveket vásárolnak és azokat felszeletelve s betonba ágyazva oszlopként használják j majd. fel. így kisebb lesz a költ- | ség. Mindez azonban — hangsúlyo- j zom — csak ízelítő abból a sok | gondból, intézkedésből, amelyre | a tervek végrehajtásához szükség van. B. F. ígéret helyett intézkedést várnak a magyarkeszi tsz-tagok A tavasszal kezdte meg működé­sét Magyarkeszi községben a Petőfi Termelőszövetkezet. A vezetőség legnagyobb gondja az volt: .— Hova hordják össze azt ások száz szarvas- marhát, amit a tagok felajánlottak a közösnek. Többször végigjárták a falut, de csak nem találtak olyan épületet, ami az esetleges átalakítás után megfelelne nagyüzemi istálló­nak. Azaz, hogy találtak... Van ugyanis a községben egy 100 férő­helyes magtárpadlásos szarvasmarha istálló az államé, jelenleg a Ter­ményforgalmi Vállalat használja ga- bonaraktámak. Segítségkérő leve­let menesztettek hát a szövetkeze­tiek a járási pártbizottsághoz, a ta­nácshoz, a megyéhez, a Termény­forgalmi Vállalathoz, mindenkihez, akitől segítséget remélhettek ebben az ügyben. Először elutasító választ kaptak. írtak hát másodszor, har­madszor, sőt még negyedszer is. Annyi akta található már ezzel kap­csolatban a szövetkezetnél, hogy bi­zony kitesz egy teljes dossziéra va­lót. így nyilatkoznak erről a papír­munkát nem éppen kedvelő szövet­kezeti vezetők: »Ha egyszer az a szabály, hogy levelezni kell, hát üs­se kő. A lényeg az, hogy az utolsó jegyzőkönyv, amit április. 30-án vet­tek fel a szövetkezetben, már mégis csak azt rögzíti, hogy az istállót a Te'rményforgalmi átadja használatra a tsz-nek. A Terményforgalmi Vál­lalat ekkor kint járt tisztviselője ar ról is biztosította a szövetkezei tag­ságot, hogy legkésőbb hétfőn, má­jus 4-én ezt határozatban is meg­kapják. Érthetően nagyon elégedet­tek voltak ezzel a Petőfibeliek, hi­szen többé-kevésbé megoldottnak lát ; ták szarvasmarháik elhelyezését. Ám, az öröm túl korainak bizo­nyult. Még csütörtökön délben sem ! kapták meg a határozatot... Ekkor aztán már »honfoglalásra« : szánták el magukat. Az ácsok, a kő 1 művesek, a bognárok napkeltekor ott toporogtak már az istálló előtt, i hogy elvégezzék a belső tatarozást. Álltak és azon tanakodtak, hogy leütik a lakatot és munkához lát­nak. Elvégre is jegyzőkönyv van arról, hogy megkapták az istállót... Hogy aztán megtették-e ezt a nem | éppen helyes döntést, azt nem le­het tudni... Egy biztos és igen fur- J csa. A Terményforgalmi Vállalat már idestova egy hónapja hitegeti a szövetkezetét, hogy majd ekkor, meg akkor adják át az istálló kul­csát. Ez többször elhangzott már szóban a vállalat vezetőségének ré­széről, több írás van róla a szövet­kezetben is. De a leglényegesebb írás — a határozat — hiányzik. S ha már csak ezen múlik, akkor igazán nem tartana sokáig, hogy legépeljék azt a határozatot, postázzák és el­jusson végre a magyarkeszi Petőfi Tsz-hez, hogy átvegye az istálló kulcsát Kálóczi István, a 2500 hol­das szövetkezet elnöke. — Egymillió nyerstéglát készítet­tek az idény kezdete óta a Bonyhádi Téglagyárban. A gyár dolgozói ese­dékes tervüket eddig több mint 250 ezer téglával teljesítették túl. — Olcsó pirított hangyát vegyen! A brazíliai Garanhuns városka rendőrfőnöke „magánhadjáratot” in­dított a magas létfenntartási költsé­gek és az infláció kezdeti jelei ellen. A derék rendőrfőnök saját szakállára megállapította a maximális élelmi­szerárakat. Közli, hogy árdrágításért mindenkit letartóztat, aki 1 kiló pi­rított hangyáért 20 cruzeirónál (cca 4 dollár) többet számít. — Ezer forintot jövedelmezett a tél folyamán 15 négyszögölön meleg­ágyben nevelt ibolyatenyészet a Szek­szárdi Városi Virágkertészetben. A jó eredményen felbuzdulva jövőre kétszeresére növelik az ibolyatermelő területet. „Mértékadó” vélemény. Don Lo­pez, a híres amerikai szabó, aki va­laha Marlene Dietrich nevezetes ru­háit varrta, a következő mértékadó — vagy talán inkább mértékvevő — véleményt nyilvánította: „Jayne Mansfield és Marilyn Monroe bizo­nyos idomainak roppant aránytalan­ságát eltüntetni olyan feladat, amire és bizony nem vállalkoznék.” — Ötvenforintos munkaegységet terveztek a harci Petőfi Tsz-ben. Havonta 10 forintot munkaegység­előlegként már rendszeresen oszta­nak a tagságnak. A tervezett munka­egységre jutó jövedelmet úgy is igye* keznek biztosítani, hogy új növé­nyek termesztését vezették be. Tíz holdon makói hagymát, 5 holdon sár­garépát, és szintén 5 holdon főzni- való zöldbabot vetettek, illetve, vet­nek és a várható termést értékesítik, — Szintetikus „E” vitamin. Az Ukrán Tudományos Akadémia szer­ves vegyészeti intézetében olyan szintetikus E vitamint készítettek, amellyel az idegrendszeri zavarok okozta izomszövetsérüléseket gyó­gyíthatják. Az új vegyületet kőszén­gyantából, s növényi anyagokból ál­lítják elő. — 260 000 forint nyereségrészese­dést osztottak ki az elmúlt évben végzett jó munkáért a napok­ban a Hőgyészi Gyapjútermelő Vál­lalat dolgozói között. — Inertium — törött csontok ösz- szeillesztésére. Két csehszlovák szak­ember: Stanislav Studlik és Oldric Hunacek új fémvegyületet talált fel, melyet inertiumnak kereszteltek. Az új végyület törött csontok összeillesz­tésénél kerül alkalmazásra olyan tö­réseknél, amelyek egyébként igen nehezen gyógyulnának. Eddig erre a célra az Egyesült Államokból vitáliu- mot importáltak. Az új fém nemcsak pótolja a vitáliumot, de annál még jobb is, mivel nincsen zavaró hatás­sal a csontra és a környező szövetek­re és semmiféle vegyi átváltozáson nem megy keresztül. — Segített a gépállomás. Varsádon a gépállomás segített a lakosságnak a mellékutcák rendbehozásában. En­nek keretében feltárcsázták az utcá­kat, hogy a mély vízmosásokat, ke­rékbevágásokat eltüntetve, simává tegyék az utakat. — Ki akartak dobni egy eredeti Van Byck-festményt. A kanadai Co- bourg városka anglikán templomá­ból restaurálás során ki akartak dobni egy festményt, amelyről utóbb kiderült, hogy eredeti Van Dyck. A kanadai hírügynökség megállapítása szerint a kép értéke százezer dollárra tehető. A festményt a XVII. század­ban a polgárháború idején egy nagy oltárképből vágták ki. — Húszezer-bétszáz forint bevétele volt nem egészen két hónap alatt kertészetéből a fácánkerti Vörös Hajnal Termelőszövetkezetnek. Na­gyobbrészt palántákat, salátát és virá­gokat értékesítettek a kertészetből. — „A kivégzés előtti éjszaka” címmel film készült Nyugat-Német- országban, amely a hitleri hadsereg­ben szinte futószalagon hozott halá­los ítéletek problémájával foglalko­zik, s azokról a hadbírókról szól, akik a mai nyugatnémet hadseregben újra szolgálatot teljesítenek. — Szerencsés kimenetelű közúti baleset. Tóth János kiskunfélegyházi lakos Pannónia motorkerékpárjával az elmúlt napokban Pécs felé ha­ladt a 6-os műúton. A sióagárdi elágazónál ráment az útszegélyre, egyensúlyát vesztette és az út bal­oldalára került. Éppen egy tíztonnás teherautó ment el mellette és a mo­toros nekivágódott a gépkocsi hátsó bal kerekének. A motorost beszállí­tották a szekszárdi kórházba. A vizs­gálat során megállapították, hogy csak gyengébb agyrázkódást szenve­dett. Metro állomás automatikusan nyíló ajtókkal Leningrádban olyan Metro állo­mást építenek, amelynek falaiba a várócsarnok mindkét oldalán auto­matikusan nyíló és záródó ajtókat szerelnek. Amikor a vonat megáll, a kocsik és az állomás ajtói egyszerre nyílnak, s a felszállás befejeztével egyszerre csukódnak. Elektronikus szerkezet biztosítja, hogy a kocsik és az állomások ajtói a megálláskor pontosan szembekerüljenek egymás­sal. Ez a berendezés lehetővé teszi; hogy a földalatti vonatok a jövőben vezetők nélkül közlekedjenek. Ilyen típusú állomása ma még a világ egyetlen földalatti vasútjának sincs; A pártkongresszus tiszteletére három mázsával több kukorica holdanként »Szúrósszemű kalauz« Országos méreteket öltött az a ha­talmas verseny, amelyet a munka különböző területén a dolgozók kez­ASSZONYOK KOZOTT... Tarka szoknya, piros kendő lib­ben az enyhe szélben. Jókedvű asz- szonyok, menyasszonyok dolgoznak a harci Petőfi Termelőszövetkezet 5 holdas sárgarépa földjén. A szorgos munka, a tere-fere alábbhagy, ami­kor észreveszik a közelgő idegent, hogy azután igazi asszonymódra mind a húsz egynéhányan egyszerre beszéljenek. A hozzám legközelebb álló asszonyt, Farkas Lajosnét kér­dezem. — Mióta termelőszövetkeze­ti tag, és hogy érzi magát a közös­ben? — 1953-ban léptem az Alkotmány Tsz-be és azóta... — Ne erről beszélj... inkább ar­ról írjon, milyen előre vagyunk a munkákkal, bizony az asszonyok... — Egy pillanatra kedves néni — próbálok közbeszólni, — a nevét le­gyen szíves mondja meg. — Azt ugyan nem. Az én nevem nem kerül az újságba. — Nem úgy van az — kontráznak kórusban az asszonyok. — Mondd csajc meg, hiszen igaz, amit mon­dasz. S már mondják is, ő a Laczkó Jánosné, az elnök felesége. — Ha már itt tartunk — folytatja Mozolai Sándorné, — elmondhatjuk, ha végzünk az 5 hold sárgarépa ka­pálásával, megyünk egyelni a cukor­répát. De a mi munkánk volt a 10 hold makói hagyma ültetése, kapá­lása, az 5 hold dugványrépa ülte­tése, de mi dolgoztunk az 5 holdas szőlészetben is. De gyönyörű az a szőlő, most hároméves, jó termést ígér. Megy a munka, kell a munka­egység. — Sajnálom én is, hogy egy na­pot hiányoztam — vette át a szót Marsai Józsefné, — beteg voltam... — Én meg a háztáji szőlőt ka­páltam egy nap — folytatja Len­gyel Mihályné, — de másnap már jöttem a közösbe. Szorgalmasan kell ám gyűjtögetni a munkaegysé­get, mert rosszul esik az ember lá­nyának, amikor elsején kevesebb a munkaegysége, mint a másiknak. Egyik is, másik is mondott vala­mit. A szavakból azt lehetett ki­érezni, hogy szeretik ezt az életet, s éppen ezért igyekeznek úgy dolgoz­ni, hogy mindenből szebb és több termés legyen. Nem könnyű a mun­kájuk, hiszen valamennyien, először is anyák, majd feleségek, akiknek a napi fárasztó munka után foglal­kozni, törődni kell a gye­rekekkel is. S hogy erre mikor jut idő? Vasárnaponként és munka után. Bizony nem egyszer a késő éjszaka a mosóteknő mellett ta­lálja őket. Nem könnyű ez, mégis lelkiismeretesen látják el a közös­ben és otthon is a munkát. Miért? — Hét éve vagyok termelőszövet­kezeti tag — mondotta Horváth Jó­zsefné, — megszoktam, megszerettem már ezt a közösséget, amely vala­mennyiünknek kenyeret ad. Amikor 1956-ban szétugrasztottak bennün­ket, egy héttel később már ismét sző vetkeztünk. Ezért. PÁLKOVÁCS RÖZA deményeztek, vállalva, hogy mun­kájuk során magasabb átlagtermést érnek el a pártkongresszus tiszte­letére. Az Állattenyésztési Kutató Intézet Középhídvégi Kísérleti Gazdaságában dolgozók vállalást tettek, arra adták szavukat, hogy búzából a tervezett 14 mázsa holdankénti termés he­lyett 15 mázsa termést, kukoricából pedig a tervezett 18 mázsa helyett (májusi morzsoltban számítva) 21 mázsa átlagtermést érnek el. A nö­vénytermesztők felajánlása, melyet ha forintba számítunk át, 587 000 fo­rintot tesz ki. A kukoricánál vál­lalt 3 mázsa többlet 217 000 forintot jelent a gazdaságnak. A kukoricánál a magasabb ter­mést az időbeni vetéssel, a tökéle­tes és ugyancsak időbeni növény- ápolással kívánják biztosítani. S erre megvan a lehetőségük, és az adottságuk, mert 386 holdon vetett kukorica már sorol. A növénytermesztőkön kívül vál­lalást tettek a gazdaság állattenyész­tő dolgozói is, akik közül a tehené­szetben a fejők vállalták, hogy az évi istállóátlagot 11 literről 12 liter­re emelik. Ez az egy liter tej több­let mintegy 300 ezer forintot jelent a gazdaságnak. 95 000 forintot biz­tosít a gazdaság számára a marha­hizlalásnál tett vállalás, a dolgozók ugyanis szavukat adták, hogy ez év­ben 50 mázsával több súlygyarapo­dást érnek el. így lehetne tovább sorolni a műhely dolgozóit, akik 10 százalékos anyagmegtakarítást, vagy a traktorosokat, akik 5 százalékos üzemanyagmegtakarítást vállaltak. A Középhidvégi Kísérleti Gazda­ság valamennyi dolgozója a növény- termesztők, állattenyésztők és a töb biek több mint 1 100 000 forint ér­tékű munkafelajánlást tettek. A gazdaság vezetősége és a gaz­daság szakszervezete a jobb ered­mények elérése érdekében céljutal­mat tűzött ki. A növénytermelési brigádoknál például a három leg­jobb növényápoló összesen 1800 fo­rint, a legjobb szénabetakarító bri­gád pedig összesen 2000 forint, a há rom legjobb univerzál traktoros ösz- szesen ezer, a legjobb fogatos bri­gád 2000, a legjobb silózó brigád 2100 és a műhely dolgozói, ha az egyes munkák megkezdése előtt üzemképes állapotban három nap­pal előbb átadják a munkagépeket, 3000 forint célprémiumot kapnak. A kiváló munka jutalmaként ösz- szesen 21 500 forint célprémiumot osztanak ki a Középhidvégi Kísérle­ti Gazdaság dolgozói között.

Next

/
Thumbnails
Contents