Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-28 / 123. szám
< I TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. május 28. Köszönjük elvtárscxk Műhelygyakorlat — gépismeret — politechnikai oktatás Zöld munkakötényükkel, olajtól és festéktől maszatos kezeikkel olyanok, mintha ipari tanulók lennének. Egyikük-másikuk még az arcát is összekente az igyekezetben. Nagy munkában vannak a szekszárdi általános iskolák V— VIII. osztályos tanulói. Készülnek az évvégi vizsgákra, s ezzel együtt a politechnikai oktatás keretében kapott műhelygyakorlatok eredményeinek bemutatására. Kiállításra készülnek. Hétfőn délelőtt az I. számú általános iskola V. a. osztályának tizennégy fiú tanulója ügyeskedik a Béla téri iskola tanműhelyében. Az utolsó «simításokat« végzik a kisebb-nagyobb méretekben készült szemétlapátokon. Büszkén mutogatják a bádogból készült, falra akasztható hamutartókat, láncokat, húskampókat, amelyek olyan szépen ki vannak dolgozva, mintha nem is V— VIII. osztályos gyerekek, hanem felnőttek kezemunkáját dicsérnék. — Ez az év úttörő munka volt — mondja Szultos János, az iskola politechnikai oktatója. — Először az alapot kellett megteremteni. A tanulók foglalkoztatásához szükséges szerszámokat, munkapadokat kellett beszerezni. Ehhez sok segítséget kaptunk a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályától és a szekszárdi vállalatoktól, üzemektől. Ma már nemcsak szerszámokkal, hanem gépekkel is fel van szerelve tanműhelyünk. A politechnikai oktatással a kétkezi munka megbecsülésére tanítják a gyerekeket. A tanulók megismerkednek az egyszerűbb munkaszerszámokkal, a kalaMegkezdték a zöldborsó feldolgozását a Paksi Konzervgyárban Tegnap reggel a Biritó-pusztaí Állami Gazdaságban, a Paksi Konzervgyár részére termelt zöldborsó táblán megkezdték a be-' takarítást. A termést különleges’ géppel a helyszínen csépelik ki, s a gyárba feldolgozásra csak a. szemet viszik. Tegnap három hold * termését takarították be. A gyárban teljesen a futószalag-1 rendszerű termelést vezették be a' borsó feldolgozására, s a termelést' tegnaptól két műszakban végzik, < az első műszakban mintegy 5000 üveg zöldborsó-konzervet készí-i1 tettek. Diplomáciai baklövés Az iráni sah legutóbbi londoni (» látogatása egybeesett egy súlyos |i diplomáciai baklövéssel, amely meglehetősen elkedvetlenítette az angol politikusokat: a londoni.! iráni követség olyan térképeket ,i bocsátott ki, amelyek Iránhoz tartozónak tüntetik fel a Bahrein- szigeteket, amelyek egyelőre angol.| védnökség alatt állnak és Anglia.» legfontosabb olajszállítói. Mibe kerül az egység hiánya Az ún. Európa Tanács egyik .| tagja indiszkrét módon elfecsegte, hogy mibe kerülnek az örökös nézeteltérések, amelyek a „Kis Európa” hat tagállama között napirenden vannak. Az a tény például, hogy máig sem tudnak megegyezni, melyik európai nagyváros legyen „az európai főváros”, utazgatásokban és egyéb költségekben tízmillió svájci frankot emésztett fel — semmiért! pács, a fogó, a satu használatával, a lemezvágóval, a lombfűrésszel. Megismerkednek az anyaggal, a bádoglemezzel, a szegecsekkel, huzalokkal stb.-vel. — A politechnikai oktatás nagy jelentőségű a fegyelemre való nevelésnél is. A tanulók rendben tartják munkahelyüket. A tanműhelyben kevesebbet rendetlenkednek, mint egyébként. Ezenkívül érzik a felelősséget is a munkadarabok rendes elvégzéséért és a szerszámok megbecsüléséért. Hogy csak egy példát említsek: a fiúk szerszámos fiókjaiban példás rendben sorakoznak a használatra kiadott szerszámok, azt pedig mondani sem kell, hogy az évben még egy szög sem veszett el — mondja elégedetten az oktató. — Melyik a legkedvesebb tantárgyatok? — teszem fel a kérdést. — A műhelygyakorlat — hangzik az egyöntetű válasz. — Én szeretem a többi tantárgyakat is, különösen a számtant, meg a mértant — mondja Biller Sanyi és bizonyítékul a táblára felrajzolt forrasztópáka tartójáról készült ábrát olvassa le nagy szakértelemmel. Hajtol Kálmánnal egy szemétlapát megrendeléséről «-tárgyalok« próbaképpen. — Először is a megadott méretekre elkészítem a pontos rajzot. Ezután kiválasztom a megfelelő anyagot, a lemezt, a fogónak valót és a szegecseket. Kiegyengetem a lemezt, lemezollóval kiszabom, majd hajtogatom, s rászegecselem a nyelet. Utoljára pedig befestem. A lapát négy óra alatt készül el, de csak két- három nap múlva lehet használni, amikor már a festék is teljesen megszárad — mondja, s pontos és világos feleletéből látszik, hogy a felsoroltakat a gyakorlatban is jól el tudja végezni. — A tanulók nemcsak szeretik. de igen ragaszkodnak is tanműhelyükhöz — mondja Szultos János tanár —, különösen azóta, amióta komoly gépeket is kaptunk. A gépeket a szekszárdi vállalatoktól, az AKÖV-től, illetve a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalattól kapták részben ajándékban, részben használatra. A tanár és a tanulók együtt örülnek a gépeknek, amelyek ugyan kisebb-nagyobb javításra szorulnak, s amelyek a friss festéstől és olajozástól csillognak. Ez már a tanulók kezemunkáját dicséri. — Amennyiben iskolánkról, illetve az itt folyó politechnikai oktatásról cikk jelenik meg, kérjük, hogy az újságcikken keresztül tolmácsolják köszönetünket azoknak a szekszárdi üzemeknek és vállalatoknak, amelyektől ilyen komoly segítséget kaptunk — mondja Szultos János tanár. Nagy segítséget kaptak a szekszárdi iskolák az üzemektől és a vállalatoktól. Az AKÖV villanymeghajtású esztergapadot, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat villanyfúró gépet, lemezvágót stb.-t ajándékozott, amelyeken a jövő évben már dolgozhatnak a VII. és VIII. osztályosok. Fejlődik tudásuk, az egyszerű munka megismerése után megismerkednek a gép bonyolultabb munkájával is, ezzel alaposan felkészülnek a további tanulásra, az életre. Akik pedig ezt elősegítik, nagy szolgálatot tesznek az ifjúság szocialista szellemben való nevelése ügyének. Köszönetképpen az adott segítségért nem használunk nagy szavakat. A pedagógusok, a gyerekek és a szülők nevében röviden csak ennyit: köszönjük, elvtársak! Pozsonyi Ignácné Miért rossz a kulturális munka Sióagárdon ? A Bonyhádion megrendezett megyei táncfesztiválon szerepelt a sióagárdi tánccsoporl is, hat taggal. Aki ismerte Sió- agárd néhány év előtti kulturális életét, a művészeti együttesek munkáját, azt megdöbbentette ez a tény. Abból a községből, ahol még ma is el, sót bizonyos tekintetben virágzik a népi kultúra, a népi hagyomány, mindössze hat táncost lehet összeszedni egy szereplésre. Ennek okát kutatni vezetett az utam Sióagárdra. A különböző emberekkel való beszélgetés végül is annyi problémát vetett felszínre, hogy a jelentősebb kérdések mellett eltörpült a tánccsoport ügye, amelyről a mélyben ható tényezők mellett, csak mint kö vetkezményről beszélhetünk. Többek között a községi tanács titkárával, az iskola igazgatójával való beszélgetést majd a községi pártszervezet titkárával való összegezés ered ményeképpen a következőkben lehetne felsorolni az állandóan ható, előrevivő és gátló tényezők egy — korántsem nagyobb — részét. Bár már megszűnőben van, még mindig él a lakosság körében a klikkszellem. Általában elkülönülnek azok, akik valamilyen közép, vagy magasabb iskolát végeztek. Külön csoportot alkotnak a módosabb gazdák, illetve azok gyerekei és következésképpen a szegényeb bek. Ez már, mint előbb is mondtam, megszűnőben van, éppen a pártszervezet helyes munkája következtében. Megszűnőben, de még mindig hat. Nagyon sok az általános iskola nyolc osztályát elvégzettek közül, aki tovább tanul. Az idén nyolcán lesznek végzősök s közülük hét a továbbtanulást választotta. Ez eddig na gyón örvendetes, a baj ott vant hogy akik középiskolát végeztek, azok nem szívesen jönnek. vissza a faluba. Parasztnak pláne nem. A művelődési otthon munkája nem kielégítő. Igaz, hogy az épület küllemén is akad sok kifogásolni való, az is igaz, J}ogy a megelőző években nem volt jó a kapcsolat a pártszervezet és a pedagógusok, illetve a tanács és a pedagógusok közölt. A kapcsolat azóta örvendetesen javul. Az is igaz, hogy a könyvtár viszont jó munkát végzett és végez, olvasnak az emberek, látogatják az olvasótermet most már nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek közül is számosán. Ez elsősorban Tóth János érdeme, akinek szívügye az olvasás, a könyvtár. Az egész kulturális élet azonban mégsem jó, sőt nem túlzás, ha azt mondom, hogy rossz. Az ok az, hogy a kultúrának Sióagárdon nincs gazdája. A pártszervezet, a tanács és a KISZ egyik legjelentősebb feladata most éppen az lenne, hogy mindenekelőtt a személyi feltételeket teremtse meg a munka megjavításához. Példát szolgáltathat az általános iskolások legutóbbi szép előadása, amelyet Nagy Andor- né szervezett és rendezett. Mindenütt azt hallani: a meg javítás módja, ha a kulturális munka lelkes és lelkiismeretes irányítót kap. Azt is mondják, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése Sióagárdon is megoldja a kulturális problémákat, a többivel együtt. De je len esetben elébe lehet menni az eseményeknek, mert addig is vissza lehet állítani a község kultúráját régi fényében, LETENYEI GYÖRGY Egy termelőszövetkezet jó gazdálkodásának sok befolyáso lója van. Ezek közül az egyiket — a közösségi szellemet néztük meg a várdombi Egyetértés Tsz-ben. Azért ezt, mert legszorosabb összefüggésben van azzal, hogy a tagság menynyire érzi magáénak a közös gazdaságot, hogyan munkálkodik azon, hogy — vitathatatlan legyen a nagyüzem fölénye a kisüzemmel szemben. Amit ezzel kapcsolatban tapasztaltunk, azt röviden a következőkben foglaljuk össze. AZ EGYETÉRTÉS Tsz-nek több mint száz tagja van, akik ez év tavaszán kezdték el a nagyüzemi gazdálkodást. A tér melőszövetkezeti községben a közös gazdaságnak nem volt semmi induló tőkéje. Még any- nyi pénz sem volt, hogy az üzem viteli költségeket fedezzék. Erre az állam biztosított volna hitelt, amit azonban nem vettek igénybe. Valacsai Sándor, Varga Imre, Stégner József azt mondták: — van spórolt pénzünk, szívesen kölcsönadjuk a szövetkezetnek, hiszen itt többszörösen kamatozik. Kölcsönöz tek is eddig közel 30 000 forintot, amiből a többek között kisebb munkagépeket vásárolt a szövetkezet. Nem különös ez, de mégis megható... Hasonló a helyzet a közös állatállomány elhelyezésénél is. Amíg a tsz építtet nagyüzemi istállókat, addig egyik-másik tag házánál helyezték el a teheneket, a növendék-üszőket. Valacsai Sándor például készséggel ajánlotta fel istállóit, pajtáját, s egész gazdasági udvarát. Itt varrnak ideiglenesen a növendékmarhák, egyéb híján ide hordják össze a szálastakarmányt. Ugyanígy kukoricát is kölcsönöztek a tagok, A közösség ereje hogy ne kelljen állami hitelt igénybevenni takarmányvásárlásra. A fiatal termelőszövetkezet nagy vállalkozásba kezdett az idén. Mindjárt az első évben 100 holdon termelnek fűszer- paprikát, amihez — hogy sokat jövedelmezzen — sok munkáskézre van szükség. Ennek az ültetése már két hete folyik. Dolgozik itt naponta átlagban hetven asszony. A fárasztó munka alól nem húzzák ki magukat még az idősebbek sem. Sárvári Györgyné például már közel jár a hetvenhez, de még egyszer sem Hiányzott a közös munkából. — A dolog alól nem húzhatja ki magát az ember, ennek az egész közösség érezné hátrányát, — ez a véleménye Sár vári néninek. Mikor a szövetkezetben jártunk még Vízhányó Misi is segédkezett a paprikaültetőknek, pedig ő még csak tizenkét éves. Ezen a napon iskolaszünet volt, az anyukája őt is elhívta a közösbe, mondván amit ő megtesz, azt nem kell másnak. SZOROSAN hozzátartozik a fentiekhez, hogy a paprika ültetése sürget. Ezért a héten rend kívüli vezetőségi ülést hívtak össze, ahol részt vett több kivá lóan dolgozó nem vezetőségi tag is. — Minden módon meg kell gyorsítani a paprikaültetést — adta ki a jelszót a vezetőség. Másnap a paprikapalánta szedők már három órakor dolgoztak, hogy öt órakor elkezdhessék az ültetést. Ezen a napon történt egy különös eset is, ami még Csele József kertésznek is feltűnt. Schmidt József a palántát helyszínre szállító kocsis futtatta a lovakat, amit még egyéni gazda korában sem tett meg soha, pedig van már vagy húsz éve, hogy lovasgazda. — Annyira szeretem a lovakat, hogy a világért sem trap- poltatom őket. De hát most mu száj, mert így kívánja meg a közösség érdeke — mondta. Ha már itt tartunk, elmondom, hogy az állatgondozók többsége még tán lelkiismeretesebben vigyáz a gondjaira bí zott jószágokra, mint egyéni gazda korában. Nem egyszer megtörtént már, hogy éjjel mentek például a kocsisok lucernáért, hogy reggel pontosan etethessenek. Emögött is az van, hogy szeretik és féltik a közös jószágot. MINDENT összevetve: jó a közösségi szellem a várdombi tsz-ben, amit sok el nem mondott tény igazol még. A közösség összefogásával, társadalmi munkával építettek például tég laégetőt. Szintén a közösség ősz szefogásával létesítettek kovács műhelyt, amelynek a felszereléseit a tagok adták össze. Egy szóval: a tagság többsége jól dolgozik, amit legszemléltetőbb ben az bizonyít, hogy egy talp alatnyi föld sincs a várdombi határban, amit ne munkáltak volna meg. Kardos Antal kocsis például egyedül elvetett az idén 70 hold kukoricát. Még az olyan idős, beteges nénik is munkálkodnak a közösség érdekében, mint Hartmann Ádámné és Maiinger József- né. Ok ketten megművelik a két hold vöröshagymát. Erre azért adott nekik lehetőséget a tagság, mert idősek, a fiatalokkal már nem igen bírják az iramot. Igazságtalanok lennénk, ha elhallgatnánk, hogy a nagy csa Iádban azért akadnak olyanok is, akik fittyet hánynak a közösre. Ilyen például Galla Jó- zsefné, aki még egyszer sem volt dolgozni. De mert jó a kö zösségi szellem, a kollektíva egész biztos vele is megérteti, hogy minden tagnak egyformán érdeke és kötelessége a közösért munkálkodni. Hiszen csak úgy lesz virágzó közös gaz daság Várdombon is, ha kivétel nélkül mindenki egy szív- vel-lélekkel ezen munkálkodikj DOROGI ERZSÉBET Népfront élet Újabb ankétok és jelentős megmozdulások, rendezvények voltak és lesznek megyénkben a Hazafias Népfront bizottságok szervezésében és rendezésében. Tegnap a Furkó-pusztai Kendergyárban dr. Nemes Andor, a II. számú Ügyvédi Munkaközösség tagja tartott jól sikerült előadást a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos problémákkal, feladatokkal kapcsolatban. Ugyanilyen előadás lesz pénteken a szekszárdi általános gimnáziumban. Előadó dr, Koncz Endre ügyvéd. Vasárnap nagyszabású békegyűlést rendez Hőgyészen a népfrontbizottság. Előadást tart Merő László gimnáziumi tanár.
