Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-27 / 122. szám
n 1959. május 27. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG * Életmentés — amiről nemigen tudnak Tisztelt szerkesztőség! Az alábbiakban egy ember je lebaráti kötelességteljesítéséről számolok be. 1959. május 10-én, vasárnap délután két órakor a következő eseménynek voltam szemtanúja, és részben segítője. Kovács István bőrgyári munkás, simon tornyai lakos (36 éves, lakik’ Malom utca 40. szám alatt) a Sió gyári oldalán sétált, miközben rosszul lett, annyira, hogy a 4—5 méteres meredek partról eszméletlenül zuhant a vízbe, a vashídtól körülbelül 50 méterre. Lengyel Zoltán simon- tornyai lakos, a bőrgyár üzem- rhémöke — ki arra sétált az esemény színhelyéhez közel, az ellenkező oldalon — azt észrevette. Félig ruhástól azonnal a fuldokló segítségére sietett, és az erős sodrásban a férfit a partra vonszolta. Én ekkor ér» keztem a hídon keresztül oda és a meredek parton együtt fel Vittük, élesztgettük. A férfi félórán belül magához tért, mi- k őzben értesítettük özvegy édesanyját. Az életmentő a mentési munka közben öt na« pon túl gyógyuló lábsérülést szenvedett és meghűlt, mert a falutól meglehetősen távolesik a vasúti híd. Tisztelettel: Bertalan István, vegyészmérnök. * A fenti levelet kaptuk Si- montomyáról. Mivel éppen arra jártunk, elmentünk megérdeklődni, ki, mit tud a történtekről, van-e visszhangja a bátor életmentésnek. Nem nagy község Simontor- nya, és többnyire úgy szokott lenni, ilyen kis helyen minden eseményről tudnak. Ez esetben azonban másként történt. Kérdezősködünk itt is, ott is: — Mit tudnak az életmentésről? — — Hol, miféle életmentés? — kérdeznek vissza a gyár portáján, az üzemi bizottságnál, a pártszervezetnél és az utcán megkérdezett járókelők. —Hát amikor kimentettek a Sióból egy gyári munkást — feleljük. Nem, ők nem tudnak semmiről. Már-már arra gondolunk, úgy látszik érdeklődésünk során mi fogjuk majd el hir esztelni. Végre hosszas időzés után találunk valakit az üzemben, aki hallott róla, de csak félfüllel, valamicskét. Keressük Lengyel Zoltán mérnököt. először az üzemben, majd a lakásán. A takaros, szép villa udvarán három fiatalasszony beszél get — lakótársak —, akik érdeklődésünkre azt mondják, semmit nem hallottak róla. Len gyei Zoltánhoz nincs szerencsénk, mintegy 10 perce távozott lakásáról és a községből A magyar vírusluitatók nemzetközi elismerést vívtak ki — Magyar orvosok előadásai a milánói kongresszuson — Milánóban rendezték — háromszáz küldött részvételével — a fertőző betegségekkel foglalkozó második nemzetközi kongresszust. A magyar küldöttek tudományos előadásaikkal megérdemelt sikert arattak a kongresszuson. Dr. Csapó József, a László Kórház főorvosa a járványos májgyulladás elleni aktív immunizálás terén végzett kutatásokról tartott előadást. Dr. Réthi Lajos, a Humán Oltóanyagtermelő Kutatóintézet osztályvezetője és dr. Gonda György, a László Kórház orvosa a fertőző betegségek esetén a szervezetben lejátszódó folyamatokról és a fertőző betegségek elleni védőoltásokkal kapcsolatos tapasztalatokról számoltak be. A kongresszus tapasztalatai alap ján is megállapítható, hogy hazánkban a víruskutatáshoz a tudományos és az anyagi feltételek egyaránt adva vannak, s a ma-- gyár víruskutatók munkájukkal nemzetközi elismerést vívtak ki. Több nagy jelentőségű tudományos munkát jelentet meg az idén az Akadémiai Kiadó Az Akadémiai Kiadó ez évi terveiben számos nagy jelentőségű tudományos munka kiadása szerepel. Még a nyáron megjelenik az új magyar lexikon első kötete. Ezt mintegy ezer tudós és gyakorlati szakember többéves, gondos munkával szerkesztette. A csaknem háromezer oldalas mű hat nagyalakú kötete több mint negyvenezer címszót tartalmaz. A lexikon első kötete után a többit folyamatosan, előreláthatólag négyhónapos időközökben, a hatodikat — vagyis az utolsó kötetet — 1960 végén adják át. 1959 őszétől négy-öthónapos időközökben jelennek meg a magyar nyelv értelmező szótárának kötetei. is, így vele később sem sikerült beszélnünk. Hallgassuk meg hát a koronatanút, Kovács István gyári munkást. Az ágy szélén üldögél, mikor lakásán felkeressük, orvoshoz készülne, majd jövetelünk célját megismerve, olyan izgalomba kerül, hogy el sem tudja hirtelen mondám, hogy is történt. Édesanyja veszi át a szót, aki elmondja dióhéjban a történteket, sietve, mert ő meg munkába igyekszik, délutáni műszakos a bőrgyárban. — A vasútállomásra iparkodott a fiam, mi itthon nem tudtunk semmiről. Lóhalálában hozzák egyszercsak a hírt, hogy siessek, mert beleesett a Sióba. Rettenetes még emlékezni is rá. Mire odaértem, már ketten vonszolták ki á partra. Látom, hogy a fiamból öntik ki a vizet, az arca szederjéskék, ? mérnök úrnak meg véres a lába, valami felsértette úgy látszik. Bátor, igaz ember Lengyel Zoltán, hisz ott éppen nagyon mély a víz, ott legsebesebb a sodrása is és saját életét reszkírozva mentette meg a fiamat. Nem is tette volna meg mindenki azt, amit ő. Köhög még mindig szegény, mert meg fázott a hideg vízben. — Megérdemli az elismerést, a megbecsülést, tiszteljük is érte. Nem tudom, miért nem tudnak az esetről a faluban, biztosan nem beszélte el senkinek — fejezi be a beszélgetést. Úgy látszik, szerény ember lehet Lengyel Zoltán bőrgyár! üzemmérnök, pedig nem kis dolgot tett. Megérdemelné, hogy az üzemben, a faluban dicséretet, elismerést kapjon tit' téért, hogy a simontornyai koz vélemény is tudomást szerezzen bátorságáról, emberségéről, önfeláldozó, nemes cselekedeté ről és ezért még jobban becsül je őt. SOMI BENJAMINNÉ Megkezdődön a burgonya első töitegetése Reményi Rezső, megyei főagronónms tájékoztatója a mezőgazda» sági munkákról Szorgalmasan dolgoznak a határban, igyekeznek az emberek, hogy a soron levő és a soron következő mezőgazdasági munkákat a legmegfelelőbb időben és a legjobb munkával végezzék el. A megye területén közel 117 ezer hold szemeskukorica, a termelőszövetkezeteknél mintegy 4000 hold siló- kukorica került elvetésre és e szám azt jelenti, hogy az elmúlt évihez viszonyítva körülbelül 5000 holddal több kukorica-vetőmag ke rült a földbe. A kukorica-vetésterületből mintegy 47 ezer holdon a termelők hibrid kukorica-vetőmagot vetettek, a tsz-ek pedig teljes kukoricaterületükön a nagy termést biztosító hibrid kukorica-vetőmagot használták. A vetési munkák befejezésével egyidejűleg elkezdődött a növény- ápolás és a szénabetakarítás munkája. Jelenleg a cukorrépa egye- lése 95, első kapálása 70, a kukorica első kapálása és egyelése 45. a napraforgó egyelése és első kapálása 95, a burgonya kapálása 80, az első töltögetése pedig 5 százalékban van eddig elvégezve. A szőlőmunkák közül az első permetezést 60 százalékban fejezték be a megye területén. A fűszerpaprika palántázása 75, a dohány palántázása 85 százalékban van meg eddig. A lucerna első kaszálásával 80, a behordásával 40, a vöröshere első kaszálásával 50, behordásával 20 százalékra végeztek. Az elmúlt időszak meleg és csapadékos időjárása általában kedvezett a növények fejlődésének, viszont sok esetben akadályozta a növényápolási munkákat. A következő napok egyik legfontosabb munkája a kapásnövények soron levő ápolási munkáinak az elvégzése, a területek teljes gyomtalanítása. A kukoricatermés növelése érdekében fontos, hogy biztosítva legyen a 35—40 centi- méteres tőtávolság, mert csak így várható magas kukoricatermés, főképpen a hibrid kukoricáknál. A négyzetes, fészkesvetésű kukoricáknál pedig úgy lehet biztosítani megfelelő növényápolást, ha fészkenként kettő vagy három tövet hagynak meg. A növényápolás és a szénabetakarítás munkáinak gyorsítása érdekében valamennyi termelőszövetkezetben a munkát a lehető legjobban kell megszervezni, a gépállomásokon pedig törekedni kell arra, hogy a kaszálógépek, a rendsodrók a legnagyobb kapacitással működjenek azért is, mert előreláthatólag a közeli hetek csapadékosak lesznek. A szőlőknél az első permetezést sürgősen követnie kell a második és a harmadik permetezésnek. Ha a gyakori esőzés a lombról lemossa a permetanyagot, akkor ismételni kell a permetezést és porozni abban az esetben, ha az egyes esők között nincs elegendő idő. Úszó épületelemgyár Moszkvai konstruktőrök és tal- lini technológusok közös munkával megalkották a világ első úszó épületanyaggyárát. A gyárat a „Pamjaty Hohrako- va" gőzösön rendezték be, amely az Oka és a Moszkva folyón hajózik. Ebből a különleges gyárból került ki a szilikalcit nevű kiváló minőségű és olcsó építőanyag; Nyersanyaga folyami homok, víz és mész. A gyárat automatizálták, a gépeket mindössze kilenc ember irányítja. Egy év alatt a gyár annyi szili- kalcittömböt készít, amely nyolc négyemeletes, 32 lakásos ház építésére elegendő. Két asszony, négy lány... Az útmeniti puha fűben hatan ülnek. A friss, zöldlombú fa alatt ott sorakoznak a knca- rak, amelyben az ebédet hozták. Most már üresek, mert gazdáig túl vannak az ebéden. Talán aludnának is egy félórát, ha meg nem zavarjuk őket, de így... Baloldalt két idősebb asszony fekszik, fejüket karjukon pihen tetve, s alig veszik észre közs- ledtünket. A négy lány jobbra, talán öt méter távolságra buA német agresszió története ii. A munkásosztály elleni harc Amikor a nácik uralomra jutottak, Németországban a szak- szervezeteknek három csoportja működött: az Általános Német Szakszervezeti Szövetség, amely 28 szakszervezetet egyesített és az Alkalmazottak Általános Független Szövetsége, amely 13 szak- szervezetből állt. E két szervezet tagjainak száma több mint négy és félmillió volt. A Keresztény Szocialista Szakszervezetek több mint 1 250 000 tagot számlálták. Németország munkásosztálya nagy erőt képviselt a német társadalom életében. A munkásosztály már 1918-ban megelégelte a háborút és 1918 november 9-én a haladó polgársággal megsemmisítette a császári Németországot. A munkások voltak azok, akik a fellázadt matrózokkal és katonákkal együtt munkástanácsokat alakítottak. Ezt a nácik sohasem felejtették el és sohasem bocsátották meg a német munkásosztálynak. A náci program nemcsak azt írta elő, hogy a munkásosztályt meg kell fosztani olyan lehetőségektől, melyekkel védekezhet a nyomorúságos létfeltételeknek a fegyverkezés érdekében történő korlátozása ellen, hanem azt is, hogy erőszakkal újabb áldozatokra kényszerítsék a nácik háborús készülődése érdekében. A program nyílt és kihívó volt. Meg kell a munkásosztályt félemlíteni, meg kell semmisíteni szervezeteit és a közös védekezés eszközeit. A nácik a két legnagyobb szak- szervezet ellen irányították a legnagyobb támadást. 1933 április 21-én elrendelik a szakszervezeti szövetség és az alkalmazottak független szövetsége felfüggesztését, vagyonuk elkobzását és vezetőik letartóztatását. Elkobozták a szakszervezetek minden vagyonát, beleértve a nyugdíj- és a jóléti alapot is. Az üzemekben úgynevezett »üzemi osztagokat" szerveztek, amelyek az »ideológiai rohamosztag« szerepét töltötték be. A pártparancs előírta, hogy a »német munkafronton kívül nem létezhet egyetlen más szervezet sem«. A kollektív szerződések korábbi rendszere megszűnt és egy 1934 november 30-i rendelet be- zette az úgynevezett »Führer-el- vet« az iparba. A rendelet előírta, hogy az üzemtulajdonosok legyenek a Führerek és a munkások az általuk vezetett tömeg. Hogy a munkásosztályt még jobban fegyelmezzék, bevezették az úgynevezett munkaszolgálatot is. Ebben kifejezésre akarták juttatni, hogy a munkások »a munka katonái«. Egyházellenes tüntetések Az egyházat olyan intézménynek tekintették, mint amely céljukat akadályozza. Ezért az egyházi iskolákat, nevelőintézeteket bezárták, vallásoktatást megakadályozták. Lelkészeket és püspököket elmozdítottak, sokat közülük koncentrációs táborokba küldtek. (Folytatjuk.) A következő rész címe: A zsidók ellen elkövetett bűncselekmények. jik össze. Talán arról beszélnek, hogy vasárnap melyik legény mit mondott az utcán. Mert a lányok olyanok, hogy elmondanak egymásnak mindent, meghányj ák-vetik élményeiket, s ha a legények tudnák, hogy esetenkint milyen jókat nevetnek rajtuk, jobban meggondolnák, hogy mit mondanak. Régen is így volt ez, s most is. Bállá Mihályné, az egyik asz- szony, ahogy visszaemlékszik az ő fiatalságára, távolbatekin- tő szemmel mondja, hogy az ő lánykorában mindig az a legény tetszett a lányoknak, ame lyik legjobban tudott mulatni a kocsmában, a legjobban tudott nótázni éjjel, amikor csendes a falu és messze elhallatszík a hang. — Hej, akkor régen mennyire más volt. Alig vártuk a szom batot vagy a vasámapoi;. ösz- szejöttünk valahol és citeraszóra táncoltunk. Ezek a mai fiatalok?... A csoda tudja, hogy mi- kór volt bál... — Ugyan édesanyám.., Táncolhatunk mi is. Van zenegépünk a KISZ-ben. Lemezeink is vannak már. Jövőre még televíziónk is lesz — mondja Jolán, s hogy szavának nagyobb hatást adjon fel is egyenesedik fektéből. A két idős asszony csak hallgat, amint a fiatalok egymás szájából véve lei a szót, neki- tüzeseave mesélik, hogy a KISZ-szervezet tagjai vetettek kölest, amit közösen gondoznak, takarítanak be és ha eladják, az érte kapott pénzen televíziót vásárolnak. Aztán a közös munkára terelődik a szó. Lápafő termelőszö ősszel vetkezeti község, s az már közösen dolgoznak. — Már most is dolgoztunk közösen. Vetettünk takarmányt, kukoricát, hogy az őszszel az állatoknak legyen, ami kor a szövetkezetbe visszük őket, — mondja Balláné. — És milyen volt először a közös munka? — Dolgoztam én már máskor is a szövetkezetben — válaszol büszkén Jolán és a többi lányra nevet, de a mondatát az anyja folytatja. — Bent voltunk mi a tsz-ben 1956 előtt is. A lányom munkacsapatvezető volt. Meg voltunk elégedve a sorsunkkal, nem akartunk mi kilépni, de az ellenforradalomkor sokan elvesztették a fejüket, aztán felbomlott a tsz... Katona Irénke, a kis virgonc már dolgozni szeretne, sűrűn pislog a dombtető felé, ahol ebédkor félbehagyták a répa- egyelést. — Talán korábban szeretne hazamenni, mert találkája van?... — Nem válaszol, csak huncutul nevet és lehajtja a fejét. Kardosné közben arról kezd beszélni, hogy milyen nevezetes helyen vagyunk most. Itt* a környéken fogták el Sobri Jóskát, a híres betyárt. A környék lakói közül ma is sokan beszélnek a történetről. Balláné ujjával nevetve a Iá nyok felé bök. •— Hozzanak már onnan Szekszárdról néhány legényt, hogy legyen kivel szórakozni ezeknek a lányoknak — mondja. — Van itt is amennyi kell — mondják valamennyien és elpirulnak, hisz ezzel elárulták magukat. tb)-s
