Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-23 / 119. szám

1959. május 23,

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

Nézők és kiállítók

«— A kereskedelem hangján — Egy Tolna megyei tsz-tag — Fényképezd nemzet vagyunk — A legszebb ajándék — A kínai „csoda”

A KIÁLLÍTÁS sajtó- központja

igen mozgalmas — csakúgy, mint az egész kiállítás. Az érdeklődő riporterek egymásnak adják a kilincset s a sajtótájékoztató alig győz válaszolni a rengeteg kérdésre. Meglehetősen nagy a hangzavar: az egyik gépírónőnek angol nyelven diktálnak, a másik asztalnál francia nyelven folyik a tárgyalás, a harmadik újságíró telefonba diktál egy előre leírt szöveget — nem tudom, hogy ő milyen nyelven beszélt... Kissé odébb orosz nyelven folyik a diskurálás: egy magyar és egy szovjet újságíró társalognak:

Igen sok a külföldi újságíró. Moszkvába, Párizsba, New Yorkba, Prágába és Berlinbe- küldik híreiket, tudósításaikat, és alig van tekintélyes lap, amelyik ne emlékeznek meg erről a méreteiben is hatalmas kiállításról. És hadd tegyem hozzá: még a nyugati lapok is kénytelenek néhány elismerő szót megereszteni a magyar ipar termékeiről, s az elismerés hangján beszélnek a szovjet és a többi népi demokratikus ország pavilonjáról: Tudósítanak az üzletkötésekről, a kereskedelem további kiszélesítésének lehetőségeiről;

Más nyelven: a kereskedelem hangján fokozódik a népek közti barátság a Budapesti Ipari Vásár eredményeként;

A két nap élményéről Németh Béla, a tengelici Petőit Tsz agronómusa számolt be, amely így kezdődött:

»Nem olyan régen vendégek ■érkeztek hozzánk a Budapesti Április 4. Gépgyárból. Azt mondották, ők patronálják a két tengelici termelőszövetkezetet, a Petőfi Tsz-t és az ez évben szőlőhegyen alakult Uj Élet Tsz tagságát Megbeszéltük mire lenne szükségünk, hogyan tudnánk segíteni és pár órai barátságos beszélgetés után azzal búcsúztak, hogy rövidesen meghívnak bennünket a termelőszövetkezetek képviselőit, hogy nézzük meg gyárukat. A nap, a látogatás ideje nem váratott sokáig és a napokban mintegy harmincán Bu depestre utaztunk, a patronálok meghívására. Az élményben gazdag két nap valóban felejthetetlen számunkra.

Amikor megérkeztünk az üzem területére, a munkások, a gyár vezetői testvérként fogadtak bennünket. Az igazi meglepetés azzal folytatódott, amikor a gyár napköziotthonának apró lakói, 4—5 éves gyerekek virággal, zene- és énekszóval köszöntöttek bennünket. Látogatást tettünk a gyárban, megmutatták az öntést, a vasolvasztást, egyszóval mindent,

EGY TOLNA MEGYEI

termelőszövetkezet tehenésze besétált a kohó- és gépipari pavilonba. Megállt egy igen bonyolult, külsőleg pedig nagy gép előtt, amelynek bemutatták a működését is. Egy gombnyomásra nagy gyorsasággal forogni kezdett a lendkereke, s mivel ez volt a legszembetűnőbb, a bácsika is ezt nézegette. Kis idő múlva csóválni kézdte a fejét:

— De elkéne ez a gép otthon, nálunk a szövetkezetben...

Mindenki odafigyelt: ugyan

minek kellene a szövetkezetnek az a gép, amelyet -a modern gyárban üzemeltetnek? Szóvá is tették ezt. íme a válasz:

— Ááá, kérem, nagy szükségünk lenne nekünk erre. Ezt, ha beszerelnénk, egyszerre meg tud

nánk vele hajtatni a szecskavágót és a darálót. A télen alakultunk és még nem tellett gépre..:

Közben elmosolyintotta magát, jelezvén, hogy ezt azért nem komolyan mondta, dehát az ember először mindent a „saját szemével” néz.

KIKBŐL TEVŐDIK ÖSSZE naponta a vásár sokezres látogató tömege? Erre így is lehetne felelni: falusiak, városiak parasz tok, értelmiségiek, háziasszonyok, gyárimunkások stb. Én azonban másképpen, rövidebben határozom meg a választ: A vásár látogatói fényképező emberek! Ez kizárólag az egyéni megfigyelésemen alapul, de bárami az ő munkájuk. A látogatás második napján az ipari vá sárt néztük meg és patroná- lóinknak köszönhetjük azt a kedvességet is, hogy jegyet biz tosítatak a Fővárosi Nagycirkuszba és a jégrevű műsorára.

Nem lehet szavakban kifejezni a gyár és ezen keresztül az üzemi munkásság odaadó, meleg szeretetét, melyet éreztet ek velünk, amely megnyilvánult abban is, hogy készségesen végigkalauzoltak bennünket a fővárosban, a nőtanács asszonyai pedig az asszonyokkal jártak, segítettek bevásárolni.

A búcsúvacsora előtt műsorral kedveskedtek vendéglátóink, amelynek minden száma maradandó számunkra.. Fel léptek a Nemzeti Színház és a Zeneművészeti Főiskola tagjai. A legnagyobb sikere talán egy szovjet operaénekesnőnek volt, aki magyarul is énekelt magyar nótákat.

Természetesen a kétnapos látogatás nemcsak szórakozásból állt, megígérték azt is, hogy a szőlőhegyi Uj Élet öntözéses kertészetéhez csöveket és tartályokat biztosítanak.

Mély barátságot kötött a gyár munkássága a tengelici szövetkezetek parasztságával, amely a közel jövőbeni segítés alapján tovább fog mélyülni«.

ki ellenőrizheti a hitelességét. Egy egész napon át néztem a pavilonok közt a hullámzó tömeget, de alig láttam olyan férfit, akinél ne lett volna fényképezőgép, s valamennyi modern, így drágább fényképezőgép volt.

így aztán kicsit sem leszek majd meglepődve, ha új szólásmondás kél szárnyra. Hosszú időn keresztül járta az a mondás, hogy „lovas nemzet” vagyunk. Ezt az ipar fejlődésével felváltotta a „traktoros nemzet vagyunk” mondás. Most pedig aktuálissá vált az a mondás, hogy „fényképező nemzet vagyunk”.

A kiállításon tehát nemcsak a kiállított tárgyak mutatták az ország fejlődését, hanem az ország különböző részeiből össze- sereglett emberek képe is.

MIT VEGYEN AZ EMBER AJÁNDÉKBA?

Ez nagy gond. Ugyanis, ha kiállításra megy az ember, valami olyasfélét szeretne vásárolni, ami a legjobban tükrözi a kiállítás lényegét. No, de kérem... _ Egy hernyó.a1 pás traktort, marógépet vagy exkavátort mégsem vásárolhat az ember csak úgy ajándékba, akármennyire is kedves az ajándékozandó személye. Nem vásárolhatja meg az ember a szovjet pavilonból a szép vonalú Sirály kocsit sem, dehát azért valamit csak kell venni. Barátom nős ember és szerette volna megvenni feleségének a külföldi pavilonban bemutatott ruhavasaló berendezést. Két egymáshoz illeszkedő forma közé kell tenni a gyűrött nadrágot s néhány pillanat alatt kész a vasalás.

A LEGTÖBB MEGLEPETÉST

— azt hiszem, ebben sokan egyetértenek velem — a kínai pavilon tartogatja a látogatók számára. Kínát olyan hatalmas országnak ismertük még néhány évvel ezelőtt is, amelynek nincs számottevő ipara. Ezen az ipari kiállításon pedig egy egész sor olyan ipari terméket mutatott be, amely semmivel sem marad el az ismert ipari államok ipari termékeitől. Modern szerszámgé pék, finom műszerek, értékes áruk — ez jellemzi a kínai pavilont, mint a kínai ipar tükrét. Nagyon sokan csodálták a korszerű, díszes kivitelű rádiókészülékeket. Aki eddig nem hitte, most látta, hogy mire képes a kínai nép s mi történik Kínában.

Nem véletlen, hanem a látottak egyenes következménye, hogy a kínai pavilon vendégkönyvében már rengeteg bejegyzés olvasható. Láttam sorba- állni embereket a kínai pavilon árusító részlegénél és láttam sorbaállni embereket a kínai pavilon vendégkönyvénél: az egyik helyen, hogy vásároljanak a keleti csecsebecsékből, a másik helyen, hogy bejegyezzék elismerésüket Kína fejlődéséről. Nem túlzók: ezért is sorbaálltak az emberek. Ezt a meglepetést, az elbűvölő fejlődést nem lehet szó nélkül hagyni,

Boda Ferenc

Felejthetetlen két nap a patronálok között

f HÍREK

— Hatezer kiscsirkét nevelnek a dombóvári Vörös Sugár Termelőszövetkezetben. Miután a tsz asszonyai közül senki nem vállalta az apróságok nevelését, két férfi, Varga Andor és Nagy György foglalkoznak a csirkékkel. A Béke Termelőszövetkezet ugyancsak foglalkozni kíván baromfineveléssel, Itt 1500 kiscsirkét nevelnek.

— újra szól a világ legrégibb

harangja. A Forli közelében fekvő Modigliana olasz városkában a közelmúltban ismét visszaadták rendeltetésének a világ legrégibb harangját. A harangot 900 évvel ezelőtt Vilmerus harangöntő készítette: a harang

mind a mai napig megőrizte kellemes hangját, noha a második világháborúban a szétrombolt templomtoronnyal együtt lezuhant és hosszabb ideig a romok alatt feküdt. A régi harang 15 évi hallgatás után most újból megszólalt.

— Kocsoláról a gyermeknapon körülbelül hatvan gyermek utazik Dombóvárra a járási úttörőtalálkozóra. Az alsósoknak mesefilm vetítést rendeznek a mozihelyiségben.

— Nászutas férjek — erdőőri szerepkörben. A kanadai Winnipeg állam erdőigazgatósága állandó nehézségekkel küzdött, hogy megfelelő számú erdőőrt találjon. Egyik ötletes alkalmazottja egy napon különböző újságokban hirdetést adott fel, amelyben közölte, hogy «-festői környezetben week-end ház bérelhető«. A hirdetésnek nagy sikere volt: sorra jelentkeztek ifjú házasok, akik mézesheteiket a «festői környezetben« kívánták eltölteni. Az erdőigazgatóság ingyen bocsátja rendelkezésre az erdészlakot, azzal a kikötéssel, hogy az újdonsült férjek tegyék meg naponta az ellenőrző körutat a környéken;

— Boda István Pincehely szőlőhegyi lakost a tamási járásbíróság tartási kötelezettség nem teljesítése miatt négy hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Boda István külön élt feleségé tői és két kiskorú gyermeke után nem fizette rendszeresen a tartásdíjat, noha a bíróság előtt egyes- séget kötött feleségével, s kötelezte magát bizonyos összegű tartásdíj fizetésére:

— Tudni kell a nők nyelvén.

Egy 12 emeletes New York-i kórház tetején egy fiatal lány ön- gyilkosságot készült elkövetni. Már-már nekikészült a halált hozó ugrásnak, amikor két emelettel lejjebb, az ablakon kihajolt egy rendőr és meglátta. Félve, hogy mire feljut a tetőre, a lányt már nem találja, a fiatal és bölcs rendőr más módszerhez folyamodott: »Maga olyan szép, hogy nem szabad meghalnia. Csodálatos alakja van, gyönyörű lába, bájos mozdulatai:::« — kiáltotta fel a fiatal lánynak; A 16 éves öngyilkosjelölt nem maradt érzéketlen a heves udvarlás

iránt és lemondott szándékáról. Az ifjú rendőrt kitüntetésben részesítették, amiért ilyen nagyszerűen értett a nők lélektanához.

— Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő című operettjét mutatják be Bonyhádon június 16-án a Kecskeméti Katona József Színház művészei;

— Német—magyar találkozót, majd utána apák napját rendez ma este a bikácsi nőtanács.

— Svéd segítség algériai menekülteknek. Marokkóban a svéd Rädda Barnen (Mentsétek meg a gyermekeket) nevű segélyszervezet algériai menekült gyermekeknek heti öt alkalommal ebédet ad. A 90 000 marokkói menekült közül 40—50 000 a gyerek. A svéd segélyszervezet ezenkívül 80 gyermek számára otthont létesít Ouj- daban, továbbá 900 gyengélkedő gyermek számára szanatóriumi ellátást biztosít egy földközi-tengeri városkában.

— A Hazafias Népfront Esztergomi Bizottsága és az Esztergomi Balassi Bálint Múzeum — a Magyar Partizánszövetség, az Esztergomi Balassi Bálint Könyvtár és a helyi múzeumok emlékanyagából rendezett kiállítását 1959. május 21-én délután 5 órakor nyitotta meg a Petőfi Kultúrotthon kiállítási termében (P tőfi utca 22.). A kiállítás az 1919-es Esztergom-párkányi csata eseményért mutatja be. A kiállítást Dezsényi Miklós nyugalmazott honvédezredes, a Hadtörténeti Intézet tudományos munkatársa nyitja meg. A kiállítás május 21—június 15. között hétfő kivételével mindennap megtekinthető.

— Magyar—német baráti estet tartanak Gyönkön június 14-én a Hazafias Népfront rendezésében.

— A Teveli Földművesszövetkezet dolgozói a pártkongresszus tiszteletére versenyre hívták ki a járás valamennyi kettes kategóriába tartozó földművesszövetkezetét. A versenypontokban költségmegtakarítás, tagtoborzás, forgalomnövelés szerepel. A háromtagú értékelő bizottság negyedévenként fogja értékelni a verseny eredményeit;

Konga,

a csimpánz menyasszony

Konga, a kelet-berlini állatkert csimpánzhölgye Drezdába érkezett, ahol Jackeyvel, a drezdai állatkert csimpánzával házasságra lép. Konga lelkes örömkiáltásokkal üdvözölte vőlegényét, Jáckey- nek azonban erélyesen vissza kellett utasítania két drezdai% csimpánzhölgy felháborodott féltékenység! rohamát, mielőtt üdvözölhette volna ifjú feleségét.

Madárdal és dolgozatírás

Japán biológusok megállapították, hogy a diákok úgy tudják leküzdeni a dolgozatírástól való irtózásukat, ha vidám madárdalt hallanak közben. Ezért egyes japán iskolákban ’ kísérletképpen kalitkákban éneklőmadarakat helyeztek el az osztályokban.;

Miért nem tudják még a nyugatnémet gyermekek az igazat a nácizmusról?

ciót hozzon létre, egymást segítsék a vállalatok, üzemek.

Az Ipari Termelési Tanács Bonyhádon május 20-án alakult meg, június végén és július elején — központi sürgetésre — Szekszárdon is megalakult, illetve újjáalakult. Bonyhádon az újjáalakulás július közepén történt meg.

A szocializált üzemek vagyona nem volt csákiszalmája. Mindenütt leltárt vettek fel, s annak egy példányát beküldi ék Szekszárdra a Megyei Intéző Bizottsághoz, amely — összegyűjtve a megyéből beérkezett jegyzőkönyveket — a Szociali- zálási Népbiztosságnak, Budapestre küldte meg. A fennmaradt adatok alapján például a bonyhádi villanytelep leltárát május 15-én továbbította a Megyei Intéző Bizottság Budapestre.

Az ipar és a kereskedelem szocializálásáról az összefoglaló alispán! jelentés, amelyet az 1959. november 29-i törvény- hatósági bizottsági ülésen ismertettek, a következőket tartalmazza:

»::: a vármegye területén létezett összes kereskedéseket köztulajdonnak jelentették ki, az összes árukészleteket felleltározták, az üzlettulajdonosokat csak mint üzletvezetőket alkalmazták munkabérrel, bizalmi férfiak ellenőrzése mellett. Az üzletek teljes jövedelmét adóhivatalokba kellett beszállítani. Hasonlóképpen jártak el . az üzemekkel is. Köztulajdonba akarták venni nemcsak a kézműves ipar műhelyeit, hanem egyéb más termelői üzemeket is, minők a kőbányák, téglaége- tők és. gyárak, mészégetők, malmok stb. Mindenütt szintén csak üzletvezetőnek hagyván meg a volt tulajdonosokat.«

A termelési biztosul meghagyott volt tulajdonosok nem

igen garázdálkodhattak, mert melléjük politikai biztost állított a Megyei Intéző Bizottság, s bizonyos ellenőrzést gyakorolt maga az üzemi munkástanács, sőt a szakszervezet is. Az olyan megszigorítások, mint például, hogy a készpénz bevételeket naponta kellett befizetni az államnak, ugyancsak korlátozta a tőkések manipulációs törekvéseit. Ahol valami rendellenességet találtak, ott sok esetben maguk a dolgozók azonnal intézkedtek. így történt például, hogy a szekszárdi selyemgyárban dolgozó asszonyok azonnali hatállyal kitiltották az üzem területéről Flettner Sándort, az üzem főkönyvelőjét még április első felében. Ügye sokáig húzódott, nemcsak a Megyei Intéző Bizottság, de a Szocializálási Népbiztosság is beleszólt a dologba, de Flettner nem került vissza a Tanácsköztársaság ideje alatt a selyemgyárba.

William Neil Connor a Daily Mirror hasábjain gyakran bírálja a nyugatnémet politikát.

Legutóbb a nyugatnémet pe dagógusok egyik legnagyobb problémájának nevezte, hogy nem tudják eldönteni, mit is mondjanak 11 millió tanítványuknak a náci Németországról.

A legtöbben azt a kiutat választották, hogy említést se?n tesznek róla. Az eredmény: a fiatalok nagyrésze azt az állam férfit látja Hitlerben, aki nagy szerű autóutakat építtetett, csökkentette a bűnözést és a munkanélküliséget — írja Connor.

Bonyolítja a helyzetet az is, hogy a szülők nagyrésze nagyon érzékenyen reagál, ha a

nácizmusra vonatkozó, nem túl hízelgő beszámolók hangzanak el, — hiszen a nácizmus idején éltek le húsz évet az életükből.

»A nácizmusban éltek, — hangoztatja Connor. — Élvezték az első tizenöt évét és aktívan segítették a Führer terveinek megvalósulását«.

Ez a hangulat most is erősen érezhető. Bizonyíték rá, hogy Nyugat-Németországban óriási tételekben adnak el egy lemezt, amelyen Hitler beszédek részletei és náci indulók hallhatók. A lemezt különösen Bonnban, a _ Szövetségi Köztársaság fővárosában vásárolják előszeretettel.

(AP)