Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-23 / 119. szám
f 1959. május 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Ítélet a Papp Lajos ügyben A tárgyaláson újabb bűntettet ismert be r Xz egyik sértett, Csötönyi László meghalt a kórházban, a másik sértett, Ribling Ferenc az egyik csuklójánál súlyos sérülést szenvedett, aminek a következménye, hogy ujjait s kezét nem tudja rendesen használni, s az orvos szerint csak hosszú idő múlva, fokozatosan gyógyulhat meg a keze. A vádlott, Papp Lajos szekszárdi, Bartina-közi lakos most a bíróság előtt áll, s számot kell adnia tettéért. Bíró: Bűnösnek érzi magát? Vádlott: Annyiban igen, hogy én kezdeményeztem szórakozás közben a verekedést; Nagy tömeg tolong a tárgyalóteremben, mindenki kíváncsi a tárgyalás részleteire, hiszen a »szereplőket« mindenki ismeri Szekszárdon és itt is történt az eset.; A bíró először a vádlott foglalkozását, múltját tisztázza. — 75 százalékos hadirokkant vagyok, s ezenkívül szívepilepsziám van; Körülbelül 12 éve kaptam — mondja a vádlott. Bíró: Mi az oka annak, hogy korábban is több verekedési esete volt? Vádlott: Kérem, ha engem nem bántanak, nem bántok senkit, de kis dolgokkal, egész csekélységekkel is fel tudnak idegesíteni és akkor könnyen követek el olyan dolgokat is, amit aztán később megbánok. A kihallgatás további részében egyre inkább kirajzolódnak a cselekmény körvonalai. Kugliztak a felsővárosi gazdakörben. Csötönyi távol maradt a dobástól, s késve jött, ezért Papp Lajos eléje állt, hogy már nem is dobhat. Ebből szóváltás támadt köztük, mire Papp hétszer arcul ütötte Csötönyit. Később Papp próbált kibékülni Csötönyivel, de ő erre nem volt hajlandó. Láthatóan azonban »elcsendesedett« az ügy; Este kilenc óra tájban indultak haza és a gazdakör előtt az utcán összetalálkozott Papp Lajos Csötönyivel, s néhány más személyPapp Lajos odaszólt Csötö- nyinek, hogy it't vagyok, visz- szaadhatod a pofonokat. Csötönyi arcul ütötte Papp Lajost, aki az ütés következtében elesett. Papp kezében bicska volt, valószínűleg azért, mert attól tartott, hogy védekezésre lesz szüksége. Papp térdelő helyzetben volt és hadonászni kezdett a nyitott bicskával, sf megszórta Riblinget a csuklójánál, Csötönyit pedig a felsőlábszárán. Tanúként hallgatta ki a bíróság a sértett Ribling Ferencet, s még jó néhány olyan személyt, akik fontos adatokat mondtak el a történtekkel kapcsolatban. Meghallgatta a bíróság az orvosszakértőt is, aki többek között elmondotta, hogy Papp Lajos 1948. óta 13 esetben volt kórházi kezelés alatt epilepsziája miatt. A szakértő szerint a cselekmény elkövetésekor közepes mértékig korlátozott volt cselekedete társadalmi veszélyességének felismerésében. A vádlott a kihallgatáskor azt is vallotta, hogy a bicskázásnál bizonyos részletekre nem emlékszik, ami betegségének a következménye. Az orvosszakértő erre azt mondotta, hogy ez megtörténhetett, mivel az epilepsziának ez is egyik tünete; A bíróság végül is halált okozó súlyos testi sértés és egyrendbeli súlyos testi sértés bűntettében mondotta ki bűnösnek, s ezért Papp Lajost három évi börtönbüntetésre és három évi jogvesztésre Ítélte. Súlyosbító körülményként értékelte a bíróság az ítélet kiszabásánál, hogy Papp Lajos lényegében kezdeményező volt, mivel ő ütötte először arcul Csötönyit. Ezenkívül súlyosbító körülmény volt, hogy Papp Lajos alaptermészetében nagyfokú hajlam tapasztalható az ilyen cselekedetek elkövetésére. Egy tanú vallomása és a vádlott beismerése szerint például még a második világFof ópályázat A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Titkársága és a Magyar Fotóművészek Szövetsége országos fénykép-pályázatot hirdet. Beküldhető: Minden olyan kép, amely a magyar és a szovjet nép barátságát fejezi ki: amely hazánk felszabadításának állít emléket; amely a két ország közötti gazdasági és kulturális kapcsolatokat fejezi ki, valamint a szovjetunióbeli utazások alkalmával készített felvételek. A pályázat beküldésének határideje: 1959. szeptember 5. A beküldés helye: Vidéken: az MSZBT megyei titkársága. A megyei, kerületi és nagyüzemi kiállításokon bemutatott képekből 1960. év' elején Budapesten kiállítást rendeznek, ezek közül a legkifejezőbb alkotásokat díjazzák. Díjak: Egy db első díj 3000 Ft, vagy a Szovjetunióba társasutazás, egy db második díj 1500 Ft, két db harmadik díj 500—500 Ft. Ezenkívül további három képet oklevéllel tüntetünk ki. háboi'úban leszúrt egy katonát, mivel az meg akarta akadályozni, hogy vizet igyon egy kútból. Ezt az ügyet a bíróság áttette nyomozás végett a katonai ügyészséghez. Az ügyész súlyosbításért, a vádlott enyhítésért fellebbezett. Meg kell jegyezni, hogy Csötönyi László haláláért súlyos felelősség terheli azokat, akik elmulasztották a megfelelő elsősegélynyújtást, nem szállították Csötönyit azonnal a kórházba. Riblinget időben a kórházba szállították, mivel ott volt egy gépkocsi, ugyanakkor Csötönyit otthagyták s csak sokára került a kórházba. E HETI Kellemetlen Kérdéseink A Babits Mihály utcára nyílik a Pannónia Sörgyár szekszárdi le- rakatának egyik ajtaja. Eddig rendben van a dolog, csak az nincs rendben, hogy úgyszólván minden nap egy autó ácsorog az ajtó előtt, a járdán és úgy rakodik. A gyalogosok télen a hóba, tavasszal és ősszel a sárba, nyáron pedig a porba szorulnak le a járdáról, mert a gépkocsivezetőt ugyan nem érdekli, mi lesz a gyalogosokkal. Mi a véleménye a lerakat vezetőinek, kinek az érdeke fontosabb: az egyszem gépkocsivezetőé, vagy a gyalogosoké, akik reggelente legalább százan kerülgetik az autót? * Nem szégyellik magukat azok a fiatal és idősebb emberek, akik letépdesik a szekszárdi sétakerl virágait és utána elszórják? De nem lehetne valahogy megszervezni a park rendjének őrzését? • A tűzoltóság felszólításától egy év telt el, most már éppen ideje lenne megjelölni azokat a földbe süllyesztett vízcsapokat, amelyeket tűz esetén oltási célokra használni lehet. A legutóbbi szekszárdi tűz alkalmával is értékes percek teltek el a vízcsap keresgélésével; Pedig nem kellene több; mint mindegyik csap fölé egy kis tábla; Ugye könnyen meg lehet csinálni? De akkor miért nem csinálják? TAVASZ A DUNA'PARTON Csodálatosan szép ilyenkor tavasszal a Duna-part. Az üde zöldlevelű fák lombkoronája árnyékot vet a partról a mélyen, lent hömpölygő vízre, melyen csónakok suhannak, s a vízből kimagasló köveken álló mosóasszonyok bokáját játékos loccsanással borítja el egy-egy hullám. Pakson, a vadgesztenyefák árnyéka alatt az egyik pádon fiatal szerelmespár ül. Mit bánják ők, hogy valaki nézi őket. Nem látnak mást csak egymás szemét s a benne tüzelő fényt, mely harmadiknak — aki talán irigykedve nézi őket — semmit nem mond, csak ők tudják, hogy miről beszél. Lejjebb a parton diáklányok ülnek. Kezükben könyv, de az ő tekintetük is valahol a túlsó parton kalandozik. Ugyan kinek vám kedve ilyenkor tanul-— ni? A matematika könyv »a« és »b« négyzete most ábrándozásra csábító, mint egy szerelmeslevél. Amott két lány ül a pádon. Nem paksiak csak néhány percük van még az autóbusz indulásáig, de ezt a néhány percet itt töltik a parton a lábuk előtt hömpölygő víz mellett. Még egy perc, aztán futva indulnak az autóbuszmegálló felé, hogy le ne maradjanak. Sietés közben az egyik megjegyzi, amikor elhaladnak mellettünk: »Milyen szép itt...« — De lebbenő szoknyájuk már a betonút fölött suhan, s egy pil lanat múlva el is tűnnek... * Dunaföldváron népes gyerek sereg lépdel a hídon, át a túlsó part felé. Kirándulni mennek az erdőbe Kísérőjük alig tudja őket tartóztatni, hogy rendezett sorokban haladjanak. Sietni szeretnének, futni, hogy minél előtt ott legyenek a fák alatt, valahol egy tisztáson, s előkerüljön a labda... Alattunk lenn a vízen egy bárka úszik méltóságteljesen. Kavicsot szál ltanak benne valahová valamilyen építkezéshez. Messze, túl a kendergyáron a kanyarban hajó tűnik föl, kéményéből sötétszürke füst kígyózik a magasba. A kiránduló diákok már eltűntek a túlsóparti erdőben, de most futva közeledik ismét kettő. Lassítanak mellettem a híd közepén, lihegve állnak néhány másodpercig, míg kifújják magukat, aztán izgatottan érdeklődnek, hogy mikor mentek erre kiránduló diákok, ök ugyanis elcsavarogtak egy kicsit, és lemaradtak a csoporttól. A kapott válasz után ismét rohanni kezdenek, s már néhány méterrel odébb járnak, amikor az egyiknek eszébejut; hogy a felvilágosítást illő lenne megköszönni..; A híd túlsó végénél éppen kukacot húz egy horgász a horogra, aztán könyökével a térdére támaszkodva figyelmesen nézi az acélbot végét. Egy rántás és húzza is ki, de semmi nincs rajta. Még kukac sem; Úgy látszik jó étvágyuk van a halaknak erre is. A nagy izgalomban megfeled kezik arról a néhány törpeharcsáról, amit felfűzött és sietve bizonytalan rögzítéssel lógatott a vízbe. A halak persze szemfülesek voltak, és mire a kötést meg akarta biztosítani; a halak valamennyien »kereket oldottak.« Mutatóba sem maradt belőlük egy sem. Tavasz van ők is szeretik a szabadságot... (b) MOZAIKOK a Dombóvári Fatelítő életéből Talán soha nem volt még annyi fa az üzemben, mint ezekben a napokban. Ezer köb méterekben számolják a talpfát, a fenyőrönköt a Dombóvá ri Fatelítőben. Az idén sokkal nagyobbak a feladatok az üzem, s így a munkások előtt is. Talán ez is egyik indító oka annak, hogy versenyt kéz deményeztek a munkások. A verseny eszmei tartalmát azon bán a pártkongresszus iránti tisztelet adja meg. Néhány hét tel ezelőtt összesítették a munkások vállalását, s most az értékelésből megtudták, hogy a vállalás eddig esedékes részét, közel 5000 forinttal túlteljesítették, * A szakszervezeti választásra is készülnek az üzemben. A — A zenekarunkról írtak már néhány sort, de ez csak úgy tűnik, mint amikor valaki távolról nézi az erdőt. Az emberek abból a néhány sorból tudomást vettek arról, hogy van zenekarunk, de nem tudják, hogy kikből áll. Pedig ne felejtse el, ahhoz, hogy jó legyen a zenekar, hogy megállja helyét az ifjúsági versenyeken, elsősorban is áldozatkész emberek kellenek — jegyezte meg beszélgetés közben kocsolai ismerősöm. Elhatároztam, hogy felkeresem az egyik kocsolai zenészt. Pápai Károlyt. A huszonhatéves fiatalemberről már előre megtudtam, hogy nappal »marhaleveleket« állít ki a tanácsházán, este a zene klasszikusait tanulmányozza, éjszaka pedig gyakran bálokban muzsikál. Találkozásunk alkalmával arról is meggyőződhettem, hogy szerény ember. Dicsekvés helyett csak néhány rövid mondattal válaszolt a kérdésekre. — Kitől tanult zenélni? — Az apámtól, Kocsolai „zenerajongó” — Talán zenész volt az édesapja? — Nem. Asztalos volt az apám foglalkozása. Ö maga csinált cimbalmot. Megtanult rajta játszani és megtanított bennünket is, a bátyámat és engem. — Most milyen hangszeren játszik? — Pisztonon. — És a piszton »kezelésére« ki tanította? — Itt, Kocsolán sokféle zenekar van — válaszolt. — Van egy zenekara a KISZ-nek, van a tűzoltóknak és most már az úttörők is alakítottak egyet. Mindegyik zenekarban szívesen látnak,. ha tanulni akarok. Nagy lehetőség van arra, hogy többféle hangszeren megtanulhasson játszani az ember. A légtöfcbet személy, szerint Szenes Béla pedagógustól tanultam, aki énektanár. — Hol lépnek fel leggyakrabban? — A mi körzetünkhöz tartozik Kocsolán kívül Alsóleperd, Dalmand és Vörösegyháza. Leggyakrabban bálokba járunk zenélni. De van olyan eset is, amikor KISZ-rendezvényeken szerepelünk. — Vannak-e zenészélményei a bálokkal kapcsolatban? — Akadnak. — Mondjon el egyet. — Hm. Hát melyiket is mondjam? A múltkor például odatámolyog hozzám egy jampi- formájú fiú Dalmandon. Már messziről lesírt róla a nagyképűség. Azt mondja: »Játszatok, srácok egy rokit!« s egy tízest nyújt felénk. Nem fogadtuk el a pénzt. »Ha tudsz rá táncolni, szívesen játszunk pénz nélkül is« — válaszolta vezetőnk. A fiú kiválasztott egyet a körben ülő lányok közül és elkezdte ráncigálni. Amikor »dobni« akart rajta egyet, a lány anyja felugrott helyéről és rákiáltó t: »Most már aztán elég legyen! Hát ezt tanultad te Pesten? Az én lányomat ugyan nem fogod itt szégyeníteni!« — Az anyai intelmek elhangzása után természetesen félbeszakítottuk a »roki« zenét és csendes tangóba kezdtünk. A fiút pedig egy-két józanabb társa »kivezette« a levegőre, hogy »lehűljön«. — Milyen tervei vannak? — Szeretnék komolyabb zenét tanulni... 'Ha Liszt, Mozart, Beethoven zenéjét hallom, mindig feltámad bennem a vágy a »komoly« zene iránt. De persze, hogy kellőképpen elmélyülhessek a klasszikusok műveinek tanulmányozásában, ahhoz elsősorban is a kottát kell alaposan megtanulnom, mert ez olyan fontos, mint az írásban az ábc. — Ezek szerint a »nehéz« zenét jobban szereti a »köny- nyű« műfajnál? Pápai Károly nemet int a fejével. — Téved. Egyformán rajongok mindegyikért. Csak hát jelen pillanatban a könnyű zenéhez értek jobban ..; H. T. szakszervezeti aktivisták beszá- mólnak csoportjukban a munkáról és újjáválasztják a bizal- mi hálózatot. A pártalapszerve zet hat tagját bízta meg a vezetőség, hogy segítsenek a szak szervezeti választások idején a bizalmiaknak. • A genfi külügyminiszteri értekezlet élénken foglalkoztatja az üzem dolgozóit. Egyéni beszélgetések, kisebb gyűlések, cigaretta-szünetek közben beszélik meg a legfrissebb genfi híreket. A dolgozóknak azonban ez nem elég. Kéréssel fordultak a pártszervezethez^ hogy rendezzenek nyilvános pártnapot, ahol tájékoztatják őket a külügyminiszteri értekezlet munkájáról. Május 29-én Mosonyi Pál, a vasúti pártszervezetek főtitkára tájékoztatja majd az üzemi munkásokat a genfi értekezlet mun kajáról. Az elmúlt hetekben sok bányafa készítéséhez szükséges rönk érkezett. Az üzem vezetősége szükségesnek látta, hogy a fát mielőbb feldolgozzák, ellenkező esetben az befülled, veszít értékéből. Száz munkást vettek fel a rönkök háncsolású hoz Közöttük nem egy, te’je- sítményével már az első napon felhívta magára a figyelmet. 11. B. például négy óra alatt teljesíti a napi munkanorma előirányzatát. * Néhány nap óta nem szabad a gyár területén kerékpárral és motorkerékpárral közlekedni. Az üzem felettes hatósága rendelte ezt el. Az intézkedéssel nem értenek egyet a helyi vezetők, és a munkások sevii akik 400 métert tolják a kerékpárt, a motorkerékpárt, annak, ellenére, hogy a tiltott útszaka szón személy- és tehergépkocsik a tilalom után is közieked nek.
