Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-21 / 92. szám
1959. április 21. TOLNA MEG VEI NÉPÚJSÁG 3 ► Az iregszemcsei gyógypedagógiai intézetben... HÍREK Áprilisi tréfa Az egyik hivatalban kegyetlen áprilisi tréfát csinált a személyzetis. Számára mindössze csak az a mentőkörülmény, hogy a tréfa nyomán jelentős szabálytalanság került napvilágra. Ez pedig történt a következőképpen: április 1-én, amikor majdnem mindenki valami szellemes tréfán töri a fejét, a szóban forgó személyzetis is elhatározta, hogy megtréfálja az egyik dolgozót. Megírt számára tréfából egy áthelyezési határozatot, amely szerint alacsonyabb munkakörbe áthelyezték az egyik járási székhelyre. Az illetőt — nevezzük X.-nek — nagyon kellemetlenül érintette az áthelyezés: sértette az önérzetét, ugyanakkor családi körülményei miatt is sok kellemetlenséget helyezett kilátásba az áthelyezés. Panaszkodott az egyik társának, aki mellesleg tudott az áthelyezési tréfáról, ezért az a színlelt sajnálás mellett még ugratta is: — Biztos „megfúrtak”, mert hallottam, hogy sokat áskálódott ellened Y. kartárs. Hősünk mindezt elhitte — beugrott a tréfának — és dühösen kezdte kiabálni: — Ilyen ember áskálódik én ellenem, aki számtalanszor jogtalanul vette igénybe a vállalat gépkocsiját magáncélokra?! Felsorolt még néhány hasonló dolgot és hozzátette: — Eddig nem szóltam, mert nem akartam senkivel sem ujjat húzni, de ha ő megfúrt engem, akkor én sem maradok adós, én is elmondom, amit tudok róla ... így aztán az áprilisi tréfából végül is komoly dolog lett. B. F. Gyönyörű, több mint 20 holdas park veszi körül az impozáns régi kastélyt, amelyben nem is olyan régen még báró Kornfeld Móric lakott. A hatalmas fák alatt most gyerekek hancuroznak. Itt az iregszemcsei Gyógypedagógiai Intézetben 110 iskolaköteles korú értelmi fogyatékos gyereket nevelnek-oktatnak, gon dós, lelkiismeretes pedagógusok. Lelkendezve szalad felénk egy fejletlen testű, buksifejű kis fekete gyerek, »Itt a Rózsi néni, megjött végre« kiáltással. Elszontyolodik, miikor közelérve látja, hogy tévedett, de néhány szó után hozzám simul, bogár szeme felragyog. —■ Nagyon hálásak, ragaszkodók a mi gyerekeink — mondja Nagy János, az intézet igazgatója, aki az idén ünnepli 25 éves tanítói jubileumát, melyből 12 éve mint gyógypedagógus működik. Ezt a ragaszkodást tapasztaljuk később is, amikor a ragyogóan tiszta emeleti szobákat járva, F. Jancsika üdvözli bennem »Rózsi nénit«. A kis Jancsika már nem ismeri fel tévedését, mint kedves felügyelő néni jüket kalauzol végig az emeleten. Mindemellett nagyon értelmesen vá laszolgat, megmondja, hogy ő az átmeneti osztályba jár, majd figyelmezteti az igazgató bácsit, »Tessék ám bezárni az ajtót«. Itt, ebben a gondozott szép kastélyban él 110 kisgyerek, akik mikor bekerülnek ide, mindmegannyi talány voltak a nevelőknek. Megfigyelések és pontos számítások szerint nálunk még ma is a kalászosokban 8—10 százalék, a kapásokban és takarmánynövényekben 15—20 százalék, ipari növényekben 10—12 százalék terméskiesést okoznak a kártevők és a betegségek. Ha Tolna megye vetésterületét nézzük, úgy ez a kár évente 200 millió forintot tesz ki, amiből 2000 családi házat, illetve két egész falut lehetne felépíteni. De vetítsük le ezt a nagy számot kisebb területekre, így holdanként 512 forint jön ki. Ez az összeg egy 500 holdas termelőszövetkezetnél 256 000 forintot, azaz 5000—8000 munkaegységet tesz ki. Egy ötholdas egyéni gazdálkodónál az évi veszteség 2560 forint, ami egy 170 kilós sertés, vagy egy csikó, vagy 51 darab tojótyúk elhullásával egyérté- kű. Hogy miből tevődik össze ez a nagy összeg, arra csak az általánosabb kártevőkről álljon itt egypár példa. A cserebogárpajorok, melyekDe nagyon meg kell küzdeni itt a nevelőnek minden kis előrehaladásért! A nevelő fáradságos munkával megismerkedik a kis emberpalántával, elmaradottsága fokával, alapos körültekintéssel keresi és előbb-utóbb meg is találja a kulcsot, melynek segítségével lassan - lassan el is éri az eredményt. Hogy mire törekszenek? Annak feltételeit igyekeznek itt megteremteni, hogy az itteni átmeneti, előkészítő, majd a négy osztály elvégzése után mezőgazdasági, vagy ipari ismereteket nyújtó intézetbe kerülhessenek. Egy részük kis idő múlva visszakerül a normál iskolába. Délután lévén, a hatalmas parkban sétálnak, hancuroznak a gyerekek, a felügyelő nénik és bácsik is velük játszanak. Jöttünkre kíváncsian összeszaladnak. Az egyik, okostekintetű 10—12 éves fiú dicsekedve újságolja, hogy anyukája április végén eljön hozzá. Ezt hallva, mintha villanyütés érné, megrándul mellette az eddig szenvtelen arckifejezésű, alacsonyhomlo- kú lobogószemű gyerek arca, majd pityeregve panaszkodni kezd: »Az én anyukám..., az én anyukám soha nem jön el hozzám«. Kérdő tekintetemre az igazgató félrevon és elmondja, hogy Laci »állami gyerek«, meghalt az édesanyja. ...De nem sokáig lesz már »anya nélkül«, mert a tamási járási nőtanács melegszívű asszonyai szervezik a »szülő-mozgalmat«, miszerint nemsokára megjelennek az intézetben az új »anyukák«, akik vállalbői majdnem minden földben találunk négyzetméterenként két-három darabot — de nem ritka a 16—20 darab sem — csak egyetlen répát pusztítsanak el négyzetméterenként, ez a kár holdanként 46 mázsa veszteséget jelent. Ha a répabarkó kártételét is csak ennyire vesszük — pedig az elmúlt esztendőben sok répát kellett újra vetni a barkókártétel miatt — ez újabb 46 mázsa holdanként. Vagy vegyük a drótférgeket, ha csak 10 négyzetméterenként egy kukoricatövet tesznek tönkre, holdanként 150 kiló termés veszik el. Ha a gabonafutrinka lárvája, a csócsároló, melyből az elmúlt őszszel a fertőzött területen 8—12 darabot találtunk négyzetméterenként, ha mindegyik csak két-három kalász kiesést okoz, ez a kár is felmegy 220—250 kiló gabonára holdanként. De sorolhatnánk ezt tovább a lucerna, mák, dohány, burgonya, paprika, de minden termesztett növényünknél. M. K. ják az édesanya szerepét, az időnkénti látogatást és az ezzel járó apró kiadásokat, hogy az árva gyerekek se várják hiába anyukájukat. Borúra-derű, gyorsan felszáradnak a könnyek és néhány perc múlva vidám kiáltozás zaja jelzi, helyreállt a jókedv. Nehéz szívvel nézzük egyilkük-másikuk csetlését-bot- lását, kedves esetlenségét. Nagy- nagy szeretet, mérhetetlenül sok türelem, nagy szív kell ezekhez az elmaradott gyerekekhez. Kőrútunkról visszatérve, az eredményekről kérdezgetjük az igazgatót. Kissé girbe-gurba düledező betűk kel írt levelet tesz elénk, melyben Nagyházi Pista tudatja János bácsival, »Jó helyen vagyok, az ipari műhelyben stokedlikat csinálok, rám bízták és jól sikerül is.« Saját maguknak is neveltek már segítséget, mert Czuffer Feri itt sajátította el az írni-olvasni tudást és önállóságában már annyira fejlődött, hogy az intézetnél ellátja a hivatalsegédi teendőket. (Olyan ügyesen súrol, takarít, hogy öröm nézni.) — Nagy eredménynek tekintjük, ha szellemi képessége helyreálltával 1—1 gyereket vissza tudunk kül deni a rendes iskolába. Figyeljük elkerült gyerekeinket, számontartjuk őket. — Amint látjuk, sokféle problémával küszködnek — jegyzem meg. — Sajnos, nagyon sokkal. Kicsi a férőhely. Nem könnyű a nevelés sem a különböző felkészültségű és képességű gyerekek miatt. (Gyenge emlékezőtehetség, részleges kiesések, renyheség, hallónémaság, közömbös ség, süketség, rossz beszéd, és egyéb agysérüléses eredetű értelmi fogyatékosság.) Gyakran változnak nevelőink, bár mindannyian nagy szeretettel, jóakarattal és szorgalommal dolgoznak. Este lett, sötétedik már, messze- hangzik á vacsoraidőt jelző csengő hangja és hallatára fegyelmezetten sorakoznak a gyerekek. Nagy anyagi áldozatot vállal államunk, mikor évi 1 300 000 forintos költségvetéssel (egy államilag gondozott gyerek pl. havi 900 forint ba kerül) jólképzett pedagógusok biztosításával az életre, munkára neveli ezt a 110 elmaradott gyereket. Az elesett kis emberpalántákból az intézetekben hasznos munkát végző felnőtteket nevelnek, ezzel is levéve mind a szülő, mind a társadalom válláról a szellemi fogyatékos gyerekkel, majd felnőttel járó gondot. SOMI BENJAMINNÉ — Murgán békegyűlést tartottak a múlt napokban. A gyűlésen Balogh József, a járási Hazafias Népfront titkára tartott ünnepi beszédet. — A gyönki jársában közel 40 000 holdnyi szántóterület van a termelő- szövetkezetek birtokában. Az egyéni gazdák földterülete már nem éri el ennek a területnek a felét. — Bigámia-világrekord. A bigámia világrekordját a San Franciscó-i Francis Van Wie állította fel, aki az elmúlt hónapban 72 éves korában 18-adszor kötött házasságot anélkül, hogy egyszer is elvált volna. Legutóbbi felesége 81 éves volt. — Szekszárd városban az idei évben állategészségügyi célokra a városi tanács mintegy 314 000 forintot A tanácsok Tolna megyében is elkészítették a községfejlesztési terveket az idei évre: megszavazták a községfejlesztési hozzájárulást és a lakosság véleményének kikérése alapján döntöttek arról is, hogy mire fordítják a pénzt. Ezt követően azonban igen sok termelőszövetkezeti község alakult a megyében és a többi községben is igen sokan beléptek a szövetkezetbe. így lényeges eltolódás mutatkozik az adófizetők számát illetően és ennek arányában a községfejlesztési hozzájárulás címén befizetett összeg sem lesz akkora, mint a betervezett. Ezért a termelőszövetkezeti községekben a betervezett közérdekű tervek megvalósítása is vitássá vált. VIHAR fordít. Ebből fedezik az állategészségügyi ambulancia fenntartását. — Tolna megye két szociális otthonában a gondozottak ellátására a múlt évben 95 sajátnevelésű sertést vágtak le. — Az év legarcátlanabb tolvaja. Az angol rendőrség az „év legarcátlanabb tolvaja” címmel azt az embert tüntette ki, aki a rendőrség előtt álló rabszállító kocsiról lelopta a pótkereket. — Parkosítják a Sárközi Állami Gazdaság központját: ötszáz rózsatövet ültetnek, illetve ültettek el. — Az SZTK megyei rendelőintézetében 1957-ben a betegforgalom 170 ezer volt. Ez a szám a múlt évben 20 ezerrel növekedett. Igen sokat problémáztak ezen a köz ségi tanácsok és ezért felkerestük Vancsa Sándort, a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetőjét és tá jékoztatást kértünk tőle errevonat- kozóan. Többek között a következőket mondotta: — Szóbeli tájékoztatást kaptunk arra, hogy azt a különbözeiét, ami az egyes községekben a 'termelőszövetkezeti felfejlődás következtében mutatkozik, a pénzügyminisztérium finanszírozza. Rövidesen sor kerül ennek a végrehajtására is. A tanácsok, hogy az építkezéseket megkezdhessék, az idei évre tervezett be vétel arányában hitelt vehetnek fel a banktól. Kétezer családi ház épülhetne belőle... Válasz a községfejlesztés időszerű kérdésére Űttörő csapatzászlóavatás május 1-én Tamásiban a párt- és a társadalmi szervek gazdag programmal készülnek május 1-e, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepének méltó megrendezésébe. A programban nagy szerepet kaptak a fiatalok, s ezen belül az úttörőcsapat, amelynek életében jelentős esemény lesz. Május 1-én csapatzászlót avat a 300 úttörő és a 100 kisdobos. Az ünnepi felvonuláson már a szép új, selyemzászló alatt vonulnak fel, amellyel a munkásőrség és a tamási veteránok ajándékozzák meg az úttörőket. De ne vágjunk a dolgok elé, mondják el a történetet a főszereplők, maguk az úttörők. —■ A tél folyamán a mi úttörő- csapatunk is bekapcsolódott a nyomolvasásba — beszél Koltai Zoltán nyolcadik osztályos tanuló. — Mi nyolcadikosok Wodl Jenő bácsit látogattuk meg. Az idős veterán nagyon szívesen fogadott bennünket és elbeszélte, hogy mint vörös katona merre járt, harcolt. Beszélt a győzelemről és a Tanácsköztársaság leverése utáni vérengzésekről. Ahol most a mi iskolánk tornaterme van, abban az időben börtön volt, oda zárták be és éjszakánként ott kínozták a vörös katonákat — mondja Zoli úgy, ahogy az idős veterántól hallotta. Végh Éva VIII. osztályos kislány Fejes bácsit és Csák Gergely bácsit látogatta meg társnőivel. Ezt követően Csák bácsi, aki a Vörös Szikra Tsz sertésgondozója, meghívta az úttörőket a tsz-be. Gergely bácsi aztán megmutatta a tsz-t és a gondjaira bízott állatállományt — meséli Éva. A tamási úttörők a nyomolvasással kapcsolatban szoros barátságot kötöttek a község veteránjaival és hat oldalra való anyaggal és fényképekkel gazdagították a Hősök könyvét, amelyet a járás területén csapatgyűléseken ismertettek, majd Budapestre küldtek. Az április 4-i ünnepi csapatgyűlésre meghívták a munkásőröket és az idős harcosokat, akik itt ígéretet tettek arra, hogy segítik a lelkes úttörőket abban, hogy május 1-én csapatzászlót avathassanak. A munkásőrök és a veteránok állták is szavukat és Pete János bácsit bízták meg a felajánlott pénz összegyűjtésével. A tamási úttörők lelkesen készülnek az idei május 1-e megünneplésére, az új, selyemből készült csapatzászló ünnepélyes avatására. P.-né (9) Bütyök egy fogószerű szerszámmal a parancsnok mellé lépett s azzal el kezdte a fogoly lábujjain összeszorítani, majd megpróbálta leszakítani a körmöt. Sándor fájdalmában felordított, de hangja hörgésbe fulladt, csak azt lehetett megérteni, amikor azt mond ta: — Végezzetek velem, ne kínozzatok. Lábujjain, a körme helyén vér vöröslött, melynek csöppjei hullottak a parkettra... Elveszítette az eszméletét, s amikor magához tért, ismét a parancsnok állt mellette, s gú nyosan félig nevetve sziszegte feléje: — Kell még proletárdiktatúra?! Parancsolgatsz még a gyárban? Nem kapott választ. Elsétált mellőle nadrágzsebébe süllyesztett kézzel, majd a gróf előtt állt meg. — Hát így állunk — mondta, és nézte a csizmája orrát. — Mi mást várhatnánk tőletek? — hangzott a halk válasz. i— írd alá!... — Nem! — Akkor nem segíthetek. — Nem is kell... Csak siessetek, ne húzzátok az időt. — így is jó... ... Künn a bömbölve rohanó szél zörögve rázta gróf Winfel Simon kas télyát, míg bent tovább folyt a kínzás. A parancsnok összegyűrt papírlapot húzott ki a zsebéből, széthajtogatta és a lámpa mellett az asztalra terítette. Hosszan nézte, majd maga mellé intette a másik két tisztet. — Akinek a neve után kereszt van, azt felakasztani, a többi majd botot kap!... Visszavinni! — mutatott az asztalon fekvő emberre. Bütyök csak állt, mintha nem értette volna a parancsnok szavát, aztán megrántotta a vállát, a szerszámot lététté a kezéből, s fáradtan nyújtózott. — Ennek vége! — Dobjátok a sarokba — mondta a tiszt, majd Zayhoz fordult. — Meg gondoltad gróf elvtárs? .— Nem alkudozom, — hangzott a büszke válasz, s a tiszt dühében a szája szélébe harapott. — Akkor mehetünk. ... A szél belekapaszkodott a ruhájukba, birkózni kellett vele minden megtett lépésért. Amikor végigmentek a folyosón, az akasztásra szánt foglyokat is akkor vezették ki az udvarra. A katonák szuronyhegy- gyel lökdösték őket előre. Jobbról a parancsnok lépdelt mellette, balról egy másik tiszt. Alig tettek néhány lépést, már átázott a ruhája, s az esőcseppek csípősen vá gódtak az arcába, mintha jégszemek marták volna, s a víz jóleső hidege lassan folyt végig a hátán, a mellén. Eszébe jutott, hogy mennyire csodálkozott az egyik munkás néhány hónappal ezelőtt, amikor megtudta róla, hogy gróf. Nem akarta elhinni. Azután a vállára csapott, s tele- szájjal olyan jóízűen nevetett, ahogy még soha nem látta. »Közietek is vannak rendes emberek« mondta, s hagymaszag áradt a szájából. — Talán végeztek veled is már Nagy Miska — morogta maga elé, s tócsába csobbant a lába. — Mi baj?! — kérdezte a parancs nők. — Semmi. Csak gondolkodom. — Még meggondolhatod. — Ne hidd, hogy a szabaduláson jár az eszem... Egy hatalmas fa alatt megállították... Fölötte az ágak nyögve birkóztak a széllel. Egy falevél a nyakába hullott... A két tiszt távolabb állt tőle, s csak alakjuk körvonala látszott, s a villámfénynél látta a parancsnok előrenyújtott kezét, benne a revolvert. A kastély felől fájdalom ordítást hozott a szél, aztán az előbbi villámlás nyomán mély dörgés moraj lőtt, melyből egy másodpercig kivált a pisztolylövés éles csattaná- sa... (Vége.) ATÁDI GÉZA
