Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-21 / 92. szám

¥09■*

. á CLETARJAI, EGYESÜLJETEK!

IV. évfolyam, 92. szám.

ARA 50 FILLÉR

Kedd, 1359. április 21.

„Hűség a párthoz, hűség a néphez“

A fiatalok ezrei vettek részt a Tanácsköztársaság 40. évfordulójának tiszteletére megrendezett kulturális seregszemle járási bemutatóin

A dicsőemlékű és ma is hősi tét tekre lelkesítő Tanácsköztársaság 40. évfordulóját a munkában és a tanulásban elért győzelmek mellett soha nem tapasztalt lelkesedéssel és lend ülettel ünnepli a kultúra területén is fiatalságunk. Megrendezésre kerül a »Szabó Erzsébet« kulturális seregszemle, amelyen megyénk úgyszólván valamennyi művészeti együttese résztvesz. Április 19-én került sor két járási székhelyen és Bátaszé- ken, illetve Szekszárdon a járási, il letve városi bemutatóra. A bemutatókon nemcsak a kulturális munkáb an mérték össze tudásukat a résztvevők, hanem az új, szocialista ifjú ság seregszemléje is volt egyszersmind, ahol hitet tettek amellett, amit a szekszárdi városi művelődési ház színpadának felirata is hirdetet t: »Hűség a párthoz, hűség a néphez«.

SZEKSZÄRD

Samu Lajos elvtárs, városi KISZ- titkár megnyitó szavai után Szabópál Antal elvtárs, a Városi Párt Bizott- f ság titkára üdvözölte a seregszemlére í egybegyűlt fiatalokat s lelkesítette őket további sikerekre a munkában, a tanulásban, a kultúra területén, műveltségük növelésére.

Ezután került sor a negyven műsorszám bemutatására. Közel háromszáz szereplő csillogtatta tudása legjavát, az általános iskolák és középiskolák tanulói mellett, a vasipari vállalat, a gépjavító vállalat és a nyomda ifjúmunkásai, a népboll, a megyei tanács és a KISZÖV fiatal dolgozói és a felsővárosi KlSZ-szer- vezet művészeti együttesének tagjai.

Rendkívül örvendetes volt az az igényesség, amellyel a résztvevők összeállították a műsorukat, mind a mondanivaló, mind a művészi színvonal tekintetében. A műsor sugározta azt, hogy fiataljaink magukénak vallják a munkásmogalom hősi múltját és népünk haladó hagyományait.

PAKS

Tizenöt feldíszített teherautó hordta vasárnap délelőtt a járás fiataljait a járás székhelyére, Paksra. Borongós idő volt, a felvonulás kezdetére esni kezdett, s később mind jobban szakadt az eső, de így is több mint kétezren vettek részt az ünnepségen, amelyen ott voltak a párt és tanács járási vezetői.

A nagygyűlést Gazdag István elvtárs, a járási KISZ-bizottság titkára nyitotta meg, majd Siklósi Imre elvtárs, a KISZ megyei bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Többek között a következőket mondotta:

— A mai ifjúsági találkozó és kulturális seregszemle része azoknak az előkészületeknek, amelyekkel a magyar ifjúság készül a világ ifjúságának harcos béketalálkozójára, a VIT-re. Az előkészületeink jelentőségét kiemeli, hogy egész népünk s a nemzetközi munkásosztály forradalmi pártjai ez évben emlékeznek meg és ünnepük a magyar történelem legdicsőbb forradalmának, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulóját. A kulturális seregszemle névadója, Szabó Erzsébet neve is azért vált halhatatlanná, mert e dicső harcokban ifjú lelkesedéssel és bátorsággal küzdött a magyar ifjúság és az egész magyar nép szabadságáért.

Az ünnepi gyűlés után megkezdődött a Szabó Erzsébet kulturális seHúszezer forint jutalom a munkaverseny első helyezettjeinek {

regszemle, mely igen gazdag élményt jelentett a közönségnek mindenekelőtt azért, mert nemcsak szórakoztató, szép, hanem mert ugyanakkor tartalmas is volt. Majdnem minden községből mutatott be az ifjúság valamilyen számot. A bemutató bevezetőjeként Ady Endre „Hadak útja” című versét szavalta el egy diák. majd sorra következtek az egyéb számok. Igen szép volt a gerjeni iskolások éneke. Nagyon örvendetes, hogy több magasabb művészi felkészültséget igénylő műsorszám volt. E téren elsősorban a dunaföldvári fiatalság jeleskedett: zongora- és balettszámok kai. A nagyobb sikert a balettszámok aratták, s a közönség hosszantartó tapssal jutalmazta a fiatal balettán- cosokat.

Izgatottan várt és kiemelkedő része volt a kulturális bemutatónak a sár- szentlőrinci kórus fellépése. Ez a dalárda kizárólag felnőtt sárszentlő- rinci parasztemberekből tevődik ösz- sze. akik napi fáradságos munkájuk után este készülnek a fellépésekre Bus Pál karmester vezetésével. A kórusnak olyan tagja is van, aki már több mint két évtizede rendszeresen szerepel. A jövő hónapban ünnepli a kórus fennállásának 75. évfordulóját. A sárszentlőrinci dalárda bemutatkozását ugyancsak nagy taps kísérte: ők aratták az egyik legnagyobb sikert a mintegy 5 órán keresztül tartó kulturális bemutatón.

Több száz fiatal vett részt a kulturális bemutatón: már hetek óta lázasan készültek erre a nagy eseményre. Mindez elsősorban a pedagógusoknak köszönhető, akik a KISZ felkérésére áldozatkész, széleskörű szervezőmunkát végeztek. S hadd tegyük hozzá mindjárt, nemcsak a fiatal pedagógusokról van szó, mert a kultúregyüttesek vezetői, irányítóiként éppen úgy ott voltak a közvetlenül nyugdíjazás előtt levő pedagógusok, mint a fiatalok. A bemutató után sor került a díjak kiosztására is, majd pedig táncmulatság következett.

Pedagógus találkozó Tolnán

Szombaton este tartották meg Tolnán, a textilművek kultúrottho- nában a szekszárdi járás immár hagyományossá vált tavaszi pedagógustalálkozójót. Most első ízben a Szekszárd városi nevelők is együtt ünnepeltek járásbeli kollégáikkal.

Az ünnepély első felében átadták a járási tanács végrehajtó bizottsága által alapított, *►A járás legjobb iskolája-« feliratú vándorzószlót, melyet Bárd Flórián, a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának helyettes vezetője nyújtott át Rencz Antalnak, a mözsi általános iskola igazgatójának. Ez idő szerint a mözsi iskola szolgált rá a járás legjobb iskolája elnevezésre.

Az est műsorában neves fővárosi művészek szórakoztatták a jelenlévő több száz főnyi pedagógust és hozzátartozókat. A műsorban Vörös Sári énekesnő és Reményi Sándor, az Operaház tagja magyar nótákat énekelt, Csorba Géza népi zenekara kíséretében. A jólsikerült baráti találkozó a vasárnapi korareggeli órákban ért véget.

Több, mint egy és negyedmiliiós megtakarítás

a Bonyhádi Cipőgyár versenyválíalása

Az elmúlt napokban röpgyűlése- ket tartottak a Bonyhádi Cipőgyár üzemrészeiben, a dolgozók a kongresszusi versenyvállalást vitatták meg. Elhatározták, hogy a korábban kidolgozott és elfogadott takarékossági terven felül — amely 1 millió 84 ezer forintot tesz ki — további több mint 200 ezer forintot takarítanak meg az év végéig. A szabászati üzemrész dolgozói 66 600, a csákozó 55 300 forint értékű anyag megtakarítását vállalták. Az alja- üzem és a tűződe a minőség 1 százalékos javításával 56 000, a kellékanyagok gazdaságosabb felhasználásával pedig 25 300 forintot takarít meg ebben az évben.

Az összesen több, mint egy és egynegyedmilliós megtakarítás műszaki feltételei túlnyomó részben

mór biztosítva is vannak az üzemben. Közülük a legjelentősebb Nagy Dénes igazgató, Dobler István főmérnök és Apaczeller István főművezető újítása a goyser-cipő talpbélésének módosítására. A kísérleteket már az év elején megkezdték és az új módszerrel készült cipők laboratóriumi vizsgálata azt mutatta, hogy azok megfelelnek a követelményeknek. Jelenleg 25 pár van kiadva próbahordásra és a »próbaidő« lejárta után be is vezetik az újítást. A számítások szerint — ha csak július elsejétől kezdve alkalmazzák az újítást — fél év alatt 362 ezer forintot lehet vele megtakarítani. A másik jelentős újítás a részes pórósarok alkalmazása, ami 294 ezer forint megtakarítást eredményez.

Szabályozták

a borversenyeken való részvételt

Minisztériumi utasítás jelent meg a közelmúltban, amely több tekintetben módosítja a megyei borversenyeken való részvétel szabályait. Erre vonatkozóan Csigi György megyei borászati előadó a következőket mondotta:

— Az egyik leglényegesebb módosítás az, hogy aki részt akar venni a borversenyen, annak mindenekelőtt egy bizonyos készlettel kell rendelkeznie: az állami gazdaságoknak legalább 10, a termelőszövetkezetnek legalább 5 és az egyéni termelőnek legalább 3 hektó borkészlettel. Erre a rendelkezésre nagy szükség volt. Ugyanis az előző évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a versenyre kerülő borokból sok esetben egész kis mennyiség volt, alig valamivel több, mint amennyit a versenyre kellett küldeni. Ezt tapasztaltuk nemcsak az egyéni gazdáknál, hanem még több esetben az állami gazdaságoknál és termelőszövetkezeteknél is. Készítettek kisebb

mennyiségű kiváló minőségű bort, amivel beneveztek a versenyekre, de a tömegbor minősége, ami jellemző volt a termelőre, néha messze elmaradt a versenyre készített bor minőségétől. A cél az, hogy ne csak a versenyeken szerepeljenek kiváló minőségű borok, hanem a dolgozók asztalára is olyan, vagy hasonló minőség kerüljön. Azt akarjuk, hogy a jóminőségű borok egyre inkább váljanak tömegborokká és ezért nem engedhető meg, hogy olyan bor arassa le a babérokat, amelyből mindössze néhány .liter van, tehát közfogyasztás, közellátás szempontjából nem jöhet számításba.

— A minisztériumi utasítás egy része a termelőszövetkezeti községeket érinti. A termelőszövetkezetekbe lépett tagok borai a termelőszövetkezetek neve alatt szerepelnek a kiállításon és díjazás esetén két oklevelet kell kiállítani, egyet a termelőszövetkezet és egyet a szövetkezetbe lépett borosgazda nevére.

A Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat munkásai is csatlakoztak a Budapesti Pártbizottság felhívásához; munkaversenyt indítanak a pártkongresszus tiszteletére, az építkezések határidő előtti átadásával köszöntik az ősszel ülésező párt- kongresszust.

A vállalat igazgatója, László István arról értesített bennünket, hogy

húszezer forint jutalomban részesítik a munkaversenyben legjobb eredményt elért dolgozókat, műszaki vezetőket. A kongresszusi versenyben első helyezést elérő építésvezetőket ezüstserleggel, az egység vezetőjét 3000, a havidíjas beosztottakat 1000—2000, a munkásokat 6000 forinttal jutalmazzák meg. Pénzjutalomban részesül a munkaverseny második helyezettje is.

JL hawkéwji „ta&áU" díja

Május 1-re késsülnek Ssekssárdon

Évről évre tapasztalható, hogy május 1-re, a nemzetközi munkásság nagy ünnepére már jóval előbb készülődnek megyénk dolgozói, hogy minél ötletesebben, színesebben vonulhassanak fel, ünnepeljék meg e harcos seregszemlét. így van ez az idén is, már most tervezgetnek az üzemeknél, vállalatoknál, a falvakban, hogy minél színesebbé tegyék a nagy napot.

Szekszárd városban is készülnek a kultúrcsoportok, hogy dallal, tánccal, virágokkal tegyék színesebbé a menetet. Lesznek csoportok, amelyek' járművekkel vonulnak fel, amelye-! ken képekben és más módon illuszt-i rálják, fennen hirdetik a magyarJ nép békeharcát.

A felvonulás a Sztálin téren felál- J lított dísztribün előtt folyik le, s itt 1 összegyűlve hallgatják meg az ünnepi} beszédet.

A délutáni műsorban különböző} kultúr- és sportrendezvények lesz-} nek, majd este a Garay téren lezajló} utcabállal végződik május 1 méltó} megünneplése Szekszárdon.

^ baba, amelyet a heveröre ültettek a megszólalásig hasonlít egy valódi, élő babához.

— Hol vette ezt a gyönyörű játékot?

— Ilyet nem árulnak boltban, — feleli Kanász Istvánná játékosan, hunyorítva a szemével — ilyent csak házilag lehet készíteni.

— Maga csinálta?

— Én. Teljesen egyedül.

— Hol tanulta?

— Hol? Hát tulajdonképpen sehol. Már kislánykoromban is szenvedélyem volt a babakészítés... Aztán lassan-lassan úgy belejöttem, hogy most már a babáim az ország határain is túljutottak.

— És hová vezetett az útjuk?

— A Szovjetunióba — válaszol Kanász Istvánná és sorolni kezdi. — Amikor Magyarországon járt Hruscsov 'elvtárs, akkor készítettem a legszebb babát életemben, az ő számára.

JJirtelen megszakítja a beszédet, az asztalhoz lép hosz- szasan kutat egy dobozban, majd fényképpel a kezében lép hozzám.

— Látja ezt a képet? Az ajándékbabát ábrázolja. Nagykónyi népviseletbe van öltöztetve. A fején »pille« van. A »pillén« gyöngyökből készített virágminták láthatók. A nagyrózsás selyemruha úgy állt a babán, mintha élő nagykónyi menyecske lett volna. A »péntöit« kikeményítettem, a derekára pedig »pufándlit« tettem, hogy formás csípője legyen. Elhiheti, hogy még soha akkora lelkesedéssel nem fogtam a babakészítéshez, mint akkor, amikor meg tudtam, hogy a mi szeretett Hruscsov elvtársunknak megy ajándékba. A »pufándliba« elrejtve a nevemet is beleírtam tintaceruzával, meg a címemet. Gondoltam, ha nagyon megtetszik a babám Moszkvában, legalább rendelnek még egyet. Nem kellett túlságosan sokat várnom, rövid időn belül »útrakelt« a másik babám is.

—• Hová?

— Az is a Szovjetunióba. Az meg akkor »indult« útnak, amikor a tamási Vörös Szikra Tsz részére fejőgépeket hoztak ajándékba a Szovjetunióból.

TSanász lstvánné, amikor befejezi a beszédet, olyan szeretettel tekint a heveröre ültetett babára, mintha édes gyermeke len ne, aztán még megjegyzi:

— Ne gondolja ám, hogy olyan egyszerű az ilyen babákat »gyártani«. A ruha, amibe öltöztetem őket, nagyon sok aprólékos munkát követel, s elkészítéséhez heteit kellenek.

Amikor búcsúzom Kanásznétól, megkérdi:

— Mondja csak, valóban olyan nagy sikerük van a magyar babáknak a világpiacon ahogy az újságok írják?

Amikor a kérdésre igenlően bólintok, tovább kérdez.

— Akkor miért nincs olyan üzlet, amely a »csinos babákat« felvásárolná? Az ajándékbabáim után a többiek is szeretnének útrakelni.

H. T.