Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-10 / 83. szám

1959. április 10.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

S

A KOMMUNIZMUS CSÚCSAI FELE

A Szovjetunió villamosítása

1 920-ban, három évvel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után H. G. Wells a hí rés angol író meglátogatta a Szovjetuniót. Az első világháború és az in tervenciós csapatok pusztításai nyomán a győztes forradalom országának gazdasági helyzete szomorú képet mutatott. Sok üzem pusztult el: az ipar termelése az 1913. évinek még a felét sem érte el. A mezőgazdaság helyzete is vigasztalan volt- az orosz parasztok a bibliai időkből ismert termelési eszközökkel művel ték meg az erősen lecsökkent vetés- területet. A városokban végtelennek tűnő sorok álltak az üzletek előtt a 10 deka fekete kenyéradagért.

H. G. Wells felkereste Lenin elvtársat. A nagy »Kreml-i álmodozó« (így nevezte Wells Lenint) ismertette az íróval a GOELRO tervet, melynek legfőbb fejezete volt Szovjet- oroszország villamosítása. A lánglelkű Lenin szavai meggyőzően hang zottak, azonban az angol író, a híres fantasztikus regények szerzője megcsóválta a fejét:

— Nem, nem Mr. Lenin, őszintén megmondom, nem tudok hinni önnek. Nem tudom elképzelni azt, hogy Önök belátható időn belül villamosítani fogják Oroszországot... Nem, ezt nem tudom elképzelni, az élet nem utópia...

5^-r' ■1

Utazás után könyvet írt, »Oroszország a sötétségben« címen és abban a következőket írta le ez a fantáziadús író: »Ahhoz, hogy az ember Oroszország villamosítását elképzelje, nagyon gazdag fantázia szükséges. Nekem nincs ilyen fantáziám...« H. G. Wells még megérte, hogy »belátható időn belül«, szinte évek alatt gyúltak ki még a legeldugottabb falvakban is »Iljics lám- pácskái«. Sőt még azt is megérte, hogy szinte évről évre léptek üzembe a Szovjetunió egész területén az új, hatalmas hő- és vízierőművek.

H. G. Wells fantáziáját felülmúlta a felszabadult, magáraitalált nép eddig nem ismert ereje és hősiessége.

N

apjainkban eljutott a Szovjetunió odáig, hogy célul tűzte ki Lenin terveinek maradéktalan végrehajtását: az ország teljes villamosítását, a legkorszerűbb technikai alapokon.

Lehetővé teszik ezt a villamos- energia-termelésben és az erőművek építésében eddig elért eredmények. A Szovjetunióban 1958-ban három hónap alatt termeltek annyi villamosenergiát, mint a cári Oroszországban 1913-ban egy év alatt

Szükségessé teszi a villamosítás hatalmas fellendítését az a tény, hogy a villamosítás az alapja a technikai haladásnak, a műszaki színvonal emelésének. A munkaidő tervezett nagyarányú csökkentése csak a termelékenység emelkedésével érhető el. A termelékenység emelkedé sét pedig a műszaki haladás biztosítja: a termelési folyamatok komplex gépesítése, majd az egész termelési folyamat automatizálása. A komplex gépesítés és az automaűzá- lás energiaforrása: a villamosenergia. Az ország teljes villamosítása egyenlő: az ország teljes és tökéle- „es gépesítésével.

A villamosenergia-termelés tehát az az alap, amelyből a hétéves tervben az ipar 80 százalékos termelésemelkedése, a termelékenység 45—50 százalékos emelkedése, sőt tovább- menve az életszínvonal emelkedése is kiindul.

Ezért mondotta Lenin klasszikus rövidséggel: »A kommunizmus

egyenlő: szovjethatalom plusz az egész ország villamosítása.«

Nemcsak a belső gazdasági helyze- 'et határozza meg a villamosenergia termelés állapota, hanem a szocializmus és a kapitalizmus gazdaság5 versenyének is lényeges kérdése. t'Z Amerikai Egyesült Államok legyőzé sének egyik fontos feltétele, hogy a legkorszerűbb energiaforrás, a villany járja át a szovjet gazdaság egész technikai szerkezetét.

Ezek azok az elméleti indokok, amelyeknek alapján a Szovjetunió hétéves terve különös figyelmet fordít a villamos energia-termelésre. A

hétéves terv végére a Szovjetunióban 500—520 milliárd kilowatt/óra villamosenergiát fognak egy esztendő alatt termelni.

Ez a mennyiség a jelenlegi termelésnek több mint a kétszerese. Ez a mennyiség elegendő energiát jelent az egész ipar és mezőgazdasági termelés komplex gépesítéséhez és a közlekedés, valamint teherszállítás nagyfokú villamosításához.

A közgazdászok előzetes számítá sai szerint tizenöt év múlva, tehát 1972-ben a Szovjetunióban 950 milliárd kilowatt villamosenergiát fognak termelni, amely mennyiség elegendő lesz az ipari termelés teljes automatizálására, valamint a me zőgazdasági termelés lehető legkorszerűbb gépesítésére, a közlekedés és teherszállítás teljes villamosítására, ahova csak nem hatol be az atomenergia, mint közvetlen energiaforrás. (Például atommeghajtású hajó, mozdony, stb.)

A termelőerőknek ez a nagyfokú fejlettsége olyan termékbőséget ered ményezhet, amely kezdetét jelenti a szükségletek szerinti elosztás túlsúly ba jutásának, vagyis a kommunista társadalomnak.

Hogyan tudja a Szovjetunió ilyen nagymértékben emelni a villamos- energia-termelést?

Elsősorban úgy, hogy a villamoserőművek jelenlegi típusai közül kiválasztja azt a fajtát, amelyik a legkisebb beruházással, a leggazdaságosabb üzemeléssel a legnagyobb ered ményt hozza meg. Ezért fekteti a terv a legnagyobb hangsúlyt a hőerőművek építésére. A hőerőmű épí tése olcsóbb, mint a vizi, vagy atom

Televíziót vásárolnak a lápafői KISZ fiatalok

Szorgalmas, dolgos tagjai vannak Lápafőn a községi KlSZ-szervezet- nek. Kevesen vannak, de ami munkát magukra vállalnak, azt becsülettel teljesítik. Tavaly például 1200 kanadai nyárfa-suháng elültetését vál lalták az iskola úttörőivel közösen. A falu határában lévő mocsaras, vizenyős területeket fásították be. A fásításért kapott pénzt a fiatalok szervezetük szükségleteinek beszerzésére fordították.

A KISZ tagok már az idén is felkeresték a községi tanács vezetőit, hogy . felajánlják segítségüket a fásításhoz. A községi tanács elfogadta a fiatalok segíteniakarását s meghozatta a facsemetéket, amelyet ebben az évben is közösen ültetnek el az úttörők és a KISZ-szerveZet tagjai. Az idén keresett pénzen a KISZ tagok hanglemezeket vásárolnak lemezjátszójukhoz, így szabad estéiken, amikor helyiségükben összejönnek, táncolhatnak is majd... A fá sítási program keretében az ősszel két hold feketefenyő-csemetét is elültetnek a fiatalok, szintén olyan földterületre, amely egyéb megművelésre nem alkalmas.

A KISZ-szervezet távlati tervében szerepel egy televíziós készülék vásárlása is. Úgy h tároztak a tagok, hogy kölest termelnek, majd az érte kapott áron vásárolják meg a készüléket. A kölest közösen vetik el, közösen gondozzák, közösen takarítják be... s természetes, közösen élvezik majd a televízió műsorát is.

meghajtású erőműé. Ezenkívül a beruházási költség a gazdaságos üzemeltetés mellett hamar megtérül.

A hétéves tervben persze vizi- erőműveket is építenek. így például: a 4,2 millió kilowattos kraszno- garszki, a 3,6 millió kilowattos bratszki, a 2,5 millió kilowattos sztálingrádi erőműveket, hogy csak a legnagyobbakat említsük.

Építenek a Szovjetunióban a hét év alatt több atomerőművet is. Ezek közül az egyik 6 millió kilowattos lesz. Ilyen nagy atomerőmű nincs jelenleg a világon.

A hőerőművek építése és üzemeltetése lesz tehát a döntő energiaforrás az elkövetkezendő években. Ez a probléma felveti a fűtőanyagipar fejlesztését. A hőerőművek építése és üzemeltetése csak úgy gazdaságos, ha azokat megfelelő, olcsó fűtőanyaggal tudják fűteni. Ezért a fűtőanyagiparban előtérbe kerül a drága kitermelésű és viszonylag alacsony hatásfokú szénnel szemben a kőolaj és gáztermelés fejlesztése. A kőolaj és a gáz aránya az egész fűtőanyag-termelésben a jelenlegi 31 százalékról 51 százalékra nő, a széné pedig ennek megfelelően 60 százalékról 43 százalékra csökken.

A szénnek, mint ipari tüzelőanyagnak földgázzal és kőolaj jal való helyettesítésével a hét év alatt 125 milliárd rubelt takarítanak meg. Ez a hatalmas összeg megfelel a villamoserőművek és az elektromos, továbbá hőenergiái hálózat beruházási összegének. A gazdasági élet mozzanataiban mutatkozó ilyen harmonikus összefüggés, a szocialista tervgazdálkodás fölényének egyik világos bizonyítéka.

Nagyszerű dolog ez, hogy alig négy évtizeddel Lenin lángeszű tervei után nagy biztonsággal és tudományos számításokkal tudjuk már érzékelni a kommunizmus valóságát. Jólesik érezni és tudni azt, hogy az elmélet — a marxizmus—leninizmus elmélete — amely Leninnek ezt a biztos előrelátást megadta, vezérel minket is a boldogabb jövő építésében.

— is—os —

A nép választottja

Tavaly tavasszal még azzal kezdődött egy munka napja, hogy megetette a jószágot, felrakta az ekét, fogast a kocsira és elindult a határba dolgozni. Most pedig benyit a tanácsházba és kora reggeltől intézi a község ügyeit, mint a községi tanács elnöke. A neve Lázár Pál. A tavaly novemberi választásoknál sza vazott neki bizalmat Sárszentlőrinc község lakossága és akkor lett a köz ségi tanács elnöke.

Előzőleg egyéni gazda volt — egy a sok közül a faluban, akik verej- tékes munkájukkal művelték a földet, keresték a megélhetést. Egy dologban azonban másabb, ha lehet így mondani, különb volt legtöbb gazdatársánál: tovább látott a saját portájánál, a saját kis gazdaságánál, a nagyobb közösség, a falu ügyét is magáénak érezte. Amikor a község dolgairól esett szó, jóllehet nem volt mindig közvetlenül érdekelt, neki mindig volt arról véleménye, ha kel lett vitatkozott, ha kellett, nem sajnálta a fáradtságot sem, hogy a jó elgondolások megvalósuljanak. Ezért lett az előző években tanácstag, tavaly pedig ezért választották meg a községi tanács elnökévé.

Ezek az előzmények. A jelen? Küszködik, fáradozik, hogy a bizalomra rászolgáljon Szokatlan volt egy kicsit, amikor nem a lovaskocsi ra kellett felülnie, hanem az elnöki asztal mellé és kilincselni kezdtek nála az emberek: az egyiknek igazolás kellett, a másik a tanács intézkedését kérte, a harmadik pedig a szomszédjára, vagy éppen a hálátlan, kötelességeiről megfeledkezett felnőtt fiára panaszkodott. Valósággal belefájdult a feje az első napokban a sok gondba Néha már- már arra gondolt, hogy »ejh, kénytelen vagyok én ezzel, sokkal köny- r.yebben élnék, ha én is mennék trá gyát hordani, vagy a famunkára, mint a többi parasztemberek«. Csak hogy a bizalom az kötelez Lázár Pál is ezt tartotta szem előtt és ez párosult az egyik alapvető emberi tulajdonságával: azzal, hogy ha valamihez hozzákezd, valamit elvállal, azt vagy megcsinálja rendesen, vagy hozzá sem kezd, visszautasítja. Ezért aztán eredményesen birkózott és birkózik a nehézségekkel.

Alig foglalta el hivatalát, nagy erőpróba kezdődött számára és had tegyük hozzá mindjárt, Lázár Pál jól vizsgázott. Elkezdődött Sárszent- lőrincen is a termelőszövetkezet szervezése. A tanácsra nagy feladat hárult e téren. A tegnap még egyéni

gazda tanácselnök sem hagyhatta ezt figyelmen kívül. Mindenekelőtt saját magában kellett dönteni a sző vétkezésről és az egyéni gazdálkodás ról: melyik előtt áll nagyobb jövő. Nem volt nehéz döntenie, hiszen régebben a kisgazdaságában is azért tudott sok hasonló körülmények között lévő társánál eredményesebben termelni, mert mindig kereste és meg is találta az újat, a jobbat. így aztán a szövetkezés mellé állt. Fáradhatatlanul dolgozott a szövetkezésért. A község szövetkezeti község lett. Mint tanácselnöknek azonban ezzel nem csökkentek, hanem növekedtek a gondjai. Kezdődött a föld rendezés s még ma is szinte naponta keresik fal különféle földügyes panaszokkal. Ugyanakkor a szövetkeze tek gazdaságának megszervezése is mindennapos gond.

Nemrégiben nagy, országraszóló ünnepség volt Sárszentlőrincen abból az alkalomból, hogy a község szövetkezeti község lett. Nemcsak a megyei és járási vezetők voltak ott, hanem a földművelésügyi miniszter elvtárs is. Egy ilyen nagyszabású ün népség megszervezése sem valami egyszerű dolog, ráadásul ha még az idő is kevés hozzá, mint ahogyan ez alkalommal történt. Az ünnepség, a vacsora megszervezése szinte ezernyi gondot jelentett. S a tanácselnök néha korábbal kelt és későbben feküdt, mintha otthon, a kis gazdaság bán dolgozott volna. Természetesen nem egyedül csinálta — ez képtelenség lett volna. Sokan bekapcsolódtak az előkészületi munkákba, de a munka megszervezése, irányítása jó részt a tanácselnökre hárult és Lázár Pál — az ünnepség sikere mutatta — jól megállta a helyét.

A járási tanács elnöke, Varga István elvtárs és a többi vezetők is a legnagyobb elismeréssel beszélnek a sár szentlőrinci új tanácselnök munkájáról. De nemcsak a vezetők, • hanem választói is elégedettek vele. Nem vált valamiféle »kiskirállyá«, mivel ilyen hirtelen »nagy-'-' ember lett belőle. Öt továbbra is ugyanúgy szólítják, mint azelőtt, bizalmasak hozzá, mert igazságos mindenkihez a törvények értelmében.

Lázár Pál nem párttag, de becsületessége, józan gondolkodása arra enged következtetni, hogy jó kezekbe került a tanács irányítása és ez biztosíték arra, hogy a jövőben is pontról-pontra megvalósul a párt és a kormány politikája Sárszentlőrincen.

Felajánlás utasításra - és ami mögötte van

Egy levél idézete fekszik előttem. Kivonatos másolat a Szekszárdi 25-ös AKÖV igazgatójához küldött levélből. Az eredeti levelet Pécsről, március 20-án küldték el, az Szek- szárdra 21-én érkezett és válaszolni a levélre 25-ig kellett volna... Idézzük a levél egy részét: »Felhívom Igazgató elvtárs figyelmét, hogy a párt- és kormányintézkedések szellemében azonnal vizsgálják meg a vállalat termelési lehetőségeit és tegyen felajánlást hozzám március 25-ig, hogy mely mutatókat milyen százalékkal tud éves szinten túlteljesíteni... Bakán s. k. igazgató, a kiadmány hiteléül Perlaky irodavezető ...«

Azt hiszem, a levél e részéhez kommentár nem kell. Mert: az igazgató egyedül a vállalat kollektívája nevében nem tehet felajánlást, legalábbis ez a mostani gyakorlattól eltér. De a boncolgatás helyett nézzük meg, a munkások hogyan vélekednek a versenyről, be tudják-e a háromnapos határidőt tartani, meg tudják-e beszélni a verseny vállalás feltételeit, ha már ezt a felettes hatóság így kéri. Természetesen erről szó sem lehet. A szekszárdi igazgató összeült a párttitkárral és a szak- szervezeti elnökkel, az osztályvezetőkkel és megtették vállalásaikat, ami már magában véve helytelen, de ezzel legalább elkerülték az igazolójelentést, esetleg a fegyelmit...

Mint később kiderült, a vállalatnál van verseny, a dolgozók vetélkednek egymással, csak éppen az ilyen intézkedésektől féltik versenyük tisztaságát, eddig jól bevált módszerét: a tervek alapján határozzák el, hogy egy-egy munkaterületen ki mit tud vállalni.

Nem múlik el nap anélkül, hogy

a munkások,, vezetők ne beszélnének a munkaversenyről. Hagyomány már a gépkocsivezetők, a kalauzok és szerelők között, hogy vetélkednek a munkában.

Még a múlt évben, a választások tiszteletére értékes munkafelajánlásokat tettek, s azokat teljesítették is a munkások. Több élenjáró munkást pénzjutalomban részesítettek, oklevéllel tüntettek ki legutóbb április 4-én.

Ezekben a napokban a gépkocsi- vezetők és szerelők a kongresszusra készülnek. Uj munkasikerekkel akarják köszönteni további előrehaladásunk mérföldkövét, a pártkongresszust.

Szekfű Alajos is erről beszél. Ő a gépkocsikat festi át, ő öltözteti »új ruhába« a megkopott járműveket.

— Verseny, hát hcgyne kérem, az van nálunk. Én például a múlt év őszén tettem vállalást és azt teljesítettem is. — Megmutatja a kis fü- zetecskét, amelyben saját magát ellenőrzi, teljesíti-e naponként, kocsifestésenként anyagmegtakarítási vállalását.

— Én anyaggal spórolok — mondja Szekfű bácsi —, újításfélét próbálgatok, úgy tervezem, hogy az idén több ezer forintot meg tudok majd ezzel takarítani a kongresz- szusig, kevesebb szintetikus zo- máncfeséket használok, de a kocsik bírják az időt, a napot, a rázkódást. A kongresszusi versenyről a télen beszélgettünk, még akkor, amikor a párt felhívása nem jelent meg, már akkor elhatároztuk, hogy munkaversenyt indítunk.

— És értékelik-e a versenyt?

— Azt kérdezze meg mástól, az enyémet értékelik.

Az irodában megmutatják a verseny értékelésének módját. Minden gépkocsivezető vállalását értékelik.

Horváth György, a GA 25—26 rendszámú autóbusz vezetője is tudja, hogyan teljesíti vállalását. A márciusi javítási költség-megtakarítást még ugyan nem értékelték, de azt már tudja, hogy üzemanyagból mennyit takarított meg. Azután megmutatja kocsiját is, amely ragyog a tisztaságtól és a szerelők is elismerően nyilatkoznak róla. Ritkán viszi kocsiját javítani.

— A verseny nekünk is érdekünk — mondja Horváth György —, rendszeresen megjutalmazzák a legjobb kocsi vezetőket, szerelőket, legutóbb például 452 forintot kaptam.

Megnéztük a versenytáblát is, ott a legjobbak és a leggyengébben teljesítő munkások nevét adják hírül a kongresszusi versennyel kapcsolatban. A szerelők versenytábláján az anyagmegtakarítási versenyben kitűntek neveit lehet olvasni.

Tehát van verseny a vállalatnál. Nem kell bürokratikus módon határidőhöz kötni a munkások alkotó kedvét, lelkesedését, ez esetben is az bizonyosodott be, hogy egyes vezetőknek helytelen elképzeléseik vannak a munkaversenyről. Nem is beszélve arról, hogy a Pécsi Autóközlekedési Igazgatóság igazgatója helyteleníti azt, ha a szekszárdi igazgatóhoz munkások mennek a munka gondjaival, egyéni panaszaikkal, arra orvosságot keresni... Úgy gondoljuk, itt az ideje annak, hogy helyesen érékeljék gazdasági vezetőink a munkások versenyét, azt ne határidőkhöz szabják, helyette inkább az egyéb objektív nehézségek csökkentésében fejtsenek ki aktívabb munkát.

Pálkovács Jenő