Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-07 / 80. szám

1959. április 7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 „Legfőbb feladatunknak a termelőszövetkezetek terméseretiméüveinek fekezását tartjuk“ Eiüzemavaió a szedresi és a várdombi gépállomáson HÍMEK Kerékpár sárhányó Mint azt már lapunk április 4-i számában hírül adtuk, a Szedresi Gépállomás elnyerte a Miniszterta­nács és a SZOT vándorzászlaját. Eb­ből az alkalomból hazánk felsza­badulása 14. évfordulójának előes­téjén kettős ünnepet ültek a szed- resiek. Ünnepelték az évfordulót és elért sikereiket. A gépállomások főigazgatója, a MEDOSZ főtitkára, a Megyei Párt- bizottság és a Megyei Tanács képvi­selőinek gratulációi után Kovács Ferenc, a Szedresi Gépállomás igaz­gatója vette át a szót. — Elvtársak, gépállomásunk kol­lektívájának feladata a szövetkezeti mozgalom fejlődése következtében a tavalyihoz képest megkétszereződött. Hiszen, mint ismeretes, körzetünk­ben még egyszer annyi szövetkezeti paraszt és még egyszer annyi föld­terület van, mint tavaly ilyenkor. Gépállomásunk gépparkja ezzel szemben nem növekedett. A szövet­kezetek mégis jogosan várják el tő­lünk, hogy gépi munkában a tava­lyihoz hasonló mennyiségben és ép­pen olyan jó minőségben járuljunk hozzá termelésükhöz. Bízom abban, ha összefogunk, a munkákat jól megszervezzük, az idén sem csalód­nak bennünk a termelőszövetkeze­tek — mondotta bevezetőül. A széksorokban ülő traktorosok, brigádvezetők és gépszerelők foko­zott figyelemmel hallgatták az igaz­gató szavait, amit a feladatokkal kapcsolatban mondott. Alig hangzott el a beszéd, a traktoros brigádok képviselői egymás után emelkedtek szólásra. — A mi brigádunk 16 főből állt tavaly is, ennyien vagyunk most is. Szövetkezetünk, a tengelici Petőfi viszont kétszeresére növekedett tag­létszámban is, meg földterületben is. A brigád nevében itt teszek ígéretet arra, hogy a gépi munkálatok elvég­zéséhez maximális segítséget nyúj­tunk. Ez nekünk épp annyira érde­künk, mint a szövetkezet bármelyik tagjának, mert brigádunk minden traktorosa egyben termelőszövetke­zeti tag is. Ezt úgy kívánjuk elérni, hogy a gépeket két műszakban üze­meltetjük, igazolatlanul egyetlen traktoros sem mulaszt az év folya­mán. A brigádon belül minden trak­toros párosversenyben áll egymás­sal. A pártkongresszus tiszteletére pedig versenyre hívjuk ki Rémh György traktoros brigádját. A versenyszempontokat már ismer­tettük Rémh elvtárssal — mondotta. Rémh György brigádja nevében elfogadta a versenykihívást és szűk­szavúan csak ennyit mondott: — Kezdődjék hát a verseny, majd aztán meglátjuk, ki győz. Az ünnepségen Kardos László traktoros volt a szomszédom. Egy­szer csak arra lettem figyelmes, hogy noszogatja brigádvezetőjét, Al- mach Lászlót, imigyen;. — Mi meg a faddi brigádot hívjuk versenyre, szóljon már! De siessen, mert még megelőznek bennünket. Mindezt nem hallotta, nem is hall­hatta Varga József, a faddi traktoros brigád vezetője, hiszen jó távol ült tőlünk. De mintha megsejtetté vol­na, hogy miben fondorkodik az Al- mach-brigád, hirtelen szót kért. — A mi brigádunk Almach elvtárs brigádját hívja versenyre — rukkolt elő. Mint ilyenkor már lenni szokott, azonnal meg is kapta a választ. El­fogadták a versenykihívást. De mi­nek folytassam? A felsorolás helyett inkább hírül adom: a Szedresi Gép­állomáson nincs olyan traktoros, aki ne versenyezne a jobb eredmények eléréséért. Ami ebben a versenyben új és legmegkapóbb, az, hogy nem százalékokat ajánlottak fel a trakto­rosok, hanem azt mondták: »Azért folyik a verseny, hogy minél többet teremjenek a ter­melőszövetkezetek földjei, maga­sabb legyen az állattenyésztés hozama.« Hogy eredményeket érjenek el az üzemanyag-takarékosságban és a többi költségek csökkentése terüle­tén. A várdombiak mindenképpen meg akarják előzni a szedresieket A szekszárdi járás másik nagy gépállomásán, Várdombon, termelési értekezlettel kezdődött az élüzem- avató. Az eddigiektől eltérően nem az állt a termelési tanácskozás kö­zéppontjában, hogy hány százalékkal lehetne túlteljesíteni a normálhol­dakban megszabott tervet, hanem az, hogy miképpen lehetne a munká­kat úgy megszervezni, hogy egyetlen tsz-nek se legyen a gépállomásra pa­nasza. Nagyon helyesen, Ünnep volt szombaton szerte megyében. Az üzemekben emlékez­tek a múltra, a 14 év előtti felsza­badító hősök harcaira, az azóta eltelt másfél évtizedre. TOLNANEMEDI KENDERGYÁR Ezen a délelőttön nemcsak a mun­kások jöttek el a kultúrterembe az ünnepi termelési tanácskozásra, ha­nem hozták családtagjaikat is. És amikor Budapesten, a Hősök terén megkezdődött a néphadsereg alaku­latainak katonai díszpompája, min­denki a televíziós készüléket nézte. Először fordult elő, hogy távol a fő­várostól, e kis üzem apraja-nagyja gyönyörködhetett hadseregünk dí- szelgésén. A televízióközvetítés után került sor az ünnepi termelési tanácskozás­ra. Több mint kétszázezer forint nyereségrészesedést fizettek ki a munkásoknak. Szilágyi Aladár tilos például 2300 forint nyereségréjfeese- dést kapott és kitüntették a »Kiváló dolgozó« jelvénnyel a múlt év má­sodik felében végzett kiemelkedő munkájáért, a kitüntetés mellé két­heti fizetést is kapott. MEZŐGAZDASÁGI gépjavító vállalat A szombat esti ünnepségre eljöt- j tek a munkások, feleségeikkel, csa­ládtagjaikkal. Kint a gyár 'udvará­ban pedig bográcsok sorakoztak, ro- ! tyogó halászlével... A konyhában a vacsora második fogását készítették: rántotthúst. Szabópál Antal elvtárs, a Városi Pártbizottság titkára szólt az ünnep­lő munkásokhoz. A párt márciusi határozatáról beszélt, arról, hogy milyen feladatok megoldása vár a munkásokra. Az ünnepi beszéd után azután fehér asztal mellett beszél­gettek a munkások a további fel­adatokról: az önköltség csökkentésé­ről, a termelékenység növelésétől. SZEKSZÁRDI KENDERGYÁR Magyar Sándor elvtárs, a Dunán­túli Rostkikészítő Vállalat igazgató­ja jött el a Szekszárdi Kendergyár munkásaihoz, hogy átadja a 103 000 forint nyereségrészesedést a nyolc­vankét dolgozónak. Itt is vacsora kö­vette az ünnepséget. A vacsora és az ünnepség közötti szünetben beszélgettünk a gyár ve­zetőjével, Kiss Lajos elvtárssal a to­vábbi feladatokról. — A múlt évben nem dolgoztunk rosszul — mondja Kiss elvtárs —, de az idén a feladatok még nagyob­bak. Olcsóbban kell termelnünk, ez a legfontosabb. A műanyag mindin­kább kiszorítja a hagyományos tex­tilipari alapanyagokat, a lent, ken­dert. S mi csak úgy tudunk verse­nyezni, hogy a termék előállítási költségét állandóan csökkentjük. Az idén nagyobb gondot fordítunk az anyag osztályozására és több első­osztályú árut termelünk, mint a múlt évben. Hagymási Pál munkást is megkér­deztük, ő hogyan, s miben látja a további feladatokat: — A múlt évben és azelőtt is min­dig a munkaverseny volt a termelés legjobb segítője. Az idén — tekin­tettel arra, hogy feladataink nagyob­bak, mint a múlt évben voltak — a munkaversenyt kiszélesítjük. Ta­valy például csak a tilósok verse­nyeztek, az idén már minden brigád versenyben fog dolgozni. A napok­ban beszélgettünk munkatársaimmal 99 ünneplő munkások között a abból indultak ki a várdombiak, hogy a termelőszövetkezetek te­rülete 7000-ről 21 000 holdra nö­vekedett, s ennek nagyobbik ré­szét a gépállomási traktorosok­nak kell felszántani, bevetni, megkapálni, majd a termést be­takarítani. Ennek érdekében összpontosítanak most minden erőt. Az élüzem-cím átvétele előtt abban állapodtak meg a termelési értekezleten, hogy a 72 traktort két műszakban éjjel-nappal üzemeltetik. Ezzel kapcsolatban Sza­bó István ifjú traktoros — aki or­szágosan harmadik helyezést ért el a traktorosok versenyében — azt mondotta: — A százalék akármennyi lesz, mi csak akkor tekintjük terve­inket teljesítettnek, ha minden tsz-ben idejében elvégeztük azt a gépi munkát, amit szerződési­leg vállaltunk. Különben érdemes megemlíteni, hogy ez tűnik ki a gépállomás kong­resszusi versenyéből is, melynek a fő pontja azt mondja: »A gépállo­más kollektívája hozzásegíti a tsz-eket ahhoz, hogy a növényter­mesztés hozamát nyolc, az állatte­nyésztés hozamát pedig egy száza­lékkal növeljék 1959-ben.« — Meg akarjuk mutatni minden­kinek, hogy a várdombi traktorosok­nak a környéken nincs párja — je­gyezte meg Albert Károly, a gépállo­más igazgatója, akit egy tucatra való traktoros fogott körül és he­lyesléssel bólogattak a kijelentésbe. — Meg ám, hogy megmutatjuk. Akár a harmadik sebességgel jöhet­nek utánunk a szedresiek, akkor sem érnek utol bennünket, mert most mi vagyunk ám elől a tavaszi munká bán.. Egy esztendő múlva nálunk lesz az a vörös vándorzászló, amivel most a szedresiek büszkélkednek — mondotta Szabó István traktoros. Az ünnepek elmúltak, a szedresi­ek is, meg a várdombiak is nagyon örülnek a kitüntetésnek, a nyereség- részesedés és jutalom címén kapott forintoknak. De a nagy örömben egy pillanatra sem felejtik el, hogy mi­lyen felelősség nyugszik vállukon. Ezt tűnt ki az ünnepség hangulatá­ból, a traktorosok nyilatkozataiból. Ennek jegyében fogtak tegnap mun­kához a sárközi termelőszövetkeze­tek földjein és a faddi, a tengelici, a harci és a többi közös gazdaságban a traktorosok. Molnár Lászlóné a kongresszusi versenyről. Az a ter­vünk, hogy a munkaverseny segítsé­gével még több elsőosztályú, szál­kendert termelünk. Csak így várhat­juk azt, hogy jövőre is kaphassunk ismét nyereségrészesedést. TOLNA MEGYEI HÚSIPARI VÄLLALAT Kevés olyan vállalat van a megye területén, amelyik azzal dicseked­hetne, hogy az elmúlt év eredmé­nyei alapján 22 napi nyereségrésze­sedést fizetett. A Tolna megyei Hús­ipari Vállalat vezetősége az elmúlt évi kiváló munkáért a dolgozók kö­zött 20—25 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést osztott ki. A vállalat dolgozói április 4-én ünnepi termelési tanácskozáson vitatták meg a párt március 6-i határozatát, akik jó munkájukkal segítik valóra- váltani a határozatban megjelölt célkitűzéseket. Az értekezleten szá­mos felajánlás hangzott el, amiket a brigádok mintegy két hétig tartó megbeszélés, számolgatás alapján vál laltak. A felajánlások összesített eredmé­nye azt mutatja, hogy a vállalat dolgozói az 1959-es tervelőíráson túlmenően az idén az önköltséget további két százalékkal csökkentik, ami több mint 80 ezer forint, a ter­melékenységet pedig 3 százalékkal j emelik. A többi között az anyagki­hozatali normánál 231 000 forint megtakarítást, a sertéshizlalásnál pedig 108 000 forint eredményjavu­lást eredményez a dolgozók felaján­lása. A termelési értekezlet után a Vá­rosi Művelődési Házban a vállalat dolgozói reggelig tartó mulatságot rendeztek. A szekszárdi szaküzletben egy ke- rékpársárhányót akartam penni, méghozzá úgynevezett »hátsót«. — Kérem van, de csak párban, vagyis elsővel együtt. — De nekem csak »hátsó« kell, azt nem kaphatok? —i Sajnálom, de így nem tudunk adni. Őszintén szólva én is sajnálta^, hogy ilyen választ kaptam. Ha ne­kem csak egy kell, miért nem ve­hetek egyet és miért akarnak »rá­kényszeríteni« arra, hogy vegyek meg egy olyan darabot is, amiPe az égvilágon semmi szükségem nincs? Először is nincs felesleges, kidobni- való pénzem, másodszor pedig még teljesen jó az első kerékpár sárhá­— SEGÉLYKÉRŐ TELEFONÁL­LOMÁS SZEKSZÁRDON. A rendőr ség közli, hogy a város területén be­kapcsolásra került a 007-es számú rendőrségi segélykérő telefonállo­más. Ezt a számot keli tárcsázni, ha sürgős rendőri segítségre van szük­ség (pl. baleset, elemi csapás, bot­rányokozás, vagy egyéb sürgős in­tézkedést követelő közérdekű ügy). Utcai hívás esetén a beszélgetés meg történte után az automata a bedo­bott pénzt, illetve telefonérmét visz- szaszolgáltatja. — PAKSON 70 000 FORINTOS KÖLTSÉGGEL útkövezést végeznek az idén. A költségeket a községfej­lesztési alapból fedezik. — A KAJMÁDI ÁLLAMI GAZ­DASÁG szekszárdi szőlészetének KISZ-szervezetében pénteken este nyom és így sehogyan sem tudnám meggyőzni magam arról, hogy újat kellett helyette venni. Nem tudom milyen »üzleti«, vagy mit tudom én milyen elvből kiin­dulva akarnak eladni olyan dolgot is a vevőnek, amiúe nincs szüksége. Azt sem tudom, hogy ezt mikor szüntetik meg, vagy megszüntetik-e egyáltalában. De tiszta szívből kívá­nom e furaság értelmi szerzőinek, hogy amikor bemennek a ruhásbolt- ba, mondjuk tavaszi kabátot vásá­rolni, ezt válaszolják nekik: — Tudunk adni kérem tavaszi ka bátot, de csak akkor, ha egy télika­bátot is vásárol hozzá. Különben saj­náljuk... B. F. * nagy ünnepséget rendeztek. A fia­talok ez alkalommal tették le a fo­gadalmat. A műsoron tűzijáték is szerepelt a felszabadulás tiszteletére. Az ünnepséget halvacsorával és tánc mulatsággal kötötték össze. — DOMBÓVÁRON 1957-ben mind össze csak 7 százalékos volt a köz­ségfejlesztési hozzájárulás. A múlt évre azonban már 12 százalékot, az ideire pedig 18 százalékot szavazott meg a tanácsülés. A községfejleszté­si hozzájárulás címén befolyó pénz­ből sok közérdekű feladat megoldá­sára lesz lehetősig. — A DÉRYNÉ ÁLLAMI FALU- SZINHÁZ április 29-én Szirmay Mágnás Miska című operettjét mu­tatja be Szekszárd város közönsé­gének. Példamutató kezdeményezés A szekszárdi gimnázium Geisler Eta KISZ-szervezete, amely az Iro­dalmi Színpad megszervezésével hív ta fel magára a figyelmet, most újabb példamutató kezdeményezést tett, ezúttal zenei vonatkozásban. Tíz hangversenyből álló lemezhang­versenysorozatot indított be vasár­nap délután a gimnázium dísztermé­ben a »Legyen a muzsika minden­kié« mozgalom keretében. A sorozatban felváltva szerepel­nek operák és zenekari művek. így sorra csendülnek majd fel mikro­barázdás lemezekről világviszonylat bán is élvonalbeli művészek, éne­kesek, karmesterek, zenekarok tol­mácsolásában Verdi: Rigoletto, Mascagni: Parasztbecsület, Verdi: Traviata, heoncavallo: Bajazzók és Puccini: Pillangókisasszony c. operái és a sorozat egy-egy estet szentel majd a prűklasszikusoknak, Bach­nak és Hűndelnek, Haydnnak és Mo­zartnak, a romantikusoknak és Beet hovennek. A kezdeményezés rendkívüli fi­gyelmet és dicséretet is érdemel, mert igen nagy szerepe van a zenei ízlés kialakítása, a zenei nevelés ha­talmas munkájában. A lemlezhang- versenyek látogatóiból kell majd ki­kerülnie a jövő hangversenylátogató nemzedék nagy részének is. A kezde ményezés emellett az iskola munká­ját is segíteni kívánja, mert hatha­tós segítséget kíván nyújtani az if­júság esztétikai nevelésében. A kezdeményezés felsorolt pozití­vumai mellett éppen ezért igen ör­vendetes az a körülmény, hogy a so­rozat bérletei és az április 5-én sor- rakerült Rigoletto előadás jegyei iránt nemvárt nagy érdeklődés nyit vánult meg. Az érdeklődők majd­nem teljesen megtöltötték a gimná­zium 200 főt befogadó dísztermet. Létay Menyhért gimnáziumi tanár szakavatott bevezető szavai után olasz énekesek előadásában csendül­tek fel a Rigoletto örökszép dalla­mai. A hallgatóság az előadás után azzal a felemelő érzéssel távozhatott, hogy vasárnap délutánját aligha tölt hette volna el nemesebb szórakozás­sal. A következő lemezhangverseny időpontját annak idején közölni fog­juk. A hangverseny 2 Ft-os egysé­ges belépődíj mellett hallgatható meg. „Hol a szülői felelősség?“ Az elmúlt napokban Illés Ferenc kisdorogi és Fleischer János szálkai lakosok gyermekei tüzet okoztak. A tűz szerencsére egyik helyen sem volt nagyterjedelmű, de na­gyobb is lehetett volna, ha a köz­ségi tűzoltók és a környék lakói idő ben meg nem fékezik. Illés Ferenc gyermekeinél ez már nem az első eset, tavaly két alka­lommal okoztak tüzet, de szerencsé­re a szomszédok nyomban eloltot­ták. A tűzvizsgálat során Illésék pró háltak tagadni, nem akarták elis­merni, hogy az ő gyermekeik gyúj­tották fel a szalmát, de a tények igazolták a gyanút. A tűz előtti na­pokban is látták a szomszédok, hogy Illésék gyermekei gyufával játszot­tak és hogy az állításuk nem alap­talan azt igazolja az is, hogy a tűz­vizsgálat során is a gyermekek előtt volt a gyufa. Fleischer János kilenc éves gyer­meke a sertésólat gyújtotta fel, mi­re a szomszédok észrevették már a szomszédos épület sarka is égett. Itt a tűzvizsgálat nem ütközött aka­dályba, a gyermek mindjárt elismer te, hogy ő gyújtotta meg, sőt büszke volt rá és azt is megmutatta, hogy a gyufát hol találta. E két eset nyomán jogosan felte­hető a kérdés, hogy »hol a szülői fe­lelősség« — ha azok gyermekeiket felügyelet nélkül hagyják és a gyu­fát sem zárják el előlük? A gyufa hanyag tárolásáért a szü­lők felelősségrevonása nem fog el­maradni, mert az elmúlt években is volt már számtalan példa rá, ahol gyermekek életüket vesztették a tűz ben és verejtékes munkával felépí­tett házak pusztultak el a szülői gon datlanság és a gyermekjáték kö­vetkeztében. Jó közmondás az, hogy »Okos em­ber más kárán tanul«. E két eset is legyen tanulság min­den szülő számára, zárják el a gyu­fát a gyermekek elől és ne hagyják őket felügyelet nélkül. Szászt János tü. hdgy., Bonyhád

Next

/
Thumbnails
Contents