Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-04 / 79. szám
1939. április i. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 ÖTVEN ÉVES A BONYHÁDI ZOMÁNCGYÁR Ötven esztendővel ezelőtt, 1909 tavaszán megindult az ipari termelés a Perczel Béla bonyhádi földbirtokos által alapított dominógyárban, a mai Bonyhádi Zománcgyárban. Néhány évig, az első világháború kitöréséig a gyár fő cikke a dominó játék volt, de közben íelépítették a zománcozóműhelyt, ahol zománcozott táblákat gyártottak. 1914-ben megszűnt a dominógyártás, majd a táblák mellett megkezdődött a kisebb méretű zománcozott edények gyártása. A zománcozott cikkek gyártása nagyon kifizetődő volt, a tulajdonos a világháború utáni években tovább fejlesztette, bővítette az üzemet, külföldi szakembert, egy német ke- menceépítő mérnököt hozatott, aki 1926-ban átadta az első, ma is használt típusú zománcégető kemencét. A kemencék építésével egyidejűleg szerelték fel gépekkel a saj toló- műhelyt is. A második világháború évei alatt hadiipari termelés folyt az üzemben, közben további új épületekkel bővítették a gyárat. Bár figyelemre méltó haladás tör tént a gyár alapításától a felszabadulásig a gyár fejlesztése terén, azonban az 1916-ban bekövetkezett államosításkor egy korszerűtlen, szociális és munkakörülmények szempontjából teljesen elhanyagolt állapotban levő üzem került a dolgozó nép kezére. A gyárban — eltekintve a háborús évektől — a kapacitás soha sem volt teljesen kihasználva, a munka folyamatossága nem volt biztosítva. Gyakran vezették be a rövidített munkaheA gyár legrégibb dolgosója * ■ ’ Ezerkilencszázkilenc május 9-én reggel egy vékonyka, alig 14 éves gyereklány kopogtatott be a néhány hét óta működő bonyhádi do minógyár irodájába, kérte, hogy vegyék fel dolgozni az üzembe. Koller úr, a gyár művezetője vé- gigmérte a bátortalan kis lányt, kicsit csóválta a fejét. — Aztán bírod-e majd a munkát? — Majd igyekezni fogok. Mert dolgoztam én már máshol is, tessék megkérdezni a laskagyárban, ott is meg voltak elégedve velem. Csak ott most megszűnt a munka. — No, rendben van, majd meglátjuk. Most felveszünk egyheti próbaidőre, ha nem lesz semmi hiba, akkor itt maradhatsz. Sok gyerekember dolgozott akkor az üzemben, alig volt felnőtt munkás. A dominójáték készítésénél általában nem volt szükség nagy fizikai erőkifejtésre, inkább nagy kézügyesség kellett. Ezt pedig elvégezhették a gyerekek is. A gazdának pedig ez jelentette a jó üzletet, négy fillér órabérért dolgoztak napi tíz órán keresztül ezek a fiatal lányok. így került Macker Erzsi — ma Hahn Józsefné — a Bonyhádi Zománcgyárba. A földteten, napszámos család gyerekeinek nem volt nagy választéka a munkában abban az időben. Ha dolgozni akartak — már pedig kellett az a kis tét, munkanapot, ami érzékenyen érintette a dolgozókat. A rr.unka- és egészségvédelem területén jóformán semmi felszerelés nem volt. Az egész üzemben közlőműves gépmeghajtás volt rendszeresítve, szíjvédő és egyéb védőberendezés nélkül. Nem volt védőberendezés a gépeken sem. A trnaszmisszióten- gelyeket kézzel el lehetett érni, az egyik földalatti kózlőműnél még a csatorna sem volt befedve, így sok baleset fordult elő a védőberendezések hiánya miatt. Zsúfolt, piszkos műhelyek, szellőztetési, fűtési lehetőségek teljes hiánya jellemezte a gyárat. A kemencék fűtésekor a széngáz beáramlott az üzembe, e munkahelyen a hőség — különösen nyáron — szinte elviselhetetlen volt. A savzóban pedig, — ahol kézzel kellett berakosgatni és kiszedni az edényeket, — elszívó berendezés nem volt, ami az egészségre ártalmas savgázokat eltávolította volna, fűteni nem lehetett — különösen a téli hónapokban — sorra betegedtek meg az ott dolgozó asszonyok. A sajtolóban olyan szorosan és rendezetlenül voltak elhelyezve a gépek, hogy azok között jóformán elmenni sem lehetett, köztük hulladéktömegek zárták el az utat. Az üzem régi mosdóhelyisége — ezeket is 1939 után létesítették — két szűk, piszkos lyukból állt, ahova jobbérzésű munkásember be sem tette a lábát. A gyárnak egyébként ez volt az egyetlen szociális berendezése. A dolgozók kulturális szükségleteivel, a szakoktatással senki sem törődött. A munkások bére is alacsony kereset is, vagy napszámosnak mentek — ez nem volt biztos mun kahely —, vagy cselédnek, vagy üzembe. Erzsi nem akart cseléd lenni, ennél függetlenebb élet után vágyott. Így került az elemi iskola után a helybeli laskaüzembe, majd ezután a dominógyárba. Ez a munkahely jobb volt az előbbinél, ott reggel négytől este tízig tartott a munka, itt már csak hat- tól-hatig, két korona negyven fillér heti keresettel. Amikor először teültem a fúrógép mellé, — mert ezzel fúrtuk a volt. A felszabadulás előtt két ízben is sztrájkoltak a munkások bérkövetelésért. A tulajdonos a sztrájkot csendőrökkel verette le. 1948-ban, az üzemek államosításával kezdődött meg a gyár korszerű nagyüzemmé való fejlődése és az azóta eltelt tizenegy esztendőből egy sem volt, amelyikben ne történt volna jelentős összegű beruházás a gyárban. Ekkor kezdődött meg a termelés gyors növekedése is. 1948-ban 223 tonna zománcedényt termelt a gyár — 40 százalékkal többet, mint a felszabadulás előtt. Azóta évről évre fokozatosan nő a termelés, ami ez évben megközelíti az 1948. évinek tízszeresét. A tizenegy esztendő alatt több mint 13 millió forintot fordított államunk a Bonyhádi Zománcgyár fejlesztésére. E hatalmas összegű beruházás következtében nemcsak a gyár termelése növekedett, a tech nológia vált korszerűbbé, a termelékenység növekedett többszörösére, hanem a dolgozók munkakörülményei is gyökeresen megváltoztak. Az egész gyárban, minden üzemrészben korszerű védőberendezések óvják a dolgozók egészségét, testi épségét. A beruházások alakulására jellemző, hogy például az 1951—52. években a beruházásra felhasznált 1 millió 200 ezer forintból csak 50 ezer forintot fordítottak a termelés bővítésére, a többi főleg szociális és kulturális beruházás volt, annak pótlására, amit a tőkés időkben elhanyagoltak. A gyár dolgozói — akik egykor sztrájkokkal harcoltak a tőkés gazda ellen, az államosítás utáni években megmutatták, mire képes a felszabadult munkás. A gyár ez idő alatt többször részesült élüzem kitüntetésben. Két esztendővel ezelőtt — a gyár történetében először — megkezdték a zománcedények exportra való gyártását. Azóta negyedévről negyedévre teljesíti állandóan bővülő választékú exporttervét is. Ez év első negyedében olyan eredményt ért el a gyár a minőségi munka terén, ami még nem fordult elő. Szemben a múlt évi 86,6 százalékkal, a gyártott zománcedények 89,5 százaléka volt elsőosztályú. A jubiláló gyár fejlődése most sem áll meg. Már készülnek a tervek a gyár további bővítésére, korszerűsítésére. Az ötveneszten- dős gyár ünneplő dolgozói bizonyára eredményesen valósítják meg a jövőbeli célokat is. dominókockákba a lyukakat, — bizony nem'gondoltam arra, hogy ilyen nagy gyár lesz a mi kis műhelyünkből — mondja Hahn néni. — A mai fiatalok már el sem tudják képzelni, milyen körülmények közt dolgoztunk mi azelőtt. Piszkos, sötét, egészségtelen műhelyek ben, a munkások egészségét semmi sem védte. Es az a sok gép sem volt ám még meg, amivel ma dől goznak az üzemben. Kicsit irigykedhetnék is a maiakra, akik úgy öltöznek, mint a régi időben az úri gyerekek. De inkább örülök és csak azt sajnálom, hogy nem most vagyok én is fiatal. Azért Hahn néninek és férjének is jutott és jut a jóból. Hahn bácsit már kétszer küldte el a gyár üdülni Hévízre, felesége pedig 1950-ben felejthetetlen két hetet töltött Balatonfölváron. Az idős munkásasszony életében akkor lát ta először a Balatont. Ma mindkét ten nyugdíjasok már, de azért nem ritka vendégek a gyárban. A gyár szomszédságában van a házuk, amelyikben laknak fiúkkal — aki szintén a gyárban dolgozik — Ma pedig, amikor fennáll- lásának ötvenéves jubileumát ünnepli a gyár, az összes dolgozók szeretettel, megbecsüléssel veszik körül az ünnepségre meghívott nyugdíjas zománcgyáriakat, köztük Hahn Józsefnét, a gyár legrégibb dolgozóját. 1956 elején adtál: át rendeltetésének a gyár több mint ötmillió forintos beruházással épült új zcmáncozócsa rnokát. Tiszta, világos, jól szellőztethető és fűthető munkahelyek, ko rszerű, a munka- és egészségvédelem minden igényét kielégítő gépek, be rendezések mellett dolgoznak a munkás ok .Etetik a zománcégető-kemencét. Pár perc és már készek is a zománctálak Utolsó simítások az export dekor-vödrökön. Negyedévről negyedévre bővíti exportcikkeinek választékát a gyár. Most készítenek első ízben színes mintákkal díszített (dekor) vizesvödröket exportra Az utolsó „jdűvelet”, a gondos minőségi ellenőrzés. Csak hibátlan zománcedény Kerülhet a gyár raktárába és onnét az üzletekbe v
