Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-26 / 97. szám
I TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. április 26. Megteremtették a kongresszusi verseny teljesítésének feltételeit Két mondatot jegyeztem fel a dombóvári MÁV Fatelítő Üzem dolgozóinak összesített kongresz- szusi verseny felajánlásából. Az egyik így szól: »A termelékenységet 2,5 százalékkal emeljük«, a má sik: »Az üzem tervezett nyereségét 4 százalékkal túlteljesítjük«. E két tényező határozza meg az üzem dolgozói előtt álló feladatokat, illetve ez összesíti a termelési tanácskozásokon, az egyéni beszélgetéseken összesített vállalásokat. Több munkást és vezetőt megkérdeztünk: megteremtették-e a technikai, műszaki lehetőségeket az említett felajánlás teljesítéséhez ... Szilágyi Miklós főmérnököt, a fűrészüzem vezetőjét kérdeztük meg először. — Ami rám és a fűrészüzem dől gozóira vonatkozik — mondja Szilágyi elvtárs — a (versenyt illetően, megtettük a teljesítéshez szükséges intézkedéseket. Nevezetesen : átalakítottunk néhány gépet, melyekkel speciális munkát — betéttuskó gyártást — tudunk végezni. A régi gépeket alakítottuk át erre a munkára. Vajda Lajosnak vannak nagy érdemei a gépek átalakításában. Balaskó János csoportvezető, a fűrészüzemben dolgozik. Brigádjai beszélgetésünk idején nem fűrészeltek, hanem vagonkirakással foglalkoztak. — Néhány évvel ezelőtt, nagyon sok vagonállás-díjat kellett fizetnünk. Most más a helyzet. Ha nagyobb tételben érkezik faáru, akkor néhány órára leállítjuk a fűrész-üzemet és a munkások segítenek a fa-téri dolgozóknak a vagonokat kirakni. n dagály energiájának hasznosítása A dagály energiájának hasznosítása céljából tervező munkálatokba kezdtek a Szovjetunióban. Villamoserőművek építésére a legnagyobb lehetőségek a Fehér-tenger öbleiben nyílnak. Szovjet szakértők számításai szerint a Mezeni-öbölben megépíthető az igen nagy teljesítményű fehér-tengeri erőmű. Száz kilométer hosszú és 20 méter magas gátat kell építeni. A gát testében 1500 turbinát lehet elhelyezni. A szakértők véleménye szerint a dagály energiáját olyan nagy energetikai rendszerekben a legcélszerűbb felhasználni, amelyekben az erőművek munkáját maximálisan össze lehet hangolni a hőerőművek, a folyami- és atomerőművek munkájával. — A fűrész-üzem állása, nem jár több kárral, mint haszonnal? — kérdezem. — Erre mi is gondoltunk — mondja Balaskó elvtárs —, de az emberekkel megbeszéltük a dolgot. A tervekkel mindig előre vagyunk, és így eleget tudunk tenni áruszállítási kötelességünknek, meg a vagonállási díjak fizetését is elkerüljük. Legutóbbi például egy cikkből — a kettes típusú be- téttuskóból — az egész terv-meny- nyiséget legyártottuk, 570 000 darabot. A fatelítő üzemben a munkások és vezetők a verseny feladatainak teljesítéséről nemcsak beszélnek, hanem tetteiket a munka különböző területén szinte lépten-nyo- mon megtaláljuk. A fűrész-üzem előtt például vagonba rakják a fűrészport, amit eddig nem hasznosítottak, most a kazánt csak ezzel fűtik. A második negyedévben a szénköltségek terén mintegy hétszeres megtakart tást érnek el a múlt negyedévhez viszonyítva. Ez a jelentősebb intézkedés a kongresszusi verseny- feladat megoldásához, de az apróbb, jelentéktelennek tűnő intézkedésekkel is ezreket takarítanak meg, járulnak hozzá a termelékenység emeléséhez, a tervezett nyereség növeléséhez. Szilágyi főmérnök újítása is ezt célozza. Eddig a gatter-fűrészlap betétjeit ömlesztve tárolták, most állványon sorakoznak, méret szerint s a műm kásoknak nem kell negyedórákat keresgélni a megfelelő méretű betétet. Újítás az is, hogy a bógnik- ból — kalickaszerű telítő kocsi — már nem kézzel, hanem daruval ürítik ki a telített betéttuskót. Jelentős az az intézkedés is, amely az OH mezőn — ócska, de használható talpfák felújítási helye — tettek. Az elmúlt negyedévben pél dául összesen több mint harminc kilométer sín alá szükséges talpfát újítottak fel — ezelőtt az OH talpfákat csak tüzelésre használták. A parkett-üzemben szinte forradalmi változások történnek a kongresszusi verseny idején. Növelték a munkások az egy köbméter frízből — nyers parkett — a négyzetméter kihozatalt. A verseny előtt 29—30 négyzetméter pár kettőt tudtak csak készíteni, most már 32—33 négyzetméter parkettát készítenek, jobb minőségben, mint eddig. Egyébként érdekessége e munkának, hogy válogatott fából az elméletileg legmagasabb négyzetméter kihozatal 35, de tudni kell azt, hogy a parkett-üzemben csak hulladékfát dolgoznak fel, s ez emeli a munkások termelékenységének értékét. A kongresszusi verseny dandárjában tettünk látogatást a fatelítő üzemben, azzal a meggyőződéssel jöttünk el, hogy megvalósul a munkások akarata a termelékenység emelése, a tervezett nyereség növelése. Ezt adják hírül egyébként a naponta történő verseny- értékelések is. Pálkovács Jenő V) ÜZEMI HÍ“ Ezzel a címmel jelent meg a napokban o Simontomyai Bőrgyárban az MSZMP alapszervezet, a szakszer vezet és a KISZ kiadásában egy sten cilezett híradó. A bőrgyáriak első, legfrissebb sajtóterméke új keletű a gyárak és a munkaverseny történetében. Ugyanis a néhány oldalas sajtótermék — mint a vezércikk is hírül adja — célja a politikai és gaz dasági munka segítése, a társadalmi tulajdon-védelemre való nevelés, a munkaversenyben élenjárók népszerűsítése és bírálat a rossz munkát végzők ellen, segíteni a jobb. • szebb holnap megteremtését. A bőrgyári »Üzemi híradó«-t lapozva megtudjuk azíe heti legérdekesebb eseményeket, a munkaversenyben elért eredményeket. Egy írás a Szovjetunió hétéves tervével foglalkozik, egy másik pedig a gyáriak kongresmusi felajánlását, annak teljesítését tárgyalja, ötletes a lap »tetszik... nem tetszik« rovata is. Bízunk abban, hogy a kéthetenként megjelenő »Üzemi híradó-« elő» segíti a dolgozók nevelését, a gyár előtt álló feladatok megvalósítását. ÚJÜ ¥ IS — Ez volt a menyasszonyi blúzom. Csak azért maradt meg... — mutatja a ruhadarabot, a hajdani bikácsi népviselet egyik darabját Czehmeiszter Pálné. — Hallottam, hogy kíváncsiak a régi népviseletre, hát gondoltam, elhozom. A menyasszonyi blúz fekete sző vet. A gallért, a kézelőt apró fekete gyöngyből kivarrt virágok dí szítik. — Ugyancsak fekete volt a szók nya is, bő, teljesen leért bokáig — magyarázza Czehmeiszterné. — A fejrevaló ugyancsak fekete bársonykendő volt, élénkszínű, piros és kék rózsákkal hímezve. A bikácsi viselet a sötét színeket hasz nálta. Fekete, sötétbarna, sötétkék, sötétszürke. Még a leányoknál is. Világosabb színű ruhákat — azokban is csak egyszínűt — csak a kislányok viseltek. És amilyen volt a ruha, olyan színű gyöngydíszítés volt a galléron, a kézelőn. Csupán a fejkendőn volt élénkebb színű hímzés — rendszerint rózsa, különböző színekben. Ennek éppen ellenkezője volt az 1946-os években odaköltöző fel vidéki, illetve matyóföldi telepesek viselete. A legtöbben szentist- vániak voltak, az asszonyok valóságos mesterei a matyó hímzésnek. Ez a viselet élénk, díszítésekben gazdag, változatos — volt. Mert ahogyan a bikácsi viseletből csak nagy nehezen került elő még egy darab, a szentistvániak viseletét meg csak fényképről volt alkalmunk megismerni, ahogyan néhány évvel ezelőtt Vaszilkó Magdát megörökítették benne. Bő, plisszérozott, féllábszárig érő szók nya, hozzá fekete klottkötény, sok fodros blúz. A fekete klottkötény a matyó hímzésnek valóságos remeke. — A ruha? Elbontottam már régen — mondja Vaszilkó Sándor- né. Csak legalább ezt hagytam volna meg, legalább mutatóba. Hej, pedig, de nagyon szép volt az a viselet. Szentistvánon rengeteget hímeztünk valamikor. KötéRaffai József bácsi szívesen beszélget régi, harcos múltjáról. A nagykónyiak közül sokan ismerik már élete történetét, s szívesen hallgatják a fiatalok közül ma is sokan, amikor a vak ember mesél... ö mondta el nekem is a következő történetet gyermekkorából, amikor mint elemi iskolás diák megismerkedett a szociáldemokrata eszmével, s amikor elhatározta, hogy ha felnőtt lesz, akkor ezért fog harcolni. Kicsit furcsán hangzik ez az elhatározás egy gyermek részéről, de így történt. 1898-ban Szakcson laktak a szüleim, ott jártam iskolába — mondja. Velünk szemben volt a csendőrpihenő, ahol az istállópadláson a gyerekek szerint sok tengerinád volt. Elhatároztuk, hogy szerzünk belőle, mert nagyszerűen lehetett ezt a botszerű, vékony, szívós anyagot használni verekedésre, vívásra. Kilestük, amikor a csendőrök nem tartózkodtak az udvaron, bent kártyáztak a szobában, vasárnap délután, és elhatároztuk, hogy meglopjuk a nádkészletet. így is történt... Szép csendes délután volt, amikor néhányan az udvarra lopództunk, majd az istálló közelébe settenkedtünk... A társaság úgy határozott, hogy én menjek föl a padlásra és adogassam le a nádszálakat ... Fölemeltek és én néhány másodperc múlva már az istállóGyermek lázadók... portól belepett padláson osontam a nagy1 halom nád felé. Közben persze szétnéztem a padláson, érdekelt, hogy vajon mi van egy csendőrpihenő padlásán, ahova senki nem juthat föl... Itt-ott, számomra ismeretlen holmikat fedeztem föl, amelyek túlságosan nem érdekeltek, de odébb egy halomban könyvekre bukkantam. — Vajon milyen könyvek? — ötlött fel bennem, és elfeledkezve fontos megbízatásomról, túrkálni kezdtem köztük. Egyforma volt majdnem valamennyi. A kötésük legalább is erre vallott. Piros kötés borította őket, s vastag porréteg rakódott már rájuk. Néhányat sietve a zsebembe süllyesztettem, mert lent már halkan szólítgattak a gyerekek, s igyekeznem kellett, hajtott a félelem is. A ndblopás miatt nem féltem, de n könyvek, mintha égették volna a zsebemet, féltem, hogy rajtakapnak. Mintha ösztönszerűen megéreztem volna, hogy azokat az emberek elől dugták el. Este elbújtam otthon és olvasni kezdtem. Nem sokat értettem meg belőlük, nem tudtam, hogy mi az a szociáldemokrácia, meg a munkások jobblétéért folytatott küzdelem. Mert a könyvek erről szóltak. S talán éppen azért, mert nem értettem meg őket, nagyon féltettem mindenkitől. Eldugtam, nehogy ráakadjanak. Még az iskolába is magammal vittem, s ha csak lehetett, olvasgattam belőlük. Persze a barátok is ott voltak körülöttem. És valamennyiünknek nagyon tetszett az a szó, hogy forradalom. E mögött valami csodálatos erőt sejtettünk, s azon gondolkoztunk, hogy ha mi forradalmat csinálhatnánk ... De az nem volt megírva a könyvben, hogy hogyan kell forradalmat csinálni... Egy alkalommal — óraközi szünet volt — félrevonultunk az iskolaudvar egy távoli sarkába és ott olvastunk. Nagyon érdekes résznél tartottunk éppen: Marxról írtak benne, hogy az ő tanításait kell követni a munkásságnak ... amikor valaki megérintette a vállamat. Izgatottan löktem félre a zavaró kezét, de az megfogta a fejemet, és magafelé fordította az arcomat... A tanító volt. — Olvastok? — kérdezte. — Igen — súgtuk megszeppenve, nyékét, blúzokat, térítőkét, párnákat varrtunk rendelésre is. Vaszilkó néni sok érdekeset mesél a szentistváni viseletről. — Gyönyörű térítőkét, párnáikat hímeztünk. Virágot, meg legelésző őzet, madarat... rajz nélkül tudtuk a varrást. Télen ez volt a foglalkozásunk. Még a férfiaknak is. — Bizony — szól közbe a házigazda, Vaszilkó Sándor. — A térítőkét az emberek rojtozták, meg a blúz ujját szegték be kézzel. Még főztünk is. Az asszonyok meg varr tak megállás nélkül. Csak amikor kész volt az ebéd, ültek asztalhoz. — Kevesen értették úgy a varrást mint én — folytatja Vaszilkó •néni. — De nagy munka is volt, olyan apróra megcsinálni a szoknyán a plisszérozást. — Akkor bizonyára a vasalás is nehéz volt? — Tudják, hogyan vasaltunk? Kenyérrel. Amikor a szoknyát plisszéroztuk, minden tenyérnyi távolságban férceltük. Amikor kész volt, akkor térítőre letettük az asztalra, egy másik terítővei leterítettük, és ahogyan a kemencéből kiszedtük, ráraktuk a forró kenyeret, és addig hagytuk rajta, amíg ki nem hűlt. — Az alsószoknyákat, meg a tükörselymet úgy nyomattuk. Ugyan csak letettük az asztalra, szépen kisimítva, leterítettük, rá a gyúródeszkát, arra meg egy zsák búzát. Vagy követ, sót... Azokhoz a ruhákhoz nem érhetett vasaló. — És miért hagyták el ezt a szép viseletét? — Hát azért, mert a gyerekeknek már nem tetszett. Akármerre mentünk, mindenhol azt kérdezték: »Maguk nem errefelé valók?« Aztán meg: most három és fél méterből kivan egy egész ruha. Akkor meg a szoknyához kellett öt méter, másfél a kötényhez, két méter huszonöt a blúznak, az öthat alsószoknyáról nem is beszélve. Hányat lehet most venni egy öltöny árán? Meg aztán más a divat is. Manapság, ha a Iámért éreztük, hogy a tanító úrnak nem szabadna tudni tettünkről. Bizonyára feltűnt neki az a nagy buzgalom, amivel a könyvet bújtuk, gondolhatta, hogy nem tankönyv van a kezünkben. Feléje nyúlt... Ha nem adom oda, tudtam, hogy kapok egy nagy pofont és mégis elveszi. A pofontól féltem, mert nagyon nagyot tudott ütni és a nádpálcája is úgy csípett, hogy két nap múlva is fájt még a helye. Hát odaadtam neki... Ahogy megpillantotta a könyv címét, a lapok zizzenve reszketek meg a kezében, az arca egy kissé elsáppadt, csak egy pillanatig, aztán nyájasan kérdezte: — Hol vettétek? — Találtam — válaszoltam nyűgöd tan, de belül borzongtam, mert már minha hallottam volna a nádpálca sziszegését, ahogy a fenekemhez közeledik ... Nem bántott, csak nagyon megdorgált, hogy ilyen könyvet többet ne olvassunk, mert rossz útra vezet bennünket. Én tudtam, hogy nem mond igazat, mert ha igaza lett volna, akkor nem marad el a verés... És tudtam azt is, hogy ha felnőtt leszek, szerzek ilyen könyvet és elolvasom, mert akkor már szabad lesz ... Nem volt szabad akkor sem, de mégis elolvastam ... Atádi Géza nyok vasárnap felöltöznek, mintha csak városiak lennének. Még hétköznap is nylonharisnyában járnak. Ezért hagyta el viseletét az őslakosság is. Másként is gondolkodnak már az emberek — főleg a fiatalok —, nem csoda, hogy az öltözék is mint akár tíz évvel ez előtt. Sokkal olcsóbb is ez a mai viselet. Némelyik lánynak meg annyi, de annyi ruhája van. A Rácz Etelkának még nylonruhája is van. (Az apja valamikor kubikos volt). De a Pápai Maris, a Balogh Zsuzsa, a Muck Zsuzsa, meg a Muck Kati is úgy öltözik, olyan divatosan, akár egy városi lány. Pedig csak egyszerű parasztlányok. És Bikácson nemcsak az öltözet változott meg (ámbár kár, hogy teljesen kiveszett mindkét népviselet), hanem a lakásberendezés is. Szűcs Andráséknál — érdekes ellentét — a még Csehszlovákiából magukkal hozott cirádás, festett szobabútor mellett ott van a szobában a modern, kétoldalt vi- lágítós rekamié. Még a kis por- celán-nippek sem hiányoznak róla. A konyhában pedig modem vonalú konyhabútor és — cserép mosdógarnitúra. És szőnyegek, a konyhában, a szobákban is. És mintegy kiegészítőül, hatalmas, vi lágvevő rádió. (Szücsék 1952 óta tsz tagok.) Hutfleisz Mátyáséknál pedig — ugyancsak érdekes ellentét — a régi, faragott hálóbútor mellett ott: áll a vadonatúj mosógép. Mindezek nem egyedülálló pél- 'dák, jónéhány családnál meg lehet találni a kombinált bútort, vagy a mosógépet. A régi »sváb« bútorból csak egy példányt láttunk — a tanácsházán egy irat- szekrényt. Még 1870-ben készült Barbara Weis részére. A szekrény barnára festett, oldalán és ajtóin a betétre világoskék, illetve fekete alapra sárga virágvázát, piros és kék virágokat festett a készítője. És még egy szekrény, hasonló motívumokkal, de az lényegesen öregebb,- múzeumba való. 1848-ban készült. Bikácson is a régit mindenütt fel váltja az új. Az emberek viseletében, otthonuk berendezésében, és — a gondolkodásmódjukban is. (Ér dekes példa erre Vaszilkó Sándor- né. Emlékszem, vagy húsz évvel ezelőtt egy üstökös megjelenésekor a hozzá hasonlókorú asszonyok a világ végét jósolgatták, ö most — beszélgetésünk közben — ezt mondotta: — Csak azt szeretném megérni, hogy az ember eljut a holdra. Szeretném megtudni, van-e ott élet?) És ez a változás vezette el a bi- kácsiakat oda, hogy a tavasz elején a szövetkezeti gazdálkodást választották. Nemcsak öltözetükben, szokásaikban szakítottak a régivel, a megszokottal... BOGNÁR ISTVÁN Atomreaktor Litvániában Szaliszpilsz helység közelében megkezdték a Litván Tudományos Akadémia Fizikai Intézete atomreaktorának építését. A kizárólag kutatási célokra épülő reaktor konstrukciója a leggazdaságosabbak közé tartozik. Az atomreaktort jövőre helyezik üzembe, t ezzel a balti köztársaságokban nagy lehetőségek nyílnak a radioaktív izotópok felhasználására. E munkálatok koordinálása céljából a Litván Tudományos Akadémia Elnökségének kebelében megalakult az atomenergia békés célokra való •■elhasználásának tudományos tanácsa.
