Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-24 / 95. szám

1959. április 24. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Selyemgyári mozaikok A kapualjban vitrin, polcain kü­lönböző üveg- és porcelánkészletek. Mindegyik alatt kis táblácska: »-Fo­nó I., Fonó II., Tráma I-, Organzin III.-« Egy kis »kiállítás«, kirakat. Az ember azt hinné, hogy a herendi gyárba tévedt, nem pedig a Tolnai Selyemfonógyárba. Csak a szerény táblácskák utalnak arra, hogy más­ról van szó, no meg Novák Nándor- né üb-elnök és Thész Mária KISZ- titkár, akikkel éppen a vitrin előtt találkozom. Készülnek valahova. — Május elsején kapják meg eze­ket a jutalomtárgyakat azok a dol­gozók, akik a legjobb eredményt érik el a kongresszusi versenyben — mondja Novák elvtársnő. — Mert rájöttünk, persze, nemcsak magunk­tól, hanem a dolgozók hívták fel a f:gyelmünket rá, hogy sokkal jobban örülnének egy-egy virágvázának, sü­teményes, vizes vagy likőrös kész­letnek, mint a pénzjutalomnak. A pénz hamar elfogy, de az ilyen ju­talom még majd az unokákat is emlékezteti arra, hogy nagyanyjuk egyszer első volt a munkaverseny­ben — teszi hozzá a KISZ-titkár. A »•szokványos« kérdésekre, hogy há­nyán versenyeznek a gyárban, hány KISZ-brigád van, szerényen vála­szol. — De talán menjen inkább az üzembe az elvtárs, ott többet meg­tudhat. Mi most sietünk, Szekszárd- ról hozunk ötszáz zsebkendőt. Mert a brigádversenyek győzteseit olyan dolgokkal kell jutalmazni, amit el is oszthatnak maguk között. Az üzemirodában Steinbach Fe­renc művezetővel, a gyári KISZ- szervezet vezetőségi tagjával néze­getjük a termelési kimutatásokat. — Miért beszéljek én a versenyről? Ezek az adatok talán többet monda­nak. — Találomra kiválasztunk né­hány adatot. A 14/16-os és a 60/66-os fonalnál március végén 3,32—3,30 kiló gubót használtak fel egy kiló grézs előállításához. Április 10-én 3,30 a »rendita«, 11-én 3,29, 16-án 3,24, 17-én 3,22. Szinte naponta csök­kenik egy-egy dekával. A selyemfo­nógyár nem teljesítheti túl termelési tervét, csak annyi gubót dolgozhat fel, amennyit termeltek az ország­ban a múlt évben, meg amit esetleg külföldről sikerült vásárolni. Mi le­het hát a verseny célja? A rendel­kezésre álló anyagból minél több, minél jobb minőségű fonalat gyár­tani. Azon a röpgyűlésen, amelyi­ken elhatározták a fonoda dolgozói, hogy kongresszusi versenyt indíta­nak, erről beszéltek a legtöbbet. A fonók a főzőket kérték, hogy vékony »struzával« főzzenek. A főzök a kar­bantartók figyelmét hívták fel, hogy hetenként ellenőrizzék a főzőgépe­ket, mert azon is sok múlik. A két karbantartó, Schaller Gusztáv és Báthori István készségesen vállalko­zott erre. A fonodában zúgnak a gépek. Itt már nem lehet hosszasan beszélget­ni, hiszen hogy is vállalhatná az új­ságíró a felelősséget azért, ha emiatt üresen futnának a fonófejek. Kővá­gó Jánosnét, a gyár egyik legjobb fonóját kérdezem meg, hogyan sike­rült 3,21-re leszorítani a renditát? — Nézze, már huszonötödik éve dolgozom a gyárban. (El se hinném róla, hogy ilyen régi dolgozó, fiata- labbnak látszik.) — Hát belejöttem már a munkába. De most, hogy me­gint versenyben vagyunk, még job­ban megnyomjuk. Ügyeskezű főzőm, csomózom van, jól megértjük egy­mást, ez a legfontosabb. Keresztes Kati még csak két éve dolgozik a gyárban, egyike a leg­jobb főzőknek. Miközben Ketterer Erzsébet fonó elé teszi a »frissen főtt« gubót, elmondja, hogy nővére hívta, költözzék hozzájuk Szegedre. De ő valahogy nem tudja itthagyni Napjainkban — mivel a megye községeinek több mint 50 százaléká­ban az egyéni parasztok áttértek a termelőszövetkezeti gazdálkodásra — teljesen új helyzet állott elő. A termelőszövetkezeti községekben most már végleges formájában ki lehet és ki is kell alakítani a he­lyes üzemi arányokat. Ennek érde­kében a megyei pártbizottság me­zőgazdasági osztálya összehívta a vezető szakembereket, a mezőgazda- sági jellegű vállalatok igazgatóit. A megbeszélésen Valter János agronó- mus, a megyei tanács elnökhelyet­tese ismertette a termelőszövetkeze­tek üzemtervének elkészítésével kapcsolatos elképzeléseket. Eszerint az illetékes vállalatok szakemberei még az őszig összegyűjtenék azokat az adatokat, amelyekből meg lehet állapítani, hogy a megyének egy- egy vidékén milyen növényféleségek biztosítják a legmagasabb jövedel­met. A fentiek után az lesz a következő lépés, hogy az üzemtervek elkészí­tésére alakult bizottság — amely­ben olyan kiváló szakemberek kap­tak helyet, mint dr. Kurnik Ernő, az a gyárat, annyira megszerette. — Talán majd jövőre elmegyek. Ezt a versenyt szeretném még végigcsi­nálni. A selyemszobában csend van, csak kívülről hallatszik be a fonógépek zúgása. Selyemtisztító asszonyok, lá­nyok ülnek sorban, előttük állvá­nyokon a selyem. Vezetőjük, Pirgi Anna elmondja, hogy ők a hulladék csökkentését vállalták. Mert a tisz­tításnál is fontos a figyelmes mun­ka. Különben nemcsak a szakadt szálak, gubancok maradhatnak bent, hanem hulladékba kerülhet sok jó szál is. Míg azelőtt a 4—6—8 dekát is elérte a selyemszoba napi »hulla­déktermése«, most 2—2,5 deka. De volt olyan nap, hogy fél dekánál sem volt több. Az üzemben nem láttam öles pla­kátokat, kiabáló dekorációt. Nem hallottam hangzatos frázisokat sem. Csak szorgalmas embereket, fiatalo kát, idősebbeket, akik a maguk sze­rény hozzájárulásával, akarják, elő­segíteni, hogy az őszre még nagyobb célokat tűzhessünk ki magunk elé. J. J. Iregszemcsei Kutatóintézet vezető­je, Czapári László, a Középhidvégi Kísérleti Intézet igazgatója, Szűcs Lajos, a megyei tanács mezőgazda- sági osztályának vezetője és még so­kan mások — összegezi a tapaszta­latokat és formába Önti a szakembe­rek javaslatait. Vagyis a megye me­zőgazdasági termelésének történelm1 hagyományait figyelembe véve konkrét üzemtervet készít egy-egy járásra, vidékre vonatkozóan. Ehhez az aprólékos és nagy körültekintést igénylő munkához a bizottság kéri az Agrártudományi Egyetem és a Kertészeti Főiskola segítségét, ame­lyek patronálói a Tolna megyei ter­melőszövetkezeteknek. A mai elgondolás szerint ez év vé­géig elkészül a megye üzemszerve­zésének távlati terve, amelyben az állattenyésztés fejlesztésétől a víz- gazdálkodáson keresztül, egészen az erdőtelepítésig minden benne foglal­tatik. Annak idején ezt a tervet megbeszélik a járások illetékes me­zőgazdasági vezetőivel, majd levi­szik a végrehajtókhoz, a termelőszö­vetkezeti parasztokhoz. A megye mezőgazdaságának vezető szakemberei kidolgozzák a termelőszövet­kezetek üzemszervezésének távlati tervét Bővítik kertészetüket a belecskaiak Többször írtunk már arról, hogy a belecskai Szabadság Termelőszö­vetkezet tagjai 30 holdas öntözéses kertészetükben sikerrel gazdálkod­nak. Az öntözéses kertészetet a múlt év júniusában hozták létre, tehát későn tudták az öntözést kezdeni, mégis közel 310 000 forint bevételt biztosított a kertészet a szövetkeze; tagjainak. Közgyűlésen úgy határo­zott a tagság, hogy saját erőből összesen 1000 méter hosszan négy új csatornát fektetnek le a kerté­szetben. Ilymódon az egész terüle­tet öntözni tudják. Az anyag 70 000 forintba kerül a termelőszövetkezet tagságának. Az árkok ásását, a csövek lefektetéséi;, szerelését a termelőszövetkezet tag­jai saját maguk végzik, és ezzel nem kevés megtakarítást tudnak elérni. A megyében egyedül a belecskai termelőszövetkezetben fognak keszt­helyi paprikát termelni és mivel a múlt évben is jó termést adott a paprika, négy hold helyett tizenkét holdon termelik, három holdon pe­dig paradicsomot termel­nek. A termelőszövetkezetben az idén először próbálkoznak négy hol­don sárga- és görögdinnye termesz­tésével. A munkákat már megkezd­ték. HATALMAS ÜVEGHÁZ ÉPÜL Saját példájukon tapasztalták, hogy a kertészet milyen jövedel­met biztosít, arról pedig meggyő­ződtek, hogy a korai, a primőr áru még nagyobb összeget jelent a szö­vetkezetnek. Az országban egyedül ebben a termelőszövetkezetben kez­dik meg rövidesen 600 négyzetméte­res alapterületen szaporító és blokk­ház, azaz üvegház építését, amely összesen mintegy félmillió forint ér­téket képvisel. A termelőszövetke­zet tagságának olyan tervei vannak, hogy ebben az üvegházban egész év folyamán folytatnak termelést, az­zal a céllal, hogy a téli hónapokban ki tudják elégíteni a vásárlók igé­nyeit pirosparadicsommal és zöld­paprikával. Emellett természetesen salátát, uborkát és egyéb zöldfélét kívánnak termelni. 20 HOLD KAJSZIBARACK TELEPÍTÉSE Három évvel ezelőtt a szövetkezet tagjai hat holdon almát és három holdon francia barackot telepítettek. Az utóbbi már a múlt évben hozott termést, ebben az évben pedig még szebb eredményekre számítanak. A szövetkezet belterjes gazdálkodását igazolja, hogy tovább növelik gyü­mölcsösüket éspedig húsz hold kaj­szi barack telepítésével. Ezenkívül hat holdon telepítettek olasz riz- linget és véleményük szerint a szőlő eredése kiválónak mondható. PÁLKOVÁCS RÓZA 9-5 hold szőlő, közel 15 hold gyümölcsfis A szekszárdi Béke Termelőszövet­kezetnek szőlőtermelésre és gyü­mölcsfatelepítésre kiválóan alkalmas területei vannak. A gyümölcs- és szőlőtermelésnek ezeket a lehetősé­geit az elmúlt két esztendőben foko­zatosan kihasználták. Kiss Antal, a szövetkezet elnöke elmondotta, hogy a legutóbbi két esztendőben kilenc és fél hold szőlőt, tíz hold Jonathán almát és négy és fél hold francia- barackot telepítettek. A szövetkezet tervei között további szőlő- és gyü­mölcstelepítés is szerepel. i Az ajtó halkan kinyílik. A ki- i lincs szinte bocsánatkérően hajlik ) meg a fáradt ember keze alatt. Az ajtóban megáll. Elnyűtt kis sap- <[ káját szorongva tartja kezében. (( Haja ritka és ősz. Megcsavartan i összekuszált. Arca mély ráncokkal (i szántott. Szemében, az elszaladt i keserves esztendők sommás gond- d jaitól, fáradt szomorúság ül. Ke- d zei fáradtan lógnak, mintha négy | ven év után most tették volna le (i egy percre a kaszát. Két emelet 11 után zihálva csusszan ki sovány i1 testéből a »jó napot kívánok-«. d Egy pillanatnyi csend követi a szíves választ, majd fáradtan fog- \ lalja el a szék felét. Két kezét i térdére támasztja és elkezdi pa- f nászát. »Nyolc gyermeket nevel- 4 tem...« életemben részesarató vol­IRODALMI EST £1 ^ V •• •• v •• barburgosdon A FIATAL ÍRÖT a népművelés ugybuzgó irányítója meghívta, tart­son előadást irodalmunk „időszerű problémáiról”. Az író az ilyenkor el­engedhetetlen vonakodással fogadta a kérést, magában persze örült s vál­lalkozott is teljesítésére. így került ide a sárbürgözdi művelődési otthon ba, ahol most a színfalak között sé­tál rosszul leplezett idegességgel, né­mi lámpalázzal, rendszerezi gondo­latait, s azt latolgatja, könnyed le­gyen, vagy komoly, melyik hat erő­teljesebben a hallgatóságra. Kipillant a függöny résén. A terem zsúfolt, legalább háromszáz ember szorong a nézőtéren. „Nem, ezt nem hittem volna. Hogy ennyi ember gyűljön össze egy irodalmi estre?! S c-gy kissé az én tiszteletemre is. Hiá­ba, az élet útjai kifürkészhetetlenek.” öröme eddig tartott, mert ekkor va­laki megkopogtatta vállát: — A kartárs mit keres itt? — Én vagyok az előadó. — Előadó? Milyen előadó? — Az irodalmi est előadója, — s kezét nyújtotta bemutatkozásra. — Vagy nem irodalmi est lesz itt? — Én nem tudok róla. Pedig ha lenne, én biztosan tudnám. Ugyanis én vagyok a konferanszié. Bruncsák, -.zolgálatjára. Bruncsák, a közönség tedvence. Hehe ... — s meghajolt, ahogyan a közönség előtt szokott, egy szer Latabártól látta ezt a mozdulá­st. — Nem lesz irodalmi est? Te szentséges atyauristen! Akkor én mi a csudának jöttem ide?! Hol az ügy­vezető? S AZ ÜGYVEZETŐ, mintha csak hallotta volna a fohászt, megjelent. Látva az író halálravált arcát, s rajta a görcsös rángásokat, nem engedte, hogy szóhoz jusson, karonfogta. — Nincs semmi baj kérem, egy ás félreértés csupán. De minden rendbejön. Az előadást természetesen meg tetszik tartani. Persze lesz más műsor is. Csak egész nyugodtan tes­sék az előadásra készülni. Majd én mindent elintézek. Bruncsákkám! — fordult a konferanszié felé, aki éppen az egyik sarokban különböző grima­szokat próbált, — Bruncsákkám, le­gyen szíves az elvtársat beiktatni a műsorba. Igen, első számnak nem megy ... nem baj, akkor második számnak ... harmadiknak? úgy is jó! —Megint az író felé fordult: — Tehát tetszett hallani, harmadik szám. Itt lehet várakozni a színfalak mögött. Nagyon színvonalas lesz az előadás, biztosan az elvtárs elismerését is ki­vívja. — Ezzel elviharzott. AZ ÍRÖ OTTMARADT kétségbe­esetten és magábaroskadva. Közben felgördült a függöny, Bruncsák, a közönség kedvence bejelentette az első számot: — Kedves hallgatóim, akkor ha nincs ellene kifogásuk, megkezdjük műsorunkat. Bejelentem az első szá­mot. Jön a mi kedves barátunk, Szedlacsek Jenci, megrezegteti zengő tenorját, mint ahogy bombája meg- rezegtette múlt vasárnap a hálót a győztes gól után. Ne féljenek, most nem rugdalódzik a Jenci, békés gye­rek ám ő, csak a futballpályán rug­dalódzik, de akkor nagyokat. Egy hang a nézőtérről: — Azt el­hiszem! — Szóval, kedves közönségünk, jön Jenci. Jenci jön, lát és győz. És ugyebár énekel! ÉS JENCI JÖTT. Hogy rúgni mek­korát tud, arról írónknak nem volt fogalma, de hogy énekelni nem tud, az az első hang után kiderült. A második szereplő Zalavári Irén- ke volt. Iluska dalát énekelte a Já­nos vitézből. Végigsivalkodta a szá­mot, úgyhogy írónkat már az ájulás környékezte. Amikor az utolsó hang is elhalt a közönség zsivajában, Brun csák kihasználta az alkalmat és el­kezdte ölelgetni Irénkét, s közben ilyeneket mondott: — Nahát, hogy milyen ügyes a mi Irénkénk?! Gratulálok, gratulálunk valamennyien. Irénke, maga egy te­hetség, egy őstehetség. És kezet csó­kolt Sárbürgözd csalogányának. (Utó végre is egy ilyen alkalmat nem sza­bad elszalasztani.) Írónkat még mindig környékezte az ájulás, csak annyi erőt tudott hir­telen gyűjteni, hogy odaforduljon a konferansziéhez. — Uram! Legyen irgalmas, engem ne úgy jelentsen be, mint az előző­ket. Mondja be egyszerűen, hogy én következem. — Nyugalom kérem, nyugalom! Tu dom én a dolgomat. Meg lesz velem elégedve. Tehát tessék mögém állni, mindjárt kezdjük! — Kedves hallgatóim, most egy műsoronkívüli szám következik. De ne féljenek, mert egy igen kedves vendégünk következik. Nagy élmény­ben lesz részük. (Egy hang a néző­térről: „Ez biztosan valami akrobata lesz”. Egy másik hang: „Fenét! Va­lami híres futballista. A korszerű ed­zésről beszél”. Mások asztalitenisze­zőket tippeltek; megint mások Kazal Lászlóra esküdtek. Bruncsák pedig folytatta.) Tehát kérem az igen tisz­telt hallgatóságot, fogadják türelem­mel kedves vendégünket. (A nézőtér: „Jöhet!”) ÍRÖNK KITÄNTORGOTT a füg­göny elé és belekezdett mondókájá­ba. Az első mondatot még mindenki hallgatta, a másodiknál megkezdő­dött a suttogás, a harmadik belefúlt a hangzavarba. Néhány perc után valaki felkiabált a szónoknak: — Futballozni tud maga? — az író keserű mosollyal megrázta a fejét. Ennyire még tellett erejéből. A kér­dezőt lehurrogták szomszédai: „Nem kell bántani, azért még lehet rendes ember”. — Hát lehet, lehet, de ak­kor mi a csudának jött ide? Ez volt az utolsó, amit írónk hal­lott, azután már csak arra emlék­szik, amikor elkeseredve megkérdez­te az ügyvezetőtől: — Most már mondja meg végre, milyen gyűlés volt ez? — Ez kérem a sárbürgözdi sport­barátok kabaréestje. De nagyon jól sikerült. Az elvtársnak igazán nagy sikere volt. Hiába, tudom én, hogyan kell összekapcsolni a szórakozást a komoly művelődéssel. Jelenteni is fogom a megyének. Talán még az új­ságba is belekerül. Parásztal György A r • • 1 • rr Az ejjelwr... tam... egészségem megtört... négy évig voltam egy helyen éjjeliőr. Aztán egy napon megszűnt ez a munkahely. Vidékre beteges fele­ségem és saját betegségem miatt sem mehettem, — ezért itthon maradtam a munkakönyvemmel. Most hallottam, hogy a munkahe­lyemen újra dolgoznak. Siettem újra éjjeliőrnek. De néhány órá­val előbb mást vettek fel. Igaz, hogy asztmás vagyok, de azért mégis... Én nagyon kérem a szak­szervezetet...« A szobában mindenki lehajtotta a fejét. Egy pillanatra élesen lát­tam ezt a megtört bácsit fiatalon, harmatos hajnalon, a rend fölé hajolva. Ringó teste, izmos kar je könnyen suhintja a kaszát a »gró­fi szérűn«. A delelőn az ebédes- kocsi 'árnyékában a gőzölgő krumplileves fölé hajlik... aztán tovább... tovább... majd napnyug­ta után leroskad. »Tessék csak várni«. Telefon. A Szív pergeti a korongot. Két perc­nyi beszélgetés. »Jó, szóval még egy kell... köszönöm.« »Mehet Kedves Bácsi a régi helyére. J6 egészséget!« Fátyolos, rekedt volt a »köszö­nöm Szaktársak«. Az ajtó újra ki­nyílt, nyílása elnyelte a. fáradt embert, aztán halkan becsukódott. A kilincs bocsánatkérően emelke­dett fel s a szobában még sokáig beszélt a csend... SZ. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents