Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-20 / 67. szám
1959 . ni drei us 20. TOLNA MEGVC1 NÉPÚJSÁG J Gondolatok a munkásmozgalmi kiállításon „Tojásgyár“ épül Hőgyészen Mi újság a Juhé-pusztai Állami Gazdaság baromfitelepén S zombaton, március 14-én nyitották meg Szakszár- don a munkásmozgalmi kiállítást, amely szemléltetően mutatja be a magyar munkások harcát a fasizmus, a reakció ellen. Dokumentumokon, fény képeken szemléltetően mutatja be a tanácshatalom erőfeszítéseit, ren deleteit és bemutatja a hősöket, dicső emlékű mártírjainkat, népünk legjobbjait, akik fiatal életüket áldozták fel a Tanácsköztársaság bukása után. Elfakult fényképek, elsárgult le velek, okiratok, mind-mind egy- egy emlékei a múltnak, a Tanács - köztársaság történelmi időszakának. Szomorú és egyben borzalmas emlékeztetők, amelyek láttán ökölbeszorul a kéz. Miért kellett fiatalon meghalni Mautner Gyulának, aki édesanyját, fiatal feleségét és öt gyermekét hagyta magára. Miért kellett meghalni Cséby Lászlónak és a többieknek, azoknak, akik bár sok munkát vállaltak magukra, tele voltak életörömmel és a proletariátus jobb életéért harcoltak. — Meg kellett halniok, mert a haladás zászlóvivői voltak és szem behelyezkedtek a reakcióval — mondja szomorúan távolba néző szemekkel Mautner Gyula ezüsthajú felesége, aki 1920. óta Budapesten él és dolgozik. — Férjem a Tanácsköztársaság ideje alatt Szekszárdon a forradalmi törvényszék elnöke volt, Budapestről küldte le a párt. Egyszerű munkásemberként dolgozott a Magyar Siemens Műveknél, mint villanyszerelő. Egyetlen bűne az volt, hogy küzdött a proletárok jogaiért. Mint üzemi munkás a gyárban ismerkedett meg a szocialista mozgalom eszméivel, s ekkor lett tagja a kommunista pártnak. Agitációs megbízatással küldték le Szekszárdra, bár nagyon megszerettük Budapestet, szívesen jöttünk le családostól Tolna megyébe, mert nem volt idegen számunkra. Férjem nagyapja Szakcson kiskereskedő volt, én pedig Hőgyészen születtem és mint nagylány kerültem Budapest re egy üzembe dolgozni. Itt ismerkedtem meg férjemmel. Férjem sokat utazott, járta a megyét, én pedig a gyermekekkel Hőgyészen tartózkodtam. Ott ért a Tanács- köztársaság összeomlása is, s ott kaptam meg a szörnyű hírt férjem haláláról. Emlékszem, dr. Fent Ferenc szekszárdi esperesplébános pársoros levélben értesített arról, hogy férjemet kivégezték. Ezután következett a zakla- tás időszaka. Két hétig engem is őrizetbe vett a rendőrség, — folytatja el-elcsukló hangon az őszhajú asszony. — Reám nem tudtak semmit sem bizonyítani, így két hét után kénytelenek voltak kiengedni. Az árvákat, a rokonok és a jóbarátok vették pártfogásuk V. V. A tiszt hátul a dereka alatt összefonta a két kezét és végnélkülinek látszó sétába kezdett az istálló két fala között. Közben hol az egyik, hol a másik fogoly előtt állt meg. Lehajtott fejjel járkált, és amikor megállt, lassan emelte fel a tekintetét, hogy a fogoly szemébe nézzen. A sarokban egy öreg, mezítlábos paraszt topogott, fázósan emelgette a lábait. Egyik-egyik talpát úgy melengette, hogy a másik lába fejére tette. A tiszt odaért eléje, leszegett tekintete megakadt az öreg portól, sártól maszatos lábán, majd végigmustrálta fehér vászongatyáját, s rongyos ingét egész a fejéig, melyre a ritka őszhaj tincsekben ragadt az izzadtságtól. Az öreg állta a szúrós tekintetet, pillantás nélkül, csak akkor futott végig az arcán könnyű felhőként egy rándulás, amikor a tiszt patkós csizmája sarkával a lábára lépett. A csizmasarokkal kitapogatta az öreg ujjait, s lassan eresz kedett a jobb lábára teljes testsú- lyávaL Közben egy pillanatra sem vette le tekintetét az öreg arcáról. Várta, hogy a vén arc agyonbarázdált vonásai majd eltorzulnak. Arra ba, amíg én őrizetben voltam. 1920-ban Budapestre költöztem családommal és nagy nehézségek árán, az elvtársak segítségével munkához jutottam. Közben gyerekeim unszolására másodszor is férjhezmentem Haberler Gyula vasesztergályoshoz, aki támaszom és elvtársam volt hányatott életemben. Harminc évig dolgoztam az üzemben, s jelenleg nyugdíjat kapok. Azóta nem tudtam leutazni Szekszárdra és csak igen ritkán kerestem fel szülőfalumat, Hőgyészt is. Minden látogatás felszaggatta a régi fájó sebeket. Az őszhajú asszony hangja a szomorú emlékek súlya alatt egyre jobban elfátyolosodik. Szemei a szoba ablakán túl a távolba néz nek, s úgy tűnik, el is felejtette, hogy rajta kívül még van valaki a szobában. Az elbeszélés alatt kezei hol elernyedten összekulcsolódnak, majd szenvedélyesen ökölbeszorul nak. Arcára a sok szenvedés rajzolt mély barázdákat, s vonásai csak akkor simulnak ki, amikor gyermekei és a maga megváltozott életéről beszél. Kenedi Zoltán, a kurdi szövetkezeti község mezőgazdásza, nem tegnap ismerkedett meg a gazdálkodással. Kereken tíz évet dolgozott állami gaz daságbon, ahonnét alig három héttel ezelőtt került Kurdra, ahol a 2400 holdas szövetkezeti terület szakirányítását segíti, vezeti. A feladat hatalmas, amelynek tökéletes megvalósítása több év munkája lesz. — Első kérdésként arról szeretnénk hallani, hogyan látott munkához új munkahelyén? — Ez a munka, a szövetkezeti gazdálkodás merőben más és sokban különbözik az állami gazdasági munkától. A termelőszövetkezet fejlődésének kellős közepén toppantam ide, s a szemem előtt, szinte napok alatt növekedett az egykori 700 holdas gazdaság 2400 holdra. — Legelőször is A tervkészítéshez láttunk, majd ezzel párhuzamosan végeztük az állatok összeírását, azt, hogy melyik gazda milyen értékű állatot és gazdasági felszerelést hoz a közösbe. Majd nem kis gondot okozott az állatállomány elhelyezése. A tengernyi probléma mellett azután fel kellett készülnünk a tavaszi munkákra is. — Ahol egy egész község a szövetkezeti utat választotta, ahol 252 család jövőjéről, megélhetéséről kell gondoskodnunk, látható, hogy fontos és felelősségteljes a munkánk. A terkészült, hogy amikor az öreg fájdalmában felordít, ő nevetni fog. Már mozdította is a száját, de az öreg csak nem kiáltott. Arcának egy rándulása sem árulta el a kínt, ame lyet érzett. A tiszt összeszorította a száját és dühében az ajkába harapott, s csizmája sarkát forgatni kezd te az öreg ujjain, hogy a halotti csendben hallani lehetett a csontok roppanását. Az öreg meg csak nézett, fénytelen, savószürke szemeivel valahová messze, túl a bentlé- vekön, túl a falon... Nem félsz?! — suttogta feléje a tiszt. i— Nem! — hangzott az öreg határozott válasza olyan nyugodtan, mintha valaki azt kérdezte volna tőle, hogy volt-e eső, arra válaszolna nemmel. Nem fáj?! — ordított dühösen a tiszt. — De... — Akkor ordíts! Az öreg hallgatott néhány másodpercig, mintha nem hallotta volna a tiszt szavait, aztán nyugodtan vá— Maradjanak még kedves — marasztal bennünket. — Most már jön a fiam, legalább őt is megismerik. Üzemi munkás, szépen keres, az ő fizetéséből és az én nyugdíjamból szépen megvagyunk így, egyelőre még ketten, ő ugyanis a legfiatalabb, még nem nősült meg. A barátságos, tiszta szobára las san leszáll az alkony. Az őszhajú asszony nem gyújt villanyt, a félhomályban remegő kézzel adja át a könnyáztatta, elfakult fényképeket, az emlékeket férjéről, Maut ner Gyuláról. — Szívesen kölcsönadom és ha újra erre járnak, keressenek fel kétíveseim — mondja elérzéke- nyülve. — Szívesen látom vendégül máskor is a szekszárdi elv- társakat. Sok szenvedésen mentünk keresztül, de mindenért kár pótolt volna az, ha szegény Gyula megérte volna a felszabadulást, amiért fiatalon harcolt, dolgozott, s az ablakon túlra mutatott. A szomszédos gyár homlokzatán éppen akkor gyulladt ki a piros ötágú csillag. P.-né vek elkészítése során az átszámított egy munkaegység értéket 55 forintban határoztuk meg, amelyből készpénz 35 forint. Ennek az összegnek a biztosítását és általában a szövetkezeti gazdálkodás jövőjét az állattenyésztésben és ezen belül is a szarvasmarha hizlalásban látom. Miért? Egyszerű a válasz. Ha hízómarhára kötünk értékesítési szerződést, akkor aránylag rövid félév alatt megtérül a hizlalással kapcsolatos költség. így például még ebben az évben 60 hízómarhát tudunk értékesíteni, s az összeget az év végéig elszámolásnál fel tudjuk használni. — Későbbi terv . A JÓ TEHENÉSZET KIALAKÍTÁSA, amely akkor válhat valóra, ha felépül — még a nyáron — a 100 férőhelyes tehénistálló. — Milyen terveik vannak a tagok foglalkoztatására? — Nem kis gondot okozott, a tervek elkészítésekor az, hogyan, milyen növények termesztését állítsuk be, amelyek művelésénél munkát tudunk biztosítani az embereknek. Ezért határoztunk több mint 51 holdas kertészet beállításáról, amelyből 10 hold öntözéses kertészet lesz, emellett 80 holdon vetünk cukorrépát is. — Egyéni tervem? — Szakember az elnök is, így jól ért a gazdálkodáshoz. Együttes erővel és nem utolsósorban a tagok laszolt: — Jobban fájt, amikor a gyerek kenyeret kért és nem volt mit adni neki... Akkor sem ordítottam. — Hát mit csináltál. — Tudja azt a tisztúr éppen úgy, mint én. A tiszt hátralépett, véres csizmája sarkát beletörölte az öreg gatya- szárába, az öreg szeméből pedig kibuggyant egy könnycsepp. Csak egy pillanatig csillant meg a szeme sarkában, aztán a száraz, szikkadt arc ezernyi ránca felitta nyom talanul, mint a szomjas föld a har matot. A tiszt ismét visszatért hozzá, meg állt előtte, nézte egy ideig a szétroncsolt ujjakat, melyek alatt a téglán vöröslőit a vér, aztán intett a fejével a két katonának, s azok már tudták a kötelességüket... Megfogták az öreget kétoldalt a karjánál és kivezették... Ment velük ellenkezés nélkül. Csak az ajtóból pillantott vissza az ősz bajusza alatt, mintha mosolygott volna. Országszerte az a tapasztalat, hogy mindig nagyobb gondot fordítanak az állattenyésztés e jövedelmező ágára, a baromfitartásra. A kísérletek és a gyakorlatban bevált tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nagyüzemi baromfitartás jövedelmező. A Juhé- pusztai Állami Gazdaság főagronó- musa, Jergler János, a gazdaság csurgói baromfitelepének korszerűsítéséről a következőket mondotta: — A telep korszerűsítése megkezdődött pár évvel ezelőtt azzal, hogy a baromfiólakhoz bevezették a villanyt, a további korszerűsítést, a mintegy 400 000 forint értékű átalakítást ebben az évben körülbelül másfél hónap múlva szeretnénk befejezni. Tervünk, hogy valamennyi baromfiéiba vízvezetéket szerelünk. A víz az ólban elhelyezett itatóba állandóan csörgedezik és az úgynevezett túlfolyón a feleslegessé vált víz eltávozik. A téli időszak alatt, hogy ne legyen hideg a víz, a csővezetékre villanymelegítőt helyezünk, ezáltal csökkenteni tudjuk a víz hidegségét. szorgalmas munkájával, nem mondom, hogy egy hónap múlva, de rövidesen szép eredmények elérésére leszünk képesek. Egyéni véleményem, hogy ha a hatalmas területet és a gépállomás segítségét nézzük, úgy indokolt egy szuperzetor vásárlása, melyet a kertészetben szállításoknál, de a talajmunkáknál is használni tudunk. Tervem, szeretném, ha az őszi mezőgazdasági kiállításon kenderrel bemutatkozhatnánk, 165 holdon vetünk rostkendert és 13 holdon ugyancsak kendert, de magnak. Egy község, egy termelőszövetkezet, 2400 hold föld, 252 család. Ma még parcellákra szabdalt a határ, de egy év múlva már hatalmas táblákon gépek segítségével könnyebben dolgoznak majd. Tervük a központosítás, A MAJOR KIALAKÍTÁSA, 100 férőhelyes tehénistállóval, külön elletővei, borjúnevelővel. takarmá- nyossal és az istálló mellé épített silógödrökkel. De itt építenek fel két lakást és az irodaépületet is. Tervek, melyek bizonyára valóra- válnak és erre biztosíték, hogy az alig két hete belépett tagok is magukénak érzik a szövetkezetét. Hogyan? A napokban történt. Reggel a munkát osztotta el a gazdász, amikor az egyik új belépő azt mondotta: — Szeretnék a vetésnél ott lenni, mert értek hozzá és az én vetésemet azelőtt is mindig meg lehetett nézni. P. R. A többiek most várakozva tekintettek a tisztre, várták, hogy ki lesz a következő? Már egyikük sem volt ideges, az öreg nyugalma mintha nekik is bátorságot kölcsönzött volna. 3. A nyitott ajtón át látták az istálló előtt felsorakozott kakastollas csendőröket és fehér tiszteket, az utcáról pedig idáig hallatszott a tömeg moraja. A tiszt megállt az ajtó közelében és tekintetét körüljár- tatva a foglyokon, megszólalt: — Akinek a nevét olvassák az kimegy. Ha azt mondják, hogy bal, ak kor balra, ha jobb, akkor az ajtó előtt jobbra fordul... Megértettétek?! Tompa morgás, mozgolódás volt a válasz szavaira. Néhány másodperc múlva az ajtó előtt egy kakastollas csendőr sorolni kezdte a neveket... — ... Nyirő Pál — óráknak tűnő másodperc telt el — bal. (Folytatjuk.) ATÁDI GÉZA A további átalakítás, korszerűsítés között szerepel az önetetős rendszer bevezetése. Ezt a rendszert a naposbaromfiaknál már kipróbáltuk és az eredmény, hogy 10 nap alatt átlag 2 dekával nehezebbek az önetetős rendszerrel etetett csirkék, az előző takarmányozási rendszerrel szemben. A csirkék súlygyarapodásán kívül az önetetési rendszer lehetővé teszi, hogy az eddigi 1200 csirkével szemben egy fő 2500 csirkét gondozzon. — Újabb almozási kísérletet vezetünk be a naposcsirkéknél és a tojóállománynál. Kísérletképpen a csibenevelőben nem homokot és poly vát, hanem kukoricacsuta darát tettünk alomnak. Az eddigi tapasztalat az, hogy a nevelőben tisztább a levegő, a csirkék járkálása, kaparása folytán por nem képződik és az ürüléket a dara magába szívja. A felnőtt tojóállománynál a Vecsési Állami Gazdaságban látottak és tapasztaltak alapján a mélyalmozást fogjuk létrehozni, melynek a lényege az, hogy az ülőrudak alá dróthálót helyezünk el, az ülőrudak végén függőlegesen lefelé falat húzunk. Az ürülék az ülőrudak alatti alomba hullik, melyet időközönként fertőtlenítünk. — Sok vita előzte meg és még ma sem dőlt el, milyen rendszerben építsük fel Hőgyészen a 140 méter hosz- szú és 8 méter széles „tojásgyárat”, ahol az egyik elgondolás szerint, ahol a baromfiak szabadon vannak 6000 darab tyúkot; a ketreces tartásnál pedig 14 000 tyúkot tudunk elhelyezni. A tartás, az állatok gondozása teljesen nagyüzemi módon történik és az állatok gondozásához mindössze egyetlenegy emberre van szükség. A takarmányozás szintén önetetős rendszerrel megoldható, amely a következőképpen történik: A padlástérre felhordott keveréktakarmány az önetetőkbe tölcséreken, garatokon keresztül jut le, amely aszerint fogy, ahogyan az állatok táplálkoznak belőle. Hőgyészen még ezévben felállításra kerülő „tojásgyár” létrehozása mintegy 800 000 forintba kerül. a tojóállomány pedig a magas tojás- hozamú, Leghorn-baromfifajta lesz. Gazdaságunk baromfitelepén már megkezdődtek a leghornok keltetése, s a terv szerint, mire az első keltetést tenyésztésbe lehet venni, elkészül a tojásgyár. A számítások szerint a 6 000 tyúk évi tojástermelése 1 millió tojás lesz. Itt körülbelül 7—8 hónapig vannak ■a tyúkok, vagyis a letojási idő alatt, utána vágóba kerülnek és helyüket újabb 6 000 tyúk foglalja majd el. Pálkovács Róza Huszonöt bot.. Felelősségteljes, de szép munka... Hogyan láttak munkához, egy szövetkezeti községben
