Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-19 / 66. szám

1959. március 19.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Továbbra se nélkülözhető a meggyőző szó

Látogatás Udvari termelőszövetkezeti községben

FEBRUAR 25-ÉN

este falugyűlés volt Udvariban, melyen részt vett a község apraja- nagyja. Ekkor alakult meg a Béke Termelőszövetkezet. Nagy vita után megállapodtak abban, hogy az 1600 holdas gazdaság élére Tárnok Józsefet választják meg elnöknek, aki 16 holdján mindig mintaszerűen gazdálkodott. A nagyüzem irányításához azonban vajmi keveset ért, amit nem vet és nem is vethet senki a szemére. De akkor ott a gyűlésen megígérték a járási elvtársak a szövetkezet kollektívájának, hogy majd segítenek mindenben. Először is úgy, hogy egy jó agronómust és egy képzett könyvelőt küldenek a tsz-be, ezen túlmenően pedig a járás mezőgazdasági szakemberei tőlük telhetőén gyakran kijárnak majd Udvariba, ha segítségre lesz szükség, ott lesznek. Felajánlotta a segítségét a szomszédos állami gazdaság igazgatója, Kitli Mihály is. Megnyugtatta a tsz tagságát, hogy a felső- péli tanyát, amely az ellenforradalom előtt is az udvari tsz-é volt, de jelenleg az állami gazdaságé, visszaadják legkésőbb szeptember

1-ig Ezek alapján úgy foglaltak állást az udvari tsz-tagok, hogy tulajdonképpen csak az ősszel kezdik el a közös munkát. De már a takarmányt közösen termelik. Egy szóval az őszig gondosan előkészítenek mindent.

Nem egészen

EGY HÓNAPPAL KÉSŐBB,

március 17-én ismét ellátogattunk Udvariba, hogy hírt adjunk arról, hogyan láttak munkához a gyönki járásnak ebben az egyik termelőszövetkezeti községében.

A Varsádi Gépállomás öt traktorát láttuk munka közben. Megérkezett már a községbe az államtól kölcsönkapott zab vetőmag, várják a hibridkukoricát, a lucerna és mohar vetőmagot, s úgy számítják, hogy e héten megkezdik a vetést. Szóval a munka megy, ami a legfontosabb. A Varsádi Gépállomás, dicséretére legyen mondva, ígéretét beváltotta, sokat segít az udvari termelőszövetkezetnek. A gépállomás vezetősége az egyik legjobb brigádvezetőt küldte Udvariba, aki minden másnap a termelőszövetkezetben van, eddig úgyszólván ő pótolta a könyvelőt is. Gondoskodik arról, hogy a gépek dolgozzanak, minél előbb földben legyen a mag.

Az Alsópéli Állami Gazdaság is IV.

eleget tett ígéretének, A tsz patro- nálását Borhy Károly, a központi üzemegység vezetője vállalta, aki a gazdaság egyik legjobb szakembere, már többször volt is a termelőszövetkezetben. Megállapodott a vezetőséggel abban, hogy az állami gazdaság 19 hold földbe biztosít lucerna-vetőmagot, sőt a vetést is elvégzi. Olyan segítséget is ad az állami gazdaság a tsz-nek, hogy egy ötholdas táblán kísérletképpen hibridkukoricát termelnek, ahol a mun kákát teljes egészében Borhy Károly irányításával végzik. Ugyancsak az állami gazdaság segít elkészíteni a szövetkezet tervét is.

Látogatásunk alkalmával az udvari vezetőktől megtudtuk azt is, hogy

NINCSENEK MEGELÉGEDVE

a járási elvtársak segítségével. Azok a járási vezetők, akik annak idején okos szóval segítettek az udvari parasztoknak a döntésben, ritkán keresik fel a szövetkezetei. Pedig igen csak szükség volna most is

Szeretnék iskolánk és KlSZ-szer- vezetünk életéről írni egy pár sort. Mind jobban és jobban igyekszünk, hogy kapcsolatot teremtsünk a dolgozó ifjúsággal, az elméletet akarjuk összekapcsolni a gyakorlati mun kával.

Textiliparról tanulunk? Menjünk hát el a textilgyárba! Múlt csütörtökön (12-én) nedves, csepergös időben elindultunk a gyárba. Ott mindjárt olyan vezetőket kaptunk, akik mindent a legrészletesebben elmagyaráztak. Gy. Szabó és Szeleg elvtársakat. Először a raktárai tekintettük meg, ahol garmadával áll tak a színes pamutkötegek.

Csodálkozva láttuk, hogy a fonal feldolgozása szövetté, térítőkké mennyi és milyen sokrétű munkát igényel.

Egymást követték a kérdések:

— Ebből mit szőnek?

— Ezeket a mintákat itt tervezik?

—Lám,, egy törülgetőruhával is mennyi munka van! Valahogy, mi diákok jobban megismerkedtünk a »fizikai munkával-«. A látottak után legtöbbünk egyáltalán nem vágyódott az »álmok netovábbja«, az íróasztal felé.

Hiszen szebb és kellemesebb színes szöveteket szőni egy világos

a biztató jó szóra, az útbaigazításra. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy az a szövetkezeti tag, aki tegnap még egyéni paraszt volt, máról holnapra gondolkodásában nem tud szakítani a régi gazdasági formával, az újat illetően sok kételye van. Ezért a járási vezetők biztatására, olyan irányú segítségére nagy szükség volna Udvariban, hogy megerősítsék a szövetkezeti parasztokat abban, hogy jól választottak, mikor termelőszövetkezetbe léptek. És persze most a kezdetben még van nagyon sok más probléma is. Szeretnének például tisztán látni az udvari tsz-tagok abban, hogy visszakapják-e az állami gazdaságtól a már említett tanyát, hogy kapnak-e könyvelőt, agronómust.

A szövetkezetben, mint mindenütt, a kezdet nehézségekkel jár. Éppen ezért továbbra se nélkülözhetők azoknak az elvtársaknak a segítsége, akik annak idején segítettek a szövetkezetei megszervezni.

teremben, mint poros aktákat rendezgetni.

Megköszönöm a többiek nevében is a vezetőinknek, a földrajztanárunknak, Szatmári Albertnek, hogy ilyen élményben részesítettek ben- l nünket.

Még egy szempontból köszönetét | kell, hogy mondjak a textilgyár vezetőségének — a KISZ, és egy szegény, öreg bácsi nevében.

Mint mindig, most is aktívan mű ködik segítöbrígádunk. Munkaerőnk van bőven, pénzünk azonban nincs és egy öreg, beteg 1 ácsinak mindennapi ebédjéről szerettünk volna gon doskodniA textilgyár biztosított számára. Azóta nap mint nap más és más megy el az ebédért. A bácsi nagyon örült és egyre csak a,zt mondogatta:

»Milyen kedvesek! Milyen kedvesek!« Jól esik az elismerés és mi na gyón szeretjük az idős bácsit. Igaza van Tolsztojnak, aki ezt írja: »Háború és béke« című hatalmas regényében: »Szeretjük az embereket, akik jót tesznek nekünk, de még jobban szeretjük azokat, akiknek mi tehetünk jót.« Igaza volt, nagyon is igaza.

ASZMANN ANNA a tolnai gimnázium KISZ titkára

Huszonöt bot...

Tolnai diákok a textilgyárban

IV.

Egy csoportban ültek valameny- nyien, csendben, aztán az egyik meg szólalt. —1 Elvtársak! Tudjátok, hogy mi vár ránk? Senki nem válaszolt. Honnét tudták volna? Csak sejtették... Gondolni sem tudtak másra, mint arra, hogy vajon mit csinálnak velük, de gondolataikat nem mondták ki.

— Akasztanak is..; — Nem mondott többet, azt is megbánta, hogy ennyi kicsúszott a száján, de már nem lehetett visszaszívni. Az arcok elfehéredtek, s egy pillanatig síri csend nehezedett rájuk, mintha a lélegzetüket is visszafojtották volna, aztán egyszerre tört fel valameny- nyiöjükből a sóhaj.

— Ha meghalunk, bátran halunk meg — mondta tompán az előbbi. —* Lehet, hogy vallomásra szeretnének bírni bennünket egymás ellen. Gondolom, senki sem akarja az zal menteni a bőrét, hogy a másikra vall.

— Ne szégyeníts meg bennünket ;— emelkedett fel ültéből Vincze. — Az se kerülhetné el a büntetést, aki így tenne... Ne is beszéljünk erről... Hol hallottad.

— Amikor hoztak, a tömegből va laki felém kiáltott: — Itt fogtok lóg ni a fán. Válaszolni akartam, de a fehér, aki vezetett, hátulról fejbecsapott ököllel, hogy majdnem orra estem és gúnyosan megjegyezte, hogy majd akkor beszéljek, ha 'a nyakamon lesz a kötél... Amit ezek ígérnek, azt meg is tartják.

Ah istállóban lévők, az idegenek

is, köréjük csoportosultak, s hallották a beszélgetést.

— Tamásiak mind? — kérdezte az egyik.

— Igen — válaszolták többen is.

— Ha engem itt... Hogyis mondjam?... Szóval, ha végeznek velem, ti pedig megszabadultok, ezt a levelet juttassátok el a feleségemhez.

Az udvaron lövés dördült, a bent- lévők nem tudták miért, véletlenül-e, vagy a Tegyver csöve valamelyik elvtársuk mellének szegező- dött. A dörrenés után néma csend nyújtózott szét a homályos istállóban, még egy légy zümmögését is hallani lehetett, aztán parancsszavak hallatszottak az udvaron, sűrű léptek közeledtek az ajtó felé, mint ha egy egész század sorakozott volna fel ott kint.

A foglyok összenéztek, sejtették, hogy rövidesen történik valami... Nem kellett sokáig várniuk. Nyílott az ajtó, s a résen fénysáv vágódott be a homályos helyiségbe, egészen az ajtóval szembeni falig. A fényárban milliónyi apró porszem vibrált, táncolt. E porszemeket figyelte Nyirő, amikor az ajtón belépő fehér tiszt hangja, élesen, recsegve belehasított a csendbe.

— Talán felkelnétek! — ordította, hogy a nyakán kidagadtak az erek.

Aki még ült, vagy feküdt a hideg téglán, felkászálódott, s szemükben a palástolhatatlan gyűlölet fényével figyeltek a tisztre, aki ellépett az ajtótól, melyen két puskacső nyomult be utána.

— Tudjátok mi vár rátok? Barmok!

Senki nem válaszolt, s a tiszt lovagló pálcájával idegesen csapkodta a csizmája szárát.

— Mi!? — ordította újra. És a hozzá legközelebb álló arcába vágott lovagló pálcájával.

Fiatal, majdnem suhanc forma legény volt a szerencsétlen, aki az első ütést kapta. Nagy, kék szemeiben döbbent fény villant, amint arcához kapta a kezét és hátratánto- rodott egy lépésnyit, hogy a következő ütést elkerülje... Nem tamási volt, valamelyik másik faluból hozták

A tiszt utána lépett, s a háttal fal hoz lapuló legény előtt megállt, hogy majdnem összeért a testük. — Te sem tudod, hogy miért vagy itt? — sziszegte a szemébe, közelről, hogy az érezte langyos leheletének bagószagát.

A legény leeresztette a kezét, melyet eddig felhasadt, vérző arcára szorított, szája körül valami kesernyés és dacos mosoly bujkált, amikor megszólalt: — Majd a tiszt urak megmondják, hogy miért hoztak ide.

A tiszt elsápadt dühében, ismét magasra emelte a pálcát, de nem sújtott le vele, valami fájdalmasabb kínzási mód jutott az eszébe, a térdét felrántotta hirtelen, hogy az halk, tompa puffanással vágódott a legény combjai közé, aztán hátralépett és röhögve nézte amint az eszméletét veszítve leroskad a fal tövébe.

(Folytatjuk.)

ATÁDI GÉZA

HÍREK

— Tolna megyében az év első hónapjában 6 millió forinttal emelkedett a takarékbetét-állomány.

— Egységesítik és egyszerűsítik az

arab írást. Ezzel a munkával, amelynek a rendeltetése, hogy egységes ábc-t adjon valamennyi arab népnek, a Kairói Tudományos Akadémia foglalkozik. Párhuzamosan a latin ábc bevezetésének előkészítésén is dolgoznak.

— Pakson ebben az évben a községfejlesztési alapból 6000 forintot ad a községi tanács a könyvtárnak. Ezen a pénzen nagyrészt a fiókkönyvtárak könyvállományát bővítik.

— Tegnap este Szekszárdon vendégszerepeitek a Kaposvári Csiky Gergely Színház művészei. A Kötél- tánc című új magyar drámát mutatták be nagy sikerrel.

— A New York-i taxikat újabban fésiilködő asztalkákkal szerelik fel, amelyek mindent tartalmaznak, ami a női bájok felfrissítéséhez szükséges. A taxisofőrök el vannak ragadtatva az újítástól. Igen gyakori eset ugyanis, hogy a női utasok nem végeznek a szépítéssel a megadott cím elérésének idejére és még egy kis sétára indulnak. A sofőrök keresete jelentősen növekedett.

— Mozgalom indult Tamásiban

„Virágos Tamásiért”. A KlSZ-fiata- lok segítő brigádjai bejelentették már a községi tanácsnak, hogy munkájukkal részt kívánnak venni ebben a mozgalomban.

— Továbbfejlesztik a vízhálózatot ebben az évben Dunaföldváron. A költségek fedezésére százezer forintot fordít a községi tanács a községfejlesztési alapból.

— Egy amerikai iskola igazgatósága meghívott egy bűvészt, hogy szórakoztassa a tanulókat. A gyerekeknek különösen tetszett az egyik mutatvány, amelynek során a bűvész pénzt varázsolt elő Edward Clay tízéves tanuló orrából. Az előadást követő szünetben a többi tanulók mindenáron meg akarták állapítani, nincs-e még több pénz is tanulótársuk orrában. Edwardot törött orral a kórházba vitték.

— 45 500 forintért vásárolt Gyön- kön házat a közelmúltban a nemrég alakult Béke Termelőszövetkezet. Az épülethez tartozik egy körülbelül 30 férőhelyes istálló és egy pajta, amelyet kevés munkával ugyancsak mintegy harminc férőhelyes istállóvá lehet átalakítani.

—A Lengyel Kereskedelmi Flotta

1958-ban 17 új hajót kapott, összesen 100 000 brt-űrtartalommal. Ezek közül 14 egység lengyel hajógyárakban épült, három hajót pedig külföldről szereztek be. Jelenleg 122 hajó járja a tengereket lengyel lobogó alatt, melyek együttes űrtartalma 646 ezer tonna.

— Jól sikerült a szekszárdi horgászok szombat esti hal vacsorája. A Szabadság Szálló emeleti helyiségét megtöltő vendégsereg Csorba Géza és zenekara muzsikájára a hajnali órákig szórakozott együtt.

— Rántotta mint közlekedési akadály. Az olaszországi Modena közelében Amadea Nanni parasztasszony kerékpárján a piacra karikázott. Két jókora kosárban 1800 tojást vitt eladni. A fagytól síkos utón megcsúszott, a két kosár tartalma az úttestre borult, s a jókora „rántotta-hegy” órákon át akadályozta a forgalmat.

Végig a falun

Mint a tenger vízének egy csepp jében tükröződik az egész tenger, úgy tapasztalható egy falu életének vizsgálata közben a magyar falvak általános képe. így volt ez a 30-as években, így van ez most is.

De menjünk végig a falun, úgy gondolatban, visszapergetve az idő kerekét, s utána mindjárt vissza- ugorva a megváltozott mába. 1933-ot írunk. Elég az olvasókörbe bekukkantani, szétnézni az utcán, s már látni, hogy a kapu egyúttal két világ elválasztója. Van, aki belül kerülhet, van — és nagyon sokan — akinek kívül tágasabb. Mert a falu egyetlen művelődési, szórakozási helyére csak a módosabb gazdák járhatnak a szegényebbeknek coki innen.

E gyűlölt válaszfal 1945. után omlott le, de kicsi is lett a régi kör az új eszmékért, s általában a tudás után szomjazó tömegek számára. Nem is sokat teketóriáztak, megszervezték a társadalmi munkát és megnagyobbították, hogy legyen hely mindnyájuk számára. A régi rend hívei számára a hatalmi szó megszűnt, hogy megakadályozzák a kulturális terjeszkedést, hát másként pró bálkoztak. — Nem bírják a falak a bővítést — mondta az egyik, — leszakad majd a tető — tódította a másik. De meg lehet állítani az újat, a haladót? Nos a felszabadult nép lendülete elsöpörte az akadékoskodókat.

Néhány évtizeddel ezelőtti útunk másik állomása az iskola, a tudomány «-vára«. Bizony nem valami felemelő érzés nézni ezt a kínlódást, ami itt megy. Az egyetlen tanterembe van bezsúfolva a 6 osztály, egyetlen tanítóra bízva. Ennél beszédesebben aztán semmi sem bizonyíthatja mennyit törődött az úri világ a falu gyermekei nek tanulásával. A cél az is volt, nehogy sokat tanulhassanak a legtöbben, hisz a módos gazdák meg tudták fizetni a továbbtaníttatást, a többi?... Itt is járta az a szólás-mondás — legalábbis a gya korlatban .— a parasztnak elég, ha annyi esze van, hogy az eresz alá álljon, amikor az eső esik.

Ma három tanteremben öt pedagógus tanítja a gyermekeket, s

az iskolát nyolc osztályosra fejlesz ■tették. Már kész egy másik tanterem is, hogy a tanulás még kul- túráltabb körülmények között folyhasson.

Az újért, a haladóbbért a termelés vonalán is megindult a harc. Termelőszövetkezet alakult, amely megmutatta, hogy csak összefogva, közösen lehet többet termelni. Árpából a tsz-nek több évi átlagát alapulvéve 12—16 mázsás termése volt, míg az egyénieknek csak 8—12 mázsa. Búzából szintén a nagyüzem fölénye mutatkozott meg. Míg a tsz 10—12 mázsát takarított be, az egyéniek- 6—8 mázsát.

Ha az ellenforradalom közbe nem jön, ma az állattenyésztés hozama is magasan az egyéniek átlaga felett lenne. A rövid visszaesést azonban annál nagyobb előretörés jellemzi, ma, hiszen a fenti példákat elhomályosítani nem lehet, mintahogy a napot sem lehet letagadni az égről.

Nyilván erre gondoltak a nagyve jkei gazdák is, amikor az elmúlt hetekben valamennyien a szövetkezés útjára léptek;

(i—e)