Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-17 / 64. szám

1959. március 17. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG I * h-irek Önkéntes munkahrigádok segítik a szekszárdi tsz-eket A határozat, melyet a Szekszárdi Városi Pártbizottság ülésén hoztak, röviden így szólt: „A következő he­tekben, hónapokban a város ipari jellegű üzemeinek kommunistáit, ve­zetőit fel kell kérni, hogy segítsék a termelőszövetkezeteket íizikai munkával, tervek kidolgozásával stb.- vei.” E határozat szellemében tegnap a vasipari vállalatnál tanácskoztak a város üzemeinek, ktsz-einek, intéz­ményeinek vezetői. Tizenegy vezető beosztású kom­munista határozta el. hogy a vá­ros három termelőszövetkezetét; a Békét, a Búzakalászt és a Ha­ladást segíteni fogják a jövőben. Kovács Lajos elvtárs, a Városgazdál­kodási Vállalat igazgatója tartott vi­taindító tájékoztatót, majd pedig Rácz János elvtárs, a városi pártbi­zottság v. b. munkatársa elemezte a A Déryné Színház Martin du Gard: »Furfangos örökös«' című. rendkívül mulattató komédiájával vendégszerepei megyénkben. Ebből az alkalomból beszélgettünk a Tol­na megyében is jólismert Czéh Git­tával és Erős Pállal, akik már nem egy kitűnő alakításukkal tették em­lékezetessé szereplésüket. Az egész, egyébként tanulságos beszélgetés, visszaadására nincs hely, de néhány* gondolatot, amely szorosan kapcsolódik megyénk kul­turális életéhez, nem árt idézni. Ho­gyan látja a színész a közönséget? A »Furfangos örökös«-!, du Gard darabját nem szükséges bemutatni, hiszen az író neve olyan »védjegy«, amely minden bizalmat indokolttá tesz. Nagyon értékes Orbók Attila, a mű minden szépségét maradékta­lanul visszaadó, fordítása. — Mi az oka, hogy egy-két évvel ezelőtt, a Déryné Színház hosszú ideig nem szerepelt megyénkben? — Az ok, bármilyen kellemetle­nül is hangzik, a következő: Színhá­zunk nem kapta meg a kulturális szervektől azt a támogatást, amit megérdemelt volna. Elszaporodtak a különböző »maszek« együttesek. Ezek az együttesek le is járatták a színházat, a közönség bizalmatlanná vált mindennemű színházi előadás iránt. j szövetkezetek megsegítésének lehető- i ségeit. A tanácskozáson részt vevő vezetők megegyeztek abban, hogy a követke­ző hetekben minden szombaton a gyárak, vállalatok munkabrigádjai felkeresik a termelőszövetkezeteket, s ott segítséget nyújtanak. A Város­gazdálkodási Vállalat munkás bri­gádjai például már két alkalommal jártak a Búzakalász Termelőszövet­kezetben, ahol javítási és egyéb mun­kákat végeztek el. Bitter János elvtárs, a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés igazgatója bejelentette, hogy a téglagyárak kar­bantartása után négytagú kőműves brigádot kül­denek a szövetkezetek építkezé­seinek meggyorsításához. Várni Gyula elvtárs, a Téglagyári Egyesülés igazgatója pedig arra tett Most főleg olyan területre me­gyünk, ahol már régen jártunk. Visz sza akarjuk állítani a színház te­kintélyét, megmutatni, hogy az ál­lam iránt ezen a vonalon is biza­lommal lehet a közönség. Nem először járunk a megyében. Állíthatjuk, hogy a Tolna megyei közönség az országban a legjobbak közé tartozik: Igényes, hozzáértő és színházszerető. Ezt a közönséget azonban egy kissé elrontották. Mert a közönséget egyszer be lehet csap­ni, másodszor már aligha. Reméljük, hogy fáradozásunk nem lesz hiábavaló és színházunknak is­mét sikerül belopnia magát a nézők szívébe. A beszélgetés során még sok ta­pasztalatukat elmondták a művé­szek, a jókat is, a rosszakat is. A Déryné Színház valóban nagy fel­adat előtt áll, mert sokat ártott a különböző hakni-brigádok elszaporo dása és nem helyeselhető az sem, hogy egyes művelődési otthonok szín játszó együttesei színházasdit játsza­nak, ahelyett, hogy mindig csak mű kedvelői feladatok megoldására vál­lalkoznának. A »Furfangos örökö§«-ről min­denünnen a legjobb hírek érkeznek és ahol a művelődés vezetői szív­ügyüknek tekintik a színházi kultú­ra terjesztését, ott a közönség száma is állandóan növekedni fog. L. Gy. 'r"' ígéretet, hogy a vállalat szekszárdi központjában dolgozó adminisztratív és műszaki alkalmazottak — ezek nagy részének építőipari jellegű szakmai képesítése van — a Béke Termelőszövetkezet egy háromlaká­sos ózsáki épületén végzik el társa­dalmi munkában a tatarozási mun­kákat. A Vasipari Vállalat munkás­brigádjai pedig a Búzakalász Ter­melőszövetkezetben végeznek majd javító és karbantartó munkát. A Ha­ladás Termelőszövetkezethez a közel­jövőben pedig öt vállalat — a Gép­javító, az Erdészet, a Faipari, az Épí­tőipari KTSZ és a megyei kórház — munkásbrigádjai segítenek a munkák gyors elvégzésében. A tervek szerint a vállalatok és intézmények munkásbrigádjai nemcsak építő jellegű munkát végeznek majd, hanem a tervezé­si munkák elvégzésében is segít­séget nyújtanak. így többek között a Téglagyári Egye­sülés, a Gépjavító Vállalat és a Vas­ipari vállalat segíti tervek készítésé­vel az említett szövetkezeteket. A hét végén már az első brigádok felkeresik a szekszárdi termelőszö­vetkezeteket, ahol a helyi vezetőkkel megbeszélik a brigádok vezetői — László István, a Tanácsi Építőipari Vállalat igazgatója, Kovács Lajos, a Városgazdálkodási Vállalat igazgató­ja és Gyulai József, a Gépjavító Vál­lalat igazgatója —, hogy miben tud­nak a munkásbrigádok segítségei nyújtani. Majd ezek után pedig rendszeressé teszik a társadalmi munkát végző brigádok látogatá­sát a szövetkezetekben. A tanácskozáson Pelikán Erzsébet elvtársnő, a kórház igazgatója be­jelentette, hogy a lakatos és egyéb szakmai munkák elvégzését a kórház szakemberei segítik elvégezni a szövetkezetekben. Ezenkívül a kórház orvosai hetenként meg­látogatják a szövetkezetek tanya- központjait, a munkahelyeket, a szövetkezetek tagjainak lakását, ahol egészségügyi tanácsokat ad­nak és szükség esetén gyógyászati segítséggel is ellátják a szövet­kezetek tagjait. A tanácskozáson részt vett vezetők abban állapodtak meg végezetül, hogy rendszeresen beszámolnak a vá­rosi pártbizottságnak a szö­vetkezeteket segítő munkásbrigádok tevékenységéről. Pálkovács Jenő A magyar—szovjet barátsági hónap keretében a szekszárdi Liszt Ferenc Állami Zeneiskola kedden félhat órai kezdettel ünnepi növendék-hangver­senyt rendez. — Két új bolt nyílott a közelmúlt­ban Szekszárdon. Mind a kettő le­értékelt áruk boltja. Az egyik a Szé­chenyi utcában nyílott, ez iparcikk bolt, a másik pedig az Arany János utca sarkán nyílott — ez konfekció bolt. — ötezer hektoliter bor befogadá­sára alkalmas pincét épít az idén Faks községben az Állami Borpincé­szet. Már megkezdték a földmunká­latokat is. — Egy év óta másodszor fordult elő, hogy Winston Churchill lánya részegeskedésért és közbotrányokozá­sért összeütközésbe kerül a hatósá­gokkal. A Liverpoole-i bíróság a napokban két font bírsággal sújtotta a színésznőt, amiért — whiskyközi állapotban — botrányos jelenetek közepette nem volt hajlandó megfi­zetni a taxiköltséget. A sofőr rendőrt hívott, aki bekísérte Sarah Churchillt. Közben a hölgy végigkiabálta az ut­cát: „Gyűlölöm magát, gyűlölöm az egész világot.” Még a rendőrbíró előtt is botrányosan viselkedett, úgy hogy négy rendőrnek kellett bevonszolnia. Mivel a jegyzőkönyvben volt férje után Sarah Beauchamp néven szere­pelt, a színésznő dühödten tiltako­Az őcsényi Uj Élet Tsz-ben meg­kezdték a közös munkát. Készítik a termelési tervet, 310 normálhold ta- lajmunkára kötöttek szerződést a Várdombi Gépállomással. 102 mázsa pétisót és 14 mázsa szuperfoszfátot vásároltak az őszi kalászosok fejtrá­gyázására. A tagok egy héttel ez­előtt hozzáfogtak a melegágyak ké­szítéséhez: fűszerpaprika és dohány - termelésre kötöttek szerződést. — Az újonnan alakult tsz tagsá­gának egyelőre nem okoz gondot az istállóépítés. Megkapták a legelteté­si bizottság 17 férőhelyes, üresen álló istállóját, amelyet rövidesen benépesítenek szarvasmarhákkal. Anyakocából tízet, naposcsirkéből pedig 600 darabot vásárolnak. Az elmúlt héten közgyűlést tar­tottak az Uj Élet Tsz tagjai, s meg­történt a munkaszervezet kialakítá­sa. Nyolc-nyolc fővel három munka csapat alakult a növénytermelési munkák végzésére, ezenkívül három fogatost és két állatgondozót válasz­tottak meg. Fábián Istvánná a te­zott: „Sarah Churchill vagyok, az önök legnagyobb fájdalmára és a magam büszkeségére,” — A Terményforgalmi Vállalat du­naföldvári telepe négy és félvagon hibridkukorica-vetőmagot cserélt el ezen a tavaszon a környékbeli gaz­dákkal. A hibridkukorica-vetőmag megkedvelését mutatja, hogy az idén kiosztásra kerülő mennyiség több mint húszszorosa a tavalyinak. A Sertéstenyésztő Vállalat dolgozói mintegy 100 mázsa hibridkukorica­vetőmagra tartanak igényt, amelyet az illetményföldjeiken szándékoznak elvetni. Tavaly nagyon sok helyen 40—45 mázsás kukorica átlagtermést értek el azokon a területeken, ame­lyeken hibridvetőmagot vetettek. — Villamosgép bemutatót tartanak március 21-én és 22-én a bonyhádi járási művelődési házban. A földmű­vesszövetkezet által rendezett bemu­tatót divatbemutatóval kötik egybe. — Farkasvadászat repülőgépről. Lengyelország keleti részében a len­gyel sajtó jelentése szerint vadászgé­pek segítségével eddig száz farkast sikerült elejteni. A kisméretű len­gyel vadászgépeket több lengyel vaj­daságban is alkalmazni fogják erre a célra, miután az eddigi kísérletek si­keresnek bizonyultak. A lengyel va­dászszövetség becslése szerint Len­gyelország keleti vidékein körülbelül 4—500 farkas veszélyezteti télvíz ide­jén a környéket; henészetben végzendő munkát, Sza­bó Éva pedig a sertésgondozást vál­lalta. A tagok egyhangúlag választót ták meg a két asszonyt, akik mint volt tsz tagok, mindketten dolgoz­tak már állattenyésztésben és jó munkát végeztek. A községi pártszervezet és a ta­nács minden segítséget megad az újonnan alakult tsz-nek. A községi tanács irodahelyiséget biztosít, de segítenek abban is, hogy a sertés­ólak építéséhez szükséges építőanya­got, 5000 darab téglát és 10 mázsa cementet kaphassanak. A továbbiak bán ígéretet kaptak arra is, hogy Őcsényben az ellenforradalom után feloszlott Ut a szocializmus felé Tsz darálóját, — amelyet azóta a föld­művesszövetkezet üzemeltet, — meg kaphassák. Az őcsényi Uj Élet Tsz tagsága hathatós segítséget kapott a megin­duláshoz, ezek után most már raj­tuk múlik, hogy a kezdeti nehézsé­gek leküzdése után szívvel és lé­lekkel folytassák tovább azt a mun­kát, amit elkezdtek. A „Furfangos örökö$“-rői, a Déryné Színházról és a Tolna megyei közönségről Beszélgetés Czáli Gittával és Erős Pállal Á pártszervezet és a tanács segítsége nyomán Rövid, vagy hosszú haj lesz-e a divat? Husztmüt bot... ii. Lassan rakta lábait a létra fo­kain, két kezével szorosan markolta kétoldalt a létra deszkáját, mintha soha nem akarná elengedni, de a lába földet ért, s ott állt már mel­lette a két katonatiszt: — Itt va­gyok — fordult feléjük és izzadt, ve­rítékező homlokát megtörölte a ke­ze fejével. — Jöjjön velünk! — —• Nem mehetek. Nincs itt a gaz­da, nem hagyhatom a gépet, for­dult a gép felé, hogy leállítsa. — Hová megy?! — kiáltott rá az egyik tiszt. — Leállítom, mert üresen szétráz­za a cséplőt, — az egyik tiszt elkí­sérte, s amikor vissza akart térni a mázsához, ahová már csoportosul­tak a munkások, egyik a villa nye­lére támaszkodva, a másik a kötél­vágókést babrálva, a tiszt rászegez­te pisztolyát. — Előre az utca felé! — De... — Fogd be a szád! — sziszegte a tiszt és a pisztoly csövét bordái kö­zé nyomta. Nyíró lehajtott fejjel haladt az udvaron, az utca felé, amikor egy futó pillantást vetett vissza a mun­kásokra, látta, hogy azok ökölbeszo­rított kézzel néznek a két katona­tiszt után. Lelassította lépteit, de az egyik tiszt megmarkolta a karját, előre lódította. A házak kapuiban kíváncsi em­berek lestek ki az utcára, várva, hogy vajon kit visznek a katonák, mert azt tudták, ha valahová men­nek, üres kézzel nem térnek visz- sza. A kocsiút közepén népes gyerek­sereg játszott a porban. Halomba hordták a port, aztán messziről ne­kiszaladtak és szétrugdosták, hogy aztán újra kezdjék a játékot. Ron­gyos volt valamennyi, némelyiknek a hátulja is kifehérlett az agyon­foltozott nadrágból, a kisebbek meg azonmód, meztelenül hemperegtek a tűző naptól meleg porban. Nagy sze génység volt, kenyérre se nagyon jutott, nemhogy ruhára, nyáron, ami kor meleg van, amikor anélkül is el játszik a gyerek. Nézte őket, hátha az övéit is köz­tük látja, s néhány szót talán üzen­het az asszonynak. De talán jobb is, hogy nem volt ott egyik gyerek sem, így később tudja meg az asz- szony. Aztán meg eszébe jutott az is, hogy mégis jobb lenne valaho­gyan értesíteni a feleségét, mert ki tudja hová viszik és mit csinálnak vele. Annyi minden történik manap ság egyik óráról a másikra, s az em berek is annyi újságot suttognak, hogy szinte elhinni is alig lehet. Azt is mondogatják, hogy kivégez­nek nagyon sok kommunistát, mert hogy máshol már csináltak ilyet a fehérek. Hiába akarta elhessegetni magától a gondolatot, nem tudott szabadulni tőle, hogy hátha őt is ilyen ügyben hivatják. Nem fért re- hogy az agyába, hogy őt is bánthat­ják, hiszen nem csinált semmi rosz- szat. Tagja volt a direktóriumnak, ahol jóléti ügyeket intézett: igazsá­gos volt... Itt megakadt a gondolata, talán éppen az a baj, hogy igazsá­gos volt? Nagyon tisztán idézte visz sza emlékezetébe azt a napot, ami­kor cukrot osztott. Mindenkinek egyenlő adagot: szegénynek, gaz­dagnak egyaránt. Az egyik jómódú gazda megkömyékezte, hogy neki többet adjon, s amikor rendreutasí- totta, mondva, hogy a szegényebbe­ket is megilleti a cukor, akkor az azt válaszolta: »Megállj, Pali! Meg- keserülöd még ezt, fordul a kerék, jössz te még könyörögni egy falat kenyérért...« Talán éppen ez a gaz­da jelentette fel... Kiverte a veríték, s amikor kezefejével meg akarta törölni a homlokát, a katonatiszt visszarántotta a karját Nagyon szo­rosan fogta könyök fölött, hogy szin te zsibbadt már az alsókarja. Érez­te, hogy a tiszt körmei a bőrébe mé­lyednek, és ha megfeszítette az iz­mát, a fájdalom csak fokozódott..; (Folytatjuk.) ATÄDI GÉZA A februári koratavaszi időjárás újból téliesre fordult. Újból a szek­rénybe kerülnek a tavaszi ruhada­rabok, s elő kell szedni a télikabá­tokat. így méltatlankodnak a nők a Szekszárdi Fodrász KTSZ Mártí­rok terén lévő üzletében. És miköz­ben Etára, Rózsira, vagy Valikára várnak, beszélgetnek a legújabb ta­vaszi ruha és frizura divatról. A vita természetesen annak figyelem- bevételével történik, hogy kinek mi lyen az ízlése, illetve kinek, mi tet­szik a legjobban. Az egyik tükör előtt egy úgyne­vezett svédszőkehajú csinos nő ül, s Paksiné, a vendégek által, Etának ismert fodrásznő nagy szakértelem­mel rendezgeti, fésüli kontyba a hullámokat, csigákat, mütyürkéket, s a tükörbe nézegetve figyeli a ke- zemunkája nyomán kialakuló frizu­rát. — Nagyon szépen sikerült a haj színezése, különben is az idén a svéd szőke hajszín jön divatba — ked­veskedik a vendégnek. Ezután azt is elmondja, hogy a Szekszárdi Fod­rász KTSZ tagjai közül hatan részt- vettek a budapesti Magyar Fodrász Club rendezésében megtartott fran­cia • fodrásztechnikai bemutatón, ahol három francia fodrász tartott szakbemutatót, a legújabb frizura divatról. — Az idén a rövidhaj jön divat­ba. A francia kollegák ugyanis meg cáfolták azoknak az állítását, akik a hosszú haj mellett kardoskodtak — hangoztatja Eta. És a továbbiakban is igen lelke­sen agitál az új frizura mellett, — úgymond — mennél rövidebb a haj, annál divatosabb. — A dolgozó nők számára különö­sen igen előnyös, mert reggelenként gyorsan elkészülhetnek a fésülködés sei, megszűnik a csiga és a mütyür­ke elrendezése, igazgatása. És nem­csak újszerű, hanem igen csinos is a 2—3 centiméteres hajból készült frizura. A nővendégek nagy érdeklődéssel hallgatják a legújabb frizura divat­ról szóló értesüléseket és megnyu­godva veszik tudomásul Eta bejelen­tését, aki a többség vigasztalására ennyit mond: — Természetesen a rövid hajból is szép kis kontyos frizurák készül­nek, ezenkívül divatban maradnak az úgynevezett egyéni frizurák is. P-.né Kőműveseket keres felvételre az É. M. 44; sz. Építőipari Vállalat. Szál­lás, étkezés van. Cím: Buda­pest, V. kér., Kossuth Lajos tér 13—15. 1 1 1 rr 1 1 I”1 ! __

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents