Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-15 / 63. szám
e TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1950. március 15. JUBILEUM Szabadságot a békéért küzdő görög harcosoknak! Olyan gépkocsivezető nincs, akinek ne kellett volna valahol útközben defektet szerelni, vagy motort javítani. Olyan gépkocsivezető viszont kevés van, akinek útközben szülésnél kellett segédkezni. Egy napon esetleg többször is. Ilyen »fehér holló« Diófási Imre bácsi. A megye gépkocsivezető-társadalmának nem kell különösebben bemutatni. Nap mint nap találkoznak vele, amikor valahol az országúton robog vöröskeresztes kocsijával. 1929. április elsején fiatal gépkocsivezető lépett szolgálatba a szekszárdi kórházban, Diófási Imre. Azóta harminc év telt el, a fiatal mentősofőr, a “Te Imre« Imre bácsi lett, de még ma is a szekszárdi mentőállomás szolgálatában áll. Most, április elsején ünnepli pályafutásának 30 éves jubileumát. Harminc év egy munkahelyen nem kis idő és főleg olyan munkahelyen, ahol a munka állandó hajsza, amikor nem egyszer másodperceken múlik egy ember élete. Sokszor, nagyon sokszor versenyzett a halállal Imre bácsi a harminc év alatt. Hogyan is emlékszik vissza erre az időre? A mentőállomáson szolgálatban találjuk éppen, leülünk az ablak előtt. Beszélgetünk. A harminc év élményeit eleveníti fel. — Húsvét másnapja volt éppeh, amikor 1929. április elsején szolgálatba léptem, reggel nyolc órakor. Tizenegykor pedig már indultam betegért. Az első betegért pályafutásom kezdetén. Egy szülő nőt kellett Furkótelepről a kórházba szállítanom. Farkasgörcsben volt. Sajnos, szerencsétlen asszony délután meghalt, nem volt éppen jónak mondható a kezdet. — Kezdetben azt hittem, nem tart sokáig mentősofőri pályafutásom. Ha vért láttam, rosszul lettem. így jártam az első balesetnél. Gemencben vadásztak és az egyik vadász felállt a hintó lépcsőjére, onnan lőtt vadkacsára. Közben leesett, eltört a lába. Nyílt törés volt, amikor megláttam, rosz- szul lettem. (Az illetőnek később le is kellett vágni a lábát.) Azt hittem, sohasem tudom megszokni. Végül mégis csak sikerült, ez a pálya élethivatásommá vált. Imre bácsi nemcsak azzal mentette meg sok ember életét, hogy még idejében beért vele a kórházba, hanem nagyon sok esetben a vérével is. — A nullás vércsoportba tartoztam és így mindenkinek tudtam vért adni. Emlékszem az első esetre. A kápolnai szőlőhegyről hoztunk be egy asszonyt, szülés után. Vérátömlesztésre volt Szüksége, de nem volt kéznél megfelelő véradó. Mondom, nézzék meg az én véremet. Kiderült, hogy 0-ás vércsoportban vagyok, bárkinek adhatok vért. Előfordult aztán, hogy behoztuk az illetőt a kórházba és mindjárt odafektettek melléje vérátömlesztésre. Nem mondok sokat, vagy száz esetben adtam így vért. — Kezdetben nem voltak beosztva a mentőkocsikhoz ápolók, így szükség esetén elsősegélyt kellett nyújtanunk, vagy éppen szülést kellett levezetnünk. A múlt héten is két esetben az úton, a kocsiban történt a szülés. Az egyik eset a Diófa-csárdánál, a másik Tolnán történt. Előfordult aztán, hogy égy nap alatt három szülés, történt a kocsimban. Igen, egy mentősofőrnek sok mindent kell tudnia. — Említettem, hogy kezdetben rosszul voltam, ha vért láttam. Azóta hány balesetest, nagyon csúnya balesetest szállítottam! Talán húsz éve történt, Fürgédén egy fiú — kévevágó volt a cséplőgépen — beleesett a dobba. Az egyik kezét és a lábát teljesen szétroncsolta a gép. Hiába volt a rohanás, nem lehetett rajta segíteni. — Tüskés-pusztáról — ott van Pálfa és Vajta között — egyszer 17 sebesültet kellett beszállítanom. Egy aratóbálon a pálfaiak és a vajtaiak összeverekedtek, összeszurkálták egymást. István király napján régebben Ozoráról nem egyszer Jjétszer-háromszor fordultam. A búcsú ott sohasem múlott el bicskázás, verekedés nélkül. — A harminc év alatt azért sok minden megváltozott. Amikor kezdtem, egyedül voltam, két kocsival. Ma öt kocsink van a mentőállomáson. Hogy hány kilométert mentem? Nehezen tudnám megmondani. Havonta ötezer-hatezer kilométert, de van hónap, amikor nyolcezret is megyek. Azt sem tudnám megmondani, hány kocsim volt a harminc év alatt. A felszabadulás után tizenegyszer nyertem fi bonyhádi művészegyüttesei; előadásai A bonyhádi járási művelődési ház esztrádegyüttese március I4-én Szálkán vendégszerepeit magyar—német műsorral. Az előadás keretében cite- raszámokat adott elő a Bonyhádon és környékén ismert és jónevű Kreut- zer-duo. A munkásőrség és a járási művelődési ház közös színjátszó együttese Dobozy Imre: Szélvihar című drámáját a következő napokban, március 17-én és 19-én mutatja be Bonyhádon. Sikeresen működik a cigányegyüttes is. Március 15-én Majoson mutatják be műsorukat, „A cigányvajda lánya” című cigány mesejátékot. Előregyártós A múlt év őszén nagy építkezés kezdődött Dombóváron, a Baranya megyei Mélyépítő Vállalat kezdte meg a község vízmüvének építését. Egyre több utcában jelzik a frissen betemetett árkok, hogy a föld alatt már ott húzódik a vezeték — csak az év eleje óta 3600 méter készült el — a község központjában pedig szintén serény munka folyik, itt épül a kétszázötven köbméteres vasbeton víztorony. A víztorony, az alapozáson kívül teljes egészében előregyártással készül, műszaki megoldását tekintve az első, ilyen módszerrel épülő víztorony az országban. Az előregyártás különösen a faanya'gfelhasználásnál jelent nagy előnyt, bár nem lebecsülendő az sem, hogy így a dolgozóknak sokkal kevesebb fizikai erőkifej tésére van szükség. Mint Rottier An tál művezető elmondja, a régi időkben egy ilyen épülő víztornyot egész állványerdő vett körül, ma pedig csak az alap betonozásához van szűk el a sztahanovista kétszer a szakma kiváló dolgozója címet. És még egyet: a harminc év alatt, mióta szolgálatban állok, soha nem voltam beteg. — A községeket úgy ismerem, mint a tenyeremet. Régebben, amikor sok községben körbe voltak a házszámozások, tudtam, melyik utcába kell mennem a megadott számhoz. Ismerek minden dűlő- utat... A beszélgetés itt félbeszakad. Imre bácsi kapja az utasítást: — Az SZTK-ból kell kórházba szállítani egy beteget. Búcsúzóul csak még ennyit mond: — Nagyon nehéz, de szép a mi hivatásunk. Jó egészségben vagyok, sokáig bírom még ezt a munkát. És ha újra kezdhetném, újból csak ezt a hivatást választanám. Ezt mondom a harminc év után is .. . Bognár István Megyénk dolgozói mélységesen elítélik a görög kormány békeellenes cselekedeteit, a görög hazafiak jogtalan bebörtönzését. Számtalan kis- gyűlés, egyéni beszélgetés alapján íródott az a sok-sok távirat, amelyekben megyénk dolgozói felemel k tiltakozó szavukat, s követelik: «■Szabadságot Glezosznak! Szabadságot a békéért küzdő görög harcosoknak!« A DÉDÁSZ Igazgatóság KISZ- szervezetánek tagjai legutóbb taggyűlést tartottak. Megbeszélték a szervezet tagjai előtt álló feladatokat, valamint ismertetés hangzott el a KISZ alapszabályzatáról. Ez utóbbira azért volt szükség, mert e taggyűlé- j sen hat ifjú szakmunkást vettek fel I a szervezetbe. Ezt fejezi ki a dunaföldvári Alkotmány Termelőszövetkezet tagságának alábbi távirata is: “A dunaföldvári Alkotmány Tsz tagsága felháborodását és tiltakozását fejezi ki a görög hazafiak alaptalan bebörtönzése miatt és egyhangúan követelik szabadonbocsátásukat. Alkotmány Tsz tagsága, Dunaföldvár.« Az új KISZ-tagok április 4-ike, felszabadulásunk nagy ünnepe tiszteletére felajánlották, hogy a Szok- szárd-déli lakótelep villamosítását, valamint a Mérey utcában levő vezeték felújítását elvégzik. A fiatalok e felajánlása nagy jelentőséggel bír nemcsak vállalati, hanem népgazdasági szempontból is. A DÉDÁSZ kiszeseinek munkafelajánlása április 4 tiszteletére Megkezdték a szövetkezetekben az építkezést Többexer állat részére hell sxállást hésxíteni Két héttel ezelőtt lapunkban arról adtunk hírt, hogy a megye termelőszövetkezeti községeiben megkezdték az istálló és egyéb gazdasági épületszükségletek megállapítását. A megyei tanácson működő Termelőszövetkezetek Építését Segítő Bizottság a két hét alatt eredményes munkát végzett. A bizottság tagjai meglátogatták a szövetkezeteket, a helyszínen adtak segítséget az állatférőhelyek építéséhez, a helyi lehetőségek felhasználásához. Ganczer József elvtárs, a megyei tanács építési előadója tájékoztatott bennünket a megye termelőszövetkezeteinek építéséről, a tervekről és eredményekről. — Az a tapasztalat, hogy a szövetkezetek többsége már a tavaszi időjárás beálltával egyidőben megkezdték az építkezéseket. NYOLCVAN TAGÚ ÉPÍTŐ BRIGÁD Bátaszék szövetkezeti községben nyolcvan tagú építő brigádot alakítottak. A brigád — melyben minden építő szakma helyet kapott — már megkezdte a munkát. Száz férőhelyes szabadállásos tehénistállót építenek. Egyébként ez a brigád végzi el a tsz összes építkezését. Házi építőbrigá- dcrt alakítottak a felsőnánai Zöld Mező Tsz-ben, a várdombi Egyetértés, az újiregi Béke és a szakadáti Arany Tavasz termelőszövetkezetekben. Az említett építő brigádok már mindenütt megkezdték a munkát. Több helyütt javítják, tatarozzák az istállókat, másutt pedig gazdasági épületeket alakítanak át istállóvá. A TERMÉNYFORGALMI RAKTÁROKAT IDEIGLENESEN BÉRBE VESZIK Számos szövetkezeti községben a terményforgalmi vállalatok magtára, góréja feleslegessé vált. Ezeket az épületeket a szövetkezetek fogják majd bérbe venni. Az alsónyéki Dózsa Termelőszövetkezet, a magyarke- szi Hunyadi és Széchenyi Tsz-ek magtárt és kukoricagórét vettek át a Terményforgalmi Vállalattól. A für- gedi Dózsa Termelőszövetkezet 60 vagonos magtárt, és 20 vagonos górét vett bérbe. Az alsónyéki szövetkezet pedig tárgyalásokat folytat az állami gazdasággal, hogy a Bogár-féle tanyát adják át, így a szövetkezet állatállományát ideiglenesen el tudnák közös istállóban helyezni. MIÉRT NEM SEGÍTIK EGYMÁST A MÓRÁGYI SZÖVETKEZETEK? Mórágyon az elmúlt hetekben három szövetkezetbe lépett a falu lakossága, több ezer hold földön gazdálkodik a három tsz tagsága. Két szövetkezetben — amelyek előbb ala kultak — az állatokat közös istállóban el tudják helyezni. Nem úgy a legutóbb alakult szövetkezetben, ahol mintegy száz férőhely marhaistállóra volna szükség. A férőhely-szükségletet a községben levő istállók igénybevételével fedezni tudnák, azonban a két korábban alakult szövetkezet felesleges istállóit sem bérbe, sem eladni nem akarja istállóhiányban levő termelőszövetkezeti társuknak. Több megértéssel meg tudnának egyezni a szövetkezetek vezetői abban, hogy a harmadik szövetkezet tagjai is közösbe tudják vinni az állatállományt. * Az idé: Szarvasmarha istálló Növendékmarha istálló Juhhodály Sertés fialtató Sertéssüldő-szállás Lóistálló Kukoricagóré Siló (árok és gödör) A hatalmas mennyiségű szükségletek ólakból és istállókból jelenleg MIÉRT NEM VESZNEK HITELT IGÉNYBE? Az elmúlt hetekben több szövetkezetei keresett fel a fentebb említett bizottság, hogy felmérje, milyen gazdasági épületre van szükség, mit kívánnak építeni a szövetkezetek. Mórágyon és Aparhanton azonban a szövetkezetek vezetői s tagjai elzárkóznak attól, hogy hitelt vegyenek igénybe gazdasági épületek létesítésére. Inkább a növénytermesztéssel kívánnak az említett helyeken foglalkozni, mintsem istállókat építsenek. Hogy ez a nézet mennyire káros, s ennek következményei menynyire visszahatnak majd a szövetkezet tagjainak jövedelmére, azt hisz- szük, azt nem szükséges különösebben bizonyítani. NÉHÁNY SZÁMADAT ARRÓL, MI KELLENE ÉS MIT ÉPÍTENEK A MEGYÉBEN A fentebb említett helytelen nézet azonban nem általános, példa pontosan az ellenkezőjére bőven van. A megye szövetkezeti községeiben, tsz- eiben az idén is több ezer állat részére építenek istállót. Az igények pedig többszörösei annak, mint amit a múlt évi tervek alapján már megvalósítanak az idén az építőipari vállalatok. 4 Néhány számadattal mutatjuk be azt, hogy az idén a szövetkezetekben mit építenek, s milyen mennyiségben volna szükség istállók és egyéb gazdasági épületek építése tekintetében. épül: Még kellene: 1021 férőhely 4000 férőhely 118 600 1800 1200 120 „ 1000 900 6200 — 700 — 900 vagonos — 12 000 köbméter. még becsült számok, ami azt jelenti, hogy a valóságban ennél sokkal többre van szükség. S hogy ezek egy része az idén megvalósuljon, ahhoz az illetékes hatóságok minden segítséget megadnak. A szövetkezetekben pedig minden lehetőséget meg kell találni ahhoz, hogy a legolcsóbban, a leggyorsabban elkészítsék a gazdasági épületeket. (Pálkováes) faanyagmegtaharítás a dombóvári víztorony építésénél ség nagyobb mennyiségű faanyagra, bár itt is az állványpallókat használják fel, ami aztán a beton megszilárdulása után — mivel nem szabdalták szét — állványozásra felhasználható. Amint az alap elkészült, működésbe lép a toronydarú, ami majd a helyére emeli az előregyártott vas betonelemeket. Ha a régi módszerrel építenék a víztornyot, mintegy háromszáz köbméter faanyag kellene hozzá, előregyártással ennek csak tizedrésze szükséges. így harminc köbméter faanyaggal lebonyolítják az egész építkezést, ennek is ténylegesen csak húsz százaléka — hat köbméter — használódik el, a többit majd újra fel lehet használni, Különösen jelentős ez á megtakarítás, ha azt tekintjük, hogy a zsaluzóanyagot import útján szerzi be az ország. Az építők tartják 'az ütemtervet. Március 31-éig teljesen elkészül a torony alapja és az előregyártással is 50 százalékra elkészülnek. Ezután kezdik meg az előregyártott elemek összeépítését, őszre pedig már az új vízmű biztosítja a község lakóinak jó ivóvízzel való ellátását. Felelőtlen Nem mindennapi üggyel találkoztam a minap a bűnügyek böngészése közben. A bűnügy lényege az volt, hogy egy dunaföldvári lakos patkányméreggel közvetlenül veszélynek tette ki az emberek életét. Ez pedig nyilván bűncselekmény még akkor is, ha elkövetője előre j nem számolt a várható következményekkel. ■ Két szomszéd között nézeteltérés volt, mert az egyik szomszéd tyúkjai a kerítésen átjártak a másik szom széd kertjébe és ott lecsipkedték a' hasznos növényeket. Ezért H. M. mérgezés bosszút akart állni és kukoricadarát összekevert Arvalin patkányméreggel s a kertbe szórta, ahol a szomszéd tyúkjai járni szoktak. A tyúkok meg is ették a patkánymérgezett kukoricadarát és közülük 32 elpusztult. Ha közben valaki fogyaszt a patkánymérgezett tyúk húsából, saját magát is megmérgezi és könnyen belehalhat a mérgezésbe. Éppen Du naföldváron történt egy eset, amikor egy ember Arvalinnal mérgezett kecskehúst evett és belehalt. Szerencsés véletlen volt, hogy ezesetbea sem történt mérgezés.
