Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-15 / 63. szám

e TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1950. március 15. JUBILEUM Szabadságot a békéért küzdő görög harcosoknak! Olyan gépkocsivezető nincs, aki­nek ne kellett volna valahol útköz­ben defektet szerelni, vagy motort javítani. Olyan gépkocsivezető vi­szont kevés van, akinek útközben szülésnél kellett segédkezni. Egy napon esetleg többször is. Ilyen »fehér holló« Diófási Imre bácsi. A megye gépkocsivezető-társadal­mának nem kell különösebben be­mutatni. Nap mint nap találkoz­nak vele, amikor valahol az or­szágúton robog vöröskeresztes ko­csijával. 1929. április elsején fiatal gép­kocsivezető lépett szolgálatba a szekszárdi kórházban, Diófási Imre. Azóta harminc év telt el, a fiatal mentősofőr, a “Te Imre« Imre bá­csi lett, de még ma is a szekszárdi mentőállomás szolgálatában áll. Most, április elsején ünnepli pálya­futásának 30 éves jubileumát. Har­minc év egy munkahelyen nem kis idő és főleg olyan munkahelyen, ahol a munka állandó hajsza, ami­kor nem egyszer másodperceken múlik egy ember élete. Sokszor, nagyon sokszor ver­senyzett a halállal Imre bácsi a harminc év alatt. Hogyan is emlék­szik vissza erre az időre? A men­tőállomáson szolgálatban találjuk éppen, leülünk az ablak előtt. Be­szélgetünk. A harminc év élmé­nyeit eleveníti fel. — Húsvét másnapja volt éppeh, amikor 1929. április elsején szol­gálatba léptem, reggel nyolc óra­kor. Tizenegykor pedig már indul­tam betegért. Az első betegért pá­lyafutásom kezdetén. Egy szülő nőt kellett Furkótelepről a kórházba szállítanom. Farkasgörcsben volt. Sajnos, szerencsétlen asszony dél­után meghalt, nem volt éppen jó­nak mondható a kezdet. — Kezdetben azt hittem, nem tart sokáig mentősofőri pályafutá­som. Ha vért láttam, rosszul let­tem. így jártam az első baleset­nél. Gemencben vadásztak és az egyik vadász felállt a hintó lépcső­jére, onnan lőtt vadkacsára. Köz­ben leesett, eltört a lába. Nyílt tö­rés volt, amikor megláttam, rosz- szul lettem. (Az illetőnek később le is kellett vágni a lábát.) Azt hit­tem, sohasem tudom megszokni. Végül mégis csak sikerült, ez a pálya élethivatásommá vált. Imre bácsi nemcsak azzal men­tette meg sok ember életét, hogy még idejében beért vele a kórház­ba, hanem nagyon sok esetben a vérével is. — A nullás vércsoportba tartoz­tam és így mindenkinek tudtam vért adni. Emlékszem az első eset­re. A kápolnai szőlőhegyről hoz­tunk be egy asszonyt, szülés után. Vérátömlesztésre volt Szüksége, de nem volt kéznél megfelelő véradó. Mondom, nézzék meg az én vére­met. Kiderült, hogy 0-ás vércso­portban vagyok, bárkinek adhatok vért. Előfordult aztán, hogy behoz­tuk az illetőt a kórházba és mind­járt odafektettek melléje vérátöm­lesztésre. Nem mondok sokat, vagy száz esetben adtam így vért. — Kezdetben nem voltak be­osztva a mentőkocsikhoz ápolók, így szükség esetén elsősegélyt kel­lett nyújtanunk, vagy éppen szü­lést kellett levezetnünk. A múlt héten is két esetben az úton, a ko­csiban történt a szülés. Az egyik eset a Diófa-csárdánál, a másik Tolnán történt. Előfordult aztán, hogy égy nap alatt három szülés, történt a kocsimban. Igen, egy mentősofőrnek sok mindent kell tudnia. — Említettem, hogy kezdetben rosszul voltam, ha vért láttam. Azóta hány balesetest, nagyon csú­nya balesetest szállítottam! Talán húsz éve történt, Fürgédén egy fiú — kévevágó volt a cséplőgépen — beleesett a dobba. Az egyik ke­zét és a lábát teljesen szétroncsol­ta a gép. Hiába volt a rohanás, nem lehetett rajta segíteni. — Tüskés-pusztáról — ott van Pálfa és Vajta között — egyszer 17 sebesültet kellett beszállítanom. Egy aratóbálon a pálfaiak és a vajtaiak összeverekedtek, össze­szurkálták egymást. István király napján régebben Ozoráról nem egyszer Jjétszer-háromszor fordul­tam. A búcsú ott sohasem múlott el bicskázás, verekedés nélkül. — A harminc év alatt azért sok minden megváltozott. Amikor kezdtem, egyedül voltam, két ko­csival. Ma öt kocsink van a men­tőállomáson. Hogy hány kilométert mentem? Nehezen tudnám meg­mondani. Havonta ötezer-hatezer kilométert, de van hónap, amikor nyolcezret is megyek. Azt sem tudnám megmondani, hány kocsim volt a harminc év alatt. A felsza­badulás után tizenegyszer nyertem fi bonyhádi művészegyüttesei; előadásai A bonyhádi járási művelődési ház esztrádegyüttese március I4-én Szál­kán vendégszerepeit magyar—német műsorral. Az előadás keretében cite- raszámokat adott elő a Bonyhádon és környékén ismert és jónevű Kreut- zer-duo. A munkásőrség és a járási műve­lődési ház közös színjátszó együttese Dobozy Imre: Szélvihar című drámá­ját a következő napokban, március 17-én és 19-én mutatja be Bonyhá­don. Sikeresen működik a cigányegyüt­tes is. Március 15-én Majoson mutat­ják be műsorukat, „A cigányvajda lánya” című cigány mesejátékot. Előregyártós A múlt év őszén nagy építkezés kezdődött Dombóváron, a Baranya megyei Mélyépítő Vállalat kezdte meg a község vízmüvének építését. Egyre több utcában jelzik a frissen betemetett árkok, hogy a föld alatt már ott húzódik a vezeték — csak az év eleje óta 3600 méter készült el — a község központjában pedig szin­tén serény munka folyik, itt épül a kétszázötven köbméteres vasbeton víztorony. A víztorony, az alapozáson kívül teljes egészében előregyártással ké­szül, műszaki megoldását tekintve az első, ilyen módszerrel épülő víz­torony az országban. Az előregyártás különösen a faanya'gfelhasználásnál jelent nagy előnyt, bár nem lebecsü­lendő az sem, hogy így a dolgozók­nak sokkal kevesebb fizikai erőkifej tésére van szükség. Mint Rottier An tál művezető elmondja, a régi idők­ben egy ilyen épülő víztornyot egész állványerdő vett körül, ma pedig csak az alap betonozásához van szűk el a sztahanovista kétszer a szak­ma kiváló dolgozója címet. És még egyet: a harminc év alatt, mióta szolgálatban állok, soha nem vol­tam beteg. — A községeket úgy ismerem, mint a tenyeremet. Régebben, ami­kor sok községben körbe voltak a házszámozások, tudtam, melyik ut­cába kell mennem a megadott számhoz. Ismerek minden dűlő- utat... A beszélgetés itt félbeszakad. Imre bácsi kapja az utasítást: — Az SZTK-ból kell kórházba szállítani egy beteget. Búcsúzóul csak még ennyit mond: — Nagyon nehéz, de szép a mi hivatásunk. Jó egészségben vagyok, sokáig bírom még ezt a munkát. És ha újra kezdhetném, újból csak ezt a hivatást választanám. Ezt mondom a harminc év után is .. . Bognár István Megyénk dolgozói mélységesen el­ítélik a görög kormány békeellenes cselekedeteit, a görög hazafiak jog­talan bebörtönzését. Számtalan kis- gyűlés, egyéni beszélgetés alapján íródott az a sok-sok távirat, ame­lyekben megyénk dolgozói felemel k tiltakozó szavukat, s követelik: «■Szabadságot Glezosznak! Szabadsá­got a békéért küzdő görög harcosok­nak!« A DÉDÁSZ Igazgatóság KISZ- szervezetánek tagjai legutóbb tag­gyűlést tartottak. Megbeszélték a szervezet tagjai előtt álló feladatokat, valamint ismertetés hangzott el a KISZ alapszabályzatáról. Ez utóbbira azért volt szükség, mert e taggyűlé- j sen hat ifjú szakmunkást vettek fel I a szervezetbe. Ezt fejezi ki a dunaföldvári Al­kotmány Termelőszövetkezet tagsá­gának alábbi távirata is: “A duna­földvári Alkotmány Tsz tagsága fel­háborodását és tiltakozását fejezi ki a görög hazafiak alaptalan be­börtönzése miatt és egyhangúan kö­vetelik szabadonbocsátásukat. Al­kotmány Tsz tagsága, Dunaföldvár.« Az új KISZ-tagok április 4-ike, felszabadulásunk nagy ünnepe tisz­teletére felajánlották, hogy a Szok- szárd-déli lakótelep villamosítását, valamint a Mérey utcában levő veze­ték felújítását elvégzik. A fiatalok e felajánlása nagy jelentőséggel bír nemcsak vállalati, hanem népgazda­sági szempontból is. A DÉDÁSZ kiszeseinek munkafelajánlása április 4 tiszteletére Megkezdték a szövetkezetekben az építkezést Többexer állat részére hell sxállást hésxíteni Két héttel ezelőtt lapunkban arról adtunk hírt, hogy a megye termelő­szövetkezeti községeiben megkezdték az istálló és egyéb gazdasági épület­szükségletek megállapítását. A me­gyei tanácson működő Termelőszö­vetkezetek Építését Segítő Bizottság a két hét alatt eredményes munkát végzett. A bizottság tagjai megláto­gatták a szövetkezeteket, a helyszí­nen adtak segítséget az állatférő­helyek építéséhez, a helyi lehetősé­gek felhasználásához. Ganczer József elvtárs, a megyei tanács építési előadója tájékoztatott bennünket a megye termelőszövetke­zeteinek építéséről, a tervekről és eredményekről. — Az a tapasztalat, hogy a szövet­kezetek többsége már a tavaszi idő­járás beálltával egyidőben megkezd­ték az építkezéseket. NYOLCVAN TAGÚ ÉPÍTŐ BRIGÁD Bátaszék szövetkezeti községben nyolcvan tagú építő brigádot alakí­tottak. A brigád — melyben minden építő szakma helyet kapott — már megkezdte a munkát. Száz férőhelyes szabadállásos tehénistállót építenek. Egyébként ez a brigád végzi el a tsz összes építkezését. Házi építőbrigá- dcrt alakítottak a felsőnánai Zöld Mező Tsz-ben, a várdombi Egyetér­tés, az újiregi Béke és a szakadáti Arany Tavasz termelőszövetkezetek­ben. Az említett építő brigádok már mindenütt megkezdték a munkát. Több helyütt javítják, tatarozzák az istállókat, másutt pedig gazdasági épületeket alakítanak át istállóvá. A TERMÉNYFORGALMI RAKTÁ­ROKAT IDEIGLENESEN BÉRBE VESZIK Számos szövetkezeti községben a terményforgalmi vállalatok magtára, góréja feleslegessé vált. Ezeket az épületeket a szövetkezetek fogják majd bérbe venni. Az alsónyéki Dó­zsa Termelőszövetkezet, a magyarke- szi Hunyadi és Széchenyi Tsz-ek magtárt és kukoricagórét vettek át a Terményforgalmi Vállalattól. A für- gedi Dózsa Termelőszövetkezet 60 vagonos magtárt, és 20 vagonos górét vett bérbe. Az alsónyéki szövetkezet pedig tárgyalásokat folytat az állami gazdasággal, hogy a Bogár-féle ta­nyát adják át, így a szövetkezet ál­latállományát ideiglenesen el tud­nák közös istállóban helyezni. MIÉRT NEM SEGÍTIK EGYMÁST A MÓRÁGYI SZÖVETKEZETEK? Mórágyon az elmúlt hetekben há­rom szövetkezetbe lépett a falu la­kossága, több ezer hold földön gaz­dálkodik a három tsz tagsága. Két szövetkezetben — amelyek előbb ala kultak — az állatokat közös istálló­ban el tudják helyezni. Nem úgy a legutóbb alakult szövetkezetben, ahol mintegy száz férőhely marhaistállóra volna szükség. A férőhely-szükségle­tet a községben levő istállók igénybe­vételével fedezni tudnák, azonban a két korábban alakult szövetkezet fe­lesleges istállóit sem bérbe, sem el­adni nem akarja istállóhiányban levő termelőszövetkezeti társuknak. Több megértéssel meg tudnának egyezni a szövetkezetek vezetői abban, hogy a harmadik szövetkezet tagjai is közös­be tudják vinni az állatállományt. * Az idé: Szarvasmarha istálló Növendékmarha istálló Juhhodály Sertés fialtató Sertéssüldő-szállás Lóistálló Kukoricagóré Siló (árok és gödör) A hatalmas mennyiségű szükségle­tek ólakból és istállókból jelenleg MIÉRT NEM VESZNEK HITELT IGÉNYBE? Az elmúlt hetekben több szövetke­zetei keresett fel a fentebb említett bizottság, hogy felmérje, milyen gazdasági épületre van szükség, mit kívánnak építeni a szövetkezetek. Mórágyon és Aparhanton azonban a szövetkezetek vezetői s tagjai elzár­kóznak attól, hogy hitelt vegyenek igénybe gazdasági épületek létesíté­sére. Inkább a növénytermesztéssel kívánnak az említett helyeken fog­lalkozni, mintsem istállókat építse­nek. Hogy ez a nézet mennyire ká­ros, s ennek következményei meny­nyire visszahatnak majd a szövetke­zet tagjainak jövedelmére, azt hisz- szük, azt nem szükséges különöseb­ben bizonyítani. NÉHÁNY SZÁMADAT ARRÓL, MI KELLENE ÉS MIT ÉPÍTENEK A MEGYÉBEN A fentebb említett helytelen nézet azonban nem általános, példa ponto­san az ellenkezőjére bőven van. A megye szövetkezeti községeiben, tsz- eiben az idén is több ezer állat ré­szére építenek istállót. Az igények pedig többszörösei annak, mint amit a múlt évi tervek alapján már meg­valósítanak az idén az építőipari vál­lalatok. 4 Néhány számadattal mutatjuk be azt, hogy az idén a szövetkezetekben mit építenek, s milyen mennyiségben volna szükség istállók és egyéb gaz­dasági épületek építése tekintetében. épül: Még kellene: 1021 férőhely 4000 férőhely 118 600 1800 1200 120 „ 1000 900 6200 — 700 — 900 vagonos — 12 000 köbméter. még becsült számok, ami azt jelenti, hogy a valóságban ennél sokkal többre van szükség. S hogy ezek egy része az idén megvalósuljon, ahhoz az illetékes hatóságok minden segít­séget megadnak. A szövetkezetekben pedig minden lehetőséget meg kell találni ahhoz, hogy a legolcsóbban, a leggyorsabban elkészítsék a gazda­sági épületeket. (Pálkováes) faanyagmegtaharítás a dombóvári víztorony építésénél ség nagyobb mennyiségű faanyagra, bár itt is az állványpallókat hasz­nálják fel, ami aztán a beton meg­szilárdulása után — mivel nem szabdalták szét — állványozásra fel­használható. Amint az alap elkészült, műkö­désbe lép a toronydarú, ami majd a helyére emeli az előregyártott vas betonelemeket. Ha a régi módszer­rel építenék a víztornyot, mintegy háromszáz köbméter faanyag kel­lene hozzá, előregyártással ennek csak tizedrésze szükséges. így har­minc köbméter faanyaggal lebonyo­lítják az egész építkezést, ennek is ténylegesen csak húsz százaléka — hat köbméter — használódik el, a többit majd újra fel lehet használ­ni, Különösen jelentős ez á megta­karítás, ha azt tekintjük, hogy a zsaluzóanyagot import útján szerzi be az ország. Az építők tartják 'az ütemtervet. Március 31-éig teljesen elkészül a torony alapja és az előregyártással is 50 százalékra elkészülnek. Ez­után kezdik meg az előregyártott elemek összeépítését, őszre pedig már az új vízmű biztosítja a község lakóinak jó ivóvízzel való ellátását. Felelőtlen Nem mindennapi üggyel találkoz­tam a minap a bűnügyek böngészé­se közben. A bűnügy lényege az volt, hogy egy dunaföldvári lakos patkányméreggel közvetlenül ve­szélynek tette ki az emberek életét. Ez pedig nyilván bűncselekmény még akkor is, ha elkövetője előre j nem számolt a várható következ­ményekkel. ■ Két szomszéd között nézeteltérés volt, mert az egyik szomszéd tyúk­jai a kerítésen átjártak a másik szom széd kertjébe és ott lecsipkedték a' hasznos növényeket. Ezért H. M. mérgezés bosszút akart állni és kukoricadarát összekevert Arvalin patkányméreg­gel s a kertbe szórta, ahol a szom­széd tyúkjai járni szoktak. A tyú­kok meg is ették a patkánymérge­zett kukoricadarát és közülük 32 el­pusztult. Ha közben valaki fogyaszt a pat­kánymérgezett tyúk húsából, saját magát is megmérgezi és könnyen belehalhat a mérgezésbe. Éppen Du naföldváron történt egy eset, amikor egy ember Arvalinnal mérgezett kecskehúst evett és belehalt. Sze­rencsés véletlen volt, hogy ezesetbea sem történt mérgezés.

Next

/
Thumbnails
Contents