Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-15 / 63. szám

1959. március 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Egy pártbizottság tevékenységéről A z MSZMP Szervezeti Szabály- " zata a pártbizottságok feladat­körének tisztázásánál a következő­ket mondja ki: »-Irányítja a hozzá­tartozó terület pártszervezeteinek munkáját, megszervezi és ellenőrzi a párthatározatok pontos végrehaj­tását«. A városszámba menő Dombóvár község pártbizottsága nagyjában- egészében ennek megfelelően végzi munkáját. Különös erényük az, hogy minden községüket érintő lényeges kérdéssel a választott szerv ülésén foglalkoznak. így megvitatták a vá­rosfejlesztés, üzemtelepítés, az áru­ellátás, a közlekedés problémáit és mint a belső buszjárat létesítése, a zöldségtermelés fokozása a tsz-ek- ben és egyéb szociális-kulturális in­tézkedések bizonyítják, nem is ered ménytelenül. Időnként napirendre tűzik 1-1 párt-alapszervezet mun­káját is. Ami a pártszervezetek munkájá­nak irányítását, szervezését és el­lenőrzését illeti, ez nagyrészt a há- romhavonként rendszeresen megtar­tott pártbizottsági üléseken és a kéthetenkénti v. b. üléseken, a vá­lasztott tagok közreműködésével tör ténik. Az üléseken a pártbizottság tagjai mindig csaknem teljes szám­ban megjelennek. Ezeken az érte­kezleteken a pártbizottsági tagok bátran elmondják kritikai észrevé­teleiket az irányítástól, egy-egy fel­adat értékeléséről. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint is többször felhív­ják a vitában a figyelmet a veszé­lyekre, előrelátható nehézségekre, melyekkel számolni kell. Számon- kérik a függetlenített titkártól, hogy a pártbizottság határozatait kiküld- te-e az alapszervezeteknek és mi tör ténik azokkal. A határozati javas­lathoz kiegészítések is vannak, me­lyek többségét beveszik a határoza­tokba. E gy-egy nagyobb kampány­s munka előtt minden esetben megszabják a párt-alapszervezetek feladatait és a választott pártszerv', a pártbizottság, valamint annak tag­jainak tennivalóit is. Az értékelések is így történnek. Van náluk itt hiá­nyosság annyiban, hogy túlsók szó esik a szervezeti kérdésekről és ke­vésbé elemzik egyik-másik napi­rendnél a politikai tapasztalatokat, a tömegkapcsolat alakulását. Jgy volt ez a választási munka, a párt­oktatás, a termelőszövetkezeti fej­lesztés külön napirendre tűzésekor.) V. b. ülések napirendje volt a »Mező gazdaság szocialista átszervezésének számszerű eredményei« c. téma, ami­kor a vitában azért csak szóba ke­rült a nem-politizálás káros jelsza­va," a pártélet gyengeségének okai is. A vajgyári pártszervezet tevé­kenységének megvitatásakor helye­sen elemezték, mit kell tenni a poli­tikai munka megjavítása terén. Ezt kellene tenniük máskor is, helyes lenne jobban törekedniük a tartalom megvitatására, az alaposabb és rend­szeresebb politizálásra. A párthatározatok végrehajtásá­" nak megszervezésében és el­lenőrzésében a választott pártszerv, a pártbizottság csaknem valamennyi tagja résztvesz. Amikor napirendre tűznek 1-1 feladatot, megbeszélik sa­ját tennivalóikat. A 23 pártbizottsági tag mintegy háromnegyedrésze rend szeresen résztvesz az ellenőrzésben, segítésben. Elosztották maguk kö­zött a párt-alapszervezeteket és ott mint a pártbizottság teljesjogú tag­jai segítik a politikai munkát. Veze­tőségi üléseken, taggyűléseken, a pártoktatáson résztvesznek, Jájékoz- tatják a párttagságot, segítenek a vezetőségnek. A legagilisabb' párt­bizottsági tagok Kőműves és Fux elvtársak, de nagyon aktívak Lúgos, Horváth, Mosonyi és Mesterházi elv társak is. Többször megvizsgálnak 1-1 területet, vagy problémát bri­gádmunkában is, mielőtt az napi­rendre kerül. Nemegyszer bemennek a pártbizottsági tagok a párthelyi­ségbe a titkárral megbeszélni a vi­tás kérdéseket. Nemrégiben egyikük a szemináriumon tisztázatlanul ma­radt »milyen osztályok vannak most nálunk, osztály-e a kulákság« kérdéssel fordult hozzá, amit együt­tesen tisztáztak. A rendszeresen megtartott ülések, a választott szerv tagjai aktivitá­sukkal jelentősen segítik ebben a nagyközségben a politikai munka megjavítását, a feladatok sikeres megoldását. SOMI BENJAMINNÉ „Amikor csak leket, újból visszatérek“ Szekszárd város hosszú időn ke­resztül ismeretlenül is oly kedves volt a számomra. Itt született, itt harcolt és ide vágyott vissza drá­ga férjem, elvtársam, barátom, szí vemnek jobbik fele, Kövendi Sán­dor. Közel 30 évig csak férjem el­beszélése alapján élt a képzele­temben ez a város. Ide készültünk együtt visszatérni második ha­zánkból, az életünket megmentő Szovjetunióból. Itt szerettünk -vol­na élni és dolgozni szeretett né­pünk ügyéért. Az élet azonban közbeszólt és nem így történt. Drága férjem elesett a fasiszták elleni küzdelemben. De én mégis­csak visszatértem ide és felejthe­tetlen egy hetet töltöttem a mártí­rok városában. Amíg élek, mindig meleg szere­tettel fogok visszagondolni a párt- bizottságon dolgozó elvtársak szer rető gondoskodására. Munkámban elkísér majd a szekszárdi gimna­zisták figyelő tekintete, a techni­kum diákjainak meleg érdeklődé­se, férjem egykori harcostársai­nak baráti kézfogása. Mélyen a szí vembe zártam a Tolnai Selyem­gyár munkásnőinek meleg moso­lyát, a párt, a KISZ titkár, az ü. b. elnök elvtársnő forró ölelését Gubóviráguk mindig, mindig a szó bám asztalát fogja díszíteni. Tisz­telettel fogok emlékezni Imre Er­zsébet nyugdíjas selyemgyári mun kásnőre, aki 40 esztendeje, híven őrzi drága férjem kezeírását. Nem fogom elfelejteni a sajtó dolgo­zóinak érdeklődését sem. Még egy képet megőrzők a szí­vemben. Előttem lebeg majd a kis Oblath Péter apró kis alakja, amint virágot visz mártírhalált halt nagyanyja, Berták Róbertné sírjára. Amint apró kis kezeivel zöld ággal rakja körül az ibolya­csokrot és azt kérdezi? »Anya. miért van ide temetve az én nagy­anyám?« Fáradt, öreg szívemmel én már könnyen élérzékenyülök, de ezek a könnyek erőt is adnak. Erőt ad­nak ahhoz, hogy amíg csak bírok, tovább dolgoizam, mert igaza van Prantner József elvtársnak abban, hogy nyugdíjas munkások van­nak, de nyugdíjas kommunisták nem lehetnek. Most, amikor búcsúzom, csak azt tudom mondani, hogy amikor csak lehet, újból visszatérek, mert öreg szívem egy darabja itt ma­rad Szekszárdon. Kövendi Sándorné Berena Anna Nagy gondokban volt Szabácsi István ... Fiatal felesége betegen fekszik, s Budapestre kell vinni, hogy ott gyógykezeljék. Három gye­rek: két fiú és egy kislány marad otthon — mit tegyen? Neki dolgoz­nia kell, mert nem maradhat oda­haza, hogy elvégezze a házimunká­kat. De nem lehet ebek harmincad- jára hagyni mindent... A több na­pig tartó töprengés után végül is úgy határozott, hogy elmegy a kiszesekhez, hátha akad közülük va­laki, aki megfelelő fizetés ellenében elvégezné a házi munkát. Kísérlete­zése azonban nem járt eredménnyel. Nem volt egyetlen lány sem, aki hajlandó lett volna elvállalni a mun­kát. Valami váratlan dolog azért mégis történt, amire Szabácsi István gon­dolni sem mert, de a lányok sem be­szélnek róla szívesen, pedig mahol­nap már az egész község tudja. Az történt ugyanis ... A KISZ-alapszervezetben már ré­gebben két segítő brigád alakult, amelyek időnként megbeszéléseket tartanak. Az nap, amikor Szabácsi a KISZ-hez fordult segítségért — tar­Ünnepélyes csapat-gyűlésen ) ismerkednek meg > a tamási járási úttörők ' a Hősök Könyvével# Mint drága kincset, oly féltve in-f dították el Tamásiból az úttörők aj Hősök Könyvét, amelyben összefog \ lalták az 1919-es Magyar Tanács-? köztársaság még fellelhető hagyó-^ mányait az első magyar munkásha- ( talom veteránjainak visszaemlékező- <• seit. f A tamási úttörő csapatok fórra- f dalmi nyomolvasói több fényképfel- J vételt is készítettek azokról a köz- épületekről, amelyekben a tanács- i hatalom szervei tevékenykedtek, de , i a fényképek őrzik a vesszőzéseknek, (• a kivégzéseknek helyeit is, valamint i’ a cellákat, ahol sínylődtek a Tanács köztársaság bátor harcosai. A Hősök Könyvét a járás minden úttörő csapata magáénak érzi, egyik többel másik kevesebbel, de segí- *. tett összeállításban. Most úton , van a bordókötetű könyv, ismerked- i nek vele a pajtások, megismerik be- |i lőle járásuk 40 év előtti történetét. | > Mindenütt ahova eljutott már a Hői1 I sök Könyve, ünnepélyes csapatgyű-11 lést tartottak az úttörők. * I NÉGY UJ KISZ-SZERVEZET ala- 4 kult a tamási járásban a közelmúlt- *' bán. Felsőnyéken, Martinca-pusztán, t Ujireg tsz-községben és Tamási-(' Rácvölgyben megalakult új szerveze {. tekben mintegy 130 fiatal törrtörült. Most van alakulóban Koppányszán- tón is egy új szervezet. RESPVBLICA Respublica, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákócziak, Köszöntelek a távolból előre! Most hódolok, midőn még messze vagy, Midőn még rémes átkozott neved van. Midőn még, aki megfeszíteni Kész tégedet, azt becsülik legjobban. Most hódolok, most üdvözöllek én, Hisz akkor úgy is hódolód elég lesz, Ha a magasból ellen idre majd A véres porba diadallal nézesz. Mert győzni fogsz, dicső respublica. Bár vessen ég és föld elédbe gátot, Miként egy új, de szent Napóleon Elfoglalod majd a kerek világot. Kit meg nem térít szép szelíd szemed. Hol a szeretet oltárlángja csillog, Majd megtéríti .azt szilaj kezed, Melyben halálos vésznek kardja villog. Te léssz a győző, a diadal-ív Ha elkészül, a te számodra lészen, Akár virágos tarka pázsitom, Akár a vérnek vörös tengerében! Szeretném tudni, ott leszek-e én A győzedelmi fényes ünnepélyen? Vagy akkorára már talán elvisz az Enyészet s ott lenn tart a sírba’ mélyen? — Ha meg nem érem e nagy ünnepet, Barátim, emlékezzetek meg rólam ... Republicanus vagyok s az leszek A föld alatt is ott a koporsóban! Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok Síromnál él jent a respublicára, Meghallom én azt, s akkor béke száll Ez üldözött, e fájó szív porára. (Pest, 1848.) Otthonos brigádszállásokat 1 A Palánki Tangazdaság brigád­szállásán az egyik traktorossal be­szélgetek. A traktoros rámutat a fa­lakra és találóan megjegyzi. — Látja, ezek a falak úgy néznek ki, mintha húst füstöltek volna a szobában. — De hát miért van ez? —Miért? Azért, mert rossz a kályhánk. — Na és nem lehet megcsinálni? — Meg lehetne csinálni, van műhelye a gazdaságnak, de ki törő­dik ezzel? , —' Ki törődik ezzel? — a szavak megütik az embert. — Hát a gazda­ság vezetői? Előkerül a takarítónő is. Ö a bri­gádszállás lakóira panaszkodik. — Egyesek csizmástól fekszenek az ágyra. Legutóbb pedig valaki a lepedő végéből hasított magának kapcának valót. Nagyon nehéz itt rendet tartani. A takarítónőnek igaza van. S iga­za van a traktorosnak is, aki amikor megtudja, hogy ki vagyok, újból pa­naszkodni kezd. — A kályha rossz, nem lehet raj­ta rendesen vizet melegíteni. Fürdő nincs. Ha megjövök olajosán, pisz­kosan, sokszor csak hideg vízzel tu­dok lemosakodni. tották ismét a megbeszélést. Sok mindenről szó volt — mint általá­ban — s így került tehát napirend­re Szabácsi kérelme is. Amikor elhangzott a kérelem, mély csend fogadta. Senki sem je­lentkezett. Végül valaki megszólalt: — Segíteni kellene rajtuk — de pénzért? Ez így nem lesz jó. Csak úgy, barátságból kellene segíteni rajtuk, hiszen Szabácsi is és a fele­sége is tagjai a KISZ-nek. — Végezzük el a házi munkákat, mint a segítő brigád tagjai. És hamarosan megtörtént a döntés is: társadalmi munkában, mindad­dig, amíg szükség van arra, segítik Szabácsiékat. A lányok gyorsan elosztották ma­guk között a teendőket: néhány an a reggeli órákban segítenek, rendben tartják a lakást és a gyerekeket is gondozzák, másnak a mosás, ismét másnak a vasalás jutott. Többen ar­ra vállalkoztak, hogy sütnek és főz­— Nincs fürdő? Hisz minden bri­gádszálláshoz építenek fürdőhelyi­séget! — Ez igaz i— nevet keserűen a traktoros — ide is építettek. Szép kis fürdőszobánk van, csak éppen fürdőkád nincs benne. — Mit kellene csinálni? Hogyan lehetne a brigádszállásokat otthonos sá tenni? — Ezekre a kérdésekre ke restem a választ, s az emberek, akik nek feltettem a kérdéseket megvá­laszoltak. Hogy a brigádszállásokon zajló élet megfelelő legyen, ahhoz első­sorban is a gazdasági vezetők na­gyobb gondoskodása és a politikai szervek alaposabb munkája szüksé­ges. A fürdőszobákat nemcsak a forma kedvéért építették az újonnan épült brigádszállásokhoz, hanem azért, hogy a dolgozók munka után ftiröd- hessenek. Ha a munkás megfürdik és átöltözik, akkor a brigádszállás belső rendjét is könnyebb fenntar­tani. A brigádszobákban a legtöbb he­lyen nincs szobafelelős és nincs »há­zirend«. Mindenki azt csinál, ami éppen jólesik neki. Megtörténik, hogy három ember éjfélig »veri« a nek az egy időre asszony nélkül ma­radt családnak. És a szavakat tett követte, minden a legnagyobb rendben volt: tiszták voltak a gyerekek, rend volt a la­kásban, felsúrolták a padlót és be­eresztették, jutott tiszta ruha a férj­nek is, éppen úgy, mint amikor még egészséges volt a feleség. Jól esett a segítség a bajbajutott családnak. A segítő brigád jó munkát vég­zett. Varga Mária, Körmendi Júlia, Kardos Ilona és még sokan a fiata­lok közül méltán kapják a hálás kö­szönetét. Nem ez az egyedüli, amiért Ta­másiban egyre nagyobb elismeréssel nyilatkoznak a kiszes fiatalok mun­kájáról az illetékesek, de így véleke­dik a község lakossága is. A fiata­lok közül többen nemcsak a segítő brigádban, hanem »maszek« alapon is segítenek az arra rászorulóknak. Kovács Mária például eg3' idős né­nit segít rendszeresen. kártyát, egymást túlkiabálva, ugyan akkor a szoba másik három lakója pedig aludni szeretne, de nem tud. A brigádszállások lakóinak a szá­ma az állami gazdaságokban és gép­állomásokon többezerre emelkedik ilyenkor tavasszal. A lakók jelentős részo fiatal, s a Palánk-pusztai bri­gádszálláson tapasztalt nemtörődöm ség sajnos gyakori eset. A KISZ és szakszervezeti aktí­vák közül is, sokan élnek brigád­szállásokon. Közülük kellene kivá­logatni a »szobafelelősöket«. A bri­gádszállások, ha nagyobb gondot fordítanánk rájuk, a kollektív élet kialakításának legfontosabb »kohói­vá« válhatnának. Jártam olyan brigádszálláson is, ahol a lakók minden hét kezdetén programot állítottak össze maguk­nak. A program munka utáni sport órákat, könyvtári órákat írt elő, s a brigádszállások fiataljainak nagyrésze munka után színjátszó, ének és táncpróbákra járt. A gazda­ság vezetői tőlük telhetőén minden segítséget megadtak a brigádszállá­sok részére, és itt még véletlenül sem történhetett meg, hogy valaki a lepedő végéből kapcát hasított ma gának. H. T. A fiatalok most arra készülnek, hogy »feltérképezik« a községet, s ahol olyan idős családokat találnak, akik segítségre várnak, patronálni fogják őket. * A fiatalok segítenek, joggal vár­ják, hogy a lehetőségekhez mérten őket is segítsék. Manapság igen ko­moly gondokkal küszködnek: hol üs­sék fel tanyájukat? Nincs állandó helyiségük, ahol megbecsülésre mél­tó munkájukat zavartalanul kifejt­hetnék. Egy ideig a művelődési ház­ban kaptak helyet (a közelmúltban ott is segítettek takarítani), de innen el kellett költözködniök, s a bölcső­dében kaptak helyet. De nemsokára — a községi tanács tájékoztatója szerint — megnyílik ismét az idény­bölcsőde és a fiataloknak akarva, nem akarva tovább kell menniük. Segíteni kellene rajtuk, ha más­ként nem, talán úgy, hogy a párt­helyiség nagytermében — amely igen alkalmas lenne a fiatalok ré­szére saját rendezvényeik megtartá­sához — kaphatnának otthont. K. Balog János A SEGÍTŐ BRIGÁD PETŐFI SÁNDOR:

Next

/
Thumbnails
Contents