Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-13 / 61. szám

19S9. március 13.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

Régi harcok emléke

Munkásasszonyok találkozása

Á

sókat próbált, hányatott sorsú, megpróbáltatásokkal tarkított életű, hófehér hajú idős munkásasszony szinte megifjodva lép be a selyemgyár kapuján. Bár először jár itt, meglepődve tapasztalja, hogy nem ismeretlen már a gyári asszonyok előtt, mert a „selyemszobában” egy 38 éve a gyárban dolgozó asszony, Pachlina Rezsőne így szólítja meg:

— Olvastam az újságból, hogy megyénkben tartózkodik Kövendiné elvtársnő. Úgy örülök, hogy eljött hozzánk és személyesen is láthatom.

Kedves jelenetnek vagyunk tanúi, mikor a ..selyemszoba” egyik dolgozója sárga selyemszálat tűz Kö- vendi Sándorné mellére, szerény emléknek szánva.

Ebédszünetet tartván, az ebédlőben körülveszik, kíváncsian várják a vendég szavait, úgy a fiatal, mint az idősebb munkásnők. Gyarapodnak a hallgatók, mert rövid idő alatt szinte futótűzként terjedt el a gyárban, hogy egy régi munkás- mozgalmi harcos asszony látogatójuk van.

Feszült figyelem kíséri szavait, mikor szekszárdi származású férje életéről, munkásságáról beszél, de különösen megelevenednek, amikor, saját múltját, megpróbáltatásokkal teli életét, harcait ismerteti.

— Háborúellenes felszólalásom és a Tanácsköztársaság védelmében a fegyveres harcban való részvételem miatt a fehérek halálra ítéltek. — A nagy csendben szinte lemérhető a megdöbbenés az életet szerető fiatalok és idősebbek arcán. Megpróbálják beleélni magukat az akkori fiatal lány helyébe, aki a siralomházban várja kivégzését.

— Lenin távirata, a szovjet nép mentett meg, mert minden halálraítélt kommunistáért tíz magyar hadifogoly fehértisztet ígértek. Ez nekik kedvezett, így menekültem meg. — Felenged a feszültség, a hallgatók megkönnyebbülnek, bár a figyelem nem csökken. Mennyit szenvedett a meggyőződéséért, az elvéért ez a fehér hajú asszony! A testét annyira összetörték a vadállatok, hogy hordágyon szállították a számára az életet, szabad levegőt biztosító szovjet földre. Hosszú ideig textilgyárban dolgozott, ismeri jól a textilesek életét, munkáját, szívesen jött el a-Tolnai Selyemgyárba, velük találkozni.

Lelkes, nagy taps fogadja rövid kis beszédét, szerető tekintetek simogatják. Nehezen indulnak visz- sza a munkába, menni kéne már, rövid az ebédidő, de szeretnének még hallani róla, tőle magától. Fekete szemű fiatalasszony mondja, hogy férje a fogságban megismerte

Berzeviczy Gizellát, a hadifoglyok agitátorát, kérdezi a vendéget, ismerte-e őt, együtt voltak-e? Másikuk azt kérdi, van-e gyermeke, mire az őszhajú asszony kis szünet után csendesen így válaszol: — Sajnos nincs, hogy soha ne lehessen gyermekem, arról kínzóim, a fehértisztek gondoskodtak. A Szovjetunióban tizenöt évig voltam orvosi kezelés alatt, míg helyrehoztak. — Hívják, látogasson el hozzájuk máskor is.

TUf egható a búcsúzás, amikor ölelésre, búcsúcsókra borul össze a fekete hajú, sudár termetű KISZ-titkár és a fehér hajú, már barázdált arcú, idős harcos. Hogy ezek az asszonyok milyen szemfülesek! Megtudták valahonnan, hogy Anna néni ma ünnepli 65. születésnapját, és gyönyörű, színpompás selyemgubó-virágcsokorral ajándékozzák meg.

A következő állomás Imre Erzsébet kicsiny, takaros otthona, meglátogatja őt Kövendi Sándorné, mint férjének régi ismerősét, aki még ma is őrzi a 19-es emlékeket.

— Hát ebben a házban is volt szegénykém, — emlékezik megha- tottan Anna néni. A 49 évi szorgos munka után nyugalomba vonult munkásasszony, Imre Erzsébet mesélni kezdi a régi-régi, kissé megfakult emlékeket.

— Nagy harcos volt a Sanyi, sokat megfordult nálunk, már a munkáshatalom előtt is. Röpcédulákat hozott, minden héten Bogyiszlóra és Faddra járt szervezni a cipészeket. El is bujtattuk sokszor, hol a padláson, hol másutt. Együtt harcolt a bátyámmal, nagyon szerettük őt.

A bütykös munkáskezek remegve szedik elő a féltve őrzött emlékeket, a megsárgult fényképeket és a neki küldött szekszárdi képeslapot. Ezt még 1918-ban kapta, május 13-iki kelettel írták, melyben Kövendi Sándor közölte, hogy rövidesen ellátogat hozzájuk. A megözvegyült feleség nehezen palástolt meghatottsággal veszi kezébe a több mint 10 éve meghalt élettárs, a szeretett, kedves írását és csöndesen ennyit mond: — Szegénykém ... Ez az ő írása, megismerem. — Erőt vesz magán:

— Mondjon már valamit, kedves arról, hogy maguk a Selyemgyárban mit tettek 1919-ben? — kéri a nyugalomba vonult munkásasszonyt.

— Elzavartuk a munkásnyúzó

igazgatót, akinek a hajcsárai nem egyszer a hátunkba hajították a „vaskanalat”, ha valami nem tetszett nekik. Folyt a vérünk, mert olcsó volt a munkásvér. Hajer elvtársat választottuk meg munkásigazgatónak. A bukás után le is csukták, együtt éreztünk vele, kenyeret küldtünk be neki a börtönbe, közepébe sütöttünk egy cédulát, amelyen ez állt: „Elvtárs ne búsúlj, ne add fel a reményt; világos hajnal váltja fel az éjt.”

Kipirul, fiatalosan, ragyogó szemmel mondja: — Az volt ám az igazi, amikor 1919-ben a vásártéren nyolcvan gyárimunkás énekelte a selyemgyári munkásdalt! Hogy melyik az? — Rátörnek az emlékek, kicsit vár, míg megnyugszik, de azért kissé reszket a hangja, amikor elkezdi dalolni:

JEGYZETEK

a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának márciusi határozatáról

Szépséges büszke úrnők nem tudtátok sosem Miért szikrázik, csillog a drága szép selyem Kiáltsák hát világgá bús, lázadó dalok,

A selymek garmadája a könnyünktől ragyog.

Mi görnyedünk a gyárban, az élet fut tova Jaj, mi csak megszülettünk, de nem éltünk soha.

A selymek fényes árját teremti két kezünk,

Mások selyemben járnak, de csak rongy jut nekünk. Szépséges, büszke úrnők selymet ne öltsetek, Keserves, égő könnyünk felmarja testetek.

Ha a selymek zizegnek, az a mi sóhajunk,

Az élet szép kertjében csak hullunk, száradunk.

— Hát így volt ez. Mondom is mindig a fiataloknak, most menynyire másként élnek, mint mi régen. Most már a munkáslányok járnak a selyemben, a finom holmikban, a nylonban. Jönnek is hozzám, kérik sokszor, meséljek nekik a régi időkről.

Elmerengenek. — Biztos szeretett volna hazajönni a Sanyi is, ugye? — Nagyon, nagyon sokat emlegette Szekszárdot, a harcostársakat. Hogy készült mindig haza!... Sajnos, nem jöhetett, mert szinte a győzelem küszöbén halt meg, a háborúban.

1(3 úcsúzni kell. Szívbőljövő, U meleg szavakkal búcsúznak, az egyik munkásasszony, Imre Erzsébet, a másiknak így mondja: „Megőrzőm örökké a Sándor emlékét.” (Amint látjuk, ezt is teszi.)

Bensőséges, szép találkozások emlékét őrzi e nap az idős harcos, Kövendi Sándorné és a Tolnai Selyemgyári munkásasszonyok szívében.

Somi Benjáminná

Mindenben szót értünk az új belépőkkel

írta: Farkasfalvi József, az uzdi Táncsics Tsz agronómusa

Termelőszövetkezetünk tagsága az elmúlt hetekben megszaporodott és ▼elük együtt a földterület mintegy 400 holddal növekedett. Az új belépőknek sok kérdésük van a közössel kapcsolatban, amire mi őszintén és becsületesen megválaszolunk, s úgy intézzük a szövetkezet ügyeit, hogy minden kérdésben szót értsünk az új belépőkkel.

Nagy gondot okozott például a közös állatállomány kialakítása, különösen pedig az új belépők által felkínált lovak hasznosítása. A hely zet ugyanis az, hogy az elmúlt évek ben már kialakítottuk a nagytáblákat és jól bevált az, hogy 90—95 ka tasztert holdra tartottunk egy pár igás lovat. Most viszont az volt a helyzet, hogy 20 holdra jutott volna egy pár ló, amit érthető módon nem tudunk gazdaságosan kihasznál ni. De azért a szövetkezeti tagoktól a lovakat át kellett venni, mert meg értettük, hogy ha a szövetkezetben dolgozik valaki, nem tarthatja az istállóban a lovát, csak azért, hogy etesse. Ezért úgy döntöttünk, hogy 40 holdra hagyunk meg egy pár lovat, a többit pedig, — mivel ezek úgy is kiöregedett jószágok, — az Állatforgalmin keresztül vágóba adjuk el. A gazdákkal így megegyeztünk, s mindenki elégedett volt.

Gondot okozott az új belépőknek az is, hogy mi legyen a már leszerződött szarvasmarhákkal és a háztájiban feleslegessé vált tehenekkel. A szövetkezet átvette a szerződötteket is, meg a nem szerződötteket is. Létesítettünk egy istállót, ahol kifejezetten tuberkulózis-mentes állatok vannak, a fertőzésre reagált szarvasjószágokat pedig elkülönítve tartjuk a többitől. A későbbiekben természetesen ezeket a fertőzött teheneket majd kiselejtezzük, de erre már nem az egyénnek lesz gondja, hanem a szövetkezetnek.

Az új belépők által behozott vetések, évelő pillangósok körül is vol tak viták, de e tekintetben is megegyezésre jutottunk. Egy kataszteri hold föld mélyszántásért például 6 munkaegységet írtunk jóvá az új be lépőknek. A vetésekért pedig holdanként 16 munkaegységet írtunk a tag nevére. Aki ősszel, vagy már az idén 160 mázsa istállótrágyát hordott ki a földre, és ezt behozta a kö zösbe, annak 19 munkaegységet szavazott meg a közgyűlés. Az évelő pillangósoknál pedig, függően a növény beállottságától 10—16 munkaegységet adtunk egy holdért.

A földjáradékot is mindjárt tisztáztuk az új belépőkkel. A közgyűlés kimondta, hogy a behozott föld után mindenkinek fizetünk földjáradékot. Ezt a tsz összterületének egy kataszteri holdra eső átlag aranykorona értéke után állapítjuk meg. Vagyis minden aranykorona után 5 kiló búzát fizetünk terméA Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa, amellett, hogy a világ elé tárta a Szovjetunió eredményeit és a kommunizmus épí tésének jövőjét, egyben az egész világ szocialista erőinek seregszem'é- je is volt. Seregszemléje volt a szocialista tábor országainak, amelyek az elmúlt években döntő sikereket arattak a szocializmus építésében. Ott voltak a kongresszuson a hatalmas Kína képviselői, azé a Kínáé, amely röpke évek alatt évtizedeket, sőt túlzás nélkül mondhatjuk évszázadokat halad előre. Ott voltak a többi népi demokráciák képviselői is, akik büszkén (tárhatták a világ elé: pár év múlva felépül országukban a szocializmus.

Minden haladó embert örömmel, bizakodással töltött el ez a seregszemle.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága március 6-án tartott ülésének határozata éppen a szocializmus világméretű diadalát tekinti alapnak, kiindulópontnak, amikor hazánk belső helyzetét elemzi. A Szovjetunió Kommunista Párt jának XXI. kongresszusán szerzett tapasztalatok fényében veszi ez a határozat vizsgálat alá Magyarország belső helyzetét.

Megállapítja: »Fejlődésünk 1958- ban a termelés, a termelékenység, az önköltség, a minőség, a külkereskedelem, a fizetési mérleg alakulása terén, tehát a legfontosabb területeken kedvezőbb volt a tervezettnél.-«

Két és fél esztendő alatt nemcsak hogy eltakarítottuk az ellenfor radalom romjait, nemcsak hogy meg szilárdítottuk gazdasági helyzetünket, hanem a párt és a kormány reális, a valóságtól el nem szakadó gaz daságpolitikájának eredményeként olyan alapot, olyan gazdasági bázist teremtettünk, amelyről ugrásszerű fejlődést érhetünk el a szocializmus építésében.

Ezt bizonyítja a mezőgazdaság szó cialista átalakulásának gyors üteme is az elmúlt hetekben. Soha nem volt még annyi termelőszövetkezet és ennyi szövetkezeti tag Magyar- országon, mint most van. Március

1-én a szocialista nagyüzemek a magyar föld szántóterületének több mint 40 százalékát uralják.

A Magyar Szocialista Munkáspárt decemberi határozata nyomán a magyar falvak népe forradalmi átalakulást hajtott végre. Ez is bizonyítja, hogy a párt helyesen ismerte fel az időt, a szocialista forradalom soronkövetkező láncszemét. Most is, ebben a márciusi határozatban is fel hívással fordul a magyar néphez a párt: »1959. végére érjük el nép- gazdasági tervünk néhány legfontosabb mutatójának — a szocialista ipar termelésének, a termelési költségeknek, a beruházásoknak, a termelékenységnek, a nemzeti jövedelemnek — a hároméves tervben 1960-ra tervezett színvonalát.« S ez a felhívás nem egyedül a lelkesedésre, hanem az eddig elért eredményekre, a számokra alapoz. Mert, ha 4 százalékkal teljesítjük túl az ipari termelés tervét, ha teljesítjük a mezőgazdasági termelés 5,2 százalékos emelkedésének a tervét és a beruházási volumen tervét, akkor 1959. végére a hároméves tervnek több mint 80 százalékát teljesítjük.

A szocializmus győzelmének a meggyorsításáért világméretű harc folyik. A szocializmus elérkezett a kapitalizmus teljes legyőzésének a korszakába. A szocializmus eddigi sikerei lehetővé teszik, hogy a kommunista társadalom emberi közelségbe kerüljön hozzánk és megvalósuljanak az emberiség legmerészebb álmai. Ezek az évek — a jelen — az a kritikus pont, amikor a termelőerők fejlődése maga után vonja az emberek termelési viszonyainak meg változását — ami a többi között az eddig nem ismert magas életszínvonalban, az emberek szükségleteinek a tökéleteshez mind közelebbi kielégítésében is kifejezésre jut.

A történelem legragyogóbb napjait éljük és a történelem leglángolóbb fejezeteit írjuk: a munkapadoknál, a földeken, a laboratóriumban és az íróasztalnál. És a ragyogó jövőért vívott harcunkban ezúttal is a párt mutatja meg a helyes utat.

Gy. 3.

hírek

szetben, vagy pénzben, de az utóbbi esetben a mindenkori napi áron adjuk a tagoknak.

Szóbakerült az is, hogy az új belépők között, meg a régi tagok között is vannak többen, akik házat akarnak építeni. A szövetkezet közössége az ilyen tagokon is segít. A vezetőség eljár, hogy a szövetkezeti tag a házépítéshez hitelt kapjon és az építkezés ideje alatt a felmerülő szükséges munkák gyorsabb elvégzésére 12 napra fogatot ad a szövetkezet az építkező termelőszövetkezeti tagnak, amiért nem kell fizetni.

A háztáji baromfiudvar benépesi tését is közösen oldjuk meg. összeírjuk a tagok naposcsibe igényléseit és nagy tételekben szállítjuk a községbe, aminek a költségeit teljes égé szében a szövetkezet viseli. így a tagok munkaidőt takarítanak meg j és a szállításért nem kell fizetniök.

A mi szövetkezetünkben a vezetők is, meg a tagok is nagyon jól tudják, hogy sok kis család közös és egyéni problémáit e nagy családnak kell ezután mindig megoldani. De a mi szövetkezetünkben kialakult az a vélemény, hogy minden vitás kérdésben szót lehet érteni, csak arra van szükség hogy bizalommal legyenek a tagok egymás iránt, becsüljék egymást és mindig legyen meg bennük a segítőszándék. |

— Az idén először ünnepelték meg a nőnapot a Palánki Téglagyárban. A téglagyár kultúrtermében rendezett ünnepségen virágcsokrot és csokoládét kaptak a gyár nődolgozói.

— Az iráni Gurim futballcsapat játékosai fel vannak háborodva. Vezetőjük ugyanis azt az utasítást adta, hogy vágják le hosszú szakállukat, amelyről pedig híresek voltak az egész országban. Az utasítás oka: a legutóbbi meccsen az egyik futballista szakálla beleakadt az ellenfél egyik játékosának inggombjába és ez az incidens nagy bonyodalmakat okozott.

Egy Kormich traktort ajándékoz a Tamási Gépállomás az általános iskolás és ipari tanulóknak. Az ekével, tárcsával és boronával felszerelt traktort a politechnikai oktatás keretében alkalmazzák.

— Tolna megyében ebben az évben több mint 4 százalékkal emelkedett a községfejlesztési hozzájárulás az elmúlt évhez viszonyítva.

— A rulettnél mindig a bank nyer. Kiderül ez Franciaország öt legnagyobb játékkaszinójának 1958-as jövedelem kimutatásából is. A Párizs- környéki Enghien-ben a játékkaszinó 1958-ban l milliárd 34 millió frank nyereségre tett szert. Nizzában a kaszinó 843 millió, Divone-ban 258 millió, Cannes-ban 586 millió, Aix-en- Provence-ban 487 millió volt az évi nyereség. Hogy a játékosok mennyit nyertek, erről nincs statisztikai kimutatás, de feltétlenül jóval kevesebbet, mint a bank.

— A közeli napokban vizsgáznak Kocsolán az általános iskola esti tagozatának tanulói. Március 17-én tizennégy VII. osztályos 18-án pedig tíz VIII. osztályos dolgozó vizsgázik.

— Ünnepélyes keretek között zajlott le a nőnapi ünnepség Tolna községben. Az ünnepségen részt vevő nőket úttörők köszöntötték egy csokor hóvirággal, és békegalambot tűztek az ünnepeltek kabátjára. Az ünnepségen Faragó László, a Művelődésügyi Minisztérium főosztály- vezetője mondott ünnepi beszédet, ezután színvonalas kultúrműsor szórakoztatta a vendégeket, melynek keretében a II. számú általános iskola énekkara énekelt és a KISZ szimfonikus zenekar adott műsort Ferencz József karnagy vezetésével.

— A szicíliai Capo d’Ordandóban

a fogorvost felkereste Umbera Pin- taudi, aki egy autószerencsétlenségben szerzett agyrázkódás következtében megvakult. A páciens két záp- fogát akarta kihúzatni. Amikor erre sor került, szinte hihetetlen dolog történt: visszanyerte látását. A csodát egy egyszerű fogó produkálta. Magyarázata, hogy a kihúzott fogak gyökerei • nyomást gyakoroltak a szemidegekkel kapcsolatban levő idegekre.

— A Paksi Járási Rendőrkapitányság kultúrcsoportja Mihail Sebastian: Névtelen csillag című háromfelvo- násos víg játékát mutatja be március 15-én Tamásiban.

— A Tolna megyei Tanács Bánya- és Építőanyagipari Egyesülése 50 000

darab téglát küldött a bátaszéki termelőszövetkezetnek a tsz építkezéseinek segítésére.

— Nyolcvan éves korában meghalt

Gabriella Fiadé, a világ leghíresebb modellja, akiről Renoir ötvennél több remekművet festett. A bourgogne-i születésű Gábriellé 18 éves korában lépett Renoirék szolgálatába. A nagy francia festő ebben az életerőtől duzzadó fiatal lányban az ideális nőtípust látta.