Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-12 / 60. szám
1959. március 12. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG i A forradalom vívmányaira vigyázott A napokban két, látszólag ellentétes élmény tapasztaló ja voltam. Olvastam Révai Józsefnek a Társadalmi Szemlében Ady Endre ha tálának 40. évfordulójára megjelent írását »A tűz csiholója« címmel, és jártam Dombóváron az Ady Endre utcában. »Ady költészete valóban nem cigányzenéje a 6?-es kiegyezés utáni Magyarországnak — olvasom az írás egy részletét — hanem kísérőzenéje volt »a nemes urak haláltáncának«, ő nem »Toldi hűségéről« mesélt, hanem akár szabadítóan vagy keserűen énekelt i— a magyar népet riasztotta, ébresztette, sürgette, nógatta, szidta és biztatta a felszabadító tettre, a forradalomra, az úri rend megdöntésére, az új szabad Magyarország, a népi Magyarország kivívására.« És e sorok valóságaként itt Dom bóváron az Ady Endre utcában találkoztam Bernáth István elvtárssal, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság veterán harcosával az egy kori vasutassal, ö is azon százezrek, milliók között volt, akiket a bíztatás, a párt tanításai, a magyar nép érdekei lelkesítettek, s így ment a harcba, az úri rend ellen. S ma?... * A sezlonon ülő idős bácsit úgy veszik körül a gyerekek, mint a jó nagyapát az unokák, dédunokák, akik mesére várnak. De nem mesét, az élő valóságot hallják a nem is unokák, hanem az úttörők, a forradalom nyomolvasói. S Ber- náth István elvtárs 40 év távlatából emlékezik... A gyerekek pedig buzgón jegyezgetnek füzetjeikbe hogy gyarapodjon adatuk, élményeik a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára készítendő Hősök Könyve számára. — Szép idők voltak azok — kezdi. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Zay Dezső parancsnoksága alatt megalakult a zászlóaljunk. Én a fegyelmi szakaszba kerültem. Velünk harcokak a tanító bácsik is, mint Molnár, vagy Gye- nis tanár bácsik. Régen volt, a má sik nevüket már elfelejtettem — teszi hozzá mintegy bocsánat- kérőén. Ezt még a gyerekek is meg értik... — Mi volt a munkájuk? — kérdezi az egyik kis szorgalmas jegy zetelő. — Nem volt könnyű bizony a forradalom vívmányaira vigyázni, mert ez volt a dolgunk. Akkor is voltak olyanok, akik esküdt ellenségei voltak a nép hatalmának. — Emlékszem, egyszer riadóztatták bennünket. Nagyszékelybe kellett mennünk. Mikor kiértünk, s kivizsgáltuk az esetet, megtudtuk, hogy a nép ellenségei, mivel már másként nem tudtak ártani nekünk, agyonvertek egy vörös ka tonát... — így folyik a beszélgetés, majd sor kerül arra is, mi mindent tett a Tanácsköztársaság a dolgozókért és a gyerekek jobb életéért. Mind belekerülnek a jegy zetfüzetekbe, s a fel-felvillanó sze mek a régiek lelkesedését tükrözik vissza. Annál keservesebb hallani a Tanácsköztársaság vérbefojtása utáni események hírét. — Sok vol na elmondani milyen válogatott kínzásnak tettek ki bennünket el- fogatásunk után. Tíz hónapig tartottak vizsgálati fogságban. Ez idő A Tolna megyei színjátszó együttesek munkájáról Az elmúlt ősz és tél folyamán sokat javult a Tolna megyei művészeti együttesek, színjátszócsoportok műsorpolitikája. Az ellenforradalom után rengeteg kárt okozott a régi álkultúrát, a kispolgári giccset terjesztő színművek elburjánzása. Elszaporodtak a hivatásos hakni-brigádok, de nagyon sok műkedvelő együttes munkája sem volt jobb. Sok helyt színházasdit játszottak, semmi sem volt fontos és semmi sem volt szent, csak a bevétel. Ennek érdekében feláldozták a mondanivalót, jobban mondva éppen olyan színműveket tűztek műsorukra, melyeknek* mondanivalója korántsem kívánatos. A helyzetet nem lehetett egyik napról a másikra megváltoztatni, az adminisztratív módszerek mellett — mert néha arra is szükség volt és van is — nagy szerep várt a felvilágosító munkára. Meg kellett győzni az együttesek vezetőit és tagjait arról, nem az a feladatuk, hogy színházasdit játsszanak és bevételi forrásnak tekintsék csoportjukat, ellenkezőleg, az, hogy a maguk eszközeivel, a kultúra területén járuljanak hozzá a szocialista építőmunkához. A munka figyelemre méltó eredményeket hozott. Érdemes végignézni, mit játszanak és mivel készülnek a színjátszó együttesek. Már a puszta felsorolás is nagyon sokat mond, megnyugtató és előremutató. A bonyhádi járási művelődési ház csoportja Dobozy Imre: Szélvihar c. drámájával készül. A drámát áprilisban Kaposvárott is bemutatják, a Somogy megyei „Latinka Sándor” színjátszó fesztivál keretében. Gyönkön a járási rendőrkapitányság színjátszó^ együttese szintén a „Szélvihar”-t tanulja. A nagymányokiak Gergely Sándor: Vitézek és hősök című drámájával készül. Várdombon Jókai: „Debreceni lunátikus”-át vették fel repertoárjukba a színjátszók, Kis- székelyben Szigligeti: „Cigány”-áti i mutatják be. A bölcskei együttesi1 Csiky Gergely: „Nagymamá”-ját mutatja be. Móricz Zsigmond „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című színművét a magyarkesziek vették műsorukra, a paksi járási művelődési ház műkedvelői pedig Niccodémi: „Tacskó” című színművével kívánják^ látogatni a környező községeket. Helyet kapnak a műsorokban a mai darabok is. M. Sebastian nagysikerű vígjátékát, a „Névtelen csillag”-ot a paksi járási rendőrkapitányság színjátszói, Fehér Klára: „Nem vagyunk^ angyalok” című vígjátékát pedig ~ faddi együttes tagjai mutatják be. Roger Martin du Gard: „Furfangos firSkös“-ivel turnézik megyénkben a Déryné színház Gorkij, Thomas Mann, Solohov, Ste fan Zweig és még néhány írókiválóság mellett Roger Martin du Gard, a XX. század szellemóriásának egyike. A Thibault-család című regény- ciklusa világraszóló irodalmi értékét írónak 1937-ben odaítélt Nobel- díj is fémjelzi A Thibault-család történetével az író bátor képet fest korának társadalmi osztályairól és ki- méletlenül, nyers erővel vet világot azokra a gazdasági és politikai eseményekre, amelyek az első világháború kirobbanásához vezettek. Életében kevés színdarabot írt. E néhány színpadi műve közül választotta a legkülönbet a Déryné Színház, amelyet „Furfangos örökös” címmel mutat be megyénk több községében is. A darab roppant mulatságos, ugyanakkor kegyetlen élességgel, maró szatírával leplezi le a vagyonéhsé- get. Rendkívül ' szórakoztató, de ugyanakkor tanulságos is. (i Az első előadást Németkéren tar-|i tották, de még megyénk számos községében szórakozhat a közönség a Déryné Színház előadásán ennek a turnénak az idején is. I alatt ritka éjszaka volt, hogy a fehér tisztek ne jöttek volna be hozzánk a börtönbe. Élvezték, hogy az összezsúfolt embertömeget agy- ba-főbe kancsukázták. Mikor már elég vért láttak, otthagytak bennünket... — Utána egy évre elítéltek, s kiszabadulásom után is csak csendőrkísérettel engedtek haza. De itthon is még jó félévig napjában kétszer jelentkezni kellett. Ez volt tán a legnehezebb. Itt hely ben munkát nem kaptam, ha pedig máshova mentem volna, nem jelentkezhettem. De hiába mentem akárhova munkát kérni, csak egykét napig sikerült dolgozni. Megtudták, hogy vöröskatona voltam, elbocsátottak, a vasúthoz vissza i sem fogadtak. De én még szerencsés voltam, | mert életben maradtam, pedig már j úgy volt, nem érem meg ezt az j időt. Büttler, egy itteni malomtulajdonos ve je, fehér hadnagy, már kimondta rám a szentenciát a páncélvonat előtt, amelyen el akar tak szállítani: »Itt égsz el ebben a páncélvonatban« ordította. Sokan voltunk, s a népek segítségével sikerült akkor elmenekülnöm, így máshol fogtak el és börtönözték be. De életben maradtam. Sok szó esik a felszabadulás utáni időről is, de ebből csak egy epizódot, mely mutatja, a nép fiai képtelenek olyan kegyetlenségekre, mint amelyet el kellett szen- vedniök. Pécsen járt a felszabadu lás után Bernáth elvtárs, s megtudta, hogy Szabó Elemér Noszály puszta bérlőjének fia, aki egyik előidézője volt sok szenvedésének, a börtönben van. Mondták neki a többiek, menj be, legalább köpd le. — Nem elvtársak, — szólt — én becsületesebb vagyok nála, majd megkapja amit érdemel ott, ahol annak helye és ideje van. Lassan esteledik, de ezt se a hallgatóság, se a beszélő nem veszik észre. Ezen a napon a fiatalok sokat tanultak. (i—e) HÍREK Esetem a nőnapon Bevásárolni mentem a fűszerboltba. Sok mindent kellett vásárolnom, kosár pedig nem volt nálam, így mindkét kezem tele volt holmival. Amikor a pulttól elindultam az ajtó felé, már előre izgultam, hogy vajon hogyan tudom kinyitani, hisz mindkét kezem »foglalt«. De mit tesz a sors, odalépett az ajtóhoz egy hölgy, kinyitotta; »Tessék parancsolni« és becsukta utánam. Azaz csak be csukta volna, mert én ámulatomban megálltam a küszöbön, hirtelen nem találtam szavakat, ame lyekkel megköszönhetném ezt a vá ratlan és kicsit sem megszokott figyelmességet. A hölgy azonban szerényen elhárította a köszönetét: — Ha nem van. tudná, ma nőnap Talán mondanom sem kell, boldog voltam, fokozott tiszteletet kezdtem érezni a női nem iránt, minden nőismerősömnek a szokásosnál »nagyobbat« köszöntem és rohantam a piacra, virágot vettem és ajándékoztam — a nőnap alkalmából. Szinte hihetetlen, de ilyen nagy hatással volt reám a női nemnek ez a szokatlan és váratlan figyelmessége. Rendszeres bevásárló vagyok és néhány nap múlva ismét ott tolongtam én is a fűszerbolt pultja mellett. Szatyrom akkor sem volt s ráadásul egy egész nyaláb holmit vásároltam. És milyen a véletlen, ismét ott volt a hölgy, aki olyan előzékeny volt a nőnapon. Ott állt az ajtó mellett, láthatóan ő is megismert, mert nézett reám, így aztán egy kicsit sem izgultam az ajtó felé menet — tele kézzel. A hölgy azonban mosolygott, ami kor kínlódni kezdtem az ajtó kinyitásával s közben leejtettem a szálámis csomagot. Mire azonban megkérhettem volna, hogy segítsen kinyitni az ajtót, elsietett a bolt másik sarkába. Az árukat kezdte szemlélni... Milyen kár, hogy egy évben csak egyszer van nőnap. B. F. — A kocsolai általános iskola most végző 18 VIII. osztályos tanulója közül tízen jelentkeztek továbbtanulásra: hatan gimnáziumba, négyen technikumba. — A Szekszárdi Horgász Egyesület március 14-én, szombaton este 8 órai kezdettel a Szabadság Szálló emeleti helyiségében halvacsorával egybekötött horgászestet rendez. A zenét Csorba Géza és népi zenekara szolgáltatja. — Ausztrália egyik távoli vidékén hosszú idő óta szárazság uralkodott. Az egyik kis község plébánosa összehívta nyáját, hogy közösen imádkozzanak az áldást hozó esőért. Mielőtt hozzáfogott volna az imához, a plébános körülnézett a gyülekezeten és dühösen így kiáltott: „Oh, ti ki* csinyhitűek! Hát nem hisztek az ima erejében?” Az emberek kötelesség- tudóan kórusban válaszoltak: „Hogyne hinnénk, persze hogy hiszünk”. — „Hát akkor mi az oka annak — csat$ ár sseutl őrinél jegyzetek Visszaemlékezéseiben Csók István, hazánk egyik »nagy öregje«, úgy ír a sárszentlőrinci, uzdi tájról, mint a világ egyik legszebb vidékéről. Valószínűleg van ebben némi túlzás is, mert Eötvös Károly Szigliget vidékét illette ezzel a jelzővel, bár Csók Istvánnak, a festőnek igazán tudnia kellett, mert sokat járta ezt a vidéket, sok képe is megörökíti. A faluban ma is sokat tudnak híres festőnkről, pontosan emlékeznek arra az 1944-es nyárra, amit itt töltött, azóta meghalt húga házában, s a képeire is emlékeznek, amelyek itt készültek. Egy nevezetes képe itt is van jelenleg, magántulajdonban, amely az egyik halászó sárszentlőrinci atyafit ábrázolja, akinek merítőhálójába csak egy béka akadt. Arra is emlékeznek a sárszent- lőrinciek, amikor ugyanezen a nyá ron a falu határában festegető jám bor piktor ellen az akkori főjegyző kivezényeltette a leventéket,, ab bán a hiszemben, hogy idegen kémet foghat el. De nemcsak Csók István emlékekben gazdag Sárszentlőrinc, Petőfi faluja, akinek itteni tartózkodását számos vers bizonyítja. Itt született a szekszárdi kórház névadója, a híres sebész, Balassa János is, s a szomszédos Rácegres pusztáról szól Illyés Gyula könyve, A puszták népe. Szerzője itt született, Rácegresen, de Sárszentló- rincen anyakönyvezték, aminek nyomai ma is láthatók. Mindez persze történelem, régi emlék, s ma a falut igazán eleven tant fel a plébános —, hogy egyiktek sem hozott magával esernyőt, hogy hazafelé megvédje magát a megázás- tól?” — Az iskolai tanteremhiány csökkentése érdekében a községi tanácsok nagy erőfeszítéseket tesznek a községpolitikai munka során is. A múlt évben például kilenc tantermet építettek, teljesen községfejlesztési alapból és ezenkívül megkezdték többnek az építését. Az idei évben is jelentősen bővítik az iskolákat a helyi erőkből. — Az Alsóleperdi Állami Gazdaság bán megkezdték az ország egyik legnagyobb hibrid üzemének építési munkálatait. A gazdaságban mintegy 1000 holdon termelnek kukorica-vetőmagot, amelyet ebben az üzemben dolgoznak fel. — A káromkodás enciklopédiája. Egy detroiti kiadó 20 000 szitkot tartalmazó „tankönyvet” jelentetett meg. A „mű” komplett, a szitkok történelmi jelentését és nyelvészeti elem zését is adja. Zárójelben azt az össze- # get is feltünteti, amelyet a kérdéses 5 káromkodás használója a szokásos bírósági ítélet alapján fizetni kénytelen. — A Szekszárdi Faipari Vállalat a múlt év első és második negyedévében havonként csak 50 garnitúra bútort gyártott. A IV. negyedévben azonban havonként több mint kétszeresére emelkedett a termelés és ezzel a felemelt éves tervét is túlteljesítette a vállalat. — Tolna megyében a takarékbetét- állomány 1957. év végén közel 24 millió forint volt. A dolgozók takarékoskodása azonban nagymértékben fokozódott, és 1958. végére több mint kétszeresére emelkedett fel a megye takarékbetét állománya. probléma foglalkoztatja. Mert amióta szövetkezeti község lett Sár szentlőrinc, a gazdák egyre arról beszélnek, vitatkoznak, hogyan lesz, mint lesz. Mi is ezt kérdezzük Bániczki Pista bácsitól, fent a sár szentlőrinci dombokon levő szőlejében. A présházban elmés vers figyelmeztet a mértéktelen borivás veszedelmére, amit ugyan a gazda nem akar megszivleltetni velünk, mert derekasan kínálja a borát. Közben azt is elmondja, hogy Illyés Gyulával is így üldögéltek itt valamikor, bor mellett, elmélkedve a puszták szegény népéről. — Csak az elhatározás volt nehéz, — mondja Bániczki bácsi — meg kell azt érteni, hogy én is, aki hatvankét esztendőt megértem, ne hezen szánom rá magamat valamire, ami egészen új nekem. A szomszédom évek óta tsz tag, igaz, ami igaz, jobban ment neki eddig is, mint nekem. De gondoltam, őre gek vagyunk már a feleségemmel együtt, majd csak megleszünk valahogy ezután is. De hát, ha tagok lettünk, akkor egy a dolgunk, valamennyiünknek, hogy dolgozzunk. Ezért mentünk jó néhányon naponta az elnökünkhöz, hogy adj munkát, sürget az idő. Azt szeretnénk, ha már az első év beigazolná, amit hiszünk is, hogy jobb lesz a közösben. Közben pedig kiürül és újra meg telik a kancsó. A falu, mindnyájuk boldogulására isszuk ki a Já- nos-áldást s nemcsak a bortól, a reménységtől is kipirulnak az arcok. Cs. L.
