Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-08 / 57. szám
március 8. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG NEMZETKÖZI NŐNAP 1959 c/hszáMj portrék Március 8. a Nemzetközi Nőnap. Nőket, asszonyokat ünnepelnek ezen a napon világszerte. Nőket, akikkel az élet minden területén találkozunk, s akik részt vesznek a társadalmi életben, a termelésben, akiknek a munka nem teher. A nőkről, az asszonyokról emlékezünk meg ezen a napon. Aasxony a sxedőgép mellett Szilágyi Gyuláné, a Szekszárdi Nyomda gépszedőnője. Ujjai könnyedén érintik a szedőgép billentyűit. Szemét — úgy tinik — egy pillanatra sem veszi le az előtte fekvő kéziratról. Szaporodnak a sorok, a hasábok munkája nyomán. — A lapszedés igen nagy figyelmet igényel, s különösen vigyázni kell a helyesírási hibákra — mondja. — Erre tanított Radics Tibor bácsi tanítómesterem. Szilágyiné 1951. óta dolgozik a nyomdász szakmában. Alapos helyesírási és gépismereti tudással rendelkezik. Munkatársai — valamennyien férfiak — tisztelik és becsülik. Tisztelik személyében a pontos, jó munkát végző nőt és becsülik, mint feleséget és édesanyát. — Szeretem munkámat — mondja Szilágyiné — és igen sok cikket szedtem már ki. Sok cikk jelent meg az újságokban munkám nyomán. A mi munkánk — a nyomdász szakma — a haladást, az emberek felvilágosítását szolgálja és az igen szép és felelősségteljes feladat. Mint szakmunkás, mint asz- ssony és anya sokat szeretnék tenni a béke védelmében, elsősorban jó munkámmal és nagyon sok olyan cikket szeretnék kiszedni, amely a béke megvédésének ügyét szolgálja. A képviselőnő Akár a társadalmi, politikai vagy a gazdasági életet nézzük, mindenütt találkozunk a nők, az asszonyok munkájával. sok idő telt el, s mögötte harcos múlt áll. 1945. óta tagja a pártnak, az ellenforradalom után pedig a gyárban elsőnek fogott hozzá az MSZMP szervezéséhez. A gyár dolgozói és a környező községek lakói nagy szeretettel veszik körül és bizalommal fordulnak hozzá ügyesbajos dolgaikban. Mint asszonynak és anyának sokat köszönhetnek a nődolgozók és mint az üzemi pártszervezet titkárnője, érdemeket szerzett a dolgozók, de különösen a nők politikai nevelésében. A nőmozgalom régi harcosa Tisztelet sugalta figyelemmel fordulunk a régi nőmozgalmi harcosok felé, akiknek egyik alakja Varjú Istvánná, a dunakömlődi Szabadság Tsz tagja. Bolvári Józsefné tolnai selyemgyári munkásnő, 1958. november 16-án a nép bizalmából képviselőnőnek választották meg. Az üzem munkásai közül az idősebbek csak egyszerűen Katicának, a fiatalabbak pedig Katica néninek nevezik. Tizenhárom éves volt Bolvári elv- tórsnő, amikor először lépte át a selyemfonógyár küszöbét, azóta Az őszhajú asszony, aki körül unokák nyüzsögnek, a második világháborút megelőző években is már részt vett a munkásmozgalomban. Méltó élettársa volt első férjének, az endrődi parasztmozgalmak szervezőjének, Polányi Máténak. Azokról az időkről így emlékezik meg: — Házunk táját rendszeresen figyelték a csendőrök, férjemet, aki tőről metszett kubikos volt, állandó felügyelet alatt tartották. Sokszor feldúlták lakásunkat és dobálták szét szegényes kis holminkat. Abban az időben ugyanis a magamfajta parasztasszonyoknak csak az jutott. — Sokféle és válogatott módszerekkel dolgoztak az urak. Állást, hivatalt ajánlottak fel először, így próbálkoztak, hogy férjemet eltántorítsák elveitől. Természetesen ő nem fogadta el, következetes és elvhű harcosa volt a pártnak és en- gemet is erre nevelt. Másrészt nem fogadta volna el azért sem, mert világosan tudta, hogy az ígérgetés csak csalétek számára. Ezt követően egyre gorombább módszerekhez nyúltak. Ha valahol elcsíptek egy-egy háború ellen agitáló röplapot, egyenesen hozzánk jöttek és elvitték férjemet. Hónapokon keresztül a család jóformán azt sem tudta, hol van. 1930-ban a malomiparban dolgozók érdekében szólalt fel, ezért három hónapot kapott. Ezután egy — a parasztság nyomoráról írt — cikkéért, amely egy ellenzéki lapban jelent meg, egy évre ítélték el. Ilyenkor a négytagú család eltartásának gondja az anya vállára nehezedett, s a család fenntartásának gondjai mellett állandóan aggodalomban élt férje miatt. Ezenkívül őt sem kímélték a zaklatásoktól. Ezekről röviden ennyit mond: — Fényképem és az ujjlenyomatom megvolt a rendőrségen, miután sejtették azt, hogy én is a férjem nyomdokain haladok. Engem is többször bevittek kihallgatásra. 1940-ben vitték el utoljára, azóta nem láttam csak a halálhírét jelentették. Néhány évvel ezelőtt mentem férjhez Varjú Istvánhoz, s az elmúlt év óta pártnyugdíjat kapok Varjú Istvánná 1945-ben mái szervezte a nőket, az asszonyoka' és azóta is lelkes harcosa a nőmozgalomnak. Mint a földművesszövetkezet igazgatóságának tagja és1 tsz-tag, segíti a szövetkezést. S ab bán, hogy Dunakömlőd szövetkeze j j ti községgé alakult át, a többi tsz ! j asszonnyal együtt az ő munkája isj [ benne van. A KTSZ elnöknője Gegő Imrénét a felszabadulás] óta, mint a nőmozgalom szervező-' jét emlegetik Bátaszéken. Éveken] keresztül társadalmi munkás voll és mint nőtitkár dolgozott. Komoly] érdeme van a megye kisipari szövetkezeti mozgalmának fejlesztésében is. Bátaszék községben nyolc évvel ezelőtt a megyében az elsők, között alakult meg a Ruházati és=£ Szolgáltató KTSZ, amelynek azóta is elnöknője. A vezetése alatt álló szövetkezet évek óta nyereségesen dolgozik és még azokban az időkben is jól megoldotta Gegőné a feladatokat, amikor a textil-ellátással kapcsolatban nehézségek voltak. Mint megyénk egyetlen ktsz-el- nöknője, jól megállja a helyét és tagja a megyei KISZÖV vezetőségnek is. Az elmúlt években munkája elismeréséül Szocialista Munkáért Érdeméremmel tüntették ki. Több ezer nőt emelt ki a párt, a nép, s helyezett vezető posztokra. Valamennyien felelősséget vettek vállukra, de a nép bizalmát becsülettel megszolgálják. Az ügyvédjelölt J. W. GOETHE: Ezer alakban rejtőzhetsz Ezer alakban rejtőzhetsz előttem, Csupa-Kedvesség, látom, mind te vagy; futhatsz, csodák varázsf áty'ába szőtten, a Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy. A karcsú ciprus erejében, Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy; a folyam zsongó hullám tengerében, Csupa-Hizelgés, ott is csak te vagy. Ha a szökkelő vízsugár kibomlik, Csupa-Játék, nekem az is te vagy; a felhőben, amely épülve omlik, te Csupa-Tánc, téged 'átlak: te vagy. Rőt szőnyegében ragyogó virágok: te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy: hol ezerkarű repkényt kúszni látok, óh, Csupa-ölleés, ott is te vagy. Mikor hajnal gyűl rőten a hegyekre, Csupa-Vidámság, köszöntlek: te vagy; a tiszta ég szent legét belehelve, Csupa-Szív-Udve, italom te vagy. Tudomásomnak, ha gon dokim, ha érzem, Csupa-Bölcsesség, forrása te vagy: és mikor Allah száz nevét idézem, minden nevének visszhangja te vagy. Fordította: Szabó Lőrinc Steinbachné dr. Csapiár Anna, a Tolnai Ügyvédi Munkaközösség ügy véd j elöl tnő j e. — Hogy miért választottam a nők számára oly szokatlan ügyvédi pályát? — őszintén szólva, elsősorban talán az vonzott, hogy jogot végzett nő kevesebb van, mint mondjuk mérnöknő, vagy orvosnő. De vezetett az a gondolat is, hogy mint női ügyvédhez bizalommal lesznek hozzám a nődolgozók, hisz igen érdekes és újszerű női problémákkal találkozunk az élet különböző területén. Mint ügyvédjelölt, több mint kétszáz tárgyaláson vettem eddig részt. Az első gyermektartási tárgyalás volt, amelyen a kiskorú édesanyját képviseltem. Sohasem felejtem el, milyen izgalomban voltam. Az izgalomnál azonban sokkal nagyobb volt az örömöm afelett, hogy a bíróság megítélte az apa terhére a tartásdíjat. Steinbachné dr. Csapiár Anna jelenleg a Tolnai Ügyvédi Munka- közösségben dolgozik. Mint mondja, túl van a vizsgán és várja ügyvédi bejegyzését, hogy jogi tanácsaival segítségére legyen dolgozó asszonytársainak. Pozsonyiné Jó időben kerékpáron, rossz időben gyalog járja a falvakat a lápafői védőnéni Minden fiatal lány vágya; sokat, jól szórakozni, bálba, színházba járni, kirándulni, a legújabb divatnak megfelelően öltözködni, hiszen »addig él az ember, ameddig fiatal«. Minderről lemondani — nagy-nagy akarat kell és kevesen is mondanak le róla. Az iskolákról, egyetemekről kikerülő fiatalok nagy többsége inkább a városba vágyik, kevesen vannak akik belátják, rájuk, tudásukra a legkisebb faluban is szükség van. E kevesek közé tartozik a »vé- dönéni«, Géringer Julianna is. Há rom éve került ki a képzőből, azóta járja Lápafőt, Várongot, Na- kot, Nosztányt, látogatja a terhes mamákat, csecsemőket, fáradozik azon, hogy az új nemzedék egészségesen jöjjön a világra, egészségesen fejlődjön, növekedjen. Járja Nosztányt, Nakot,. Lápafőt, Várongot. Hogyan, mivel? Ahogyan éppen adódik. Jó időben kerékpáron, rossz időben gyalog. Néha-néha akad valamilyen jármű, felveszi egy lovaskocsi. A télen történt meg, hogy házigazdái Kocsolán rekedtek a hóvihar miatt de ő eljutott Várongra. Gyalogosan, küszködve a hóviharral, a széllel, hogy el ne mulassza egy terhes asszony látogatását. A három év alatt megszerették, bizalmukba fogadták a »védőnénit« az itteni emberek. Amikor idekerült, nem is egyhelyen becsukták előtte az ajtót... A fiatal védőnőnek ma.már tekintélye van mindegyik községben. Lakóhelyén, Lápafőn például tanácstag és a KlSZ-szerve- zet titkára. Ezekben, a forgalmasabb helyektől távol eső községek ben nem sok szórakozási lehetőséget találnak azok a fiatal lányok, akik már belekóstoltak a városok levegőjébe. Mégis, mi a magyarázata annak, hogy ez a fia tál lány nem vágyik el innen? Egyszerűen válaszol: — Megszerettem az itteni embereket Az igaz, hogy városon, és még a nagyobb községekben is, több a szórakozási és egyéb lehetőség, de itt nagyobb szükség van ránk. — Az általános iskolában az volt a vágyam, hogy ápolónő lehessek. A tanító bácsim rábeszélésére tanítóképzőre jelentkeztem. Oda nem vettek fel, ápolónőnek nem mehettem, mert még fiatal voltam, végül sikerült bejutnom Szegedre, a védőnőképző iskolára. Amikor elvégeztem, nyomban ide kerültem. — Nem mondom, először nehéz volt. Más volt a gyakorlat, mint ahogyan elméletben megtanultuk. Nem ismertek az emberek, én sem ismertem őket. Aztán bele- jöttem a munkába. Az előírás szerint havonta legalább egyszer meg kell látogatnom minden terhesasszonyt, minden csecsemőt. Nem nagy a körzetem, így háromszor, négyszer is eljutok egy-egy családhoz. Ha történetesen nem megyek egy hétig, akkor már hiányolják. Rájöttem a három év alatt, mily n szép is ez a foglalkozás. — És a gyaloglás? A hó, a sár? — Az sem nehéz — mosolyog. Mindig az időjárásnak megfelelően öltözöm. Tavasszal, nyáron jól is esik a gyaloglás. Szép az itteni vidék. Megszoktam már itt. Két esetben is ajánlkozott volna jobb hely, de nem tudtam rászánni magam, hogy kérjem az áthelyezésemet. Nehéz lenne itthagyni az itteni embereket. A bizalmukba, fogadtak. Már nemcsak a terheseknek, nemcsak gyermekgondozásról kell tanácsot adnom, hanem sok más dologban is. Az asszonyok — főleg, mikor kettesben vagyunk — sok mindent elmondanak. Családi gondokat, egyebeket... Én mit szólok hozzá, hogyan látom jobbnak... Ha elsősegélynyújtásról van szó, legelőször hozzám jönnek. Megtörténik, hogy valaki nem akar elmenni orvoshoz, idejön hozzám, elmondja, mi baja, és kéri, írjak én orvosságot. Ilyenkor megmagyarázom szépen, hogy ezt nekem nem szabad csinálni, menjen csak nyugodtan orvoshoz, ő ért hozzá. — Szabad idejét mivel tudja eltölteni? — Olvasással, rádióhallgatással — és a KISZ-szervezetben. Hetenként egyszer mozi, és ennyi az egész. No, tavaly nyáron voltunk egyszer a Balatonon. Beleszoktam már... Néha ugyan olyan egyedül érzem magam, de aztán a munka ismét elfoglal. — Igen... — elgondolkodva simítja végig a homlokát. — Sok mindenről le kell mondanunk, de itt van ránk szükség, ezekben a kisközségekben. A vágyaim, a kívánságaim? Szeretnék eljutni kül földre. Kirándulni Csehszlovákiába, a Német Demokratikus Köztársaságba, vagy Bulgáriába, a len gerpartra. Szeretnék sok helyet megismerni. Ugye, ez nem is olyan nagy kívánság? BOGNÁR ISTVÁN
