Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-04 / 53. szám

1959. március 4. 1 ULNA MMiltl \ül’UJSÁG 5 Amire A csodálatos idegcsillapítóról — a Rákóczi név kötelez, meg egyebekről... Minden dolgozót hazavárnak munkahelyéről- BONYHÁDI MOZAIKOK — Jelenleg Bonyhárt megyénk legna­gyobb szövetkezeti községe. Lakói­nak száma meghaladja a 12 ezret. A hangulat mindenfelé derűlátó. A bonyhádi parasztemberek bíznak a szebb jövőben, amelyet a termelőszö­vetkezeti élettől várnak. A derűlátó hangulatról beszélnek az alábbi tör­ténetkék is. IGYUNK ÁLDOMÁST Potápi Péter a szőlőben szórta szét a trágyát, amikor a népnevelők rá- köszöntöttek. — Emlékszik-e még, hogy mit mondott a múltkor? — kérdi az egyik elvtárs. — Attól függ, mikor? — Hát amikor azt mondta, hogyha a barátja belép, akkor maga is alá­írja a belépési nyilatkozatot. — Most már emlékszem — bólint Potápi Péter — na és aláírta? — Igen; — Hadd lám a nyilatkozatot. :— Tessék, — mutatja a népnevelő a belépési nyilatkozatot. Potápi Péter félbeszakítja a trágya­szórást, leszúrja a vasvillát és int a népnevelők felé. — Hát akkor én is belépek, de jöj­jenek előbb a présházba — igyunk egy áldomást ennek örömére. A CSODÁLATOS IDEGCSILLAPlTÖ Sz. Géza bácsi tizenöt holdon gaz­dálkodott. A paraszti élet nyugodt egyhangúsága megkímélte volna ugyan az idegeit, de a háborúk foly­tán mégis megrongálódott az ideg- rendszere. Amikor a népnevelőkkel találko­zott az idegességéről közismert Géza bácsi, hirtelen elvesztette a fejét és már előre figyelmeztette a népneve­lőket. A pártmunkának igen sok terü­lete van, s ezen belül is szinte meg­számlálhatatlan formája van az ági tációnalT. Méltatlanul hanyagolják el például sok helyen a faliújságot, amely rendszeresen tájékoztatót ad­hatna a dolgozóknak a munkahely problémáiról. A faliújság — bár­mennyire is hasznos és méltatlanul hanyagolják el — nem alkalmas minden körülmények között A Kajmádi Állami Gazdaság pártszervezete azt tapasztalta, hogy a faliújság nem tudja az egész gaz­daságot átfogni, s ezért helyette he­lyileg előállított Házi Újságot kell kiadni. A pártszervezet határozata megvalósult, megjelent a lap első példánya nyolc oldalnyi terjedelem­ben. A »Házi Újság«, mint az agitáció új eszköze, jól bevált a gazdaság­ban. Színes, sokoldalúságával a gaz­daság minden dolgozója részére van mondanivalója. A pártszervezet ha­tározata értelmében a Házi Újság elsősorban a termelés kérdéseivel, a munkaversennyel, a társadalmi tu­lajdon védelmével, szociális kérdé­sekkel, s természetesen a legaktuáli sabb belpolitikai kérdésekkel is fog­lalkozik. A dolgozók nevelése érde­kében, őszinte hangú bírálattal kell illetni a hibákat, hiányosságokat. A Házi Újság hírt ad arról, hogy a gazdaság dolgozói közül például a gépműhely értekezletén a dolgozok 160 munkaóra megtakarítást vál­lalták a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója tisz­teletére. Az 1-es és a 3-as számú istállóknál az állatgondozók kiváló eredményeket értek el a fejési átlag emelésében. A munkaversenyről szólva a Házi Újság hírül adja, hogy a gépjavítás­ban holtverseny született, s így a kitűzött díjat a gazdaságban meg­osztva adták át a győzteseknek. Beszámol a lap arról is, hogy az előző esztendők tapasztalatai alap­ján a növénytermesztésben ezentúl * brigádok és a munkacsapatok ál­landó munkaterületet kapnak, érde­keltté teszik őket a többtermelés­ben, mert a terv túlteljesítését jutái mázni kívánja a gazdaság vezető­sége. A pártvezetőség szerkesztésében megjelenő lap több alkalommal bí­— Ideges ember vagyok, én mos) se a szavaimért, se a tetteimért nem felelek ilyenkor. A népnevelők egyike, aki egyéb­ként világ járt ember, mivel az egye­temet külföldön végezte, sőt még a Távol-Keletet is megjárta az elmúlt évben, nem jött zavarba, hanem a többiek legnagyobb csodálkozására elnevette magát. — Sose búsúljon, Géza bácsi. Van nálam olyan gyógyszer, amelyik egyik percről a másikra eloszlatja az ember idegességét, — s már vette is elő zsebéből a dobozt, amelyben az idegcsillapítót tartotta. Géza bácsi gyanakodva nézte a kü­lönleges gyógyszert, de a népnevelő szavai megnyugtatták. — Olvassa csak el a cédulát, ame­lyet a gyógyszerrel együtt adott az egyik pesti professzor barátom. „Feszültségnélküli, nyugodt állapo­tot okoz” — betűzgette Géza bácsi a papírról, aztán gyors elhatározással bevett egy tablettát. A gyógyszernek csodálatos hatása volt, néhány perc múlva már csendes, nyugodt légkörben folyt a beszélge­tés, s miután Géza bácsi aláírta a be­lépési nyilatkozatot és kezet fogott a népnevelőkkel, kissé bizonytalan­kodva megjegyezte. — Kaphatnék-e még egy pirulát abból a csodaszerből? — Nagyon szívesen — nevetett készségesen a népnevelő és újból elő­vette a különös alakú dobozt. A RÁKÓCZI NÉV KÖTELEZ Rákóczi Péter beszélgetés közben nevetve mondja: — Hát azt tudja-e, hogy én hogy írtam alá a belépési nyilatkozatot? rálja a hiányosságokat, így például kritika tárgyává teszi a munkásszál lásokon tapasztaltakat. »Erélyes in­tézkedésre van szükség — írja a lap — a munkásszállás szégyenfoltja a gazdaságunknak mostani állapotá­ban. Rendbehozzuk ismét ezt az épü­letet, bár komoly költséget jelent. Kialakítjuk azt a rendet és munka- fegyelmet, amely egy szocialista szektor közös lakóhelyén elengedhe­tetlen.« Ezután a foganatosítandó intézkedésekről ad hírt. A kisterjedelmű lapban alkalmat talált a pártvezetőség arra is, hogy a klubhelyiség életerői, a létesíten­dő óvodáról, a tisztasági versenyről is tájékoztatást adjon, végül fegyel­mi büntetést közöl. A Házi Újság, a Kajmádi Állami Gazdaság pártszervezetének lapja, minden kommunistához eljut, a cik­keit röpgyűléseken, esti beszélgeté­seken vitatják meg. A lap havonta, de szükség esetén rövidebb időközben is megjelenik. A pártszervezet eddigi tapasztalatok valamikor a papok ódákat zengedez tek. Ezt mint egy kinyilatkoztatást átvették a lelkes fogyasztók, termé­szetesen miután kóstolgatták az aranyló nedűt. Azóta mintha feledésbe ment vol­na e dicsőség, csak mint szájhagyo­mány élt a faluban, s az öregek kö­zött a környéken. Csak az elmúlt hónapok óta lett ismét a köztudat­ban élő valósággá avatva. Azóta mióta a várongiak szövetkezetbe tö mörültek, s a közösségi erő nem­csak a rég elfelejtett bor hírét re­pítette szét, hanem a környéken megjelent maga a bor is. Pinceszövetkezetet alakítottak a várongi gazdák, sok tépelődés, bi­zonytalankodás után. Egyelőre a kö zös termelési tevékenység nem ala­kulhatott ki, de a közös eladás már folyik. Már ez is mutatja, hogy jól választottak, hisz egyedül nem em­ber az ember, de többen együtt, erősebbek lehetnek A jó múltkorában a várongi gaz­dákkal beszélgettem, s szavaikból a — Hogy? — Ingbe, gatyába. — És miért? — Hát úgy volt,tud ja, hogy a szom­szédomnál, a Várszegi Imrénél csak­nem éjfélig beszélgettek a népneve­lők, míg végre aláírta a belépési nyi­latkozatot. Mikor aztán aláírta, fel­zörgetett és azt mondta: — Úgy beszéltük meg, ha én alá­írom, akkor te is. Hát én aláírtam, írd alá te is. — Kiugrottam az ágyból és minden különösebb töprengés nélkül elfogad­tam a szomszéd javaslatát. Aláírtam. Elvégre is nem hozhatok szégyent a Rákóczi névre. — Magának persze nem is kell kü­lön mondanom, maga tanult törté­nelmet, tudja, hogy a Rákócziak min­dig a haladás szekerét tolták, nos hát én sem hozhatok szégyent a Rá­kóczi névre. Ha Rákóczi Ferenc élne, akkor az is szövetkezetei szervezne most egész biztosan. UTOLSÓBÓL IS LETT MÁR ELSŐ Kajtár Antal II. felkereste a ta­nácsházát, éppen amikor ottjártam, és megkérte a tanácselnök elvtársat, hogy a hangosbemondón keresztül néhány szót szólhasson az újdonsült szövetkezeti gazdatársaihoz. Mielőtt azonban a mikrofon-szobá­ba lépett volna, néhány szót váltot­tunk. — Mikor lépett be, Anti bácsi? — Az utolsók között. De ez nem jelenti azt, hogy nem lehetek első, mert a munkában nem biztos, hogy azok lesznek az elsők, akik a belépési nyilatkozatot elsőnek írták alá — vá­laszolja titokzatosan mosolyogva. Haypál Tibor szerint —• igen eredményesen alkal­mazza az agitációnak ezt a forrná ját. A zenei nem lehet elég A papák és mamák megjelen­tek szépreményű csemetéikért az óvodában. Az óvónéni beszámolt nekik a Jancsikák, Pistikék és Irénkék aznapi cselekedeteiről, majd bizonyítandó, hogy milyen lelkiismeretesen foglalkozik a gye rekekkel és azok szellemi fejlődé­sét szívügyének tekinti, összeterel ni igyekszik a terem közepére az apróságokat. — No gyerekek, most álljatok szépen ide körém. Megmutatjuk a néniknek és bácsiknak, milyen szépen tudtok énekelni. Pistike gyere közelebb, Jolánka ne ciháid a Jancsika haját. Irénke, figyelj szépen, mint jó kislányhoz illik... Úgy! Hármat számolok és három­fenti tapasztalat szűrődött le ben­nem. Most eljöttem a »kútforrás- hoz« a várongiak dombóvári pincé­jéhez, ahonnan már messzi szállt a »misebor« híre, pedig csak a múlt év decembere közepe óta folyik az árusítás. Kovács Ferenc, a szövetkezet tag­ja iát ja el a kimérő szerepét, ő mondja el, milyen nagy híre van ilyen rövid idő alatt a várongi sző vetkezetesek borának. »A múlt vá­sárkor is — mondja — annyi kocsi állt itt, hogy csak na... Legtöbbjük a szomszéd községekből valók vol­tak, akik még a régi időkből ismer­ték ezt a bort. Meg akarták nézni a »misebort«. Hát nemcsak nézték, de vittek is belőle ki demizsonnal. ki csak kisebb üvegekkel. Azóta nem egy visszajött közülük. De ízlik ez a bor a dombóváriaknak is.« — S a forgalom? — kérdezem. — Nem panaszkodhatunk i— vá­laszolja, s úgy néz végig a ragyogó tiszta kis pincén, hogy látszik rajta milyen öröme telik a várongiak si­Mindnyájunk féltett kincse testi épségünk, egészségünk védelme. Ag gódva hangzik el ajkunkról a kérő figyelmeztetés gyermekeink és hoz­zátartozóink felé, nap mint nap, mi kor munkahelyünkre indulunk: »Vi­gyázz magadra, baj ne érjen!« Társadalmi rendünk alaptörvé nyei messzemenő intézkedésekkel védik dolgozóink testi épségét, egészségét. Nem a rendeletekről kí­vánok írni, hanem arról, ami ezek­nek a rendelkezéseknek tartalmat ad. Megyénk üzemeiben, vállalatai­nál ma már csaknem kivétel nélkül mindenütt az üzemi bizottságok munkavédelmi aktívái, a gazdasági vezetőkkel egyetértésben állandó figyelemmel kísérik a műszaki bal­esetelhárítási intézkedések megváló sítását. A havi biztonsági szemlék gyakorlata mellett rendszeres okta­táson keresztül hívják fel a dolgo­zók figyelmét a védőberendezések használatára, a biztonságos munka- módszerek alkalmazására, A baleseti statisztikát vizsgálva mégis azt kell megállapítani, hogy még mindig sok üzemeinkben a balesetek száma. A statisztika nem lehet számunkra egyszerűen rideg kimutatás, ezek a számok vádolnak és nem egy esetben számonkérnek. Minden szám mögött egyéni fájda­lom, könny és nem egy esetben tra- gédia húzódik meg. Nézzünk szembe ezekkel a tényekkel és cseleked­jünk, előzzünk meg minden balese­tet, ami emberileg megelőzhető. A megyei sajtó hasábjain már több esetben írtunk a műszála in­tézkedések jelentőségéről, a munka- védelmi fegyelem fontosságáról. Most az üzemi közösség feladatairól és felelősségéről alkotott véleménye met írom le. Egy-egy műszakváltás előtt em­berek ezrei búcsúznak egymástól a boldog viszontlátás reményében. El válnak a családtagok és munkaköz­ben is nem egyszer mosolyogva gon dóinak az otthon melegére, nvugal­nevelést korán kezdeni ra kezditek az éneket. Bátran nyis sátok ki a szátokat. Ne féljetek, hangosan énekeljetek. Bátor kis­gyerekek vagytok, ne ijedjetek meg attól, hogy most a nénik és bácsik is hallják, mit tanultatok ma. Úgy ahogy tanultuk. Milyen szépen ment már délelőtt. Figye­lem! Egy! Kettő!... Há-rom! A mamák és papák, a nénik és bácsik feszülten várták, hogy szép reményű csemetéik ajkán felcsen­düljön valami örökszép népdal. És felcsendült az egyáltalán nem örök, de még kevésbé szép. a »Csini baba...« w Ki tehet arról, hogy az óvónéni­nek ilyen fejlett zenei ízlése van<?! (I) kerében. — így jól járnak a gaz­dák, de a fogyasztók is. Egyénileg ezt nem is lehetne megcsinálni. Ez igaz is, hiszen egyedül külön- külön a fuvar vinné el a bor árá­nak jó részét, arról nem is beszélve, hogy külön-külön nem találhatná­nak. ennyi bornak megfelelő piacot, így meg közösen a pince megnyitá­sa óta közel 40 hektó bort mértek el itt. — Hamis ez a bor — teszi hozzá Kovács bácsi — első látásra és ivás- ra olyan, mint a víz, de később olyan hatása van, hogy csak na... — Ez a »hogy csak na«... úgy látszik a legfontosabb jelző. Sajnos itt a pin­cében nem lehet kóstolgatni, hisz az engedély csak úgy szól, hogy üvegben lehet elvinni. Hát hoztam én is egy üveggel azért is mertem mindezeket lejegyezni. Ezért merem mondani, hogy a vá rongi »misebor« újra híres lesz és mértékletesen fogyasztva sok élve­zetet ad még a fogyasztóknak. (i—e) A Kajmádi Állami Gazdaság pártszervezetének „Házi Újság46-járói A várongi „misebor“ dicséretéről mára, szeretetére, mely munka után várja őket. Munkaközben azon bán megfeledkezünk arról, hogy egy-egy helytelen, szabálytalan moz dulattal úgy magunk, mint munka­társunk életét, testi épségét meg­gondolatlanul sok veszélynek tesz- szük ki. Nem akadályozzuk meg, nem fogjuk le a kezét, amikor moz­gó gépbe nyúl, megtűrjük, hogy egvé ni védőeszközeinek használatát mel­lőzze, anélkül végezze munkáját, köszörűgépeknél, marósavas anya­gok kezelésénél, kicsorbult, rossz kéziszerszámok használatánál ezek a körülmények már számos baleset­nek okozói voltak. A védőberendezéseknek mellőzé­se, azok kiiktatása, nemcsak azt a dolgozót veszélyezteti, aki így dol­gozik, hanem munkatársainak is testi épségét veszélyezteti; Sorolhatnám a szabálytalanságok százait, amit megtűrünk, amit nem­törődömséggel szemlélünk. Azok, akik közömbösen nézik és nem tesz­nek semmit a balesetek megelőzé­sére, maguk is a baleset előidézőivé válnak, megfeledkeznek arról, hogy munkatársukat ugyanolyan aggo­dalommal várják haza, mint ők vár ják élettársukat, vagy gyermekeiket. Nem egy esetben a veszély foná­sok melegágya, a súlyos balesetek előidézője az otthon végzett nehéz, fáradságos munka, mely általában a saját 4—5 hold földön történik (kapálás, permetezés stb.), utána fá­radtan kezdi meg az üzemben mun­káját. Sok dolgozó úgy gondolkodik, hogy az otthon végzett nehéz mun­ka után, alkalma lesz arra, hogy az üzemben kissé pihenjen. Ez persze nem így van, az üzemi munka min denkitől teljes figyelmet, körülte­kintést követel. A balesetek kivizs­gálásánál hányszor halljuk a kétség beesett kérdést: hát nem volt senki aki megakadályozhatta volna? Gyak ran oly hirtelen következik be a tragédia, hogy idő sem volt szólni, de sokszor figyelmeztetéssel szüksé­ges intézkedéssel megmenthetnénk munkatársunkat a csonkulástóí, vagy a halálos balesettől Nemrégen a Tanácsi Építőipari Vállalat bérház építésén bekövetkezett halálos bal­eset milyen könnyen elkerülhető lett volna, ha a gépen dolgozó szak­emberek a legelemibb ikövetelmé- nyeket betartják, amit úgy hívnak, hogy a gép indítása előtt légy fi­gyelmes, a gép környékén tartózko­dó dolgozó társaidra, hogy őket a gép indításával nem veszélyezte­ted-e? Az érvényben lévő óvórendszabá- lyokon túl van egy íratlan tör­vény, az embertársam iránti köte­lezettség elengedhetetlen követel­ménye, a munkában a figyelmesség, körültekintés, mindez pótolhatatlan a balesetek megelőzése érdekében folytatott küzdelemben. A műszaki intézkedések, a korszerű védőeszkö­zök egymagukban soha nem pótol­ják és nem is pótolhatják a munká­ban az egymással való törődést, az egymásról való gondoskodást, Zrínyi János SZMT munkavédelmi felügyelő

Next

/
Thumbnails
Contents