Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-04 / 53. szám

1959. március 4.

1 ULNA MMiltl \ül’UJSÁG

5

Amire

A csodálatos idegcsillapítóról — a Rákóczi név kötelez, meg egyebekről...

Minden dolgozót hazavárnak munkahelyéről- BONYHÁDI MOZAIKOK —

Jelenleg Bonyhárt megyénk legnagyobb szövetkezeti községe. Lakóinak száma meghaladja a 12 ezret. A hangulat mindenfelé derűlátó. A bonyhádi parasztemberek bíznak a szebb jövőben, amelyet a termelőszövetkezeti élettől várnak. A derűlátó hangulatról beszélnek az alábbi történetkék is.

IGYUNK ÁLDOMÁST Potápi Péter a szőlőben szórta szét a trágyát, amikor a népnevelők rá- köszöntöttek.

— Emlékszik-e még, hogy mit mondott a múltkor? — kérdi az egyik elvtárs.

— Attól függ, mikor?

— Hát amikor azt mondta, hogyha a barátja belép, akkor maga is aláírja a belépési nyilatkozatot.

— Most már emlékszem — bólint Potápi Péter — na és aláírta?

— Igen;

— Hadd lám a nyilatkozatot.

:— Tessék, — mutatja a népnevelő a belépési nyilatkozatot.

Potápi Péter félbeszakítja a trágyaszórást, leszúrja a vasvillát és int a népnevelők felé.

— Hát akkor én is belépek, de jöjjenek előbb a présházba — igyunk egy áldomást ennek örömére.

A CSODÁLATOS IDEGCSILLAPlTÖ

Sz. Géza bácsi tizenöt holdon gazdálkodott. A paraszti élet nyugodt egyhangúsága megkímélte volna ugyan az idegeit, de a háborúk folytán mégis megrongálódott az ideg- rendszere.

Amikor a népnevelőkkel találkozott az idegességéről közismert Géza bácsi, hirtelen elvesztette a fejét és már előre figyelmeztette a népnevelőket.

A pártmunkának igen sok területe van, s ezen belül is szinte megszámlálhatatlan formája van az ági tációnalT. Méltatlanul hanyagolják el például sok helyen a faliújságot, amely rendszeresen tájékoztatót adhatna a dolgozóknak a munkahely problémáiról. A faliújság — bármennyire is hasznos és méltatlanul hanyagolják el — nem alkalmas minden körülmények között

A Kajmádi Állami Gazdaság pártszervezete azt tapasztalta, hogy a faliújság nem tudja az egész gazdaságot átfogni, s ezért helyette helyileg előállított Házi Újságot kell kiadni. A pártszervezet határozata megvalósult, megjelent a lap első példánya nyolc oldalnyi terjedelemben.

A »Házi Újság«, mint az agitáció új eszköze, jól bevált a gazdaságban. Színes, sokoldalúságával a gazdaság minden dolgozója részére van mondanivalója. A pártszervezet határozata értelmében a Házi Újság elsősorban a termelés kérdéseivel, a munkaversennyel, a társadalmi tulajdon védelmével, szociális kérdésekkel, s természetesen a legaktuáli sabb belpolitikai kérdésekkel is foglalkozik. A dolgozók nevelése érdekében, őszinte hangú bírálattal kell illetni a hibákat, hiányosságokat.

A Házi Újság hírt ad arról, hogy a gazdaság dolgozói közül például a gépműhely értekezletén a dolgozok 160 munkaóra megtakarítást vállalták a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója tiszteletére. Az 1-es és a 3-as számú istállóknál az állatgondozók kiváló eredményeket értek el a fejési átlag emelésében.

A munkaversenyről szólva a Házi Újság hírül adja, hogy a gépjavításban holtverseny született, s így a kitűzött díjat a gazdaságban megosztva adták át a győzteseknek.

Beszámol a lap arról is, hogy az előző esztendők tapasztalatai alapján a növénytermesztésben ezentúl * brigádok és a munkacsapatok állandó munkaterületet kapnak, érdekeltté teszik őket a többtermelésben, mert a terv túlteljesítését jutái mázni kívánja a gazdaság vezetősége.

A pártvezetőség szerkesztésében megjelenő lap több alkalommal bí— Ideges ember vagyok, én mos) se a szavaimért, se a tetteimért nem felelek ilyenkor.

A népnevelők egyike, aki egyébként világ járt ember, mivel az egyetemet külföldön végezte, sőt még a Távol-Keletet is megjárta az elmúlt évben, nem jött zavarba, hanem a többiek legnagyobb csodálkozására elnevette magát.

— Sose búsúljon, Géza bácsi. Van nálam olyan gyógyszer, amelyik egyik percről a másikra eloszlatja az ember idegességét, — s már vette is elő zsebéből a dobozt, amelyben az idegcsillapítót tartotta.

Géza bácsi gyanakodva nézte a különleges gyógyszert, de a népnevelő szavai megnyugtatták.

— Olvassa csak el a cédulát, amelyet a gyógyszerrel együtt adott az egyik pesti professzor barátom.

„Feszültségnélküli, nyugodt állapotot okoz” — betűzgette Géza bácsi a papírról, aztán gyors elhatározással bevett egy tablettát.

A gyógyszernek csodálatos hatása volt, néhány perc múlva már csendes, nyugodt légkörben folyt a beszélgetés, s miután Géza bácsi aláírta a belépési nyilatkozatot és kezet fogott a népnevelőkkel, kissé bizonytalankodva megjegyezte.

— Kaphatnék-e még egy pirulát abból a csodaszerből?

— Nagyon szívesen — nevetett készségesen a népnevelő és újból elővette a különös alakú dobozt.

A RÁKÓCZI NÉV KÖTELEZ

Rákóczi Péter beszélgetés közben nevetve mondja:

— Hát azt tudja-e, hogy én hogy írtam alá a belépési nyilatkozatot?

rálja a hiányosságokat, így például kritika tárgyává teszi a munkásszál lásokon tapasztaltakat. »Erélyes intézkedésre van szükség — írja a lap — a munkásszállás szégyenfoltja a gazdaságunknak mostani állapotában. Rendbehozzuk ismét ezt az épületet, bár komoly költséget jelent. Kialakítjuk azt a rendet és munka- fegyelmet, amely egy szocialista szektor közös lakóhelyén elengedhetetlen.« Ezután a foganatosítandó intézkedésekről ad hírt.

A kisterjedelmű lapban alkalmat talált a pártvezetőség arra is, hogy a klubhelyiség életerői, a létesítendő óvodáról, a tisztasági versenyről is tájékoztatást adjon, végül fegyelmi büntetést közöl.

A Házi Újság, a Kajmádi Állami Gazdaság pártszervezetének lapja, minden kommunistához eljut, a cikkeit röpgyűléseken, esti beszélgetéseken vitatják meg.

A lap havonta, de szükség esetén rövidebb időközben is megjelenik. A pártszervezet eddigi tapasztalatok

valamikor a papok ódákat zengedez tek. Ezt mint egy kinyilatkoztatást átvették a lelkes fogyasztók, természetesen miután kóstolgatták az aranyló nedűt.

Azóta mintha feledésbe ment volna e dicsőség, csak mint szájhagyomány élt a faluban, s az öregek között a környéken. Csak az elmúlt hónapok óta lett ismét a köztudatban élő valósággá avatva. Azóta mióta a várongiak szövetkezetbe tö mörültek, s a közösségi erő nemcsak a rég elfelejtett bor hírét repítette szét, hanem a környéken megjelent maga a bor is.

Pinceszövetkezetet alakítottak a várongi gazdák, sok tépelődés, bizonytalankodás után. Egyelőre a kö zös termelési tevékenység nem alakulhatott ki, de a közös eladás már folyik. Már ez is mutatja, hogy jól választottak, hisz egyedül nem ember az ember, de többen együtt, erősebbek lehetnek

A jó múltkorában a várongi gazdákkal beszélgettem, s szavaikból a

— Hogy?

— Ingbe, gatyába.

— És miért?

— Hát úgy volt,tud ja, hogy a szomszédomnál, a Várszegi Imrénél csaknem éjfélig beszélgettek a népnevelők, míg végre aláírta a belépési nyilatkozatot. Mikor aztán aláírta, felzörgetett és azt mondta:

— Úgy beszéltük meg, ha én aláírom, akkor te is. Hát én aláírtam, írd alá te is.

— Kiugrottam az ágyból és minden különösebb töprengés nélkül elfogadtam a szomszéd javaslatát. Aláírtam.

Elvégre is nem hozhatok szégyent a Rákóczi névre.

— Magának persze nem is kell külön mondanom, maga tanult történelmet, tudja, hogy a Rákócziak mindig a haladás szekerét tolták, nos hát én sem hozhatok szégyent a Rákóczi névre. Ha Rákóczi Ferenc élne, akkor az is szövetkezetei szervezne most egész biztosan.

UTOLSÓBÓL IS LETT MÁR ELSŐ

Kajtár Antal II. felkereste a tanácsházát, éppen amikor ottjártam, és megkérte a tanácselnök elvtársat, hogy a hangosbemondón keresztül néhány szót szólhasson az újdonsült szövetkezeti gazdatársaihoz.

Mielőtt azonban a mikrofon-szobába lépett volna, néhány szót váltottunk.

— Mikor lépett be, Anti bácsi?

— Az utolsók között. De ez nem jelenti azt, hogy nem lehetek első, mert a munkában nem biztos, hogy azok lesznek az elsők, akik a belépési nyilatkozatot elsőnek írták alá — válaszolja titokzatosan mosolyogva.

Haypál Tibor

szerint —• igen eredményesen alkalmazza az agitációnak ezt a forrná ját.

A zenei nem lehet elég

A papák és mamák megjelentek szépreményű csemetéikért az óvodában. Az óvónéni beszámolt nekik a Jancsikák, Pistikék és Irénkék aznapi cselekedeteiről, majd bizonyítandó, hogy milyen lelkiismeretesen foglalkozik a gye rekekkel és azok szellemi fejlődését szívügyének tekinti, összeterel ni igyekszik a terem közepére az apróságokat.

— No gyerekek, most álljatok szépen ide körém. Megmutatjuk a néniknek és bácsiknak, milyen szépen tudtok énekelni. Pistike gyere közelebb, Jolánka ne ciháid a Jancsika haját. Irénke, figyelj szépen, mint jó kislányhoz illik... Úgy! Hármat számolok és háromfenti tapasztalat szűrődött le bennem. Most eljöttem a »kútforrás- hoz« a várongiak dombóvári pincéjéhez, ahonnan már messzi szállt a »misebor« híre, pedig csak a múlt év decembere közepe óta folyik az árusítás.

Kovács Ferenc, a szövetkezet tagja iát ja el a kimérő szerepét, ő mondja el, milyen nagy híre van ilyen rövid idő alatt a várongi sző vetkezetesek borának. »A múlt vásárkor is — mondja — annyi kocsi állt itt, hogy csak na... Legtöbbjük a szomszéd községekből valók voltak, akik még a régi időkből ismerték ezt a bort. Meg akarták nézni a »misebort«. Hát nemcsak nézték, de vittek is belőle ki demizsonnal. ki csak kisebb üvegekkel. Azóta nem egy visszajött közülük. De ízlik ez a bor a dombóváriaknak is.«

— S a forgalom? — kérdezem.

— Nem panaszkodhatunk i— válaszolja, s úgy néz végig a ragyogó tiszta kis pincén, hogy látszik rajta milyen öröme telik a várongiak siMindnyájunk féltett kincse testi épségünk, egészségünk védelme. Ag gódva hangzik el ajkunkról a kérő figyelmeztetés gyermekeink és hozzátartozóink felé, nap mint nap, mi kor munkahelyünkre indulunk: »Vigyázz magadra, baj ne érjen!«

Társadalmi rendünk alaptörvé nyei messzemenő intézkedésekkel védik dolgozóink testi épségét, egészségét. Nem a rendeletekről kívánok írni, hanem arról, ami ezeknek a rendelkezéseknek tartalmat ad.

Megyénk üzemeiben, vállalatainál ma már csaknem kivétel nélkül mindenütt az üzemi bizottságok munkavédelmi aktívái, a gazdasági vezetőkkel egyetértésben állandó figyelemmel kísérik a műszaki balesetelhárítási intézkedések megváló sítását. A havi biztonsági szemlék gyakorlata mellett rendszeres oktatáson keresztül hívják fel a dolgozók figyelmét a védőberendezések használatára, a biztonságos munka- módszerek alkalmazására,

A baleseti statisztikát vizsgálva mégis azt kell megállapítani, hogy még mindig sok üzemeinkben a balesetek száma. A statisztika nem lehet számunkra egyszerűen rideg kimutatás, ezek a számok vádolnak és nem egy esetben számonkérnek. Minden szám mögött egyéni fájdalom, könny és nem egy esetben tra- gédia húzódik meg. Nézzünk szembe ezekkel a tényekkel és cselekedjünk, előzzünk meg minden balesetet, ami emberileg megelőzhető.

A megyei sajtó hasábjain már több esetben írtunk a műszála intézkedések jelentőségéről, a munka- védelmi fegyelem fontosságáról. Most az üzemi közösség feladatairól és felelősségéről alkotott véleménye met írom le.

Egy-egy műszakváltás előtt emberek ezrei búcsúznak egymástól a boldog viszontlátás reményében. El válnak a családtagok és munkaközben is nem egyszer mosolyogva gon dóinak az otthon melegére, nvugalnevelést korán kezdeni

ra kezditek az éneket. Bátran nyis sátok ki a szátokat. Ne féljetek, hangosan énekeljetek. Bátor kisgyerekek vagytok, ne ijedjetek meg attól, hogy most a nénik és bácsik is hallják, mit tanultatok ma. Úgy ahogy tanultuk. Milyen szépen ment már délelőtt. Figyelem! Egy! Kettő!... Há-rom!

A mamák és papák, a nénik és bácsik feszülten várták, hogy szép reményű csemetéik ajkán felcsendüljön valami örökszép népdal.

És felcsendült az egyáltalán nem örök, de még kevésbé szép. a »Csini baba...« w

Ki tehet arról, hogy az óvónéninek ilyen fejlett zenei ízlése van<?!

(I)

kerében. — így jól járnak a gazdák, de a fogyasztók is. Egyénileg ezt nem is lehetne megcsinálni.

Ez igaz is, hiszen egyedül külön- külön a fuvar vinné el a bor árának jó részét, arról nem is beszélve, hogy külön-külön nem találhatnának. ennyi bornak megfelelő piacot, így meg közösen a pince megnyitása óta közel 40 hektó bort mértek el itt.

— Hamis ez a bor — teszi hozzá Kovács bácsi — első látásra és ivás- ra olyan, mint a víz, de később olyan hatása van, hogy csak na... — Ez a »hogy csak na«... úgy látszik a legfontosabb jelző. Sajnos itt a pincében nem lehet kóstolgatni, hisz az engedély csak úgy szól, hogy üvegben lehet elvinni. Hát hoztam én is egy üveggel azért is mertem mindezeket lejegyezni.

Ezért merem mondani, hogy a vá rongi »misebor« újra híres lesz és mértékletesen fogyasztva sok élvezetet ad még a fogyasztóknak.

(i—e)

A Kajmádi Állami Gazdaság pártszervezetének „Házi Újság46-járói

A várongi „misebor“ dicséretéről

mára, szeretetére, mely munka után várja őket. Munkaközben azon bán megfeledkezünk arról, hogy egy-egy helytelen, szabálytalan moz dulattal úgy magunk, mint munkatársunk életét, testi épségét meggondolatlanul sok veszélynek tesz- szük ki. Nem akadályozzuk meg, nem fogjuk le a kezét, amikor mozgó gépbe nyúl, megtűrjük, hogy egvé ni védőeszközeinek használatát mellőzze, anélkül végezze munkáját, köszörűgépeknél, marósavas anyagok kezelésénél, kicsorbult, rossz kéziszerszámok használatánál ezek a körülmények már számos balesetnek okozói voltak.

A védőberendezéseknek mellőzése, azok kiiktatása, nemcsak azt a dolgozót veszélyezteti, aki így dolgozik, hanem munkatársainak is testi épségét veszélyezteti;

Sorolhatnám a szabálytalanságok százait, amit megtűrünk, amit nemtörődömséggel szemlélünk. Azok, akik közömbösen nézik és nem tesznek semmit a balesetek megelőzésére, maguk is a baleset előidézőivé válnak, megfeledkeznek arról, hogy munkatársukat ugyanolyan aggodalommal várják haza, mint ők vár ják élettársukat, vagy gyermekeiket.

Nem egy esetben a veszély fonások melegágya, a súlyos balesetek előidézője az otthon végzett nehéz, fáradságos munka, mely általában a saját 4—5 hold földön történik (kapálás, permetezés stb.), utána fáradtan kezdi meg az üzemben munkáját. Sok dolgozó úgy gondolkodik, hogy az otthon végzett nehéz munka után, alkalma lesz arra, hogy az üzemben kissé pihenjen. Ez persze nem így van, az üzemi munka min denkitől teljes figyelmet, körültekintést követel. A balesetek kivizsgálásánál hányszor halljuk a kétség beesett kérdést: hát nem volt senki aki megakadályozhatta volna? Gyak ran oly hirtelen következik be a tragédia, hogy idő sem volt szólni, de sokszor figyelmeztetéssel szükséges intézkedéssel megmenthetnénk munkatársunkat a csonkulástóí, vagy a halálos balesettől Nemrégen a Tanácsi Építőipari Vállalat bérház építésén bekövetkezett halálos baleset milyen könnyen elkerülhető lett volna, ha a gépen dolgozó szakemberek a legelemibb ikövetelmé- nyeket betartják, amit úgy hívnak, hogy a gép indítása előtt légy figyelmes, a gép környékén tartózkodó dolgozó társaidra, hogy őket a gép indításával nem veszélyezteted-e?

Az érvényben lévő óvórendszabá- lyokon túl van egy íratlan törvény, az embertársam iránti kötelezettség elengedhetetlen követelménye, a munkában a figyelmesség, körültekintés, mindez pótolhatatlan a balesetek megelőzése érdekében folytatott küzdelemben. A műszaki intézkedések, a korszerű védőeszközök egymagukban soha nem pótolják és nem is pótolhatják a munkában az egymással való törődést, az egymásról való gondoskodást,

Zrínyi János SZMT munkavédelmi felügyelő