Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-28 / 74. szám

1959. március 28.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Máról — holnapra

HÍREK

Történetünk hősei újiregi fiatalemberek, akik egy jó hónappal ezelőtt lettek csak a Béke Termelő- szövetkezet tagjai.

Mindhármójukat fogatosnak osztották be, s március derekán már munkához is láttak. Az első közös munkájukba azonban hiba csúszott.

Magyar József, a szövetkezet elnöke fedezte fel a hibát. Feltűnt neki ugyanis, hogy a három jóbarát délelőtt tizenegy órakor és délután három órakor is felbukkan fogattal együtt a faluban.

— Hogyan, hát ezek nem a Desz- kametsző-dűlőben vetnek, hanem furikáznak? — döbbent meg az elnök, de nem ért rá utánanézni az ügynek, mivel a »beruházástól« vendégek voltak a szövetkezetben, s rendkívül fontos dolgokat kellett velük megbeszélnie.

Este, amikor a brigádvezetők beszámolójukat tartották a napi

Szentgáli

A puszta lakói, a Jóbaráiság Termelőszövetkezet tagjai ' azon ■fáradoznak, hogy munkájukon ke resztül szebbé tegyék életüket. S a határ, az istállóban kérődző állatok, a tervek és a jelenlegi ered menyek mind azt igazolják, hogy a legjobb úton haladnak.

*

A tavaszi idő beköszöntővel benépesedett a szentgáli határ. Az asszonyok, mintegy hatvavan három napon keresztül ültették a dughagymát. Fárasztó volt ez a munka, mégis szívesen végezték, mert az 5 hold dughagyma ,U rmé- séből jelentős bevételre számítanak.

Az út egyik oldalán elterülő részen kísérletképpen egy hold görögdinnyének készítik a fészkeket.- mondván; azon a meleg oldalon si Keres lesz termesztése. Befejezték 14 holdon a zab, 20 holdon a cukorrépa vetését és rövidesen rrld- be teszik már 30 hold kender magját is.

A szövetkezetben napközi otthont hoznak létre nyári időszakra a legifjabbak részére. Sári József elvtárstól, a szövetkezet elnökétől bővebb felvilágosítást kér tünk. — Annakidején, ez év februárjában, amikor a pusztaiak sző vetkezetünkbe léptek, nem egyszer szóbeszéd tárgya volt, ho gyan jöjjenek az asszonyok a nyá ri idényben dolgozni, hova tegyék a kicsinyeket. Akkor azt mondotmunkáról, az elnök megkérdezte Kiss Jenő brigádvezetőt.

— Mennyi borsót vetett el a három fogatos a Deszkametsző-dűlőben?

A brigádvezető belepillantott a jegyzetfüzetébe és rá vágta:

— Nyolc holdat!

— Csak nyolc holdat?

— Igen.

Magyar József nem kérdezősködött tovább, hanem személyesen nézett utána a dolognak. Este kiment a lóistállóba. A három fiatal fogatos már végzett az etetéssel és éppen hazafelé készülődött, amikor az elnök közéjük toppant.

— Hogy ment a munka, fiúk? — kérdezte mosolyogva az elnök.

— Megyegetett — válaszolta a legközelebb álló, aki alig múlt tizennyolc éves.

— Megyegetett? Aztán mennyit teljesítettetek?

— Nyolc holdat.

mozaikok

tam, ez ne okozzon gondot senkinek, mert lehetőségünk és tehetségünk van ahhoz, hogy napközi otthont hozzunk létre.

Így született meg a terv, amelyből valóság lesz, s ha az alsóbb ősz tályosokat is számítjuk, akkor a nyár folyamán mintegy 60—7P gyermek fog a szövetkezet napközi otthonában második hajlékra találni.

— A kastélyban — folytatta tovább az elnök —, tudunk helyiséget biztosítani a gyerekek részére, amelyet berendezünk, kis ágyacskákat helyezünk el, a szövetkezet vásárol majd takarókat is, így ebéd után le is feküdhetnek, aludhatnak a gyerekek.

— És hogy mindez mibe kerül a tagoknak? Mondhatnám semmibe, mert az étkezést, a felszerelést és egyebet a termelőszövetkezet saját költségén kívánja, megoldani.

•

Dicséretreméltó kezdeményezés ez, amely hűen bizonyítja a termelőszövetkezet vezetőségének gondoskodását.

Járjuk, a határt. Az a tervük, hogy a több mim 800 holdas gazdaságban a szántóterület, a kalászos- és kapásnövények jóminőségű talajon és sík területen legyenek, a dombosabb részen, amely szántóföldi növénytermelésre nem alkalmas, szőlőt telepítenek, erdősítenek és gyümölcsöst hoznak létre.

— Mikor álltatok munkába? — faggatta tovább őket az elnök.

— Fél kilenckor.

— És délelőtt tizenegy órakor mit kerestetek a faluban?

— Bejöttünk ebédelni.

— Mikor ért véget az ebédszünet?

— Délután három órakor.

— És már délután ötkor itthon voltatok?

— Igen.

— Hát ez így nem lesz jó, fiúk — vakarta meg a tarkóját az elnök. — Aki nálunk így dolgozik, az keveset visz haza zárszámadáskor. Tudjátok-e, mennyit teljesítettetek?

— Nem.

— Nyolc tized munkaegységet. De teljesíthettetek volna másfelet is. Hát amikor a kedves papátok földjén dolgoztatok, akkor is így szoktátok csinálni? Ott is csak öt óra volt naponta a munka?

A három legény hallgatott. Az elnök tovább folytatta:

— Kilencszázhatvan hold tavaszi vetést kell végeznünk, s ebből négyszázötvenet fogattal végzünk. Hát mit gondoltok, mikorra fejeznénk be a vetést, ha mindenki csak így fogna neki a munkának, mint ahogy ti a mai napon nekifogtatok? A szövetkezetnek is, meg magatoknak is érdeke, hogy több teljesítményt mutassatok fel, s ezt, azt hiszem, nem nehéz megérteni.

A három legény hallgatását végül is a legidősebb törte meg.

— Ne búsuljon, elnök elvtárs, tudunk mi dolgozni, majd helyreütjük a mai napot — mondta, s kissé kényszeredetten mosolyogni próbált.

Másnap este megint beszámolóra gyűltek össze a brigádvezetők az elnök irodájában.

— Na, mennyi a teljesítmény a borsóvetésnél? — hangzott az elnök első kérdése.

A brigádvezető derűs arccal válaszolta:

— Valósággal megtáltosodott az a három legény, aki a borsót veti. Képzelje csak, pontosan a dupláját teljesítették a tegnapinak. Tizenhat holdat vetettek el a Desz- kametsző-dűlőben, s a teljesítményük a tegnapi nyolctizeddel szemben ma több mint másfél munkaegység — válaszolt a brigádvezető.

Az elnök arcán mosoly jelent meg a »stuccolt« bajusz alatt és csendesen, inkább csak úgy magának mondta:

— Na, ugye. Hát mégis csak meg lehet változni máról holnapra is. J

H. T.

Egy falusi iskola krónikája

ii.

Az iskolaszék határozata nyilván nem jutott érvényre az éllamsegély- lyel kapcsolatban, mert a következő iskolaévben két tanító is másutt próbál szerencsét, próbál jobb megélhetéshez jutni. Az iskolaszék 1099. június 4-i ülésének jegyzőkönyvéből:

„Leitner Sándor plébáios bejelenti: Az iskolaév bezártávai mindkét osztálytanító eltávozott azon kijelentéssel, hogy eddigi állásaikat a jövőben megtartani nem akarják, éspedig azon okból, mert az élvezett csekély fizetésből megélni nem képesek.”

Az iskolaszék határozata:

„Minthogy a tanítói állásokban évenként tapasztalható változások oka kizárólag a tisztességes megélhetést nem biztosító csekély fizetésnek tudható be... a tanításügy a tapasztalatok szerint érzékeny kárt szenved ... megtörténhetik, mint már eddig is megtörtént, hogy a tanítói állások betöltetlenek maradnak. Az elnök tegye meg a szükséges lépéseket. hogy a két tanítónak 100—100 forint államsegély adassék a magas kincstárból.”

Az egyik tanítói állásra a következő hónapban jelentkezik Barrois Adél tanítónő, a másikat viszont csak 1900 októberében foglalja el

Pompár József tanító. A tanítókérdés végleges megoldást nem nyer a továbbiakban sem, mert a kevés fizetés miatt továbbra is nagy a vándorlás a tanítók részéről. Az iskolaszék 1906. október 28-i jegyzőkönyvéből:

„Keleti Márton távozásával az I—II. osztály tanító nélkül maradt. Hábel Vince és Barrois Adél a lehetőség szerint felváltva tanítsanak.”

Elképzelhető, milyen terhet jelent a két tanítóra majd háromszáz gyerek tanítása, és elképzelhető, milyen volt — nem a tanítók hibájából! — az oktatás színvonala. Az iskolábajá- rással is bajok vannak, sok az igazolatlanul hiányzó. A magyarázat egyszerű. A szülők nehéz anyagi körülményeik miatt rá vannak szorulva a gyerekek munkájára. Az 1907. októberi iskolaszéki ülésen az iskolaszék elnöke bejelenti, hogy az előadások megkezdődtek, de sajnálattal tapasztalja, hogy a tankötelesek nagyon rendszertelenül járnak iskolába, nagyon sok a hiányzó.

OSZTOTT VAGY OSZTATLAN ISKOLÁT?

Az 1911-es év érdekes eseményeket hozott a kocsolai iskola életébe, a tan testület szembelyezkedését az egyházi főtanfelügyelőséggel. Végül is maga a püspök avatkozott közbe, engedelmességre intve a tanítókat. A febru- j ár 25-i tantestületi ülésen Kristóf j József plébános bemutatja az újon- j nan megválasztott tanítót, Pompár í Viktort. (Ö lesz majd a történet fő- I szereplője...)

A tanulók megnövekedett létszá- 1 ma szükségessé tette új oktatási forma bevezetését. A tantestület és az egyházi főhatóság itt került éles ellentétbe egymással. Az egyházi főha- | tóság többek között elrendelte, hogy ! a négy felső osztályban külön kell oktatni a fiú- és leánytanulókat, ' mondván, hogy együttlétük „erkölcs- j telenséget” szül. A tantestület — a főhatóság rendelkezésével szemben — kitartott a saját álláspontja mellett,! hogy egy tanító foglalkozzon az első, egy a második, egy a harmadik-ne- | gyedik és egy az ötödik-hatodik ősz- ! tállyal.

A renitens tantestület megrend- 1 szabályozására az egyházi főhatóság fegyelmi bizottsága határozata alapján leiratot intézett a kocsolai tantestülethez, amelyet az október 9-i tantestületi ülésen tárgyalt meg. A leiratra terjedelmes levélben Pompár Viktor, az új tanító válaszolt. A választ a tantestület többi tagja is magáévá tette.

(Folytatjuk.)

Bognár István

Az utasok érdekében

Aki Tamásiba vonattal sokat jár, annak bizonyára feltűnik, hogy az a kis elárusító hely, melyet az utasok »IBUSZ-nak« neveznek, reggel »behunyt szemmel« leeresztett redőnnyel várja a vásárlókat. Aki Tamásiból, vagy Tamásiba megy a munkahelyére vonattal, annak bizony minden reggel akadna valami vennivalója, de bizony nemegyszer hiába vár, nem jön az elárusító. És ez bizony sok bosszúságot olcoz az embereknek.

Ha nem is milliókba, de pénzbe került ennek az épületnek a megépítése. Vagy talán emlékműnek építették? Ez a kis vasúti »IBUSZ«

— Esztrádműsort állít össze a tamási területi KISZ-szervezet megfelelő szakemberek irányításával. A műsort bemutatják a járás községeiben, s a bevételt a VIT alapra fizetik be.

— Közel 40 millió forint forgalma volt az elmúlt évben a Szekszárdi Földművesszövetkezet kiskereskedelmi hálózatának.

— Agglegény, ne félj a nőktől! Los

Angelesben iskola nyílt agglegények számára, ahol a női lélek rejtelmeibe akarják bevezetni őket. Az órákat este tartják, tantárgyak pedig: női

lélektan, női érzékenység, női szeszély, hogyan látják a nők a férfiakat stb. Az iskola jelszava: „Ne félj a nőktől!”

— Műsorral egybekötött divat- bemutatót rendeznek húsvét másnapján Pakson a járási művelődési házban.

— Nagyszabású parkosítást kezdtek meg a Fornádi Állami Gazdaságban. Fenyőcsemetéket hozattak és ültettek el a különböző dísznövények telepítése mellett a gazdaság művelődési háza előtt. A tervek szerint a park közepén egy szökőkutat is elhelyeznek.

pedig nem néz ki olyan barátságtalannak, hiszen az új festés olyan szépen mutat rajta — már csak azért is kár, hogy reggelenként sokszor nincs nyitva.

Ajánljuk az illetékeseknek, segítsenek az utasokon, hogy minden reggel meg tudják vásárolni hiányzó dolgaikat A hírlapokat és más folyóiratokat is már korareggel szívesen vásárolná mindenki.

Reméljük, hogy cikkünk meghallgatásra talál, felfigyelnek rá az illetékesek és teljesítik a munkába siető emberek kívánságát.

D. 1.

— 4500 forintért vásárolt egyenruhát és felszerelést Gyulajon a Mátai Antal-úttörőcsapat.

— Tudja-e, hogy egy kiló rózsaolaj előállításához 500 kiló rózsaszirom szükséges. Ezzel szemben csak két csepp rózsaolajra van szükség 1 liter parfüm előállításához.

— Apró érdekesség ... Egy 71 éves nő ügyét tárgyalták a stockholmi bíróságon, akit azzal vádoltak, hogy két könyvet lopott egy városi könyvesboltból. Az egyik könyv címe: „A nő élete és boldogsága”, a másiké: „Amit egy fiatal lánynak tudnia kell”.

Helyreigazítás

A Tolna megyei Népújság 1959. március 21-i számában »Az első igazi tavasz emlékeiből« című cikkben téves információból eredően Márki Henrik lett megnevezve Gyönk község 1919-es főjegyzőjének.

A valóságban ő később volt főjegyző, akkor Várkonyi Imre volt a gyönki vezetőjegyző, ő menekült el a hatalomra jutott nép haragja elől.MELEG OTTHONRA TALÁLTÁK

A Hőgyészi Petőfi Sándor Állami Nevelőotthonban 180 olyan gyermeklány és fiatal lány talált igazi otthonra, akik a szülők nemtörődömsége folytán korán kikerültek az életbe. Nélkülözték a családi otthon melegét, s hányatottságukban korán megismerték az élet árnyoldalait, szomorúságait. A szülők helyett az állam gondoskodik nevelésükről, taníttatásukról, hogy felnőve, a társadalom hasznos tagjaivá váljanak.

Szép és otthonos az intézet, a hajdani Apponyi-kastély tantermeivel, egészséges ebédlő és hálótermeivel. Lakályosak a szobánként változó színes térítőkkel leterített ágyak, amelyekre díszpárnákat és függönyöket varrnak magánszorgalomból a növendékek.

Reggel 8 órától 1 óráig csendes az intézet környéke. A növendékek délelőtt iskolai oktatáson vesznek részt. Egy órától két óráig ebédelnek, ezután pedig 4 óráig szabad foglalkozás van. A szabad foglalkozás ideje alatt ki-ki saját kedvtelését űzi és ilyenkor játszó gyerekek zajától hangos az intézet környéke. Ki játszik, ki kézimunkázik, ki kertészkedik, vagy éppen olvasgat.

A hőgyészi nevelőotthonban az idei tanévben az ötödik osztályosok részére bevezették a politechnikai oktatást, amelynek keretében mező- gazdasági munkát végeznek a tanulók. Erre a célra kísérleti konyhakertet létesítettek, de foglalkoznak majd baromfineveléssel is. Ehhez a Juhéi Állami Gazdaság ad majd segítséget, amely már az elmúlt években is patronálta az intézetet. Az állami gazdaság csernyédi üzemegységéből fajbaromfit kapnak egy baromfitenyészet kialakítására. A politechnikai oktatáson kívül biológiai szakkör működik harmincas létszámmal, Tundó József biológia-szakos tanár vezetésével. A nagyobb lányok már megtanulták az oltást és a szemzést, a kisebbek virág- és rovargyűjtéssel foglalkoznak.

Élénk kulturális élet folyik az intézetben, amelynek ötventagú énekkara és harminctagú zenekara van. A zenekar első nyilvános szereplése március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulóján volt. Az ünnepség résztvevői nagy elismeréssel emlékeznek meg az intézet zenekarának szép játékáról.

Az intézet igazgatója, Bardócz László, a tanárok, nevelők áldozatos munkával az életre nevelik a gondjaikra bízott növendékeket. Az elmúlt évben volt olyan tervük, hogy a korosabb, 16—17 éves lányok részére ipari képzést biztosítanak, szabóvarró, vagy cipőfelsőrész-készítő tanműhelyeket létesítenek. Ezt a tervet állami segítség nélkül nem tudták végrehajtani. Ennek ellenére nem mondtak le a növendékek munkára való neveléséről. Saját erőből egy fazekas korongot szereznek be, amelyen azokat a fiatalokat tanítják meg a fazekas mesterségre, akiknek kedvük lesz ehhez a munkához. És ha megkapják a szövőszéket is, amelyet a Megyei Tanács V. B. oktatási osztálya ígért, a nagyobb lányok közül sokan szőni tanulnak majd.

Komoly tanulással, s koruknak megfelelő munkával készítik fel az életre a Hőgyészi Petőfi Sándor Állami Nevelőotthon pedagógusai a gondjaikra bízott gyerekeket. Azokat, akik szülői támasz nélkül, korán kikerültek az életbe, és akik meleg otthonra találtak a hőgyészi műemlékké nyilvánított hajdani főúri kastélyban.

P-nc