Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-27 / 73. szám
1*39. március 27. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Gyarlóság és igazság... HÍMEK — Ne haraguggy Gábor, hogy az ebédedet megzavartam, de olyan igazságtalanság esett rajtam, amit csak té tudsz kiigazítani. Te megértei engem, tehozzád bátran gyü- vök. Tudom, hogy szereted az igazságot. Emlékszem, amikor Oroszországban foglyok vétünk tizenhétben, aztán te a kommunistákhó átá, akkó is mindig elintézté a táborba mindenkinek mindent. Kovács Gábor az utolsó kocka krumpliscsuszát szúrja a villájára, gyors mozdulattal kapja be a falatot, aztán megtörli a bajuszát a zsírtól zsebkendőjével. — Na, ez biztos nem kis dolgot akar tőlem, mert máskülönben nem dicsérne ennyire — gondolja, miközben székkel kínálja az egyre áradozó Fekete Tóth Ambrust. A vendég már a földosztáskori érdemeinél tart Kovács Gábornak, amikor a párttitkár nem bírta tovább az oktalan ömlengést, megkérdi : — Mi bajod van, Ambrus? — Má előbb is el akartam néked panaszkodni — tér át a tárgyra Fekete Tóth Ambrus —, dehát mióta a falu szövetkezetté lett, se- hunse lehet rád talányi, olyan sok dógod van. Azért zavarlak ebédnél, de hiába, ezt nem engedhetem, amit velem akarnak csinyáni. — Mit akarnak veled csinyáni? — Hát mikor beléptem, kevesebbre vették a földemet a valóságnál. — Kevesebbre? — Kevesebbre bizon. — Nem olyan nagy baj az — legyint a titkár. — Azért ugyan ne izgasd ennyire magadat. Fekete Tóth Ambrus háromszor is megemeli magát a széken az izgalomtól, s a kalapjával idegesen ütögeti a térdét, aztán a hirtelen keletkezett dühtől átforrósodott hangon hadarni kezdi: — Már hogyne lenne nagy baj? Hát mit gondósz, Gábor, hogy nekem mindegy az, hány hód után kapom a földjáradékot? Nekem nyolc hód födém van, aztán csak hetet ismernek el belőle. Pedig két hód van a páskumba, három az Álmos-dűlőben, kettő a Ebédlátó-he- gyen, egy meg a Brinyóban. — Aha, hát persze, most már értem, honnan fúj a szél. Na, ha igazad van, akkor segítek rajtad, az már csak magátul értetődik — Ezt csak úgy magában gondolja Kovács Gábor, aztán feláll az asztaltól és hangosan csak annyit mond az asszonynak, aki még javában falatozza a tésztát: — Elmegyek a tanácsházhoz, onnan meg a szövetkezetbe. Ha későn vetődnék haza, tedd félre a vacsorám ! A tanácselnök, amikor Fekete Tóth Ambrust a párttitkár kíséretében megpillantja, barátságos képet vág, s amikor megtudja, hogy miről van szó, készségesen tessékeli őket a szomszéd szobába. — Itt vannak éppen a földrendezők. Náluk a pontos kataszteri térkép. Ök mindenen el tudnak igazodni. Az ő szavuk olyan pontos, akár a halál — mondja az elnök, s a következő pillanatban már a földrendezők felé fordulva intézi a szavakat. — Meg kell nézni alaposan, hogy Ambrus bácsi panasza jogos-e és ha jogos, orvosolni kell. A hosszú, vékonyarcú fiatalember, aki a földrendezést és tagosítást irányítja a faluban, hosszasan kutat az iratok között, majd megjegyzi : — F. Tóth Ambrus, 2121 helyrajzi szám. Páskum-dűlő, két hold. — Na, ugye! — kiált fel elégedetten Fekete Tóth Ambrus. A fiatalember megint kutat egy darabig, aztán végre rátalál, csaknem egyszerre az Álmos-dűlőben lévő három holdra és az Ebédlátóhegyi kétholdas táblára is. — Na, ugye! — kiált megint az öreg, s az arca ragyog a boldogságtól. Csak akkor komorodik el, amikor újabb huzamosabb ideig tartó kutatás után a nyurga fiatalember feltekint az asztal lapján heverő iratokból és nagy komolyan kijelenti: A — Brinyóban lévő 1618. helyrajzi számú, egyholdas föld községi tartalékterület és csak mint bérelt föld lehetett az Ambrus bácsi birtokában. Az öreg arcán ideges rángatózás fut végig és kiabálni kezd. — Ez nem igaz! Be akarnak csapni, a betyár úristenit neki! Gábor, ezt nem engedheted meg. A kiabálásra kinyílik a szomszédos szoba ajtaja, ahol az adóügyi csoport tanyázik, s megjelenik Zenge Zoltán, az adóügyes. — Kartársak, egy kicsit csendesebben, mert mi dolgozni szeretnénk! — mondja és fekete könyökvédős kezét már nyújtja is az ajtó után, hogy visszalépjen a szobába, ahonnét kiindult, de az elnök szava megállítja. — Jöjjön már, Zenge kartárs, talán maga tud segíteni, maga adóügyes, jobban ismeri az emberek vagyoni állapotát. Zenge Zoltán arca hirtelen hivatalossá merevedik, s a hangja kissé szárazon cseng, ahogy kérdezi: — Mivel szolgálhatok? Váratlanul Kovács Gábor, a párttitkár veszi át a szót és magyarázni kezdi: — Fekete Tóth Ambrus a napokban lépett a termelőszövetkezetbe és mivel a föld járadék szempontjából nem mindegy, hogy kinek mennyi földje van, azt szeretné, hogyha kikeresnénk a nyolc hold földjét itt a telekkönyvben, de a földrendezők csak hét holdat találnak. Zenge Zoltán, az adóügyes Fekete Tóth Ambrus felé fordul, s úgy tűnik, mintha az öreg a földre sütné nagyhirtelen előtte a tekintetét. — Hát Ambrus bácsi, maga úgy látszik, mindig úgy beszél, ahogy a szél fúj — mondja magabiztos hangon az adóügyes. — Emlékszik-e még, mennyit járt a nyakamra, mennyit veszekedett velem, hogy ne hét hold után adóztassuk, mert magának csak hat holdja van. Fekete Tóth Ambrus semmit nem tud mondani, csak topog zavartan és a kalapját gyűrögeti. Kovács Gábor előtt, meg a többiek előtt minden világossá válik. A földrendezők, az adóügyi, meg a tanácselnök nem bírják tovább, kitör belőlük a nevetés. Csak Kovács Gábor nem nevet. Tudja, hogy most nem szabad nevetnie, mert akkor Fekete Tóth Ambrus talán még el is emészti magát szégyenében. így aztán azt csinálja, hogy karonfogja a zavartan topogó embert és kivezeti a tanácsházból. Amikor Fekete Tóth Ambrusék előtt búcsúzásra kerül sor, Kovács Gábor békítőén mondja: — Sose búsulj, Ambrus, mások is jártak ám már így, hogy az adózásnál a kevesebb földért vitáztak, amikor meg a földjáradék ügye került szóba, több földet mondtak. Megtörténik ez, hisz gyarló emberek vagyunk mindahányan. Hanem azért úgy szokott az lenni rendszeresen, hogy az igazság győzedelmeskedik a gyarlóságon. Haypál Tibor A sétakert érdekében A járókelők jóleső érzéssel láthatják, hogyan csinosítják már hetek óta a sétakertet. Egyes részeket újra füvesítenek, az utak szegélyére fagyalbokrokat, az elszáradt fák helyére újakat ültetnek. 28 kis lucfenyőt is ültettek szét a parkban, és még harminc tiszafát. Nem kevés pénzbe kerül a park fenntartása, szépítése. A tiszafákat például 6000 forintért vásárolták. És mit mondanak az emberek, akik a parkot szépítik és állandóan rend- j ben tartják? j — Dolgozunk, dolgozunk, de med- I dig lesz majd látszata? Kiültettük most ezeket a fenyőfákat, de hány marad meg belőle a jövő tavaszra? Hányat visznek el majd belőlük ka rácsonyfának? Csak oda kell nézni a megyei tanácshoz, ott a kerítésen belül is megcsonkították a fákat, eb bői következtethetünk; ezekre is ha • — A 19-ESEK BARÁTI KÖRE március 31-én, kedden összejövetelt rendez. Az összejövetelen a Tanácsj köztársaság évfordulójának buda- ! pesti ünnepségeiről tartanak beszá- j mólót az ünnepségeken résztvevő 19-esek. — A SZABÓ ERZSÉBET KULTURÁLIS SEREGSZEMLE járási döntőjébe hat kultúrcsoport jutott a tamási járásban. A helyi bemutatók mindenütt igen jól sikerültek. — MSZBT-SZERVEZET alakult az elmúlt héten Ozorán. A szervezet a közeljövőben magyar—szovjet baráti találkozót rendez, amelyre szov jet katonákat hivnak meg. r- HÚSZ SZÁZALÉKKAL több szőnyeget, 10 százalékkal több ágy- garniturát hoz forgalomba a kereskedelem a következő negyedévben a mostanihoz viszonyítva. — HUSZONNÉGY JÓZSEF és két Sándor névre hallgató tagja van a bonyhádi Dózsa Népe Termelőszövetkezetnek, köztük a szövetkezet elnöke is. A Józsefek és Sándorok közös névnapot rendeztek, amesonló sors vár. Évek óta dolgozunk már, és évről évre csaknem mindent elölről kell kezdeni az emberek lelkiismeretlensége miatt. Csak meg kell nézni a Széchenyi utcát. A virágágyakból csaknem teljesen kitördelték a karókat... így sorolják fel egymás után »tapasztalataikat.« De mi lenne, ha hirtelen máról-holnapra megváltoznának azok az emberek, akiknek nem tetszik a zöldellő parkban díszlő virág, akik sajnálják a néhány forintot a karácsonyfáért, inkább kivágnak, vagy megcsonkítanak egy fenyőfát. Hogy mi lenne? Szebb lenne a város, kevesbbe kerülne az utcák, parkok rendbentartása, és nen± veszne kárba annyi munkája azoknak, akik egész éven keresztül ezen dolgoznak. Az ő munkájuk is több megbecsülést érdemel. B. 1. lyen velük együtt mintegy hatvanan vettek részt. Valamennyi ünnepelt ajándékcsomagot kapott a termelő- szövetkezettől és felköszöntötte őket a KISZ-szervezet, a kertészeti, a nö vénytermelő, a fogatos és az állat- tenyésztő brigád. A tsz pártszervezete is felköszöntötte őket. — TÍZEZER FORINTOS költséggel tatarozzák az idén Gyulajon az általános iskolát. — AZ 1919-ES ANYAGOKBÓL, dokumentumokból összeállított kiál lítást — anyagát a tamási járás területén gyűjtötték össze — a járás valamennyi községében bemutatják. A kiállítás jelenleg Ozorán van. — A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG 40. ÉVFORDULÓJA alkalmából rendezett ünnepségre a bonyhádi Per- czel Mór Közgazdasági Technikum tanulói meghívták Knábel Vilmos veteránt, aki érdekes előadásban szá molt be a diákoknak az 1919-es eseményekről. — AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁK fenntartására ebben az évben 2 599 550 forintot fordít a szekszárdi városi tanács. A regölyiek várják a terveket, de a Vízügyi Igazgatóság nem intézkedik Anyakönyvi érdekességek Szakály községben A Szakály községi anyakönyvvezető statisztikai kimutatása alapján érdekes dolgok kerültek napvilágra. I A számadatok segítségével bebizonyítható, hogy az elmúlt évben született csecsemők kétharmada leány és egyharmada csak a fiú. Ha ez továbbra is így folytatódik, egyesek szerint fennáll az a veszély, hogy 20 év múlva a lányok közül sokan pártában maradnak. Az 1958-as évben 20 házasságkötés volt Szakályban. Az október, a november és a május a házasságkötések három legmegfelelőbb hónapja, úgy. látszik, mivel ebben a három hónapban 17 pár kötött házasságot, s az év másik kilenc hónapjára mindössze három házasságkötés jutott. Érdekes még megemlíteni, hogy a házasságot kötő férfiak 15 százaléka 20 éven aluli volt Szakályban az elmúlt év során. Sok évvel ezelőtt valahogyan úgy kezdődött az ügy, hogy a községi tanács ülésén az egyik tanácstag felvetette azt a gondolatot, hogy a Hu nyadi utcát rendezni kellene, hiszen maholnap már több ház beie- dől az árokba. Betongyűrűkön kellene elvezetni a csapadékot, amely eddig kénye-kedve szerint hol itt, hol ott szélesítette és mélyítette az árkot. így kezdődött el aztán az a huza-vona is, amely már évek óta tart. Ha valaki csak évente egyszer-két szer jár Regölyben — nem is szólva a regölyiekről — már szinte elválaszthatatlanul a Hunyadi utcához tartozónak véli azt a 260 betongyűrűt, amelyet nyáron a nap perzsel, télen pedig a fagy tesz próbára. Ott fekszenek az úttest közepén, félig rendezett, félig rendetlen állapotban úgy, hogy a forgalom éppen hogy csak lebonylítható. Ez az út pedig elég forgalmas, hiszen a község egyik főútvonalaként tartják nyilván. Ez évi február 20-i községi tanácsülés úgy határozott, hogy sürgősen el kell kezdeni a munkát. Egy falusi iskola krónikája i. Milyen is volt az a »régi jó világ?« Ezúttal új oldalról próbáljuk bemutatni a falu életét, az iskolán keresztül, való tények, hiteles jegyzőkönyvek alapján. A ferencjózsefi idők, majd a Horthy-rendszer iskolapolitikája fs megelégedett azzal, hogy az elemi iskolákban csak a legszükségesebbet tanítsák. A rendelkezésre álló iskolaszéki ülési jegyzőkönyvek alapján kísérjük végig a századfordulótól a ko- csolai iskola életét. Ez az iskola a mai körülményekhez mérten is a nagyobb létszámú iskolák közé tartozott. a már négy-öt esetben hirdetett segédtanítói állásra ezideig senki sem jelentkezett. Az iskolaszék tagjai, Dobján János, Pucsli György, Ránk Mihály, meg a többiek, összedugják a fejüket, tanakodnak, hogyan is lehetne, mit is lehetne tenni. A plébános javasolja, hogy »a segédtanítói fizetés emeltessék fel évi 200 forintra«. A Millennium fényes ünnepségei — nyomorgó tanítók A millennium előtti években vagyunk, az ország a honfoglalás ezredik évfordulójának megünneplésé re készül. Fényes ünnepségek előkészületei folynak, hadd lássák a világ minden tájáról ideserglő külföldiek, hogy ez az ország tejjel- mézzel folyó Kánaán, hogy itt minden ember boldogan, jólétben él. A fővárosban nagyszabású építkezések folynak, fényes paloták épülnek, a főurak, mágnások számára ékkövekkel díszes díszmagyarok készülnek. Természetesen mindehhez pénz kell, temérdek pénzt kell előteremteni. A főurak zsebéből talán? Dehogy. A falu népe egyre nagyobb adóterhek alatt görnyed, a nincstelen cseléd, a zsellér, a paraszt verítékéből télig a fényes ünnepségek előkészületeire, költségeire. A falvakban uralkodik a nieste- lenség, a szegénység, és a földet túró paraszténál a tanító helyzete sem sokkal különb. A kocsolai r. kath. iskolaszék 1893 október 22-én látható gondban ül össze. Kevés a tanerő, hosszabb idő óta betöltetlen egy segédtanítói állás, és nem akad rá pályázó. Az iskolaszék elnöke, Leitner Sándor plé bános gondterhelten jelenti be, hogy Mit határoz erre az iskolaszék? Idézzük a jegyzőkönyvet: »Az iskolaszék, tekintettel a közoktatásügy terén tanítóhiány miatt mutatkozó nehézségekre, sajnálattal veszi tudomásul, hogy a segédtanítói állás betöltetlen. A 200 forintra való felemeléshez a község zavart anyagi vi szonyaira való tekintettel csak any- nyiban hajlandó hozzájárulni, ha a tanítói fizetés az eddig is élvezett javadalmi lakás és élelmezésen kívül 180 forintnál nem lesz magasabb. A határozatot jóváhagyás végett a községi képviselőtestülethez terjeszti fel.« Lezajlottak a millenniumi ünnepségek, 1898-at írunk, de a kocsolai iskola viszonyai ugyanazok, mint öt évvel előbb. A nyomorúságos fizetés miatt mindig van üresedésben levő tanítói állás, és egy-egy tanító nak száznál több gyerekkel kell foglalkoznia. Csoda, hogy egyáltalán tanulnak valamit a gyerekek. Az iskolaszék 1898 június 5-i jegyzőkönyvéből: »■Elnöklő plébános megállapítja, hogy a tanítói állások betöltésénél előtűnő egyik fogyatékosság, hogy a tanítók mostohán vannak javadalmazva. Az iskolaszék számot vetvén azon körülménnyel,, hogy a községet úgy is már elviselhetetlen terhek nyomasztják, határozatilag kimondja, hogy a tanítói állás javadalmazásához, amennyiben lehetséges, államsegély adassák.« ítéljük csak meg őszintén a helyzetet; a tanító egyházi iskolában tanított. Az egyházi birtokok jövedelméből nem telett volna nagyobb tanítói fizetésre? (Folytatjuk.) BOGNÁR ISTVÁN Meghatározta a felelősöket is, sót döntött abban a kérdésben is, hogy mennyit fordít a község a községfejlesztési alapból a munkák elvégzésére és mennyit tesz ki majd v az a társadalmi munka, amivel a község lakossága hozzájárul a munkák lehető leggyorsabb elvégzéséhez. A mintegy 150 000 forintos költségű csatornázáshoz a község lakossága eddig mintegy 60 000 forint értékű társadalmi munkát ajánlott fel. Szükség is van a társadalmi összefogásra, mert a több mint 380 méter hosszú, némely helyen több méter mély árok egy utcasort veszélyeztet már. De nemcsak ez a rendkívüli körülmény sürgeti a dolgok azonnali megkezdését, hanem az is, hogy a tavaszi vetések befejeztével marad néhány nap, amikor a község lakossága gyalogmunkával és fogattal részt tudna venni h munkák megkezdésében úgy, hogy a mezőgazdasági munkák sem szenvednének hátrányt. Csakhogy mindez egyetlen akadályba ütközik: nincsenek még meg a munkához szükséges tervek, amit már az elmúlt hét péntekjére megígértek a községi tanácsnak. A Vízügyi Igazgatóságon Borbás mérnök tett ígéretet a tervek gyors leszállítására, de Regölyben a mai napig hiába várták. A jelentős mennyiségű társadalmi munka, a községfejlesztési rovaton megfelelő mennyiségű pénz, a tervek megvalósításához nagy lelkesedés mind adva van, csupán a tervek hiányzanak, hogy megvalósul janak az évekkel ezelőtt született nagy elhatározások. Ideje volna már, ha a tervek is — az ígérethez híven mielőbb megérkeznének. B. J.
