Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-24 / 70. szám

MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! mGYAR SZOCIALISTA v MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK ' L^PJA IV. évfolyam, 70. szám. ÄRA: 50 FILLÉR Kedd, 1959. március 24. ^Öun ácak&zióiMiuáíii iuinepséqek A megyei tanács ünnepi ülése Hétfőn délelőtt ünnepi ülést tar­tott Szekszárdon a Tolna megyei Tanács a Tanácsköztársaság 40. év­fordulója alkalmából. Az ünnepi ta­nácsülésen melegen ünnepelték a meghívott 1919-es veteránokat — Végh Jánosné, Pál József, Vörös István, Szabó Lajos és Mihályi Ká­roly elvtársakat, akik valamennyien az elnökségben foglaltak helyet. Bertha Kálmán, a Megyei Tanács osztályvezetője a tanács dolgozói ne­vében felköszöntötte a veteránokat és egy-egy cserép virágot nyújtottak át nekik. Részt vett az ünnepi tanácsülésen Frantner József elvtárs, az MSZMP Megyei Bizottságának első titkára, országgyűlési képviselő is. Ünnepi beszédet dr. Tuska Pál, a Megyei Tanács elnöke mondott. Többek között hangsúlyozta: — Ezt az ünnepi tanácsülést azért hívtuk össze, hogy megemlékezzünk a 40 év előtti harcokról és abból erőt merítsünk a mi munkánkhoz. A ma­gyar nép történelme Dózsától kezd­ve azt mutatja, hogy sohasem tűrte az elnyomókat, mindig küzdött azért, hogy lerázza nyakáról az úri elnyo­mókat. A Tanácsköztársaság nagy alakjai, mint Kun Béla, már koráb­ban látták, hogy a munkásosztály csak akkor vívhatja ki a szabadsá­gát, ha egységes, forradalmi marxis­ta pártja van. Ezért alakították meg a kommunista pártot. j — A Tanácsköztársaság rövid idő ; alatt olyan sikereket ért el, amelye­ket sohasem lehetett és lehet kitö­rölni a magyar nép szívéből. Az ak­kori államhatalmi rendszert ma is példaképünknek tekintjük és büsz­kén, a forradalmároknak kijáró leg­nagyobb kegyelettel emlékezünk a Tanácsköztársaság harcosaira. A Ta­nácsköztársaságot rövid tevékeny­ség után vérbe fojtotta a nemzetkö­zi imperializmus. Hetek alatt felszá­molták vívmányait, különítmények járták az országot és tömegesen vé­gezték ki a hős forradalmárokat. Tolna megyében több mint 100 em­bert végeztek ki. (Itt megszakadt az ünnepi beszéd és a tanácsülés rész­vevői egyperces néma felállással adóztak a Tanácsköztársaság már­tírjainak.) — A Szovjetunió azonban — foly­tatta tovább ünnepi beszédét dr. Tuska Pál — hozzásegített bennün­ket ahhoz, hogy 1945 után folytat­hassuk az 1919-ben megkezdett har­cot, megteremtsük a munkáshatal­mat és hozzálássunk a szocialista társadalom felépítéséhez. A beszámoló után határozati ja­vaslatot fogadott el a tanácsülés, amelyben emléket állítottak a Ta­nácsköztársaságnak és e dicső forra­dalom Tolna megyei mártírjainak. Az ünnepi tanácsülés részvevőit a veteránok nevében Pál József elv­társ üdvözölte és köszönetét mondott azért, hogy folytatják az 1919-ben megkezdett harcot. Négyezren vettek részt a dombóvári emlékmű-avatáson Alig múlt el kilenc óra, amikor az emberáradat kisebb-nagyobb cso­portokban megindult a város kü­lönböző pontjairól a temető felé. A temető északi felén, ott ahol csak­nem egy esztendővel ezelőtt leplez­ték le az ellenforradalmárok által barbár módon ledöntött, de aztán újjáépített szovjet hősök emlék­művét, állt a dísztribün, s tőle jobb ra vörös drapériával letakarva a Ma gyár Tanácsköztársaság dombóvári mártírjainak emlékműve. A Tanácsköztársaság kikiáltása emlékünnepélyének kezdetére mint­egy 4 ezren gyűltek össze. Tíz óra után néhány perccel az ünnepség el­nöksége — amelyben helyet foglalt Kossá István elvtárs közlekedésügyi miniszter, a megyei, járási, városi pártbizottság képviselői, a Tanács- köztársaság még élő és kitüntetett veteránjai — elfoglalta a helyét s kezdetét vette az ünnepség. Antal István elvtárs, a dombó­vári községi tanács elnöke megnyitó szavai után Szigeti János elvtárs, az MSZMP Tolna megyei Bizottságá­nak osztályvezetője mondott ün­nepi beszédet. — Rövid volt az a 133 nap, míg a Tanácsköztársaság fennállott, de ez alatt új társadalmi rendet való­sított meg. Néhány nap alatt a mun­káshatalom szervei megsemmisítet­ték a főszolgabírók uralmát, s he­lyette a dolgozók hatalmát valósítot ták meg. S ebben jelentős szerepük volt akkor a vasút dolgozóinak is, akiknek soraiból került ki Soós Sán dór, a megyei direktórium elnöke, de hasonló volt a helyzet a dombó­vári direktóriumnál is — mondotta majd a tanácshatalom nemzetközi jelentőségéről szólt, később a hata­lomra jutó burzsoázia kegyetlenke­déseiről beszélt: — 1919-ben néhány nap alatt csu­pán a megyében 138 elvtársat, párt­tagot és pártonkívülit gyilkolt meg a fehérterror. A dombóvári direktó­rium tagjait és másokat páncélvo­naton Tamásiba hurcolták el és ott a .nagyvendéglő udvarán ölték meg őket. Az ünnepségen felszólalt Polunyin szovjet százados is, aki méltatta a Tanácsköztársaság nemzetközi jelen tőségét, majd így folytatta: — A magyar proletárhatalmat a nemzetközi reakció leverte, de a ma gyár munkásosztályt legyőzni nem tudta, s ma a szocializmus táborá­ban sikeresen építi a magyar nép is a szocializmusnak magasba törő épü letét. Az ünnepi beszédek elhangzása után Kossá István elvtárs az inter- nacionálé hangjai mellett leleplezte a 19-es mártírok emlékművét, ame­lyen a munkáshatalomért életüket áldozó dombóvári elvtársak nevei olvashatók. A leleplezés után a Mun kás gyászinduló hangjai mellett he lyezte el Kossá István elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága, vala­mint a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében a megemlékezés koszorúját, majd a megyei, járási, városi pártszervek, a megjelent szovjet katonai egység, ezt követően pedig a tömegszervezetek és válla­latok képviselői helyeztek el koszo­rút az emlékmű talapzatán. Jubileumi közgyűlés Dombon, 1959. március 21. Nevezetes dátum éz a nap a dom- bori Szabadság Földje Tsz tagságá­nak életében. Tíz évvel ezelőtt ezen a napon léptek a közös gazdálkodás útjára. A tizennégy család, a felsza­badult zsellérek 1949. március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 30. évfordulóján saját kezükbe vet­ték sorsuk irányítását, megalakítot­ták a Szabadság Földje Tsz-t. Ezt ünnepelték szombaton este. — Nem volt véletlen az, hogy tíz évvel ezelőtt ezt a jellegzetes nevet választottuk — mondja Kővári Sán­dor elvtárs, a tsz pártszervezetének titkára. — Azért választottuk az előttünk oly megbecsült Szabadság Földje nevet, mert számunkra ennek mély jelentősége és tartalma van — mondotta. — Az itt élő családok a felsza­badulás előtt a földbirtokosok ki­szolgálói, a föld rabjai voltak. Ezt az igát akarták lerázni apáik, nagy­apáik már 1919-ben, a Tanácsköz­társaság idején, amelynek leverése után nehéz árat fizettettek meg ve­lük a földbirtokosok. Kolozsvári Fe­renc tsz-tag a kínzások következté­ben akkor vesztette el egyik szeme- világát. Letörlesztették a tartozást az egykori zsellérek. Elűzték a föld- birtokosokat, birtokukba vették a földet, s 1949, a tsz megalakulása óta urak nélkül gazdálkodnak, éspe­dig jó eredménnyel. — Sok nehézséget, elemi csapást kellett leküzdenünk az elmúlt tíz év alatt: árvizet, aszályt, fagykárt. De kiálltuk a tűzpróbát — mondja, ünnepi beszédében Kővári elvtárs —, mert nagy erő van a közösség erejében. A kultúrteremben, amely hajdan az uraság rezidenciája volt, 200 em­ber szoronkodik. Az alapító 14 csa­lád kiterebélyesedett, mint valami hatalmas fa. A régi tagok mellett itt | vannak az új tagok is, azok, akiknek i felvételéről ezen a jubileumi köz- ! gyűlésen döntöttek. A dombori Sza- 1 badság Földje Tsz tagságával együtt ünnepeltek azok, akik tíz évvel ez­előtt segítettek a tsz szervezésében, a járási pártbizottság, valamint a járási tanács részéről megjelent ven­dégek. A Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 40. évfordulóján ünnepelték Dombori-pusztán az elmúlt tíz év eredményeit, az alapító tagokat, aki­ket emléklappal tüntettek ki ebből az alkalomból és az új tagokat, akik felismerték a fejlődés útját, belépve a tszbe, a nagyüzemi gazdálkodás útját választották. Ünnepelték azt, hogy Fadd termelőszövetkezeti köz­séggé alakult át. Kielégítően halad a tavaszi munka - jól teleltek az ősziek Hetekkel ezelőtt már megélénkült , a határ, igyekeztek a termelőszövet­kezetek és az egyéni parasztok, hogy mielőbb hozzálássanak az ősziek ta- I vaszi ápolásához és a tavasziak ve­téséhez. A szorgalmas munkának lett az eredménye, hogy a megye területén földbe került már 4983 holdon a zab, 429 hol­don az új vetésű lucerna, több mint 3500 holdon a borsó, 245 holdon a cukorrépa és közel 160 holdon a vöröshere. A vetéssel egyidőben a mezőgaz­daság tavaszi munkájának számos ágát kellett végezni. így például a termelőszövetkezetekben megtör­tént 18 000 hold, egyénieknél pedig 17 000 hold őszi gabona fejtrágyázá­sa. A termelőszövetkezeti tagok az ősziek hengerezését 75, az egyéni pa­rasztok 55 százalékban fejezték be eddig. Az évelő pillangósok fogaso­lásánál is a termelőszövetkezetek eredményei a jobbak. Gyorsítani kell a megyében a hibridkukorica vetőmag cseré­jét. Eddig a kicserélésre váró kukoricavetőmag mintegy 36,4 százalékát cserélték ki a terme­lőszövetkezetek és az egyéni ter­melők. örvendetes, hogy az újonnan alakult és a megnagyobbodott szövetkezetek részére eddig 17 vagon tavaszi árpa és 13 vagon zab vetőmag került ki­osztásra. A tavaszi munkákhoz tartozik még a szőlőkben végzett munka. A jelentések szerint a megye te­rületén 70—80 százalékban fe­jezték be eddig a nyitást és 50 százalékban a metszést. A szakemberek véleménye szerint az a tapasztalat, hogy kielégítően te­leltek át az ősziek, amelyek növe­kedését különösen segíti a melegre fordult tavaszi idő. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne fejezzék be a még visszalévő ősziek fejtrágyázá- sát, hengerezését. Kétszerannyi munkát végeztek az idén a gépállomások mint a tavalyi év hasonló időszakában A megye tíz gépállomása közül a Várdombi Gépállomás került az első helyre a tavaszi munkák végzésében, mivel tavaszi tervét 63,9 százalékra teljesítette. A Várdfynbi Gépállomás tavaszi terve 13 510 normálhold, eb­ből 8632 normálholdat teljesítettek. Középmély szántási tervét 100 száza­lékra teljesítette a gépállomás. A tavaszi vetések munkálatainak végzésében a legjobb eredményt a Varsádi Gépállomás érte el. A leg­utóbbi jelentések szerint a gépállo­más körzetében 400 holdon végeztéit el a tavasziak vetését. A megye gépállomásai a tavaszi munkák során 54 195 normálhold munkát végeztek, s tavaszi tervüket 47,2 százalékra teljesítették. A Tol­na megyei gépállomások országos vi­Az MSZMP Tolna megyei Vég­rehajtó Bizottsága köszönetét fe­jezi ki a Szekszárdi »Garay János« Gimnázium tanárainak és diákjai­nak, akik az Irodalmi Színpad magasszínvonalú, lelkesedésében, hatásában kiemelkedő műsorával a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmával rendezett díszünnepséget felejthetetlenné tették. Továbbra is eredményes munkát és sok sikert kívánunk: MSZMP Tolnai megyei Végrehajtó Bizottsága szonylatban Győr-Sopron megye után a második helyezést érték el. Tavaly hasonló időszakban a me­gye gépállomásai mindössze 49 hol­don végezték el a tavasziak vetését, az idei 1729 holddal szemben, s míg az idén március 21-re a tavaszi terv 47,2 százalékát teljesítették, ugyan­akkor tavaly csak 20,7 százalékot végeztek el ugyanazzal a gépállo­mánnyal, amellyel ma is rendelkez­nek. Az idei előrehaladott munkát jelentős mértékben segítette az eny­he időjárás is. II Szstaäri! Városi Párizisáj j március 23-án délelőtt kibővített ! pártbizottsági ülést tartott, amelyen Szabópál Antal elvtárs, az MSZMP f Városi Pártbizottságának titkára (tartott előadást az MSZMP Központi ^Bizottsága március 6-i határozatából í adódó feladatokról. Számos hozzá­szóló között felszólalt Szigeti József elvtárs, az MSZMP Megyei Pártbi­zottságának osztályvezetője, majd Szabópál Antal elvtárs adta meg a felmerült problémákra a választ. Ja­vasolta, hogy a Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából rendezett díszünnepségen kultúrműsorral fel­lépő Garay János Gimnázium Iro­dalmi Színpada szereplőinek és ve­zetőinek nyilvánítsa a pártbizottság ) köszönetét. Tengelic szövetkezeti község bensőséges ünnepélye Kovács János tengelici KISZ-tit- kár, levelezőnk értesített arról, hogy szövetkezeti községük lakossága ben­sőséges ünnepséget ült az évfordu­lón. Az ünnepi beszéd után — melyet Szabó Ferenc elvtárs, a járási tanács elnöke tartott — kedves, meleg ün­neplés közepette adták át idős Her- czinger Mihálynak, a forradalom ka­tonájának a tanácsköztársasági em­lékérmet. A jól összeválogatott műsor kere­tében bemutatkozott az iskola újjá­szervezett énekkara is, amely Re­ményi tanár gondos, szorgalmas munkáját dicséri. Nívós műsorral szerepeltek a KISZ-szervezet tagjai, a közönségnek különösen tetszett a lányok új, most először bemutatott tánca. Tengelic szövetkezeti község­ben az ünnepély méltó volt a nagy évforduló szelleméhez. Az idei első tavaszi vasárnap Kellemes meleg, verőfényes va­rokkal köszöntött be az idei tavasz. A jó idő a szabadba csalogatta az embereket. Előkerültek a tavaszi ru hák, kitárultak az ablakok, tangó harmonika, zongora, vagy a rádió zenéje hallatszik itt is ott is: mint­ha csak minden a tavasz első vasár­napját köszöntené. Reggel 7 óra felé népes diákcso­porttal találkozunk. Hátizsákokkal és hegymászóbotokkal vannak fel­szerelve. A természet szépségeit kedvelő diákok a Szekszárd környé­ki hegyekben töltik az idei első ve­rőfényes tavaszi vasárnapot. Ebéd után a sétálók lepik el az ut cákat. Egy demizsonokkal felszerelt társaság a pincesor felé vette útját. A pincék és tanyák elé kikerültek az asztalok, székek, kellemesebb po harazgatni így a meleg napsütésben, mint lent a hűvös pince mélyén. A »héber* tartalma gyorsan el­fogy, s a vendéglátó gazda egyre gyakrabban teszi meg az utat a ta­nya előtti asztaltól a pincéig. Gyak ran koccannak össze a poharak, s próbálgatják a nótázást is. »Mit mondott az öreg Kiss, hogy egy ki­csit igyunk is* — hangzik a nóta. * Népes a szekszárdiak kedvenc sc- tahelye, a Sió felé vezető út a »to- peka« is. Gyalogos sétálók, fényké- pészkedő fiatalok »vargabetűző* ke rékpárosok és motorosok élvezik az első tavaszi vasárnapot. A nap fé­nye visszaverődik a vadonatúj be­járatás alatt lévő Csepel és Panno­tosan adagolják a gázt, egyelőre még tilos a »gyorshajtás«. Olyan a sétakert, mint egy pará­dés gyermekkorzó. Babakocsikat to­logató mamák, kipirult arccal cse­vegnek és mesélgetnek egymásnak kis kedvenceik a babák legújabb hőstetteiről. A.z idősebb korosztály a sétakert padjain sütkérezik. Egy idős néni Móricz Zsigmond elbeszé­lő kötetéből olvasgat, s időközön­ként pedig hintázó unokáját figyel­mezteti. »Zsuzsa engedd át a hin­tát Svának«. Nagy a forgalom a ját­szótéren, a gyermekek úgy ahogy azt a felnőttektől látták, türelmesen várnak sorukra. Ugyanis a hintá­zásért, ahogy az egyik kislány mond ja »sort kell állni«. * A 7. számú Nagy cukrászda ajtaja ki van tárva. A tavaszi meleg szám­űzte a cigarettafüstös téli levegőt. A kávézó törzsvendégek ezen « vasárnapon nem forrón kérik a fe­ketét, sőt vannak olyanok is, akik a szokásos fekete helyett süteményt fogyasztanak. A gyerekek cukorkát vásárolnák, a vendégek közül ők • legtürelmetlenebbek. »Néni kérem tessék 10 darab stolit adni, de gyor­san, mert hamarosan én követke­zem a hintán.« A felnőttek össze­néznek, s mosolyogva átengedik az elsőséget a kis tolakodónak. Mindenki jókedvű és mosolygós ezen a verőfényes, első tavaszi va­sárnapon. Még talán az a horgász sem bosszankodik, aki egész nap kint ült a Sió parton és zsákmánya mindössze egy hatalmas béka volt. POZSONYINÉ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents