Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-03 / 52. szám

I TOLNA MEGYEI NEPCJSAG 1959. március 3. Mikojan és Maemillan beszéde Leningrádban Leninrád: (TASZSZ) Maemillan angol miniszterelnök és a kíséreté­ben lévő személyiségek vasárnap lá­togatást tettek a leningrádi »Mihail Frunze« haditengerészeti főiskolán. Az épület előtt, a Néva partján a főiskola növendékeinek díszszáza­da sorakozott fel a vendégek tisz­teletére. Az angol miniszterelnök és kísé­rői megtekintették az orosz hadi- tengerészet e legrégibb főiskoláját. Beggyenko altengernagy az aka­démia parancsnoka egy díszes vere­tű tengerész tőrt ajándékozott em­lékül az angol miniszterelnöknek. Maemillan meleg szavakkal köszön­te meg az ajándékot, majd tréfásan hozzáfűzte, ha megmutatja a tőrt Mountbattennek, a haditengerészet első lordjának, a lord bizonyára na gyón irigyelni fogja őt érte. Maemillan végül beírta nevét az akadémia vendégkönyvébe. Az an­gol miniszterelnök és kísérete meg tekintette az Ermitázst, a világ leg­nagyobb szépművészeti múzeumát. Az angol vendégek sokáig gyönyör­ködtek a legkiválóbb nyugati festő­művészek alkotásaiból összeállított világhírű gyűjteményekben. Maemillan és kísérete a haditen­gerészeti akadémia és az Ermitazs megtekintése után a város történel­mi nevezetességeivel és látnivalói­val ismerkedett. Meglátogatták az úttörő palotát. Az épületben — a vá lasztások alkalmával — egy szavazó körzet végezte munkáját. A válasz­tók nagy csoportjának kíséretében Harold Maemillan és Anasztasz Mi­ko jan végigjárta a palota termeit. Harold Maemillan végignézte a sza­vazás menetét. Az úttörő palota egyik szobájában a vendégek elbeszélgettek az úttö­rők egyik csoportjával. Ki beszél közületek angolul? — kérdezte Anasztasz Mikojan az út­törőktől. Erre egy kislány, Natasa Rohlina előlépett, s angol nyelven a követ­kezőket mondta Maemillan minisz­terelnöknek: — Kérjük, legyen szíves tolmá­csolja üdvözletünket az angol gyer­mekeknek, s fogadja el tőlünk eze két az ajándékokat. Az úttörők ezután Harold Macmil lannak, valamint Anasztasz Miko- j annak különféle emléktárgyakat: babát, medvebocsot és más játék­szereket adtak át. Az angol vendégek a leningrádi sugárúton és körutakon végighalad va, megcsodálták a Néva parti új­jászületett várost, amely a háború éveiben 900 napon át ellenséges bio kád alatt volt. A város szépsége szemlátomást nagy hatással volt a vendégekre. A leningrádi városi tanács végre­hajtó bizottságának elnöke estebé­det adott Maemillan és kísérete tiszteletére. Az estebéden A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­ső elnökhelyettese beszédet mon­dott. Beszédében a többi között ki­jelentette: — Önök már jártak néhány vá­rosunkban — Moszkvában, Kijev- ben, Leningrádban és meggyőződtek a szovjet nép vendégszeretetéről. E hagyományos vendégszeretet mellett azonban, amire büszkék vagyunk, van egy politikai tényező is, mégpe­dig népünknek az a szenvedélyes óhaja, hogy fenntartsa és megerő­sítse a békét országaink között és az egész világon. Népünknek az az óha­ja, hogy jóviszonyban éljen Ang­liával és minden más országgal. Az államok között nem kevés vi­ta és nézeteltérés van. Mindez sú­lyos teherként nehezedik az emberi­ségre, újabb háború veszélyével fe­nyeget, pedig a népek nem akar­nak háborút, nem akar háborút a mi kormányunk sem, s úgy gondo­lom, hogy az angol kormány sem akar. Eisenhower és Dulles, amikor velem beszélgettek, szintén kijelen­tették, Hogy az amerikai kormány sem akar háborút. így hát mi legyen? Hol a kiveze­tő út a jelenlegi helyzetből? A szovjet kormány a kivezető utat a népek, az összes országok közötti viszony megjavításában, a megráz­. kódtatási és és összeütközési gócok kiküszöbölésében, a békés együttélés politikájának folytatásában, olyan feltételek megteremtésében látja, amelyek között helyesen, a népek érdekei­nek megfelelően oldhatók meg a vitás nemzetközi kérdések. A népek sorsáért felelős államfér­fiaknak szakítaniuk kell minden olyan kísérlettel, hogy más országok viszonylatában olyan politikához ra­gaszkodjanak, amelyet más országok részéről saját országuk viszonylatá­ban nem szívesen vennének. Sajnos nem tudok angolul, de amint látom, angol vendégeink vi­szont nem tudnak oroszul. De azok az emberek, akik ismerik az angol nyelvet, elmondották ne­kem, hogy van egy olyan angol ere­detű közmondás: „Élj és hagyj máso­kat is élni.” Tulajdonképpen ezt je­lenti a békés együttélés jelszava. Igazodjunk tehát ehhez a bölcs népi szóláshoz. Azt azonban minden or­szág népei maguk határozzák meg, miként éljenek. Hiszen ők jobban tudják, mi felel meg nekik, a szocia- lizmus-e, vagy valamely más rend­szer. Az Önök országában arról vitáz­nak, mi jobb, a szocializmus, vagy a kapitalizmus, de közben a munkás­pártiak nem készítenek atombombá­kat, hogy politikai ellenfeleikre, a konzervatívokra dobják azokat. Vi­tázhatnak az államok is, ha ez szük­séges, de anélkül, hogy fenyegetnék egymást. Meghívtam angol vendégeinket, lá­togassanak el velem abba a szavazó­helyiségbe, ahol teljesítettem állam- polgári kötelességemet, szavaztam az OSZSZSZK Legfelső Tanácsába és a helyi tanácsokba küldendő jelöltekre. Később Selwyn Lloyd megkérdezte tőlem, hogyan szavaztam. Nálunk ugyan titkos a szavazás, mégis be­vallottam Mr. Lloydnak, hogy „igen”- nel szavaztam. Ekkor megjegyezte: de mi történik, ha az ön jelöltje hir­telen a konzervatív párt hívének bi­zonyul. Erre azt válaszoltam, hogy Mr. Lloyd túlbecsüli saját pártját. Én F. P. Szopin élenjáró pártonkívüli építőmunkásra szavaztam, aki Lenin­grádban házakat épít és annak ide­jén megkapta a legmagasabb kitün­tetést, a „Szocialista Munka Hőse” címet, amelyet annak idején én is megkaptam. Vajon lehet-e nem sza­vazni ilyen emberre? — A szovjetunióbeli látogatásuk lehetővé tette önöknek, hogy jobban megismerjék a szovjet népet. Meggyőződhettek, hogy kormá- -nyunk és népünk között nincs semmiféle nézeteltérés. Megegye­zünk abban is, hogy senki sem táplál közülünk ellenséges érzü­letet az angol néppel szemben. Népünk és kormányunk barátságot kíván az önök országával. — Feltételezem, hogy a háborús együttműködésünkről tett kijelenté­sei nemcsak kellemes visszaemléke­zést jelentettek, bár önmagában ez is London (TASZSZ). Az angol lapok különbözőképpen kommentálják Mac millan szovjetunióbeli látogatását. Muggeridge a Daily Mirrorban azt fejtegeti, milyen eredményre veze­tett Maemillan „puhatolódzó” törek­vése, vagyis az az igyekezete, hogy kiderítse a szovjet kormány szándé­kait anélkül, hogy kifejtené a maga álláspontját. Amikor Maemillan megérkezett — írja —, az oroszok jóformán az első nap megértették, hogy nem hozott magával semmiféle javaslatot. Ezért úgy találták, hogy nincs értelme a tárgyalásoknak. Douglas Clark. a Daily Express tudósítja szerint „Hruscsovot az az elhatározás tölti el, hogy felszámolja Közép-Európában a semmi jóval sem kecsegtető, megkövesedett diplomá­ciai zsákutcát.” Több lap — nyilván tekintettel a közelgő választásokra — azt bizony­jó. Azonban e szavában az az óhaj is érezhető volt, hogy valahogyan visszaállítsuk kapcsolatainknak azt a jellegét, amely ezeket a második vi­lágháború idején jellemezte. Mi szívesen látnok ezt. Leningrad derült égbolttal és ra­gyogó napsütéssel fogadta önöket. A londoniaknak nincs gyakran ré­szük ilyenben. A leningrádiak azon­ban figyelembe vették, hogy Önök az angol időjáráshoz szoktak, és ma már teljesen londoni időjárást biztosítot­tak Önöknek. Mindez hozzájárult, hogy jó legyen a hangulatuk és Önök ki is jelentették, hogy úgy érezték magukat, mint odahaza. Ez a jó han­gulat maradjon is meg látogatásuk végéig és hozzon jó eredményeket. — Engedjék meg, hogy országaink barátságára, a világ békéjére és a két ország kormányának egészségére emeljem poharam. Az estebéden Selwyn Lloyd angol külügyminiszter is rövid beszédet mondott. Az estebéden Maemillan pohárkö­szöntőt mondott. — A szó igazi értelmében barátok­ká csak akkor lehetünk, ha először jobban megismerjük egymást — han­goztatta az angol miniszterelnök. — Már volt néhány őszinte beszélgeté­sünk vezetőikkel Moszkvában. Na­gyon kedves Mikojantól, hogy nagy elfoglaltsága ellenére is itt van ma este. Örömmel várom a szovjet veze­tőkkel való további beszélgetéseket, ha holnap visszatérek Moszkvába. — Úgy vélem, hogy e beszélgeté­sek — noha nem eredményezhetnek azonnali döntést, s ez nem is volt céljuk — jelentősen elősegítik az elkövet­kező nemzetközi tárgyalásokat. Szilárd meggyőződésem, hogy a tár­gyalások nélkül nem háríthatják el azokat a veszélyes helyzeteket, ame­lyekkel szembetalálkozhatunk. Harold Maemillan elmondotta: nagy hatással volt rá az általános helyeslés, amellyel a Szovjetunióban mindenütt fogadták azt a megállapí­tását, hogy mindkét országnák köl­csönösen érdeke a béke. — Meggyőződésem — jelentette ki az angol miniszterelnök —, hogy együttesen megóvhatjuk s meg is óvjuk a békét. Békés úton szoro­sabb kapcsolatokat létesíthetünk és barátságot teremthetünk. Harold Maemillan és kísérete va­sárnap este különvonaton Leningrád- ból visszautazott Moszkvába. Az an­gol vendégekkel együtt utazott Anasz taz Mikojan, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának első elnökhelyettese, Andrej Gromiko külügyminiszter és több más személyiség is. * A Reuter jelentette, hogy hétfőn délutánra tűzték ki Hruscsov és Maemillan újabb találkozóját. A Leningrádban tartózkodó angol kül­döttség tagjai szerint a szovjet mi­niszterelnök a hétfő délutáni találko­zó után utazik majd Lipcsébe. gatja, hogy Maemillan „felderítő kül­detése” a várt eredménnyel járt. A Times például kijelenti: Maemillan hazatérve „nem fogja gondolni, hogy tárgyalásai haszontalanok voltak és zsákutcába került a diplomácia.” A Times diplomáciai szemleírója igen valószínűnek tartja, hogy „Mac- millan hamarosan Washingtonba utazik.” A Daily Telegraph szerkesztőségi cikke azt bizonygatja, hogy hasznos volt Maemillan „felderítése”. „A felderítés nemcsak akkor hasz­nos, ha bíztató értesüléseket ered­ményez — írja a lap, akkor is jól szolgálja a célt, ha szerfelett aggasztó értesülésekre vezet.” Az „aggasztó értesülések” közé so­rolja a lap azt, hogy „a Nyugat már nem remélheti annak megakadályo­zását, hogy a Szovjetunió Kelet-Ber- lint a Német Demokratikus Köztár­saságnak adja ót.” Angol lapok Maemillan szovjetuniókéi! látogatásáról Dobi István a jászapáti falunapon Vasárnap a Jászság több szövet kezeti községében falunapokon mél­tatták a mezőgazdaság szocialista átszervezésének eredményeit és a to vábbi feladatokat. Jászapátiban a járás székhelyén ünnepi nagygyűlést rendeztek, amelyre a járás termelő­szövetkezeti tagjait is meghívták. Dobi István, az Elnöki Tanács el­nöke a párt és a kormány nevében köszöntötte a község és a járás szö­vetkezeti parasztságát. Hangsúlyozta, hogy a kisparcellás gazdálkodás miatt a parasztság élet formája rendkívül nehéz volt, hi­szen elavult módszerekkel látástól- vakulásig dolgozott. A termelőszö­vetkezetek minden téren merőben más életet biztosítanak a paraszt­ságnak. A szövetkezetekben van bő ven gép, vannak jól képzett mező- gazdasági szakemberek és ami a leg­fontosabb, van szorgalmas paraszt­ságunk, amely közös összefogással nagy tettekre képes. Mezőgazdasági terményeinkkel mindig büszkélked­hettünk a világpiacon és ezután még több lehetőségünk lesz arra, hogy a nagyüzemi termelés fokozása révén öregbítsük mezőgazdaságunk jó hír­nevét. A termelőszövetkezetek erő­södése és számszerű fejlődése után legfontosabb feladat, hogyan tudnak élni, hogyan tudják a lehetőségeket kiaknázni. A termelőszövetkezetek­ben a tagok a legteljesebb mérték­ben érdekeltek a magasabb ter­més elérésében. Ha például búzából 14 mázsát termelünk holdanként a miénk és ha hét-nyolc mázsát ter­melünk — mint eddig az egyéniek — az is a miénk volt. Kézzelfogható te hát, hogy melyik a jobb és melyik a szükségszerűbb. Befejezésül hangsúlyozta a gépál­lomások munkájának fontosságát és az eddiginél is nagyobb szükségessé­gét. A Pravda és az Izvesztyija vezércikke a szovjetunióbeli választásokról Moszkva: (TASZSZ) A Szovjet­unió kilenc szövetséges köztársasá­gában folyó választásokról írva a Pravda vezércikkében a többi között kifejti, hogy a mostani választások­ra közvetlenül a történelmi jelen­tőségű XXI. pártkongresszus után került sor. Ez a kongresszus — mint ismeretes — azért nevezetes, mert a Szovjetunió ezzel fejlődésének új, igen fontos időszakába lépett a kom munista társadalom általános kibon takozó építésének időszakába. A Pravda vezércikke a tanácsok­ba jelölt küldöttekről megállapítja, hogy valamennyiök kivétel nélkül dolgozó, a kommunista építés aktív résztvevője: az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának küldöttjei közül 32,6 szá zalék pártonkívüli, 33,2 százalék pe­dig nő. Az Ukrán Legfelső Tanács­ba jelölt küldöttek közül 30,5 száza­lék pártonkívüli, a nőjelöltek szá­ma pedig 34 százalék. Ollenhauer beszéde Bonn: (TASZSZ) Sajtó jelentések szerint Ollenhauer, a Német Szo­ciáldemokrata Párt elnöke az oste- rodei pártszervezet értekezletén be­szédet mondott. Kifejtette, hogy a Keletnek és a Nyugatnak tárgyal­nia kell a német problémáról. A pártelnök azonban szokott makacs­ságával állást foglalt az ellen, hogy az NSZK és az NDK közvetlenül tárgyaljon Németország újraegyesí­téséről. Szükségesnek nyilvánította, hogy egy korlátozott fegyverzetű közép­európai övezetet létesítsenek: ebbe bele kellene tartoznia egész Német­országnak, Lengyelországnak, Cseh­szlovákiának és Magyarországnak. Ollenhauer véleménye szerint a kül földi csapatokat ki kellene vonni ezeknek az országoknak a területé­ről. A csapatok kivonását fokozato­san, mindkét fél számára egyenlő részletekben kellene megvalósítani. Ollenhauer élesen bírálta Strauss bonni hadügyminisztert, mert »eről­teti« Nyugat-Németország fegyver­kezését, s arra törekszik, hogy »a Német Szövetségi Köztársaságot is­mét a kontinens első katonai hatal­mává tegye.« Az Izvesztyija a csúcstalálkozó kérdéséről Moszkva: (TASZSZ) a kormány­fők tárgyalásának kérdése nem ügy­rendi probléma .— írja vasárnapi számában az Izvesztyija —, hanem olyan lényeges kérdés, amelytől sok bán függ a béke sorsa. A lap megál­lapítja: a nyugati propaganda min­den érve, amelyet a csúcsértekezlet ellen felhoz, tulajdonképpen Eisen­hower február 25-i sajtóértekezleti nyilatkozatának változata. Eisenho­wer — mint ismeretes — kijelentet te, hogy »ha ilyen találkozó nem jár na eredménnyel, ez csak fokozná a sötétenlátást a világ közvéleményé­ben.« — A csúcstalálkozó a békeszerető népek reménye — hangsúlyozza az Izvesztyija cikke — és ha valami »fokozza a sötétenlátást« a békesze- rető népekben, ez éppen azoknak a köröknek a politikája, amelyek el­lenzik a legmagasabbszintű találko­zót, mert félnek, hogy egy ilyen találkozó felolvasztja a hidegháború jegét. 0 Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának nyilatkozata a ciprusi kérdésről A Rudé Právo, a Csehszlovák Kommunista Párt lapja közölte a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának nyilatkozatát a cipru­si kérdésről. A nyilatkozat hangsú­lyozza: a görög kormány a zürichi egyezmény elfogadásával cserben­hagyta Ciprus valódi függetlenségé­nek ügyét. A görög kormány ahhoz is hozzájárult, hogy idegen katonai támaszpontokat létesítsenek Cipru­son, ami továbbra is megfosztja a ciprusi népet függetlenségétől, s il­luzórikussá teszi a független kor­mány fogalmát. A nyilatkozat végül hangsúlyozza: »A Görög Kommunista Párt felhív­ja a demokratikus erőket és a de­mokratikus pártokat, hogy fogjanak össze és közös erővel harcoljanak a Ciprust fenyegető közvetlen ve­szély ellen. Küzdjenek a zürichi egyezmény érvénytelenítéséért, a katonai támaszpontok felszámolá­sáért, a sziget valódi függetlensé­géért és azért, hogy Ciprus demili- tarizált övezetté, valóban független állammá váljon.« Pénzügyi megállapodás az EAK és Anglia között Kairó: (MTI) Szombaton este Kai ró bán Kajszimi gazdaságügyi mi­niszter és Erről brit pénzügyi ál­lamtitkár pénzügyi megállapodást írt alá. Az egyezmény szerint a brit állampolgárok Egyiptomban zárolt vagyona vasárnaptól felszabadul, s a tulajdonosok rendelkeznek vele. A brit állampolgárok folytathatják egyiptomi üzleti tevékenységüket is. Az EAK kormánya viszont hétfőtől kezdve rendelkezhet az Angliában zárolt fontsterling követeléseivel.

Next

/
Thumbnails
Contents