Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-03 / 52. szám
I TOLNA MEGYEI NEPCJSAG 1959. március 3. Mikojan és Maemillan beszéde Leningrádban Leninrád: (TASZSZ) Maemillan angol miniszterelnök és a kíséretében lévő személyiségek vasárnap látogatást tettek a leningrádi »Mihail Frunze« haditengerészeti főiskolán. Az épület előtt, a Néva partján a főiskola növendékeinek díszszázada sorakozott fel a vendégek tiszteletére. Az angol miniszterelnök és kísérői megtekintették az orosz hadi- tengerészet e legrégibb főiskoláját. Beggyenko altengernagy az akadémia parancsnoka egy díszes veretű tengerész tőrt ajándékozott emlékül az angol miniszterelnöknek. Maemillan meleg szavakkal köszönte meg az ajándékot, majd tréfásan hozzáfűzte, ha megmutatja a tőrt Mountbattennek, a haditengerészet első lordjának, a lord bizonyára na gyón irigyelni fogja őt érte. Maemillan végül beírta nevét az akadémia vendégkönyvébe. Az angol miniszterelnök és kísérete meg tekintette az Ermitázst, a világ legnagyobb szépművészeti múzeumát. Az angol vendégek sokáig gyönyörködtek a legkiválóbb nyugati festőművészek alkotásaiból összeállított világhírű gyűjteményekben. Maemillan és kísérete a haditengerészeti akadémia és az Ermitazs megtekintése után a város történelmi nevezetességeivel és látnivalóival ismerkedett. Meglátogatták az úttörő palotát. Az épületben — a vá lasztások alkalmával — egy szavazó körzet végezte munkáját. A választók nagy csoportjának kíséretében Harold Maemillan és Anasztasz Miko jan végigjárta a palota termeit. Harold Maemillan végignézte a szavazás menetét. Az úttörő palota egyik szobájában a vendégek elbeszélgettek az úttörők egyik csoportjával. Ki beszél közületek angolul? — kérdezte Anasztasz Mikojan az úttörőktől. Erre egy kislány, Natasa Rohlina előlépett, s angol nyelven a következőket mondta Maemillan miniszterelnöknek: — Kérjük, legyen szíves tolmácsolja üdvözletünket az angol gyermekeknek, s fogadja el tőlünk eze két az ajándékokat. Az úttörők ezután Harold Macmil lannak, valamint Anasztasz Miko- j annak különféle emléktárgyakat: babát, medvebocsot és más játékszereket adtak át. Az angol vendégek a leningrádi sugárúton és körutakon végighalad va, megcsodálták a Néva parti újjászületett várost, amely a háború éveiben 900 napon át ellenséges bio kád alatt volt. A város szépsége szemlátomást nagy hatással volt a vendégekre. A leningrádi városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke estebédet adott Maemillan és kísérete tiszteletére. Az estebéden A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese beszédet mondott. Beszédében a többi között kijelentette: — Önök már jártak néhány városunkban — Moszkvában, Kijev- ben, Leningrádban és meggyőződtek a szovjet nép vendégszeretetéről. E hagyományos vendégszeretet mellett azonban, amire büszkék vagyunk, van egy politikai tényező is, mégpedig népünknek az a szenvedélyes óhaja, hogy fenntartsa és megerősítse a békét országaink között és az egész világon. Népünknek az az óhaja, hogy jóviszonyban éljen Angliával és minden más országgal. Az államok között nem kevés vita és nézeteltérés van. Mindez súlyos teherként nehezedik az emberiségre, újabb háború veszélyével fenyeget, pedig a népek nem akarnak háborút, nem akar háborút a mi kormányunk sem, s úgy gondolom, hogy az angol kormány sem akar. Eisenhower és Dulles, amikor velem beszélgettek, szintén kijelentették, Hogy az amerikai kormány sem akar háborút. így hát mi legyen? Hol a kivezető út a jelenlegi helyzetből? A szovjet kormány a kivezető utat a népek, az összes országok közötti viszony megjavításában, a megráz. kódtatási és és összeütközési gócok kiküszöbölésében, a békés együttélés politikájának folytatásában, olyan feltételek megteremtésében látja, amelyek között helyesen, a népek érdekeinek megfelelően oldhatók meg a vitás nemzetközi kérdések. A népek sorsáért felelős államférfiaknak szakítaniuk kell minden olyan kísérlettel, hogy más országok viszonylatában olyan politikához ragaszkodjanak, amelyet más országok részéről saját országuk viszonylatában nem szívesen vennének. Sajnos nem tudok angolul, de amint látom, angol vendégeink viszont nem tudnak oroszul. De azok az emberek, akik ismerik az angol nyelvet, elmondották nekem, hogy van egy olyan angol eredetű közmondás: „Élj és hagyj másokat is élni.” Tulajdonképpen ezt jelenti a békés együttélés jelszava. Igazodjunk tehát ehhez a bölcs népi szóláshoz. Azt azonban minden ország népei maguk határozzák meg, miként éljenek. Hiszen ők jobban tudják, mi felel meg nekik, a szocia- lizmus-e, vagy valamely más rendszer. Az Önök országában arról vitáznak, mi jobb, a szocializmus, vagy a kapitalizmus, de közben a munkáspártiak nem készítenek atombombákat, hogy politikai ellenfeleikre, a konzervatívokra dobják azokat. Vitázhatnak az államok is, ha ez szükséges, de anélkül, hogy fenyegetnék egymást. Meghívtam angol vendégeinket, látogassanak el velem abba a szavazóhelyiségbe, ahol teljesítettem állam- polgári kötelességemet, szavaztam az OSZSZSZK Legfelső Tanácsába és a helyi tanácsokba küldendő jelöltekre. Később Selwyn Lloyd megkérdezte tőlem, hogyan szavaztam. Nálunk ugyan titkos a szavazás, mégis bevallottam Mr. Lloydnak, hogy „igen”- nel szavaztam. Ekkor megjegyezte: de mi történik, ha az ön jelöltje hirtelen a konzervatív párt hívének bizonyul. Erre azt válaszoltam, hogy Mr. Lloyd túlbecsüli saját pártját. Én F. P. Szopin élenjáró pártonkívüli építőmunkásra szavaztam, aki Leningrádban házakat épít és annak idején megkapta a legmagasabb kitüntetést, a „Szocialista Munka Hőse” címet, amelyet annak idején én is megkaptam. Vajon lehet-e nem szavazni ilyen emberre? — A szovjetunióbeli látogatásuk lehetővé tette önöknek, hogy jobban megismerjék a szovjet népet. Meggyőződhettek, hogy kormá- -nyunk és népünk között nincs semmiféle nézeteltérés. Megegyezünk abban is, hogy senki sem táplál közülünk ellenséges érzületet az angol néppel szemben. Népünk és kormányunk barátságot kíván az önök országával. — Feltételezem, hogy a háborús együttműködésünkről tett kijelentései nemcsak kellemes visszaemlékezést jelentettek, bár önmagában ez is London (TASZSZ). Az angol lapok különbözőképpen kommentálják Mac millan szovjetunióbeli látogatását. Muggeridge a Daily Mirrorban azt fejtegeti, milyen eredményre vezetett Maemillan „puhatolódzó” törekvése, vagyis az az igyekezete, hogy kiderítse a szovjet kormány szándékait anélkül, hogy kifejtené a maga álláspontját. Amikor Maemillan megérkezett — írja —, az oroszok jóformán az első nap megértették, hogy nem hozott magával semmiféle javaslatot. Ezért úgy találták, hogy nincs értelme a tárgyalásoknak. Douglas Clark. a Daily Express tudósítja szerint „Hruscsovot az az elhatározás tölti el, hogy felszámolja Közép-Európában a semmi jóval sem kecsegtető, megkövesedett diplomáciai zsákutcát.” Több lap — nyilván tekintettel a közelgő választásokra — azt bizonyjó. Azonban e szavában az az óhaj is érezhető volt, hogy valahogyan visszaállítsuk kapcsolatainknak azt a jellegét, amely ezeket a második világháború idején jellemezte. Mi szívesen látnok ezt. Leningrad derült égbolttal és ragyogó napsütéssel fogadta önöket. A londoniaknak nincs gyakran részük ilyenben. A leningrádiak azonban figyelembe vették, hogy Önök az angol időjáráshoz szoktak, és ma már teljesen londoni időjárást biztosítottak Önöknek. Mindez hozzájárult, hogy jó legyen a hangulatuk és Önök ki is jelentették, hogy úgy érezték magukat, mint odahaza. Ez a jó hangulat maradjon is meg látogatásuk végéig és hozzon jó eredményeket. — Engedjék meg, hogy országaink barátságára, a világ békéjére és a két ország kormányának egészségére emeljem poharam. Az estebéden Selwyn Lloyd angol külügyminiszter is rövid beszédet mondott. Az estebéden Maemillan pohárköszöntőt mondott. — A szó igazi értelmében barátokká csak akkor lehetünk, ha először jobban megismerjük egymást — hangoztatta az angol miniszterelnök. — Már volt néhány őszinte beszélgetésünk vezetőikkel Moszkvában. Nagyon kedves Mikojantól, hogy nagy elfoglaltsága ellenére is itt van ma este. Örömmel várom a szovjet vezetőkkel való további beszélgetéseket, ha holnap visszatérek Moszkvába. — Úgy vélem, hogy e beszélgetések — noha nem eredményezhetnek azonnali döntést, s ez nem is volt céljuk — jelentősen elősegítik az elkövetkező nemzetközi tárgyalásokat. Szilárd meggyőződésem, hogy a tárgyalások nélkül nem háríthatják el azokat a veszélyes helyzeteket, amelyekkel szembetalálkozhatunk. Harold Maemillan elmondotta: nagy hatással volt rá az általános helyeslés, amellyel a Szovjetunióban mindenütt fogadták azt a megállapítását, hogy mindkét országnák kölcsönösen érdeke a béke. — Meggyőződésem — jelentette ki az angol miniszterelnök —, hogy együttesen megóvhatjuk s meg is óvjuk a békét. Békés úton szorosabb kapcsolatokat létesíthetünk és barátságot teremthetünk. Harold Maemillan és kísérete vasárnap este különvonaton Leningrád- ból visszautazott Moszkvába. Az angol vendégekkel együtt utazott Anasz taz Mikojan, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának első elnökhelyettese, Andrej Gromiko külügyminiszter és több más személyiség is. * A Reuter jelentette, hogy hétfőn délutánra tűzték ki Hruscsov és Maemillan újabb találkozóját. A Leningrádban tartózkodó angol küldöttség tagjai szerint a szovjet miniszterelnök a hétfő délutáni találkozó után utazik majd Lipcsébe. gatja, hogy Maemillan „felderítő küldetése” a várt eredménnyel járt. A Times például kijelenti: Maemillan hazatérve „nem fogja gondolni, hogy tárgyalásai haszontalanok voltak és zsákutcába került a diplomácia.” A Times diplomáciai szemleírója igen valószínűnek tartja, hogy „Mac- millan hamarosan Washingtonba utazik.” A Daily Telegraph szerkesztőségi cikke azt bizonygatja, hogy hasznos volt Maemillan „felderítése”. „A felderítés nemcsak akkor hasznos, ha bíztató értesüléseket eredményez — írja a lap, akkor is jól szolgálja a célt, ha szerfelett aggasztó értesülésekre vezet.” Az „aggasztó értesülések” közé sorolja a lap azt, hogy „a Nyugat már nem remélheti annak megakadályozását, hogy a Szovjetunió Kelet-Ber- lint a Német Demokratikus Köztársaságnak adja ót.” Angol lapok Maemillan szovjetuniókéi! látogatásáról Dobi István a jászapáti falunapon Vasárnap a Jászság több szövet kezeti községében falunapokon méltatták a mezőgazdaság szocialista átszervezésének eredményeit és a to vábbi feladatokat. Jászapátiban a járás székhelyén ünnepi nagygyűlést rendeztek, amelyre a járás termelőszövetkezeti tagjait is meghívták. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke a párt és a kormány nevében köszöntötte a község és a járás szövetkezeti parasztságát. Hangsúlyozta, hogy a kisparcellás gazdálkodás miatt a parasztság élet formája rendkívül nehéz volt, hiszen elavult módszerekkel látástól- vakulásig dolgozott. A termelőszövetkezetek minden téren merőben más életet biztosítanak a parasztságnak. A szövetkezetekben van bő ven gép, vannak jól képzett mező- gazdasági szakemberek és ami a legfontosabb, van szorgalmas parasztságunk, amely közös összefogással nagy tettekre képes. Mezőgazdasági terményeinkkel mindig büszkélkedhettünk a világpiacon és ezután még több lehetőségünk lesz arra, hogy a nagyüzemi termelés fokozása révén öregbítsük mezőgazdaságunk jó hírnevét. A termelőszövetkezetek erősödése és számszerű fejlődése után legfontosabb feladat, hogyan tudnak élni, hogyan tudják a lehetőségeket kiaknázni. A termelőszövetkezetekben a tagok a legteljesebb mértékben érdekeltek a magasabb termés elérésében. Ha például búzából 14 mázsát termelünk holdanként a miénk és ha hét-nyolc mázsát termelünk — mint eddig az egyéniek — az is a miénk volt. Kézzelfogható te hát, hogy melyik a jobb és melyik a szükségszerűbb. Befejezésül hangsúlyozta a gépállomások munkájának fontosságát és az eddiginél is nagyobb szükségességét. A Pravda és az Izvesztyija vezércikke a szovjetunióbeli választásokról Moszkva: (TASZSZ) A Szovjetunió kilenc szövetséges köztársaságában folyó választásokról írva a Pravda vezércikkében a többi között kifejti, hogy a mostani választásokra közvetlenül a történelmi jelentőségű XXI. pártkongresszus után került sor. Ez a kongresszus — mint ismeretes — azért nevezetes, mert a Szovjetunió ezzel fejlődésének új, igen fontos időszakába lépett a kom munista társadalom általános kibon takozó építésének időszakába. A Pravda vezércikke a tanácsokba jelölt küldöttekről megállapítja, hogy valamennyiök kivétel nélkül dolgozó, a kommunista építés aktív résztvevője: az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának küldöttjei közül 32,6 szá zalék pártonkívüli, 33,2 százalék pedig nő. Az Ukrán Legfelső Tanácsba jelölt küldöttek közül 30,5 százalék pártonkívüli, a nőjelöltek száma pedig 34 százalék. Ollenhauer beszéde Bonn: (TASZSZ) Sajtó jelentések szerint Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke az oste- rodei pártszervezet értekezletén beszédet mondott. Kifejtette, hogy a Keletnek és a Nyugatnak tárgyalnia kell a német problémáról. A pártelnök azonban szokott makacsságával állást foglalt az ellen, hogy az NSZK és az NDK közvetlenül tárgyaljon Németország újraegyesítéséről. Szükségesnek nyilvánította, hogy egy korlátozott fegyverzetű középeurópai övezetet létesítsenek: ebbe bele kellene tartoznia egész Németországnak, Lengyelországnak, Csehszlovákiának és Magyarországnak. Ollenhauer véleménye szerint a kül földi csapatokat ki kellene vonni ezeknek az országoknak a területéről. A csapatok kivonását fokozatosan, mindkét fél számára egyenlő részletekben kellene megvalósítani. Ollenhauer élesen bírálta Strauss bonni hadügyminisztert, mert »erőlteti« Nyugat-Németország fegyverkezését, s arra törekszik, hogy »a Német Szövetségi Köztársaságot ismét a kontinens első katonai hatalmává tegye.« Az Izvesztyija a csúcstalálkozó kérdéséről Moszkva: (TASZSZ) a kormányfők tárgyalásának kérdése nem ügyrendi probléma .— írja vasárnapi számában az Izvesztyija —, hanem olyan lényeges kérdés, amelytől sok bán függ a béke sorsa. A lap megállapítja: a nyugati propaganda minden érve, amelyet a csúcsértekezlet ellen felhoz, tulajdonképpen Eisenhower február 25-i sajtóértekezleti nyilatkozatának változata. Eisenhower — mint ismeretes — kijelentet te, hogy »ha ilyen találkozó nem jár na eredménnyel, ez csak fokozná a sötétenlátást a világ közvéleményében.« — A csúcstalálkozó a békeszerető népek reménye — hangsúlyozza az Izvesztyija cikke — és ha valami »fokozza a sötétenlátást« a békesze- rető népekben, ez éppen azoknak a köröknek a politikája, amelyek ellenzik a legmagasabbszintű találkozót, mert félnek, hogy egy ilyen találkozó felolvasztja a hidegháború jegét. 0 Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának nyilatkozata a ciprusi kérdésről A Rudé Právo, a Csehszlovák Kommunista Párt lapja közölte a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának nyilatkozatát a ciprusi kérdésről. A nyilatkozat hangsúlyozza: a görög kormány a zürichi egyezmény elfogadásával cserbenhagyta Ciprus valódi függetlenségének ügyét. A görög kormány ahhoz is hozzájárult, hogy idegen katonai támaszpontokat létesítsenek Cipruson, ami továbbra is megfosztja a ciprusi népet függetlenségétől, s illuzórikussá teszi a független kormány fogalmát. A nyilatkozat végül hangsúlyozza: »A Görög Kommunista Párt felhívja a demokratikus erőket és a demokratikus pártokat, hogy fogjanak össze és közös erővel harcoljanak a Ciprust fenyegető közvetlen veszély ellen. Küzdjenek a zürichi egyezmény érvénytelenítéséért, a katonai támaszpontok felszámolásáért, a sziget valódi függetlenségéért és azért, hogy Ciprus demili- tarizált övezetté, valóban független állammá váljon.« Pénzügyi megállapodás az EAK és Anglia között Kairó: (MTI) Szombaton este Kai ró bán Kajszimi gazdaságügyi miniszter és Erről brit pénzügyi államtitkár pénzügyi megállapodást írt alá. Az egyezmény szerint a brit állampolgárok Egyiptomban zárolt vagyona vasárnaptól felszabadul, s a tulajdonosok rendelkeznek vele. A brit állampolgárok folytathatják egyiptomi üzleti tevékenységüket is. Az EAK kormánya viszont hétfőtől kezdve rendelkezhet az Angliában zárolt fontsterling követeléseivel.
