Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-22 / 69. szám

1959. március 22. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Egyforma-e minden munkás a zománcgyárban? Az elmúlt évben eredményesen dolgoztak a Bonyhádi Zománcgyár munkásai. Sikeresen teljesítették az 1957. évinél nagyobb, 1958-as ex­port feladatokat, jelentősen csök­kenteni tudták az önköltséget és a takarékosság terén is említésre mél­tó eredményeket értek el. A múlt évi munka után az idén nyereség- részesedést fognak fizetni. Ebből az alkalomból a gyár üzemi taná­csa ülést tartott, ahol megtárgyal­ták, Simon Imre üzemvezető előter­jesztése nyomén, hogy adjanak-e a műhelyek legjobb munkásainak többletnyereséget, és csökkentsék-e a fegyelmezetlen dolgozók részese­dését. A tanácsülés úgy határozott, hogy az idén — mivel a múlt évben nem vezettek kimutatást arról, hogy a műhelyekben ki volt a legjobb munkás — nem fizetnek többletnye­reséget a legjobb munkásoknak! A HATÁROZAT — melyet 4 szavazat ellenében, 26 mellette hoztak — jogerős, igazolja azt, hogy az üzemi tanácsok meny­nyire feladatuknak tekintik a gyár- ügyeinek intézését. A tanácsülés ar­ra is bizonyítékot adott azonban, hogy a bonyhádi elvtársak félnek attól, hogy nézeteltérések, viták ke­letkezhetnek amiatt, hogy valaki­nek — aki a múlt évben a legjobb munkás volt — néhány százalékkal több nyereséget adnak. Arra lehet következtetni a hatá­rozatból, hogy a zománcgyárban minden munkás egyforma. Sőt, nincs is a gyárban olyan munkás, aki többel járult volna a gyári össz- nyereséghez, mint társaik. Tehát egyformák a munkások, az is, aki fizetés alkalmával két-három napot igazolatlanul hiányzik, meg az is, akit úgy kell hazaküldeni a munká­ból, amikor beteg. Bár szó esett a tanácsülésen arról, hogy a munká­sok 90 százalékának kellene több­letnyereséget adni — mind clyan jó munkás —, de senki nem szólott úgy, hogy a legjobbak jutalmazása az idei munkában nem hátráltatná, hanem növelné a még több jó mun­kás számát. Az egyik elvtárs a gyűlésen úgy érvelt, hogy HA TÖBBET ADNAK A KIVÄLÖ MUNKASOKNAK a nyereségrészesedésből, akkor a többieket megkárosítják. Éppen az ellenkezője történik így, a hatás Nyolcezer ötszáz úttörő vett részt megyénkben a forradalmi nyomolvasásban A tél folyamán nagyszerű megbí­zatást kaptak az úttörők: »Kutassák fel községük, járásuk 1919-es hagyo­mányait, gyűjtsék össze a Hősök Könyvébe és tegyék . közkinccsé a Magyar Tanácsköztársaság emlé­keit«. Egymás után jelentkeztek az úttörő csapatok, hogy vállalják a megtisztelő megbízatást. A megyé­ben 112 úttörő csapat vett részt a több hónapig tartó munkában, és február végéig el is készültek a mun kával. Mintegy 8500 úttörő több mint négyszáz emberrel beszélgetett el, akik vagy mint vörös katonák, vagy vörös őrök fegyverrel védték a munkáshatalmat, vagy pedig a helyi intézőbizottságok (direktóriu­mok) tagjai voltak. Azokban a köz­ségekben, ahol már nem él senki a Magyar Tanácsköztársaság harcosai közül, ott azokat kérdezték meg, akik szemlélői voltak az események­nek. Minden járásban elkészítették a Hősök Könyvét, amelyekben sok ré­gi fénykép, reprodukció tette még színesebbé az összegyűjtött gazdag anyagot. Minden úttörőcsapathoz el­került az elmúlt három hét alatt a Hősök Könyve, amivel ünnepélyes csapatgyűléseken ismerkedtek meg a pajtások. Jelenleg Budapesten van a megyé­ben elkészített hat Hősök Könyve, s ezeket az április 3-án nyíló kiál­lításon mutatják be a budapestiek­nek. A megtisztelő feladat első felét nagyszerűen oldották meg a fiatalok — így értékelte az elmúlt negyedév munkáját az Úttörő Szövetség Tol­na megyei Elnöksége a napokban. Uj feladatok megoldására szólí­totta fel most a Forradalmi Nyomol­vasók országos Parancsnoksága az út törőkét: »Kövessék figyelemmel a Magyar Tanácsköztársaság dicső 133 napjának helyi eseményeit, gyűjt­sék össze a Tanácsköztársaság tevé­kenységének helyi dokumentumait, kísérjék figyelemmel az országos jel legű események évfordulóit és fény­képekkel, rövid cikkekkel ismertes­sék a magyar történelem egyik teg- dicsőbb korszakának tevékenysé­gét«. A Második Országos Uftörőtclolkozón 189 fiatat vesz részt Tolna megyéből Tegnap minden úttörőcsapatnál ünnepélyes csapatösszejövetelek vol tak, amelyeken megválasztották azo kát a pajtásokat, akik az április elején tartandó második országos út törőtalálkozón képviselik a csapatot. A megyéből 101 lány és 88 fiú vesz részt társaik megbízásából a talál­kozón, ahol átadják azokat a ked­ves ajándékokat is, amelyeket az el­múlt időszakban a pajtások készí­tettek. Elkészültek azok a szalagok — so­kat hímeztek közülük —, amiket a csapatok küldöttei a második úttörő találkozáson a párt által adományo­zandó zászlóra kötnek. Megyénk fiataljait a budapesti XV. kerületi testvércsapatok látják vendégül. Diákok és paraszlfialalok találtatja Gyünkéi) Gyönkön nagyszabású parasztfia­talok és diákok találkozója zajlott le az elmúlt napokban, amelyen a gim­názium diákjai és a gyönki KISZ- alapszervezet fiataljai találkoztak. A találkozót a gimnázium KISZ- titkára nyitotta meg. Beszélt arról, hogy az 1848-as eszméket a felszaba­dulás után a népi demokrácia való­sította meg. Ma azonban a magyar nép a párt vezetésével már tovább ment a polgári forradalom eszméi­nek megvalósításánál, a szocializmus győzelméért dolgozik. Méltatta a Ta-. nácsköztársaságot, s rámutatott arra, hogy a fiataloknak készen kell áll­niuk arra, hogy a magyar Vörös Had­sereg szellemében bármikor megvé­delmezzék a szocializmust építő ha­zánkat. A találkozón a KISZ-szervezet tit­kára átadta a társadalmi munkában élenjáró fiataloknak az önkéntes Segítő Brigád jelvényt. A találkozó műsora után a közel­múltban alakult gimnáziumi zenekar elfoglalta helyét a színpadon, s meg­kezdődött a bál, amelynek kiemelke­dő eseménye a tombolasorsolás volt. Reméljük, hogy a barátság, amely a találkozó alkalmával kialakult a pa­rasztfiatalok és a diákok között, ma­radandó lesz, amit majd tovább mé­lyítenek a közösen megtartandó poli­tikai ankétok és különböző más ren­dezvények. B. P. nem lesz nevelő az intézkedés nyo­mán. Sértve, jogosan sértve érzi magát az a munkás, aki egész év­ben kiemelkedően dolgozott, többel járult hozzá a gyári nyereséghez, mint gyengébb munkateljesítményű társai. Bizonyára még sokat beszélnek a bonyhádi elvtársak a határozat rossz és jó oldalairól. Mindenesetre az idén másképpen kell a műhe­lyek jó munkásait nyilvántartani, hogy a gazdasági vezetők — üzem­vezető, művezetők stb. — a jövő évi nyereségrészesedés növelő és csök­kentő tényezőit, ha kell — az üze­mi tanács így kívánja! — papíron is tudja bizonyítani. És akkor nem mondhatjuk azt, hogy a gyárban minden munkás egyforma. És akkor elkerülik a felesleges vitákat, az elégedetlenséget a leg­jobb munkások körében, hogy nem tesznek különbséget a gyenge, a jó és a legjobb teljesítményű munká­sok között... P. J. fiz anyagi érdekeltségről INNEN—ONNAN Egy hét alatt közel háromezren te­kintették meg a szekszárdi múzeum­ban megnyílt Tanácsköztársasági t Emlékkiállítást. * Az „Ismerd meg hazádat” mozga­lom keretében a szekszárdi járás több KISZ-szervezetének fiataljai társas utazásokat szerveznek. Ennek megfelelően Tengelicről 25-en a fő­városba, mintegy 30 faddi KISZ-fia- tal pedig Pécsre utazott városnézésre. • A sióagárdi pártszervezetnél a Ha­zafias Népfront és a Nőtanács közsé­gi vezetőivel közös értekezleten be­szélték meg a tisztasági mozgalom­ban községükre és a különböző tár­sadalmi szervezetekre háruló tenni­valókat. * Névadó és zászlóavató ünnepélyre készül a bonyhádi községi KISZ- szervezet, amelyre a tervek szerint április 3-án kerül sor. * A dolgozó nők élet- és munkakö­rülményein ek megbeszélését tűzte napirendre a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa Elnöksége március 26-i ülésére. • Uj KISZ-szervezet alakult a na­pokban Tengelic-Szőlőhegyen, amely­nek harminc parasztfiatal tagja van. * Megvitatták a Megyei Pártbizott­ság kultúrpolitikai javaslatát március 18-án a bonyhádi pedagógusok. f • A Tanácsköztársaság kikiáltása 40. évfordulójának III. 20-iki tolnai ün­nepségére meghívták a községi 1919- es veteránokat és az 1919-es mártí­rok hozzátartozóit is. A takarékossági mozgalom kereté­ben egymillió-kétszázezer forint meg­takarítását vállalták a Bonyhádi Ci­pőgyár dolgozói. * A Várdombi Gépállomás pártszer­vezetének „Időszerű kérdések” tanfo­lyamán — melynek Gaál Dezső elv­társ a propagandistája — rendszere­sen tizenhatan-tizenheten vesznek részt. Jelentős vita, sok hozzászólás volt a mezőgazdaság szocialista át­szervezésével foglalkozó anyagnál. • Az eddigi összesítések szerint me­gyénkben 2400 fiatal nevezett be a „Szabó Erzsébet kulturális seregszem­lére”. A járási seregszemléket április 1 és 20-a, a megyeit pedig április 20 és május 31 között tartják. A sereg szemlén részt vevő szólisták és cso­portok a bemutató alkalmával em­léklapot kapnak, míg a legjobbak ér­tékes tárgyjutalomban részesülnek. A „Szélvihar"-t a járás községeiben is bemutatják a bonyhádi színjátszók A bonyhádi járási művelődési ház és a munkásőrség színjátszói hely­ben háromszor bemutatták Dobozy Lmre: Szélvihar című drámáját. Mindhárom ízben nagy sikert arat­tak a szereplők. A helyi bemutatók után most az együttes a járás és a környék községeiben is bemutatja a darabot. Március 21-én Győrén, áp rilis 4-én a Fornádi Állami Gazda­ságban, április 11-én pedig Var- i dombon kerül sor az előadásra. Az anyagi érdekeltség a bérezés és a béren kívüli elismerés egyes elvi és gyakorlati kérdéseit tanul­mányozzák megyénkben a gazdaság- politikai tanfolyamok hallgatói Doni bóváron, Bonyhádon, Simontornyán és Szekszárdon. Már a propagandis­ta foglalkozásokon megértették, hogy e kérdések marxista alapokon való tanulmányozására nagy szük­ség van. Hisz az előttünk álló nagy gazdasági és pártpolitikai feladatok megértését, szervezését nagyban be f oly ásol ja az, hogy mennyiben tud­juk összekapcsolni a dolgozók lel­kesedését, münkakedvét anyagi ér­dekeltségükkel. Ezt mindenki ta­pasztalhatja, mert semmilyen in­tézkedés nem vált ki annyi vitát az emberek között, mint a bérezés, mely az anyagi megbecsülés egyik legfontosabb eszköze. Éppen ezért fontos munkálkodni azon, hogy a dolgozók többségének helyes képzetei legyenek a mi vi­szonyaink között alkalmazott anya­gi ösztönzés, elismerés, elvi és gya­korlati kérdéseiről. Különösen most a Központi Bizottság március 6-i határozata után, amikor az a célúnk, hogy dolgozó népünk lelkesedésére és anyagi érdekeltségére építve már ebben az évben megvalósítsuk há­roméves tervünk alapvető célkitűzé­seit. Tanulmányaink során ezért is igye kezünk jól megérteni, hogy mennyi­vel igazságosabb és magasabbrendű a mi viszonyaink között alkalmazott elosztás, mint a régi, kapitalista rendszerben. Nálunk az üzemek, párt, gazda­sági és tömegszervezetek vezetői szinte állandóan azon munkálkod­nak, hogy a dolgozókat munkájuk mennyisége, minősége arányában dí jazzák. Ezenkívül igyekeznek a mun kásokat erkölcsileg és anyagilag szakképzettségük fokozására, a tech­nika fejlesztésére és a gazdaságos termelésre ösztönözni, továbbá azon munkálkodnak, hogy az egész tár­sadalom érdekét mindenkor össze­egyeztessék a dolgozók személyes ér dekeltségével is. Ezzel a tevékeny­ségükkel vezetőink a legfontosabb­hoz, a dolgozó nép életszínvonalá­nak szakadatlan növeléséhez igye­keznek hozzájárulni. Kapitalista viszonyok között, ahol a tőke a termelőeszközök és a hata­lom egy szűk kizsákmányoló réteg kezében van, a munkás csak mun­kaerejének tulajdonosa a fent jel­zett feladatokról szó sem esik. A szakszervezeteknek legfeljebb arra van lehetősége, hogy harcoljanak a munkaerő — áru értékének fenn­tartásáért, vagy emeléséért. A termelőeszközöktől megfosztott munkásoknak ahhoz, hogy megélje­nek, fenn tudják tartani munkaere jüket és családjukat, kénytelenek munkaerejüket áruba bocsátani a tőkéseknek. Ebben az esetben az el­végzett munka után fizetett bért elsősorban nem a végzett munka mennyisége és minősége befolyásol­ja, hanem a konjunktúra, vagyis a kereslet és kínálat törvénye. Az ál­landó munkanélküliek, az úgyneve­zett tartaléksereg, mely minden ka­pitalista országban fellelhető, me­lyet minden gyárkapuban láthat­tunk mi is a Horthy-rendszerben, szinte objektiven lehetővé teszi, hogy a munkabér nagyságát csak a létminimumon tartsák. Tehát a mun lcabér nagyságát, a munkaerő áru értéke, illetve azoknak a fogyasztá­si javaknak az értéke határozza meg, melyek a munkás és családja létfenntartását biztosítják az adott kapitalista országban és időben. A mi viszonyaink között a növek­vő termelési eredmények a dolgozók személyes szükségletén túl végzett munkája már nem egy szűk kizsák­mányoló réteg egyéni érdekeit szol­gálja, hanem az egész társadalomét, — mely nem választható el az egyén érdekeitől. A kapitalista rendszerben az em­beri munkaerőnek azt a tulajdonsá­gát, hogy egy bizonyos időegység alatt több munkát, értékeit képes lét rehozni a saját értékénél, tehát, hogy a munkás a személyes szük­ségleteire végzett munkán kívül még túlmunkára is képes, a tőké­sek aljasul, a hatalom és a termelő- eszközök birtokában, egyéni céljaik­ra, a társadalom óriási többségének és az általános emberi haladás ro­j vására kisajátítják. Ezek a régi, el­avult kibékíthetetlen ellentmondá­sok nálunk már megszűntek. Meg- szűnt a társadalom által termelt új érték kapitalista — és a józan em­beri ésszel ellentétes — elosztása. A mi szocializmust építő társa­dalmunkban még nincsenek meg a gazdasági és társadalmi feltételei az igazán eszményi, szükségletek sze­rinti elosztásnak, mivel hogy még nem teremtettük meg a termésbősé­get, a munka még nem vált min­denkinek életszükségletévé, stb. De már ezen az úton haladunk, ezt az utat egyengetjük, akkor is, amikor igyekszünk az embereket erkölcsi­leg és anyagilag érdekeltté tenni abban, hogy jobban és többet ter­meljenek. A mi szocialista elosztá sunkban alkalmazott törekvések megegyeznek a nagy marxista tu­dós, Engels Frigyes tanításával, »Amennyiben az elosztást tisztán gazdasági szempontok fogják irányi tani, a termelés érdeke szabályozza majd, a termelést pedig olyan elosz tási mód fogja leginkább előmozdí­tani, amely a társadalom minden tagja számára lehetővé teszi, hogy képességeit a lehető legsokoldalúb­ban képezze ki, tartsa meg és gya­korolja«. Ez így is van. Annak el­lenére, hogy még a réginek vannak maradványai, ma már az emberek társadalmi helyzetét, megbecsülését nem a származása, vagyoni helyzete, hanem a képessége szerint végzett munkája határozza meg. Nálunk nem kényszer a munka, mint a kapitalizmusban, a munka- fegyelmet nem befolyásolja az éh­ség, a munkanélküliség, a munkafe­gyelem a dolgozók érdeke, önkén­tes és öntudatos, a legfontosabb be­folyásoló tényezője az egész társa­dalom érdeke, a közösség tiszteletet parancsoló ereje. Pártunk és kormányunk a terme­lés anyagi alapjainak növekedésétől függően azon munkálkodik, hogy megszabadítsa a dolgozókat a ne­héz fizikai munkától, megszüntes­sük azokat a körülményeket a mun kamegosztásban, melyek a régi, el­avult kapitalista világból ránkma­radtak. Meg akarjuk szüntetni töb­bek között a fizikai és szellemi mun ka közti különbséget, továbbá a ka­pitalistákkal ellentétben arra törek szünk, hogy a dolgozók ne legyenek a gépek mechanikus részei, azt akar juk, hogy sokoldalú képességgel ren delkezzenek, értsenek a technikai fo ly ama tok összefüggéseihez, tehát fej lesztői legyenek a technikának. Mi az egész társadalmat a mérnö­kök és technikusok színvonalára akarjuk emelni, olyan körülménye- j két akarunk teremteni, ahol a mun i ka igazán vonzó életszükségletté vá- 1 lik. Aki ezt megérti, az érezheti mit jelent az a szó, hogy nálunk a mun­ka nem kényszer, hanem a becsület | és dicsőség dolga. Ezen törekvések megvalósításáért indulnak nemes vetélkedésre üzemeink dolgozói is most a kongresszus tiszteletére, hisz nálunk a verseny, melyet a tőkések konkurenciának neveznek, szintén új tartalmat kapott, »aki bírja mar­ja« helyett ma már nálunk a dolgo­zók elvtársi együttműködését, köl- I csönös segítését, megbecsülését ta­pasztalhatjuk. Nálunk a verseny szintén össze van egyeztetve az egyén és az egész társadalom ér­dekeivel. Mi az egész emberiség és saját életünk megjavításáért tanulunk és dolgozunk, hisz Hruscsov elvtárs a mi jövőnket is felrajzolta az SZKP , XXI. kongresszusán, amikor a kom munizmus anyagi bázisának meg­teremtéséhez vezető utat jellemezte. t-A kommunizmus anyagi és techni­kai bázisának megteremtése min­denek előtt feltételezi: a korszerű, igen fejlett ipar, az ország teljes vil lamosítását, a tudományos műszaki , haladást, az ipar és mezőgazdaság i minden ágában, minden termelési folyamat teljes gépesítését és auto­matizálását. Az új energiaforrások, az igen gazdag természeti erőforrá­sok, az új szintétikus és egyéb anya gok legteljesebb felhasználását min den dolgozó műveltségi és műszaki színvonalának növekedését, a ter­melés megszervezésének további megjavítását és a munka termelé­kenységének emelését«. KURUCZ ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents