Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-07 / 32. szám

1959. február 7.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

P I N C E H E LY

AMIRŐL KEVESET BESZÉLNEK AZ EMBEREK — AZ ŐSI FÖLD NIMBUSZA — A JÖVÖ

VI.

De lehetne. Sőt, kellene is.

Fülöpék igen józanul, okosan gondolkodnak, gazdálkodásuk ezt mutatja. De erre is kellene gondol- niok.

Vagy például mi történne velük, ha neadjisten, a három nagy „segítő” közül az egyik felmondaná a szolgálatot: elkerülné őket a szerencse és valami szerencsétlenség érné a családot?

Nem tudom, gondoltak-e erre. Ha igen, akkor tudják, hogy ez a szép gazdaságuk milyen könnyen semmivé lehetne. Nem, dehogy kíván ilyet az ember, hiszen egy rossz szóval sem bántottuk egymást, békésen elpoharazgattunk, koccint- gattunk Fülöp Lászlóval és fiával, de az őszinteség kedvéért az ilyen „kényes” kérdésekről is kell beszélni.

Aránylag talán az ő kis gazdaságuk a legvirágzóbb a faluban, de lám, ez nem is olyan túlságosan biztos jövő. Marad tehát egy másik választás: jó lenne egy ennél sokkal biztosabb jövőn gondolkodni. És hadd tegyem hozzá mindjárt, egy gondtalanabb jövőn.

Még most is emlékszem, amikor Fülöp László felsorolta a sok fizetnivalót, meg az egyéb gondokat az ipari áram bevezetésétől kezdve az adóig. Nem lenne jobb ilyen sok gond nélkül élni, s egyben megelőzni, hogy az a bizonyos cipő fájdalmat okozzon? És nem lenne jobb egy kicsit kevesebbet dolgozni és mégis jobban élni? Ugyanis ezt is választhatja Fülöp László, csakhogy akkor még a kórháznál, az ismeretlen betegek érdekeinél is tovább kellene látni.

Ez is egy lehetőség és úgy gondolom, hogy sokkal jobb, mint az előbbi: tovább verejtékezni.

Igen ám, csakhogy Fülöp László ezt mondta, méghozzá minden kérdezés nélkül, mintha ezzel akarta volna jelezni, hogy őt ez a gondolat is foglalkoztatja:

— Nagyon rossz, hogy ennyire erőltetik azt a téeszcsét. Ez nekem sehogyan sem tetszik.

— Erőltetik? Ki erőlteti?

— Hát, mindig ezt hallja az ember. Az újságban is ezt látja az ember, a tanácsnál is erről beszélnek. Magának tudnia kellene, hogy miért erőltetik ennyire ..,

Őszintén szólva egészen másról akartam beszélni, néhány beszédtéma e miatt befejezetlenül is maradt, dehát ha már a vendéglátó hozakodott elő ezzel a témával, nem illik ellenkezni vele. így aztán én is próbáltam ennél a „témánál” maradni:

— Úgy gondolja, hogy ott a szövetkezetben rosszabb lenne?

Rámhunyorít és legyint. Valamit akar mondani, de a felesége megelőzi :

— Maga még nem járt a pincehelyi téeszcsében?

Úgy látszik, a férj is ilyesfélét

akart mondani, mert nyomban ehhez kapcsolódott:

— Na, ez az. Ha van ideje, látogasson el oda. Itt van az is átellen- ben. A kertből talán oda is lehet látni.

— Miért, mit látok ott?

— Hát, nem valami nagy életszínvonalat ...

Hírből ismerem ezt a szóban forgó szövetkezetei: valóban, nem valami jó híre van. Igen sok gazdasági nehézséggel küzdenek a tagok, mert egy kicsit túlzásba vitték azt a gondolatot, hogy „jobb kevesebb munkával élni”, sok baj van a munkafegyelemmel és ennek a követkéz ménye, hogy hiába volnának meg a nagy igények, nem tudnak úgy élni, olyan jövedelmet osztani, mint szeretnének.

Ezt el is mondtam Fülöpéknek. ők megtoldották:

— De nemcsak hogy nem nagyon szeretnek dolgozni, hanem ráadásul veszekedni pedig annál jobban.

Erre már volt mivel válaszolni:

— Maguknál nem szokott nézet- eltérés lenni a családban?

— Hát, nem nagyon. Ha volt is,- mert tányér zörrenés nélkül sehol sincs, de nem ennyi...

— De nincsenek is ennyien a maguk családjában, mint a szövetkezetben. És most nekem is lenne egy kérdésem, ba már itt tartunk: maguk hallottak-e a belecskai termelőszövetkezetről ?

— Hát, hallani hallottunk. Csakhogy ott máshogyan gazdálkodnak, jó kertészetük van. Az állam adott nekik kölcsönt az öntöző berendezésre.

— Na látja ... Azt mindenki megteheti, hogy dolgozik, méghozzá szorgalmasan. És most kalkuláljunk egv kicsit: azt elismeri, hogy a gép többet és jobban dolgozik, mint az ember és az igásállat?

— Ez igaz ..;

— Nos, akkor egy ilyen nagyüzemben már eleve nem kell any- nyit dolgozni, mint maguknak, hogy a tagok így élhessenek, mint maguk. Persze ott is az emberek munkája az alapja a haszonnak, de ha .az ember mellett ott van a gép, sokkal hasznosabb, jövedelmezőbb az ember munkája. Arról nem is beszélve, hogy nincsenek azok a gondok, mint így...

— Tudja, mit mondok és magának? A téeszcsé az jó egy bizonyos néprétegnek, vagyis azoknak, akik nem tudják magukat elkormányozni.

— Hát ezt meg mire alapozza? Ha akarja, felsorolhatok sok olyan embert, akinek legalább ilyen szép kis gazdasága volt otthon, mint magának. Erre nyilván nem mondja, hogy nem tudta magát elkormányozni. És mégis belépett.,.

Ismét választ vártam és Fülöp László válasz helyett ismét bort töltött a pohárba, s kínált, hogy igyunk...

Ez körülbelül az első paraszttípus Pincehelyen, akit megismertem a gondolkodásmódját illetően. Tisztelettel viseltetik a népi demokrácia iránt, elismeri a jobb életet, sok tekintetben nagyon józanul gondolkodik. A parasztok gazdálkodási formájáról alkotott véleményét ugyan — ez természetes — a saját egyéni gazdasága szabja meg, és erre esküszik. Azt még nem látja, hogy a kisgazdaság előbb-utóbb zsákutcába jut, nem fejlődhet tovább, vagyis, hogy — szorítani kezd majd a cipő. Tárgyilagos, okos gondolkodása miatt azonban szívesen beszél erről az új útról is, nem kép- mutatóskodik, hanem elmondja aggályait. és az ilyen vitákban tárgyilagos vitapartner. Ez pedig arra enged következtetni, hogy a parasztság legjózanabb rétege mind jobban felismeri a hasznos lehetőségeket, és előbb-utóbb felismeri a legjobbat is — az összefogás, a gépesítés hasznát is.

(Folytatjuk.)

Boda Ferenc

HÍREK

— A pécsi szimfonikus zenekar,

amelynek jó kapcsolatai vannak Szekszárddal is és amelynek játékában a szekszárdi zenekedvelőknek már három ízben volt alkalmuk gyönyörködni, Paulusz Elemér karnagy vezetésével nagysikerű hangversenyt adott Budapesten a Zeneakadémián.

— A Cifra nyomorúság című művet mutatják be ma és vasárnap este a paksi gimnázium színjátszói a járási művelődési házban.

— Anya- és gyermekvédelmi célokra 120 770 forintot kíván fordítani ebben az évben költségvetésében Szekszárdon a városi tanács.

— Közkívánatra negyedszer mutatják be február 11-én Tamási Áron Énekes madár című színművé a bonyhádi általános iskola nevelői.

— A napokban az olaszországi Or- betello város közelében a heves vihar a tengerpart egy részét megrongálta és napvilágra kerültek egy ősi etruszk kikötő maradványai. Frank Edward Brown régész professzor kutatásai szerint az etruszk kikötő időszámításunk előtt a III. században Közép-Etruria egyik legelső latin kolóniája volt.

— Hét és félezer hektó bort vesz át ebben a negyedévben a gazdáktól Pakson az állami borpincészet.

— Eletrajzfilm Joliot-Curie-ről.

A Német Demokratikus Köztársaságban egy szerző-kollektíva forgatókönyvet írt Joliot-Curie neves atomtudós életéről szóló filmhez.

— A Zeneiskola szombaton este nagy érdeklődés mellett rendezte meg szokásos művész-bálját az iskola helyiségeiben. A tanári kar, élén Husek igazgátóval, a meghirdetett jelmezes bálnak megfelelően fehérkabátos pincérnek, illetve fejdíszes felszolgálónak öltözött és egész éjszakán át fáradhatatlanul igyekezett azon, hogy a nem kis számban ösz- szesereglett vendégek jól érezzék magukat. A jókedvet még fokozta a jelmezverseny, a szépségverseny, a fakanál-tánc.

— Az ezüstkalászos tanfolyam 33

hallgatóval működik Bölcskén. Tavaly télen általános jellegű mező- gazdasági tudnivalókról tanultak, az idén főleg a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermeléssel foglalkoznak. A tanfolyamzárót március 15-re tervezik.

Az állami gazdaságok vezetőinek tanácskozása

A tanácskozáson Nagy János, az állami gazdaságok megyei igazgatója tartott beszámolót.

A beszámolóból kiderült, hogy az idén az egynyári szálastakarmányokból másfélmillió, kukoricából 3 millió, borból 3 millió, tehát összesen 7,5 millió forint értékű termékkel több hozamtöbbletet értek el.

Az állattenyésztés éves hozamtervét 8 százalékkal túlteljesítették.

A munkabér-felhasználás terén megyei szinten 3,5 millió forint megtakarítás mutatkozik, amely megfelel az éves béralap 3,5 százalékának.

A Tolna megyei állami gazdaságok fizikai és szellemi dolgozói a | párt által megjelölt helyes politikai J és gazdasági útmutatás segítségével 15 millió 285 ezer forint eredmény- j javulást értek el 1957-ben.

így a 15 állami gazdaságok igazgatósága között ereömén- terv teljesítése szempontjából az ítö- dik helyezést, termelési érték tervteljesítés szempontjából az első helyezést érték el.

Tehát részt vettek abban a nemes harcban, ami hozzásegítette társadalmi rendszerünket gazdasági életünk konszolidálásához.

Az 1958-as évben az

Őszi búza termésátlaga megyei szinten

Állami gazdasági szint

Tsz

Egyéni

7,2 q/kh

10,4 q kh 8,6 q kh

6,4 q kh

Ezek szerint búzából egy kát. holdon 180 kilogrammal termeltek az állami gazdaságok többet, mint a termelőszövetkezetek, négy mázsával többet, mint az egyéni para z ok és 3,2 mázsával többet, mint a megyei átlag.

Nagy János elvtárs beszámolójában foglalkozott a termelőszövetkezetek patronálásának kérdésével is.

Javasolta, hogy ‘a patronálás történjen versenyszerűen.

Értékeljék, hogy melyik gazdaság patronálása következtében fe lődik legjobban a termelőszövetkezet. A patronálok esetenként vegyenek részt termelőszövetkezeti közgyűlésen és fejtsék ki tanácsadás formájában álláspontjukat. Különösen az üzemi adminisztráció, a raktárkönyvek pontos vezetése és az állatállomány

nyilvántartása terén nyújtsanak hathatós segítséget.

Tapasztalatcseréket kell szervezni először a tavaszi munkák befejezése után, másodszor a betakarítás idején a legjobban dolgozó állami gazdaságokban. A patronálok tevékenysége terjedjen ki a tervelkészítés segítésére és a takarmánymérleg elkészítésére. Hívják fel a figyemet a helyes takarmányozásra. Érd klőd- jenek a talajerő visszapótlás felől és az erózió elleni védelem állásáról. Igen fontos figyelemmel kísérni a szervestrágya-kezelés és felhasználás helyes voltát.

Ezután Nagy elvtárs kitért az állami gazdaságok fegyelmi helyzetének ismertetésére, majd elmond tta, hogy a gazdaságok az elmúlt hetekben kaptak gépkocsikat a szolgálati utak lebonyolításának megkönny.té- se végett.

Az állami gazdaságok megyei igazgatója után Láng Béla ismertette a megye állami gazdaságainak vetőmagtermesztéssel kapcsolatos eredményeit.

LÁNG BÉLA HOZZÁSZÓLÁSA

A hozzászóló hangsúlyozta: Az állami gazdaságok egyik fő feladata, hogy az ország mezőgazdaságát jóminőségű vetőmaggal lássák el. A megye kalászos vetőmag-szükségletét ma már túlnyomó részben az állami gazdaságok termelik.

Az őszi búza nemesített vetőma-»-szükségletének 75%-át,

a rozs nemesített vetőmag-szükségletének 70% át,

őszi árpa nemesített vet mag-sz kségletének 10f%-át,

tavaszi árpa nemesi1 ett v tőma -szükségletének 80%-át,

zab nemes.'tett vetőmag-szükségletének 90%-át

szállítják gazdaságaink. 1100 kilogramm volt holdanként, 1958Az emelkedés 1957-ben az 1955-ös ; ban pedig csak 42 kg. Ha a lucernaévhez képest 450 százalékos. Sajnos ! területr61 magot is fogUnk, a tapasz- az 1958. évi aszályos időjárás miatt , _ _OAA - . .

a termelés kissé visszaesett, bár a tálát azt mutatja, hogy 5200 forintra

magfogó terület több volt, mint elő- emelkedik egy hold hozama, ző évben. Az átlagtermés 1957-ben I

PIROS SZALAG

XXV.

' A lány gondolkozott, mintha nem értené, amit Sterk mondott, aztán megszólalt.

— Hát az nem bűn.

— Nem, de ők gyűlölnek érte bennünket. És talán agyon is lőnének mindannyiónkat, ha ránk akadnának.

— Csak próbálják meg ... Ne féljen, rájuk uszítom a Bodrit és az kiszabja a nadrágjukat. Aztán fogok egy söprűt és elkergetem őket, ha .ide merészelnek jönni.

! — Bolondos kis lány — nevetett Sterk —, azt hiszi, megijednének?

— Miért mondja ezt? Olyan butának néz engem, hogy kinevet? Csak nevessen.

— Nem magán nevetek, csak eszembe jutott valami és azon mosolyogtam — hazudta Sterk, félve, hogy a lány megsértődik.

— Ni, még hazudik is. Nem szé- gyenli. magát?

— Nem, komolyan nem.

— Na, majd meglátom — tette le a kannát és egy villát fogott a kezébe. — Volt maga már paraszt? — kérdezte másra terelve a beszélgetést.

— Voltam.

— Akkor segít nekem kiganyézni. Jó?

— Jó, de én, nem mehetek ki az údvarra.

— Nem baj. Majd én behozom a talicskát, maga csak megrakja.

Amikor végeztek, a lány friss szalmát hozott- a tehenek alá, majd kifelé indult.

— Hová megy?

— Megmosom a kezemet.

— Minek?

— Fejni akarok, vagy magának így is jó? — és már szaladt is, csak úgy csattogott a cipője talpa az udvaron. .. — Már itt is vagyok — jelent meg újra az ajtóban. — Maga nem tud fejni?

— Azt nem.

— Hátha az én uram lenne, majd megtanítanám.

— Akkor meg is tanulnák.

— Né’ csak nem udvarol?

Sterk nem felelt, nézte amint a .tejsugár a tehén tőgyétől a kannába spriccel és mosolygott, hogy a lány elfelejtkezve magáról, kidugja a nyelve hegyét.

— Mit mosolyog? — kérdezte a lány felkapva a fejét.

— Azt, hogy ha most valaki megijesztené, ijedtében leharapná a nyelvét... Tudja mit, kislány? .:.

— Ne mondja ezt nekem.

— Hanem?

— Mondja, hogy Margit. De ha azt mondaná, hogy Gitta, akkor igazán jó ember lenne.

— Maga pedig mondja, hogy Endre. Mondja azt, hogy te Endre, jó?

— Tebe legyünk?

— Miért ne.

— De csókot nem ám.

— Miért? Csak úgy ér ...

— Hoogyné... Meglátják, meg aztán azt sem tudom, hogy ki fia, borja. Mi tudom én,' hogy holnap hol lesz már maga.

— Hát jó, akkor legyen csók nélkül, Te... De aki elvéti, annak csókot kell adni.

— Akkor maga mindig elvétené.

— Eggyel máris tartozol.

— Még nem egyeztem bele.

— De most már igen...

— Hát jó, ha annyira akarj..: akarod ... Te ... — nevetett gyerekesen és lehajtotta a fejét, mintha szégyellné, amit mondott. — Én még nem tegeződtem ám idegen emberrel, csak falubeli legényekkel, akikkel együtt jártam iskolába, meg együtt játszottunk bujócskát.

— Van is közülük valakid?

— Hová gondol?

— Nem úgy gondoltam. Csak olyan, aki udvarol neked.

— Maflák ezek, nem is tudnak udvarolni. Amikor bál van és táncolunk, nem tudnak miről beszélni. A jó múltkor is táncoltam az egyikkel és azt mondta: »Tudod, Margit, mit csináltam máma? Mondom, nem. Honnan tudnám? Azt mondja, ga- nyét hordtam, aztán a szürke patájáról leesett a patkó, el kellett vinni a kovácshoz, arra mentem felétek, nem láttál? ...« A lányok meg azt szeretik hallgatni, ha megdicsérik a legények a ruhájukat, vagy azt mondják, de szép a hajad ... te sütötted ki? Vagy azt, hogy jó veled táncolni.

Endre közelebb lépett a lányhoz és megállt mellette. — És te szeretsz táncolni?

— Persze, hogy szeretek. A val- cert szeretem a legjobban, soha nem szédülök el... Végeztem is, a másikat nem fejjük, mert borjú van benne. Maga nem szeret táncolni?

— felemelkedett, kezében á kannával és most egymás mellett álltak.

— Jaj, eltévesztettem — kacagott csengőn.

— Add meg a csókot.

— Nem szabad. Nem egyeztem bele.

— De igen.

— De nem komolyan. Mit mondana rólam azután?

— Azt, hogy szép vagy, azt, hogy szeretlek — suttogta az utolsó szavakat már a lány ajkára.

s — Engedjen.

— Akkor még egyet... — csókolta meg Endre ismét.

— Ej, de disznó vagy... Hát illik így tenni, amikor védekezni sem tudok? Mindjárt rád borítom a tejet.

— Ha ilyen haragos vagy, akkor nem kérek többet — lépett hátra Endre, a lány pedig kihasználva az alkalmat, kiszaladt, s a kannát siet- tében hozzáütötte az ajtóhoz, hogy kiíoccsant belőle a tej.

Atádi Géza

(Folytatjuk.)