Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-06 / 31. szám
1959. ftbruár 6. TOLNA MEGYEI NIPÜJ8AG I l J UTÓN... Termelési társulást alakítottuk a bogyiszlói cigányok Régészeti furcsaságok Kint szemerkél az eső, nagy a sár. Különösen a cigánytelephez vezető úton, amerre bizony csizma nélkül nem ajánlatos ilyenkor járni, mert könnyen lemaradhat a cipő az ember lábáról, Igaz, hogy a telep már nem régi értelmében vett cigánynegyed, lakói nem putrikban, hanem téglaházakban élnek, de járdára még nem jutott pénz. Aggodalmunk azonban — már mint hogy a nagy sár otthonmarasztalja azokat, akik hivatalosak az esti alakuló ülésre — alaptalan. Kis késéssel igaz, de meg lehet kezdeni a megbeszélést, megtelt érdeklődőkkel a tanácsháza egyik terme. Eljöttek azok, akiknek ősei még az országot járták, hol itt, hol ott telepedtek le egy kis időre, teknőkészítéssel keresték kenyerüket, "de ők már végleg letelepedtek a községben, földdel — leginkább a más földjén — dolgoznak, a fiatalok nagy része pedig vidékre, bányába, üzemekbe jár. Először Mónus István elvtárs, a község megyei tanácstagja beszél arról, hogyan lehetne megkönnyíteni a bogyiszlói cigányok életét, mennyiMegkezdödik a szakszervezeti gYermek-gyógYüdiiltetés A múlt évben több száz szakszervezeti tag gyermekét részesítették kedvezményes üdültetésben. A gyermekek az ország legszebb helyein töl töttek két hetet a nyári szünidő alatt. Az év során több esetben beteg, gyenge fizikumú gyermekeket az iskolaidő alatt gyógyüdültetésben részesítettek. Az idén, február 17-én, 10 gyermek kezdi meg a gyógyüdülő turnusok sorozatát. A tíz szakszervezeti tag gyermeke 33 napot tölt az Ormánd-pusz- tai iskola-szanatóriumban. A beutalás idején, a gyermekek orvosi felügyelet mellett gyógykezelést kapnak, és ezzel egyidőben tanulmányaikat is folytatják. A szakszervezetek megyei tanácsának elnöksége az idén több száz gyermek gyógy- és vakáció-üdültetését vette tervbe. vei jobb lenne, ha a maguk gazdáiként dolgoznának, majd Szániel elv- társ, a MÉSZÖV osztályvezetője tájékoztatja őket a zöldség- és növény- termelő szakcsoport létrehozásának lehetőségéről, az ilyen szakcsoportok munkájáról. Egymás után jönnek a kérdések. Hogyan lesz a földdel? ,.. Milyen munkákat kell közösen végezni... mire lehet fordítani a jövedelem öt százalékából összegyűlt fel nem osztható alapot... mit lehet termelni... Mert ugyebár, alaposan meg kell rágni a dolgot, míg az ember belevág. Különösen, ha a szövetkezők azt akarják — ami a vita során nem egyszer elhangzott —, hogy „majd megmutatjuk a bogyiszlói gazdáknak, hogy mi is tudunk dolgozni, a legszebb lesz a mi paprikánk.” — A paprikatermesztéshez értenek, hiszen nem egy közülük már húsz éve esztendőről esztendőre vállal feles, vagy harmados paprikát, kukoricát. Kis- bogdán Ferencné érvelése aztán mindenkit meggyőz: „Eddig, ha megkapáltam a kukoricát, leszedtem, fel- hordtam a gazda padlására, két cső Termelőszövetkezetünk, a gyulaji Uj Barázda Tsz a múlt évben megjelent 3004-es kormányhatározat alapján nagy segítséget kapott, amelynek eredménye lett, hogy szövetkezetünk még jobban megszilárdult. A múlt évben a kormányhatározat alapján szövetkezetünknek mintegy 260 000 forint megtakarítása lett, amelyből 160 000 forint például gépállomási kedvezmény volt. Ez a tény azt jelentette, hogy gyarapodott közös vagyonunk, de több jutott a tagoknak is. Nem kis örömmel olvastuk az újságban megjelent 3004/1. rövidített kormányhatározatot, amely a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítéséről és a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséről szól. Ez az új határozat tovább segít bennünket abban, hogy az Uj Barázda Tsz is rövidebb idő alatt még jobban gazdálkodó és még szebb eredménye két elérő szövetkezeti gazdaság leaz övé, egy cső meg az enyém lett. Hát most majd a miénk lesz az egész termés.” Horváth Sándor, a termelőszövetkezet brigádvezetője is a közös gazdálkodás előnyeiről beszél. Felajánlja, hogy a megalakuló szakcsoportnak ő is mindenben segíteni fog. A vitás kérdések tisztázódnak, sor kerülhet a megalakulásra. Szániel elvtárs a részvevők egyhangú helyeslése mellett mondja jegyzőkönyvbe: „Megalakult a bogyiszlói zöldség- és növénytermelő szakcsoport, ahol a szántást, vetést, palántázást közösen végzik a tagok, közösen értékesítik a szerződött növényeket, a jövedelem öt százalékát pedig a közös alapra fordítják.” Megválasztják a vezetőséget is, a tagság bizalmából Orsós Lajos lett az elnök. A vezetőség legsürgősebb tennivalója elintézni a tanáccsal és a legeltetési bizottsággal a földátadást, intézkedni, hogy a mun kák mielőbb megkezdődjenek. Bogyiszlón megalakult a megye első cigány termelési társulása. A bogyiszlói cigányok megtették az első lépést a szövetkezeti, nagyüzemi gazdálkodás felé. gyen. így lehetővé válik, hogy az idei évre tervezett, közel 52 forintos egy munkaegységérték növekedjék, Á határozat átolvasása után a növénytermelési résznél az ragadta meg figyelmemet, hogy a termelőszö vetkezet belterjes gazdálkodásának segítésére, a termésátlagok növelésére, a termelési költségek csökkentésére többek között a zöldtrágyázott területekre a termelőszövetkezetek vetőmagszükségletét állami vetőmagakcióval kell biztosítani. Mi ebben az évben negyven holdra tér veztünk napraforgó zöldtrágya vetést, de így további 40 holdon akarunk zöldtrágyázni. Mi is célul tűztük ki az állatállomány fejlesztését és különösen a szarvasmarhatenyésztést. Huszonnégy hízómarha értékesítésére kötöttünk szerződést, amely tagságunknak nem kis összeget jelent, Sokfelé állítanak össze mostanában iskolai, vagy helyiérdekű múzeumszerű gyűjteményt, amivel sok veszendőbe menő régiséget és néprajzi kincset mentenek meg az enyé szettől. A régiségek iránt az emberek általában — hacsak nem arany- ból-ezüstből vannak — nem tanúsítanak érdeklődést. így talán nem lesz felesleges, ha néhány többév tizedes tapasztalatomat közlöm ifjabb műkedvelő régésztársaimmal. Teszem azért is, mert nekem sem volt a régészet szakmám, de már diákkoromban inaskodtam e téren Móra Ferenc tanárom mellett, majd Wo- sinszky Mór útmutatása alapján kotorásztam Regöly és Szárazd vidékén. Kezdjük hát a tapasztalatcserét Re gölynél, ennél a kelta fejedelmi székhely, majd római megerősített tábornál. E községnek az 1900-as évek elején kincskeresői voltak, kik a sáncokban és bozótokban turkáltak púpos (kelta) pénzek, csúz (borostyán) és törökolvasó (agyag) gyöngyök után és azokkal szinte ke reskedé&t űztek. A cigánytelepen egy öregasszony hüvelykujj vastagságú borostyánláncot hordott a nyakán. Felkerestem a cigánytelepet, meg is találtam az asszonyt, de a borostyánláncot megszerezni nagy nehézségekbe ütközött. Szentül meg volt győződve, hogy a borostyánlánc óvta eddig a csúztól, mibe férje már belesántült. Pénzért nem adta, de még egy tábla szalonnáért is csak akkor, amikor egy üveg sósborszeszt szereztem és adtam a férjnek s az igazolta, hogy a bedörzsölés használ. Egy-egy római, vagy kelta érmet, ha nem volt ezüstből, cigarettáért is ad tak. Törökolvasót (agyaggyöngyöt) a kincskeresők már maguk is kezdtek gyártani és régiségnek jó feketére kiégetni, úgy hogy sokszor nehéz volt a hamisítványt a valóditól megkülönböztetni. Kismórágyon egy ablakban muskátli virított bronzkori urnában. Kár különösen, ha figyelembevesszük, hogy a 3004/1. kormányhatározat értelmében a termelőszövetkezeteket is megilleti az állami gazdaságoknak fizetett export-felár. Az értékesítésre lekötött hízómarháink saját nevelésűek, így bízunk abban, hogy közülük többet exportra alkalmasnak minősítenek. Az elmúlt évben tíz tehenet vásároltunk, az idén további 20 tehenet veszünk, amelyek felvásárlásánál éppen a most megjelent kormányhatározat értelmében árkedvezményt kapunk, ami körülbelül 100 000 forint megtakarítást jelent. Nem beszéltem mindarról, amit a termelőszövetkezetek megszilárdítá sa és megerősítése érdekében a 3004/1. határozatban megjelöl. A mi termelőszövetkezetünk valamennyi tagja örömmel fogadta ezt a határozatot, amelyen keresztül a gyulaji Uj Baráda Tsz még gazdagabbá válhat. lett volna megmagyarázni, hogy milyen régi edény az, mert túl nagy értéket tulajdonított volna neki a gazdaasszony, de már a muskátlit eladta a régi köcsöggel együtt. Érdeklődésünkre azt is elmondta, hol került napfényre az edény és így ráakadtunk a bronzkori temetőre. Mikor egy alkalommal Mórágyon régi híres gelencsér munkákat kerestünk az egyik padláson egy köbaltát találtunk a gerendázatba dugva. Elkértük a fiatalembertől, aki felkísért bennünket. Oda is adta, csak azt kötötte ki, hogy a padlásról leérve szóvá ne tegyük a szüle előtt, mert az öregasszony mennykőcsapás ellen dugta a gerendák közé Az első világháború vége felé, ami kor még a sárgaréz-mozsarat is be kellett szolgáltatni ágyúöntés céljára, asszonyaink nem tudtak megbarátkozni a famozsarakkal. Volt községünkben egy ügyes rézöntő, aki vállalkozott rá, hogy régi sárgaréz kilincsekből és egyéb törmelékekből mozsarat gyárt. Egyszer felkerestem műhelyében és egy halom ócska vörös- és sárgaréz, valamint bronztörmelék között néhány régiséget találtam. Kérdésére, hogy miért kellenek azok nekem, elmondtam, hogy gyűjtöm a régiségeket. Hónapokkal később egy patinás bronzbaltával állított be hozzám. Furcsa, kopott írás volt rajta. Az írás másolatát meghatározásra f elküldtem Budapestre. Miután a kopott írást nem sikerült elég pontosan lemásolnom, visszaküldték azzal, hogy igyekezzem pon tosabb másolatot készíteni róla. Újból nekiültem a munkának, amikor a község egyik tűzoltója felkeresett. Csodálkozva nézte a baltát, majd elmondta, hogy neki ugyanilyen van és otthon sótörésre használják. Kérésemre elhozta s csakugyan, szakasztott olyan volt, mint az enyém, csak tisztább felirattal. Megkérdeztem, nem a rézöntőtől szerezte-el Elmondta, hogy ellenkezőleg, a rézöntő kérte kölcsön az övét és egy hónapig nála volt. így sült ki, hogy a rézöntő régiséget gyártott a számomra. Mikor látta, hogy rájöttem a turpiságra elmondta, hogy az eredeti baltát lemásolta, majd a friss öntvényt a trágyadombba ásta be s az ott kapta a zöld patinát. Aztán mindkét balta Budapestre került, mint eredeti és mint utánzóit (hamisított) török balta. A mezőgazdasági területek alaposabb megmunkálásával igen sok régiség pusztul el, különösen a mély szántás során, olyasmi is, amit esetleg meg lehetne menteni. Ezért fontosnak találnám, hogy a gépállomások dolgozóit a téli hónapokban némi régészeti ismeretekre is oktassák ki s a talált régiségek közül, amit lehet mentsék meg az utókor számára. K. V. — ÖTSZÁZ FORINT ÉRTÉKŰ KÖNYVVEL bővült már az idén a grábóci községi könyvtár könyvállománya. Újabban azt tervezik, hogy — a bonyhádi járási könyvtáron keresztül i— diafilm-kölcsönzésre is be rendezkednek. További nagy segítséget ad az új kormányhatározat Elmondja: MOLNÁR B. ISTVÁN tsz elnök PIROS SZALAG XXIV. A többiek most vették csak észre, hogy Gábor mögött egy ötven év körüli asszony áll... Szótlanul haladtak utána az istállóig, ahova bevezette őket, majd egy létrán a padlásra ment előttük, itt már egy mécset tartva a kezében. Az istálló mellett egy szénáspajta volt, ennek a padlására vezette át őket, és elmagyarázta, hogyha valami veszély fenyegetné őket, akkor van ott egy létra, amit a másik oldalon a pajta végén leereszthetnek és azon elmenekülhetnek. Ajánlotta mindjárt azt is, hogyha erre kerülne a sor, akkor balra meneküljenek, mert az övék a szélső ház, s mellettük balról egy kukoricatábla, amiben eltűnhetnek nyomtalanul... Aztán elment, magához véve a mécsest is, hogy lányaival együtt rövidesen visszatér és hoznak majd pokrócot, amit leteríthetnek a szénára, hogy éjjel kényelmesebb helyük legyen. — Hagyja csak, nénike — mondta Sterk —, aludtunk mi már kényelmetlenebb helyen is. Inkább egy kanna vizet hozzon, csak ihassunk, mert kiizzadtunk minden vizet, ami bennünk volt. — Ugyan, édes fiam. Csak tudtam volna, hogy jönnek. Elrendeztük volna mi úgy a helyüket, hogy akárki megirigyelhetné, de hát nem tudtuk. Biztos, maguk sem gondolták... Szegény jó uram, ha élne, még egy kis bort is hozna, hogy az mellett beszélgethessenek. De mi nem bírunk a szőlővel. Felébe adtuk a keresztkománknak. Ami jár utána, azt meg eladtuk, mert kellett a pénz, mivel mi nem isszuk a bort — mondta és közben a létrán totyogott lefelé. Pár perc múlva ismét megjelent kezében a méccsel, mögötte pedig két lány jött, pokrócot, nagykendőt cipelve, s amikor letették őket, szemérmesen húzódtak anyjuk mellé. — Ezek lennének az én lányaim. Nagylányok, férjhez valók már, de kevés mostanában a legény. Sok odaveszett a háborúban, aki meg visszajött, az is más vidékről hoz magának asszonyt. Az én időmben még a legények is mások voltak... Pedig igazán jó dolgos lányok ám. Még a tehén után az ekéhez is oda- állnak, pedig nem asszonynak való munka az, de hát mit csináljunk, ha férfierő nincs a háznál... Ez itt a kisebbik, a Margit, ez rám hasonlít. Én voltam ilyen lánykoromban. Most múlott 17 éves. A nagyobbik, Márta az apja lánya volt. Jobban is szerette szegény uram, mint a másikat — újságolta a néni bőbeszédű- en. — Nem tudja meg senki, hogy itt vagyunk? — kérdezte Holec, s a kérésben kihangsúlyozta azt is, hogy nem szeretnék, ha eldicsekedne vele bárkinek is, hogy milyen vendégei vannak. Dehogy tudja meg bárki is, édes fiam. Inkább feszítsenek keresztre, akkor sem mondom el. Hogyan is képzel ilyet... El is felejtem, hogy itt vannak... de azért holnap ebédre majd főzök jó nagy fazék bablevest. Azt nem felejtem el, — mondta nevetve, aztán a lányokhoz fordult. — Menjünk lefeküdni, biztos fáradtak és pihenni szeretnének... Jóéjszakát! Pihenjenek csak egész nyugodtan. — Jóéjszakát — köszöntek a lányok is, aztán eltűntek s csakhamar kialudt az istállóban a mécs is. — Csend ereszkedett köréjük, csak a széna zizegése hallatszott, amikor valamelyikük megmozdult és a tehenek kérődztek az istállóban, majd a faluban csaholni kezdett egy kutya, felelt rá egy másik, s hangjuk beleveszett az éjszakába. A PIROS SZALAG Éjféltől Sterk őrködött. Semmi gyanúsat nem tapasztalt, s amikor a keleti égbolt rózsaszínt öltött, jelezve a napkeltét, csendben, hogy az alvókat ne zavarja, a létrán leereszkedett az istállóba. Kinyitotta egy kissé az ajtót, hogy több világosság jöjjön be, aztán leült a fejőszékre és rágyújtott. A két tehén értelmetlen, nagy szemekkel bámulta a szokatlan látványt, aztán nyílott az ajtó és Margit lépett be, kezében egy tejeskannával. — Jó reggelt — köszönt meglepetten — ilyen korán felkelt? — Már éjfélkor. — Éjfélkor? Miért. i— Valaki mindig őrködik közülünk. — Óh! Nem kell félni senkitől. — Magának nem, mert maga nem csinált rosszat, de amit mi csináltunk, az nagy bűn a fehérek szemében. — Mit csináltak — húzta fel szem öldökét a lány, s nagy szemei érdeklődve szegeződtek a legényre. — Harcoltunk a tanácshataiom mellett. Vöröskatonák voltunk. Jobb sorsot akartunk magunknak, magának, minden szegény embernek, mint amilyen azelőtt volt. (Folytatjuk.) ATÁDI GÉZA Aláírják a belépési nyilatkozatot te#?«! w§n „Elfogadjuk”... Vezetőséget választ a szakcsoport
