Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

1959. február 1. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Ne mondjunk le róluk HOSSZABB IDEIG DOLGOZOTT I. György a Simontornyai Bőrgyár­ban. »-Kiemelték«, pártiskolára küld­ték, majd magas pártfunkcióba ke­rült, kissé hirtelen is csöppent bele, nem volt elég mozgalmi tapasztalat mögötte. Munkájában nem voltak problémák vele, bár nehézségekkel küzdött, de becsülettel eleget tett a követelményeknek. Magánélete egy idő múlva azonban már nem volt példás, vétett a kommunista nor­mák ellen, amiért felülről több ízben is figyelmeztették, majd fegyelmi úton leváltották. Akkori munkatár­sai elismerik, felelősségüket, »enged­tük elcsúszni, kollektívánk nem se­gítette őt magatartásbeli hibáiban« — mondják. Leváltásakor senki nem ült le vele beszélgetni a történtek­ről, a továbbiakról, hanem az álta­la vezetett kollektíva előtt (megalá­zásnak tekintette) felolvasták a ha­tározatot, majd közölték vele, hogy menjen vissza az üzembe dolgozni. Máshova szeretett volna menni a vesszőfutás . elkerülése végett, de hiába, fájó sebbel a lelkében vissza- tántorgott Simontornyára. Arról kü­lön lehetne írni, hogy voltak, akik régebben hajbókoltak előtte — so­sem szerette az ilyet —, majd mikor kétkezi munkásként visszakerült, keresztülnéztek rajta. Még most, évek múlva is rágódik a vele tör­ténteken, sebeit fájlalja, kissé össze is keverve az igazit a vélt sérelem­mel. Mindezek ellenére aktív párt­tagként tevékenykedett az 1956-os ellenforradalomig. NEM LÉPETT AT az MSZMP-be. A nehéz időkben, amikor az üzem­ben még forrongott minden, ötödik­nek jelentkezett a pártba, de később mégis kimaradt. Hogy miért? »Nem is igen hívtak — mondja —, úgy látszik, nincs szükség már rám. Pe­dig de rossz nekem a mozgalom nél­kül élni! Naponta hússzor is eszem­bejut a megszokott pártmunka és régi sérelmem.« Miért nem foglalkozunk ezzel az emberrel? Nem lehet nagyon dicse­kedni a bőrgyári pártszervezet mun­kájával. Nem mintha nem lennének eredményeik, nem lennének áldozat­kész elvtársak náluk, de megyénk egyik legnagyobb üzemének párt- szervezete többet is tehetne. Bizony jól jönne az üzemi pártszervezetnek, ha ez a jelentős mozgalmi tapasz­talattal, marxista képzettséggel, élettapasztalattal bíró elvtárs is be­kapcsolódna a politikai munkába, akár a pártszervezetnél, akár vala­melyik tömegszervezetnél. Vigyáz­zunk az elvtársainkra! Beszélgetni kellett volna, és nem késő, még le­hetne vele, nem pedig magára hagy­ni vélt és valódi sérelmein rágódva. Elsősorban a felső pártszervnek, a járási pártbizottságnak kellett vol­na ezt tenni az ő esetében, de ez nem menti a simontornyaiak mu­lasztását sem. Többekkel beszélget­tem, akik kommunistának tartják és ismerik I. György elvtársat, aki ha akarna, sem tudna más lenni. NEMCSAK RÓLA VAN SZÓ, saj­nos másutt is vannak olyanok, akik figyelmetlenségből, hanyagságból „elkallódtak”, miután valamilyen ok­ból leváltásra kerültek. Sz. Teréz esete is hasonló. Munkáslány, funk­cionárius, lelkes szervezője, agitáto­ra a pártnak — 1954-ig. Követett el kisebb hibákat, amit ellene felhasz­náltak és az intrika áldozata lett. Most nem párttag, mozgalmi mun­kát csak spontán, öntevékenyen vé­gez, s nagyobb hasznára is lehetne valamelyik szekszárdi pártszervezet­nek, mert szavaiban, tetteiben, gon­dolkodásában kommunista. Ezzel az emberrel sem foglalkozunk. Miért nem? Egy pártonkívüli demokratikus érzelmű értelmiségi vitapartnerem mondta: »önök nagyon könnyen fel­emelnek és elejtenek embereket.« Meghökkentő kijelentés és ha ebben mindenben nem is értünk vele egyet, megszívlelendő figyelmezte­tés. Követésre méltó a mórágyi kom­munisták példája. Ottjártamkor ta­pasztaltam, mint beszélgettek el Bo­lyás Tamás 1919-es vörösőr, 1945-ös alapító párttag veteránnal a kom­munista vezetők, aki 1956. óta nem tagja a pártnak. Kérték munkáját, segítségét. A 60 éven felüli ember meghatódva hangoztatta: »Hát azért nem feledkeztek meg rólam. Segí­tek, ahol tudok.« Ezek az elvtársak olyanok, akikre mindig számítani lehetett és a köz­vélemény szerint — ami nagyon mérvadó — számíthat rájuk a párt a jövőben is. Ezek a félreállított, vagy maguktól félreállt emberek nem váltak méltatlanná a kommu­nista névre az ellenforradalom alatt A Tolnai Nőtanács a szövetkezeti nőbizottsággal karöltve igyekszik jó munkát végezni. Azon dolgoznak, hogy a község asszonyainak minden rétegéhez eljusson szavuk, s össze­fogva őket, minél eredményesebben tudjanak dolgozni a nőmozgalom feladatainak megoldásában. Ezt a célt segítette elő az elmúlt napok egyikén megtartott értelmisé­gi asszonyok tanácskozásának meg­rendezése is. A községi művelődési otthonban közel nyolcvan értelmisé­gi asszony gyűlt egybe, ahol dr. Pe­likán Erzsébet elvtársnő, a Megyei Nőtanács tagja, a megyei kórház igazgatója ismertette az összejövetel sem. Mondhatja valaki, hogy távol­létük miatt ők is hibásak. Kétségte­lenül ők is hibásak — legtöbbjük el is ismeri —, de nem macska az em­ber, hogy talpra essék, nem minden­ki egyforma és a lelketlenség, a rossz módszer, a róluk való elfelejt- kezés nyomot hagyott bennük, ha nem hívták, nem is jöttek. Persze, voltak és kisebb mértékben vannak is véletlen elemek a pártban, de most nem róluk van szó. KÖNNYELMŰSÉG nem törődni ezekkel az elvtársakkal. A pártbün­tetés, a funkcióból való leváltás nagy dolog egy ember életében. Fi­gyelmeztet a büntetés, de nem min­den, nem csodaszer, hogy önmagától megoldja a problémát. Márpedig az a legfontosabb, hogy segítsünk ve­le, és nemcsak akkor, de utána is, hogy képes legyen leszámolni ré­gebbi hibájával, tegye azt jóvá. Nehezíti ezeknek az elvtársaknak a helyzetét és azt, hogy megtalálják helyüket, hogy az általuk régeb­ben elkövetett hibák sokszor bélyeg­ként végigkísérik életüket, úgyszól­ván »elkönyvelték« őket valami­lyennek és nem is veszik észre, hogy netán megváltozott, fejlő­dött és megszabadult hibáitól. Nem éledhet fel az a helytelen rossz mód­szer sem, hogy nagyobb a bizalmat­lanság az »ejtett« kommunistával szemben, mint az osztályellenség­gel. A PART, A KOMMUNISTÁK az­zal az igénnyel léptek fel, hogy meg­változtatják a világot és ez minde­nek előtt az emberek nevelését je­lenti. Nem árt ezt hangoztatni. Nem mondhatunk le tehát ilyen könnyen elvtársainkról, hanem bírálatunkkal is segítve, eredményeiket elismerve foglalkozzunk velük, hogy megnem- értésük miatt ne legyen kikapcsolva a mozgalmi munkából egyetlenegy értékes, elvhű ember sem. Somi Benjáminná célját, s vázolta az értelmiségi asz- szonyokra háruló nagy feladatokat. — A szocializmus nekünk, asszo­nyoknak adta a legtöbbet — mon­dotta többek között. — Megadta az egyenlőséget, mind politikailag, mind gazdaságilag, de a családon belül is. Azonban azzal, hogy jogo­kat kaptunk, velejáróan \ megkap­tuk a reánk eső feladatokat is. Majd ismertette a nőmozgalom célkitűzéseit, amelyek mind olya­nok, hogy egyesítik a munkás, a dolgozó paraszt, az értelmiségi asz- szonyokat világnézeti különbségre való tekintet nélkül. A nőszövetség szétágazó munkájában — hangoztat­ta a továbbiakban — az értelmiségi nőknek fontos szerep jut. Végre ki kell lépnünk az eddig sok helyen tapasztalt passzivitásból és a moz­galomban ötletekkel, javaslatokkal, tevékeny felvilágosító munkával kell segítenünk a vezetőségeket. — Természetesen úgy gondolom, mi értelmiségi nők nem úgy aka­runk segíteni, hogy összeülünk és a szervezeten belül mintegy klikket alkotva, elbeszélgetünk a világ fo­lyásáról, hiszen ebből se nekünk, se a nőmozgalomnak sok haszna nem volna. Hanem meg kell fognunk a munkás, a paraszt asszonyok kezét és a kezdeti bizalmatlanságukat sze­retettel, türelemmel legyőzve taníta­ni őket, átadni minél több asszony­nak azt, amit mi már tudunk és ta­nulni tőlük azt, amit nekünk kell tő lük megtanulni. A munkás és paraszt asszonyok a gyakorlati, a mozgalmi élet tapasztalatai terén sokat tanul­hatnak. Ezután dr. Bryson Jánosné szek­szárdi orvos szovjetunióbeli élmé­nyeiről számolt be. Mindkét elő­adást nagy érdeklődéssel hallgatták az asszonyok, s az utána következő teaesten a beszélgetésekből azt le­hetett kivenni, hogy helyeselték az értelmiségi asszonyok ezt a közös megbeszélést, s hasonló összejövete­lekre készek ezután is eljárni, ahol megbeszélik hol és miben szolgál­hatják a nőmozgalom célkitűzései­nek megvalósulását. Mikojan útja Térképünk ábrázolja A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének utazását az Egyesült Államokban 1959. I. 4-től I. 20-ig. A malléktérképen középen fent: a Moszkva—New York közötti útszakasz. Terra Értelmiségi nőtanácskozás Tolnán IFJÚ KOMMUNISTÁK ÍRJÁK--------------------------------------*-------------------------------------­P éldájuk követésre méltó A szekszárdi fiatalok többsége keveset tud arról, hogy esténként a Béke Tsz, Mátyás király utcai klub- helyiségében egy lelkes, tanulni, szó rakozni vágyó fiatal kollektíva szo­kott összejönni, ahol elbeszélgetnek, tervezgetnek, latolgatják a tsz jövő­jét, stb. Ami a legfontosabb, az együttlévő fiatalság szereti, tényleg magáénak vallja a szervezetet és azért dolgozik is. Elmesélték, hogy a kultúrház épí­tésben hogyan segítettek, hogyan mozdították elő tavaly a tsz gazda­sági munkáját. A Kolbai-féle kuko­rica munkájáért a KISZ-brigád pél dául 1000 forint jutalmat ü kapott, mert sikeres termesztésért a megyé­ben legeredményesebben dolgozott. De megtudjuk azt is, hogy a fiatal­ság egy-két kivétellel az elmúlt évben minden munkában helytállt. Most pedig a télre elkészült a kul­túrtermük és a fiatalok esténként itt vannak, s már a jövőről beszélnek. A nyáron beneveznek a silózási, az ikersoros kukoricatermesztési KISZ-brigád versenybe is és gondolkodnak, hogy milyen jó len­ne az országos versenyt megnyerni. Ezenkívül kultúr csoportot szervez­nek. műsoros esteket tartanak és mindig meghívják, s eddig is meg­hívták az egyénileg dolgozó paraszt­fiatalokat is. A fiatalok foglalkoznak olyan do­loggal is, ami nem közvetlen az ő érdekeiket, vagy a tsz munkáját érin ti, hanem megtisztelő kötelességük­nek tartják az idős, régi harcosok segítését. A KISZ vezetőség elhatá­rozta, hogy az egyik szekszárdi ve­terán elvtársnő, Császár Erzsébet megsegítésére ajándékot gyűjtenek össze. Ezzel kedveskednek annak, akit példaképül állítanak szerveze­tük tagjai elé. Példájuk követésre méltó, (i—e) A belvárosi KISZ terveiből Aki ott volt a belvárosi KlSZ-szer- vezet tagkönyvkiosztó taggyűlésén, s hallotta, hogy milyen merész tervek születtek, s mit fogadtak meg a fia­talok a kis piros fedelű könyvecske átvételekor — az bizonyára gondol arra, hogy itt valami új, igazi fia­talos élet akar megindulni. Legfőbb feladatunk — ez derült ki a vitából —, hogy lelkes közösséget alakítsunk ki. S a fiatalságnak ad­junk lehetőséget arra, hogy itt ná­lunk találja meg második otthonát. Itt éljen a napi munkája elvégzése után, itt tanuljon, olvasson, sportol­jon és általában szórakozzon. Ez a célkitűzésünk már lassan kezd megvalósulni, s reméljük, a közeljö­vőben el tudjuk érni azt, hogy azok a szekszárdi fiatalok, akik egyébként sehol nem találnának igazi baráti, elvtársi kört, feljönnek hozzánk, s bizonyára otthonra találnak. Lehet nálunk rádiózni, sakkozni, pingpon­gozni, színdarabot tanulni stb. Természetesen fontos feladatunk­nak tartjuk a szervezeten kívüli fia­talok nevelését is, hogy azok vala­mikor a KISZ zászlaja alatt, velünk együtt dolgozzanak. Vannak egészen távoli terveink is. Benevezünk például a Szabó Erzsébet kulturális seregszemlére, nyáron ki­rándulni megyünk, de minden tevé­kenységünket úgy végezzük, hogy a pártszervezet véleményét kikérjük minden kérdésben. Úgy érezzük, hogy ha jó munkát végzünk, akkor a szocializmus építé­sének egyszerű napjaiban is forradal­mi központtá tudjuk varázsolni a gazdag hagyományokkal rendelkező belvárosi KISZ szervezetet. KISZ-vezetőség n fiatalok a szocialista kereskedelem fejlesztésiért Szervezetünk 1958 februárjában alakult meg. A mi szervezetünk nem nagy közösség, csupán 18 fiatalból áll. Ez a kevés fiatal azonban igen nagy feladatok megoldására képes. Komoly munkát kezdünk most. Ehhez kidolgozzuk a munkatervet, amelyet a párttitkár elvtárssal közö­sen fogunk elkészíteni. Többek kö­zött munkaversenyt indítunk a tanu­lók között. Tervünk még kirándulá­sokat, számolási versenyeket szervez­ni. Főleg olyan terveink vannak, ame lyek a kereskedelemben igen haszno­sak. Úgy gondoljuk, hogy ezek a ver­senyek nagyban elősegítik majd a szocialista kereskedelem fejlődését. Nekünk, kereskedőknek különösen fontos, hogy jó munkát végezzünk, hiszen rajtunk keresztül ítélik meg a szocialista kereskedelem munkáját. Éppen ezért gondoskodunk arról, hogy erkölcsileg és politikailag meg­felelően képzettek legyünk. Ennek érdekében különböző előadásokat szervezünk. Vállalatunk, a Népbolt, minden támogatást megad, hogy .erős és jól működő KlSZ-szerveze- tünk legyen. Nekünk, fiataloknak az a feladatunk, hogy ezt a támogatást megfelelően honoráljuk. Ez nem olyan nagy feladat, csupán erős aka­rat és elhatározás szükséges hozzá. Ez a mi fiataljainkban megvan, és vállaljuk is, hogy munkánkkal ki­vívjuk egész társadalmunk elismeré­sét. Füleki Ferenc Segítjük a hulladékot gyűjtő úttörőket A kocsolai általános iskola 3272-es II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat tagjai papírgyűjtést végeztek a faluban. Az összegyűjtött papírhulladékot a ko­csolai rendőrőrs udvarára hordták össze. A rendőrőrs parancsnoka érte­sítette a főkapitányság KISZ alap­szervezet vezetőségét, hogy az őrs udvarán levő papírhulladékot ameny- nyiben lehet, szállítsuk el. Az őrspa­rancsnok kérését teljesítettük, mert a papírt nemcsak elhoztuk, hanem mindjárt értékesítettük is a MÉH-nél, amiért kaptunk 70 forintot. A KISZ-vezetőség megbeszélte és a KISZ-tagság elé vitte, hogy a fenti úttörőcsapatot valamivel meg kelle­ne jutalmazni, mivel ilyen szorgal­masak voltak a hulladékgyűjtésben. A taggyűlés jóváhagyta a vezetőség javaslatát, és így 100 foHnt értékben vásároltunk ajándékot az úttörő- csapatnak, amit a kocsolai őrspa­rancsnok adott át. A szerény kis ajándékra azzal vá­laszolt az úttörőcsapat, hogy megint gyűjtött papírt, körülbelül 350 kilót, ezenkívül 40 kiló rezet, 25 kiló szőrt és kisebb mennyiségű rongyot, ami­ért bármikor lehet menni. KISZ-alapszervezetünk vezetőségi ülésen úgy döntött, hogy az össze­gyűjtött hulladékot ismét elszállítja rendeltetési helyére, amelyről már levélben értesítettük is az úttörőcsa­pat vezetőjét. Zalka Máté KISZ alapszervezet vezetősége — Helmut Linde 28 esztendős ham­burgi lakos körül akarja gyalogolni a Földet, öt és fél év alatt 100 ezer í kilométert szándékszik megtenni ; í Európán, Afrikán és Amerikán ke- ! resztül. A kezdeten már túl van: 13570 kilométert tett meg Nyugat- | Németországon, Franciaországon és 1 Svájcon át. Naponta 50 kilométert gyalogol. Húsvétra Rómában akar lenni. Amerikába ugyan hajón kell j utaznia, de ott is lesétálja a fedélze- ! ten napi penzumát, az 50 kilométert. — Bráhmán volt-e Shakespeare? Az évszázadok folyamán sokat vitáz­tak arról, hogy tulajdonképpen ki volt Shakespeare? A közelmúltban hallottuk a legfurcsább verziót. Egy indiai professzor arra az álláspontra helyezkedett, hogy Shakespeare egy Shappa Iyer nevű délindiai bráhmán- nal azonos, aki Seik Pirnek nevezte magát és Karacsiban telepedett le. Innen Angliába költöztt, ahol felvet­te a Shakespeare nevet és teljesen elangolosodott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents