Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-04 / 29. szám
1959, február 4. TOLNA Sí HG Mil NKPOJSAG 5 A P I N C E H E LY AMIRŐL KEVESET BESZÉLNEK AZ EMBEREK AZ ŐSI FÖLD NIMBUSZA — A JÖVŐ A mezőgazdasági kisárulermelés ha n yai iásáxs ak tőr vémj szerűségeiről ni. Váratlan vendégek voltunk, s gondoltuk, hogy ha más nem is, de a háziasszony nem nagyon fog örülni. Tévedtünk: szíves, kedves szavakkal invitált bennünket beljebb a szobába. Ennek pedig az volt a magyarázata — amint arra számtalan jelből következtettünk — hogy náluk »családi szokás« a rend, a tisztaság és így sosem érheti őket kellemetlen meglepetésként a váratlan látogatás. Az ember szívesebben időzik ilyen lakásban, mint ahol modem, divatos bútorok vannak ugyan, de mégis olyan a szoba, mintha •nem lenne gazdája. Csakhamar poharak és bor ke- : ül az asztalra. :— Kóstoljuk meg — mondja Fülöp László. — A gazda egészségére! Mi sem természetesebb, minthogy az első beszédtéma a bor. — Saját termés? — Az... De van ennél jobb is. Csak az kint van a pincében. — Sok termett? — Nem dicsekedhet az ember, de azért termett elég szépen. Csak a vállalat venné át. — Mégis mennyi termett? — Úgy negyven hektó körül. De hót ebből közben már ittunk is meg. — Azt gondolom. De ezek szerint maguk nagy szőlősgazdák. Er i'efelé nem sok gazdának terem ennyi bora. Úgy látszik, maguknak ez a fő foglalkozásuk. — Nem mondhatnám. Inkább az állattenyésztés a fő. Csakhogy ami kis szőlősterületünk van, azt jól megdolgozzuk. Mert én azt tartom, hogy inkább kevesebbet műveljen az ember, de azt jobban. Talán el sem hiszi, hogy a szőlőterületünk nem több 1100 négyszögölnél. Miért kételkednék szavaiban — nem érdeke, hogy túlozzon, hiszen neki akkor sem lenne több. De, ha mégis kételkednék, hát ott ül az asztalnál a községi agronómus, Kovács Tibor is, aki viszont egész közelről ismeri Fülöpék gazdaságát. Az összes földterületük 12 hold —■ így tehát saját maguk meg tud ják azt művelni, mivelhogy Fülöpék fiatalember fia is otthon dolgozik a gazdaságban. — Az előbb azt mondta, hogy fő ként állattenyésztéssel foglalkoznak. Mit kell ezalatt érteni? — Mit? Jöjjenek, szívesen meg mutatom. Az istállóba megyünk, ahol min denekelőtt az lep meg bennünket, hogy egyáltalában nem valami nagylétszámú állatállományt találunk és mégis, amit látunk, az Három paressztcsdád a Petőfi utcában Három parasztcsalád háromféle élete tárult elém a minap, amikor Gyönkön jártam. Mindhárom család a Petőfi utca lakója, csaknem szomszédok és mégis óriási különb ség van közöttük. Mi okozza a különbséget? Miért gazdagabb az egyik, mint a másik? Hogyan lehetne a harmadik család reménytelennek látszó életét reményteljessé tenni ? A leggazdagabbak Ma már a gazdagságot nem a föld terület nagyságához, hanem a jövedelemhez mérik, s ennélfogva a három család közül Bölcsföldi Jó- zsefék a leggazdagabbak. Bölcsföldi József ötvenegy éves, termelőszövetkezeti paraszt, öt gyér mek atyja. Legidősebb fia az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen tanul a bölcsészkaron. Három gyermeke a tsz-ben dolgozik. A legkisebb fiú pe dig általános iskolás. Bölcsföldiék »ötvenhat« után lettek termelőszövetkezeti tagok. Évi tiszta jövedelmük a múlt évben elérte a 30 000 forintot. A család jövedelme »ötvenhat« előtt a felét sem tette ki a mostaninak. A jólétet a termelőszövetkezet biztosította Bölcsföldiéknek. — Tudja-e, hogy mi az, ami miatt a leginkább megszerettem a szövetkezetét? — teszi fel a kérdést beszélgetés közben Bölcsföldi bácsi. — A könnyebb munka... a nagyobb jövedelem... a szabadabb élet? — Nem. Nekem más tetszik legjobban — válaszolja találgatásaimra. — Hát akkor mi?-- Nézze. Én lassan már megöregszem, túlhaladtam életem delén, ahogy mondani szokták. Nekem az jelenti a legjobb érzést, hogy amikor már kihull a szerszám a kezem bői, nyugdíjat biztosít majd a szövetkezet számomra. Akik nem találták meg a számításukat A termelőszövetkezettel csaknem szomszédságban laknak Bélik Jó- zsefék. Bélik József ötven év körüli ember, Bölcsföldi Józseffel csaknem egyidős. Nyolc holdon gazdálkodik. Neki is öt gyermeke van. A gyermekek közül a legidősebb fiú cserbenhagyta a kisparaszti gazdaságot, gépállomásra ment dolgozni. — Elkívánkozik a leányom is hazulról — mondja Bélik néni beszélgetés közben. — Miért? — Mert nem találja meg a számítását itthon. Tizennyolc éves. Maholnap férjhezmegy, s kellene a pénz staférungra. De honnan vegyünk, ha egyszer a dohány sem sikerült? — Dohányt is termeltek? — Termeltünk. De tudja úgy van az, hogy egyik évben sikerül, a másikban nem. Ötvenhétben 7000 forin tot pénzeltünk belőle. Tavaly pedig ugyanakkora területről csak 1800 forintot. Pedig szegény kislány rengeteget bajlódott a dohánnyal. Ha azt a sok munkát, amit a dohányra pazarolt, valahol máshol végezte vol na, akkor most lenne is pénz. De itt csak munka van, jövedelem pedig annál kevesebb. — Ismerik a Bölcsföldiéket? — Ismerjük. — Tudják, hogy ugyanekkora csa lóddal 30 000 forint tiszta jövedelem re tettek szert az elmúlt évben a Pe tőfi Termelőszövetkezetben? — Hát azt pontosan nem tudjuk mennyit kerestek — feleli Bélik néni, — de azt tudjuk, hogy jól megy most már nekik. —Nem gondoltak még arra, hogy a szövetkezetbe lépjenek? — Gondoltunk mi már arra is. De hát úgy van az ember, hogy inkább azt várja, hogy a szövetkezettől jöjjön valaki, akivel szót lehet érteni — válaszolja Bélikné. Nincs reménytelen helyzet A mi társadalmi rendszerünkben nincs reménytelen helyzet még akkor sem, ha a látszat azt mutatja. Példa erre Pálinkás Márton bácsi esete. Pálinkás Márton bácsi a hetvenhez közeledik. Feleségével kettesben él. Tíz hold földön gazdálkodik. Volt három gyermeke, de a gyermekek mind meghaltak. — Velünk mi lesz? i— teszi fel Márton bácsi a kérdést. — Mi nem kellünk a termelőszövetkezetnek sem, hisz maholnap teljesen tehetetlenek leszünk. A földet meg sem felesbe, sem bérbe nem vállalja senki. — Nem akad bérletes? —« Nem. — Arról hallott-e mór Márton bácsi, hogy a legújabb rendelkezések szerint a termelőszövetkezet is bérbe veheti elöregedett parasztemberektől a földet? — Ezt még nem hallottam, — ingatja a fejét Márton bácsi, s az arca pillanatokon belül felvidul és még hozzáfűzi —„ de hisz akkor nincs semmi baj. Akkor nem kell félni, hogy gyermekhíján kegyelemkenyér re jutunk öregségünkre. H. T. igen nagy érték s így érthető, hogy a 40 hektós bortermés mellett mégis ez a fő jövedelmi forrás. Két darab nagyobbacska »tinó« kérődzik a jászol mellett és szinte repedeznek a kövérségtől. — Ezek szerződöttek. Nemsokára le kell szállítani őket. Ezután pontosan elmeséli, hogy melyik hány kilós volt a legutóbbi mérésnél, melyik hány kilót hízott az előző mérés , óta és gyorsan kalkulálunk, hogy körülbelül mennyi jár értük majd, ha a vállalat átveszi. Szép pénz: jónéhány ezer forint. Ugyanakkor ott kérődzik két kis borjú is, amelyekre nemrégiben kötötték meg a szerződést a vállalattal. Amint azt a szerződés előírja, azokat is felnevelik akkorára, mint a másik kettő s a vállalat akkor veszi át tőlük — ugyancsak jónéhány ezer forintért. Ezenkívül természetesen két lovuk is van, a disznóólakban pedig 10 darab szerződött süldő. Hogy az idén hány szerződött hízót szállítottak le, azt nem tudták pontosan megmondani. Igazán szép állatállomány. — Honnan veszik a takarmányt az állatoknak? — Csak nem képzeli, hogy »vesz szűk«? Úgy termeljük. Nézze, ott van a kukoricagóré. Még csak most kezdtük meg... Száz mázsa fér el benne. Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy a szakszerűség sem hiányzik az állatok gondozásánál — persze amennyire a lehetőségek megengedik. Van vlllanymeghaj- tósos kukoricadarálójuk és az »abrakot« darálva etetik. Most szeretnék a szecskavágóra is rákapcsolni a villanymotort. Csakhogy ezzel kicsit bajban vannak, mert •napközben gyenge az áram és nem, vagy csak alig tudnak darálni — ezért aztán éjszaka kell felkelniük. hogy darálhassanak. A tisztaság, rend sem hiányzik az istállóból és a takarmányelőkészítőből. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy pénzt hozzon az állat- állomány. Az első gondolat, amelyet az állatállomány megtekintése kivált, az a következő: »Vajon minden háznál ilyen dolgokat látnák Pincehelyen, ha bemennék?« Előszói magam próbálkozom válaszolni sa ját kérdésemre: Ha így lenne, akkor — ismerve a megyei számadatokat — többszörié nagyobb állatállománynak kellene lenni a me gyében, mint amekkora van. Itt tehát minden valószínűség szerint egy elég ritka, elszigetelt jelenség gél találkoztam a gazdálkodást illetően, és ezt nem lehet általáno sítani. (Folytatjuk.) BODA FERENC társadalmunk minden rétegét foglalkoztatja ma a kérdés: tulajdonképpen miért tűztük kj célul a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A választ erre sokszor és sokféleképpen megadtuk már. „A rohamosan fejlődő technika vívmányait a nadrágszíj parcellán nem lehet kihasználni” — mondtuk többször. Máskor így érveltünk: a célul kitűzött életszínvonal-emelés megköveteli, hogy több és olcsóbb mező- gazdasági termékeket állítsunk elő, amelynek a kisüzem keretein belül korlátái vannak, mert maga az üzem nem képes a bővített újratermelésre.” Megint máskor így indokoltunk: • „Szocialista társadalmunkban nem tartható fenn sokáig a népgazdaságon belüli kettősség: az, hogy az iparban már a szocialista termelési mód az uralkodó, ezzel szemben a mezőgazdaságban még mindig a kisáruterme- lés van túlsúlyban.” Ez mind igaz, és kell is róla nagyon sokat beszélni. De ugyanakkor nem szabad elkendőzni vagy elhallgatni még egy másik igazságot, amiről viszont e témán belül kevés szó esik. Arról tudniillik, hogy a mezőgazdasági kisáruterme- iés hanyatlása világviszonylatban törvényszerű. Egyszer s mindenkorra tudomásul kell venni, hogy a kisparaszti termelés átszervezése nem a szocialista országok specialitása. Az utóbbi évtizedekben ez a folyamat megy végbe szerte a világon. Az Amerikai Egyesült Államokban például a II. világháború után a kisüzemet rohamos tempóban váltotta fel a nagyüzem. Szemléltető, hogy 1935-től 1950-ig 1 433 000 kisbirtokosnak kellett felszámolni gazdaságát, mert a nadrágszíj parcella biztosította jövedelemből nem tudott megélni. Ez a folyamat aztán tovább folytatódott, az 1950—55. közötti időben 599 500 farm, vagyis a farmok 11 százaléka szűnt meg az Egyesült Államokban. Ezen belül is elsősorban a kis farmtulajdonosok lába alól csúszott ki a föld. A 20 hektáron aluli farmtulajdonosok 22,5 százaléka vált föld nélküli proletárrá. Ugyan ez a helyzet Franciaországban, sőt még Hollandiában is, pedig ismeretes, hogy Hollandia Nyugat-Európa leginkább kisüzemi országa. Mégis az utóbbi 10 év alatt az 1—5 hektáron Dolgozóink Értesítjük dolgozóinkat, hogy az Állami Biztosító jelentősen felemelte a balesetbiztosítási térítéseket. Ennek alapján az eddigi 7000 Ft helyett 12 500 Ft jár halál esetére, és 14 000 Ft helyett 25 000 Ft állandó, teljes rokkantság esetére. Maradandó, részleges rokkantságnál a 25 000 Ft aránylagos részét fizeti a biztosító. További kedvezmény, hogy a baleset okozta időleges munkaképtelenség címén járó összeget az eddigi 200 Ft-ról 400 Ft-ra emelték. A térítés feltételei is megváltoztak. Eddig általában csak 60 napi betegállomány vagy csonttörés esetén járt a térialuli gazdaságok száma 3 százalékkal csökkent, s ugyanakkor az 50 hektáron felüli gazdaságok száma 6,5 százalékról 8 százalékra növekedett az utóbbi években. A z említett néhány példa igazolja, hogy a mezőgazdaságban a nagyüzemek fejlődése, bár lassúbb folyamat, mint az iparban, de törvényszerű és éppen ezért feltar tóztathatatlanul a kitűzött cél irányába fejlődik. Ám a kapitalista és a szocialista országok mezőgazdaságának koncentrálása között lényeges elvi különbség van. Nyugat-Németországban például a kormány kizárólag a f5 hektáron felüli gazdaságok termelését segíti elő és még hitelt is biztosít a kulá- koknak, a földbirtokosoknak, hogy megvásárolják a kisparasztok földjeit. Ily módon a II. világháború után 1955-ig 6500 törpebirtokost fosztottak meg gazdaságától, akinek nincs más kenyérkereseti lehetősége, mint az, hogy a kulákok és földbirtokosok nagytábláin dolgozzon, bérmunkával ; ercsse meg mindennapi kenyerét. Ezzel szemben nálunk és a többi szocialista országban a mezőgazdaságot lenini szövetkezeti elv alapján szervezzük át. Mi nem fosztjuk meg a parasztokat a földtől, nem célunk, hogy hazánkban a ma még meglévő több százezer kisparaszt máról holnapra föld nélküli proletárrá váljon, bérmunkából éljen. Ezért javasoljuk az egyéni parasztoknak, hogy szántsák össze kisparcelláikat, gazdálkodjanak közösen, ahol az üzemet az ő általuk választott, a közülük kikerült kollektíva irányítja. Ez előnyös a parasztok számára egyrészt azért, mert a nagyüzemi gazdaságok művelői kevesebb munkával jobban élhetnek, mint az egyéni parasztok. A föld tulajdonjogáról nem kell lemon- daniok, akkor is az övéké marad, ha beviszik a tsz-be, sőt még föld járadékot is kapnak. Összefoglalva: nálunk Magyarországon is elkerülhetetlen a mező- gazdaság átszervezése. Ezt parancso- lólag írja elő egyfelől a nemzetközi viszonyok alakulása, népi hatalmunk további erősítésének feladata, másfelől a technika fejlődése, az élet- színvonal emelése. figyelmébe! tés, most már 28 napi betegállomány, csonttörés, csontrepedés, sőt már két fog kitörése is a 400 Ft felvételre jogosít. A balesetbiztosítás havi díja változatlanul 4 forint. A balesetbiztosítás nemcsak az üzemben, hanem bárhol és bármikor előforduló balesetekre is érvényes. A térítések teljesen függetlenek az SZTK szolgáltatásaitól. A fenti rendelkezések újra bizonyítják, hogy jól teszi a dolgozó, ha saját maga és családja érdekében megköti a komoly anyagi védelmet nyújtó üzemi balesetbiztosítást. A Francia Közösség új alkotmányának értelmében a múlt év végén Francia Egyen lítői Afrika és Francia Nyu- gat-Afrika területeiből egymásután alakultak meg a formailag autonóm néger köztársaságok, melyek Guinea kivételével továbbra is a Francia Közösség tagjai maradtak. 1959. január 17-én Dakar városában megtartott konferencián Szenegál, Szudán, Dahomey és Felső Volta Köztársaságok képviselői elhatározták, hogy szövetségi államot hoznak létre MALI néven. A hazánk területénél csaknem húszszorta nagyobb, de csak 11 millió lakosú MALI Szövetség területén a XI. századtól az 1700-as évek végéig hasonnevű néger birodalom állott fenn. Ugyancsak a közelmúltban a volt Francia Egyenlítői Afrika területéből alakult Csád, Gabon, Kongó (volt Kö zép Kongó terület) köztársaságok és a Középafrikai Köztársaság (volt Ubangi-Sari terület) képviselői e négy autonóm köztársaság között vámuniót létesítettek. Melléktérképen jobbra, lent: Afrika áttekintő térképe. — Terra — Új köztársaságok Afrikában MAií SlÖVEFSÉG O TAGJAI- ’ sunccáí KünmtiÁG _____ Független afrik* UUOAW KÖITARSASAG I _J Ä O- ■ ■ UHlli] CBSI gyámság „ fUSMtOlM kitttARSASAG jrzzrz) Frontié hirtnk ^ OAHOUtr KÖIURSASÁG IW-V .1 Brit birtok uaiwmir /uu/Ameonn i• ■ . j , i A K - fgi/esültAraö Koitars)SÍ}(lgyiptomf F P G - PortuQri/ OuiftPd | S P G • in
