Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-25 / 47. szám

1959. február 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 A „nehéz” ember Kiss Jánost, a kommunistát, a községben mindenki úgy ismeri, mint akinél minden esetben egyet jelent a szó és a tett. Ha valamit mondott, meg Is valósította bármi áron. Olyat nem tett, aminek elő­nyéről ne győződött volna meg, nem mondott olyat, ami másnak kárára lett volna. A minap aztán az történt a köz­ségben, hogy a termelőszövetkezeti tagok szélesebbkörű agitációba kezd tek, amelyben jelentős szerepet vál laltak a pártszervezet tagjai is. Kö­zöttük volt természetesen Kiss bá­csi is, aki azt vállalta, hogy a szom­szédjai közül néhányat megnyer a szövetkezet számára. Nem is volt különösebb gondja vállalása teljesí­tésénél, mert rendszerint az első, második eszmecsere után alá is ír­ták a belépési nyilatkozatot. Annál több gondot okozott neki Kocsis Jó­zsef, aki amolyan »nehéz«-ember­nek számított a faluban, sokáig a szövetkezetről még hallani sem akart. Ezúttal már a hatodik be­szélgetésre került sor Kiss és Kocsis között, amikor így szólt Kocsis: — Nem kell nekem a szövetkezet, megélek én anélkül is. — Ami azt illeti, tényleg meg vagy — válaszolta Kiss elvtárs — ezt látja mindenki, csakhogy nem mind­egy, ki miként van meg. — Nekem is van annyi, amennyi a szövetkezetieknek — jelentette ki határozottan a 12 holdon gazdálko­dó Kocsis. Az lehet, hogy így igaz is, de mit dolgoztál te és mit dolgoztak a szö­vetkezetiek ezért? — Tudom, tudom, ne is folytasd — vágott szavába Kocsis — most azt akarod felsorolni, hogy én reg­gel korántól késő estig húzom az igát, s velem együtt a feleségem is; hogy nincsen egy szabad percem sem ugyanakkor a szövetkezetben a gépek végzik a legnehezebb mun­kát, rövidebb a munkaidő, eredmé­nyesebb a gazdálkodás... — Nem, nem ezt mondom, miért is mondanám ezt, hiszen te is tudod mindezt. Én ellenben azt mondom, hogy makacs ember vagy. — Én makacs ember? — lepődött meg a váratlan fordulaton Kocsis. — Az, bizony az vagy, mégpedig a legmakacsabbak közül. — Hát ide figyelj, megmondom, hogy miért nem írtam még alá a be­lépési nyilatkozatot. Te valamikor tagja voltál már a Vörös Csillagnak. — Jól tudod, ott voltam a növény- termesztésben. — Na, látod, most meg miután „Többre van szükség nekünk is, az országnak is“ Végtelenül szerény, de magabiztos smbernek ismertem meg Gyuri bá­csit, az alsónánai 100. szövetkezeti útra lépő gazdát. Azóta már terme­lőszövetkezeti községgé alakult a község, de a vele való beszégletés néhány epizódjára érdemes vissza­térni. Igaz, nem volt könnyű az újat vá­lasztani — legalábbis ezt vettem ki a beszélgetésből, mert az ember ér­telme szinte parancsolóan követeli az újat, míg a régihez való ragasz­kodás értelme minduntalan húzza vissza. — E két malomkő között őr­lődtem én is — mondja Gyuri bácsi. A vívódás utáni felszabadult, meg­könnyebbült érzés már szinte egy új embert állít elénk: a közösségért, az egész ország dolgozó népének jobbu- lásáért tevékenykedő, szóval és tet­tel működő embert. Ez van benne egyik mondásában is. — Engem arra tanított az apám — mondja — és arra tanítottam a fiamat is, hogy ne annak örüljön, ha minél nagyobb és nagyobb házat vehet, hanem an­nak, hogy mindenütt legyenek ba­rátai. Bizonyára azoknak is elmondta azt, amit nekem, hiszen másnap reg­gel csak Alsónánán több mint 15 te­kintélyes gazda írta alá a belépési nyilatkozatot. — Nem is lehet másként boldogul­nunk, gyarapodnunk — sorolja ér­veit. Olyan határozottan, hogy a két­ségesebbekben sem maradhat semmi kétség utána. — Többre van szüksé­günk nekünk is, az országnak is. De nemcsak magunkért, hanem ezekért III. a sok szép gyermekekért is itt a fa­luban meg kell tennünk mindent. Az emberi változás főként ott lát­szik meg benne, ahogy a jövőről be­szél, máris úgy, mintha sohase lett volna egyéni. Hogyan lehet például egy csapással két legyet ütni? Erre csak egy példát. A méhészet és a lu- cernamagtermesztés összekapcsolásá­ról van szó. — Lehet és kell is mé- hészkednünk — mondja — s így van a lucernával is. És e kettő szerencsé­sen kiegészítené egymást. A méhek nemcsak mézet adnának, de a lucer­na beporzásával nagyobb magter­mést is. Ezzel kapcsolatban azonban a bur­gonyatermesztés is szóba került, hogy a burgonya porozása veszélyez­teti a méhészetet. Ezt is csak így közösen tudjuk megoldani. Most, hogy az egész község szövetkezet, csak így jelölhetünk ki a határ kü­lönálló részén egy táblát, ahol csak burgonyát termesztünk. A művelés, védekezés is könnyebb, de a méhé­szetet sem veszélyezteti. — Van egy más tervem is. Az in­goványos részeken vesszőtermelést lehet indítani, s a téli foglalkozást szaporítani lehet a nyárfák, jege­nyék — ez is bőven van — feldolgo­zásával. — Én bízom benne — mondja bú­csúzóul Hollósi György —, hogy az a sok jó gazda, aki most belépett, mind átadja tapasztalatát, s akkor valóra válnak reményeink. Bűnt is követünk el, ha nem adjuk át ta­pasztalatainkat — teszi hozzá. <1—e) újjáalakult a termelőszövetkezet, te nem léptél vissza, majd ha te is ott leszel, megyek én is. Ezért, s csak ezért nem írtam alá. Ez az igazság. — Hát ez pedig csak fél igazság -— mondotta Kiss. — Fél igazság? Tegnap láttam amint éppen kifordultál a kocsival a kapun és vitted az öreghegyre a három hold földedre a trágyát. — Hát éppen ez ami fél igazság, mert tegnap este viszont 400 hold földem lett, ugyanis beléptem a Vö­rös Csillagba. Nézd, itt van az én belépési nyilatkozatom. — Ez akkor már más, én pedig csupán rád vártam. j Felállt az asztal mellől, néhány- I szór végigsétált a szobában, aztán kiszólt az asszonynak a konyhába, aki éppen a vacsorát készítette, í — Gyere csak be egy kicsit, Rózsi, j Az asszony néhány pillanat múlva ' megjelent az ajtóban és kíváncsian | nézett férjére, aki ismét leült az 1 asztal mellé. j — Emlékszel mindig, amikor ve- j szekedtünk, azt mondtam, akkor lé­pek be a szövetkezetbe, ha Kiss bá esi is belép. — Ezentúl már nem veszekszünk — fordult az asszony felé — Kiss bácsi aláírta a belépési nyilatkoza­tot. Most rajtam a sor. Engem se tartson a faluban senki nehéz em­bernek. Az asszonyt kissé váratlanul érte férje kijelentése, akivel már vagy félesztendeje szinte minden este a belépés miatt éles szóváltást foly­tatott, de hamarosan feltalálta ma­gát: — Csakhogy megjött a_ józanabb eszed — mondta s ezzel ki is fordult a konyhába. A szobában pedig ösz- szeverődött két pohár, amelyet már a most választott új életre ürítet­tek. K. Balog János BIBÉK Megszámlálhatatlanul sok hiva­tal előszobájában olvastam már ilyen figyelmeztetést. Semmi rend­kívüli dolgot nem találok benne, mi­velhogy az emberek egy részét még szükséges figyelmeztetni arra, hogy hova kell a csikket dobni — ugyanis általában a figyelmeztető tábla alá hamutartót is helyeztek el. A minap azonban kényelmetlen helyzetbe kerültem egy ilyen figyel­meztető táblával, — megyeszékhe­lyünk egyik hivatali előcsarnoká­ban. Cigarettáztam s végül a csikket el akartam dobni. Keresem a csikk­tartót s végre messziről meglátok egy figyelmeztető táblát: »A csikket ide dobd!-« Rohantam oda, de hamu­tartót sehol nem találtam. Úristen, hova dobjam — tűnődtem. A figyel­meztető tábla felett közvetlenül egy kép volt. Talán ennek a felső rámá — Ma este 8 órai kezdettel a Zene­iskolában kerül sorra Kovács Dénes és Bächer Mihály hangversenye. A zsúfoltság és a súrlódás elkerüléséért pontos megjelenést vár a vezetőség. — Fürgéd községben február 2-án szabás-varrás tanfolyam indult hu- szonynyolc tanulóval. A tanfolyamot Nyirő Jánosné vezette, aki Tamásiból járt Fürgédre. A tanfolyam szép ered ménnyel végződött. — Szekszárd városban az idény napközi otthonok fenntartására 70 ezer forintot fordít a városi tanács az elkészített költségvetés szerint. — Tolna megyében tíz községben 3 évre, 50 községben négy évre és 9 községben 5 évre szavazta meg a tanácsülés a községfejlesztési hozzá­járulás mértékét. A csikket ide dobd !“ Március 6-án este 8 órakor: DIMITRIJ PAPERNO ZONGORAESTJE A Magyar—Szovjet Barátsági Hó­nap keretében nagyszerű kulturális eseményre kerül sor március 6-án, pénteken, este 8 órai kezdettel a Ze­neiskola nagytermében. Dimitrij Pa- perno szovjet zongoraművész látogat el Szekszárdra, amely az utóbbi idő­ben fejlett hangversenyéletével is magára vonja az ország közvélemé­nyének az érdeklődését. Dimitrij Pa- perno, a fiatal szovjet művész-nem­zedék egyik legtehetségesebb képvi­selője. Mivel eddig még nem járt nálunk, éppen ezért szükséges, hogy bemutassuk olvasóinknak. Paperno 1929-ben Kijevben szüle­tett. Tehát ebben az esztendőben töl­ti be 30. életévét. Azok közé tartozik, aki már kora ifjúságától kezdve fog­lalkozik a zenével. Tanulmányait Ki­jevben végezte. Két legszebb sikerét 1955-ben és 1958-ban aratta. 1955-ben Varsóban a Chopin-versenyen nyert díjat, majd az elmúlt esztendőben a nagy román zeneköltő, Enescu tisz­teletére rendezett zenei versenyen ér­demelte ki a verseny zsűrijének azt a döntését, hogy díjazták játékát. Az eredeti terv az volt, hogy a Chopin-díjas zongoraművész Chopin műveiből összeállított műsorral lép a szekszárdi zenekedvelők elé, de az­tán mégis úgy döntött, hogy csak a műsor első felében játszik Chopin- műveket, míg a második részben két orosz, egy francia és egy magyar szerzőt szólaltat meg. Részletes mű­sorát az alábbiakban ismertetjük: 1. Chopin: Mazurka 2. Chopin: Két etűd 3. Chopin: Ballada No. 4. 4. Kabalevszkij: Sonata No. 3. 5. Rahmaninov: cisz-moll és c-moll prelüd 6. Debussy: Tűzijáték 7. Liszt: XIV. rapszódia. A hangverseny, mint már írtuk is, bérleten kívül kerül megrendezésre. A zeneest jegyeit a Zeneiskola gond­noka árusítja. III. — Rózsa ... — sóhajtotta, s mint­ha válaszul jött volna, háromszor halkan kopogtak az ablakon. — Te vagy, virág? — Én vagyok. Mit csinál? — Vártam. — Engem? — Igen, téged. Már azt hittem, hogy nem is jössz. Előbb nem is gon­doltam arra, hogy lehet valakid. — Féltene tőle? — Már féltettelek is — mondta, miközben a nyitott ablakon kilépett a virágoskertbe, ahol a lány volt. Egymással szemben álltak az ablak­nál, s átölelte őket a hűvös éjszakai levegő. — Most megcsókolhat — súgta a lány. Szájának friss tejíze volt és a le­gényt mintha a zöld fű, a réten be­érett széna és akácillat lengte volna körül. Behunyt szeme előtt millió izzó csillag rohant szédületes gyor­sasággal, s mintha valamennyi a vé­rébe hullott volna, amitől az égetni kezdte az ereit. — Még ... még ... — sóhajtott a lány. — Maga olyan jó ... EGYÜflT... Ahogy egymást ölelve álltak az ablaknál, csókkal temették a csókot, Gyurkának nagyon fájt a reggeli el­válás. Úgy érezte, hogy nem tudja itthagyni a lányt, vagy ha itthagy­ja, akkor nem lesz szerencséje a har­cokban... Szorosan magához ölelte és közben a századparancsnoknak hangja duruzsolt a fülében: »-Sora­kozó... Lóra, indulj!« — Reggel el kell mennem. — Muszáj? — Kell... — A függönyt a huzat kilebbentette az ablakon és ahogy visszahullt, betakarta őket, mintha egymáshoz akarná kötni a fejüket. — Gyere... — Átölelte a lányt és elindultak a csendes udvaron a szél­ben halkan suttogó nagy diófa felé. — Ez itt a nagy diófa. Itt játszot­tam babaruhást kislánykoromban — magyarázta a lány ... ... Felszakadozott a felhő és az út túlsó oldalán magasodó fák ágai kö­zött felfelé kapaszkodott a hold, ró­zsaszín fényt vetve a diófa törzsére és a lány vállára. Egy kakas kuko­rékolt valahol, valamelyik szom­szédban, s röviddel utána felelt rá az övék a kút melletti fa ágai közül. — Mennyi idő van? — kérdezte a lány, kibontakozva az ölelésből. — Olyan szép ez az éjjel, csak nagyon hamar vége lesz ... Szeretnék min­dig veled ... Lövéshez hasonló dörrenés hallat­szott a templom irányából, aztán fé­nyes csík tűnt fel az égbolton: egy ideig felfelé kapaszkodott, majd kez­dett visszacsúszni. Még el sem ve­szett a fénye, újabb, most zöld ka­nyarodott a fák sötétlő lombjai fölé és Gyurka gyengéden megszorította a lány kezét. — Mennem kell. Eljövök majd ér­ted ... — Ahogy a lányt átölelte, érezte, hogy az egész testében ráz­kódik a visszafojtott zokogástól. A szeme alatt sós könnyet csókolt az ajka, s érezte, hogy kettős fájdalom sajdítja meg a szívét. Fájt az is, hogy a lány sír, s most jutott eszébe először, hogy a csatában el is eshet, és mi lesz akkor a lánnyal? — Sietnem kell, tíz perc múlva so- rakozónk van és még a lovat is fel kell nyergein!. — Készítek valamit az útra, jó? Válasz helyett megcsókolta a lány tenyerét, aztán sorba az ujjait... Nem látta aztán a lányt, hiába ke­reste a tekintetével akkor is, ami­kor a menetoszlop kikanyarodott a faluból. Azt sem vette észre, hogy a . lány felkapaszkodott az utolsó kocsi-J ra. 2. A menetoszlop elejéig nem lehe­tett ellátni innét a hátsó kocsitól. Az élen haladó lovasok sűrű port vertek fel, s az itt szállt le a kocsi­sokra, mintha ide irányították vol­na. A nap már túl volt a delelési ponton és kegyetlen égettek a suga­rai. Még csak egyszer tartottak fél- i órányi pihenőt, reggel amikor ettek) egy falásnyit, azóta megállás nélkül l dobogtak a lovak patái, ott valahol í messze elöl. (Folytatjuk.) Atádi Géza í jára kell ráhelyezni a csikket? Nem, ez nem lehet, hiszen ez egy közismert Szinnyey reprodukció s azt nem csikktartónak szokták hasz nálni. S aztán jött a nagy felfede­zés: észrevettem, hogy a figyelmez­tető tábla környékén a parkettet már telistele szórták csikkekkel. A csikk a körmömre égett, belehasított az ujjamba a fájdalom s aztán min­den gondolkodás nélkül odadobtam én is a csikket — parkettra, a töb­bi közé. Csak azt nem - tudom máig sem megérteni, hogy a parkettnek miért csak erre a részére szabad dobnom a csikket s ha nekem úgy »tetszik«, miért nem dobhatom három méter­rel odébb... Ezenkívül azt sem ér­tem, hogy ha figyelmeztetőtáblát he lyeznek valahova, miért nem tesz­nek melléje csikktartót is. B. F. — Az Állattenyésztési Kutató In­tézet Középhídvégi Kísérleti Gazda­sága az idei évben már 52 darab te­nyészkant és 70 darab tenyészkocát adott át a Tenyészállatforgalmi Vál­lalatnak. Ezeknek a tenyészkanoknak és kocáknak a nagy része a Tolna megyei termelőszövetkezetekbe ke­rült. — A paplanok paplana. Ameriká­ban újfajta takarót hoztak forgalom­ba. Ennek az új takarónak értéke nemcsak abban rejlik, hogy garan­táltan tűzálló és a molyok sem fenik rá a fogukat, de egyetlen ilyen vé­kony takaró a leghidegebb télben is elegendő. Alapanyagát izotermikus műanyag szálak alkotják, amelyek tökéletes hőszigeteléssel biztosítják a megfelelő meleget. Az új takaró mos­ható és két óra alatt tökéletesen meg­szárad. — A takarékossági mozgalom leg­szebb példáját Tolna megyében Szek­szárd városában láthatjuk, ahol a be­tétesek száma messze túlhaladja a családok számát. Ez azt mutatja, hogy sok családnál a kereső család­tagoknak külön-külön betétkönyvük van. A több mint 10 millió forintos betétállományból az egy családra esd megtakarítás áltagosan 2500 forint. — Kurd költők kéziratai. Margarlt Rugyenko szovjet orientalista a le- ningrádi közkönyvtár archívumában több mint 100 kurd kéziratot tanulmá nyozott. Kutatásai során felfedezte Ali Hariri XI. századi, Faki Tejran XIV. századi és Ahmet Hali XVI. századi kurd költők műveit. — Az iskolai bélyegmozgalom ke­retében Tolna megye iskoláiban 1957 utolsó négy hónapjában 500 000 forint volt a tanulók megtakarítása. Az el­múlt év hasonló időszakában már 800 ezer forintra nőtt a tanulók megtaka­rított összege. <r Audrey Hepburn filmezés közben megsérült Audrey Hepburn filmszínésznö a mexikói Durrangóban filmfelvétel közben súlyos hátgerinc sérülést szenvedett. A film egyik jelenetében arab telivéren kellett lovagolnia: a színésznő átbukott a ló fején és esz­méletlenül terült el a földön. Négy csigolyáját eltörte, egyik lábán is sé­rüléseket szenvedett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents