Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-25 / 47. szám
1959. február 25. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG I Tanácsadás az új termelőszövetkezeti tagoknak Mi lesz a termelőszövetkezeti tartozásokkal? K. J. bonyhádi olvasónk, aki 1956 decemberében lépett ki a termelő- szövetkezetből, levelében afelől érdeklődik, hogy a termelőszövetkezeti tartozását elengedik-e abban az esetben, ha újból termelőszövetkezetbe lép. A Magyar Közlöny február 20-iki számában kormányrendelet jelent meg az ellenforradalom idején feloszlott termelőszövetkezetek tagjai és a termelőszövetkezetekből kilépett tagok tartozásainak rendezéséről. Eszerint az 1956 évi október 23-ika és az 1957. évi április hó 1-e között feloszlott termelőszövetkezetek tagjai, valamint a kilépett termelőszövetkezeti tagok vagyon- és mérleghiány miatt fennálló tartozásának behajtását fel kell függeszteni, ha mezőgazdasági termelőszövetkezetbe újra belépnek. Ha a volt termelőszövetkezeti tag a vezetők és szakemberek átcsoportosítása során került termelőszövetkezetbe, vagyon- és mérleghiány miatt fennálló tartozását törölni kell. A tartozást akkor is törölni kell, ha a dolgozó nem lépett be újból mezőgazdasági termelőszövetkezetbe. A felfüggesztés, illetőleg a törlés nem terjed ki a más címen — például a kivitt vagyontárgyakkal kapcsolatban — fennálló tartozások behajtására. A rendelet a továbbiakban részletesen ismerteti a vagyon- és mérleghiány miatt kivetett tartozá sok részletfizetési kedvezményeit és feltételeit. A tartozások törlését, valamint a részletfizetési kedvezményt az érdekeltek a községi, városi, városi kerületi tanács végrehajtó bizottságánál kérhetik. Hány lóra vao szükség? B. I. termelőszövetkezeti vezető afelől érdeklődik, hogy miként lehetne megoldnai a lókérdést. Ugyanis a falu átalakulása folytán az egyéni gazdák rengeteg lovat bevittek a termelőszövetkezetbe. A szövetkezeten belül két vélemény alakult ki a lovakkal kapcsolatban. Egyesek azt akarják, hogy a lovak túlnyomó többségét vágóba adják, mások viszont 20 holdra terveznek egy pár lovat. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban kikértük Szűcs Lajos elvtársnak, a megyei főagronómusnak a véleményét. Szerinte a jelenlegi viszonyok mellett a gépesítés fejlettségéhez mér ten, az új termelőszövetkezeteknél 40 —50 hold földterülethez kell egy pálló. Az őszre előreláthatóan már kevesebb lóra lesz szükség, de a tavaszi és nyári munkák végzésénél még nagy szükség van a lovakra. Tehát helytelen azok álláspontja, akik túlságosan sok lovat akarnak hagyni, vagyis akik minden 20 kataszteri holdra terveznek egy pár lovat. De hibát követnénk el akkor is, ha a lovak túlnyomó többségét vágóba adnánk a gépesítés jelenlegi állása mellett. Hogyan oldjak meg az istálló problémát? Ezt a kérdést G. P. teszi fel levelében. G. P. arról ír, hogy a falu többsége szövetkezeti paraszt lett, de a közös állatállomány kialakításához szükséges istállók nem állnak rendelkezésükre. Ezzel kapcsolatban egy jól bevált módszert javasolunk. A ridegen nevelhető állatok, növendékmarhák, lovak, sertések, birkák részére ideiglenes istállókat lehet létrehozni. Az ideiglenes istállók építése rendkívül olcsó és az építést szövetkezeti tagok is el tudják" végezni. Sok helyen pajtákat alakítanak át istállókká és vannak olyan helyek is, ahol nádtetős, favázra épített ideiglenes istállókat hoznak létre. Az istállók oldalfalait olcsó, pozdorja lemezből, vagy sárral betapasztott nádpadlóból készítik. Ezek az ideiglenes istállók lehetővé teszik, hogy rövid pár hét leforgása alatt létrejöhessen a közös állatállomány. 3004-es és 3004/1-es rendeletek pedig biztosítják, hogy később olcsóbb és tartósabb istállókat építtethessen a termelőszövetkezet az ideiglenes istállók helyébe. Ezeket az ideiglenes létesítményeket az új, modem istállók felépítése után is fel lehet majd használni széna, vagy gazdasági felszerelések tárolására. Lesz-e elég gép? »Mi lesz, ha az egész megye parasztsága termelőszövetkezetbe lép? Hiszen akkor nem lesz elég a gépállomány!« — ez a problémája S. V. bátaszéki lakosnak. Hogy választ adhassunk levelére, felkerestük a Gépállomások Megyei Igazgatóságát. Ott megnyugtató vá laszt kaptunk. Ugyanis a szövetkezeti mozgalom fejlődésével párhuzamosan fokozatosan emelik a megye gépállomásainak gépállományát. Máris várható harminchárom U. 28-as univerzális traktor megérkezése gépállomásainkra. A 40 lóerős zetor szuper légfékes traktorokból pedig tizenkettőt kapnak. Ezeket a gépeket a szántástól kezdve a szállításig mindenfajta n\. zőgazdasági munkára lehet használni. Továbbá tíz garnitúra tányéros műtrágyaszóró gép is várható. Ezek a gépek egy műszaknorma alatt 18 holdat tudnak műtrágyával beszórni. Szerves, vagyis istállótrágya szó rógép is érkezik a közeljövőben öt darab. Ezek a gépek egy nap alatt 10 hold földet szórnak be istálló trágyával, s a munkájuk sokkal tökéletesebb, a kézierővel végzett istálló trágyázásnál. A szovjet gyártmányú kenderaratógépből, amely egy műszaknorma alatt hat hold kendert vág le, nyolc érkezik. »Kaszálva rakodó« gépből pedig, amely a lekaszált zöldtakarmányt fel is rakja az utánakötött vontatóra öt darab érkezik. Az NDK-ban gyártott járva silózó gépekből rövidesen harmincat kapnak a megye gépállomásai. Amint már hangsúlyoztuk is, a szövetkezeti községek szaporodásával párhuzamosan, újabb gépszállítmányokra számíthatnak gépállomásaink. Egy szőlfisgazda tanácsot kér! T. B. szekszárdi szőlősgazda olvasónk azt írja, hogy nem látja tisztán mi lesz a szőlője sorsa. Megemlíti azt is levelében, hogy a szőlőjét nem szívesen adja senki kezére sem, mivel két hold szőlőjét hosszú, fáradságos munkával tudta csak bő termővé tenni. T. B.-nek azit válaszoljuk, hogy ne aggódjék szőleje miatt. Ugyanis a je lenlegi állapotokat figyelembevéve, olyan határozat született, hogy a szőlősgazdák kezén a háztáji földterületen belül 800 négyszögöl szőlő és a présház megmaradhat. T. B.-nek ugyanakkor lehetősége nyílik arra, hogy a termelőszövetkezetnek bejelentheti abbéli óhaját, hogy a 800 négyszögölön túl, a két holdra terjedő szőlőterületét saját maga akarja művelni. A háztáji területen kívül eső szőlőben végzett munkájáért a termelőszövetkezel munkaegységet fizet majd és ha továbbra is olyan gondosan ápolja a szőlőt, mint eddig, akkor az továbbra is bőtermő szőlő marad. Nagy feladatok az építőipar előtt 40 millió téglát gyártanak 1960-ig A Tolna megyei Téglagyári Egyesülés főmérnökének Gosztonyi Jánosnak beszámolóját az 1958—59. évi téli nagyjavítások állásáról és az 1959-es idényre való felkészülésről tárgyalta először a területi bizottság. I I í örömmel hallottuk, hogy az egye sülés valamennyi gépesített üzeme teljesen önálló, jól felszerelt javító- műhellyel és tartalék alkatrészekkel rendelkezik. A nagyjavítás alatt a gépeket a legkisebb csavarig szétszerelték, letisztogatták és leolajozták. Március 2-án tehát indulhat a próbaüzemeltetés, hogy azután 1960-ig újabb 40 millió téglát adjon népgazdaságunknak. Elmondotta még Gosztonyi János főmérnök, hogy 1959-ben az egyesülés keretén belül hat 1 szobás és két 2 szobás korszerű lakóház készül el az anyagipar dolgozói részére. A termelékenység fokozását elősegítő felújításokra 220 ezer forintot költenek 1959-ben. A jövő évben pedig gépesítik a dombóvári III. sz. üzemet is. A dolgozók kezdeményezésére szocialista munka verseny- kihívások történtek, melynek eredményei nem fognak elmaradni, ha a vezetés továbbra is ilyen odaadóar működik. A területi bizottság ezután elismerését fejezte ki Gosztonyi János főmérnöknek gondos és alapos mű«« ki munkájáért, melynek nagyrésze van az egyesülés eredményeiben. Ezután Fábián Imre, a Tanácsi Építőipari V. főmérnöke ismertette vállalata 1959. évi tervét és a vállalat készültségét. Megtudtuk, hogy 40 millió forintot kell beépítenie a vállalatnak 1959-ben, melyből 10,5 millió a mezőgazdaság, 10,5 millió a lakások, vil lamosítás és felújítások, 10,5 millió iskolák, kultúrházak, középületek és 8,5 millió pedig az ipar és kereskedelem építkezéseit szolgálja. Megyénkben összesen 120 lakás, valamint 9 helyen 26 tanterem, 7 kultúrház, 6 egészségügyi létesít mény épül, továbbá a szekszárdi kenyérgyár, tejüzem, a bonyhádi cipőgyár és a gyönki gépállomás felépítése, illetve bővítése szerepel a vállalat éves tervében. Ezenkívül 11 községben végeznek villanyhálózat bővítést és végül, de azért utoljára, mert ez fontossága miatt több teret kér — a mezőgazdaság építkezései. Eddig terv és költségvetés, hitel és anyag szempontjából 7 helyen ősz szesen 500 férőhelyre tehénistálló, 3 helyen összesen 20 vagon befogadó- képességre kukoricagóré, 2 helyen összesen 1000 férőhelyre juh-hodály és 2 helyen összesen 400 férőhelyre sertésszállás szerepel a 10,5 millió* mezőgazdasági építési programban. Éves tervünk megvalósításához még kb. 300 fóré — főleg szakmunkásokra — van szükségünk, mondotta a továbbiakban Fábián Imre főmérnök. Majd rávilágított, hogy a vállalat tud eredményesen működni, amit bizonyít az a tény is, hogy az 1958. évi I. negyedév miatti deficitet év végére a vállalat behozta és nyereséges lett! — Hatalmas program ez! Ilyen építési program megyénkben , még sohasem volt! A nagy feladat azonban, hogy ezt maradéktalanul teljesítenünk is kell — mondotta László István a vállalat igazgatója, majd kifejtette, hogy a létszám állandó teljesütemű kihasználása és fenntar tása végett szükséges lenne egyes — egyéb okok miatt más kezdési időre ütemezett-építkezést korábban elkezdeni, mert így, mire a mezőgazdaság létfontosságú építkezéseire kellene összpontosítanunk, torlódások és komoly nehézségek lesznek. Anyaggal a vállalat el van látva, csak be kell építeni, mégpedig a határidők legpontosabb betartásával, mert amennyiben a következő évre áthúzódik egy építkezés a vállalat hibájából, azt a vállalatnak kell saját költségén folytatni, illetve befejezni! A több mint négy órás ülést Kiss Ferenc elvtárs az Építők Szakszer- vezete Területi Bizottságának elnöke zárta be, SM. K. Ülést tartott a népfront megyei bizotfsága Hétfőn ülést tartott a Hazafias Népfront Megyei Bizottsága, hogy megbeszéljék a legutóbbi ülés óta végzett tapasztalatait, s megszabják a további feladatokat. A beszámolót Hunyadi Károly elv- iárs, a Hazafias Népfront megyei titkára tartotta. Részletesen beszélt az eddigi eredményekről, s a további feladatokról, amelyekbe a bizottságok tagjai eredményesen kapcsolódhatnak be. Legfontosabb célként arról beszélt, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezését társadalmi ügy- gyé kell tenni. Lényegében a hozzászólások is az elmondottakat támasztották alá és bizonyították, hogy népfront bizottságaink tagjai, megértve az átszervezés szükségességét, mind országos, mind egyéni szempontból készek a párt és a kormány által kitűzött úton haladni, s másokat is erre az útra vezetni. fiatal tanul szakmát s ktsz-ekben A Tolna megyei kisipari szövetkezetekben közel kétszáz ipari tanuló sajátítja el a szakmát, ami azt jelenti, hogy évenként mintegy hatvan-hetven szakmunkást adnak a megyének. Az ipari tanulókat a legkülönbözőbb szakmákban foglalkoztatják és jelentőségük elsősorban azokban a szakmákban van, amelyekből megyénk szegény volt. Ilyen szakma többek között a kádár. Megyénk nagyrésze szőlőtermelő, ennek ellenére alig volt kádár iparosa. Ezen a bajon a Bátaszéki Kádár KTSZ úgy segített, hogy létesített egy ipari tanulóműhelyt, ahol gondos műn- kával nevelték a tanulókat, az eredmény, hogy ma már a szakmunkás lét számuk megkétszereződött. Hasonló volt a helyzet a kozmetikus szakmában is, ugyanis a szekszárdi és dombóvári szövetkezetek egy-egy szakiparossal kezdték meg a munkájukat és ma már mindkét helyen elegendő szakmunkás áll rendelkezésre nemcsak Szekszárd, Dom bóvár, de Tolna szépítkezni kívánó asszonyai részére is. Megyénkben üvegcsiszoló szak munkás nincs, pedig a modern korn- bináltszekrények, konyhaszekrénye); és rekamiék készítéséhez csiszolt üveg szükséges, s ez egyik legszebb dísze. Ezen hiányosságokon a Dombó vári Faipari KTSZ úgy segített, hogy egy ipari tanulóját elküldte a Pécsi Üveges KTSZ-be tanulni, és ha ez a tanuló szakmunkás lesz, akkor a további tanulók szövetkezeten belüli kiképzésre és a lakosság igényeinek ilyenirányú kielégítésére is lehetőség lesz. Célunk az, hogy a jövőben elsősorban az ilyen hiány-szakmákban képezzünk ipari tanulókat, ezenkí- vül természetesen a szükségleteknek megfelelően az egyéb szakmákba^ is. A jövőben nagyobb gondot fordítunk a tanulók szakmai oktatásának minőségi megjavítására, mert az eredmények mellett ezen a téren vol tak és vannak is még hibák. A hibák felkutatását most végezzük, ennek érdekében az OKISZ munkaügyi osztálya az egész ország területéről hívott össze ipari tanuló kát, meghallgatták az ő észrevételeiket is. A tanácskozás nem volt hiábavaló, mert a tanulók értékes megállapításokat és javaslatokat tettek. Többek között javasolták a szakmai oktatók bérezésének olymódon való kialakítását, hogy a tanuló gyakorlati és elméleti előmenetele az oktató munkadíjában is érezhetővé vál jón, elmondották azt is, hogy sok tanuló nem úgy viszonylik a munkához, mint kellene, ehelyett inkább a szórakozáson és sok esetben a rossz szórakozáson törik a fejüket. Javasolták a tanulók minél nagyobb tömegeinek a KISZ-be és a szövetkezeti mozgalom keretében működő kultúrmunkába való bevonását. Bízunk abban, hogy az oktatók és tanulók közös összefogásával mind több és jobb szakmunkást fogunk biztosítani a megye lakosságának növekvő igényeinek kielégítésére. SZABÓ IMRE a KISZÖV munkaügyi főelőadója Különös munkapadok... A beszélgetést tompa hangjavai szakítja félbe a telefon. — Tessék, Kurd-Csibrálc. — Szervusz Lacikám, mi újság... Egy vagon sín érkezik? Igen, rend ben van, jöhet... Úgyis kezdjük « válogatást és sajtolásra Rákosrendezőre küldjük... Akkor rendben van szervusz. És ezek után folytassuk a bemu tatkozást. Kakas Józseffel beszélgettünk a kurd-csibráki felépítmé nyi szakszertár vezetőjével arról, hogy az 1957-ben különvált — nevezzük kisüzemre — milyen feladatok, munkák hárulnak a hatol más vasúti forgalom zavartalan biztosítása érdekében. — Ezen a területen — mutatott ki az ablakon, — alig két évvel ezelőtt, gidres-gödrös volt a talaj, azután hozzáláttunk a föld egyen- getéséhez, majd vagonszámra érkeztek a. vasúti sínek, újak és mun kára váró régiek. Talpfák, alátétlemezek, hevederek, hevedercsava rok és a többi alkatrészek. Gazdagodtunk, gyarapodtunk és lassan rendes kerékvágásba zökkent az élet. Az elmúlt évben például jó munkánkkal értük el a 420 000 forintos tiszta megtakarítást. Na, de menjünk ki a »műhelybe« még hegesztenek az emberek. És most hadd vegyem át én a szót. Tágas, szellős ez a »műhely«, amelynek teteje a kék ég és így az oldalaiba sem ütközik bele az ember. A munka itt, kint a szabad ég alatt különös munkapadokon folyik. A földre vasúti síneket fék tettek le szabályos távolságra és ezekre az úgynevezett »munkapadokra « fektetik a munkára váró síneket. Az elhasználódott, megkopott sínrészeket, természetesen gépek segítségével lefűrészelik, lekurtítják, majd a használható részt pedig összehegesztik. Leg. többször 24 méteres síneket hegesztenek, de a szükséglet és a megrendelés szerint rövidebb és hosszabb vasúti sínek is kikerülnek kezük alól. A munka nyáron rekkenő hőségben, ősszel-télen hideg, szeles időben zavartalanul folyik, nem állhat le, mert Tolna megyén kívül, Baranya, Somogy és Fejér me gyék vasúti építésvezetőségeit és pályafenntartási szakaszait látják el. Innét kerülnek ki az összes mel lékvágányok, a talpfák, váltók, de innét szállítják a kitérő cserékhez szükséges síneket is. A fűrészelésnél, a hegesztésnél, a ki- és berakodásnál mintegy 60 ember dolgozik, akik közül a múlt évi jó munkájukért tizenhatan cél prémiumot kaptak. Meg kell említeni Antal Istvánt, Hömyéki Györgyöt, Rajczi Istvánt, Tömböt Józsefet, Szentpáli Istvánt, Horgas Sándort és a többieket, akik lelkiismeretes munkájának lett az eredménye, hogy az országban lévő, összesen hat felépítményi szak szertár közül ők a legjobbak. Pedig nem éppen ideális körülmények között vannak. Ideiglenes a ház, ahol délben ebédelni tudnak, s ugyanez vonatkozik az öltöző helyiségre is. De már örömmel beszélnek arról, hogy ebben az évben mintegy 250 000—300 000 forintos költséggel új étkező helyiséget, fürdőt és öltözőt kapnak. A beszélgetésben és szemlélődés ben észre sem vettük, hogy a mun kaidő a végéhez ért már, leállítják a fűrészt és abbahagyják a munkát a hegesztők is. Elnéptele nedik, elcsendesedik a hatalmas »műhely-», amelyre tetőt most már a sötétség von. PÁLKOVACS RÓZA
