Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-20 / 16. szám

t TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 195». január 2*. Walter Ulbrich! beszámolója a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának ülésén I ESEMÉNYEK SOROKBAN A XXI. Kongresszus előtt Berlin: (TASZSZ) A Neues Deutsch land »A békeszerződésein át Német­ország nemzeti megújhodása felé« címmel közölté Walter Ulbricht-nak. a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottsága e’ső titkárának a beszédét. Üdvözölte a német béke- szerződés szovjet tervezetét és meg­jegyezte, hogy az semmit sem vál­toztat a kelet-németországi szocialis­ta társadalmi rendszer létén és fejlő­désén, semmit sem változtat a nyu­gat-németországi kapitalista rend­szer létén. Egyaránt elfogadható a szocialisták és a kapitalisták szá­mára. Ulbricht hangsúlyozta, minden be csületes német csak üdvözölheti a Szovjetunió szándékát, hogy az NDK ra ruházza a szovjet hatóságok Ber­linnel kapcsolatos jelenlegi funk­cióit. Megállapította, hogy a nyugati hatalmak elutasító választ adtak a szovjet javaslatokra, a nyugatnémet kormány berlini tárgyú jegyzéke pe­dig nem tartalmaz egyetlen javas­latot sem, amely előmozdítaná a né­metországi feszültség enyhülését, és a német kérdés megoldását. Ulbricht elutasította a »szabad választások" nyugaton felvetett gondolatát, mer! azok, mint mondotta, a NATO atom­fegyvereinek és militaristáinak nyo­mása alatt' zajlanának le. Az NSZEP Központi Bizottságának első titkára kitért a két német állam konföde­rációjának feladataira, szervezetére és céljaira, majd bírálta a szociálde­mokrata pártnak a német nép szem pontjából létfontosságú kérdésekben elfoglalt álláspontját. A szociálde­mokrata vezetőség hibája Ulbricht szerint abban van, hogy olyan poli­tikából indul ki, amely politikát mind máig a nyuga ’ hatalmak foly­tainak, ahelyett, hogy saját önálló német álláspontra helyezkednének. Mikojan az amerikai televízióban Washington: (TASZSZ) Mikojan a National Broadcasting Company- nak, a legnagyobb amerikai rádió és televíziós társaságnak meghívására január 18-án este részt vett a társa­ság »Találkozás a sajtóval« című te­levíziós adásában. Mikojan egy órán át válaszolt az amerikai sajtó ki­emelkedő képviselőinek kérdéseire. Az AP értesülése szerint az ame­rikai kormány a Mikoj annal folyta­tott tárgyalásokat követően ezen a héten megkezdi tanácskozásait nyu­gat-európai szövetségeseivel. E ta­nácskozásokon dolgoznák: ki a Szov­jetuniónak teendő javaslataikat a Németország kérdésével foglalkozó négyhatalmi értekezletről. A Reuter bonni tudósítója jelenti, hogy a nyugatnémet kormányt szem mel láthatóan nyugtalanítják a washingtoni megbeszélések. Bonn­ban most dr. Herbert Dittmannak, a külügyminisztérium politikai osztá­lya helyettes államtitkárának, Ade­nauer személyi küldöttének vissza­térését várják, aki Washingtonban járt, hogy kipuhatolja a jelenlegi nyugati álláspontot Berlin kérdésé­ben. Hogyan viselheti el az élő szervezet a kozmikus sebességet ? Moszkva: (MTI) Vaszilij Parin fi- ziológus professzor, a szovjet orvos- tudományi akadémia rendes tagja, a Lityeratura Izsizny vasárnapi szá­mában foglalkozik az élőlények koz­mikus útjának néhány problémájá­val. A szovjet tudós szerint Lajka viselkedéséből levonható az a követ­keztetés. hogy az élő szervezet a koz mikus repülés során elviseli a nagy­fokú gyorsulást, valamint a dinami­kus súlytalanság állapotát is. Parin professzor cikkében meg­jegyzi, hogy a tudomány már ismer bizonyos módszereket, amelyek meg­óvják az embert a nagyfokú gyor­n Ngo Dinit Diem-féle klikk rémtette Hanoi: (TASZSZ) Del-vietnami je­lentés szerint 1958. decemberében a Ngo Dinh Diem-féle klikk újabb rém tettet követett el. A Saigon közelé­ben lévő Fu-Loj-i koncentrációs tá­borban több mint ezer politikai fog­lyot meggyilkoltak olymódon, hogy megmérgezték az ételüket. Az élet- benmaradt többezer fogoly súlyosan megbetegedett. Az áldozatok között vannak az ellenállási mozgalom egy kori résztvevői, valamint a békéért és az ország egyesítéséért küzdő ha­zafiak. Az elvetemült hóhérok minden le­hetőt elkövettek, hogy a megmérge- zettek ne kaphassanak orvosi segít­séget, a tábor őrsége a helyszuien agyonlőtte azokat, akik segíteni a<ar tak a szerencsétleneken. A környék­beliek. amikor értesültek a történ­tekről, be a Kari ak hatolni a táborba, de szemben találták magukat a go- lyószórokkaL A Ngo Dinh Diem-féle hatóságok el akarván tüntetni ountettük nyoma ", kijelentették, hogy a táborban ko­lerajárvány tört ki és ez okozta a foglyok halálát ÉPÜL AZ UJ CSEHSZLOVÁK ATOMREAKTOR A Csehszlovák Tudományos Aka­démia atomfizikai intézetében meg­vitatták egy új, 10 ezer kilo wattos atomreaktor tervét. Az új atomreak­tor az első csehszlovák atommáglya kapacitását ötször szárnyalja túl. sulás következményeitől. Most már e módszerek további tökéletesítésé­ről van szó. Az űrrakéta kabinjában tartózko­dók oxigénellátását érintve, a szov­jet tudós ezt írja: »Lehetséges, hogy olyasféle fotószintétikus reakciókat kell majd felhasználni, mint ame­lyek a széndioxidot könnyen elnyelő és oxigént nagy arányokban kivá­lasztó növényi szervezetekben zaj­lanak le.« ! Kairó: (MTI) A magyar—egyipto- j mi kulturális egyezményben meg- 1 állapodás jött létre magyar—egyip­tomi koprodukciós film elkészítésé- I ről. A film témájának kiválasztása végett az egyiptomi filmgyártó cég pályázatot hirdetett az egész arab nyelvterületre. A pályázóknak rövid fiimnovellát kell beküldeniök, amely Magyarország és Egyiptom közös problémáit tárgyalja, s amely elő­mozdítja a két ország barátságát. A pályázatnak nagy a visszhangja. Nemcsak az EAK-ból, hanem Am- manból, Bagdadból is érkeztek már pályaművek. A pályázat eredményét február 19-én hirdetik ki. Tirana: A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságának ha iározata szerint a Szovjetunió aján­dékképpen kultúrpalotát épít fel Ti­ranában. A kultúrpalota 800 szemé­lyes színháztermet, előadó, olvasó és kiállítótermeket, könyvtárat foglal magában. A kultúrpalota alapterü­lete nyolcezer négyzetméter lesz. Róma: (TASZSZ) Az Olasz Szocia­lista Párt 33. kongresszusán a fel­szólalók bírálták Pietro Neműnek, a párt. főtitkárának és híveinek állás­pontját, mert hirdetik ugyan a ke­reszténydemokrata kormány leváltá­sának politikáját, de nem hajlandók együttműködni az Olasz Kommunis­ta Párttal, s ezzel elszigetelik saját pártjukat is. * London: Az Observer is úgy véli, hogy Mikojan látogatásának ered­ményeképpen tárgyalások fognak in­dulni az Egyesült Államok és a Szov­jetunió között. A Reynolds News és a News Of The World Mikojan ame­rikai látogatásának legfőbb jelentő­ségét abban látja, hogy hatással lesz a nyugat és a kelet kereskedelmi kap csolatának bővítésére. A Reynolds News reméli, hogy az angol keres­kedelemnek is haszna lesz a hely­zet megváltozásából. A szovjet fiatalok felelevenítették a kommunista szombatok mozgalmát Moszkva: (MTI) Alig két hónappá', ezelőtt, amikor a Szovjetunió dolgo­zói már az SZKP XXI. kong esszu- sára készültei új, nagy jelem 5segü mozgalom született: a fiatalom szá­mos üzemben, gyárban, bányában létrehozták a kommunista munka brigádjait. A brigádok tagjai kötele­zettséget vállaltak a termelő mun­kában, s egyúttal azt is válla’tál:, hogy állandóan tovább képezik ma­gukat, magasabb szellemi és általá nos ismcrolekeit szereznek, kommu­nista m'don élnek és dolgoznak. A szovjet fiitalok felelevenítet ek a kommunista szombatok mozgalmát. I'e nemcsak a kommunista szom­batokon, hanem a napi rendszeres termelő munkában is kiváló ered­ményeket érnek el a kommunista munka brigádjainak tagjai, akik az j egész országban elhatároztál,-, hogy I újabb, nagyarányú sikerekkel kö- ! szón- :k a partkongresszus megnyitá- I sát. Amint a Komszomolszkaja frav da hírül adja, számos brigád már január 20-ra teljesíti első hónapi tervét. New York: (TASZSZ) Az Egyesült I Államok munkaügyi minisztériuma közölte a napokban, hogy 1958. de­cember közepén az Egyesült Álla­mokban 4 100 000 munkanélküli volt, vagyis háromszázezerrel több, mint az előző hónapban és egymillió­val több, mint az 1957—1958-as gaz­dasági hanyatlást megelőző időszak­ban. A mai életről szóló színművekkel köszöntik a szovjet színházak a pártkongresszust Moszkva: (MTI) Január második felében csaknem minden moszkvai színház bemutatót tart. Az SZKP XXI. kongresszusa alkalmából a színházak szovjet szerzők mai tár­gyú színműveit tűzték műsorra. A színművek többsége azokat a válto­zásokat mutatja be, amelyek a szov­jet emberek mindennapi életében és a szovjet társadalomban a párt tör­ténelmi jelentőségű XX. kongresz- szusa óta végbementek. A Szovjetszkaja Resszija a szovjet—amerikai viszonyról Moszkva: (TASZSZ) A hideghábo­rú köde, amely elhomályosította sok amerikai látását, fokozatosan kezd oszlani — írja vasárnapi számában a Szovjetszkaja Rosszija. Az esemé­nyek és a dolgok kezdenek reálisabb megvilágításban megjelenni az ame­rikaiak előtt. A lap szerint erről ta­núskodnak amerikai közéleti szemé­lyiségeknek, kongresszusi képviselők nek és gyáriparosoknak a legutóbbi hetekben tett nyilatkozatai. A Szov­jetszkaja Rosszija cikke a továbbiak ban Humphrey demokratapárti sze­nátor legutóbbi beszédével foglalko­zik. A szenátornak az az alapgondo­lata, hogy a Szovjetunió erős és gyor san fejlődő hatalom, amellyel béké­ben kell élni és kereskedelmet kell folytatni. A cikk a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a nemzetközi fe­szültség enyhülését eredményező tárgyalások szükségességének gon dolaJta mindjobban tért hódít az ame rikai közvéleményben, s az Egyesült Államok vezetőinek számolniok kell ezzel. Emiékünnepség Berlinben Berlin (ADN). Hétfőn egész Berlin lakossága kegyelettel adózott Kari Liebknecht és Rosa Luxemburg, a szocializmus két nagy hőse emléké­nek. Az emlékünnepség során több százezer berlini vonult fel vörös zászlókkal és feliratokkal, melyek szorgalmazták a német békeszerző­dés megkötését és elítélték a német militarizmust. A felvonulók élén Walter Ulbricht, Németország Szo­cialista Egységpártja Központi Bi­zottságának első titkára haladt. NDK—vietnami tárgyalások kezdődtek Hanoi (ADN). Hanoiban tárgyalá­sokat kezdtek a Német Demokratikus Köztársaság és a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság képviselői. A tárgyalásokon a Német Demokratikus Köztársaságot Otto Grotewohl mi­niszterelnök és Lothar Bolz külügy­miniszter képviseli. Emma Barodin negyvennyolc éves asszony, arca, mint ez az esőre álló novemberi nap, sápadtszürke, ked­vetlen, mogorva. A pokolba kívánta ezt az építkezést meg a szomszéd... nőjét, Hilde Quandtot. Először volt itt. Délután három órakor átment a. szomszédba, egy tejeslábas akart kölcsön kérni, meg talán egy kicsit fecsegni is, hiszen sok dolog van az ég és föld között, amit mégis csak jobb valakivel megbeszélni, mint csak gondolkodni rajta. Hétvége volt. Hilde Quandtot otthon találta. Az előszobatükör előtt állt és éppen a fejét kötötte be olyan vidám, len­dületes formát adva kendőjének, amit a ház lakói, köztük Emma Ba- rcdin is illetlennek talált egy csak­nem ötven éves asszony számára. A tükörből mosolygott látogatójára: »Mindjárt mennem kell...« Emma Barodin látta és nem titkol­ta csalódottságát. Kétségbeejtően magányosnak érezte magát. Éppen ezek a novemberi napok elviselhe­tetlenek voltak számára. Egy ilyen napon lett füstté és hamuvá kis há­za Erknerben. — Hol? — kérdezte Hilde Quandt. — Erknerben, a gyorsvasát mel­lett. Teljesen elpusztult. — De hiszen az régen volt, Baro- dinné. Emma Barodin elkínzottan legyin­tett. — Régen volt... Én nem tudom el­felejteni... — Nem épít magának egy új há­zat, Barodinné? Emma Barodin félig nyitott szájjal meredt szomszédnőjére. — Én? — kérdezte. Felsőajka sár­gás fogai fölé húzódott. — Én itt ha­lok meg ebben a poloskafészekben' Egy új ház?! A gondolat hajmeresztő volt, meg A% asszonyok nevetése Irta: Peter Wipp döbbentő és ijesztő. Hosszú, sovány keze reszketett. — Uj házat! — mondta Hilde Quandt. — Egy nagy házat. Mind­annyian dolgozunk rajta. El kellene egyszer jönnie, Barodinné! — Ugyan már! — hárította el a másik. — Ismerem az ilyesmit, ön­kéntes munkaórák és hasonlók, nen jön ki abból semmi! — Már sok minden kijött belőle — mondta Hilde Quandt szárazon. — Jöjjön csak el! És Emma Barodin elment vele. Da cos volt és kíváncsi. És természetesen igaza volt. Egy gödör, kövek, piszok. — Az új ház! — gúnyolódott, és a szája elferdült. Hilde Quandt oldal­ról nézett rá: — Én mindent látok! —Mindent lát! — mondta Emma Barodin. Nahát, magának is jó kép­zelőtehetsége van! Talán már a füg­gönyöket is látja az ablakon. — Mindent! — erősítette Hilde Quandt. Emma Barodin nem mehetett el, a többi asszony már szemügyre vette. — Egy szomszédnőm! — mutatta be Hilde Quandt. —• Ügyes asszony. Valahonnan kövek kerültek Emma Barodin kezébe. Gépiesen tovább ad­ta. Évekkel ezelőtt követ vert, óra­bérbe, fecsegési szünetekkel. Ez itt másképpen volt. A szomszédnői ke­zére nézett. Ezek pontosan úgy dol­goztak, mintha valóban a magukét építenék. A kövek síkosak voltak és hide­gek. Emma Barodin titokban össza- szoritotta ujjait. Megátkozta magú­ban az építkezést, Hilde Quandtot és a többiek fecsegését. A házukról be­széltek, már gyakran beszélhettek róla, akárcsak Hilde Quandt, min­dent maguk előtt láttak. — Szemétcsatoma! — mondta az egyik. — Először egy virágcsokrot fo gok a szemétcsatomába dobni, fehér rózsákat, vagy valami hasonlót, min­denesetre valami drágát. Nevettek. Emma Barodin bosszúsan hallgatta. Micsoda fecsegés, senki sem véde- kezhetik ellene. Egy óra múlva hir­telen ö is egy lakást látott maga előtt, világosat, naposat, csempés konyhát... — Barodinnénak saját háza volt! — mondta Hilde Quandt. Az asszo­nyok ránéztek. Saját háza... hm... — De nem ilyen szép! — És szemétcsatoma nem volt benne! És megint nevettek. Nem, nem voltak irigyek a világ semmilyen sa­ját házára, arra pedig ami volt már régen nem. Nekik is lesz saját há­zuk, nemsokára. — A bombák pusztították el — mondta Hilde Quandt. Mennyit lo­csog! — gondolta Barodinné. Kisi­mította a haját a homlokából, s a szája sírásán puha lett. Az asszo­nyok egy percre elhallgattak. — Igen — mondta Emma Barodin — bombák. Es ki tudja, ha ez a ház felépül, és akkor megint... Egy fiatal nő nevetett elsőnek. OH állt kihajtott nyakú kék blúzban. Göndör haja lobogott. Azt mondta: — De Barodinné, honnan jön maga? Most már mind nevettek. Visszafoj­tott, csakugyan hangtalan nevetés volt, nagyon mélyről, a szív tájéká­ról jött. A torkokban született, s mint ma­réknyi napsütés ült az arcokon. Meg töltötte a kis építkezést. Emma Ba­rodin elképedve állt. ügy hallgatta ezt a nevetést, mint egy idegen nyel­vet. És micsoda nyelv volt ez! Han­gos, csengő, győzelmes. Nagyon las­san, a fiatal kékblúzos tolmács se­gítségével fogta fel Emma Barodin, hogy ez a nyelv már régen hangos és élő a városnak ebben a részében, amelyet tíz hosszú év óta Berlin de­mokratikus övezetének neveznek. Erős is volt ez a nyelv, ereje növesz­tette az új házakat. És ezeket nem fogják lerombolni, az biztos. Amikor Emma Barodin egészen át ■ érezte és érteni kezdte ezt a nyelvet, már ő sem csak egy lakást látott; a házat látta, az új házat, öntudat­lanul összetette a kezét. »Micsoda nap ez« — mondta halkan. Nem volt különös nap, szürke no­vemberi nap volt, nedves, egy kis friss széllel. Sötétedéskor az asszo­nyok abbahagyták a munkát. Az utolsó órában Emma Barodin velük nevetett a kis tréfákon. — Azt hiszem újra eljövök — mondta. Biztosan újra eljövök. Három hólyag voVt a kezén. — Maga megváltozott valahogy — mondta Hilde Quandt a kapuban. — Fiatalabb lett, vagy valami ily esni, nem tudom... Emma Barodin elpirult. — Ugyan Qunndtné, nagyon régen nem nevettem, ez az egész. De mond ja csak., hogy csinálja ezt a kendő­jével, mztos valami ügyes jogosa van! (A »B. Z. am Abend—ból)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents