Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-18 / 15. szám

1959. január IS.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Negyven éve a közösség szolgálatában

C zinte észrevétlenül végzik önként vállalt munkájukat a községekben, a tanyákon és üzemekben, egyenruhában, vagy anélkül az önkéntes tűzoltók. Róluk nem zengenek dicshimnuszokat, legtöbbször talán észre sem veszik őket, hisz — hála éppen az 6 munkájuknak — manapság már egyre ritkábban lángol fel a tűz, a hajdanában egész városok, falvak lakosságát tönkretevő ’■'■vöröskakas-“.

Bár ma már ritkán adódik olyan helyzet, hogy életüket veszélyeztetve, utcák, vagy íalurészek megmentésén kell fáradozniuk, de azért legtöbbjük olyan ember, aki gondolkodás nélkül siet a bajbajutottak megmentésére, aki a hétköznapokon, a kitartást igénylő, a megelőzést szolgáló egyhangú munkában is helyt áll.

Csaknem fél évszázada, pontosan 1919 óta végzi ezt a munkát Hopp Vince, a hőgyésziek által jól ismert Vince bácsi. Fél emberöltő szép idő. Idős, töpörödött, őszhajú, szögletesarcú bácsika, látszik rajta, hogy hajdan erős lehetett, de az idő vasfoga erejét megtörve meglazította már izmait. Világoskék szemei, hetvenhat éves kora ellenére is fiatalosan, acélosan, vidáman csillognak. Különösen amikor munkájáról beszél.

Nemrégiben beteg, nagyon beteg volt Vince bácsi. Mielőtt beszállították a kórházba, élete párja zsör- tölődése ellenére betegen is, késő estig készítette a tűzoltók szolgáIFJÚ KOMMUNISTÁK ÍRJÁK----------------------------------------------------* *---------------------------------------------------K

ISZ-eeek és úttörők védnökséget vállaltak a selyem tenyésztés felett

felhívás

megyénk KISZ alapszervezeteihez és úttörő csapataihoz

A szekszárdi járási KISZ V. B. javaslata alapján a KISZ Tolna Megyei Végrehajtó Bizottsága és a Magyar Úttörők Szövetsége Tolna megyéi Elnöksége a következő felhívással fordulunk megyénk KISZ alapszerveze- ieihez és úttörőcsapataihoz.

Tekintettel arra, hogy az utóbbi években a selyemgabótermelés nem elégíti ki a hazai szükségletet, más országokból kell devizáért a hiányzó mennyiséget beszereznünk. Emiatt selycmfeldolgozó üzemeink kapacitása sincs megfelelően kihasználva.

Figyelembe véve a selyemgubótermelés népgazdasági jelentőségét, védnökséget vállalunk e munka fellendítésére, és az alábbi mozgalmat indítjuk el:

KISZ-esek!

Szervezzetek kisebb csoportokat és közösen vállaljátok néhány kilogramm selyemgubó megtermelését.

_____ Úttörők!

I

ndítsatok 1 kilogrammos mozgalmat, termeljetek annyi kilogramm selyemgubót, ahány tagja van a csapatnak!

Kiszesek! Úttörők! Szervezetenként, csapatonként beszéljétek meg csatlakozásotokat e mozgalomhoz! Vállalásotokat juttassátok el a KISZ Megyei Bizottságához és az Úttörők Szövetsége Megyei Elnökségéhez.

Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága és

Magyar Úttörők Szövetsége Tolna megyei Elnöksége

Ünnepi tagkönyvkiosztó KISZ taggyűlés Mözsön

Uj módszer a Szekszárdi Városi Pártbizottságnál, hogy a végrehajtó bizottság tagjai több napos helys íni munkával segítik az alapszervezeteket. Eddig 8—10 pártszervezetnél foglalkoztak a vezetéssel és elbeszélgettek néhány aktivistával az időszerű politikai kérdésekről.

■

A nőtanácsnak az asszoqjrok közt végzett munkáját tárgyalta meg a gyönki párt végrehajtó bizottság. A határozatban felhívják a nőla- nácsok figyelmét, hogy többet foglalkozzanak a gyermekneveléssel, a termelőszövetkezeti mozgalommal és a parasztasszonyoknak a nöta- nács munkájába való bevonásával.

*

Politikai pártnapokat tartottak az elmúlt héten a községekben »A nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdése« c. témával. A legtöbb helyen nagy érdeklődéssel hallgatta meg az előadást a szépszámú részvevő. Bátaszéken 150-en, Medinán 120-an, Fácánkerlen 80-an voltak, akik közül többen kérdéseket is tettek fel az előadónak.

Somi Benjaminné

Téli délutáni beszélgetés Koppányszántón

Koppányszántó peremén, ahova csak a sáros út vezet — mert egyelőre a községfejlesztési alapból nem telett arra, hogy ide vezessék a járdát — épült fel egykor a vertfalu kis házikó, kicsi szobácskájával. Ebben a házban él a nagymama, a fia és menye, s néhány hét óta a család legfiatalabb tagja, az unoka, aki a család szemefénye. S ennek a házikónak szobájában zajlott le az alábbi beszélgetés, amelynek szem- és fültanúja voltam. Az ötvenesz- tendős nagymama éppen arról beszél, hogyan élt valamikor régen:

— Az uradalomban nem lehetett többet, mint két kukorica kupacot rakni a földeken, kukoricatörés idején. Az ember megszakadhatott a sok cipekedésben. Hajnaltól késő estig ezt kellett csinálni. Egy hónapig is eltartott ez az emberkínzó munka. Beszélnek a nagyüzemről, hát én könnyebben vagyok a h?t hold földdel. Ezen annyi kupac van, amennyit én akarok.

— Ami azt illeti, azért van mit izzadni most is, főleg nyáron a ku koricakapálás idején — veti közbe a fiatalasszony.

— Nem kellene felét sem kín lódni, másként is lehetne azt csinálni — szólt közbe a fiatalember — a szövetkezetben. Sokkal könnyebb ott a munka, nem kell

lati beosztását, hogy feleségének a kórházi ápolás idején csak a kész beosztást kelljen átadnia írásban a nap mint nap megjelenő önkéntes tűzoltóknak.

— Hogy szánta rá magát arra, hogy önkéntes tűzoltó legyen?

— Tudja, kedvesem — mondja öreges-barátságosan — 1919, április elején feloszlott a régi önkéntes testület. Gondoltuk, tűzoltóság kell, mert mi lesz velünk, ha bajba kerülünk? Hentes voltam világéletemben. öten-hatan összebeszéltünk a kollegákkal és megalakítottam a testületet. Nemcsak a tűzoltólétrán, de a ranglétrán is fokozatosan mentem felfelé — mondja hamiskás mosollyal. — Mint közlegény kezdtem, aztán őrs-, szakasz-, alparancsnok, majd a demokráciában községi parancsnok lettem, természetesen ingyen, társadalmi munkában. Hogy terhes-e a szolgálat? Igaz, nem vagyok már mai gyerek, de nyugodtan mondhatom, nekem nem terhes. Ennek az a titka, hogy kedvelem ezt a munkát. Persze, eleget teszek a kötelességemnek, de tudja, nem kis dolog ám negyven embert irányítani, kiképezni, versenyre vinni, megelőző munkát végezni. Azért annak örülök, hogy megbecsülnek, elismernek, sok érmet is kaptam én már a negyven esztendő alatt, még a megyei parancsnok is meglátogatott a kórházban — mondja kedves, gyerekes büszkeséggel.

Tagfelvétellel kapcsolták össze a gyönki járás több községében a KISZ tagkönyvkiosztó taggyűléseket. így Kölesden nyolc kívülálló fiatalt vettek fel, a kcszőhidegkút taggyűlésen pedig hét parasztfiatal kérte felvételét. A kistormás! taggyűlésen a KISZ-tagok társadalmi munkát is vállallak, majd megállapodtak, hogy kérik a pedagógusokat, tartsanak számukra előadásokat.

Húsz tagjelöltet vettek fel a Szekszárd városi párt alapszervezetek az elmúlt hónapban. Az értékelés szerint ezen belül kedvezőnek mondható a munkások aránya.

A mezőgazdaságfejlesztési bizottságok a bonyhádi járás községeinek csaknem felében megalakultak már, és meg is kezdték tevékenységüket. A járási mezegaz- daságfejlesztési bizottság e hó 17- én járási párt vb-üléscn számolt be az eddig végzett munkáról.

hajnalban kelni és késő éjjelig állandóan dolgozni.

— Jól van ez így, sokkal jobban élünk, mint valamikor — így az idős néni.

— Mégis csak jobb lenne, ha gépállomás végezné a szántást, a vetést, meg a kukorica kapálásban is segíthetne, persze még sok másban is. Sok gép van, ami könnyíthetne az ember dolgán — teszi meg ellenvéleményét a fiatalember.

Erre csend lett a szobában, de csak azért, hogy utána az újból összeszedett érvek összecsaphassanak. Váratlanul azonban a fiatal- asszony szólalt meg.

— Majd meglátjuk, ha más is megy, megyünk mi is, mi sem ma radunk le, de egyelőre nincs is termelőszövetkezet a faluban, hova menjünk?

— Kezdeményezni kellene annak megalakítását — mondta a férfi és kérdőn nézett a két asz- szonyra, de hiába, azok nem válaszoltak sokáig.

— Jól van ez így — hajtogatta, a magáét a nagymama, de inkább csak magának, majd hangosan folytatta. — Én még az uraságnak dolgoztam, az ő birtokán, te lányom, meg én is, magunknak dolgozunk azon a hét és fél holdon. Majd az unoka, igen, az már a szövetkezetnek született.

JJopp néni itt közbeszól. — ** Látta volna, milyen megható volt a kis 13 éves Ármos Bálint úttörő-tűzoltó (mert az uram 12 úttörő-tűzoltót is oktat, nevel), amikor Vince bácsit meglátogatta a betegágyánál. Zavarban volt szegénykém, nem is tudta, hogy adja át a narancsot, amit hozott. Csak annyit mondogatott, hogy »tessék eltenni, tessék eltenni«.

— Volt-e forró, nehéz helyzetekben, Hopp bácsi?

Az öreg tűzoltóparancsnok hosz- szasan elmereng, élményeit rendezi.

— Szerencsére nem sokat, de voltam bizony meleg helyzetben a szó szoros értelmében is, amikor a kastély égett. Már nem tudom pontosan hányban, de akkor gyulladt ki, amikor a lengyel hadifoglyok itt voltak. Egyik este 7 órakor riadóztattak; tűz van, ég a kastély. Fél óra alatt mindnyájan ott voltunk. Az nagyon kemény munka volt. Képzelje el, a 60—70 centiméter vastagságú, száraz gerendák úgy izzottak, hogy csak 25 méterről lehetett megközelíteni a tüzet. Felmentünk a tetőre, én az egyik oldalon, fent a tetőn irányítottam a munkát. Majdnem 24 órán keresztül fent voltunk, csak másnap délután 4 órára tudtuk lokalizálni a tüzet. Kormosán, fáradtan szédelegtünk haza, utána egy éjszakát és egy napot egyfolytában aludtam. Az nagy munka volt — ismételgeti. — De szép ösz- szefogás volt tapasztalható a falusi lakosságnál is, hordták a vizet annyira, hogy kimerültek a kutak. De megérte, mert sikerült. Volt még a falunkban egy malomégés, kisebb tüzesetek, de mentünk segíteni a környező községekbe és távolabb, még Döbröközre is. Hiába, ilyen a tűzoltóélet, meg kell szokni.

— Van szépsége is a tűzoltó- munkának. Én úgy vagyok, nem is tudnék, szebbet, hasznosabbat elképzelni, mint segíteni a lakosság, a közvagyon biztonságát. Hálás munka ez és azt hiszem, igazán társadalmi munka is. Zsörtölődik néha a feleségem, mondván, hogy mindig ezt csinálom — ilyenek az asszonyok —, de mondtam neki, vedd úgy, ez az én szenvedélyem. Annyit tudok mondani a toborzan- dó önkéntes tűzoltóknak, hogy szép, nemes munka ez, vállalják é csinálják is szívvel-lélekkel.

Minden megbecsülést, elismeré t megérdemel ez a nyolcadik évtizedét taposó öregember és a mi társadalmunkban — Hopp bácsi szavaival élve — ezt maradéktalanul meg is kapja.

— Azt már most — néhány hetes korában — nem lehet megmondani, hogy mi lesz a gyerekből, lehet, hogy a szövetkezetnek — amely addigra minden bizonynyal virágzó gazdaság lesz — annak lesz becsületes, szorgalmas tagja. Neki már nem kell ennyit dolgozni. Több lesz a gép, jobbak lesznek a termelési módszerek. Azonban az is lehet, hogy tudós lesz belőle, majd elválik — mondja a fiatalember.

— Nagy baj, nagy baj — szólt az idős néni — akinek arcán egy pillanatig mosoly ült —, hogy elfelejtettem a kalendáriummal fejbe verni a születése után ezt a gyereket, mert mifelénk az a szokás járta, hogy tudós lesz abból, akit kalendáriummal újszülött korában fejbevernek.

S ezzel másra, a régi szokásokra, a kukorica és tollfosztásokra terelődött a szó. A téli délutánokon sok mindenről beszélnek, amíg egyszer a szót határozott tett követi majd, s nemcsak elképzelés, de valósággá lesz a könnyebb paraszti élet Koppányszántón is, ahol ma még mindannyian a szétszórt egyéni gazdaságokban dolgoznak.

K. BALOG JÁNOS

Az ünnepi taggyűlés nagy lelkesedést váltott ki az ifjúság körében. A taggyűlést megelőző napokban a fiatalok a termeket feldíszítették és így várták az ünnepi taggyűlést. Jóval a taggyűlés megkezdése előtt a fiatalok már megjelentek. Az ifjúság körében megjelent Kalmár Lajos elvtárs, az MSZMP titkára, valamint a pártvezetőség több tagja. Azonkívül Lég- rádi József elvtárs, a párt idős, veterán harcosa.

A gyűlést Izsák József, KISZ-titkár elvtárs nyitotta meg. Beszéde első részében felidézte az 1919-es forradalmi napokat és megemlékezett a KIMSZ megalakulásáról. Beszéde további részében a KIMSZ munkáját fejtegette és az akkori eredményekről adott számot. Továbbá foglalkozott a Hor- thy-korszak kizsákmányolt fiatalságának életével.

A felszabadulás után az ifjúság bebizonyította, hogy a szocialista rendszernek él és minden erejével támogatja pártunk célkitűzését. Erős, kiA szekszárdi KISZ járási bizottság kettős feladatot tűzött maga elé, egyrészt tevékeny, harcos, öntudatos közösségbe kívánja kovácsolni a szervezetek tagságát, másrészt segíteni óhajtja a fiatalok művelődését, fejleszteni Ízlésüket, felkelteni bennük az érdeklődést a szocialista kultúra magasabbrendű alkotásai iránt. Ez utóbbi feladat megvalósítása érdekében alakult meg az ősz folyamán a KISZ-bizottság mellett működő járási művelődési bizottság.

A bizottság állást foglalt annak érdekében, hogy a falusi alapszervek és művelődési otthonok között mind szorosabb kapcsolat alakuljon ki, hisz mindkét szervnek feladatkörébe tartozik az általános iskolából kikerült fiatalok összefogása, eszmei-politikai nevelésük irányítása, világnézetük kialakítása és részükre nemesebb szórakozási lehetőségek megteremtése. Éppen ezért — ahol csak mód van rá és a művelődési otthon helyiséggel való ellátottsága megengedi — a KISZ-szervezetek találjanak valóban otthonra a művelődési otthonokban.

A bizottság javaslata, hogy a művelődési otthonok rendezzenek be al-. kalmas klubhelyiségeket. Ez a helyiség legyen ízléses, otthonias, célszerűen berendezett és meleg. A leány- tanácsok tagjai kézimunkával, függönyökkel és virággal tehetik barátságossá a helyiséget.

A művelődési lehetőségeket óhajt- iák biztosítani az alapszervek és a művelődési otthonok a tanfolyamok és szakkörök szervezésével, örvendetes, hogy járásunkban a működő szakkörök és tanfolyamok száma 42- re emelkedett. Ezekben a fiatalok értartó munkával felépítette Sztálin- várost és Tnotát.

Izsák elvtárs beszéde további részében a KISZ megalakulásáról és elért eredményekről számolt be, majd részletesen beszélt alapszervezetünk elért eredményeiről és hibáiról, valamint az elkövetkezendő terveket ismertette a tagság előtt;

Az ünnepi taggyűlésen Légrádi József elvtárs elmondotta élete harcos történetét, beleszőve az 1919-es eseményeket is. Beszédével nagy érdeklődést váltott ki a fiatalság körében;

Az elhangzott beszéd után Kalmár elvtárs, az MSZMP titkára kiosztja az új tagkönyveket és ebből az alkalomból eredményes munkát kíván a tagságnak.

A beszámolók után a párt megjelent vezetői és a fiatalság körében barátságos beszélgetés alakult ki; Teaesttel, tánccal, vígsággal fejeződött be az ünnepi taggyűlés.

deklődési körüknek megfelelően sok hasznos ismeretet sajátíthatnak el. A lányok és fiatalasszonyok körében különösen kedveltek a háztartási és kézimunka tanfolyamok. Szervezésükért dicséret illeti a nőtanácsokat és leá nytanácsokat.

A szervezeti élet elmélyítésére és tartalmasabbá tételére az alapszervek és művelődési otthonok eredményesen használják fel a fiatalok daloló, táncoló, művészkedő hajlamát. Az öntevékeny művészeti csoportok nemcsak számszerűen növekednek, hanem minőségileg is felfelé ívelnek. A szervezetek harcot indítottak a kispolgári ízlés, a giccs, a semmitmondó üres darabok ellen. Kár, hogy a kórusmozgalom járásunkban csak vontatottan halad előre, pedig éppen Alsónána példája mutatja, hogy kis községben Is lehet életképes kórust szervezni.

Az ének- és zenekarok, tánc- és színjátszó csoportok fejlődésére igen jó hatást gyakorolnak a kulturális seregszemlék. Az idei seregszemle időszaka egybeesik a Tanácsköztársaság 40. évfordulójával. Ez még jobban ösztönzi a csoportokat arra, hogy a seregszemlén a nagy évforduló tiszteletére az illegális évek munkásdalárdáinak és színjátszóinak lelkesedésén felbuzdulva, tudásuknak legjavát adják.

Hisszük, hogy a tervek megvalósításával ismét előbbre lépünk egyet, és fokozatosan elérjük azt a célkitűzést, hogy „művelt, magasigényű, fejlett ízlésű emberek, valóban kiművelt emberfők sokasága legyen a mi népünk!”

V. K.

A PÁRTÉLET HÍREI

I. J.

A járási művelődési bizottság terveiből

— 42 szakkörben és tanfolyamon tanulnak a fiatalok —